Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-20 / 143. szám

AZ UJ ÜLÉSSZAK ELŐTT Megalakultak a megyei képviselő csoportok — Munkában az országgyűlés állandó bizottságai A z április 25-én megvá­lasztott új országgyű­lés tagjai a május 12-én tartott első ülés óta sem tét­lenkedtek. Az országggyűlési képviselők nagy hivatástudat­tal és ambícióval láttak hozzá, hogy választóik bizalmának eleget teve minél eredménye­sebben lássák el a képviselői mandátummal járó közérdekű feladatokat. Az ezekre történő felkészü­lés fontos állomása volt a me­gyei képviselőcsoportok meg­alakulása. Sok éves tapasztalat ugyanis, hogy a képviselői munka színvonalát javítja, és természetesén a szükséges koordinálást is szolgálja,- ha egy-egy megye képviselői időnként megvitatják a hiva­tásukkal kapcsolatos problé­mákat, feladatokat, és eseten­ként a végzett munkát. Vala­mennyi megyében megalakul­tak már a képviselőcsoportok, s többnyire már elkészítették idei munkatervüket is. E munkatervekben a köz­ponti helyet természetesen a helyi problémákkal való fog­lalkozás kapta. De azt is szer­vezetileg biztosítják a csopor­tok, hogy a megyék képvise­lői rendszeres kapcsolatot tartsanak a párt- és tanács- szervekkel, valamint a nép­fronté izia ttsagokkaL Minden képviselőcsoport munkaterve feladatul szabta, hogy a kép­ban ismerjék meg megyéjük városainak, falvainak legége­tőbb problémáit; ehhez jó se­gítséget adnak majd azok a »tanulmányi kirándulások-«, helyszíni ülésezések, amelye­ket a legtöbb csoport már most munkatervébe iktatott. A képviselői munkának olyan alapvető kereteiről sem feledkeztek meg a csoportok, mint a fogadónapok és a kép­viselői beszámolók. I smeretes, hogy az or­szággyűlés említett első ülésén megalakultak az állandó bizottságok, s ezek megválasztották tisztségvise­lőiket. az elnököt és a titkárt. Az országgyűlés állandó bi­zottságai ezekben a napokban tartják első munkaüléseiket. Már az előző ciklusban is ki­tűnő fórumai voltak a képvi­selői munkának a bizottsági üléséit. Az állandó bizottságok tevékenységét az országgyűlés ügyrendje szabályozza, felada­tul jelölve meg, hogy folyama­tosan segítsék az országgyűlés törvényalkotó, irányító és el­lenőrző tevékenységét, az or­szággyűlési ülésszakok ered­ményességét. A bizottságok sa­ját kezdeményezésükre is fog­lalkozhatnak minden olyan kérdéssel, amelyet az állami és társadalmi élet egy-egy te­rületén jelentősnek ítélnek. Javaslataikkal pedig közvetle­Elnöki Tanácshoz és a kor­mányhoz is. A bizottságok e jogaikkal mind következetesebben élnek. Általánossá és rendszeressé vált, hogy a törvényterveze­teket — mielőtt az országgyű­lés plénuma elé terjesztik — megvitatják, s így azok már az illetékes bizottságoknak esetleges módosító, illetve ki­egészítő indítványaival együtt kerülnek az országgyűlés elé. Hasznos gyakorlat az is, hogy a bizottságok egy-egy ügy tár- gyalásáshoz meghívják a mi­nisztériumok vezetőit, a prob­lémakör legjobb szakembereit. Az állandó bizottságok műkö­dését az országgyűlés elnöke hangolja össze, s a bizottsá­gok csak az országgyűlésnek tartoznak tevékenységükért felelősséggel, csupán attól kap­hatnak utasításokat A parlamenti állandó bizott­ságok eleven, pezsgő élete vár­hatóan az új ciklusban is jó fórumul szolgál a parlamenti demokratizmus erősödéséhez, hiszen a képviselőknek több mint a fele tevékenykedik va­lamelyik bizottságban. Az el­múlt négy esztendőben a bi­zottságok mintegy 200 ülést tartottak, és 250 témát vitattak meg. Különösen hasznos mun­kát végzett a szociális és egész­ségügyi bizottság, valamint a terv- és kötségvetési bizott­ság. Az új ciklusban — várha­Új munkalehetőség Tabon nül fordulhatnak nemcsak az viseVők az eddiginél alaposab- \ országgyűléshez, hanem az_ tóan — a többi bizottság is megtalálja, illetve megkeresi azokat a témákat, amelyeknek megvitatása eredményesen