Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-18 / 141. szám
A partizán apa nyomdokain Magas, erős , fiatalember Borbola István, Szürke egyenruha feszül izmos vállán. Szavai nyomán negyedszázaddal ezelőtti harcok emlékei elevenednek meg: partizánok küzdenek életüket kockáztatva, és sokan ottmaradnak a harcok színhelyén . „ Ügy mondja, idézi fel e harcokat, mintha 6 is ott lett volna, s ma is az a fegyver lenne kezében, amit az egykori partizánok porítottak. — Nem, hiszen csak huszonhárom éves vagyok. Édesapám beszélt ezekről a harcokról: ő fegyverrel küzdött partizánként a Kárpátokban, harcolt a német fasiszták ellen hazánk felszabadításáért. Testvéreimmel — hárman vagyunk fiúk. én vagyok a középső — megfogadtuk, követjük édesapánk példáját: mi is fegyverrel szolgáljuk majd hazánkat. Erre késztetett bennünket nemcsak a partizánmúlt, de az is, hogy édesapánk a néphadseregnek is katonája lett. Egyszerű, keresetlen szavak, amelyek akkor fogalmazódtak, érlelődtek meg benne — és testvéreiben is —, amikor idős Borbola Mihály a hosszú esteken felidézte osztagának, Úszta Gyulának, Nógrádi Sándornak s a többi neves és névtelen oartizánnak, bajtársainak emlékét, akik vele együtt életük kockáztatásával bizonyították hazánk iránti szeretetüket, felelősségérzetüket és kötelességüket. Misivel, a nagyobbik Borbo- la-gyerekkel vagy tíz évvel ezelőtt beszélgettem. Ipari tanuló volt akkor Kaposváron. Éppen olyan lelkesedéssel szólt a fegyveres pálya iránti vonzódásáról, mint most az öccse. — A bátyám ma a karhatalom századosa, jelenleg akadémián tanul. Követni akartam példáját a katonai pályán, de nem sikerült. Egy kissé el is keseredtem. Aztán, amikor Ta- bon elvégeztem a mezőgazda- sági gépészszerelő-szakközép- iskolát, kértem felvételemet a munkásőrségbe. Arra gondoltam, talán így, az önkéntes, társadalmi fegyveres szolgálat vállalásával is méltó leszek édesapámhoz. Negyedik éve szolgál a munkásőrségben. Tizenkilenc éves sem volt, amikor az előképzést sikeresen elvégezte, és esküt tett. Azóta sok éjszaka és ünnep telt el gyakorlaton, kiképzésen és szolgálatban. S hogy milyen eredménnyel? Egysége, a siófoki József Attila Munkásőrzászlóalj tavaly: eredményével elnyerte a megyei parancsnokság vándorserlegét. Amikor a legjobbakat szólították, s átnyújtották nekik a ki váló jelvényt, Borbola István neve is elhangzott. Ott volt az ünnepi egységgyűlésen édesapja, Borbola Mihály, az egykori partizán is sokan köszöntötték őt, s gratuláltak neki fia kitüntetéséhez. — Arra neveltem őt is, a másik két fiamat is, hogy lekenek becsületes, rendes emberek — válaszolta szerényen. Láttam, jólesett neki is a fiú kitüntetése, az elismerés és az ismerősök gratulációja. Hiszen mi lehet nagyobb büszkeség egy apának, mint látni: gyermekei jó úton járnak. Követik példáját, s mint ő is tette: legfontosabb céljuknak tekintik hazánk és népünk önzetlen szolgálatát. Szalai László Ha egyszer valaki veszi a fáradságot, és leül megírni egy-egy gyár történetét, a legtöbb lapot valószínűleg az első négy-öt év eseményei fogják megtölteni. Hogy mi minden — mennyi gond, nehézség — adódik egy fiatal termelő egységnél, azt még körvonalazni sem könnyű. Már maga az a tény, hogy a korszerű (nem ritkán világszínvonalon álló) technika és a magas szintű munkaszervezés találkozik a szinte hetek, s hónapok alatt verbuvált szakképzetlen munkaerővel, s e találkozás során alakul, formálódik maga a munkás, pusztán ez a tény is rengeteg konfliktust hordoz magában. Aztán amí^ a gyár megtalálja helyes profilját, jól megszervezi a munkaütemet a kereslet változásain alapuló üzletpolitikát, hány és hány gyötrelmes napnak, hétnek kell elmúlnia? Maga a gyár vezetése, műszaki gardája sincs sokkal jobb helyzetben. Hiszen együtt fejlődik, tapasztal a gyárral a hétköznapok szürke és mégis rendkívül mozgalmas egymásutánjában. — A gyár létszáma pillanatnyilag 70—80 fővel a szükséges alatt van — mondta Szerecz László, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának igazgatója.