Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-06 / 131. szám
Önállóan és öntevékenyen Sokszor találkozom egyik párttitkár ismerősömmel. Szinte minden alkalommal panaszkodik, hogy minden őrá hárul, mert a vezetőség többi tagja még nem képes önállóan dolgozni, s ez bizony a pártszervezet egész tevékenységére kihat. Azt hiszem, hogy ez a helyzet nemcsak erre az egy alapszervezetre jellemző, pedig — annyiszor leírtuk már — most ott húzódik az első vonal az üzemekben, a szövetkezetekben és a hivatalokban, s csak úgy lehet a kongresszus határozatait megvalósítani, ha a kommunisták egységesen dolgoznak azért, hogy társaik megértsék és támogassák a párt politikáját. A körülményekhez alkalmazkodó hely; politika kialakításában csak akkor képes többre egy-egy pártszervezet, ha a vezetőség megfelelően szervezi, s irányítja a munkát. Márpedig ez elképzelhetetlen a feladatok megfelelő megosztása nélkül. Az év elején Barcson jártam, s részt vettem annak a tanfolyamnak az egyik foglalkozásán, amelyet a járási pártbizottság szervezett a pártvezetőségi tagoknak. Akkor éppen a szervező titkárok tanultak, s ahánnyal csak beszéltem, mindegyik úgy fogalmazott, hogy nagy szükségét érzi a felkészítésnek, a foglalkozáson hallottak növelték benne az önállóságot, és az önbizalmat is. Ez a vélemény biztosan általánosítható, hiszen a tavalyi választáskor kicserélődött a titkároknak csaknem egyharmada, a vezetőségi tagoknak negyven százaléka. Azért foglalkoztak és foglalkoznak most is minden városban, járásban olyan kiemelten a vezetőségi tagok felkészítésévé!. Persze, mindenhol más-más módszert választottak. Nagyatádon például elmondták, hogy a járási pártbizottság módszertani útmutatót adott a vezetőségi tagok kezébe. Amikor mindenki áttanulmányozta, hogy mi a dolga például a termelési vagy a nőfelelősnék, utána konzultáción tárgyalták meg a gyakorlati kérdéseket. Már most érződik a párt- munkában, hogy a vezetőségeknek nyújtott segítség meghozza a gyümölcsét; egyre több pártszervezet vezetősége dolgozik önállóan, megosztva a feladatokat és a felelősséget. Példák után kutatva több pártmunkással beszélgettem. Éreztem a szavakból, hogy nagyon elismerik azoknak az alapszervezeteknek a munkáját, ahol a rendszeres szervezeti és politikai életen mérhető, hogy a vezetőség valóban felel a munkáért, a közösen meghatározott célokért azonban ki-ki öntevékenyen dolgozik a maga területén. Szulokban egy évvel ezelőtt új párttitkárt választottak, s szinte azonnyómban megváltozott a munka stílusa. A termelőszövetkezet kommunistái sokkal többet tesznek a párt gazdaságpolitikájának helyi megvalósításáért, amióta a vezetőségi tagok — köztük Munkarerseny a Latinén brigádban 64 millió forintos tervezett forgalom — Segítik a háztáji gazdaságok fejlesztését — Kevés a kisgép, a permetező A múlt évben 56 milliót árusított a megyeszékhely egyik legnagyobb forgalmat elérő egysége, a kaposvári ÁFÉSZ mezőgazdasági vas- szaküzlete. Három bolt tartozik hozzájuk: az Ady Endre utcai, a Buday Nagy Antal utcai és a Szokola-berekben lévő raktár. Az átlag 7 millió Ságokat. Tavaly 50 százalékkal csökkentették a háztájiban használatos kisgépeknek az árát, s azóta nagy a kereslet. Viszont, sajnos, hiányos az ellátás háztartási kisgépekből, baromfi-szecskavágóból, Sirály kukoricamorzsolóból, elektromos terménydarálóból, répavágóból. Jelenleg hiába forintos készletben szerszá- kérünk permetezőgépet és esi mok, kisgépek, villamossági cikkek, híradástechnikai gépek, felszerelések, járművek, hengerelt- és húzottáruk vannak. Az idei évről, a feladatokról Horváth Gyula boltigazgatóval beszélgettünk. A tavalyi szép eredmény után hogyan alakul ez évben a forgalom? — Öt hónap alatt 25 millió forintnyi értéket adtunk el — mondta. — A víz-, gőz- és gázszerelési cikkeket fél hónapja már nem mi árusítjuk. Ezzel csökkent a zsúfoltság a boltunkban, s lehetővé vált a meglévő áruválaszték bővítése. Nagyon sok szerszámot, villanymotort, villamossági cikket, hengerelt és húzott vasárut, kerítésfonatot és járműveket adtunk el. Ez évi forgalmunkból 11,5 millió forintot az Ady Endre utcai üzlet ért el, 9,2 millió forintot a Szokola-berekben dolgozó vasraktár. Az idén szeretnénk elérni a 64 milliós éves forgalmat. — Van-e áruhiány? — Sajnos, igen. Mi elsősorban a megyei nagykereskedelmi vállalatoktól szerezzük be áruinkat. Ésszerű ez. Kevesebb az utazási és szállítási költség, gyorsabb az áru forgási sebessége. Megvan az akarat két nagy partnerünkben, az AGROKER-ben és a VAS- MÜKER-ben is, de még többre volna szükség, mert egyes cikkekért kénytelenek vagyunk az országot járni. A falusi emberek egyre jobbam villamosítják a háztáji gazdaa traktoros termelési felelős — nagy aktivitással szervezik és irányítják a párttagságot. Hasonló fejlődés a tartási, a somogyszobi, a göllei vagy a tapsonyi termelőszövetkezeti pártszervezetben, a Közúti Üzemi Vállalat alapszervezetében is lemérhető. Régebben csak a' párttitkár ismerte átfogóan a pártszervezet a gazdaság munkáját, s ha valahonnan látogató érkezett, akkor dolgavégezetlenül mehetett tovább, ha éppen nem találta otthon. Ma ennek az ellenkezőjére hallani egyre több példát. Ez egyrészt a vezetőségválasztás eredménye, másrészt pedig a kollektív vezetés tükrözője. Egy tapasztalt üzemi csúcstitkár mondta el, hogy a pártépítéstől az oktatásig, a termelés ellenőrzésétől a lö- megszervezetek irányításáig mindenben érződik, ha a munkamegosztás kifogástalan, s egyforma lelkesedéssel dolgoznak a vezetőség tagjai. Ö például pontosan tudja, hogy melyik alapszervezetben dolgozik önállóan a tömegszervezeti felelős, ehhez nem kell jelentést elolvasnia, elég, ha megnézi, milyen a szakszervezet, s a KISZ szervezeti élete. S ugyancsak ő jegyezte meg, hogy nem alakúi ki egyik napról a másikra ez az önállóság, sokkal gyorsabb ez a folyamat ott, ahol több éve áll a titkár a pártszervezet élén, s a vezetőségi tagok többsége is régi. Természetesen a segítségre elsősorban ott van szükség, ahol nagyobb a cserélődés, és még nem halmozódott fel annyi tapasztalat Senki sem végzi el a pártszervezetek helyett azt a munkát amely rájuk vár az üzemben vagy a gazdaságban. És csak úgy válhatnak a területük eszmei-politikai vezetőjévé, ha tovább erősödik a vezetőség irányitó munkája. Lajos Géza 55 Tiétek volt, és Visszaadták az úttörők a város kulcsát Június 5., szombat. Nyolc óna. Dobpergés, kürtszó, zászlók. A tanácsterem megszeppentő monumentalitása. Feszes sorok. Egy vörös nyak- kendős úttörő beszél: — .. .egy kicsit többet láttunk a városból, éreztük, hogy figyelnek minket., A gyermeknap is csodálatos volt-... Aztán Embersics Imre, a városi tanács elnökhelyettese átveszi a kulcsot: — Az úttörőszervezet megalakulásának 25. évfordulója mindannyiunknak, az egész országnak ünnepe. Büszkék vagyunk azokra az eredményekre, amelyeket a jubileumi évben elértetek. Két hétig tiétek volt a város. Üttörők- höz méltóan éltetek a jelképes joggal. Tiétek volt, és tiétek lesz továbbra is. Épp ezért szeressétek, építsétek, Huszonegy és fél millió fejlesztésre befonatot. A villanymotorok választéka és mennyisége sem kielégítő. Nem elég a horganyzott és húzottáru, kevés a kéziszerszám. — Az itt dolgozók évek óta példás munkaversenyt folytattak. Van-e ennek folytatása? — Nézze ezt a brigádnaplót! Itt van a Latinca Sándorról elnevezett brigádunk életének minden fontosabb mozzanata. Ez már történelem. Három éven át — egymás után — elnyertük a szocialista brigád címet. A havi brigádértekezleteket mindig megtartjuk. Itt aztán szó esik a kül- és belpolitikáról, szövetkezetünk egészének életéről, a vállalat társadalmi munkájának teljesítéséről, a politikai- és szakmai oktatásról, a közös szórakozásokról, no, és elsősorban a gazdasági munkáról. Okosan, többet, jobbat, ésszerűen — így szeretnénk. Természetesen 1971-ben folytatjuk a munkaversenyt, megtettük a felajánlásainkat is. 64 millió forintos forgalom elérése a cél, 430 óra társadalmi munka és más szövetkezetpolitikai vállalás. Aztán egy bejegyzés, ami a brigád tagok emberségére vall: a brigád tagjai 1200 forinttal járulnak hozzá a kaposvári százszemélyes óvoda építéséhez. Persze, nekünk is lenne kérésünk: korszerűsíteni^ bővíteni kellené Ady Endre utcai boltunkat. De ez már nem megy önerőből, külső segítséget várunk — fejezte be Horváth Gyula. n. E. Tab nagyközség négyezer lelket számláló település, de miután tanácsa hat kisebb falu államigazgatási teendőit is ellátja, kétezer-kétszáz emberről gondoskodik. A hatvan tagú tanács a napokban tárgyalta meg Tab negyedik ötéves tervét. Az idei és a távlati fejlesztési elképzelésekről kértünk tájékoztatást Ladisz- lai Emiltől, a tanács titkárától. — Ügy gondolom, mi is hasonló cipőben járunk, mint a megye vagy talán az ország összes községe. A jogos igényeknek körülbelül a felét sikerül megvalósítani 1975-ig. A nagyközség idei fejlesztési terve 21,5 millió forint, ebből kell gazdálkodnunk. — Ha fontossági sorrendet állítanánk fel, mi kerülne az első három helyre? — A legelső a rendelőintézet megépítése. — Remélem, nem sértődik meg, de ez már időtlen idők óta szerepel a tahi tervekben. — Nem tudom pontosan, mióta, de legalább hét-nyolc éve húzódik az egészségház ügye. Azért mondtam így, mert amikor először akartuk bővíteni, még ezen a néven ismertük. Ma már tízmunkahelyes rendelőintézetnek nevezzük. 4,2 millió forintba kerüL — Mi áll a második helyen? — A szennyvízcsatorna kiépítése. A törpevízmű társulat szennyvízelvezető társulattá bővül, s a lakossági hozzájárulásokból, a község forintjaiból, a vállalatok segítségével, valamint az OVH támogatásával szeretnénk a beruházást megvalósítani. Enélkül ugyanis leállna a lakásépítés.-T- Hány lakást építenék a negyedik ötéves tervben? — Százötven OTP-s, 42 állami, 18 szövetkezeti, valamint 24 KlSZ-társasház szerepel a terveinkben. — Ezek tehát a legfontosabbak és a legsürgősebbek. De nemcsak ebből áll a község negyedik ötéves terve. — Négy tanteremmel bővítjük az általános iskolát, öt- venszemélyes óvodát és kétszázszemélyes diákotthont akarnak építeni. Nyolcmillió forintért tanműhelyt kap a gépszerelő szakközépiskola. Járdaépítésre egymilliót fordítunk. Azt szeretnénk, ha a nagyobb és a kisebb beruházások olyan ütemben valósulnának meg, hogy két év múlva, a következő tanácstagválasztáskor, tiszta lélkiismeret- tel állhassunk a választók elé — mondta Ladiszlai Emil. S. G. díszítsétek, és éljetek benne boldogan! Az V. országos úttörőtalálkozóra Budapestre utazó százhetven pajtást ezután Weisz Zoltán megyei KISZ- titkár köszönti: — Használjátok ki, hogy együtt lehettek az ország minden részéből Budapestre érkező pajtásokkal! Beszélgessetek, ismerjétek meg egymást, aztán ha visszatértek, számoljatok be tapasztalataitokról, élményeitekről a csapatoknál. Érezzétek jól magatokat a találkozón! Véget ér az ünnepség. Az úttörők énekszóval vonulnak el: »Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról...« Sziklai Bélával, a megyei úttörőelnökség elnökével még maradunk egy kicsit. — Hogyan használták ki , az úttörők a várostulajdonosi két hetet? — kérdezem. — Az volt a célunk, hogy az úttörők fokozottabban vegyék igénybe a város művelődési intézményeit és sport- létesítményeit. Díjtalan mozi, két alkalommal bál, a Csiky Gergely Színház művészei is Megkezdődött az üdülési főszezon Hivatalosan június 5-én, tegnap kezdődött, s szeptember 5-ig tart a SZOT üdültetési főszezonja. E három hónapban mind a 220 szakszervezeti üdülőtelep (körülbelül 700 üdülőház) nyitva van, s erre az időszakra már valamennyi beutaló gazdára talált A főidényben összesen 93 000 beutaltat látnak vendégül a szakszervezeti üdülők. Az iskolai tanév befejezése után, június 9-én kezdődik a gyermeküdültetés. A 33 500 gyermekre csaknem 1600 pedagógus vigyáz a nyár folyamán. A kicsinyek többsége a Balaton mellett pihenheti ki a tanév »fáradalmait« s a SZOT a kiváló étkezés mellett játékokról is gondoskodott, hogy minél kellemesebben érezzék .magukat a kis vendégek. közreműködtek; a kisdobosoknak mesedélelőttök az úriörőházban, az Üttörőház Kupája versenysorozat, úttörőolimpia a Dózsa-sportte- lepen és a megyei úttörő- nagykórusok találkozója. Az úttörők testvéri kapcsolatot építettek ki az üzemi KISZ- szervezetekkel, ellátogattak az üzemekbe, ismerkedtek az ott folyó munkával, összehívtuk az úttörőparlamentet, tanácskoztak az úttörőtanácsok vezetői, az úttörőcsapatoknál dolgozó KISZ-esek. Az úttörővezetők megyei jubileumi emlékülésén az egykori úttörőket köszöntöttük, s kikértük véleményüket. Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk Háromtagú pionírdelegáció érkezett Kaünyin- ból; a lenini pionirszervezet jövőre ünnepli ötvenéves fennállását, szeretnénk majd méltóképpen megemlékezni erről... Az úttöröküldötték vonata tegnap délben indult. A pajtások szépen feldíszített kü- lönkocsikon utaztak. Az állomásokon úttörőtársaik intettek búcsút nekik. S. F. TISZTAZÖLD 7| ,§ egeredt az eső. Iy! A hetekig tartó szárazság után a paraszt- ember bizakodásának, reményének, ennek a minden évben újraéledő, képzeletbeli tiszta, zöld növénynek, éppúgy kellett az ■ ég harmata, mint a földnek. Arcokat, embereket, szavakat idéztek fel emlékezetemben az esőcseppek. »■Olyan szép a határ, olyan sokat ígérő! De mivé lesz mindez, ha nem jön meg az eső?!« »Megszenvedtük a tavalyi évet, jobbnak kell jönnie ... Már igen szomjas a föld...« »Csak az tudja, aki benne él, hogy milyen lehangoló olyan táblában dolgozni, ahol szó nélkül mondja a növény: hiába is teszel bármit, nem tudom adni azt, amit vársz. És mennyire más, mikor az ember mindenben a szép ígéretet látja! Ezt nem lehet elmondani. Ezt csak érezni lehet.« Hány helyen, hány féleképpen és hányán juttatták kifejezésre: a remény, a tisztazöld növény szép hajtást nevelt az idén. Arcok villannak fel. Határjárásból a faluba visszatérve emberek vesznek körül. Most nem én kérdezek. Ok kérdeznek: no, mit szólok hozzá, mit láttam kinn? Arcukon várakozás, szavakkal nehezen leírható, elégedett büszkeség. »Igaz, ami igaz, nem mostanában mutatkozott így minden, mint most. Persze még sok minden történhet...« A jóért, a szépért érzett aggódás szavai ezek. És közben az arcok, a mondatok REMÉNYEK kettős örömről beszélnek. Az örömről, amit a nyurguló kukoricák, a virágzó burgonyatáblák, a kalászt dajkáló, ringató búzaföldek szereznek, — és arról az örömről: bárki jön látogatóba, van mit mutatni neki. Az indítóok nem valami dicsekvési vágy. Nem. Csak az öröm megosztásának nagyon is természetes emberi igénye. Mert a földet művelő, az időjárással, a kártevőkkel birkózó—viaskodó embernek szüksége van arra a tudatra: vele éreznek. Láttam a városi irodából aggódva telefonáló embert: »Nem érkezett jelzés jégkárról?« És hallottam a kérdésre adott válasz utáni szavakat: »Ne is legyen ezután sem...« Egyik kollégám azt kérdezte tőlem: »Ugye, nagyon kellett a mezőgazdaságnak ez az eső?« K ikosgatom össze az apróságokat, a villanásokat Hiszen ez mind-mind hozzá tartozik, kapcsolódik ahhoz a reményhez, ahhoz a bizakodáshoz, amivel kinn találkozik a/, ember. Mert van úgy, hogy nem beszélünk magasabb színtű gazdálkodásról, nem beszélünk mázsákról, tervekről — mégis róluk szólunk. A bizakodásunkkal, reményünkkel, szép ígéreteket féltő szavainkkal, gondolatainkkal. Így is lehet. Megeredt az eső. Jókor jött. Kellett a reménynek, éppúgy, mint a gazdag ígé retet, szép életet nevelő földnek... Vörös Márta S OM O G VI NÉPLAP Vasárnap, 197L június 6. 3