szolgálhatja egy-egy problé­makör kérdéseinek rendezését, A z országgyűlési életnek van bizonyos mechaniz­musa. A most folyó bi­zottsági ülések napirendje pél­dául előrevetíti, hogy a legkö­zelebbi ülésszakon az ország- gyűlés plénuma elé kerül a népgazdaság 1970. évi zárszám­adása, jól alkalmul szolgál­va bizonyos közérdekű tapasz­talatok összegezésére, tanulsá­gok levonására. A nyári ülés­szak előtt a bizottságok »átes­nek a tűzkeresztségen«; akti­vitásuk máris hozzájárul ah­hoz, hogy az országgyűlés kö­vetkező első munkaülése ered­ményes legyén. V. L. Tsz-bekötőút épül Somogyegresen Az új betonút a faluban 4, a majorban 3 méter szélességű lesz. Az utat a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat építi. Az utat július 15-re adják át. KoiMHiisták parlamentjei Szép kömyzetben, a község­től egy kicsit távol — hogy a munka zaja ne zavarja a la­kosságot — épül a Budapesti Vegyiipari Gépgyár Tartály- és Tárolóberendezések Gyára. 1969 óta dolgoznak itt a So­mogy megyei Építőipari Vál­lalat munkásai, de már nem sokáig... Teleki Sándor gyáregység­vezető; — A belső szerelések, a ka­zánház berendezéseinek szere­lése július közepén kezdődik — mondja. — A termelő be­rendezéseket október elejétől építik be A Szovjetunióból érkező gépeken kívül a szep­tember 30-án megszűnő an­gyalföldi gyáregység gépeit is megkapjuk. Az üzempróbák után 1972. január 3-án meg­indul a termelés. Kezdetben állótartályok belső gyártási munkálatait végezzük az Or­szágos Kőolajipari és Gázipari Tröszt rendelésére, a második negyedévtől pedig ötven-száz köbméteres fekvőtartályokat is készítünk az ÁFOR-nak és az AGROTRÖSZT-nek. Föld­be süllyesztett üzemanyagtáro­lók lesznek ezek. Azután a le­mezkazánok gyártása követke­zik. Hogy miért ez a fokoza­tosság?! Az egyszerűtől hala­dunk a bonyolultabb felé. Nyolcvankét és fél millió lesz a termelési tervünk 1972-ben, 1975-re pedig megközelítjük a kétszázmilliót. Varga Ferenc személyzetis a leendő gyár munkaügyi gondjaival foglalkozik: — A gyáregységnek önálló tanműhelye van. Tizenöt he­gesztő szabadul föl az idén, mennek Pestre hegesztő auto­mata gépeken tanulni. Szep­tember-októberbein még ötve- nen utaznak a fővárosba há­romhónapos gépkezelői tanfo­lyama. A dolgozni eliá’-ók körében nagy az érdeklődés az új munkalehetőség iránt. Eddig körülbelül hatszázan je­lezték. hogy szívesen jönné­nek ide dolgozni. Büszkén újságolta egy párttitkár az egyik értekezle­ten, hogy milyen sokan meg­állítják a kommunistákat a taggyűlések után az üzemben, s érdeklődnek arról, milyen vállalati kérdésben foglalt ál­lást a párttagság. Aki ott ült a teremben, kiegészítette az elmondottakat, s a résztvevők azt a következtetést vonták le: nagy erőforrás ez a helyi politika megvalósításában. Kü­lönösen a kongresszus óta érezhető az üzem, a szövetke­zet, az intézmény közvélemé­nyének érdeklődése, mert a velük együtt dolgozó kommu­nistáktól várja elsősorban mindenki a kongresszusi ha­tározatok következetes végre­hajtását. Sok szó esett a X. kong­resszuson arról, milyen fon­tos, hogyan vesznék részt az alapszervezetek tagjai a párt- politika kialakításában és hogy foglalnak állást a közér­Jó volt, csa KISZ-vezetŐk továbbképzése Fenyvesen Éppen vége az első előadás­nak. A háromnapos tovább­képzés hallgatói szétszóródnak a fenyvesi KISZ-tábor területén. Ketten a tó felé ballagnak. Ez az utolsó nap... A hangszóró beat-számo- kat harsog, néhány fiú és lány tánclépésben közeledik az udvaron. — A színes napernyő alatt élénk vita folyik: — Nálunk nem lesz jelölő bizottság. Szerintem sokkal demokratikusabb, ha a taggyű­lésen mindenki javasolhat, és... — Ahhoz bizonyos fejlett­ség kell, amivel a mi alap­szervezetünk még nem ren­delkezik ... Az asztalon egy hártyapa­pírra gépelt, több oldalas forgatókönyvet« lapozgat a széL Belenézek: »8—9. Reggeli. 