Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-17 / 140. szám

Pártiskolások között MAI KOMMENTÁRUNK Fáradságos év vode megérte Tankönyv és cnmisüveg Lassan befejeződik a So­mogy megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságán az egy­éves pártiskola. Huszonketten kezdték az évet, s mind a hu­szonketten — talán egy kissé fáradtabban, mint induláskor, de épp olyan szorgalmasan — tanulnak, mint kezdetkor, — Ez a szorgalom jellemzi valamennyiüket, s bizonyítja egyúttal, hogy tanulni jöttek, új ismereteket elsajátítani. Fi­lozófiát, politikai gazdaság­tant tanultak, megismerkedtek a munkásmozgalom történeté­vel és a pártmunka gyakorlati kérdéseivel. Ellátogattak a munkásmozgalmi és a La- tinca Sándor-emlékműzeum- ba, filmesztétikai előadásokat tartottunk számukra, s a köte­lező anyagokhoz is vetítettünk filmeket. A sportolásra, szóra­kozásra is biztosítottunk időt, hogy ezzel is elősegítsük az eredményes tanulást — mon­dotta Szabó György, a párt­iskola vezetője. Üzemi, termelőszövetkezeti, tömegszervezeti pártmunkások, gazdasági vezetőle és más mun­katerületen dolgozó kommu­nisták vannak az első egyéves pártiskola hallgatói között Három alap­szervezet mun­káját fogja össze a Kapos­vári Cukor­gyárban az a csúcsvezető­ség, amelynek Valkó István a szervező tit­kára. Egyéb­ként művezetői beosztásban dolgozik. Fontos esemény egy-egy vállalat életében, ha elkészül a kollektív szerződés, hiszen az ott lefektetett elvek a vál­lalat életének gerincét alkot- jaK. Hogyan készült, mit tartal­maz? Erről beszélgettünk Tóth Istvánnal, a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat főkönyve­lőjével. — Február-márciusban kezdtünk hozzá. Magvát az előző kollektív szerződés ad­ja. A szakszervezeti bizalmik a műhelyekben összegyűjtöt­ték a javaslatokat, elgondolá­sokat; ezeket a vállalati és szakszervezeti megbízottak el­olvasták, megtárgyalták, majd összegező javaslatot készítet­tek. A vállalati szakszervezeti bizottság egy-két módosítás után visszajuttatja a terveze­tet a dolgozókhoz, akiknek módjukban állt újabb javas­latokat, kiegészítéseket tenni. Lapozom a szerződést. Szé­pen áttekinthető rendben so­rakoznak a fejezetek: próba­idő mértéke, betanulási idő s annak díjazása, felmondási idő, áthelyezés vállalaton belül... A vállalat törzsgárda kiala­kítására törekszik; igyekszik megtartani, beépíteni a közös­ségbe a fiatalokat. Törzsgár- da-tagnak számít az a fiatal, aki az iparitanló-évek után a válhatnál marad, és felvételét kéri. — A bérfejlesztésnél tekin­tettel vagyunk arra a lemara­dásra is, amit a katonaság és a szülési szabadság okoz. Le­hetőséget ad a vállalat, hogy az érintettek fizetésben utol­érhessék a többieket, ha nincs munkájukra panasz. Korábban egy év ledolgozá­sa után lehetett nyereségré­szesedést kapni, az új kollek­tív szerződés hat hónapra csökkenti ezt az időt. A ré­gebbi dolgozókat pedig az az intézkedés védi, amely szerint az új emberek nem kaphat­nak magasabb fizetést, mint a szakmai átlag. — Gondolunk a kisgyere­kes anyákra is: műszakked­vezményt kapnak. Ha a gye­rekek más üzem bölcsődéjé­ben vannak, a vállalat, h"gy továbbra is ott maradhassa­nak, hajlandó hozzájárulást fizetni. A vállalatnöz való hűséget egyébként is megbecsülik: az itt eltöltött éveket többszörö­— Nem volt könnyű utam, amíg idáig eljutottam. Laka­tosként kezdtem 1949-ben. El­végeztem a Cukoripari Tech­nikumot, beiratkoztam egy felsőfokú technikumba is, de egy év után abbahagytam. Hi­ába, elfáradtam. Ma már negy­vennégy éves vagyok. Közben voltam Sopronban öthónapos pártiskolán is. Ez az év nagyon sokat adott, ha nehéz, fárad­ságos volt is. Szerintem meg­érte, érdemes volt, mert