Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-16 / 139. szám

Magyar A z idei brüsszeli találmá­nyi világkiállításon is­mét nagy sikerrel sze­repeltek a magyar feltalálók: a bemutatott hét találmány közül ötöt aranyéremmel, egyet pedig bronzéremmel ju­talmazott a zsűri. Nagy szenzációt keltett a Bálint—Baumann-féle — fo­kozott biztonságú, elektroni­kus gyűjtővezérlésű — felvo­nó, mely lényegében a világ első komputeres vezérlésű fel­vonója. Jellemző a nemzetkö­ri érdeklődésre, hogy a világ egyik legnagyobb felvonógyá­ra, az angol S. Bahary cég a közeljövőben bemutatót tart a magyar lifttalálmányról. A berendezés elektronikus egy­ségeinek gyártási jogát már megvásárolta a brüsszeli Pho­tonic cég, és erre a célra kü­lön üzemet is létre hoz. A Bahary céggel az egész talál­mány komplett értékesítéséről tárgyal a Licencia Vállalat. A modell alapján egyébként a magyar ipar hamarosan elké­szíti — a brüsszeli cég elekt­ronikájával működő — felvo­nó prototípusát. Az alapegy­ség 6 emeletes épület kiszol­gálására készül, az elemek egyszerű összeillesztésével azonban akár 100 emeletes felhőkarcolókban is alkalmaz­ható. Ugyancsak aranyéremmel tüntették ki a dr. Csókán— Sontagh-féle eljárást az alu­mínium oxidbevonatának elő­állítására. A magyar eljárás­sal — különleges ötvözetek felhasználása nélkül — a ke­reskedelmi alumíniumot is le­het színezni. Különös előnye az, hogy lényegesen több szín előállítására alkalmas és ol­csóbb is. Az alumínium felü­letén színes, kemény oxidot képeznek, amely nemcsak esz­tétikailag emeli az alumínium értékét, hanem javítja minő­ségét is, és megvédi az oxl- dálódástól. a Gál és társai néven, be­jül mutatott antistatikus és vezetőképes poliész­ter műgyanta szenzációként hatott. A magyar feltalálók a poliészter műgyantából (amely közismerten a legjobb elektro­mos szigetelő anyag, még nagy feszültségű szigetelésre is al­kalmas) elektromos áramveze­tő műanyagot készítették. A poliészter alkalmazása előtt ezzel újabb területek nyílnak például a bányaiparban, az üzemanyagtartályok gyártásá­nál, ahol antistatikus tulaj­donságával teljes biztonságot nyújt robbanások ellen. Elekt­romosságvezető képessége folytán alkalmazható lesz a poliészter műgyanta az épü­letek belső elektromos fűté­séhez is, miután bármilyen falfelületre szórópisztollyal felhordható, és elektromos áram bekötésével egész fal­felületekről biztosítja az egyenletes fűtést. Nagy lehe­tőség kínálkozik repülőterek fel- és leszállópályáinak épí­tésénél is az új anyag alkal­mazása, hiszen egy gombnyo­másra, az elektromos fűtés bekapcsolásával percek alatt felolvasztható a kifutópályán a hó- és jégréteg. Ugyanígy nagy jövő előtt áll az anti­statikus műgyanta az autópá­lyák építésénél, valamint a különböző elektromos beren­dezésék — elsősorban hőtároló boylerek gyártásánál is. A magyar találmány iránt a világ számos nagy cége ér­deklődik. Aranyérmet kapott a Vla- dál-féle eljárás építőpanelek gyártására. A módszer nagy előnye, hogy a bármilyen anyagból — még a nagyvá­rosok szemetéből is — képes épületpaneleket gyártani. Az így előállított panelek hang- és hőszigetelése, valamint szi­lárdsága megfelel az építőipar előírásainak. A gyártó beren­dezés első példánya 25 féle hulladék építőpanellé való feldolgozására alkalmas, de az igényeknek megfelelően a fel­használhatóság területét szé­lesíteni lehet. ■ ellemző sikerére, hogy f egy francia cég az Ele- J fántcsontparton kíván­ja felállítani az üzemet, és kávéhüvely hulladékából gyárt majd házelemeket. Egy angol cég Közel-Keleten a rizshéjat akarja hasznosítani építkezé­sekhez, egy svéd cég pedig a nagy cellulózgyárak környé­kén felhalmozódott hatalmas fakéreghegyekből a magyar módszer segítségével akar építőelemeket gyártani. N. L. Erdők, mezők termékei A TERMÉSZETJÁRÓ gyö­nyörködve szemléli a szebb­nél szebb virágokat s a va­don növő gyümölcsöt. De nemcsak szemléli az ember, hanem amit a természet ad, igyekszik is a maga hasznára fordítani. A gyümölcsből szörpök, a virágokiból orvos­ság, az erdő faanyagából pe­dig különféle rendeltetésű tárgyak készülnek. A vadon termő gyümölcsök és más termékek összegyűjté­sével foglalkozik az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat is, amelynek az ország min­den megyéjében vannak ki- rendeltségei. _Ök gyűjtik ösz- sze és szállítják feldolgozásra az erdők termékeit. A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdasággal kötött szerződést az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat 9. számú kaposvári üzemegysége — mondta Anslrosics Ferenc üzemvezető. — Évente körül­belül háromszázötvenezer fo­rintot fizet a vállalat azért, hogy az erdei termékeket hasznosíthassuk. A megyében van öt begyűjtő állomás, és onnan kerül a feldolgozó üze­mekbe, aminek értéke van. A vállalatnak mindcMsze ti­zenhárom az állandó dolgo­zója. A begyűjtést irányítják. A szezon szinte egész évben tart: tavasszal megkezdődik szezonnövényekkel, aztán nyá­ron jön a gyümölcs, ősszel a vadgesztenye; télen a fa­anyag begyűjtése folyik. A napokban kaptak 150 mázsa éti csigát a kaposfői ÁFÉSZ- tól, s ezt Nyugatra exportál­ják. Most kezdődik a gyü­mölcsszezon. Nagy munkát jelent majd ez a vállalatnak. Az idei gyümölcsterv ‘ igen magas, és hogy sikerül-e megvalósítani, az majd csak a begyűjtés végén dől el. Málnából százötven mázsát, szederből kétszáz mázsát sze­retnének átvenni. A megye' határán túl a vál­lalat feldolgozással is foglal­kozik. Az összegyűjtött gyü­mölcs hetven százalékából szörpöt készítenek (ilyen a somszörp, a feketeribizke, a vadkörtejaffa, az erdei ve­gyesszörp, sőt: a vállalat szörnüzeme gyártja a Pepsi- colát is). Egyik újdonságuk például a gombakrém, amely hamar közkedvelt lett. AZ IDŐJÁRÁS nem kedvez mostanában a gombának, amiből pedig igen sokat sze­retne felvásárolni a vállalat. A terv száztíz mázsa vargá­nya átvétele; ez megtisz­títva és szárítva mindössze tizenegy mázsa. Énnek nyolc­van százaléka szintén export­ra kerül majd. A másik fon­tos termék az apró faanyag, amelyből a vállalat hófogókat s a bányák számára botsző­nyegeket, valamint kalapács­nyeleket készíttet. Hófogók­ból a korábbi évekhez képest a megrendelés harminc szá­zalékkal csökkent. Ennek oka, hogy a tsz-ek és gazdaságok saját maguk állítják elő. A botszőnyegekből is mindössze harmincezer négyzetméternyit rendeltek eddig a bányák, a korábbi szaz-százötvenezer négyzetméternyi helyett. A szállítást maga a válla­lat végzi, több-kevesebb si­kerrel. Hisz gépparkja igen kicsi: mindössze három erő' gépük van. Ezért feladatukat legtöbbször kölcsönzött jár­művekkel tudják csak elvé­gezni Az összegyűjtött árut először a raktárakba kell szállítani (melyeket szintén bérleményként használnak a megyében), s onnan az ország területén levő feldolgozókba. A KAPOSVÁRI 9. sz. üzem­egység erre az évre ötmillió­hatszázezer forintos termelési terv elérését határozta el. A siker azonban jórészt a ter­mészettől, az időjárástól függ, hogy bőséges esőáldásával és a nap érlelő melegével mit ad az ember számára. A cukorborsóval kezdődik Valóságos város a gyár. Mohári Vendel üzemrendé­szeti vezető szegődött kísérő­mül. Róttuk az aszfaltutakat, kerülgettük az üveghegyeket. Néha egy-egy autó elhúzott mellettünk. Bejártuk a csarno­kot, a raktárt... A tavasz a gyárba sebbel- lobbal, késve érkezik: előbb a földeket járta be. A gépek üzemképes állapotba hozása már szertartás. És eljön az ün­nep is. Mindig a cukorborsó­val kezdődik... Mérlegház. A nagykönyv pontos adatokat őriz. Az első borsószállítmány június 3-án 20 óra 50-kor érkezett Kutas­ról. Találomra kiválasztunk egy napot: nyolcadika. Nyolc­van teherautót számolnak ösz- sze — ennyi jött megrakottan. A csarnok előtt is áll egy. Most érkezett. Villanytargonca té- rül-fordul, a rakomány beván­dorol. A nagy csarnokban minde­nütt gépek. Fogy az alumí­nium- és műanyagládák hal­ma. A borsószemeket szállító- szalag viszi fel a magasba; gép mossa, tisztítja, osztályoz­za. Csöveken áramlik a borsó, emberi kéz nem érinti. Az elő- főzés után az üvegtöltő auto­mata adagolja a frissen mosott, szállítószalagon áramló üve­gekbe. Kozics József is itt dolgozik. Innen a magasból mindenütt fehérköpenyes asszonyokat lát­ni. — Kevés itt a férfi. — Mióta dolgozik a konzerv­gyárban? — 1955-tőL A sterilkád ezüst fényű, mélybe nyúló tartály. — Hatszázhúsz üveg fér egy- be-egybe, két kosárral. Az emelőgépen megfeszül az acélhuzal. Az üvegekkel telt, lyuggatott fém »kosár« a ma­gasba emelkedik, majd mintha »Kosárba« kerül a borsó. hipnotizálnák, imbolyogva el­indul a levegőben, hogy aztán a negyven kád valamelyikébe aláereszkedjen. — Villannyal működik. Az egyik gombbal a jobbra-balra, a másikkal a fel-le mozgását lehet irányítani. A sterilkád tetején megszo­rítják a csavarokat. A művelet 118 C fokon húsz percig tart. A felmelegítés 25 percet, a hű­tés 35—40 percet vesz igény­be. Aztán ... Asszonyok kopogtatják az üveg fémfedelét. — Kong, ha van benne leve­gő. Majd a raktár következik. Tíz-tizennégy nap a megfigye­lési idő. Kiszállítás előtt cso­magolás, címkézés. Gyertya« László Fogy az alumínium- és műanyagládák halma. K aposváron a Pamutfonó­ipari Vállalat gyárában dolgozik a Münnich Fe­renc brigád. Munkaidejüket a csomagolás tölti ki; a gépekről lekerült gombolyagokat, a szé­pen csévélt szálat csomagolják be, s katonás rendben rakják a szállításra váró ládákba. Volt alkalmam a munkájukat s az életüket megismerni közelebb­ről is, és most nagyszerű kez­deményezésük után őket keres­tem fel, hogy még jobban megismerkedj ünk. A gyár húszéves fennálásá- nak jubileuma az idén lesz. A brigád a nevezetes évfordulót összekapcsolta egy rendkívül okos kezdeményezéssel; ver­senyre hívta a csomagoló töb­bi brigádját, mondván, a gyer­mekintézmények (óvoda) bő­vítésére felajánlott összegen kívül ajánljanak fel társadal­mi munkát is. Ha minden bri­gádtag ledolgozna nyolc órát társadalmi munkában, az már komoly segítséget nyújtana a gyár vezetőinek, és a felaján­lott összeggel együtt tetemes hozzájárulást jelentene az óvo­da bővítéséhez. A brigád a múlt évi munká­jáért nyerte el először a szo­cialista címet, s ebben az év­ben még nem akadt munká­juk hanyagságát bizonyító rek­lamáció. S ez nagyon nagy szó egy olyan brigádnál, amelyik­nek minden esetben legfonto­sabb feladata, hogy a csoma­golással mindig és mindenütt elégedettek legyenek. Milyen cement tartja együtt ezt a brigádot, s miből pattan­A BRIGÁD—ÖNMAGÁRÓL I. Tizenkét mai munkás nak ki a gyár életét is befo­lyásoló egészséges, jó ötletek? Milyen a szellem, amely a jó munkára ösztönzi a brigád tag­jait? Ezekre a kérdésekre pró­báltam keresni a választ. A munkabrigád egy munkahely­nek, de tágabb értelemben a munkásságnak legkisebb sejt­je. Ami összefűzi őket, az a közös munka, a közös élmé­nyek. Egy-egy brigád életét s tagjainak az életről, a mun­káról vallott felfogását vizs­gálva kicsiben is többé-kevés- bé általános képet kapunk. A Münnich Ferenc brigád tagjai: Neiczer Adám (brigád- vezető), Csernyák Lajos, Ko­vács Jánosné, Bizderi Kálmán­ná, Balázs József, Horváth Fe- rencné, Potocska Ilona, Gőbö- lös Ferencné, Göndöcz László, Novák Ferenc, Szabó Jánosné és Szentgyörgyi Mária (admi­nisztrátor). Vágyak és lehetőségek A brigádban zömmel fiata­lok dolgoznak, 19 évtől 39-ig, s köztük két asszony, a negye­dik X-et is meghaladja koruk. Többségük a megyeszékhelyen lakik — saját lakásban, albér­letben, leányszálláson —, de jó néhányan vannak, akik a szomszéd községekből járnák be naponta dolgozni. (Például Batéból.) Iskolai végzettségük többnyire nyolc általános; ket­ten hat elemit végeztek, egy pedig érettségizett. A tanulás­ról sokféleképpen vélekedtek. A tizenkét megkérdezett bri­gádtag közül hárman jelenleg is tanulnak: gépkocsivezetői tanfolyamra jár kettő, textil­ipari technikumba egy. Volt, aki csak annyit válaszolt: nem tanulok, de szeretnék. Ami a további terveket illeti, öten is azt válaszolták, hogy terveik között előkelő helyen áll a ta­nulás. Az indoklások széles kö­rűek voltak: »hogy szakmám legyen; a jövőt tekintve több fizetésért; szeretem a gépeket; nem akarok örök életemben segédmunkás maradni«. Né­gyen nem foglalkoznak a tanu­lás gondolatával. Ketten közü­lük igen egyszerűen, lakoniku­san indokolták: koruk miatt. Anyagi körülményeik általá­ban kielégítőek. A tizenkét ember közül csak egy keres 1300 forintot (érdekes, hogy neki van a legmagasabb vég­zettsége), a többiek 1600-tól 2200 forintig kapnák havonta. A brigádtagok közül tíznek van rádiója, hétnek televíziója, hétnek különböző háztartási gépe, kettőnek motorja és há­romnak félretett pénze. Hétvé­gi telek, autó még nincs, de a válaszokból kitűnik, hogy a közeljövőben ez néhánynak el­érhető realitás. Mire költené, ha sok pénze lenne? — kérdeztem, s a vá­laszok meglehetősen egybe­hangzóak voltak. Egyik házat vásárolna, vagy építene, a má­sik kocsit, nyaralót venne, a harmadik bebútorozná a már kész lakását, s olyan is akadt, aki elsősorban utazásra költe­né el a rendelkezésére álló pénzt. A válaszokból minden­esetre világossá vált, hogy me­lyek azok az általános vágyak — ha úgy tetszik: célok —, amelyek a brigád tagjait fog­lalkoztatják. S az is, hogy ezek mennyire megfoghatóak, tárgyilagosak, a valóságtól egyáltalán nem rugaszkodtak el. Ugyanígy vallottak arról is, hogy mivel telik szabad ide­jük. Olvasás, szórakozás, ott­honi munka, pihenés, tanulás, sport, kézimunka, gyermekne­velés, televízió (színházba rit­kán jutok el — vallja az egyik); a háztáji, a kerti mun­ka és a közhasznú társadalmi munka. Ha f ' nesen meg­nézzük a vá t, amellett, hogy a szabf ^töltésének sokféle form jrepel, óha­tatlanul sze. tűnik, hogy azok egy kicsit általánosítóak. Az igények nincsenek mindig kellő összhangban a lehetősé­Az irodában Miklós István- néval és Fodor Árpáddal be­szélgetünk: — Meddig tart a borsósze­zon? — Másfél hónapig, aztán jön a bab. — Honnan érkezik a borsó? — Csokonyavisonta. Csurgó, Somogyudvarhely, Háromfa, Berzence, Kaposvár, Teklafalü, Mesztegnyő, Böhönye, Kutas, Kadarkút, Bolhó... összesen húsz helyről. Műszakonként körülbelül háromszáz mázsa. — Ide már csépelve jön. A gyár tizenhét cséplőgépet adott ki. — Mennyi borsót dolgoztak fel eddig? — Száz vagonnyit. Egy va­gon nyolcezer üveg! — Honnan szerzik be a sok üveget? — A saj őszentpétéri és az orosházi üveggyárból, jórészt télen szállítanak. Milliós nagy­ságrendű az üvegkészletünk. — Exportálnak a borsóból? — Igen, a Szovjetunióba, az NDK-ba és az NSZK-ba. Eb­ben a hónapban százhúsz va­gonnal. — Hány vagon borsó kerül ki a gyárból az idén? — Hatszáz vagon az éves tervünk, de hétszázat szeret­nénk ... A lé- és sűrítőüzembe kés­ve érkezünk. Az első szamóca­szállítmányt már feldolgozták. Az alma- és paradicsomsűrít­mények készítésével még vár­ni kell, de már nemsokára jön a gyümölcsöt érlelő nyár. Sípos Ferenc gekkel, de azt hiszem, ez for­dítva is igaz. A fiatalasszony­nak, aki megjegyzi, hogy rit­kán jut el színházba, szavai mögött felsejlik, hogy igenis szívesen elmenne, ha ... A ha azonban sokféle. Az otthoni kert, a háztartás, a családi vál­tott műszak, a gyerekek, a mosás-főzés és a többi apró- cseprő gond, bizony, eléggé le­szűkítik a kört. S így marad a rádió, és a televízió, az úgy­szólván egyetlen lehetőség, ami közvetlenül a szobába viszi a kultúrát, s némi kikapcsoló­dással is szolgál. S ami így kiszorul — kiszo­rítják a mindennapok gondjai —, annak megfogalmazása már kevésbé sikerül. Valami hasznosat Milyen cselekedetére lenne a legbüszkébb? — kérdeztem, s ugyancsak meglepő válaszok születtek. Négyen azt szeret­nék leginkább, hogy a brigád harmadszor is elnyerje a szo­cialista címet. (Ez egyébként egybeesik a brigád hivatalos célkitűzésével is.) Az egyik fia­talasszony valamilyen haszno­sat szeretne tenni, a másik pe­dig arra lenne büszke, ha va­lakin tudna segíteni. A harma­dikat — fiatal fiú — az tenné boldoggá, ha nem maradna egész életében segédmunkás. A barátja életet szeretne mente­ni... Csapor Tibor (Folytatjuk.) SOHÖ6T1 »fiPEAP Szerda, 1971. június U. 3

Next

/
Thumbnails
Contents