9—-11. Elő­adás: A X. pártkongresszus irányelveinek ismertetése és az ebből adódó KlSZ-felada- tok.« — A készülő ifjúsági tör­vényről is beszéltetek? — Ajjaj... nagy vita volt Az a baj, hogy egy kissé ál­talános. Meghatározza a jo­gokat és a kötelességeket, de nem utasítás jellegű — ma­gyarázza hévvel egy szem­üveges fiű, a kaposvári já­rás e^vik küldöttje. — Hogy érted azt, hogy nem utasítás jellegű? — Például a községi taná­csoknak anyagilag támogatni­uk kell az alapszervezeteket háromezertől ötezer forintig terjedő összeggel, de ha nem teszik, senki sem vonhatja őket felelősségre. Pedig ahhoz, hogy jó programot állíthas­sunk össze, kellemes klubhe­lyiség kell; tévé, lemezjátszó, egy-egy kirándulás... — Miért nem dolgoztok? — csodálkozik rájuk egy ingblú- zos kislány. — Mi például tár­sadalmi munkával szerzünk pénzt. Meg rendbehoztuk a kultúrház elhanyagolt udva­rát, a betonozott tánchelyet, a fiúk megjavították a hangszó­rót — Te honnan jöttél? Me­lyik alapszervezethez tartozol? — kérdezem á kis ingblűzost — Ipari tanuló vagyok Ka­posváron, de mindennap ha­zajárok Somogyszilbe. Most két helyen fizetem a tagdíjat mert az iskolai KISZ-ből nem akarnak elengedni. Pedig szí­vesebben tartozom Somogy- szil alapszervezetéhez. Ott sokkal jobb, most már. — Miért? — Van egy nagyon klassz új titkárunk, aki mindent el tud intézni. Egyébként trak­toros a tsz-ben. — Hát igen ezt is tisztáz­nunk kell, hova tartozzanak az ilyen bejáró fiatalok. Mi­vel élsősorban a falusi KISZ- szervezeték szorulnak erősí­tésre, előnyösebb volna, ha nem a munkahely vagy az is­kola, hanem a lakóhelyük szerint szerveződnének — mon'dja Gelencsér Árpád, a tábor vezetője. — Ezen a tanfolyamon el­sősorban szervezési kérdé­sekkel foglalkoztunk. Az őszi választások előkészületeivel. Ismertettük Somogy megye új ötéves tervét Az egészben talán az volt a legjobb, hogy a konzultációkon mindenki el­mondhatta problémáit össze­hasonlíthatta saját tevékeny­ségét a többiévél: jól esinál- ja-e, amit csinál. ötleteket kaptak egymástói — Mire panaszkodnak? — A felnőttekre. Egy fel­nőtt vezető jó példája renge­teget segíthet de ugyanannyit ronthat is, ha csak legyint a KISZ-re. — Az az igazság, hogy a KISZ-munkát egyes emberek lelkesedése határozza meg. Kapospulán például Farkas József pedagógus két évig együtt dolgozott a gyerekek- keL Most már elérte, hogy ön­állóan is képesek megállni a lábukon — mondja Tóth An­tal, a kaposvári járás nép­művelési felügyelője. Nyúlánk, szőke, Marina Vlady-frizurás lány ül mellet­tem. Figyel, s csak akkor szól, ha kérdezik, de akkor is na­gyon halkan, szerényen. Jám­bor Zsuzsának hívják. — Honnan jöttél? — A nagyatádi cémagyár- bóL Nálunk ő a csúcstitkár — mutat egy sovány, energikus, barna lányra, s esízel áthárít­ja a válasz kötelezettségét s. — Mi lesz az első dolgod, ha hazaérsz? — fordulok a csúcstitkárhoz. — A Szakma Ifjú Mestere mozgalom keretében szere» nénk elindítani a Kiváló 1C- júmunkás versenyt Ezt készí­tem elő. A hangszóróban hirtelen félbeszakad a beat-zene: egy férfihang gyülekezőt hirdet mert kezdődik az utolsó kon­zultáció. — Mi a véleményetek erről a tanfolyamról? — kérdezem még tőlük hirtelenjében. — Jó volt, csak nagyon rö­vid. Ebben mindenki egyetértett Rezes Zsuzsa dekű kérdésekben a munkahe­lyükön. S mivel a taggyűlés az alapszervezet legfőbb fó­ruma, mi sem természetesebb annál, mint hogy ilyen nagy figyelmet szentelnek a párton- kívüliek is az ott kialakított állásfoglalásokra, az ott meg­határozott feladatokra. A kongresszus és a megyei pártértekezlet visszhangja megmutatta, hogy az embe­rek egyetértenek a párt poli­tikájával, tetteikkel pedig a gyárban, a termelőszövetke­zetben vagy az intézményben kívánják támogatni annak megvalósítását. Egy pártmunkás arról be­szélt a napokban, hogy az ősz óta emelkedett a taggyűlések színvonala a megyeszékhe­lyen. Az ő tapasztalata sze­rint a legtöbb pártszervezet­ben javult a kommunisták fórumainak előkészítése, meg­szervezése. Sokkal gondosab­ban válogatják meg a napi­renden szereplő témákat, gyűj­tik össze és vizsgálják a ta­pasztalatokat, elemzik az ösz- szefüggéseket, mégpedig első­sorban politikai oldalról, s a teendőket a kongresszus ha­tározatainak szellemében ha­tározzák meg Ez az igényes­ség aztán a vitakészség növe­kedésén is lemérhető. S ha ez még nem vonatkozik is min­den alapszervezetre, mégis annak a követelménynek mind általánosabbá válását mutat­ja, hogy a párttagok a tag­gyűlésen kapcsolódjanak be a politika kialakításába, helyi alkalmazásába. S ez természe­tesen egyben azt is jelenti, hogy ki-ki a műhelyben, a gép vagy az íróasztal mellett a többieket is ösztönözze a párt- szervezet határozatának való­ra váltására. Egyre elevenebb eszme­csere bontakozik ki a taggyű­léseken, hiszen a kollektiv szerződések előkészületeitől a kongresszusi határozatokból adódó helyi feladatokig, az aratásra való felkészüléstől a közoktatás helyzetéig a leg­változatosabb témák kerülnek a kommunisták parlamentjei­nek napirendjére. A fonyódi járásban hallottam, hogy egy­re jobban igénylik a pártszer­vezetek tagságának vélemé­nyét, állásfoglalását a gazda­sági vezetők is. Siófokon ar­ról győződtem meg, hogy ala­posan fölkészültek a nyári idegenforgalomra a városban élő kommunisták. A taggyű­léseken minden oldalról meg­vitatták, mit tegyenek a vár­ható negatív jelenségek ellen. Most jó alkalom volt arra. hogy a kommunisták áttekint­sék a vállalat, a szövetkezet készülő középtávú terveit. Ahol már taggyűlés elé ke­rült, a kommunisták úgy vizs­gálták az elképzeléseket, hogy tükröződik-e bennük a párt gazdaságpolitikája. A vita el­sősorban ott volt színvonalas, ahol a pártcsoportok révén már előzetesen is tájékozód­hattak á kommunisták, s a ve­lük együtt dolgozók javasla­tait összegyűjtve formáltak véleményt. Csak elismerés il­leti például a Tejipari Válla­lat taggyűlését, amiért azt ja­vasolták a dolgozók szociális helyzetének javítása végett, hogy csoportosítsák át a ter­vezett beruházásokat, mégpe­dig úgy, hogy mindenhol jus­son pénz öltözőre és mosdóra. Nagyon őszintén, szenvedé­lyesen — s a környezetük vé­leményét is tolmácsolva — vitatták meg a Kaposvári Villamossági Gyár kommunis­tái mind az öt niapszervezét­ben a gyár negyedik ötéves tervének célkitűzéseit. Első­sorban azt sürgették, hogy le­gyen még gyorsabb a műszaki fejlesztés, javuljon meg az anyag- és az alkatrészellátás, a munkaszervezés a terjnelés folyamatossága végett. Sokan bírálnak, javasol­nak egy-egy taggyűlésen, s nagy figyelemmel kísérik mi történik a felszólalásuk után. A szervezeti szabályzat most úgy fogalmazza meg a párt­tag jogait, hogy a taggyűlésen elmondott észrevételére ugyan­azon fórumon kell választ kapnia. Ez azt a felelősséget rója a pártvezetőségeRre, hogy egyetlen javaslatot se felejtse­nek el, tartsák számon őket, s rendszeresen térjenek vissza arra: milyen intézkedés szüle­tett a felszólalás nyomán. Kü­lönösen fontos, hogy az őszi vezetőségválasztó taggyűlésen javasoltak ne kerüljenek a fe­ledés homályába! A kommu­nisták bíráló kedvre nagyobb 'esz mindenhol, ha azt tapasz­talják, hogy megszívlelték a véleményüket, igyekeznek a gyakorlatban hasznosítani az észrevételeiket. A taggyűlések ellenőrző szerepe megnőtt az­zal, hogy a négy évre megvá­lasztott pártvezetőségek min­den évben kötelesek beszámo­ló taggyűlést tartani. Először az év végén hívják össze eze­ket a fontos fórumokat, ame­lyeken a vezetőség, a pártszer­vezet tevékenységét is elemzik és értékelik. Egészen biztos, hogy olyanok lesznek ezek az összegezések, amelyek újabb erőt és ösztönzést adnak majd a kongresszusi határozatok megvalósításához. Lajos G én». SOMOGYI ÜÉPLAF Vasárnap, 1971. június 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents