Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-30 / 151. szám

A fizetés összegében nem szerepel MiUiaixloikban lehet kife­jezni azt az összeget, amely- lyel voltaképpen csak a sta­tisztikusok és a pénzügyi szakembereit számolnak, s amelyet — közkeletű kifeje­zéssel élve — a béren kívüli juttatások címszó alatt szok­tak elkönyvelni. Ezek a mil- liárdok — az egyes ember szemszögéből nézve — való­ban nehezebben érzékelhetők, hiszen már-már szinte termé­szetadta jogainknak tekintünk mindent, ami mellé odaillik a »kedvezményes« szócska: a kedvezményes üdülést, a kedvezmenyes étkezest, a ked­vezményes utazást, tüzelőutal­ványt, s hosszan folytathat­nánk. Még nehezebben vesz- szük észre azokat az összege­ket, amelyek a közvetett jut­tatások körébe tartoznak, pél­dául a tanulmányi szabadsá­got, az üzemi sportkört, a munkásszállást stb. Kezdjük a leglényegesebbel, a szociálpolitika fogalmától elválaszthatatlan egészségügy elmúlt öt évi fejlődésével. 30,5 milliárd A társadalombiztosítási jo­gosultságon alapuló kiadások 1966-ban 20 milliárd 832 mil­lió forintot tettek ki, ez az összeg 1970-re 30 milliárd 531 millió forintra emelkedett. A társadalombiztosítási kiadások fedezete a következőképpen alakult: tavaly a 30,5 milliárd forintot kitevő összes kiadás­ból a munkáltatok járulékbe- ffeetései 16,2 milliárdot, a dol­gozók nyugdíjjárulékai 5,5 milliárdot, az állam hozzájá­rulása pedig 8,8 milliárd fo­rintot fedezett. Ez utóbbiból 3,3 milliárd forint a SZOT feladatkörébe tartozó szolgál­tatások, míg 5,5 milliárd fo­rint az Egészségügyi Miniszté­rium feladatkörébe tartozó szolgáltatások fedezete volt Ugyanakkor a dolgozók által fizetett progresszív nyugdíjjá­rulék mértéke az elmúlt idő­szakban változatlan maradt, átlagosan a keresetek 4,5 szá­zalékát tette ki. Az üzemegészségügyről szól­va két érdekes adat: tavaly 1208 üzemben, illetve vállalat­nál 1261 orvos végezte ezt a munkát. Az öt évvel ezelőtti- \el összehasonlítva kétségtelen fejlődést tapasztalni, ám az üzemegészségügyi szolgálatban dolgozók egyre kevesebb időt szentelhetnek a megelőző egészségvédelemnek. Ezért cél­szerű lenne az üzemorvosi részállásók összevonása. Korszerű szállások Maradjunk továbbra is a kifejezetten üzemi területen. Az elmúlt öt évben csökkent ugyan a munkásszállások be­fogadóképessége, ám ez első­Elutazott a lengyel küldöttség Befejezte Somogy megyei látogatásét a Wincenty Chel- chovoski vezette lengyel kül­döttség. Hétfőn délelőtt Bu­dapestre utazott, ahol még aznap délután megtekintette a metrót, a Népstadiont és a Margitszigetet. Kedden szintén fővárosunk különböző nevezetességeivel ismerkedett. Megnézte a Par­lamentéi, a Várat, a Halász­bástyát, a Citadellát es a Corvin Aruházat. A vendégeket elkísérte Bu­dapestre dr. Kassai János, a megyei tancás vb-titkára, va­lamint dr. Túri Imre, a' me­gyei pártbizottság osztályve­zetője. Az Olatyni Vajdaság há­romtagú tanácsi küldöttsége kedden este indult vissza Lengyelországba a Ferihegyi repülőtérről. A gép uralja a réteket Soha ennyi fűkasza nem dolgozott a gazdaságokban Köztudott, hogy a mezőgaz­daságban ilyenkor, nyáridőben tetőztek a munkák mindig: emberre, fogatra egyaránt nagy próbatétel várt ebben az évszakban. Nemcsak a gabona aratása, behordása és cséplé- se, hanem a fűkaszálás, a szé­nagyűjtés és -hordás is nagy feladatot rótt a gazdálkodók­ra. A szövetkezeti gazdálkodás folyamán az ember csaknem teljesen egészében átadta e munkákat a gépeknek, s a kézi kasza a rétekről, a gyep­területekről is egyre jobban kiszorult. Az igények pedig nőttön nőnek a gépi fűkaszák, ezeken belül is a többet tu­dók, a korszerűbbek iránt. Ta­valy ilyenkor például a leg­nagyobb gondot a fűkaszák beszerzése jelentette. A meg­növekedett kereslet nagyon is érthető, ha tudjuk, hogy az or­szágosan és megyénkben külö­nösen jelentős szarvasmarha­program takarmányszükségle­tét részben tömegtakarmá­nyokból, vetett és réti szála­sokból kell kielégíteni. A megyei ellátó vállalat az állattenyésztési célok ismere­tében adta rendeléseit az ille­tékes cégeknek, s akárcsak a kombájnoknál, itt is nagyobb mennyiséget kértek, mint amennyit a gazdaságoknál végzett előzetes igényfölmérés mutatott. A tavalyi fölmérés­kor a mezőgazdasági üzemek 93 rotációs fűkaszát kértek, a vállalat szerint azonban ennél jóval többre volt szükség va­lójában, ezért 130-at igényelt. Végül is a múlt évi munkához 62 rotációs kasza érkezett meg (mi lett volna, ha még keve­sebbet, a tsz-e>k igényeihez iga­zított mennyiséget kérnek?). Hasonló volt a helyzet az al­ternáló fűkaszánál is: a gaz­daságok 112-re jelentették be igényüket, a vállalat 180-at kért, végül 121 érkezett meg. A tapasztalatokból okulva az idei rendelés már 300 ro­tációs és 230 alternáló fűka­szára szólt (a tsz-ek most is csak 174, illetőleg 108 kaszát kértek), s ebből június köze­péig összesen 371 kaszát szál­lítottak a megyébe. így érhet­ték el, hogy olyan mennyisé­get és minőségi választékot biztosíthattak a gazdaságok­nak fűkaszából, amilyenre ed­dig még nem volt példa. Len­gyel gyártmányú gépből pél­dául 130 várható még a ka­szálási idényben. A munkák­ban ezenkívül holland, oszt­rák és magyar gyártmányú gépi fűkaszák vesznek részt, újabb teher alól mentesítve az embert. a F, sorban az alacsonyabb színvo­nalú szállásoknál ment vegbe. Ennek következtében ma már a munkásszállásokon lakók 80 százaléka, kb. százezer dolgo­zó, a korábbinál lényegesen összkomfortosabb, kényelme­sebb körülmények között él­het. S mindez nem hozta ma­gával a szálláslakók által fize­tendő dijak emelkedését, sőt egyes szakmákban — például az építőiparban, illetve a ne­hézipar vállalatainál — vala­melyest csökkent ez az összeg. A következő időszak fontos tennivalói közé tartozik: a je­lenlegi, kb. 50 ezer elavult szálláshely rendbehozatala, korszerűsítése. Az üzemi szociális létesít­mények helyzetéről szólva a SZOT legutóbbi, a szakszerve­zetek XXII. kongresszusán előterjesztett jelentése megál­lapítja: javult a dolgozók el­látottsága öltözővel, mosdóval. Több iparágban az ellátottsági színvonal eléri a 80—90 szá­zalékot, a bányászatban, az élelmiszer- és a vegyipar egyes vállalatainál • a 100 százalékot is. A szakszervezetek egyéb­ként jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a termelő beruházásokkal egy­idejűleg valósuljanak meg a szociális beruházások is, illet­ve, hogy a meglevő szociális létesítmények állandó korsze­rűsítése, fejlesztése a vállala­tok első számú tennivalói kö­zött szerepeljen. Többen az ebédlőben S végül — bár áttekintésünk korántsem teljes — talán a legközérdekűbb témáról, az üzemi étkeztetésről. Ma az összes üzemek csaknem 30 százalékában, van szervezett és vállalati hozzájárulással ki­egészített étkeztetés. Az elmúlt öt évben a vállalati üzemi konyhák száma 10 százalékkal, az e szolgáltatást igénybeve­vők száma pedig öt százalék­kal nőtt. Az üzemi étkeztetés­sel kapcsolatos költségek 55 százalékát a munkáltatók, 45 százalékát pedig a dolgozók fizetik. A teljes étkezési költ­ség évente kb. másfél mil­liárd forint. Ehhez az összeg­hez a vállalatok bruttó nye­reségéből mintegy 800 millió forinttal, részesedési alapjuk­ból pedig kb. 16 millió forint­tal járulnak hozzá. A vállalati tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban a része­sedési alapot terhelő béren kívüli juttatások összege nem csökkent, sőt inkább emelke­dett, V. Cs. Tisztítják, csomózzák a vöröshagymát az egyesült Ladi János Tsz kelevizi üzemegységében. 3000 csomó hagymát szállítanak Budapestre. A dolgozók többsége nő Nyugdíj ozás előtt két évvel általános órabéremelés A Kaposvári Ruhagyárban a dolgozók többsége nő. Bő­ven van dolga tehát a nőfele­lősnek. Szolimán Ferencné január elsejétől végzi ezt a feladat­tok Amikor arról kérdezem, hogy munkájában mit tart a legfontosabbnak, az egyedülál­ló és sokgyermekes nők hely­zetének javítását említi. — Minden évben kapnak ötszáz forintot, ezenkívül az év égy napján forgalmiadó­mentesen vásárolhatnak a vál­lalat termékeiből. A nyári üdültetésben is elsősorban ők és a kis fizetésű dolgozók jön­nek számításba. — Milyen tapasztalatokat szerzett e rövid idő alatt? — A tényleges munka előtt egy hétig Pécsen voltam tan­folyamon. Persze a gyakorlat­ban minden sokkal nehezebb és érdekesebb. A szakszerve­zeti bizalmiakkal közösen igyekszünk érdekes progra­mokat összeállítani. Alaposan kihasználják a vállalat által nyújtott lehető­ségeket. Jelentős összeget kap­nak kulturális célra. Ebből egyebek között író—olvasó ta­lálkozókat, ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. Ter­vükben szerepel egészségügyi és főzési tanfolyam szervezése is. A könnyűiparnak ebben az állandóan fejlődő ágában mind több szakképzett dolgozóra van szükség. — Egyre többen végzik el a ruhaipari technikumot. Szor­galmazzuk a nyolc általános elvégzését is. Sajnos, tavaly kimaradt egy kurzus, mert nem volt termünk, de ebben az évben már megoldódik ez is. A szakszervezet, a dolgozók tevékenysége nem reked meg a vállalat falain belül. — Részt veszünk a város fejlesztését szolgáló megmoz­dulásokban, takarókat küldünk Vietnamba — újságolja a nő­felelős jogos büszkeséggel. — Sajnos, ez utóbbi körül bőven akad bonyodalom. A beszélgetés alatt igyek­szem minél többet megtudni róla és a Május 1. brigádról, amelynek ő a vezetője. Ami­kor azt kérdeztem, hogy itt- hagyná-e a vállalatot — hi­szen mindennap Kiskorpádról kell bejárnia, reggel négytől este ötig leköti a munka és az utazás, azután pedig már jön az otthoni műszak —, ha­tározott nemmel felel. Vála­szát így magyarázza: — Nálunk szinte elenyésző a fluktuáció. ’Ez annak kö­szönhető, hogy itt érvényesül az »egyenlő munkáért egyen­lő bért« elv. Jó közösségek, összeszokott gárdák alakultak ki. , Mint például a Május 1. brigád. — Májusban múlt egy éve, hogy, együtt vagyunk. Már az első évben elnyertük a szocia­lista brigád címet. Állandóan tartjuk a kapcsolatot testvér- brigádunkkal, a budapesti ru­hagyár Május 1. brigádjával. A közeljövőben szeretnénk őket felkeresni. Gyakran szerveznék gyárlá­togatásokat. A vállalat új te­lephelyeire, Taszárra és Ka- darkútra érdemes elmenni, hi­szen ezek a látogatások jó al­kalmat adnak tapasztalatcse­rére. Alaposan megismerked­nek az ottani munkamódsze­rekkel, tanácsokat adnak és kapnak. Szuiimánné tizenkét éve dol­gozik a vállalatnál. Rajta kí­vül még nagyon sok régi dol­gozójuk van. Megbecsülik őket. A tanácskozáson is szó volt róluk, igy nem hagyhatja k:. hogy példát ne említsen. — A kollektív szerződés- tervezetben benne van az idős, nyugdíj előtt álló dolgozók anyagi megbecsülése. A nyug­díjazás előtt két évvel min­denki kap ötven-ötven fillér órabéremelést. Ez már január elsejétől érvényes. Az erkölcsi megbecsülésről sem feledkeznek meg. Nőnap­ra képeslapokat küldenek, meglátogatják őket, a gyár termékeivel kedveskednek ne­kik. Az óráját nézi. Sietnie kell Pártnapot tartanák, és még néhány szervezési dolog vár rá. A. M. Fiatalok falun Szövetkezeteink gondja »■Minden év hordoz valami sajátosat a mezőgazdaságban« — egyik nagy szövetkezetünk vezetője mondta ezt. És nem véletlen az, hogy az utóbbi időben mind több helyen, mind több oldalról megköze­lítve esik szó a fiatalok — közelebbről a falusi, a terme­lőszövetkezetekben élő fiatalok helyzetéről. A több mint egy évtizedes nagyüzemeinkben megkezdődött a nemzedékvál­tás, az »őrségcsere«. Az ala­pító tagok sorra öregednek ki, dolgos hétköznapjaikat a csen­desebb nyugdíjas napok vált­ják fel, ám szükség van arra — a műszaki színvonal szün­telen emelése mellett is —, hogy helyükre fiatal, tettre- kész emberek sorakozzanak föl. Igen, szükség van, nem nél­külözhető ez a »fiatalítás« — ez mindenki által élfogadott, elismert tény. De az is az, hogy az igénnyel szemben a gyakorlat oldaláról nincs minden rendjén. Sőt az is nyilvánvaló, hogy a falun vég­bement nagy társadalmi át­alakulás miatt meglehetősen összetett feladatot jelent a fia­talok gondjainak megoldása, illetve a termelőszövetkezeti tagság »fiatalítása«. Rendkívül figyelemre méltó, sok hasznosítható tapasztala­tot adó fölmérést végzett a közelmúltban az észak-somo­gyi tsz-szövetség. Az elemzés alapja a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság ifjúság­politikai határozata. »Szövet­ségünk nagyra értékeli ezeket a határozatokat, hiszen a ter­melőszövetkezeti tagság olyan széles rétegét érinti, melytől a szövetkezetek fejlődése, jövője függ« — mondta ki az elnök­ség. Igaz, hogy a felmérés nem a megye egészére vonat­kozik, de bízvást mondhatjuk, hogy a tapasztalatok, a tények általánosíthatók. »Kevés a fiatal a szövetke­zetekben« — számtalanszor ismételt tény ez. Az észak-so­mogyi tsz-ekben a dolgozó ta­goknak és alkalmazottaknak nem egészen tizenegy és fél százaléka fiatal. Figyelmeztető mutató ez még akkor is, ha számításba vesszük, hogy az utóbbi években valamit válto­zott a helyzet, a belépő új ta­gok többsége harminc év alat­ti. Ez az arány messze elma­rad az igények mögött, és szö­vetkezeti mozgalmunk érdeke mind sürgetőbben kívánja meg, hogy nagyobb figyelmet szentelve ki-ki határozottabb lépéseket tegyen ennek a gondnak a megszüntetéséért. Szándékosan fogalmaztuk így, mert nem csupán és nem egyedül a termelőszövetkezet­re vár ennek a feladatnak az elvégzése. Szükség van a köz­ség, a falu egyéb szerveinek messzemenő támogatására, se­gítségére is. Röviden: egy olyanfajta társadalmi összefo­gásra, mely eddig — valljuk be — egy kissé hiányzott. Mert hallottunk ugyan néhány he­lyen kezdeményezésekről, hogy a szövetkezet vezetősége a fia­talok megtartása érdekében igyekszik az általános iskolá­val, a pedagógusokkal jó kap­csolatot kialakítani; vagy hogy a falu társadalmi szervei kö­zösen teremtenek szórakozási, kulturálódási lehetőséget a fiataloknak. De ezek a példák szórványosak, sajnos nem jel­lemzőek. Márpedig ha változ­tatni akarunk a helyzeten — és alapvető érdekünk ez —, akkor valahol ott kell elkez­deni, hogy az ügy érdekében jó együttműködés alakuljon ki mindazok között, akik valamit is tehetnek azért, hogy jól- érezzék magukat, találják meg helyüket, jövőjüket a szövet­kezetben a fiatalok. A tennivaló oroszlánrésze a szövetkezetekre vár. Be kell ismerni, hogy a legtöbb he­lyen sok kívánnivalót hagy maga után a fiatalokkal való foglalkozás. Elgondolkodtató a szövetség megállapítása: »... felmérésünk során egyetlen olyan termelőszövetkezettel sem találkoztunk, ahol a ve­zetőségi tagok közé fiatalokat is választottak volna.« Nem akad erre a tisztségre egyet­len szakmailag, politikailag rátermett fiatal? Nem hin­nénk! Pedig nem kell ahhoz külön magyarázat, mennyire fontos, hogy ezt a korosztályt, ezt a réteget is képviselje va­laki a választott testületben. (Folytatjuk.) Vörös Márta S O M O GTI NÉPLAP Sserda, 137L Június i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents