Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-15 / 138. szám

NB III... NB III. Súlyos vereséget szenvedett a Siótok Megpecsételődött a marcali csapatok sorsa A 100 falu 100 könyvtár mozgalom szülötte Könyvtárayaíás csokonyavisoníán DÉLNYUGATI CSOPORT Lábodi MEDOSZ— M. Latinca 4:0 (2:0) Marcali, 150 néző. V.: Szőke. Lábod: Márkus —. Németh, Ha­di, Wirth, Piliszár, Csalód!, Lu- czek. Takács, Novák (Koczka), Borzas, Fülöp. Edző: Halász Lász­ló. — M. Lailnca: Nébehaj — Kiss, Vajkai, Turóczl, Kömpf, varga, Halász, Bíró, Horváth, Albu, Parkas (Nylkos). JEdzó: Klsborsó Imre. 30. perc: Novák egyéni játék után megszerezte a vezetést. 1:0. 35. perc: Fülöp hatalmas partdobásából Borzas fejelt a hálóba. 2:0. 47. perc: Borzas a kifutó ka­pus fölött emelte be a labdát. 3:0. 65. perc: Fülöp jól eltalált húszméteres lövése jutott a sarokba. 4:0. A rutinosabb és gólratörőbb vendégek megérdemelten nyertek. A Latinca csatárai nem jelentettek különösebb ve­szélyt a Lábod kapujára. Jók: Márkus, Hadi, Borzas, ill. Tu- róczi, Albu. P. Helyiipar—Marcali VM 3:1 (1:0) Pécs, 300 néző. V.: Gabi. A marcali csapat összeállítá­sa: Csöndör — Rigó, Szántó, Hosszú. Mika, Pósi, Batki, Si­mon. Kusz, Szita, töress. Edző: Abonyi Károly. A sérülések miatt tartalékosán kiálló Me­teor nem tudta eredményesen fölvenni a küzdelmet a jól ját­szó Helyiipar ellen. Bonyhádi Vasas—K. Vasas 1:0 (0:0) Bonyhád, 300 néző. V.: Sü­megi. B. Vasas: Gerendái — Wagner, Ambrus, Péter, Fazekas, Horváth, Fláding, Szegedi, Vajda, Varga, Barabás. Edző: Péter Dániel. — K. Vasas: Tábori — Báli, Pataki, Marosi, Csupor (Székács), Skiba, Molnár, Burcsa, Herbei, Fülöp, Andrejka. Edző: Szili Ferenc dr. 60. perc: Marosi a 16-oson belül teljesen fölöslegeken visszarántotta a kitörő Vargát. A büntetőt Szegedi a bal alsó sarokba lőtte. 1:0. Az első félidőben a Vasas három nagy gólhelyzetet kiha­gyott. Az alacsony színvonalú mérkőzésen a döntetlen jobban megfelelt volna a játék képé­nek. Jók: Péter, Szegedi, Var­ga, ill. Tábori, Herbei. Steinmetz SE- —Barcs 0:0 Pécs, 50 néző. V.: Baráth. Steinmetz: Perjés — Töttös, Wald, Osztotics, Kovács, Lőrincz, , Hadai, Fullér (Hajós), Pártényi, I Csóti, Dárdai. — Barcs: Piros — Ma délután: Ifjúsági válogatottak területi elődöntője Kaposváron Az országos ifjúsági labda­rúgótorna területi elődöntőjét ma délután játszák le Kapos­váron. a Rákóezi-pályón. 15 órakor Baranya mérkőzik Tolnával, 17 órakor pedig So­mogy Fejér megyével. A bennünket elsősorban ér­deklő találkozó esélyese a Fe­jér megyei válogatott, hiszen az ifi játékosok nagy részét a Videoton és a Dunaújváros adja. Az együttes legutóbb 8:0-ra verte Tolnát, előtte balszerencsésen kikapott Ba­ranyától. Somogy Baranya ellen 1:1- i*e, Tolna ellen 7:l-re végzett, s jelenleg jobb gólaránnyal az élen- áll Baranya előtt. Tehát sok függ a mai találkozóktól. A csoportelső kt)-ül az orszá­gos döntőbe. A somogyi válogatott össze­állítását sérülések nehezítik, három játékos pedig délelőtt vizsgázik, s az idegi megter­helés nyilván nem múlik el nyomtalanul, összeállítás még nincs, csupán tizennyolcas ke­ret: Tóth I., Tóth II.. Gulyás, P.ntér, Winkler (Barcs), OjCr- T (Csurgó). Takács (Balaton- boglár), Radics (Babócsa), He­gedűs. Vastag, Bencs, Huszár, Ruppert (K. Rákóczi), Burcsa, Bánk, Molnár, Túli, Pataki (K. Vasas). Bogyó, Kuczkó, Winkler, Karsai, Kiss, Gulyás, Marton, Szokol, Tóth n., Horváth. Nagy iramú, sokszor durva­ságokkal tarkított játékot ho­zott a találkozó. Egyik csapat csatársora sem tudott megbir­kózni a jól záró védelmekkel. A 75. percben nagy helyzet adódott Márton előtt, a hatal­mas lövést azonban Perjés szögletre ütötte. Jók: Perjés, Osztotics, Csóti, ill. az egész barcsi csapat. További eredmények a Dél­nyugati cső poriban: PVSK—Nagymányok 1:0, P. Volán—Mohács 1:2, Szekszárd —Baja 0:0. PEAC—Dombóvár 1:1. ÉSZAKNYUGATI CSOPORT KOMÉP—Siófoki Bányász 5:0 (2:0) Tatabánya. 1000 néző. V.: Bodrogi. KOMÉP: Fazekas — JurgHs (Töröcsik), Szekeres, Juhos, Bog­nár, György, Horváth, Pápa, Sárii Vácz, Péntek. Edző; Bakos László. — Siófok: Jónás (Szauer) — Püs­pöki (Szilágyi), Fehér, Farkas; Horváth III., Pintér, Székely, Er­dei, Mggyes, Röth, Takács. Edző: Molnár Péter. 2. perc: Jónás kiejtett egy gyenge lövést, S Rácz közelről a hálóba kotorta a labdát. 1:0. 30. perc:, Egy 30 méteres szabadrúgást Rácz a felső sa­rokba ívelt. 2:0. 55. perc: Pápa nagy védelmi hibából növelte a gólok szá­mát. 3:0. 70. perc: Sárfi beadásnak szánt labdáját Jónás elnézte. 4:0. 90. perc: Juhos a 16-osról szabadrúgásból bombagólt lőtt. 5:0. A bajnokjelölt ilyen arányú győzelmét nagyban elősegítette az indiszponáltan védő siófoki kapus és a gyenge napot kifogó közvetlen védelem. Jók: Sze­keres, Juhos, Rácz, ill. Farkas, Meggyes, Róth. További eredmények az Északnyugati csoportban: Ferlőszentmiklós—M. Huber­tus 0:1, MOTIM TE—Ikarus 7:1. Bábolna—Fertőd 3:1, Pápá —SVSE 3:2, Gy. Elektromos—, Mór 2:1, Gy őrszen ti ván—Ko­máromi O. 1:2, Rákóczi SE— Nyergesújfalu 2:0. Egy országos mozgalom somogyi sikerének lehettünk tanúi vasárnap délután: Cso­konyavisontán Garamvölgyi József, a művelődésügyi mi­niszter helyettese fölavatta az új községi könyvtárat, amely a száz felszabadulási emlék- könyvtár programjában épült. Valóságos népünnepéllyé M vTp UTUNK UTOLSÓ szakasza következett: négy nap az egyiptomi fővárosban. Cso­portunk tagjai a hosszú uta­zások, az itt-ott előforduló ki- sebb-nagyobb gyomorrontások ellenére változatlan élmény- szomjjal tekintettek az utol­só napok elé. Amit eddig Egyiptomból láttunk, minden ■ árakozásunkat felülmúlta. Bármilyen képzett egyiptoló­gusoknak is gondoltuk ma­iunkat az út elején, bárhogy ■■> felkészültünk a »tantárgy - ól«, nagyon kevésnek bizo­nyult a valóságban. Kairóban történt, visszaér- ezésünk másnapján. Valóban ■ lyasmit láttunk, amire a leg­öregebb egyiptomiak is alig emlékeztek: hatalmas szaha- rai homokvihar tört a város­ra. Hajnalban zúgó szélre éb­redtem. Este, a légkondicioná­lás ellenére is kinyitottam szállodai szobám ablakát. A vihar így közvetlenül az ágy­ban ért. Ébredés után első gondolatom az volt, hogy be kell csuknom az ablakot. Már­is ott álltam. Tekintetem sűrű ködbe ütközött. A 11. emelet­ről — ahonnan pedig egyéb­éként jó kilátásom volt a kör­nyékre — ezúttal nem láttam semmit. Az alattam levő ut­cai lámpát is alig. Viszont fo­gam között ropogott a homok. Sűrű homokpára telepedett a hajnali Kairóra, és délig üvöl­tött a szél. A forgalom lelas­sult, megbénult az élet. Az emberek — már aki. — orruk elé tartott zsebkendővel köz­lekedtek. Szobám bútorait és takarómat homokréteg fedte. Az éjszaka csak megvilágoso­dott, de nem volt igazi reggel. Kairó eltűnt. KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG Búcsú a piramisoktól Kora délután csendesedett a szél, áttetszőbbé vált a ho­mokfüggöny. A várost kén­sárga szaharai homok fedte, majd a lassan megélénkülő forgalomban az úttesten olyan nyomok maradtak, mint ná­lunk hóesés után. Az alkony­tájt feltámadó tiszta légáram­lás aztán lefújta a port a pálmák leveleiről és a házte­tőkről. Kairó arca kitekintett a homok alól. Programunk aznap a piramisokhoz vezetett volna. Ez persze elmaradt. Az esti órákban aztán szétszéled­tünk várost nézni. Ebbe is megfáradva, szőkébb társasá­gommal — negyedmagammai — beültem egy arab kisven­déglőbe. Az otthoni közértek­ben is árult Stella sört ittuk. Ha már nem mehettünk az­nap a piramisokhoz, legalább ennyire érezzük magunkat otthon ... MÁSNAP REGGEL azért már ott álltunk a piramisok tövében. Láttuk Memphist, a világ első fővárosát, és láttuk az első piramist, a lépcsőst, a szakkarait. Aztán láttuk a legnagyobb piramisokat (a számon tartott mintegy 82- jjől). A gisai piramisok egyi­két 30 évig építették, több millió kőtömbből. Tulajdonképpen nem tud­tunk mit kezdeni az ókor eme kolosszusaival. Közülünk senki nem vállalkozott arra. hogy akár a legkisebbet is megmássza. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy bemászunk a pira­misok gyomrába. Azon a szűk folyosón jutottunk le, ahol az egykori zsiványok kirabolták a fáraó sírját. Amit pedig meghagytak, azt most a mú­zeumokban őrzik. Nemcsak Egyiptomban, hanem a világ minden táján. Alaposan elfáradtunk, mire újra kijutottunk. Hol is lehet árnyékben legiobban 'megpi­henni. Leültünk a szfinksz lábához, és bámultuk az óko­ri képzőművészetnek e fan­tasztikusan szép alkotását. A szfinksz mosolyát, amely tö­kéletes mosoly ma is, pedig — a legenda szerint — egy arab herceget annyira sértett e mosoly, hogy a szfinksz orrát leüttette és kiverette a bal szemét. Állítólag Napóleon tüzérei is lőttek rá ágyúval. De a szfinkszet látszólag mindez nem zavarja. Elpusz- títhatatlanul ragyog mosolygós szépsége, akárcsak a szikrázó egyiptomi nap a Szahara fö­lött. Ennél alkalmasabb he- Ivet még Egyiptomban sem találtam az elmélkedésre. Mintha itt sűrűsödött volna össze Amon Ra, Anubis, Apis, Ptah és a többi isten léte és értelme, hogy ezzel is egyedül­álló alkotással jelképezze Tu­tenkhamon, Ehnaton. a Ram- sesek, Sétik, Kleopátrák, a fá­raók 19 dinasztiájának min­den hatalmát Tíz percig sem tart buszon az út, és már Kairó forgata­gában vagyunk. Az autóára- datban sodródunk progra­munk következő célja, a Nasszer-mecset felé. Átvágunk egy téren, amelyen közleke­dési rendőr irányítaná a for­galmat, de nem irányítja. Csak áll a tér közepén, és ép­pen mással van elfoglalva: a Koránt olvassa. Kisodródunk a város peremére, és a kőbá­nyákat ' elhagyva furcsa kép lárul elénk. Óriás városrész — házak és utcák, zsalugáteres villák, mecsetszerű épületek kupolákkal — kilométereken át de nincs egy mozgó ár­nyék, amely megzavarná nyu­galmát. Nem is zavarhatja, amit látunk, az a halottak vá­rosa. Temető. A muzulmán hit szerint az ember második életének hajlékai, a házak és villák, a kupolák alatt a ma- melukok nyugosznak. Az épü- létek karbantartottak, majd­nem azt mondhatnám: csino­sak. Ha valami csoda az ut­cáira pálmákat varázsolna és a holtak feltámadnának, csak el kellene indítani a közle­kedést. Úgy tűnik, az élet számos feltételei adottak a halottak városában. A NASSZER-MECSET. a fény- és hangjáték, az Egyip­tomi Múzeum. Ez volt még hátra Kairóban. Az utóbbi helyen egy fél napot töltöt­tünk. A múzeum hatalmas anyagát tekintve ez úgyszól­ván néhány másodperc. Mert a mögöttünk hagyott öt év­ezredből 200 ezer múzeumi tárgy tanúskodik. Bármily szomorú is, de meg kell álla­pítanom, hogy riportsorozatom végén járok, s erről még nem írtam semmit... És nem írtam semmit a kairói bazár sikátorairól, zsú­folt nyomoráról, jó árukészlet­tel tömött üzleteiről, s azok­ról a hihetetlen alkudozások ról, amiket ott folytattunk. Nem írtam semmit Kairó vi­lágvárosi üzletnegyedéről, a lótusz alakú kilátótoronyról, a Nasszer nevét viselő új vá rosrészről, a KRESZ nélkül" forgalomról, a nőkről és fia­talokról, akikkel nem volt időm beszélni, csak sejthetem róluk, hogy ők a modern Egyiptom leglelkesebb hívei a forradalom gyermekei... Két hét mindenesetre kevés ahhoz, hogy e kitűnően szer­vezett kiránduláson, ahol a látnivalók és benyomások tó mege zuhant ránk, mindent megtudjunk és mindent ért­sünk. EGYIPTOMOT — mint minden más országot — hosszasan kell tanulmányozni ahhoz, hogy az ember mé­lyebbre és messzebbre lásson Több ezer kilométert tettünk meg két hét alatt, és az is .le­het, hogy más másként látta. Én így láttam ... Kerekes Imre duzzadt a sok-sok munkával elkészült könyvtár ünnepélyes átadása. A helybeliek már ebéd után a parkosított téren sétáltak, ahová az úttörők mintegy kétezer virágpalántát ültettek ki. Az ünneplőbe öltö­zött lakosok már a megnyitó előtt birtokukba vették Csoko- nyavisonta hétezer kötetes könyvtárát Helyi erőből és sok szíves tá­mogatással készült el. A köz­ség háromszázötvenezer fo­rinttal jelentkezett a fölhívás­ra, amelynek az volt a célja, hogy fölszabadulásunk negyed­százados évfordulójára az or­szágban száz községi könyvtár épüljön föl; a járás és a megye ehhez háromszázezerrel járult hozzá. A Művelődésügyi Mi­nisztérium száznyolevanezer forintot adott berendezésre, negyvenezret új könyvekre. Ezt a sok helyről érkező tá­mogatást köszönte meg a falu nevében Marton Lajos tanács­elnök, mielőtt fölkérte az ün - népség, szónokát. Garamvölgyi József miniszterhelyettest äk avatóbeszéd megtartására. — Az elsők között jelentke­zett a fölhívásra Csokonyaví- sonta — méltatta a község kez­deményezését a miniszterhe­lyettes. — Jól választottak, amikor úgy határoztak, hogv egy új könyvtárral állítanak emléket hazánk felszabadulá­sa negyedszázados évfordulójá­nak. Egyben jelzi ez a szándék a hagyományok, töretlen to­vábbvitelét is: 1868-bán nép­művelési egylet, 1870-ben ol­vasókör működött Csokonyavi- sontán. Példa ez a mai ünnev arra is, hogy a helyi kezdemé­nyezések nem maradnak ma­gukra, találkoznak a társada­lom segítő akaratával — mór. dotta Garamvölgyi Jó?/ majd átadta a könyvtárnak e Művelődésügyi Minisztérium ajándékát: Somogyi Árpád szobrászművész Fáklyás nő cí­mű szobrát; az Országos Nép­művelési Tanács ajándékaként pedig Tóvári Tóth István fes­tőművész festményét. Gye (Vége) önyöru a könyvtár. Tervezője, Domokos Béla, a SÓMBER fiatal mérnöke á fa­lusi építészetből és a korszerű technikából, témavilágból merített ihletet a megvalósítá­sában is kiemelkedő színvona­lú épülethez. A helyi ktsz épí­tőié tehát a dicséret másik ré­sze, és a berendezéseket gyártó böhönyei ktsz-é. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgató- helyettese ismét szép könyv­tárt rendezett be. Peti Józseffel a könyvtárban beszélgettem. — Egy tó volt itt valamikor, aztán elmocsaraso- dott — emlékezett vissza gyer­mekkorára. — A helyi ktsz tagjaként én is dolgoztam az épületen. Sose álmodtam vol­na, hogy valaha ilyen is lesz Csokonyavisontán. Már kinéz­tem azt is, melyik könyvet köl­csönzőm ki. Nagyon szeretem Sienkíewicz regényeit; azt, ni, az lesz az első... I Korányi Barna aOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1STL Június J& 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents