Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-01 / 101. szám
A SZÉP Recés vaslemez: <*, padló. Súlyos vaskorlátok: ezek mutatják a bejárható világot Morajió, hatalmas gépek: ezek diktálják az itt lévők munkájának ritmusát. Nehéz vegyszer- és olajszag a levegőben. Ezt lélegzik be műszak alatt. Gumicsizma. Ormótlan munkaruha. Hőség. A verítéket törlő kéz masza- tos nyoma az arcon. Megszokott kép. Fölvillanhat a televízió képernyőjén, szerepelhet újságcikkekben, megörökíthető fényképen. A részletek változnak, a lényeg azonos: élő és éltető üzem. Munka. Értéket teremtő emberi tevékenység. Ott, a vegyszer- és olajszagú levegőben, a harmadik ötéves terv legnagyobb szülöttének, a Dunai Kőolajipari Válllalaf oldószeres paraffinmentesítő üzemének morajló gépei mellett mondja ki egy kölyökképű technikus: »Szép munka ez!« Frázis? Komolyan gondolta, mert hisz annak értelmében, amit tesz, amit csinálnia kell. Pedig főnökei vannak, akik nem mindig kedvesek, akik utasítanak. A levegő nehéz, a munka piszkos. Mégis: szép munka. Mitől s miért szép a munka? Akkor is, ha piszkos? Ha nehéz? Marx mondta ki a történeten új irányát is kirajzoló megállapítást: a munka emberi szükségletté lesz a jövő társadalmában, a szocializmusban. Illúzió lenne ma arról beszélni, hogy ez így van? Már ma is vannak — s nem is fehér hollóként! — olyanok, akiknek számára az élet egyet jelent a munkával. Mert elégedettek vele, örömüket lelik benne, mert értelmét látják. Nyomon követhetik, miként épül be munkájuk a nagy egészbe, miként válik annak szerves, soha többé el nem különíthető, alkotó részecskéjévé. Van közöttük kétkezi munkás éppúgy, mint a szellem szerszámát alkotásra fölhasználó. Mindenféle foglalkozási ágban lelni embert, aki hittel mondja: szép munka Szép munkát csak olyan ember végezhet, aki a helyén van; aki úgy érzi, hogy amit ő csinál s ahogyan csinálja, azt más és úgy nem tudja megtenni. A gazdasági és társadalmi alapok adottak, szocialisták. Mégis: vanak, akik nem hisznek munkájukban, lenézik azt, mert rossznak, értelmetlennek, semmiféle örömöt MUNKA nem tartogatónak ítélik. Miért? Mert látják: elég, ha összeütik a bútor eresztékeit, eldolgozni, enyvezni, száradni hagyni nem kell. Elég, ha fölskiccelik a vázlatot a papírra, hisz’ úgysem lesz meg a kellő anyag, a mikron pontosságú megmunkáláshoz a szükséges gépkapacitás. Ügy vélik: elég az, ha megmagyarázzák, miért silány az, ami silány. Elég? Kinek kell az ilyen munka? Kinek lehet elég? Embertelenebb, enkölostele- nébb, megalázóbb, mint az értelmetlen, a céltalan, a silány munka, nincsen. Szép munka — csúnya munka. Jó munka — rossz munka. Egyszerű, iskolás párhuzamok. Pöttöm gyerekek Írogatnak ilyeneket a füzetükbe szorgalmi feladatként. Csöpp praclijuk szorítja a tollat, nyelvüket, is kidugják szájukon a nagy igyekezetben, hogy szépre sikerüljenek a betűk, egyenesek legyenek a sorok. Szépre? Igen! Már a gyermekben, az alig nyíló tudatú emberpalántában megvan a szép munka, az értelmes erőfeszítés iránti vágy, akarat, elszánás; mindaz, ami kényszerűből, muszájból, nyögve végzetből mássá, örömet, elégedettséget adóvá változtatja a munkát. Az ifjúvá, majd felnőtté serdült, érett emberből sem hiányoznak e tulajdonságok, ám az ösztönnel kapcsolódó tudatot még sokszor csúffá teszi a közöny, a semmit nem tiszte&és, az arrahegyéig sem látó ostobaság. Mert ezek még a tiszta, könnyű munkát is nehézzé, rosszá torzíthatják, nemhogy az amúgy is nehezet. Eltorzíthatják, mert a legfontosabbat: az értelmét veszik el! A kOpOlß, falat fölhúzó, esztergáló, tervező ciszta Inál dolgozó ember rövid pihenői alatt mindig fölméri, mit tett, meddig jutott. Tekintete jól- esően simít végig a gyomtól tisztult növénysorokon, a habarcs ölelte téglákon, az újat körvonalazó tusnyomokon, ha tudja ... Ha tudja, hogy nem marad ebek harmincadjára a termés, nem döntik le a falat, mert közben mást gondoltak vagy éppen valamit elfelejtettek, nem fuserálják el a tervet a kivitelezéskor ... ha tudja, hogy munkája valódi értéke és haszna szabja meg rangját, hitelét mások előtt, ha tisztában van azzal, hogy pontosan azt tette, amit tennie kellett, mert ezt várták tőle. M. OMarx és Engels emlékműve „Szükségszerűen háttérbe szorítja a külsődleges jegyeket" köztéri szobrászat körül. Szükségszerű ez, hiszen ellentétben a múzeumok és kiállítóhely iségek falain látható táblaképekkel vagy egy- egy intézmény falára került faliképeikkel, a köztéri szobor mindig mindenkinek a szeme előtt van, akarva-, nem akarva, találkozunk vele, s alakítja mindennapi környezetünket A köztéri szobor ezért már csak egyszerű megléte, »ott van«-ja miatt is provokatív: állásfoglalásra késztet. Vagy ha ezt nem teszi, akkor szükségképpen hiányzik belőle valami, hiszen azért nem vesz- sziik észre, mert nincs rajta semmi észrevenni való, nem tudja felkelteni az érdeklődésünket Márpedig a köztéri szobor funkciója több ennél: különösen, ha nem pusztán kömyezetesztétikai, díszítő jellegű szoborról van szó, hajnem emlékműről, tehát valamilyen társadalmilag \ fontos esemény vagy személy szobor-jellé formálásáról. Ha az ilyen célra szánt szobor nem tudja magára vonni a figyelmet, nem tud valami lényegeset közölni, akkor kár volt felállítani. Persze, ha a köztéri szobor formarendje újszerű vagy az ábrázolt személy értelmezése eltér a szokványtól, gyakran találkozik a közvélemény egy részének a meg nem értésével, sőt néha szenvedélyes vitákat is ébreszt. Elég Somogyi József kiváló Szántó Kovács-emlékművére utalni: a körülötte dúló vita túlnőtt Hódmezővásárhely határán, úgyszólván országos üggyé lett Lehet, hogy esz. a sors vár Se- gesdi György most felállított Marx és Engels emlékművére is, amely Budapesten, az MSZMP KB székháza mellé, a Jászai Mari térre került. Egy tömbben tartott, priz- matíkus szerkezet e kétala- kos szobor monumentális nyugalmú figurákkal. Élet, s tiszta, tőmondatszerű formák, minden mellékes részlet elhagyása és mértani rend: ös' vonásai a monumentális plasztikának. Ez figyelhető meg az egyiptomi gránit- szobroikon vagy Mezopotámia szobrászati emlékein. Valahol itt kereshetjük Segesdi G”örgy kompozíciójának formai előképeit is. Ugyanakkor a mértani rend. a krisSegesdí György szobra tályos szerkezet hangsúlya korunkra emlékeztet, a tudomány és technika nagy lehetőségének a korára. Maga a szobrász, Segesdi György egy interjúban így beszél szobrára!: »Három évvel ezelőtt, egy pályázatra készítettem ezt a munkát. A feladat szépsége, komolysága, az elgondolás és megvalósítás közben mindvégig különleges izgalomban tartott. Tudtam: nem formálhatom meg hagyományosan ennek a két rendkívüli embernek az emlékművét. Eszmei oldalról közeledtem a témához, úgy, hogy a megfogalmazandó gondolat külső megielenése ne legyen általános. Meg kellet tehát találnom azt a zárt formát és világos szerkezetet, amely szükségszerűen háttérbe szorítja a külsődleges jegyeket, de mégis felismerhetően mu tatja Marx és Engels karakterisztikus vonásait...« Ezt kísérelte meg kifejezni Segesdi György összefogott kompozíciója zárt plasz- tikájú szobrában. A szobor most kezdi életét. Tud-e szugg'xriív erftvZ. lm» ni? — azt csak a jövő döntheti el. Mindenfajta értékelés azonban csak a helyes szándék rigyei-emDeveteiev'el tv. ténhet. Sablonos, naturalista konvenciók szerint senki se ítélje meg ezt az emlékművet, hiszen erénye épp az, hogy megpróbált elszakadni a túlélt konvencióktól. Németh Lajos Szakonyi Károly: A sütök bálja egint a szekrényt rendezgette. Hús volt a szoba, csak a félig nyitott ablakon áradt be egy kis langymeleg a kertből. És apró neszek: a májusi napra, a virágzó fák illatára kiröppent méhek ott tévelyegtek a ház sárga falónál. De a szoba még a telet őrizte. Az öregasszony fázott, hideget érzett a homloka, a keze. Kutatott a selyempapírba csomagolt párnahuzatok, hálóingek, csipkés blúzok között. Enyehe porszag volt, alig érezhető, talán nem is por, csak a háborítatlan múltszag; púderok, régi kölnik hajdani cigaretták meghalt ■ illata. Délután volt. A magasan bevetett ágyon gobelindíszpárna. Rend. Rend, mint mindig: konyhában, szobában, szekrényben. A polcok szabályos rendje. Csíkos férfiingek, szí- nehagyott nyakkendők, fehér selyemharisnya, vékony bőrkesztyű, egy szalag (milyen sárga, töredezett!) s köztük a rózsaszín papír, ami már nem is zizeg: puha, mint a batiszt. Batisztzsebkendő monogrammal: S. V. Kivette, hogy összehajtogassa szépen. Roppanva hullt a padlóra egy két- rét hajtott kartonlap: zöld keretben lila betűk. Az öregasszony bal kézzel megkapaszkodott a szekrény ajtajában, hajoltában megroppant a dereka. így maradt kicsit, a föld felé görbülve, nyöszörögve, aztán kaszáló mozdulattal elérte a lapot, s felemelte. Szédült. Várnia kellett, hogy eltűnjenek szeme elől a karikák. Imbolygó járásával bebóklászta a szobát; a varrógépen tailálta meg a szemüvegét. A BUDAPESTI SÜTÖMUN- KÁSOK VIGALMI BIZOTTSÁGA — olvasta a karton lila betűit. — Vigalmi bizottság — ismételte csodálkozva. z ablakhoz ment, hogy jobban lássa a fakó meghívót. SÜTÖK BÁLJA. Ö, a sütők bálja! Egy pillanatig mintha emlékezett volna rá, de aztán megint a csodálkozás: — Sütők bálja? Tovább betűzte: SZEMÉLY-JEGY VIGALMI ADÓVAL EGYÜTT 2 PENGŐ 40 FILLÉR. CSALÁD-JEGY. Családjegy ?... CSALÁD-JEGY (2 HÖLGY 1 ÜR 6 PENGŐ. JEGYEK A SÜTÖDÉK BIZALMI FÉR- FIÁNÁL •.. AZ É. M. O. Sz. DALKÖR KÖZREMÜ... — Hat pengő. Mennyi lehetett az a hat pengő? KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A BUDAPESTI SÜTÖK SZAKOSZTÁLYA... — Ö, a sütők szakosztálya! Vendi! Vendi, ahogy mondja ... Hogyan is mondta mindig? Ó, igen, a szakosztály! — ., i SZAKOSZTÁLYA OTTHON ÉS ROKKANT ALAPJA JAVÁRA ... 1928... N Az öregasszony megkapaszkodott az ablakpárkányban, nézte a kert friss-zöld fáit, és számolgatta, hogy mikor is volt 1928? Húsz éve? Dehogy! Negyven éve? Nem, több is! Több is, persze. Régen. Nahát! Felemelte a kartont, szétnyitotta. TÁNCREND ÉJFÉL ELŐTT: SÜTŐ CSÁRDÁS, KERINGŐ, TANGÓ, i SHIMMY ... ÉJFÉL UTÁN: KERINGŐ HÖLGYVÁLASZ... Ezt nehezen olvasta. BLACK BOTON. Töprengett, hogy mi is volt az a black boton? Csak a végén derült fel az' arca: CSÁRDÁS REGGELIG. Vendi gyönyörűen tudott csárdásozni. Egyenes derék, feltartott fej, a test finom, ruganyos, rezgő mozgása. Finoman. Üriasan ... A karton hátlapján ezt olvasta: FELÜLFIZETÉSEK! TEKINTETTEL A NEMES CÉLRA KÖSZÖNETTEL ELFOGADTATNAK ÉS AZ »ÉLELMEZÉSI MUNKÁS«- BAN NYUGTÁZTATNAK. Meg kellene keresni ezt az Élelmezési Munkást, biztosan benne van a nevük. Állt ott az ablaknál, és látta, hogy megint nyár lesz. Vendi ilyenkor szilvakék öltönyt viselt és szalmakalapot. Szerette a szép nyakkendőket Megkefélgette a bajuszát a mosdótál fölött a konyhában, és azt mondta: — Nanica! — Igen azt mondta: — Nanica, megyek a szakosztályba... Vendi bizalmi volt Hajnalban — még csaknem éjszaka — kezdte a munkát a pékségben, délre hazaért, akkor lefeküdt, négy óra felé felöltözött, simára fésülte a haját, és azt mondta: — Nanica, megyek a szakosztályba. Tehát huszonnyolcban volt ez a bál! Dé mikor is volt 1928. Milyen régen? Elfáradt. Egy kicsit leült a divány bordó plüsstakarójára. Nagyon régen... Hogyan is gondolhatta volna, hogy csak húsz éve? Hiszen húsz évvel ezelőtt Vendi már nem élt. őst meglátta a termet. Hirtelen meglátta a kristályüveg-csilláro- kat, a fényes parkettet, a suhanó szoknyákat, a fehér ingmelleket... Csak ennyit. Aztán megint Vendit, ahogy kefélgeti a bajuszát a mosdó fölött. Meg azt az inasgyereket is, aki benyit a konyhába: — Vendel szaktárs itthon van? Mire 6: — Talán úr... vagy bácsi! Nem?! — Nem — mondja nevetve az inasgyerek —, mi szaktársak vagyunk, nem urak. Megvárom! — És leül a konyha küszöbére, felcsap egv könyvet, olvas, ő meg tejeskávéval és süteménnyel kínálja. — Aztán mi jót olvasunk? Az inasgyerek feltekint, mintha latolgatná, érdemes-e megmondani: — Marxot! — Nohát jól van, csak tessék, fogyassza ezt a kis süteményt és ezt a kis kávét! Olvasson csak, ráér, majd megjön az uram... — És tesz- vesz tovább a konyhában, ruhákat locsol be vasaláshoz. S egyszercsak megszólal az inasgyerek izgatottan, úgy, hogy meg is ijed, azt hiszi, valami baj történt az udvaron. — Nanica néni! — Tudja-e, hogy Vendi szaktárs meg mi valamennyien mire készülünk? — Ugyan mire? — kérdi mosolyogva. — Forradalomra! Nevet a gyereken, mert olyan elszánt a tekintete, mint egy férfié, s nem érti, mit mond, csak nevet rajta. De amaz öklével rácsap a küszöbre: — Elsöpörjük ezt a sok hájas munkásnyúzót! — Hát a kávé finom volt-e? — Nanica néni! — mondja sértődötten a gyerek. — Ez komoly dolog! Ő csak nevet tovább. Nevetve mesélte este Vendinek is. A háború után abból az inasgyerekből nagy politikus lett. Vendi halála után ő egyszer fel is kereste. Az elvtársak — így kellett szólítani Szüts László: MAJ US Május van El kell hinnem hogy szeretnek A tavasz már csak szemhu nyásnyi De még mindig felhevit s biztat: Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Ne félj hinni a hitetőnek A füvek megperzselten %s nőnek És az erdők igenis lilák Ne légy cinikus mert mások azok Igenis szeretni való a világ Május van Az ember állhat ide is oda is De igazán csak azért áll ki Amiben hisz Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Vizsgáld meg hogy ahol most állasz A véletlen sodort csak oda Vagy te akartál odaállni És érte már akármit vallatsz És ne csüggedj és ne add fel magad A május ma is lángvörös tarajú Ahol hajnalt ígér ott hajnal hasad Merd az erdőt lilának látni Mert az erdők igenis lilák Igenis szeretni való a világ El kell hinnünk hogy szeretnek bennünket Mert május van Kiss Dénes: Májusi tűzijáték Felgyújtotta a május a dombok oldalát Sziromtűzvészben égnek lobognak a fák Tűzijáték a fákon! A csillagok hada leköltözött a földre május éiszaka őket — mondták, hogy várnia kell, mert tárgyal. Nagy bőrfotelba ültették, a falakon vörös plakátok voltak, vörös betűk ... Végre kinyílt az ajtó. s a volt inasgyerek — hatalmas férfi — tárt karral fogadta: — Nanica néni! — Vendi — mondta ő sírva —, Vendi meghalt. A tárt kar kézfogásra hanyatlott. — Miben segíthetek, drága Nanica néni? — Csak egy kis süteményt hoztam — mondta gyenge mosollyal a könnyein át. — Csak egy kis régimódi linzert, amilyet akkor is adtam mindig a kávéhoz, ha az uramat várta a küszöbön ... Merthogy szerette Vendit... csak tessék, tessék ... Hát aztán a szakosztály ... látom ... látom ... — és körbemutatott. Ék kartonmeghívó lecsújf\ szott a földre. Érte nyúlt. Felállt Betakarta óvatosan a ba- tisztzsebkendőbe, és odatette Vendi fényképe alá. A diófa- keretből neve*ő szemű, csinos, barna férfi nézett a végtelenbe. J51 vasalt ing. gondosan kötött nyakkendő. — Mindág ilyen voltál mondta a fényképnek az öregasszony. — Mindig nett, elegáns. Fésülködtól a tükör előtt, aztán azt mondtad: Nanioa, megyek a szakosztályba. És ez a bál is volt egyszer ... 1928-ban. Itt a meghívóMinden Itt van még, csak ő nincs már sehol. SOMOGYI NCPLAF Szem hat, WTt májas L
