Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-03 / 128. szám

Egy asszony az új özemből A magukénak érzik munkahelyüket A tapasztalatokra támaszkodva MAI KOMMENTÁRUNK HOFFER ÜRÜGYÉN Harmadik éve, hogy műkö­dik a Kaposvári Ruhagyár ka­darkúti üzeme. Gyermekruhá­kat, öltönyöket és nadrágokat készítenek itt, olyan asszo­nyok s leányok, akik néhány évvel ezelőtt még a környező községek termelőszövetkezetei­ben dolgoztak. Az üzem környéke parkosí­tott, virágos. De bent a mun­katermekben, a folyosókon és az öltözőkben is mindenütt ott a virág. Arról vall ez, hogy az itt dolgozók szeretik, becsülik és a magukénak érzik munka­helyüket, s igyekeznek minél otthonosabbá tenni. — Munkájukat még ennél is jobban szeretik. Kétszázötven dolgozónk közül egyetlen egyet nem tudnék mondani, aki ne igyekezne minél előbb és mi­nél jobban elsajátítani a szük­séges munkafogásokat. Múltja még nincs üzemünknek, hiszen csak 1968 decemberében kez­dődött itt a munka. Ellenben a jövőről nagyon sokat mond az, hogy 1969-ben 11,5, tavaly pe­dig már 31 milliós termelési értékkel zártuk az évet- A te­lephelyek közti versenyben ta­valy az elsők lettünk. Szalavári László üzemvezető szavaiból érződik, hogy ő maga is úgy van ezzel a fiatal mun­kahellyel, mint a többiek: sze­retettel. örömmel beszél ered­ményeikről, s nem titkolt büsz­keseggel mutatja a korszerű termeket, gépeket, s a jóval nagyobb üzemeknek is büszke­ségére váló fürdőket, öltöző­ket. — Higgye el, nem túlzók, amikor az emberek lelkesedé­séről, igyekezetéről beszélek. Itt vannak a szocialista címért küzdő brigádok. Először egy alakult, majd hamarosan nyolcra emelkedett a számuk, s azóta is alakultak újabbak. Hamarosan módom nyílt, hogy néhány szót váltsak a Szorgalom brigád vezetőjével, Kőszegi Józsefnévál, aki emel­lett még szakszervezeti bizalmi is. Ez a tíztagú brigád érde­melte ki elsőnek a szocialista címet, s nemrégen elnyerte munkája eredményeként a szo­cialista brigádmozgalom bronz fokozatát. — Homokszentgyörgyön dol­goztam a termelőszövetkezet­ben, egy növényápoló csapat­nak voltam a vezetője. Varrni mindig szerettem, otthon dol­gozgattam is a családnak, de nem volt módom, hogy a szak­mát megtanuljam, s ezért na­gyon megörültem, hogy Kadar- kúton ezt az üzemet létrehoz­ták. Nem sokkal az indulás után, 1969 januárjában jelent­keztem, s ma már úgy érzem, mintha régen ebben a szak­mában dolgoznék. A kislá­nyom, Margitka is követte pél­dámat, velem dolgozik a bri­gádban ... Dicséri társainak a szorgal­mát, köztük Novák Arpadné, Németh Lászlóné igyekezetét, s mint mondja: legfőbb céljuk, hogy munkájuk minősége és mennyisége is tükrözze a bri­gád nevét. Mezőgazdasági munkás, nö­vényápoló volt. Itt a ruhagyár kadarkúti üzemében munkássá érett. S ezt nemcsak az jelzi, hogy jelenét és jövőjét sem tudná már másutt elképzelni, nanem az is, ahogyan együtt igyekeznek szocialista tarta­lommal megtölteni a Szorga­lom brigád életét. Az üzem környékének par­kosítását társadalmi munkában segítették, így végzik a virágok gondozását is. Vállalták azt is, hogy a községi bölcsődébe já­ró gyerekek ruháját otthon, munkaidő után — ugyancsak társadalmi munkában — kija­vítják, megvarrják. Karácsony­kor ellátogattak az öregek nap­közijébe, s ajándékot vittek nekik. • Alig több, mint két év alatt Kőszegi Józsefné közel került — szemléletben, gondolkodás­ban is — a munkásosztályhoz. S hogy mennyire oda tartozó­nak érzi magát ezt még egy dolog bizonyítja. Nemrégen azt kérte az üzem pártcsoportjá­nak vezetőjétől, hogy vegyék fel a pártba. Amikor tagfelvételét a köz­ségi pártszervezet tárgyalta, minden kommunista egyetér­tett felvételével. Hiszen az üzemben végzett munkájával, a brigád irányításával, össze­kovácsolásával bizonyította: méltó arra. hogy pártunk so­raiba kerülhessen. szati Művekben csaknem két­milliárd forint beruházással épül fed hazánk legkorsze­rűbb nemesacél finamhenger- műve. Az új létesítmény leg­megkezdik a termelési próbá­kat. Az Észak ^magyarországi Állami Építőipari Vállalat vezetősége legjobb brigádjait Az idő sürget: egészen egy hónap sincs hátra az új — im­már öt évre szóló — kollektív szerződések hatálybalépéséig. Éppen az idő rövidségére való tekintettel hívta fel ismét a SZOT elnöksége — hétfői ülé­sén — a vállalatok és szakszer­vezeti bizottságok figyelmét a munka gyorsítására, s figyel­meztetett az előkészítés né­hány fogyatékosságára. Szóvá tette például, hogy to­vább kívánják bővíteni néhány helyen a túlórák elrendelésé­nek lehetőségeit. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozta a SZOT elnöksége a magyar munkajog egyik fontos alapállását: a túl­órák elrendelésénél nemcsak a vállalati érdekekre, hanem — gyakran azt megelőzően — a dolgozók egészségügyi, családi, személyi körülményeire is fi­gyelni kell, és csak így lehet a túlórákat elrendelni. A Munka Törvénykönyvének rendelkezé­sei is sok megszorítást tartal­maznak, amikor a nők s fiatal­korúak érdekeit, a nehéz mun­kát végzők egészségét fokozot­tan védik. Ezeken az átfogó rendelkezéseken túl azonban a vállalatoknál ismerik legin­kább, hogy hol, milyen megter­helést jelent a munka. Ezért bízza a jogszabály a kollektív szerződésre — többek között — a túlórák szabályozását is. A dolgozókat képviselő szakszer­vezeti bizottságoknak kell fel­lépniük, s a Munka Törvény- könyvének vállalati végrehaj­tási szabályában is rögzíteni az erre vonatkozó korlátokat. Maga az a tény, hogy öt évig érvényben maradnak a kollek­tív szerződések, jelentősen nö­veli készítőinek felelősségét. Igaz, a tapasztalat is több, mint eddig bármikor. (1968 óta há­romszor kötötték már meg, s mindig jobban igazodtak a vál­lalat adottságaihoz.) E nagy munkánál most sem lehet nél­külözni az eddigi tapasztalato­kat. A múlt évet értékelő ter­melési tanácskozásokon az igazgatók beszámoltak arról is, hogyan tartották be a múlt év­ben a kollektív szerződést; e beszámolók és a vita jó alapot nyitotta hogy a berendezések elhelyezésére szükséges gép­alapokat a határidőre átad­hassák a szerelőknek. tű üzemcsarnokból áll majd, amelyekben 1973 második fe­létől évente kétszázhúszezer tonna ötvözött hengerelt árut gyártanak. teremthetnek a fogyatékossá­gok kiküszöbölésére. Természetesen ez csak az egyik módja a kontrollnak. A vállalatok előtt álló gazdasági feladatok a régitől eltérő igé­nyeket is támaszthatnak a kol­lektív szerződésekkel kapcso­latban, s nem hagyhatják fi­gyelmen kívül készítői a dolgo­zók igényeit sem. Általános elv, hogy azokat a jogokat, amelyeket a korábbi kollektív szerződések már biztosítottak, csak növelni lehet, csökkenteni nem. A dolgozók és a vállalat jogainak pontosabb körülhatá­rolása mellett azonban szüksé­ges a kötelezettségek hangsú­lyozása is. A kollektív szerző­dések készítése előtt általában összeállították már a mellék­leteket. Nem egy törzsgárda- szabályzat például hangsúlyoz­za a régóta állományban levő, átlagosnál jobb munkát végző dolgozók fokozottabb megbe­csülését — anyagiakban és er­kölcsileg. Maga az a tény, hogy az év közepén lépnek hatályba az új kollektív szerződések, előnnyel is jár: a vállalatoknál készül­nek — vagy elkészültek — a középtávú tervek, s ezeknek is­meretében pontosabban lehet meghatározni' a feladatok meg­valósítását