Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-06 / 131. szám

Albérlők és háziurak Valahol lakni kell — Milyen egyszerű a történet. Teljesen hétköznapi. Magyar- országon mindennap megtör­ténhet néhány hasonló eset Egy embernek felmondtak, írásban közölték vele, hogy a hónap végére ki kell üríteni a kis zugolyt — az albérletet —, amelyben eddig családjával lakott Havi hétszáz forintért. Keressük a szavakat Nem megy egykönnyen. Mert mit is lehet ilyenkor mondani ? Számomra történetük egy az ezer-tízezer közül. Majdhogy­nem banális. Számára viszont minden. Emberi törekvései­nek, jobbra vágyásának újabb csődje. Megalázott sanyarúsá- gának csattanós igazolása. Közhelyeket mondok — vi­gasztalásul. Nincs mit tenni, jobbat nem tudok, ö újabb dolgokkal hozakodik elő, s mondja, mondaná, míg csak­nem elvesztem a türelmem... De aztán eszembe jut: neki szüksége van arra, hogy vala­ki meghallgassa. Nem az ál­talánosságban mozgó érveim­re kíváncsi, talán nem is részvétre számít — Hallgas­son meg valaki végre! — ez vibrál természetellenes fény­ben csillogó szemében. — Kalapáccsal Jött nekem. Szétverem a fejed, ezt ordítot­ta. Pedig mi rosszat tettem én? Tudomásul vettem, hogy felmondott önöket nem arra kértem, hogy marasztalják el a tulajdonost. Segítsenek, ha tudnak valamit tenni, ezt sze­rettem volna, ö meg azt hit­te ... De hát mit árthatok én, mit árthatunk mi nekik? Szép, nagy lakásuk van, jó állásuk, hamarosan kocsit vesznek. S a törvény is mel­lettük van. Ha nem költözünk el, a bíróság nekik ad igazat. Elköltözünk, persze, hogy el fogunk költözni, helyünkbe majd nyilván jön valaki más. De hová menjünk? Ügy néz­nek az emberre, ha meg tud­ják, hogy gyerekek is vannak, mintha lealább is pestisesek lennénk. ^Kaposvár. Csendes kis utca. Családi házak sora, ápolt konyhakertek, gyümölcsös te­raszok. Disznósírás. Két kis­lány tele vödör moslék súlya alatt görnyed. Vadonatúj, fel­húzott falait, tető nélkül. — Nézd, mondja a kollégám. Nézd azt a kétszintes házat! Jól megépítették. Gondosan megtervezték: legalább négy helyiséget ki tudnak adni al­bérletbe. Ebből aztán bőven futja a részletekre, de idővel kocsira is ... Nézem a megadott címet: Kenderák István, Liszt Fe­renc utca 43. A kollégám te­libe talált. Megállunk a két­szintes épület előtt. — Ez a szoba és a konyha a miénk. Negyed magammal lakom itt: két kislányommal és a férjemmel. A szomszéd­ban pedig öten. A másik ol­dalon, ahova ez az ajtó nyí­lik, szintén laknak, albérlők. Az emeleten is, azt hiszem ... Üj épület ez, mégis nagyon vi­zes. Talán nem száradt ki eléggé vagy a szigetelés nem jó? Nem tudom, nem értek hozzá. Csak annyit tudok, mert mindennap tapasztalom, hogy a fal nedves, penészfol­tos, és a bútoraink szabályo- | sam rothadnak. Télen alig tu­dunk fűteni, a füst java itt marad nekünk, kevés távozik csak a kéményen. A férjem többször is szólt: csináljanak már valamit! Megkaptuk a felmondópapírt. Most járha­tunk új albérlet után. Csak tudnám, mikor? Reggel fél hatkor kelek, a gyerekeket legkésőbb hétre a Szigetvári utcai óvodába kell vinni, mert utána rohanok az állomásra: indul a busz. A Mező Imre utcáig visz, a Finommechani­kai Vállalatnál dolgozom. Este hatnál előbb sosem érek haza. A háztartásban — talán mon­danom sem kell — szintén van mit tenni. A férjem má­sodállást vállalt, meg tanul is: elsőéves a közgazdasági tech­nikumban. Majd veszek ki szabadságot, s talán lesz időm új albérletet keresni. Én már régen elfelejtettem, mi az a csend, mi a nyu­galom. Szokványos történet ' az övék? Ha az országban rendezett körülmények között élő em­bermilliókéhoz hasonlítjuk, ak­kor nem. Akkor egyedi, ki­rívóan egyedi. Ha a jónéhány ezer albérlő helyzetével vet­jük össze, akkor megszokott, mindennapi történet. Az alap­helyzet közös: a személyes tu­lajdont^ (egyszeri befektetést ingénylő ingatlant) pénzkere­set céljaira felhasználó házi­gazda s az ezzel nem rendel­kező, havonként borsos össze­geket fizető albérlő szokásos konfliktusa az övék. Az albér­lőnek csak egy joga van: fi­zetni. Ha kritizálni mer, úgy jár, mint Kenderák István és családja: megkapja a felmon­dópapírt. A tulajdon, a ha­szonélvezet biztosítja a házi­gazda jogát: ne tűrje a kri­tikát. Hamar túlad a kelle­metlenkedő albérlőn, majd akad egy jobban rászoruló (hár ez esetben nehéz lesz ilyet találni), aki magába fojtja a véleményét. Az OTP- részlet közben letelik, s az al­bérleti díjak már tiszta ha­szonként vándorolnak a csa­ládi kasszába. — A feleségem telefonált, I hogy érdeklődött, miért mond- _ tunk fel Kenderákékrtak. ♦ Nem hittem volna, hogy önök- j hoz fordul. Hiszen sohasem } voltunk mi haragosok, ö is t megértette: a nyárra ki aka- ♦ rom szárítani a lakást. Vaíó-í ban vizes a fal, s puha a : padlódeszka. Alapos szellőzte-} tés kell ide, kérem. S ok, | ugye, egész nap távol vannak, ‘ s ezt nem tudják biztosítani. Albérletet találni egyébként sem nehéz. Nézzék csak meg a hirdetőt. Mindennap tele van. S ha egy kicsit élel­mesebbek lennének, jobban beosztok, már sikerült volna összekuporgatni egy kis induló tőkét. Amivel már lehet kez­deni valamit... Mit lehet tenni? Az állam nem szabhat meg egy — általunk méltányosnak tartott — összeget felső határ­ként, mert ebből nagyon sok »•háziúr« arra következtetne, hogy nem érdemes albérlőt tartania. S ki tudja, hány ember kerülne egyik 1 .aprói a másikra így az utcára! S amit a háztulajdonos javasolt Kenderákéknak? Valamivel talán járhatóbb az út; bár ember legyen a talpán s való­színűleg igénytelenségből is világcsúcsot kellene javítania annak, aki két gyerek, OTP- részlet és 700 forintos albér­leti díj mellett viszonylag alacsony fizetésből össze tud valamennyi induló tőkét ku- porgatni. Kenderákék is — jobb híján — ezt szeretnék, csak később válik el, milyen sikerrel. A nem túl sok lehetőség közül érdemes lenne foglal­kozni még eggyel. A ma épü­lő új lakóházakban (1975-ig négyszázezer készül el) min­dig fenntartanak egy föld­szinti lakást — a házmester­nek. Szerintünk érdemes len­ne alaposan megvizsgálni, hogy mindig a leginkább rá­szorulók kapják-e ezt meg. (Gyors számításom szerint öt év múlva ez legalább 7000 — szociális szempontból igen­csak rászoruló — család la­kásproblémáját oldaná meg.) Csupor Tibor Másfél hét múlva nyitnak az építőtáborok Somogyi lányok Vaskúton — Zalaiak a Balaton-parton Lakást építenek a fiúk Tizenharmadszor nyílnak meg az idén a nyári építőtáborok. 730 lány és 360 fiú jelentkezett a megye középiskoláiból, s jú­nius 13-tól augusztus 21-ig se­gítik majd az állami gazdasá­gok, vállalatok munkáját. Mi indítja arra ezeket a diákokat, hogy a mindig rövidnek ér­zett- vakációjukból két hetet kemény munkával töltsenek? — A Jelentkezés valóban ön­kéntest — Ha tanári kényszerítésre gondol, arról szó sincs. A rá­hatás is csupán abból ált hogy elmondjuk a gyerekek­nek : hol. s milyen körülmé­nyek között mit fognak dol­gozni. Ecseteljük a színes, mozgalmas tábori életet. Nyi­tó- és zárótábortüzek, sport- versenyek, »ki mit tud«-ok, szellemi vetélkedők, hetenként eev filmvetítés, barkoohba- játék, no meg hát a táboro­zással együttjáró számtalan, hagyományos móka. Mindez persze a hatórás munkaidő Naponta 25—30 ezer üveg üdítő ital Naponta négyfajta 12—14 ezer üveg üdítő ital készül a Somogy megyei Ásvány- és Szikvízipari Vállalat kaposvári telepén. Egyelőre még egy műszakban dolgoznak. E hónap 15-től azonban két műszakra állnak át, s így termelésük 23—30 ezer üveg üdítő ital lesz. Reptilőgépeltérítés, diplomatarablás A színhely: München és Zürich A kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat assonnal felvesz ÉPÍTŐIPARI SZAKMUNKÁST és férfi SEGÉDMUNKÁSOKAT állandó munkára. s Minden második héten szabad szombat, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet » vállalat munkaügyi osztályvezetőjénél. Szigetvári u. 59. Mindennap 8-tól lő óráig. (282659) A repülőtársaságok többsé­ge — a Pan American, a BOAC, a SAS és a többi — 1970-ben olyan utasítást adott pilótáinak, hogy a repülőgép­rablás esetén a pilóta köteles engedelmeskedni a fegyvere­seknek. Ez a döntés egy rend­kívül egyszerű számítás követ­kezménye. Még mindig ol­csóbb leszállói egy idegen re­pülőtéren, s ott gondoskodni az utasok ellátásáról és hazaszál­lításáról, majd visszaszállítani a gépet, mintsem elveszteni egy sokszor tízmillió dollár vagy még többet érő repülőgépet, — nem is szólva a veszélyeztetett emberéletekről. Nem engedelmeskedtek azon­ban fegyvereseknek egy NSZK-beli és egy svájci gép­rablás esetén. A müncheni re­pülőtéren 1970. február 10-én rendes időben szállt le az El—A1 nevű izraeli légitársa­ság Tel Avivból Londonba tar­tó repülőgépe. Az utasok a tranzitváróteremben hallgatták a hangszórót. A pilóták kérték a londoni gép utasait, hogy szánjanak vissza a repülőgép­re. Az utasok között volt egy 23 éves fiatalember, Assaf Da- jan, Moche Dajan izraeli had­ügyminiszter fia. Az utasok elindultak az autóbusz felé, ám a pilóta és a másodpilóta észrevették: négy fiatalember közeledik az autó­busz felé, kezükben pisztoly és kézigránát. A négy férfi — egy Palesztinái ellenállási szerve­zet tagjai — az El—A1 gépet és mindenekelőtt utasát, az if­jabb Dajant akarták elrabolni. Azt hitték, hogy nem a fiúról, hanem az apáról van szó. Az autóbusz sofőrje meghallotta a négy fiatalember és a pilóták szóváltását, tehát gyorsan be­zárta a busz ajtaját. A kiáltozásra a repülőtéren szolgálatot teljesítő nyolc ha­tárrendőr géppisztolyához ka­pott, és az autóbusz felé ro­hant Már futás közben lőttek a busz előtt álló fegyveresek­re, a palesztínai ellenállókra. Két férfi azonnal megsebesült, a másik kettő pisztolyából visszalőtt. Egyikük eldobta a kézigránátját is. A partizánok és a határrendőrség közötti tűzpárbajnak egy halottja és tizenegy sebesültje (rendőr, utas, ellenálló) volt. A célt, Dajan elrablását a palesztínai ellenállók nem tudták meg­valósítani. Egy esztendővel ezelőtt tör­tént egy másik — sok szem­pontból hasonló — repülőgép- rablási kísérlet is Zürichnek Kloten nevű nemzetközi repü­lőterén. 1969. február 18-án az El—A1 légitársaság menetrendszerű já­rata, amely Amszterdamból Tel Avivba tartott, zürichi tartóz­kodása után éppen megindult a kifutópálya felé, amikor egy Volkswagen tűnt fel, és amint közelebb ért a repülőgéphez, utasai a nyitott ablakon ke­resztül géppisztolytüzet zúdí­tottak a Boening-gépre. A re­pülőgép személyzetének öt tag­ja megsebesült, a másodpilóta pedig nem sokkal később bele­halt sérüléseibe. A repülőgépről — válaszként után — mondja dr. Lang Miklósné, a megyei KISZ-bi- zottság középiskolai felelőse. Nagyatádon a KlSZ-lakásók befejezésénél segít majd 210 fiú. A kiskorpád! táborban meggy- és málnaszedés vár a Lányokra. Fizetést is kapnak, a teljesítményük szerint. — A gyümölcsszedés már magában csábító lehetőség, hát még ba pénzt is kapnak ér­te ... — Baja—Vaskúton szőlőt fognak kötözni a somogyi lá­nyok, és ezt őszintén meg­mondtuk nékik. Vállalták, am! pedig a pénzt illeti: teljesít­ménybér csak a megyei tá­borokban, tehát Nagyatádon és Kiskorpádon van. A központi táborokban, és ilyen a vas­kúti is, nincs fizetés, csak ju­talmazás. Igaz, a munkaver­senyben győztes brigádok tagjai pénzjutalomban része­sülnek, de hát nem lehet mindenki győztes. — Somogynak a Balatonnál la vannak táborai. Miért ke­rülnek Innen mégla Vaskó tra a lányok? — Részint azért, mert jó, ha a diákok megismerkednek az ország különböző tájai­val. Másrészt a balatonújhe- lyi, a bogiári és a lengyel­tóti, valamint a Boglár— Császtán levő táborok köz­pontiak. Mivel olyan határo­zat van érvényben, hogy minden megye közép- iskolásai ötévenként legalább egyszer juthassanak el a Ba­latonhoz, ez csak úgy lehet­séges, ha a somogyiak más táborokba mennek. A Bala­tonhoz az idén Borsod, Sza­bolcs, Győr-Sopron és Zala megye középiskolásai jönnek. — Milyen nehézségeik vol­tak a szervezés folyamán? — A szakközépiskolásak mozgósítása okozott némi gon­dot. Nem várhatjuk, hogy a 3—4 hetes kötelező gyakor­lat után a maradék szabad­ságuk felét szintén munkával töltsék. Azoknál viszont, akii: a tüzelésre — a hirtelen fel­rántott ajtóból több lövést ad­tak le az autóra. A repülőgép­ből az izraeli biztonsági szolgá­lat Mordehaj Rasamin nevű embere lőtt. Rasamin lövései eltalálták az autó egyik utasát, Abdel Moszin Haszant. A lövöldözés­re hamar odaérkeztek a repü­lőtéri rendőrök, s megadásra szólították fel az autó életben maradt három utasát. Mind­hárman a Palesztínai Népi Felszabadítási Front tagjai vol­tak, akik két alternatívát be­széltek meg a támadás előtt. A Front utasítása szerint le­hetőleg úgy kellett végrehaj­tani a támadást, hogy megkí­méljék az ártatlan utasokat. Az első elképzelés az volt, hogy a hirtelen megálló gépbe be­ugranak, és arra kényszerítik a pilótákat, hogy ne Tel Avivba, hanem egy más repülőtérre menjenek. A másik terv csak a gép megrongálását írta elő. A Palesztínai Népi Felszaba­dítási Front egyébként azzal indokolta fellépését, hogy az El—A1 Légitársaság tulajdon­képpen álcázott katonai szer­vezete Izrael államnak, mert a légitársaság oénei fegyvert és lőszert is szállítanak. A zürichi támadások rend­kívül érdekes folytatása volt az, hogy per indult az életben maradt három palesztínai ge­rilla ellen. A vádak az aláb­biak voltak: előre megfontolt szándékkal elkövetett ember­ölés (Joran Perez másodpilótát lelőtték), súlyos testi sértés, (öt sebesültje volt a támadásnak), robbanóanyag bűnös alkalma­zásának kísérlete és tiltott fegyverviselés, (az elfogottak- nál több automata fegyvert, ezeknél szükséges lőszert, ké­zigránátot és robbanóanyagot találtak), svájci felségterület megsértése. A legérdekesebb — és jogilag új — vád: a légi közlekedés veszélyeztetése. Vádat emelt a svájci ügyész ezt is vállalták, az időpontok egyeztetése volt bonyolult. — Különbözik-e valamiben m táborok szervezése, rendezés« az eddigiektől? Csupán annyiban, hogy az idén a leendő táborparancs­nokok már a mozgósításba is bekapcsolódnak. Győr Kidia és Bencze Gézáné tanárok, akik a vaskúti tábort fogják vezetni, már két ízben is összehívták a brigádvezető- ket, s tájékoztatták őket a feladatokról. A brigádvezetők alkotják majd a diákönkor­mányzat szervét, a tábortaná­csot. — Az eddigi táborozások fo­lyamán történt-e olyan eset, amit a Jövőben szeretnének elkerülni? — Sajnos, igen. Az egyik állami gazdaság például gyor­sabb munkatempót kért a gyerekektől, mondván, hogy szorítja őket a szállítási határ­idő. Aztán a leszedett ubor­ka napokig ott rohadt a föl­deken. Természetesen felzú­dult a tábor: »Hát ezért haj­tottak bennünket?!« És fájt a szívük, a sok tönkrement uborkáért Az is előfordult hogy a gyümölcsszedésnél ke­vés volt a láda. Vagy reggel hat óra helyett hétkor kezd­tek, mert nem jött értük a Zetor időben. Szóval: a mun­kaszervezés. Ha pedig elrom­lott a traktor — mint példá­ul az uborkahistóriánál —, meg kell mondani a gyere­keknek. — Pozitív példát is tudna mondani? — Hogyne! A Kutasi Álla­mi Gazdaság kétezer forin­tot küldött januárban nyere­ségrészesedésként a kiskorpá- di táborban dolgozó iskolák KISZ-szervezeteinek. Hát igen, örömmel csak olyan munkát lehet végezni, amelynek hasznosságához nem fér kétség, és mérhető ered­ménye van, vagyis sikerél­ményt jelent. Ezek a szem­pontok különösen fontosak az ifjúság munkára nevelésében. Rezes Zsuzsa Mordehaj Rasamin, az izraeli titkosszolgálat tagja ellen is, aki lelőtte Abdel Moszin Ha­szant. A perre a winterhuri bí- ríságon került gór, és ott vé­gül is elítélték az arab gerillá­kat, viszont felmentették az iz­raeli biztonsági szolgálat em­berét, aki közben előlépett, és mint Golda Meir miniszterel­nökasszony személyi testőre kapott beosztást. A zürichi történetnek azon­ban nem a per volt a befeje­zése, hanem egy politikailag fontos lépés. Nem sokkal az esemény után Kairóban az egyiptomi szervek egy hivata­los nyilatkozatban elhatárolták magukat a repülőtéri támadás­tól. Később — bizonyos fokig utalva a kloteni repülőtéren eldördült lövésekre, de egy, az athéni repülőtéren történt ha­sonló üggyel kapcsolatosan — az A1 Ahram című félhivatalos lapnak tekinthető újságban a következő megjegyzés jelent meg: »Nem minden, izraeli célpont ellen külföldön végrehajtott támadás használ feltétlenül a palesztínai ügynek ... Nagyon keskeny vonal választja el azo­kat az incidenseket, amelyek kedvező reagálást keltenek, azoktól, amelyek ellenséges ér­zelmekhez vezetnek« — írta a kairói lap. Hangsúlyozta azt is, hogy a palesztínai ellenállási mozgalom harcosai számára olyan harci feladat adódhat, amelynek eredményes megva- 'lósítása nemcsak nagyobb hasznot hajthat az ügynek, ha­nem azt nem is lehet kihasz­nálni arabellenes propagandá­ra. Elsősorban az Izraelnek szóló fegyverszállítások és lő­szerutánpótlás megakadályo­zását, valamint fontos — és a fegyverellátás szempontjából számbajöhető, — külföldön lé­vő izraeli épületek megszállá­sát említették a példák között. (Következik: Gépeltérítések vasárnapja) 0 SOMOGYI KtPláP Vasárnap. 197L Június ú.

Next

/
Thumbnails
Contents