Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-17 / 140. szám
A szeszélyes tűzhányó * Egy falu a lávafolyam mellett Nehéz út vezet vissza Hogyan tovább? San Alfio falucska mészárosa, Giuseppe Murabito, mint mindig, most is mindennap kinyitja a boltját. Látja, amint elhaladnak boltja előtt a kocsik, a parasztcsaládok ingóságaival. Ott kellett hagyniuk otthonukat, mert a lávafolyam már elérte házukat. Poveracci (szegénykék) — mondja ilyenkor együttérzően a mészáros, és mindjárt hozzáteszi: »Én bizony nem megyek el mindaddig, amíg a láva a kertkapumat el nem éri. Még kisfiú voltam 1948-ban, amikor a láva elérte a falu szélét s ott aztán hirtelen megállt. Most is így lesz.« Szicília csodája ma a négyezer lakosú etnai falu, San Alfio, amely két hete az utolsó pjllanatban menekült meg a katasztrófától. Az Etna egy új oldalkráteréből egyenesen a falu irányába ömlő vulkanikus lávaiolyót egy kis domb el terelte a helységtől, és a tenger felé irányította. Murabito mészáros bizakodása beteljesült. Európa legnagyobb vulkánja már nem olyan, mint ahogy azt az Idegenforgalmi plakátok ábrázolják: ártalmatlanul vonzó, mégis hátborzongató, amely Időnként füstöt és lángokat ont magából. Napjainkban az utóbbi évtizedek legsúlyosabb vulkanikus kitörésének tanúi lehetnek a turisták, amikor ezer fokos forró kőözön zúdul le az Etna oldaláról, veszélyeztetve öt község lakóinak biztonságát. Amióta a tüzes folyam — amely mintegy négy kilométer hosszú, lakatlan és a tengerbe vezető hegyi bevágásba tör magának utat — elkerülte a községet, a falu lakói igazi déli temperamentummal ünnepük megmenekülésüket. Olyan a hangulat, hogy süket fülekre talál minden figyelmeztetés, amely szerint bármely órában vagy percben újabb kitörés következhet be, s újból pusztulás fenyegetheti a község lakóit. Az Etna Európa legmagasabb — 3279 m magas — vulkánja Szicília keleti partján. Óriási kiterjedésű vulkanikus felülettel rendelkezik, és a lávautánpótlást legalább 60—70 km mélységű — gyakorlatilag kimeríthetetlen — folyékony kőzettartalékból meríti. Olvasztótere nem olyan lapos, mint a többi európai vulkáné (mint például a Vezuvé, amely zsák viszonylag kisebb magma kamrával rendelkezik). Amíg' az Etna központi kráteréből kitörő lávafolyamok csaknem mindig lakatlan területre zúdulnak, egyre-másra következnek be az oldalkráterek kitörései. Ez történt például 1669ben, amikor a montpilieri dombok egy részét elsöpörte a láva, Catániát elöntötte, és a tengerben közel 1 kilométer hosszú hegyfokot teremtett. Körülbelül egymilliárd köbméter lávát öntött szét, amely 14 községet, 100 négyzetkilométer termékeny földet pusztított el. Ez a kitörés 15 ezer ember halálát okozta. Ekkor támadt a kettős kúpú Monti Rossi-krá- ter. Tulajdonképpen ez alkalommal is egy oldalsó kráter- kitörés fenyegette pusztulással San Aliiét A vulkán most már több mint egy hónapja állandóan működik, de a hegy lábánál élő emberek nem sokat törőd-1 nek vele. Fizetést kapnak a táhorozók Fiúk az új városért Eleinte egy kicsit félszeg az újdonsült város újdonsült KISZ-titkára, de mihelyt a munkájáról, a nagyatádi tervekről kezd beszélni, határozottabb lesz. — Rengeteg munka vár még ránk — mondja Tamás Viktor. — A várossá szervezéskor úgy látszott, számíthatunk a KISZ-esekre. így jutott eszünkbe az építőtábor. Az ötlet még tavaly decemberben született, s most valósítjuk meg. Nem is olyan könnyű mint ahogy az első pillanatban látszott — Gondolom, nehezen találtak megfelelő táborhelyet. — Az elhelyezés? Nem. Az nem probléma. Megkaptuk a József Attila Kollégiumot. Nyárra kicseréljük a táblát, a kollégiumból J 'zsef Attila Építőtábor lesz. Gondot okozott viszont több feltétel biztosítása. Például az állandó egészségügyi ellenőrzés. — Sikerült? — Igen. A város körzeti orvosai ingyen, társadalmi munkában vállalták az egészség- ügyi felügyeletet meg az elsősegélynyújtást. — Ez nagyon szép. Történt még hasonló »f ölajánlás«? — öt üzem a budapesti játszóterek mintájára játékokat készít. Megérdemelnék a nyilvánosságot —• Semmi akadálya. Tehát? — A Danubia, a cémagyár a Komfort Ktsz, a konzervgyár és a költségvetési üzem dolgozói társadalmi munkában el látják különböző eszközökkel £ Szabadság parkba tervezet játszóterét. Libikókát, gömt meg téglatest alakú mászókat hintákat készítenek, és eg.' csomó mindenféle érdekessé get, amiknek a nevét se tudom pontosan. — Mi köze ennek a KIST építőtáborhoz? — A táborozó diákok a ját ezótér kialakításában is segí fenek majd. — Ügy tudtam, lakásépitke zésnél fognak dolgozni. — Részben. Az ipari tanuló kát, akik rendelkeznek bizo nyos szakmai tudással, valóban ott foglalkoztatjuk. A középiskolások feladata azonban főként az útmenti árkok rendezése, a játszótér területének egyengetése, parkírozása lesz. — Honnan jönnek a fiúk? — Legtöbben természetesen Nagyatádról. A szakmunkás- képző iskolából ijtvenen jelentkeztek, a csurgói gimnáziumból szintén ötven diák érkezik. Aztán Barcsról, sőt Kaposvárról, a kereskedelmi iskolából is. Legnagyobb gondom ebben a pillanatban, hogy akik eljönnek, ne csalódjanak. Szeretnénk vonzó, érdekes programot összeállítani. Az a terv, hogy a két munkahét között gyerekvasámapot tártunk. Emellett filmvetítés és játékok lesznek. A legjobban talán a strandbérletnek fognak örülni, amivel két hétig naponta ingyen fürödhetnek. — Nagyatádon — a KISZ t központi táboraitól eltérően —| fizetést is kapnak a részvevők.1 teljesítményük szerint. Mennyi j pénzt kereshetnek naponta? I — Ügy állapítottuk meg aj normát, hogy naponta kb.l negyven forintot. Ebből húszat j vonunk le az ellátásra. Munka-j versenyt is indítunk: minden-♦ nap értékeljük a brigádok? munkáját, mert ösztönzi őket,| ha tudják, hol tartanak, há-j nyadik helyen állnak a ver-j senyben. A második hét végén | szabad szombatjuk lesz a srá-j coknak, akkor kapják meg aj jutalmakat. — Hallottam, hogy Nagyatádi várossá szervezésében, rende-j zésében dicséretes lelkesedés-t sei vettek részt a KISZ-tagol j is. A célt elérték. Most vajon\ mi lesz a lelkesedéssel? Meny- j nyíre érdekli őket az újdonsültt város további sorsa? — Annyi biztos, hogy ér-j dekli őket. Kilátásba helyez-j ‘ünk egy nagyobb tájékoztatást I is. Szinte követelték, hogyj ♦mikor lesz már«. Áprilisban j volt egy ifjúsági nagygyűlés, j thol ismertettük Atád ötéves j ‘érvét j Reméljük, hogy a nagyatádit ÍISZ-fiatalok nem rekednek? rieg a puszta érdeklődésnél, z hanem tettekkel is tovább se- j gítik majd városuk fejlődé-? sét | Késés Zsuzsa A generációk hosszú sora megszokta, hogy olyan veszélyben éljen, amelyet az Etna jelent. Már megszokták,, hogy a vulkán elég gyakran lángokat, vet, és köveket dobál magából. Negyven éve annak, hogy az utolsó nagyobb — és veszélyesebb — kitörés történt, s miként most, akkor is megmenekült San Alfio a lávátóL A mészáros állítólagos jóslata bebizonyosodott, viszont a vulkanológusok, akik tudományos alapon Gondolkodnak és számolnak, nem bocsátkoznak jóslásokba. Dr. Rittmann professzor svájci tudós, a Mont Gibello csillagvizsgáló vezetője csupán ennyit mondott: »Az Etna nem tartozik a veszélyes vulkánok közé, viszont valamennyi közül a legkiszámíthatatlanabb. A lávaömlés egyik napról a másikra váratlanul abbamaradhat, mint ahogy váratlanul elkezdődött Csak azt tudjuk megmondani, hogy mi történt, de megjósolni nem tudjuk, hogy még mi történhet«. A szemtanúk szerint ha az ember ott áll a lávafolyam lábánál, maga is megérti, hogy a helybeliek a természeti csapások közül az Etna kitörését tartják a legártalmatlanabbnak. A láva lassan, alig észrevehetően folyik a völgy irányába. A kőtömbök izzó vörös állapotban gördülnek lefelé, de elakadnak a lávamasszában, amely helyenként két-hátom emeletnyi magasra is feltü- remlik, hogy azután ismét rendkívül lomhán, alig észrevehetően csússzon lefelé. Manapság San Alfio falu határát turisták és kíváncsiak ezrei lepik eL A merészek egészen a lávafolyam partjáig is elmennek. Botokkal halászszák ki az izzó kőzetdarabokat, hogy megolvasszanak rajta egy-egy ércpénzt. Az egész vidék fölött maró kénszag lebeg. A helybéliek nevetnek is, bosszankodnak is az idegeneken. Tulajdonképpen gyűlölik őket, mert abban a pusztulásban gyönyörködnek, amely őket sújtja. Az Etna lejtőjén élő parasztemberek, akik láva eltemette kis szőlőjüket és geszte- nyeerdejüket siratják, nem értik ezt a turistainváziót. Nehezen viselik el, hogy a turisták nyomorúságukon is gyönyörködnek. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a helybeliek egyre több San Alfio-i házra ezt írják: »Hagyjatok békén bennünket!■» S. B. A keverőüzemben dolgozott, jól keresett. Mázsás zsákokat rakatott a vállára, és úgy vitte a terhet, mint őrmester a vállapot. Amikor ivott — s ez elég gyakran megesett —, valami mindig arra biztatta, hogy megmutassa: nála senki sem erősebb. Azt pedig egyenesen elvárta: a nótáját mindenki ♦csendben« hallgassa! Történt egyszer, hogy az italboltba betévedt idegen tercelni próbált. S ez lett a veszte. Meg az, hogy nem ismerte a helyi szokásokat ... A második ökölcsapás után valaki hátulról elgáncsolta »az erős embert«, s amikor felugrott, kés villant a kezében. Nem nézte, hogy kit szúrt meg. Amire felocsúdott, látta, hogy az édesapja ujjai erősen véreznek... Az apa nem tett feljelentést, még orvoshoz sem ment, a seb lassan meggyógyult. Már nem beszélnek róla az emberek, csak annyit mondanak: családi ügy volt... Természetes dolog, hogy a szabadságától megfosztott ember türelmetlenül várja a szabadulást. S miközben kétségek gyötrik, újból végiggondolja: hol és mikor követte el a végzetes hibát. S milyen lesz a visszatérés, és azután hogyan tovább? A zárkatársak ismerik egymás eseteit. Van, aki kérkedik vele, mások szégyenük azt, amit annyi kihallgatáson el kellett mondaniuk. Az ítélet azonban a reményt nem akarja és nem is tudná a börtönlakótól elvenni. A 17-es zárkából Z. Ilonát a nevelőtiszthez kísérték, aki közölte vele, hogy másnap szabadul, ruháját és egyéb tárgyait a letétből visszakapja. Igen, a büntetés súlyos volt, de lejárt. És mégis szorongás fogta el: vajon a becsületet visz- szakapja-e, vagy inkább visz- szaszerezheti-e újra. Most is azt mondja, hogy maga sem érti: a magzatot miért hajtotta sl... Hiszen a fiú nem állította, hogy nem veszi feleségül. Csak az esküvő napjában nem tudtak megállapodni. Z. Ilona matematika tagozatos osztályba járt, de amikor »bajba került«, feladatát elégtelenül oldotta meg. — Nincsenek szüleim. Ha kikerülök, kire támaszkodjak? — kérdi inkább csak magától. — Dolgozzék, s próbáljon meg önmaga támasza lenni! — mondom én. Ki tudja? Z. Ilona még csak 17 éves múlt... — Amikor K. Ferencet letartóztatták, a munkatársai nem akarták elhinni, hogy a sikkasztás összege több mint 20 ezer forint. A vizsgálat eredményeként kiderült, hogy még több. Az ítélet kihirdetése után azt hitte: túl szigorú volt a fe- lelősségrevonás, hiszen a kárt — a családja — csaknem teljesen megtérítette. Az ügyész szavai újra meg újra eszébe jutnak... »ön visszaélt a bizalommal ... becsapta az embereket ... nehéz lesz ezt a kárt törlesztenie ...« A negyvenedik születésnapját a börtönben érte meg. Segítenek nézi az elhelyezkedésben, mert dolgozni fog: »mindegy, hogy hol és milyen munkát«. A szabadulás napját ő is pontosan tudja. De nem a napokat számolja, hanem fogad- kozik: »a kamatot is szeretné visszafizetni...« Jó lenne elhinni. Annyi bizonyos, hogy elsősorban tőle függ bíznak-e majd benne ismét az emberek. — Szerencsés embernek tartotta magát H. Zoltán. Sőt, hencegett is vele, hogy milyen rövid idő alatt megkapta az útlevelet. Nem volt még külföldön. Alig lépte át a határt, levelet írt anyjának: szerencsésen megérkeztem, majd sokat mesélek arról, amit itt láttam«. Aztán még egy lapot küldött, és később egy zárt borítékban már csak ennyi állt: »Nem térek vissza, kint próbálok egzisztenciát csinálni«. A legutolsó értesítést a mama a rendőrségtől kapta, arról értesítették, hogy a fiát — aki visszaszökött Magyarországra — letartóztatták. Vizsgálat, kihallgatások, ítélet, büntetés, és most csak ennyit mond: — Az ügyem sablonos, de a tanulság és felismerés másoknak is okulásul szolgálhat: édesanya és haza csak egy lehet! — No, és az egzisztencia? — kérdezem. — Ami volt, elveszett. Megpróbálom ... újra... Nem volt még büntetve, ezért kedvezménnyel szabadul. Megkapta az iratait, és kilépett a börtönajtón. Emberi sorsok, magatartások, félresiklott egzisztenciák. Lehetnek tipikusak vagy egyediek, de ez a tanulság szempontjából közömbös. Nem megy könnyen a teljes gyógyulás. Sok függ attól, milyen környezet fogadja a lábadozót De csak az gyógyul meg igazán, aki újra egészséges akar lenni. Így könnyebb lesz a címadó kérdésre választ adni: magatartással, tettekkel és segítséggel. A »hogyan tovább?« családi ügy — a nagy család, az egész társadalom ügyévé válik nálunk. G. Gy. Ny ussihő mérséklet Az országos Közegészségügyi Intézet oltóanyag-ellenőrzési osztálya kísérleti nyulakon próbálja ki a forgalomba kerülő oltóanyagokat. Az oltás ntán kctóránként mérik az állatok hőmérsékletét. A hosszadalmas egyedi mérés helyett pirogénpadot szerkesztettek, és a kalodába zárt nyuszik hőmérsékletét elektromos hőmérő rögzíti. ■♦♦♦♦♦♦ Repülőgépeltérítés, diplomatarablás Húsvétkor Buenos Airesben Az argentínai dlplomatarab- lási történet 1970 tavaszának a világsajtóban részletesen tárgyalt eseménye volt Húsvét vasárnapjának estéjén Pi- vovarov, a Buenos Airesben dolgozó szovjet diplomata a feleségével és három gyermekével együtt éppen egy kirándulásról tért haza. Amikor a diplomata kiszállt az autóból, hogy kinyissa a lakása mellett levő garázs ajtaját egy — már régóta lesben álló — csoport géppisztolyokat szegezett ró, és a fal mellé állította. Egy másik merénylőcsoport a diplomata feleségét és gyermekeit parancsolta ki a kocsiból, és őket egy. másik kerítés mellett, arccal fal felé fordítva őrizte addig, amíg Pivovarovot fegwerrel kényszerítették egy hirtelen felbukkanó kocsiba. A diplomata felesége kiáltozni kezdett. A szovjet konzulátus szomszédságában levő eGvtk dél-smríkaí diplomáciai épület előtt posztoló rendőr felemelte fegyveré^ és a nagy sebességgel haladó autóra lőtt. A rendőr golyója ugyan csak súrolta a kocsit, de a lövöldözésre megélénkült az esti utca, és néhány háztömbbel arrébb sikerült feltartóztatni az emberrablókat. Legalább is azt a csoportot, amely az autóban ült, és letartóztatták őket. A Szovjetunió kormánya természetesen erélyes hangú jegyzékben tiltakozott Argentína kormányánál ä merénylet miatt. Buenos Airesből rendkívül gyorsan megérkezett a válasz: a kormány hivatalosan sajnálkozását fejezte ki az ügyben. Csakhogy nem sokkal ké sőbb különös dolgok derültek ki a diplomata elrablásával kapcsolatban. Kitudódott, hogy azoknak a sajtójelentéseknek volt igazuk, amelyek már a támadás másnapján megírták, hogy az emberrablás! kísérlet mögött a Movl- miento Argentifto Orcanizado nevű fasiszta terrorszervezet áll (Ez a társaság félig legálisan toborozza tagjait, vezető szerepet játszik minden demokráciaellenes, kommunistaellenes, szovjetellenes fellépésben, és a haladó sajtó többször annak a gyanújának adott hangot, hogy tagjai között magas állású hivatalos személyiségek is, vannak.) Egy ideig el lehetett hallgatni a letartóztatottak nevét. Amikor azonban neves közéleti személyiségek tiltakoztak a hallgatás ellen, nyilvánosságra hozták a letartóztatottak adatait. Ezekből kiderült, hogy egyikük neve Carlos Beningo Buena, a foglalkozása pedig rendőrtiszt. Más forrásokból a sajtó azt is nyilvánosságra hozta, hogy a támadásnál a merénylők olyan fegyvereket használtak, amelyek részben a rendőrség, részben az argentínai kémelhárítás raktáraiban találhatók. Pontosan egy héttel ennek a leleplezésnek a nyilvánosságra kerülése után — korára, valamint megrendült egészségi állapotára való tekintettel — lemondott Eduardo Se- norans, az argentínai kémszolgálat vezetője. (Senorans még nem töltötte be ötvenedik életévét, és a támadás napjáig aktív sportoló volt.) Az, hogy éppen a Pivovarov elleni merényletet említjük elsőnek, természetesen n»m ierelhett el a ff «íveimet arról, hogy bár korábban a legtöbb — diplomaták elleni — erőszakos fellépés (gyilkossági kísérlet, gyilkosság, elrablás vagy elrablási kísérlet) kiszemelt áldozata a Szovjetunió vagy más szocialista ország diplomatája volt, az utóbbi esztendőkben a hasonló esetek többségében tőkés országok képviselői szolgáltak célpontul. Sőt, különlegesen érdekes az a tény, hogy 1969-ben és 1970-ben több amerikai nagy- követség, követség és konzulátus vezetője vagy beosztottja volt a célpont. Különösen a Latin-Amerikában elszaporodó merényletsorozatokban. Van abban valami ironikus, hogy amikor a már többször is említett bécsi egyezmény jogi előkészítése folyt, a legkülönbözőbb fórumokon éppen az Egyesült Államok képviselői kísérelték meg a végtelenségig elhúzni, sőt esetleg megakadályozni a diplomáciai mentességet végre jog- érvénves nemzetközi egyezményben szavatoló szerződés létrehozását. És hogy a történelmi fintor teljes legyen, említsük meg: a vézül is elfogadott bécsi szerződést megszavazta ugyan az Egyesült Államok, de mind s mai napig elmulasztották ratifikálni... (Következik: Elbrick taxit fog) Í flSOMOGTI NfPtÄP II Csütörtök« lttL jóataa It