— S így aztán nem egy esetben túlórákat veszünk igénybe, ha megtermelt cikkeinket gyorsan és határidőre a megrendelőhöz keli táridő. Igaz. a gyorsaság és a pou tosság hallatlanul fontos a gazdasági életben. Gyakorlatilag egyenlő a megbízhatósággal, a versenyképességgel. S a megbízhatóság minden valamire való gyárnak talán a legfontosabb célkitűzése, az egymás közötti kooperáció hatékonyságának is alapköve Ezt elérni sokféle úton-módon iehet. Ezek közé tartozna a túlóra is? — Talán azt mondhatnánk, hogy a túlóra nálunk egyelőre szükséges rossz — kapcsolódik a beszélgetésbe Bene Nándor párttitkár. — Az emberek lágyrésze ugyan másképp vélekedik ha hagynánk, a napi nyolc óra mellett további nyolcat dolgozna. De ez nekünk sem érdekünk. A rendszeres túlórázás szociális szempontból, elsősorban a gyermekes anyáknál rendkívül kedvezőtlen, arról nem is beszélve hogy mennyire kifacsarja, kiveszi az emberek erejét. Ez aztán a következő napon, amikor a szokásos munkaidőben dolgozik, megbosszulja magát, mert csökkenti a teljesítményt. A túlóráztatás a gyárban más somogyi vállalatokhoz, termelő egységekhez képest nem nagy. 1971 első félévében 21 millió forintos bértömeg párttitkár egyetértett abban, hogy még így is tekintélyes a szám, s a jelenség kedvezőtlen. A kérdés önmagától adódott: — Hogyan lehetne még jobban csökkenteni a túlórákat? — Csakis belső szervezéssel — válaszolt az igazgató. — S ez az, ami nagyon nehéz. Annyit sikerült elérni, hogy a múlt év második féléve óta a termelés havonta egyenletes. S ez nem kis eredmény. Napi átlagban egymillió forint körüli értékben készülnek el termékeink, s igyekszünk is ezeket azonnal értékesíteni. Kialakult, sok-sok éves tapasztalattal rendelkező szakmunkásgárdánk azonban nincs, partnereinkkel is csak most épülnék ki azok a kapcsolatok, amelyekre hosszú távon alapozhatunk. Belső és külső akadályai vannak tehát, hogy jelentősen előre jussunk a munkaszervezésben. Mindenesetre, ha a gyár közössége megfelelően belelendült már, a piac nem teljes ismerete még akkor is szolgálhat meglepetésekkel. Nem ismerjük még kellően vevő partnereinket. ugyanakkor sokszor nem tudunk beszerezni égetően szükséges félkész és kész alkatrészeket. Ügy érzem, nekünk is bátrabbaknak kell lennünk. Eredmény azért van: mint említettem, most sokkal egyenletesebb a termelésünk. A következő lépésként a termelést havonta is egyenletesebbé szeretnénk tenni, s csak akkor beszélhetünk a túlórázás csökken téséTtiLÓRÁK A HÓNAP VÉGÉN. Senki többet hatszáz forintnál! Ekkor szorít leginkább a na,Csak sok lenne belőlük!" Kell a szakmunkás Tapsonyban is juttatni. A túlórák rendszerint a hónap utolsó tíz napjában (dékádjában) jelentkeznek mellett túlórákra és más ösztönzőkre 800 ezer forintot fizettek M. Az igazgató és a A tapsonyi Rákóczi Termelőszövetkezet három üzemegységében 29 szakmunkás dolgozik. Hét kovács, két villanyszereié, két erdőgazdasági dolgozó, három szarvasmarha-tenyésztő, egy juhász, egy ács. egy kőműves, két bognár és két növényvédelmi szakmunkás. Nem szorul bizonyításra az, hogy egy község anyagi, szellemi szintjében meghatározó a szakemberek száma. Vajon mekkora energiát fordít a közösség a szakemberek »►kitermelésére«? A tapsonyi szövetkezetben az utánpótlásról beszélgettünk. A kérdésekre Nagy József főagronómus válaszolt. — Nehéz helyzetben vagyunk. Munkaerőt szippant fel a gépjavító vállalat itteni egysége. Keverőüzem is van Tapsonyban. Különjárat indu1 Marcaliba, szállítja az embereket. Járnak innen még a böhönyei orsózóba is. Szívesebben dolgoznak ezeken a helyeken. — Mi az oka ennek? — Nálunk tízórás a munkaidő, és nincs szabad szombat. A szerelőre, traktorosra pedig nem egyszer — például éppen a betakarítás idején — hosz- szabb műszakok is várhatnak. S még mindig érezteti hatását az egykori rossz szemlélet, még a tsz-tag szülőknél is. A gyereket inkább sok kilométerrel távolabbi munkahelyre járatják, mint a szövetkezetbe. Nem mondom, valamikor talán igazuk volt... r— Most mennyit ér egy munkanap a Rákóczi Termelőszövetkezetben? — A múlt éviről tudok egyelőre csak adatot szolgáltatni. Hetvenhat forintot kerestek átlagban naponként a tsz- tagok. — Milyenek tételek? a munkafel— Kezdem az állattenyésztésnél. Az évek során korszerűsítési munkákat végeztünk a meglevő épü’eteken. Nem új Istállók ezek, de a munka- feltételek jók. Bevezettük a gépi fejést. Négy istállóban az etetés is gépesített. Vegyük most a javítást: központi gépjavítást valósítottunk meg. Ez segített. Mégis adódnak hiányosságok: az egyik üzemegységünkben például nincs kovácsunk. Pedig ez is tsz-érdek lenne! Eltörik egy lapát. Kis dolog, ugye? De nincs, ,akl megjavítsa. Univerzális képzettségű szakemberekre Volna szükségünk. — Milyen korú emberek a szakmunkásaik? — Sajnos, főképpen az állattenyésztésben csupa korosabb ember. A fiatalok nem szívesen vállalják, mert itt húsvétkor, karácsonykor is helyt kell állni. Az állatot etetni, gondozni kell. S a traktorosoknak sincs megállásuk a munka dandárjának időszakában. — Mit ad a tsz a szakmunkásnak? — Tízszázalékos béremelkedéssel jár a szaknunkás-bizo- nyítvány. Csak sok volna belőlük! — »Járjuk körül« a kérdést! Mit tesz a szövetkezet azért, hogy képzett emberek dolgozzanak a nagyobb sikerért? — Tudatos munka folyik ezért. Az eredmény: az idén négy-öt embert beiskolázhatunk. Hegesztőtanfolyamol szerveztünk a tsz-ben. Szükségünk van arra, hogy minél több ember értsen ehhez a munkához. Az RS—09-es gépeink vezetői is rendszeres részvevői a téli oktatásoknak, s a betanított munkásokra is égetően nagy szükségünk van. — A szakembergárda munkájával elégedett-e a tsz vezetősége? — Teljes mértékben. A kapott utasításokat végrehajtják. Pontosan, megértve azok lényegét A növényvédelmi szakmunkásainkat is példának tudnám hozni. S ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy nemcsak alsóbb képesítésű szakemberre van szükségünk. Felvettük tehát a kapcsolatot a felsőfokú technikummal. Jelenleg ugyanis csalt másodállású technikusunk növényvédelmi van. — Eredményeik a szák- embernevelés terén tagadhatatlanok. Mit lehetne még tenni az utánpótlás biztosításáért? — Részben az agitáció fokozása lesz a közeljövőben a feladatunk. Természetesen vállaljuk a kockázatot is, ami a beiskolázással jár. (Egy villanyszerelőt kitanítottunk, s miután szakember lett, to- vábbállt.) S a mostani helyzet változásának alapja is adott. A szocialista brigádmozgalom ez. A traktorosbrigádok mindegyik üzemegységünkben küzdenek a megtisztelő címért. Egy szerelőbrigád is. A tap- sonyiak már kétszer nyerték el a címet, a szenyériek egyszer. Ebben a szenyéri üzemegységben egyébként van egy tizenkét nőből álló brigádunk is, amely részt vesz a szocialista munkaversenyben. A tanulás is feltétel. A szakmun- kásá válást is megkönnyítheti a mozgalom, s ennek érdekében igyekszünk minél többet tenni. L. L. Űj síküveggyár épül Az üvegipari Művek Orosházi Üveggyárának szomszédságában új gyár építését kezdték meg húzott síküveg előállítására. A hatalmas beruházás (1 milliárd J50 millió forint) építését és berendezéseinek szerelését a Szilikátipari Központi Kutató- és Tervézőintézet szakemberei irányítják. A síküveggyár 1973 utolsó negyedében készül el. Képünkön: Építik az előkészítő-keverőüzemet. rSL — Persze, azért így is tettünk egyet és mást — mondja Bene Nándor. — Meghatározótok, hogy hatszáz forintnál többet nem kereshet senki túlórából. És szeretnénk a túlórázás arányain is változtatni. Eddig akadt olyan ember, aki 50—60 órát is dolgozott pluszként egy hónapban; most arányosabb elosztással arra törekszünk, hogy egy munkásra legfeljebb 10—15 túlóra jusson. Egyébként is inkább az alapbéreket szeretnénk növelni a túlórapénzek ellenében. — Á túlórák az idén valamelyest csökkenni fognak. Nem sokat, mert a jó munka- szervezés nem megy egyik napról a másikra, s a nyolcvan főnyi munkás hiánya is túlórázásra szorít bennünket Ahogy azonban egyre inkább sikerül megtalálni a hatékonyabb eszközöket, jobb s »korszerűbb technikát, technológiát alkalmazunk — az idén példáig kevesebb emberrel többet termelünk —, úgy állapodik meg egy szinten a túlóráit mennyisége is, majd pedig fokozatosan csökkenni fog. Ez csak idő kérdése. Cs. T. A bő termés alapja a jó vetőmag HAZÁNKBAN a kalászosok termésátlaga a háború előttihez képest 151 százalékkal nőtt. Ezt az eredményt elsősorban az intenzív fajták térhódításának és a műtrágyaadagok növelésének köszönhetjük. Gabonatermesztésünkben az említett két fontos tényező segítségével sikerült elérni, hogy a kalászosok területcsökkentése ellenére is ki tudjuk elégíteni a hazai szükségletet kenyérgabonából, sőt 1969-ben már exportra is termeltünk. A kenyérgabona vetésterülete — a kukorica után — a második legnagyobb. Fontos érdekünk és célunk, hogy a termésátlagok növelését minden eszközzel elősegítsük, hiszen a termésnövekedés több millió forint többletet biztosít a népgazdaságnak. A biztonságos, bő termés egyik alapja a jó minőségű vetőmag, ezért igen lényeges, hogy minden termelő kitűnő minőségű, nagy biológiai értékű vetőmagot használjon. A jó vetőmag egyenletesen, hiánytalanul kel, és biztosítja a fiatal növény kezdeti gyors, erőteljes fejlődését. A tapasztalat bizonyítja, hogy önmagában a jó vetőmag 20—25 százalékos terméstöbbletet eredményezhet a gabonánál. A köztermesztésbe vont fajtákat ugyanis a termésnövelés érdekében rendszeresen föl kell újítani. A különböző környezeti hatások következtében állandóan változik a fajta, kultúr- és gyommagvakkal keveredik, és ez leromlást okoz. A MÉM 48/1968. sz. utasítása szabályozza a vetőmagfelújítást. Ennek alapján az árutermelő területen a kalászos növények vetőmagját három- évenként szükséges nemesített vetőmaggal felújítani. A kalászos növények felújítását III. szaporulati fokozatú vetőmaggal kell elvégezni. Ezt a feladatot a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezési osztályainak bevonásával a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat végzi. Célszerű lenne az. is, hogy ne csak azok a gazdaságok vásároljanak vetőmagot, akik az úgynevezett felújításos körzetbe tartoznak, hanem minden gazdaságnak legyen az árutermeléshez vetőmagja 01. fokú, nemesített. A Hí. szaporulati fokozatú vetőmag — mivel genetikailag magasabb értékű a több éve termesztett kereskedelmi vetőmagnál — a magasabb termésátlag alapja. Igaz ugyan, hogy a nemesített vetőmag holdanként 150—160 forintos többletköltséget jelent, ám a 2—4 mázsával magasabb terméshozam 500—800 forint többletbevételt is biztosít. Nyilvánvaló, hogy így a ráfordítás többszörösen visszatérül. AZ ELHATÁROZÁS, a döntés időszaka van most. A vetőmagtermeltető vállalat— a termelők közgazdasági érdekeit figyelembe véve — nemesített kalászosvetőmagvakból bőséges fajtaválasztékkal rendelkezik. Felkészültek arra is, hogy a gazdaságok a természeti adottságaiknak legmegfelelőbb fajtákból tudjanak válogatni. Mert igaz, hogy az aratás küszöbén vagyunk, de a jövő évi termés megalapozására e vonatkozásban már most figyelmet kell fordítani. Gabos Attila agrármérnök üOMÖGt! SgP-tAP Péestefc, 19TL Jétám I*. 3
