Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-14 / 111. szám
ESTI BESZÉLGETÉS Sokat várok a budapesti tanácskozástól Beszélgetés Alfredo Varela argentin íróval, a BVT titkárával Foglalkozására nézve író és költő. Tisztségét tekintve a bé- ke-világraozgalom hivatásos diplomatája: a Béke-világtanács titkára. Melyik áll közelebb Alfredo Varelához? — Nehéz a válasz — feleli. — A modem művész egyben politikus is. Ezért nem találok ellentmondást abban, ha az író' vagy a költő átmenetileg a jó ügy diplomatája is. Hazám Argentína, de úgy érzem, többet tehetek népemért és a világért, ha a béke útját egyengetem, őseim közül sokan politizáltak. Büszkén mondhatom, mindig a haladás mellett, az elnyomás ellen hadakoztak. Talán tőlük örököltem a politikai érzéket és a rossz ádáz gyűlöletét. — A BVT titkára miként Ítéli meg a közgyűlés előkészületeit? hogy az Amerikai Egyesült Államok bizonyos köreinek mesterkedéséről lerántsuk a leplet. Valószínű, hogy egyetértésre jutunk a leszerelés kérdésében és az apartheid ügyében. Bizonyára élénk vitát vált majd ki Európa biztonsága: ebben a témakörben előreláthatóan sok oldalról világítanak majd rá a szónokok a megoldás lehetőségeire. Zavarosan folynak a vizek címmel sok évvel ezelőtt vetítették a magyar mozik az Alfredo Varela regényéből készült filmet. Azóta megjelent anyanyelvén kívül olaszul és oroszul is egy hosszabb elbeszélő költeménye: »Abono ina- gotable-« címmel. Min dolgozik most az író, van-e friss ’’Vers a költő tarsolyában? — Sajnos, nemmel kell felelnem. Minden időmet igénybe veszi a BVT titkári tisztsége. De sok élményt gyűjtöttem az utóbbi hónapokban. Remélem, mielőbb hozzákezdhetek ahhoz, hogy ezeket feldolgozzam. Gy. D. Felmérések történetéből Ha rektor lennék... Ahogyan az egyetemi hallgatók látják — Eszményibb környezetben aligha tarthatnánk a tanácskozást, mint Budapesten. Hála a magyar kormányzatnak és az Országos Béketa- nacsnak, a minden eddiginél nagyobb szabásúnak ígérkező találkozó technikai feltételei h'hátlanok. Ami az érdembeli tárgyalásokat illelS, ugyancsak bizakodó vagyok. Már önmagában az a tény, hogy mintegy nyolcszáz részvevővel számolhatunk a világ több mint nyolcvan államából, beszédes bizonyítéka annak a felfokozott érdeklődésnek, amely a közgyűlést megelőzte, örömmel állapította meg a BVT titkársága, hogy a részvevők között olyanokat is üdvözölhetünk, mégpedig szokatlanul nagy számban, akik nem a BVT irányításával mű bv szervezetek, békemozgalmak képviselőiként érkeznek Budapestre. — Mit vár Alfredo Várela a BVT budapesti tanácskozásától? — Mindenekelőtt a békéért és a haladásért küzdő erők egységének kikovácsolódását. Ha sikerül a különböző nézetű, ám az agréssziós imperialista körök ellen azonos álláspontra helyezkedő béke- mozgalmak .akcióit összehangolni, nézeteit egymáshoz közelebb hozni, akkor elértük célunkat. Nem kevésbé fontos, hogy a magyar fővárosban leleplezzük az imperialisták igazi arcát: az indokínai háború ellen mozgósítsuk a .világ közvéleményét. Foglalkozunk majd a közel-keleti helyzet értékelésével, ami ugyancsak alkalmat ad arra, Végzős hallgatóknak tettéle föl a kérdést az egyik vidéki egyetemen a felsőoktatás kutató szakemberei: ha rektor lenne, melyik három intézkedést hozná legsürgősebben? A vizsgálat célja az volt, hogy az egyetemisták minél őszintébben tárják fel az intézmény belső életére, tartalmi munkájára vonatkozó nézeteiket, elgondolásaikat. A hallgatók éltek Is ezzel a lehetőséggel, és az első témacsoportban — oktatási kérdésekben — összesen 90 intézkedésre tettek javaslatot gazdasági, szociális témában 56, az egyetemi demokratizmus- növelése érdekében szükségesnek vélt tennivalókat 14, személyi kérdéseket 9, a tájékoztatás javítását 3, az ön- kormányzat fejlesztését 1 javaslatban foglalták össze. A professzorok ne olvassák fel előadásaikat — hangoztatták —, a felolvasás monoton. Ha felolvassák az előadást. miért nem adják oda annak nyomtatott, sokszorosított- példányát a hallgatóknak? Ne ismételjék a profesz- szorok előadásaikban azt, ami a tankönyvekben is megtalálható. A tanárok jók lehetnek, mégis rossz szolgálatot tesznek a- hallgatóknak, ha saját kutatási elképzeléseiket vagy intellektuális hobbyjaikat mesélik el, s csak röviden érintik azt, amit a hallgatóknak valóban meg kellene tanulniuk. A professzorok túlságosan nagy súlyt fektetnek bizonyos fölösleges dolgok memorizálására. Gyakran dogmatikusak is, előfordulnak olyan egyetemi előadók, akik dühösek, ha a hallgatók vé- leméfiye különbözik az övéktől. Az egyetemi ‘oktatók mutassanak nagyobb érdeklődést a hallgatók ügyei iránt. Számosán . hangoztatták a fakultatív óralátogatás, a több gyakorlat, a több és jobb jegyzet kiadásának fontosságát. Fölvetették többek között a 'tankönyvek, a vizsgák és az előadások ellenőrzésének jelentőségét, a jobb oktatási módszerek alkalmazását, az v.fvéni hallgatói érdeklődés kibontakoztatásé t. Személyi jellegű javaslataikban megfogalmazták: a kinevezéseknél nagyobb súlyt kapjanak a tudományos publikációk, az oktatók jobb kiválogatásához vegyék figyelembe, mennyire alkalmasak pedagógiailag az előadói feladat betöltésére. Szóltak a hallgatók az albérletben lakók fokozottabb segítéséről, az egyetemista anyák védelméről és támogatásáról, általában: szót emeltek a lakásfeltételek javításáért és a kollégiumi helyek növeléséért. Javasolták: az álláselosztásnál jobban vegyék figyelembe a tanulmányi eredményeket. A kezdő diplomások fizetését méltányosabban kellene rendezni. 'Szükséges volna, hogy a hallgatók általános műveltsége érdekében növekedjenek az egyetemen az önművelési lehetőségek. Biztosítani kellene a hallgatók oktatásba való beleszólási jogát: a rektori tanácsokat kibővítve a KISZ végrehajtó bizottsági tagokkal. Az oktatás és nevelés egységesítését is fölvetették, de javaslatot tettek a vizsgáztatások szubjektivitásának csökkentésére is. * A Balaton titkai A KIS UDVAR közepén — ,a siófoki Kálmán-em- lékház mellett — még frissen hányt a föld, lent a pinceben pedig erős malterszag terjeng. Igaz, ott már kandalló emelkedik terméskőből, és kovácsoltvas keretben gyullad ki a villany... «■Honfoglalás« folyik javában, »tanyát rak« a siófoki ÁFÉSZ' Balaton együttese. Az utóbbi névre nagyon' »kényesek«. Mikor próba után véletlenül kiszaladt a számon, hogy csó- port, keményen megdorgáltak, mondván, hogy ők már együttes ... Tulajdonképpen »erre kérdez- Együd Árpád tem rá« a fejtörő szabályái szerint; per- Amit jólesett följegyezni: készé azzal, hogy kicsoda micsoda — nem tartozunk olvasóinknak, mert nemegyszer került a lap hasábjaira a kiváló együttes neve és szerepléseinek sora. Böröcfi Jánosáé most kismama ugyan, de régi és fürge lábú táncosa volt az együttesnek. — A Balaton a hatvanas évek elején alakult, s az azt követő évben kerültem ide én is. Elég gyorsan összerázódott a csoport — mert akkor még csoport volt. Segítette ezt egy külföldi út is. Dániába hívtak bennünket, ahonnan a tájak gyönyörű emlékeivel, és az északi ételek riasztó lidércei- vel tértünk haza ... Balogh István, az együttes »technikai« vezetője, alapító tag, segédreridező, művészeti titkár, ha kell koreográfus. — Három »forrásból« jött létre az együttes. Minek' tagadni, kezdetben volt probléma bőven. Főleg meg nem értésből származott... Ne is emlékezzünk rá. Mert bizony volt idő, amikor nevében létezett csak a Balaton együttes. Egy bizonyos, amióta az ÁFÉSZ patronál bennünket, azóta megy minden ... Három fiatal lány szerényen hallgatott eddig. Most azntoan buzgón bólogatnak, szólnak is a külföldi utakra célozgatva. vés helyen hall az ember annyi jót a patrónusról, mint ettől az együttestől. Csak akkor hagyták abba a lelkendező szót, mikor már nem akarták szemben dicsérni, mert megérkezett Harag János is, a siófoki fogyasztási szövetkezet elnöke. Annyit már elpletykáltak, hogy a múltkor megrótta a lányokat a kurta szoknya miatt, most pedig az atyai mecénás jogán azt említette föl, hogy a megyei bemutatón — ahol szívesen sorolják a rangokat —, miért hagyták el a Balaton neve elől, a kiváló jelzőt. Igaza van, mert ez a jelző mindenképpen megtisztelő és megkülönböztető is. HÁBORGÁSA számomra egy kissé megnyugtató volt, mert azt jelenti, ho»y nemcsak a pénzt adja és elkíséri az együttest szerepléseire. Mikor a segítség rugói után érdeklődtem, tűdődött keveset, aztán — mint a többiek is — emlékezni kezdett: — Ügy hozta az éiet, hogy én egészen fiatalon nehéz pozícióba kerültem, és állni kellett a sarat. Tudja, ezt látom viszont bennük. Az akkori magamat. Nekik is kell a segít» ség, mi pedig adunk, ha tehetjük ... És a fegyelmüket szeretem. Szerények, jó dolgokra költik a pénzt, úgyhogy — hunyorít egyet a lányok felé —■ nem marad el majd a külföldi út sem ... Az összeforrottság titka, hogy nemcsak a tánclépések, néha a gondolatok is közösek. És nemcsak egymás - táncbéli, hanem gondolkodásbeli tehetségét is megismerik. Igaz, a művészeti vezető, Együd Árpád tartalmas klubprogramról is gondoskodott. A jó. munka másik titka az, hogy biztosított az utánpótlás. És folyamatosan ... hiszen a három kislány is így került ide. — Hallottuk, hogy tagokat toboroz a Balaton, hát megpróbáltuk. — Láttam, hogy szépen járják az üvegestáncot. Mi annak a titka? — Csak a gyakorlás. — Fehér borral könnyebb vagy vörössel? — Mi hipermangánnal csináljuk. Az senkit nem csábít ivásra, de szép piros. Az együttesség harmadik titka a közös célok. Például az, hogy a pinceklubot szeretnénk szépen berendezni. Ha néhány kérgessé keményedő tenyér árán is, de rendbehozzák az udyart, és ott lesz a házi szabadtéri színpad. És nem utolsósorban a jó művészeti vezető: Együd Árpádot a jelenről, az együttes felkészültségéről kérdezem. — Amit adunk, adni szeretnénk, az a környék táncfolklórja. Az út — s ez a koreográfus vallomása is lehet — ettől ihletett. Nekem Bartók és Kodály a példaképem. Ami az eredeti táncban szép, azt a színpad adott törvényei szerint szeretem koreografálni, felépíteni, komponálni. Lehet ötvözni persze sok játékelemmel is. Nehéz erről így általában szólni, hiszen egyes műsor- darabok döntenek. Persze, ha titkok után érdeklődött, megmondom mi az alapvető — amit már az »utánpótlásnak« is el kell sajátítania — : a jó mozgás. Gimnasztikái, mondhatni úgyis egyszerű, de mindenképpen megalapozott balettképesség, Csak így lesz közös az öröm, előadóké és közönségé. NEM ZAVARTUK tovább a próbát, hiszen sikerült megfejteni néhányat a Balaton titkaiból. Tröszt Tibor Ösztönöz-e az ösztöndíj? A múltakon merengve, egy borús reggelen rádöbbentem, hogy a »korlátlan itálmérés« mint olyan, nincs többé. Nem akarom a vészharangot megkongatni, mert az úgy társadalmi, politikai, gazdasági jelentősége csekély. Az alkoholfogyasztás mit sem csökkent 'a korlátlan italmérés halála óta. Megdöbbenésem — mi több — megrendülésem igencsak szubjektív. Nekem fáj, hogy ez . nincs többé. Véleményem szerint ugyanis a korlátlan italmérés volt Közép-Európa legkifejezőbb cégére. Elvetélt költő, fináncruhába bújt, félreismert, lappangó zseni lehetett az illető, aki először, valamely császári és királyi rendelet nyomán kiadta az ei- .ső korlátlan italmérésre jogosító iparengedélyt. Talán nem is tudta, mit csinál. Es bizonyára az a falusi kocs- máros sem tudta, amikor a cégérre fölfestette, hogy egy egész világot foglalt jellem- zőleg össze eme két szóval. A képeknek micsoda sokaKorlátlan italmérés ság&t lapozza fel ez a két fszó: korlátlan italmérés! S már látja is az ember a poros, akácos, nagy alföldi község bármelyik utcájának sarokházát az előtte álldo- ' gáló szekerekkel, lovakkal, s hallja az ajtónyitásra megszólaló csengettyű 1 magas hangját, bent a homályt és a »pincehideg« borok savany- kás szagát, az olajozott padlót, a cigarettájukat sodró, szakszerűen nyálazó férfiak csoportjait. És látja az egész elsüllyedt, tempós magyar világot, amelynek mintegy a szimbóluma volt a »korlátlan italmérés«. Egy mai gyerek értelmezésében a korlátlan italmérés nyilván azt jelentené, hogy ott mindenki annyit iszik, amennyit akar, s még a részeg embereket is kiszolgálják, szemben a korlátolt ital- méréssel — olyan is volt —, ahol csak bizonyos számú fröccsök elfogyasztása engedélyezett. Az, igazság azonban az, hogy a korlátlan csupán a nagyobb költőiség kedvéért díszelgett az italmérés előtt. Mindössze annyit jelentett, hogy a tulajnak joga volt utcán át is eladni egykét litert, ha mondjuk alkalma mindjárt kevesebb is, mivelhogy vevői rendszerint az ital azonnali elfogyasztására szorítkoztak, sőt takarékossági megfontolások alapján kétdecinként, háromdecinként itták meg azt az egy-két litert is, amit mindenképp megittak. No és volt ennek a korlátlan italmérésnek azért egy korlátja is, ami aztán végképp kiveszett a mai üzletekből, s bisztrókból. Ez is egy felirat volt. Rendszerint a kármentőre akasztotta ki a tulajdonos, jó nagy betűkkel, »Hitel nincs!-« Szabály volt ez is elsősorban — és nem a kocsmáro- sok fukarságának vagy üzleti sutaságának kifejezése — az italozó ember védelmére állított korlát, hogy ne ihas- sa el a kis vagyonát egy nekivadult vasárnap délután. Megbüntették a kocsmárost, ha hitelezett. Ha mással nem, azzal, hogy nem hajtották be az adóson a tartozást. Ezért volt hát a «-Hitel nincs!«. Így kiírva, ilyen tömören, magyarul, visszavonhatatlanul. Nincs még feltalálva a mostani életnek megfelelő kocsmaforma. Az új helyiségek egyelőre még csak az életnek rendkívüli módon felgyorsult tempóját tükrözik. Az ember bemegy egy ilyen új vendéglátóipari objektumba, s úgy érzi, mintha a felekre ki lenne írva az új szöveg, a hitel nincs helyett: »Igyekezzünk, igyekezzünk/« Lehet, hogy maradi vagyok, de én mégis jobb szeretném, ha a mai kocsmáink, ha hem is a »Hitel nincs«- világ áporodott komótosságát árasztanák, de legalább korszerűen annyit — akár ki is írva: nyugi, nyugi! Csarka István 1970 szeptemberétől tanulmányi ösztöndíjat kapnak az egészségügyi szakiskolák hallgatói: Diákkor: pénztelenség, -csekély, szinte morzsányi önállóság. Én ilyen emlékeket őrzök ebből a korszakból. Hogyan reagálnak a hallgatók, mit jelent számukra a minisztériumi határozat ? Tiszta, csendes szobában ülünk Kaposi~ Vendelné igazgatóval. Az ajtó nyitva, a folyosó üres. Még nincs tanítás. — A jelenlegi képpel ellentétben bizonyos pezsgés indult meg az intézetben. Ösztönöz-e az ösztöndíj? A válasz csak egyértelmű igen lehet. Mindenki törekszik, tanul, akar. Már van kézzelfogható eredménye — a szó legszorosabb értelmében. Bizonyos kötöttségek megszűnését hozta a határozat. Igaz, hogy a hallgatóknak térítési díjat kell fizetniük a diákotthoni elhelyezésért és az élelmezésért, de ez nem nagy összeg. Szakra és évfolyamra való tekintet nélkül száz forint. A bejárók az ösztöndíj ötven százalékát, az állami gondozottak pedig ötven forintot fizetnek. Az ösztöndíj százhúsz forinttól hatszáz forintig' terjedhet. Van olyan diákunk, alá kitűnő eredményével meg is kapja a legmagasabb összeget Egy másik jelentős változás is történt. A tanulók társadalmi szerződést köthetnek a kórházakkal. Ezért a tanulmányi átlagtól függetlenül - egységesen kétszázötven forintot kapnak. Sokan kihasználják ezt a lehetőséget. A folyosón balra vannak a hálók. A falon nonfiguratív képek —■ az egyik növendék művei —, kézimunka, az ágyon kabala. — Apám nyugdíjas. Hatszáz forintot kap. Ebből nagyon nehéz megélni. Az ösztöndíjamból tudom őket segíteni. A kaposvári megyei kórházzal kötöttem szerződést — mondja Szabó Katalin végzős hallgató. A minisztériumi rendelet már azokra is vonatkozik, akik 1969-től tanulnak az intézetben. Kovács Ilona három éve ápolónő. Neki még nehezebb volt. — Minket még a szülők támogattak. A lelkesedés és a munka iránti szeretet azonban megvolt bennünk. Kevesen választják életcélul, hogy segítsék, ápolják a betegeket. Mi az oka? Nem jövedelmező állás, nem lehet karriert csinálni. Így van. Ezen a. helyzeten a bérrendezés javítani fog, de a pálya iránti nagy szeretet pótolhatatlan. a. m IOMOGTI JfÉFlAF Péatafe. 1971. mifm U. 5 I