segítő anyagi lehe­tőségeket is. Érdemes külön is odafigyelni a SZOT elnökségé­nek arra a megállapítására, hogy országosan is csak elvét­ve akad olyan tervezet, ame­lyik öt évre szóló bér- és jöve­delemszabályozási koncepciót tartalmaz. A kényelmesebb az, hogy — az anyagi lehetőségek ismeretében — évenként hatá­rozzák meg például a bérfej­lesztés mértékét Ez a kényel­mesebb, de nem a célraveze­tőbb. A vállalatnak Is, a dolgozók­nak is jobb, ha tudják, hogy mire számíthatnak a követke­ző években, s mit kell ezért cserébe adniuk. Kercza Imre Használt az eső Tegnap megkezdte a cukor­borsó feldolgozását a Nagy­atádi Konzervgyár, s az első nap csaknem négy vagon kész­árut gyártották. — Az idén — mondotta Jé- ger Ferenc igazgató — 2600 holdon vetették cukorborsót a gyár termelési körzetébe tar­Mcmdhatná valaki, hogy elkéstem: lefutott téma már a szövetségi kapitányé. Le­mondott, nem nemzeti tra­gédia; rossz a magyar fut­ball, ez sem ér föl egy mo­hácsi vésszel. Mit akarhatok mégis Hoffer ürügyén? Töb­bet, mint amit Máriáss Káz- mér szentmihályhegyi fogatos nevével elérhetnék. Pedig róla is szólok, a Kovács Jó­zsefekről és Kiss Pólókról, akiket felemelünk és ejtünk, akikről dicshimnuszt zen­günk és akiket pocskondiá­zunk, akikkel szárnyalni aka­runk, és közben elássuk ma­gunkat. Kinek a hibájából? Hofferről egy évig mondo­gatták, hogy ha nem újságíró lenne, már rég »ráhúzták volna a vizes lepedőt«. De nem húzták rá. Nem az ö hi­bája. S hogy ő lett a szövet­ségi kapitány? ötven százalé­kig biztos, hogy neki köszön­hető, hiszen vállalta. Miért vállalta? Erőt, tehetséget ér­zett magában? Fölmérte, hogy mire képes? Népszerű­séget várt? Rábeszélték? Mindegy. De valószínű, hogy kapkodóam, döntött, megala­pozatlanul; úgy, ahogy ké­sőbbi intézkedései is árul­kodtak erről. Ezen túl va­gyunk. öt és a Hoffer Józse­feket fölemeltük. Megfontol­tan vagy megalapozatlanul, de fölemeltük. A példa ragadós, megindult a láncreakció. Hoffer föl­emelt és elejtett játékosokat Példát is mondjak? Fejest Székesfehérvárról, Konrádot Pécsről, Vellait Csepelről és így tovább. Megfontoltan vagy megalapozatlanul? Felemelt és ejtett. Kapkodott éppen úgy, mint amikor állami ál­dozatok árán kicseréljük a rossz prímás helyett a hege­dűt. Hány. Hoffer József pél­dáját mondjam? Hányat emelünk föl megalapozatla­nul, hányat ejtünk azután, s ez már visszamenőleg nem old meg semmit. A kár per­sze tetemes, anyagiakban, er­toző tsz-ek. Az időjárás meg­lehetősen próbára tette a nö­vényeket. A korai vetésű cu­korborsót a márciusi fagy rit­kította meg. amit pedig a fagy után — április közepéig — ve­tették, a májusi kánikula sa­nyargatta. Ennek ellenére ez a borsó jó termést ígér: az utóbbi napok esős időjárása sokat segített. Bár — tette hozzá — legalább egy héttel jöhetett volna előbb is. Az eső valamit lassított az érési folyamaton, de növelte a ter­mésátlagokat, javította a mi­nőséget. Mindent figyelembe véve, az idei termést jó közepesnek minősítik a konzervgyárban. Ez azt jelenti, hogy — vár­hatóan — meglesz a tervezett hatszáz vagon. A borsócséplő- gépék közül öt kezdte meg a működést: Komlósdon, Kuta­son, Szabáson, Böhönyén és Tapsonyban dolgoznak. Ezek­nek kezelésével és a gyárban a cukorborsókon zerv készíté­sével hatszáz ember foglalko­zik. A csapadéknak nemcsak ed­dig volt jelentősége: az is függ tőle, hogy meddig tart a gyártási idő. Most úgy számol­ják, hogy a hónap végére vagy a jövő hónap elejére végez­nék ezzel a nagy munkával. Ha hűvös, csapadékos lesz az idő, minden bizonnyal több termést adnak a borsóföldek, s akkor nemcsak a munka húzódik el egy hónappal to­vább, hanem valószínűleg túl­teljesítik a tervet is. Ilyenkor a szezon indulása előtt indokolt a kérdés: mi­kölcsiekben. De qz-e a fele­lős, akit ejtettünk, vagy egy kicsit az is, aki megalapozat­lanul emelt a magasba, s az­tán ottfelejtett alapjában vé­ve becsületes, tisztességes embereket. Olyanokat, akik­nek csak annyi a bűnük, hogy nem képesek helytállni kivétel nélkül minden posz­ton. Nem tudom, jól olvasok-e? De Marseille után mintha egyetlen egyszer sem olvas­tam volna központi lapunk­ban kritikai megjegyzést Hof­ferről, a szövetségi kapitány módszeréről, tevékenységé­ről. Lehet ezt úgy is magya­rázni, hogy türelmi idő. Csak az sok pénzbe kerül! Ds most, amikor kényszerhely­zetben vagy saját elhatáro­zásából lemondott, rögtön tisztában voltunk fogyaté­kosságaival. Odáig is elme­részkedtünk, hogy ezt írjuk le: .a magyar labdarúgás­nak olyan szakemberekre van szüksége. akik változtat­ni tudnak, és értenek is (!) ehhez a sportághoz ...« Ez már több annál, mint amit szenvedélyes dühkitöres nélkül el lehet viselni. Hogy lehetett a nemzeti válogatott szövetségi kapitánya az a tiszteletreméltó férfiú, aki ezek szerint nem ért a labda­rúgáshoz? Ö a felelős? Miért állítottuk oda? Miért nem mondtuk meg neki, s a Hof­fer Józsefeknek, miért emel­tük fel őket meggondolatla­nul? Hogy nagyobbat esse­nek? Nos, hát nem a magyar futballról van szó: módszer­ről, társadalmi jelenségről, amelyet voltaképpen mind­annyian jól látunk. Csak ép­pen cipeljük magunkkal a kö­löncöt, mert ez talán kényel­mesebb. De végső kimenete­lét tekintve semmiképp sem az! Kárt szenved az egyén, a kis közösség, s a nagy. Ezt akartam csak elmon­dani — Hoffer ürügyen. kor kaphatnak a vásárlók a boltokban az idén készített borsókonzervből ? Jéger Ferenc igazgató ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a gyártás megkezdése után az üvegeket körülbelül két hétig megfigyelés alatt tartják, s ha úgy minősítik, hogy sem­mi akadálya a szállításnak, akkor máris küldenek a bol­tokba. Ha a kereskedelem igényli, a hónap végén a há­ziasszonyok már felbonthat­ják az idén készült cúkbrbor- sókonzerveket. A hatszáz va­gonból azonban nemcsak a hazai boltokba jut. A gyár a konzerv nagyobb részét kül­földre szállítja: megrendelő­jük a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság. — Az exportkötelezettség ellenére azonban — mondta az igazgató — a belföldi igénye­ket is maradéktalanul ki tud­juk elégíteni. A Nagyatádi Konzervgyár­ban. a cukorborsó érése a kezdetét jelenti a nagy mun­kának. Emellett különböző gyümölcsízeket és dzsemet gyártanak. Már várják a cse­resznyét is: a jövő héten megkezdik a befőzését. Vár­hatóan egy hét múlva már olyan tömegesen érik a sza­móca, hogy nemcsak a bol­tokba, hanem a konzervgyár­ba is jut Ugyanakkor készül­nek a meggy feldolgozására, ebből várhatóan június 20-a közül érkezik meg az első té­tel a gyárba. BL L ebbe az üzemcsarnokba irá­Sonkasertések Pápára Háromszázötven darab 100—110 kilogrammosra hizlalt sertést szállítanak a komiósdi Béke Termelőszövetkezetből Pápára. Ezek az állatok az új, szakosított téten első >► benn­szülötte*«. Szalui László Évente 220 ezer tonna hengerelt áru A diósgyőri Lenin Kohá­fontosabab üzemeben, a kö- zéphengerdében a tervek sze­rint már 1972 júniusában Az új diósgyőri nemesacél finomhengermű lényegében hat egymásba kapcsolódó — egyenként háromszáz méter­nél hosszabb — acélszerkeze­J, B. Üvegbe került a cukorborsó Tegnap megkezdték a feldolgozást — A terv 600 vagon A hónap második felében a boltokba kerül az áru SOMOGTI írePLAP Csütörtök, 197L június 3.

Next

/
Thumbnails
Contents