a gazdasági munka és a politi­kai feladatok között helyesen látjuk, értjük az összefüggé­seket, és jobban meg tudjuk érteni majd, hogyan is kell gyakorlatban megvalósítani azt, amit a X. pártkongresszus így határozott meg: magasabb szinten folytatni a szocializ­mus építését... Zászlóbontó- já volt Karú­don a KISZ- szervezetnek. Árvái József, c volt 1957-ben a községi szerve­zet első titkára. Egy évre rá már kommu­nista, 1964-től a Búzakalász Tsz párttitkára, s jelenleg e feladat mellett a községi párt- szervezetek csúcs vezetőségének titkára is. A pártiskolai tanu­lást rövid időre megszakítot­ta, mert megyénket küldött­ként képviselte a X. pártkong­resszuson. — Nagyon kellett ez az esz- tenaő, noha tíz évvel ezelőtt Pécsen elvégeztem egy öthó­napos pártiskolát. Most lá­tom, a kongresszuson és az is­sen is figyelembe veszik. Pél­dául a pótszabadságnál öt év után egy nap, tíz év után két nap, tizenöt év után négy nap, húsz év után hat nap jár a dolgozóknak. Ez nem folyamatos szabadság, csak az adott évre szól. A másik pél­da a jutalmazás. Háromszáz, ötszáz, nyolcszáz, ezeregyszáz forint jutalmat kap az öt, tíz, tizenöt s húsz éve a vállalat­nál dolgozó törzsgárdatag. Megállók a lapozásban. »-A szakszervezeti bizottság a hosszabb ideje betegállo­Si römet szerez-e a mun- II ka, amit végez? Kielé­gíti-e az, amit csinál? — kérdeztem a brigád tagjai­tól, azzal az alig titkolt szán­dékkal, hogy kitapinthassam: vajon e nem túl bonyolult munka mellett van-e kompli­káltabb, magasabb szintű munka végzésére utaló igény? Nos, a válaszok egy kicsit fé­lénkek voltak, túlzottan leegy­szerűsítők. Négyen puszta igennel szavaztak mindennapi tennivalóik mellett, kettő — barkochba nyelven szólva — is-issel válaszolt. Volt, aki úgy vélte: amit csinál, az bőven kielégíti, ennél nagyobb örö­met csak a társadalmi munka szerezhet neki. Egy másik óva­tosan fogalmazott: a mostani munkám örömet okoz — egyelőre. S a tömör fogalma­zás mögött igen sók rejlik: je­lenlegi körülményeinek elfo­gadása, a becsületes helytállás, de mögötte ott húzódik a vagy is saját képességeinek jobb kihasználására, kibonta­koztatására. Érdemes szó sze­rint idézni a brigád adminiszt­rátorának, Szentgyörgyi Má­riának véleményét: »Örömet okoz a munka, mert az em­berek problémáival foglalko­zom, s az ő érdekükben min­dent megpróbálok elkövetni.« Kapcsolataik az emberekkel Beleszólhat-e a gyár és a csomagoló dolgaiba? Szeret-e beleszólni? — érdeklődtem tő­lük, az üzemi demokrácia fontos talpkövét érintve. Igen — válaszolták zömmel, s hogy ez milyen természetes szá­mukra, még néhányan hozzá­kolán, az előadások s a viták alapján tanultakból, hogy még egy termelőszövetkezeti, köz­ségi pártszervezetben is meny­nyire fontos, hogy tudatos és következetes káderpolitikát folytassunk. Előfordult, hogy1 fontos gazdasági, állami, illet­ve párt- és társadalmi beosz­tásra nem tudtunk helyben al­kalmas embert javasolni, és ez gátolta a község fejlődését. Égy kis üzemben a pártalap- ‘ szervezetet azért nem tudtuk hosszú ideig létrehozni, mert a titkár személyének kiválasztá­sára, kinevelésére nem gondol­tunk időben. S mint egykori KISZ-ista azt is érzem: az ed­digieknél sokkal többet kell törődni a fiatalokkal, hogy Ka­rúdon is eredményesebb le­gyen az ifjúság politikai neve­lése .., Csaknem há­romszáz em­ber dolgozik — többségük asz- szony és leány — a Nagyatád: Fonalgyárban Gregor István osztályán. A múlt évig párt­vezetőségi tag volt, most csu­pán egyike a gyár kommunis­táinak. De mint szavaiból ki­tűnik, gazdasági vezetői mun­kájához is nagyon sokat adott a pártiskola. — Tisztábban látok, másként nézem ezután a nők helyzeté szerepét, s azt, hogyan kell munkájukat az eddiginél is jobban megbecsülni. Nem mintha a bérezésben hátrányt szenvedtek volna, de jobban kell ösztönözni őket arra, hogy tanuljanak, képezzék magukat mányban lévő dolgozókat meglátogatja, melyhez a vál­lalat a közlekedési -nehézsé­gek miatt szükség esetén gép­kocsit biztosít havi egy alka­lommal.« Emberséges intézkedés. — Már csak a sokszorosítás van hátra. Száz példányban 'tósz'ttetjük. hogy a tizen" ' gy részlegünkhöz és a fonyőSi. illetve siófoki kirendeltsége­inkhez is elegendő kollektív szerződés jusson el. Július el­sején minden dolgozónk ol­fűzték: hiszen a munkához tartozik. Egy brigádtag nyi­latkozott úgy, hogy neki tel­jesen közömbös, hogy bele­szólhat-e vagy sem, viszont a tapasztalatait szívesen és bár­mikor átadja a többieknek. Az előző kérdéssel szorosan összefügg a következő: — Akad-e a környezetükben olyan ember, akivel mindent őszintén megbeszélhetnek? Itt távolról sem egyértelmű a kép. A főnökkel — válaszolta az egyik. Készben van ilyen — így a másik. A többiek a barátot, a férjet és a családot jelölték meg mint természetes és hagyományos bizalmasukat. Amikor a nőtleneket, illetve a hajadonokat kérdeztem a szülőkkel való kapcsolatukról, és arról — provokatív szán­dékkal —, hogy megházasodná- nak-e szüleik akarata ellené­re, a brigád fiatal tagjainak önállóságára és meglepő fel- világosultságára derült fény. A szülőkkel általában igen jó a kapcsolat: »meg szoktam velük beszélni a gondjaimat, kikérem a véleményüket, de van, amiben önállóan döntök« Mégis... A legfontosabb kér­désben, az életüket leginkább befolyósoló döntésben teljesen önállóak: »Szeretem a szüléi­mét, mégis megházasodnék, akár ellenükre is.« Amikor életük céljáról ér­deklődtem — érthetően — sok-sok minden került felszín^ ot. »Kibékülni a férjemmel; Gregor István tizennyolc esztendeje kommunista. A technikumban is foglalkozott a marxizmussal, a politikai gaz­daságtannal, és mint pártveze­tőségi tag a gyakorlatban is érezte, mit jelent a párt veze­tő szerepe, a gazdasági és po­litikai munka elválaszthatat- lansága. — Néha mégis abba a hibá­ba estem, hogy a gazdaság-' munkát tartottam elsődleges­nek. Osztályomon több szocia­lista brigád is tevékenykedik, s rájuk mindenkor számíthat­tam; nekünk viszont, s ezt itt értettem meg igazán, azzal kell jobban törődnünk, hogy a brigádokban kiemelkedő munkát végzőket párttaggá kommunistává neveljük. Mert igen nagy szükség van a gyári "artszervezet erősítésére... Igen nehéz rengeteg tanú • lássál eltöltőt: kilenc év van Balogh János, e somogyzsitfai Hunyadi Ts/ műhelyvezető­je mögött. Technikum Szombathe­lyén, felsőfokú technikum Körmenden, és most az egyéves pártiskola.' — Szeretek tanulni, és szí­vesen is vállaltam a techniku­mok után a pártiskolát, mert úgy érzem: a szakmai ismere­tek mellett fontos az, hogy ala­pos politikai tudással is ren­delkezzem. Nyolc éve vagyok kommunista, s harmadik esz­tendeje tevékenykedem a párt­vezetőségben. Nálunk, a terme­lőszövetkezetben igen nagy feladatnak tekintem a pártta­gok eszmei tudásának növelé­sét. Érdeklődnek az emberek a politikai kérdések iránt, s kell is, hogy érdeklődési körüknek megfelelő előadásokat szervez­zünk. Szívesen vállalom a tsz kommunistái, a tagság politi­kai és szakmai képzésének se­gítését is, hogy az elmúlt évek során szerzett tudásomnak így is hasznát vehessék. • • • Lassan befejeződik az egy­éves pártiskola. Tudásban, ú- ismeretekben gazdagodva tér­nek majd vissza munkahelyük­re a hallgatók. A tanultakat bizonyára valamennyien ered­ményesen hasznosítják otthoni munkájukban is. szeretném elvégezni a techni­kumot; a munkában, valamirt az élet más területén becsület­tel szeretnék helytállni; sze­retném, ha jobban élnék, mint a szüleim, és ha csalá­dom lesz; még jobban; nyu­godt családi légkör a vágyam; boldog nyugdíjasévéket aka­rok; mindenekelőtt szabadon, kötetlenül lenne jó élni.« A családi kapcsolatok válto­zásáról, az otthoni környezet légköréről, amiben természe­tesen a »hazai« viszonyok tük­röződtek, szintén felvilágosu1- tan, nyíltan vallottak. A vá­laszokból azonban az is kide­rült, hogy a brigád tagjainak családi életét még jobbára a hagyományos szemlélet jel­lemzi. Szinte mindenki • úgy vélte, hogy a családban a fe­leségre hárul a nagyobb te­her. A gyermek jövendő hiva­tásáról viszont már az volt a véleményük: mindegy, hogy milyen foglalkozású lesz, ezt úgyis az iskolai előmenetel határozza meg, csak rendes és becsületes ember legyen belőle Kitekintés a világra Napjainkban a hírközlő esz­közökön tömegesen érkező is­meretek halmazából nem könnyű kiválogatni azt, ami a legegyszerűbb eligazodáshoz is feltétlenül szükséges. S ez a brigád tagjaira is érvényes. Néhány nevesebb személyt választottam twhát t-i olyano­Sok szó esett arról az utób­bi években, hogy a gyerme­keikkel otthon levő anyák hogyan hasznosíthatnák a hárem évet. Bár nagyon sok elfoglaltságot jelent — fő­képpen az elején — a kisfiúk vagy kislányok gondozása; marad idő még arra is, hogy tanuljanak, szélesítsék látó­körüket, bővítsék ismeretei­ket. Erre azért van nagy szükség, mert a gyermekgon­dozási segély után visszaté­rőket sok új gép, új techno­lógia fogadja, s nem biztos, hogy elegendő a már meg­szerzett tudás a munkába való újbóli beilleszkedéshez Nem egy édesanya gondolt rá korábban is, hogy e hosszú szabadság idején vág neki a továbbtanulásnak, ed­dig azonban nem volt meg rá hivatalosan a lehetőség. Nagy könnyebbséget jelent tehát a Művelődésügyi Mi­nisztérium új intézkedése, mert a továbbtanulás lehető­ségét kiterjeszti a munkavi­szonyban nem álló, gyerme­kes anyákra is. A közgazda- sági, a mezőgazdasági, az élelmezésügyi szakközépisko­lába jelentkezőknek további könnyítés, hogy három he­lyett , csak kétéves szakmai gyakorlatot kell igazolniuk, s a közgazdasági szakközépis­kolai felvételnél gyakorlat­ként veszik figyelembe, ha elvégezték a kétéves gép­író- és gyorsíróiskolát. A bejutás lehetősége tehát nyitva áll minden gyermekes anya előtt a szakközépiskolák esti és levelező tagozatára. S hogy nem kevés a jöven­dő hallgatók tábora, azt mu­tatja a következő adat: a me­gyében több mint 3600, az iparban, s csaknem 700 a ter­A társadalmi tulajdon vé­delméről rendeztek tegnap a MÉM-ben országos tanácsko­zást. Megállapították: az el­múlt évekhez képest lényege­sen javult a belső ellenőrzés a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemekben. A vállalatok >s a gazdaságok vezetői hatha­tós intézkedések egész sorát dolgozták ki a társadalmi tu­kat, akiknek nevével a napi sajtóban, a televízióban gyak­ran lehet találkozni. Isme- rik-e őket és miről híresek? — kérdeztem tőlük, remélve, hogy választ kaphatok, mi érdekli az embereket az isme- retzuhatagból. (Ami iránt ér­deklődnek, nyilván az marad meg bennük elsősorban.) Érdekes, hogy Beethovenről mindenki hallott már, s Pi- cassóról csak egy brigádtag nem tudta, hogy kicsoda. Nagy többségük ismerte Angela Davist. Thomas Mannt, Fran­cót és Szent-Györgyi Albertet. Satalov viszont már jóval ke­vésbé volt ismerős, pedig két­szer is járt az űrben, s alig akadt tömegtájékoztató eszköz amelyben ne írták volna le ne mondták volna be a nevét több ízben is. A brigád tagjai, közül négyen tudtak Golda- Meir izraeli miniszterelnök-, asszonyról, a világhírű nyu­gatnémet labdarúgót, Becken- bauert viszont csak egy ember tudta felismerni. Ha az ered­ményt szemügyre vesszük szembetűnő, hogy az iskolai tananyaggal kapcsolatban ál­ló neves személyek maradan­dóbb élményt hagytak, s az emlékezetben jobban megta­padtak, mint azok, akiket már önálló érdeklődés alap­ján ismerhettek volna. (Kivé­tel: Angela Davis.) S itt elérkeztünk azokhoz a forrásokhoz is, amelyekből a brigádtag (az átlagember) nap mini nap meríthet, tájé­melöszövetkezetben dolgosé nő, aki jelenleg gyermekgon­dozási segélyen van. A sta­tisztika nem mutatja azon­ban, hányán rendelkeznek a felvétel föltételeivel, a tanu­láshoz szükséges kedvvel. Ezt az üzemek tudják a leg­jobban. Amikor az SZMT elnöksé­ge a közelmúltban napirend­re tűzte a nőpolitikái hatá­rozat végrehajtásának hely­zetét, ismét megállapította, hogy csak úgy lehet előlép­tetni, vezető beosztásba ál­lítani a nőket, ha vállalják például a szakközépiskola el­végzését a szakmai ismere­teik novelese végett. Bár ak­kor nem került szóba, egy tavalyi ülésen azonban fel­hívták a figyelmet a bejáró dolgozókra, akik az utazás miatt nem jelentkeznek to­vábbtanulásra. Szép és ne­mes feladat volna, ha az üze­mek szakszervezeti bizottsá­gai számba vennék a most otthon levő anyakat, s akinél szükségesnek érzik — a gaz­dasági vezetőkkel együtt —■ a szakközépiskola elvégzését, bátorítanák őket arra, hogy használják ki az új intézke­dés adta lehetőségeket. Ez egyben a megyei pártérte­kezlet határozatának megva­lósítását is jelentene, hiszen e fórumon elhangzott, hogy az eddiginél több figyelmet kell fordítani a nők politikai, szakmai és általános művelt­ségének növelésére. A tankönyv megfér a cu­misüveg mellett, a szabad órák most valóban kínálják a továbbtanulás lehetőségét. Érdemes élniük ezzel az ott­hon levő anyáknak. lajdon védelmére és ennek kö­szönhető, hogy a tárca terüle­tén 1968-hoz képest a múlt év­ben 8 százalékkal kevesebb társadalmi tulajdon elleni cse­lekmény történt. Sokat javult a helyzet a termelőszövetkezeti gazdaságokban is, ahol évekkel ezelőtt sok helyen a belső el­lenőrzésnek még a szervezeti formáit sem teremtették meg. kozódhat; sőt, ami fárasztó munka után felüdítheti, s tar­talmas szórakozást nyújthat számára. A brigád tagjai kö­zül hatan olvassak rendszere­sen a Somogyi Néplapot, ket­ten a Népszabadságot, hár­man a Nők Lapját, ketten az Ifjúsági Magazint. Egy-egy brigádtag veszi folyamatosan a Népszavát, a Magyar Ifjú­ságot és a Fonómunkást A televízió mindent háttérbe szorító fölénnyel vezet a nép­szerűségi listán, a második a színház (!), a harmadik a mozi, a negyedik a rádió. A sportközvetítéseknek, spor t mérkőzéseknek teljes és töké letes a népszerűsége. A rend szeres olvasás viszont nem tartozik szorosan a brigád éle­téhez. S azt hiszem, ez a lista tökéletes összhangban van a világ dolgairól alkotott ké­pükkel Egyszerű emberek a brigác tagjai, normális lehetőségei­ket, szerény, de kivitelezhető elérhető célokkal Semmibei sem különböznek Somogy me gye sok-sok hasonló sorsr hasonló akaratú munkását!,- Életük a mai valóságban gyil kerezik: a napról napra me; újuló munka, a brigád köz ­élete, és a család. S ami ki ionosén örvendetes és jól k: mutatható válaszaik alapjár csaknem mindegyikükben é dolgozik a vágy önmagának é közvetlen környezetének föl" tonos és meg nem szűnő v toztatására. Ügy, hogy sa magának és családjának, < gyárának is még könnyebb <_ még jobb legyen. ©MBS« Tibor Elkészült a kollektív szerződés vashatja már. S. F. Szálai László A BRIGÁD — ÖNMAGÁRÓL Munka és család L. G. Javult a társadalmi tulajdon védetnie a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemekben «OMdeti sríFíAP tártok, 1S7L janit» VL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents