Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-01 / 126. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Ünnepeltek a gyermekek és a szülők is „Őrizzétek a zászlót becsülettel!* Tiszai Andor átnyújtja a csapatzászlót. csapatzászlót Vasárnap mintegy nyolcezer pajtás nyakába kötöttek kék, illetve vörös nyakkendőt. A kisdobos- és úttöröavatáso- kat talán még sohasem ünnepelték meg ennyire. A már ha­gyományos ajándékozásokon kívül egy-egy iskola tanulóit a patronáló üzemek ez alkalommal meglepték apró figyelmes­ségekkel. Kaposváron a Berzsenyi iskola úttörőinek például a ruhagyáriak hímezték a vörös nyakkendőt. Az ünnepségekre számos megyei párt-végrehajtóbizott­sági tag és megyei tanácstag is ellátogatott. Dobszőra, fe­gyelmezett so­rokban vonul­tak be Fekete Gáborné csa­patvezető irá­nyításával va­sárnap délelőtt az egyik üdülő hatalmas park­jába a balaton- földvári úttö­rők. A kétszáz­nál több gyere­ket elkísérték a szülők is, hogy együtt ünnepel­jék a kisdobos- és úttörőava­tást és tanúi le­gyenek annak az ünnepélyes pillanatnak, amikor az üdü­lő pártalap­szervezete, az ott dolgozó kommunisták ajándékoznak az úttörőknek. — őrizzétek a zászlót becsü­lettel, tanuljatok a jövőben is olyan szorgalmasan, s végezzé­tek úttörőmunkátokat is olyan lelkesedéssel, mint eddig — mondatta ünnepi beszédében Tiszai Andor, az üdülő igazga­tója, a községi pár talapszer ve­zet csúcsvezetőségének titkára. Megemlékezett egyúttal az út­törőmozgalom negyedszázados jubileumáról, a pedagógusok is a szülők felelősségteljes munkájáról is. Azután átnyújtotta a zászlót Fekete Gáborné csapatvezető­nek, az úttörőknek, akiknek nevében August Éva, g csapat­tanács elnöke mondott köszö­netét, s ígérte meg: a zászlóra soha nem hoznak szégyent, s méltók lesznek konnmuniis tálnak ra, elismerésére ség páirrt- és mi, valamint a járási és me­gyei társadalmi szervek, az úttörőszövetség, a pártbizott­ság, a tanács képviselői kötöt­tek ezután szalagot a zászlóra, s előtte tettek fogadalmat az új kisdobosok és úttörők, fenn­hangon mondva Varjú Márton járási munkásőrparancsnok után az eskü szövegét. Az ünnepélyes csapatzászló­ajándékozáson megjelent Tóth József, a járási pártbizottság első titkára, a község és a já­rás, valamint a megye több társadalmi és tömegszervezeté­nek képviselője. — Örülök annak, hogy en­nek a látványos, érzelmekben is gazdag ünnepségnek részve­vője lehettem, hiszen talán az országban is első alkalom, hogy egy pártalapszervezet csapatzászlót ajándékoz az út­törőknek — mondatta felszóla­lásában Simon János, az orszá­gos úttörőelnökség tagja, a az üdülő bizalmá- A köz- tánsadal­csillebérci nemzetközi úttörő­tábor vezetője. — Ez a mai ünnepség kife­jezte azt, hogy milyen szoros kapcsolat van a magyar ifjú­ság, a pedagógusok és a párt- szervezetek között. Kívánok a jövőben is jó munkát, s azt, hogy a mi gyerekeink és a ma­gyar fiatalok között szoros együttműködés, barati kapcso­lat alakuljon ki — mondotta köszöntőjében Bóján Grigorov, a Bolgár Kommunista Párt KB Parttörténeti Intézetének veze­tő munkatársa. A többi, Balatonfaid váron üdülő kommunisták is kifejez­ték elismerésüket az úttörők színpompás ünnepsége láttán. M. AU Adi, a Szír KP egyik vezetője, s a kalinyini pionír­küldöttség vezetője arrólv be­széltek: a földvári úttörők fe­gyelmezettsége s eddigi ered­ményeik a biztosíték arra, hogy becsülettel őrzik majd az üdülő kommunistái által aján­dékozott csapatzászlót. Sz. L. Zászlócsillaggal tüntették ki a mesztegnyői úttörőcsapatot Fegyelmezett, pergő műsorú ünnepség. Vezényszavak, s a hangszóróból indulók ütemes zenéje. Kitüntetések, díjak, ju­talmak átadása. A kék nyak- kendős apróságok futva igye­keznek az elnökség asztalához, a nagyobbak félszeg mosoly mögé bújtatják kamaszos büsz­keségüket. Meghatott csönd, aztán nagy taps fogadja Pelőcz Miklós járási úttörőtitkár be­jelentését: »Az országos úttö­rőelnökség a mesztegnyői 2301- es Táncsics Mihály Úttörőcsa­patot az elmúlt három évben végzett kiváló tanulmányi, kul­turális és sportmunkájáért a Marx Károly zászlócsillaggal tüntette ki.«- Ismerem a gyerekek és a ne­velők mozgalmi tevékenységét Tudom, hogy az öt településből verbuválódott körzeti iskola tanulói milyen sokoldalú sport­munkával szereztek hírnevet maguknak a járási, sőt megyei versenyeken. És nemcsak egyetlen sportágban vagy egy- egy kiemelkedő tehetség révén, hanem tornában, kézilabdában vagy labdarúgásban egyaránt. No, és a művészi munka! A né­pi hagyományok magas szintű ápolása mellett a legritkább kifejezési formák — például a pantomim — alkalmazásával hívják fel magukra a figyel­met évről évre a művészeti be­mutatókon. Kis házi kiállítá­suk pedig azt bizonyítja, hogy a szakköri munka is magas szintű. Az ünnepségen a rajvezetők kivétel nélkül az úttörők egyenruhájában állnak egysé­gük élén. Közülük ketten — Bolla Ferencné és Knapp Ist­vánná — kereken két évtizede dolgoznak a mozgalomban itt, Mesztegnyőn. És most, amikor Fújsz János csapatvezető-he­lyettes átveszi a kitüntető ok­levelet, fiatalabb nevelőtár­saikkal együtt örülnek ők is a sikernek. Ahogy a hétköznapok tennivalóiban is együtt vannak — a szó gazdag jelentése sze­rint — tanulóikkal, a kisdobos- és úttörőpajtásokkaL Azt hiszem, csak így lehet mozgalmi sikereket elérni. P. L. „Irodisták“ — tsx-tagoh Nem becsülik, ha nem ismerik Egyik termelőszövetkezetben mondták az elnökről: »Az új lakásában a fürdőszobát táro­lásra használja.« Tsz-tagok be­szélgettek egymás között. Jól ismerték az elnököt, mikor azonban annak munkájáról kérdeztem őket, jóval keveseb­bet tudtak mondani. Nem egyszer történt meg már az is, hogy a háztáji bi­zottság elnökét keresve bi­zonytalan válaszok hangzot­tak el: »Ugye, a Karcsi bácsi a háztáji felelős, Katikám?« Vagy: »Nem a K. János bácsi az?« S csak a harmadik-ne­gyedik merte bizonyosan állí­tani, hogy nem a találgatott két személy, hanem egy har­madik a háztáji bizottság elnö­ke. S az sem meglepő ezekutan. hogy nem egy irodán a belépő tagok zavartan toporognak, mert nem tudják: ügyük kihez tartozik. Ilyenkor aztán az el­nök után érdeklődnek, tőle várják problémáik megoldását. Az pedig — azt hiszem — nem szorul bizonyításra, hogy az el­nök feladata elsősorban az irá­nyítás. A gyakorlat az, hogy a mezőgazdasági üzemekben a feladatokat részekre bontva fe­lelősöket neveznek ki. A rész­feladatokat ők végzik. A dol­gozók ügyeiben is. A betegség és szabadságügyekben több he­lyen a föagronómus, illetve az ágazatvezető az illetékes, a háztáji ügyében a háztáji bi­zottság elnöke vagy az erre beosztott agronómus. Fizetési kérdésekben pedig a főkönyve­lő ad választ. Sok helyen ma még »nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal«. A tsz-tagok és az »irodis­ták« közös célért dolgoznak. Tudniuk kell egymás munká­járól, ismerniük kell egymás tevékenységét. Egy másik termelőszövetke­zetben mondták az irodai dol­gozókra : »nadrágkoptatók«. S ebben az is benne volt, hogy túl sokra nem becsülik a mun­kájukat. Nem becsülik, mert nem ismerik. S mert nem is­merik, nem is tudják, hogy panaszos ügyeikkel, javasla­taikkal melyik »nadrágkopta- tóhoi« forduljanak. Idős nénike tanakodik a fo­lyosón, hegy melyik ajtón ko­pogtasson be. A nyugdíjügyét szeretné intézni. Benyit végül az egyiken, nagy elszánással. Ott éppen fontos dologban ta­nácskozik néhány »irodista«. Küldik a nénit másik szobába, ahol az ő ügyét intézik. A hang nem elutasító, csak éppen nincs benne az a máskor meg­szokott nyugtató szín. A néni­ké kifordul az ajtón, és egy kis tüske marad benne. A másik ajtó előtt már tovább habozik. Elkerülhető lett volna a konfliktus. Ha a tsz-tag tisz­tában lett volna azzal, hogy ki­nek mi a részfeladata. az iro­dán. S ha a tárgyalók olyan kedvesein fogadták volna, mint egyébként minden esetben. Mi hát a teendő? Legyen igény mindkét részről egymás munkájának megismerésére. Ez minden esetben hasznos. Egyszerűsítheti az ügymenetet. A tsz-elnököt is megszabadítja sok olyan többletmunkától, amely sokszorozza gondjait. Hiszen amúgy is egész embert kíván a vezetés. Nem egy el­nököt ismerek, akik reggel hét órától — de . ha kell: öttől — járja a munkahelyeket, tárgyal a kereskedelmi partnerekkel, eligazítást tart a részfeladatok felelőseinek. És esti tízkor jut haza. A felsorolás azonban nem jelenti azt, hogy egyénen­ként nem feladata a tagokkal való foglalkozás. Csupán arról van szó, hogy nem minden ügy tartozik rá. Nem szerencsés, ha az összes személyi gondokkal kapcsolatban neki kell »tiszta vizet öntenie a pohárba«. Az egymás munkájának megismerése azonban nem egy­szeri feladat. Jó, ha a közgyű­lésen beszélnek a vezetők a maguk s az »irodisták« munká­járól. Nem árt ezt többször is megtenni. És az is használhat, amit az egyik gazdaságban lát­tam: az irodai bejáratnál jól látható, figyelmet felkeltő, nagybetűs »plakát« ismerteti a belépővel a különböző részte­rületek felelőseinek nevét, szo­baszámát. Hivatalokban ez már régi gyakorlat. Legyen az a termelőüzemekben is! A személyes ismeretségen túl egymás munkájának isme­rése arra is szolgálhat, hogy egymás munkáját becsüljük is. JÓ MUKKÁ VOLT Minden BNV után felteszik a kérdést: sikeres volt-e vagy sem? S a kérdésre általában mindig igennel felelnek. Most is csak azt tudjuk mondani. az idei budapesti nemzetközi vásár igencsak sikeres volt- és rögtön meg is mondjuk, hogy miért. Sikeres volt a vásár leg­alábbis négy szempontból. Először azért, mert tovább szélesedtek hazánk kereske­delmi, gazdasági, üzleti kap­csolatai. A vásáron 36 or­szág vett részt. Élénk üzleti pezsgés levegőjében szakem­berek cserélték ki tapaszta­lataikat, külhoniak belföl­diekkel találkoztak; megnéz­ték, értékelték egymás pro­duktumait, tanultak, látó­körüket szélesítették, össze­foglalóan annyit mondha­tunk: jó üzleteket kötöttünk, szakembereink, kereskedőink jó munkát végeztek. Sikerre vitte a vásárt az a nagyon fontos, talán legfon­tosabb tény is, hogy a kiállí­tott hazai és külföldi termé­kek magas színvonalúak vol­tak és a gyártó cégek reme­kül válogatták össze. Csupán egyetlen egy dologra hívnánk fel ezzel kapcsolatban a fi­gyelmet: TV. ötéves tervünk néhány kiemelt programot tartalmaz> amelynek megva­lósítására az átlagosnál job­ban koncentráljukj az ország anyagi erőforrásait. Ilyen ki­emelt program például a köz­úti járműipar, az alumínium- gyártás, a számítógépipar fejlesztése, a textil- és textil­ruházati ipar teljes rekonst­rukciója és a legkorszerűbb építkezési eszközök, módsze­rek gyors ütemű elterjesz­tése. Aki látó szemmel nézte a kiállított tárgyakat, köny- nyen észrevehette, hogyha be­mutatott termékek, gépek. berendezések jelentős része pontosan ezekhez a kiemelt tervprogramokhoz kapcsoló­dott. ■ Sikeresnek mondható a vá­sár azért is, mert a külföldi szakemberek, kormányfér­fiak, üzletemberek és vendé­gek meggyőződhettek a ma­gyar ipar fejlettségi fokáról. Láthatták, hogy mennyit fej­lődtünk az elmúlt években- meddig jutottunk: s ezen túl is: egy kissé megismerhették hazánkat, népünket, vendég­szeretetünket, és mindezek után — úgy véljük — elé­gedetten, kellemes élmények­kel és jó véleménnyel tér­hettek vissza hazájukba. És végül: sikeres volt az idei BNV, mert a több mint egymillió belföldi látogató nem hiába kereste fel a li­geti vásárvárost. A nem szakember látogató is felmér­hette: sok olyan iparágunk, termékünk van már, amelyek miatt nem kell szégyenkez­nünk külföld előtt. A több mint egymillió hazai látogató emellett igazán jól is érez­hette magát a vásáron, hi­szen kellemesen és szelleme­sen rendezett, vonzó pavilo­nok, udvarias informátorok fogadták, s a korábbi évek­nél valamivel jobban, gyor­sabban és kulturáltabban dolgoztak a vásári éttermek» presszók kiszolgálói, és volt is mit kiszolgálniuk. Mindent összevetve tehát: az idei BNV jó munka volt. Bezárult az 1971. évi bu­dapesti nemzetközi vásár, de nem zárult le a munka, hogy a továbbiakban — jövőre és azután — még a mostaninál is eredményesebb, haszno­sabb, sikeresebb legyen a nemzetközileg is rangos bu­dapesti ipari seregszemle. B. J. Mi újság az ország egyik legjobb harcsatenyésztő gazdaságában? Négy mázsa halat várnak holdanként »Az Alsó-Somogy megyei Halgazdaság Somogy megye déli és nyugati részén, a Drá­va felé futó völgyekben és egyéb vízfolyások mentén te­rül el. Itt vannak a gazdaság halastavai, nagyobb részben savanyú homoktalajon, erdők közé ékelődve. A rendelkezé­sünkre álló terület mintegy 60 százalékán haltermelés fo­lyik, ez a gazdaság alaptevé­kenysége ...» (Részlet a gaz­daság működésének 20. évfor­dulójára készített kiadvány­ból.) Csordás Jánossal, a gazda­ság igazgatójával arról beszél­gettünk, milyen eredményeket értek el eddig idei célkitűzé- seikbőL Pikkelyes helyett tükrös ponty A megyének az említett te­rületén számos halastava van a gazdaságnak, s mint azt az, igazgatótól megtudtuk, a múlt évi 2,92 mázsa helyett az idén 4 mázsás hozamot kívánnak elérni holdanként. Ezzel ösz- szefügg az a tervük- hogy az összes halhozamuk az idén eléri a 80 vagont — ez 16 va­gonnal több a tavalyinál —, amiből 76 vagonnyit értékesí­tenek. Ügy számolnak, hogy ebben a hónapban már az idén kihelyezett halakból 4 vagonnal adhatnák hazai fo­gyasztásra is. Mindezt azzal alapozták meg, hogy megfele­lő mennyiségű tenyészanyag- ról gondoskodtak: mintegy hétszázezerrel több ivadékot és kétszázezerrel több kétnya- ras halat tettek a tavakba, mint korábban. A halak túlnyomó többsége — kilencven százaléka — tük­rös ponty. A gazdaság adott­ságainak megfelelően ezt a fajtát tenyésztették ki a pik­kelyes ponty helyett. Ezenkí­vül számos, úgynevezett járu­lékhal is megtalálható a ta­vak vizében, köztük például a harcsa, a csuka, a süllő és a növényevő amur is. Anyagi ösztönzés a tenyésztésben Az Alsó-Somogy megyei | Halgazdaság egyike az ország legjobb harcsatenyésztő gaz-' daságainak. Á tavalyi 40 ezer helyett most 80—100 ezer ivadékot akarnak . előállítani. Ezt társgazdaságaiknak érté­kesítik, és saját tavaikba te­szik, hogy még több áruhalat nyerjenek, s növelhessék a hazai piacokra küldhető szál­lítmányokat is. A nemzetközi piacon ugyanis rendkívül ma­gas a harcsa ára. Ma már 370 anyaharcsájük van; a halá­szok 74 harcsafészket készí­tettek. A halászokat anyagi juttatásokkal ösztönzik az eredmények növelésére: ta­valy például 35 ezer forint prémiumot osztottak szét kö­zöttük. — Haszonmunkás ez a hal, csakúgy, mint a növénysze­lekcióban a növényevő hal, az amur — tájékoztatott az ígaz­I gató, majd így folytatta: — Próbálkozunk a növényevő halak gazdaságon belüli mes­terséges szaporításával is. Va- rászlón elkészült és ebben a hónapban már munkába lép az az automatikus keltető, amellyel a ponty és az amur mesterséges keltetését kíván­juk megoldani. Azért éppen ezt a területet választottuk erre a célra, mert itt az egy­befüggő mintegy 350 holdas tóegység vize a legkevésbé szennyezett. Korszerű, gondos munka a tenyésztésben — mindez meg­éri, mert szép pénzt hoz a gazdaságnak a haL A ponty ugvan már kevesebb »pénz­zel« — pikkellyel t— fizet, mint korábban, de a tükrös ponttyal még jobban megta­lálják számításukat a halas­tavak szakember-gazdái. S OJTOtrTT fft-n iP Sedd, 1991. június L Lesko László

Next

/
Thumbnails
Contents