Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-30 / 125. szám

A kor mércéié szerint Én a régi erdőt dicsérem ••• Mozgalmi eszközökkel a hivatástudatért B izony, fiam, jár az Idő, s ahogyan mi öreg­szünk, a környezetűn;-; úgy fiatalodik. így van ez jól. Az Idő nem áll meg, s mindig hoz valami újat így lesz majd a te korodban is, csak nyisd ki a szemedet és a szívedet is, mert a szívnek sok kis zegzuga van, sok minden megfér benne, s ha más nincs, hf1 idősebb korban szívesen böngészget benne az ember. Nézd ezt az erdőt Itt nőt­tem én fel mellette. Ismerem minden talpalatnyi földjín Tudom, merre terem a csat­tanó eper, hol nyílik u gyöngyvirág, merre van kék ibolya, merre van fehér. Hó­virágot azonban nem talál­tunk benne sohasem. Előttem van még a vízhordásos út, melyet úgy markoltak át a ki­álló gyökerek, mint a főid fáradt népe a szikkadt ke­nyeret. Azon az úton jöttek a kaposi piacra gyalogszerrel a szerdahelyi, szennai asszonyok lányok hímzett tutyikban, bütykös harisnyáikban, fejü­kön véka, karjukon kosár. A férfiak csizmásán, a legények virágos kalappal. Bizony, fel­érne most egy ünnepi felvo­nulással, amit akkor nap nap után láttunk. Egyszóval, szép volt akkor is, de most még Egyik este fölkereste a jegy­ző. — Nézze, Anna, én nagyon tisztelem a maga érzelmeit. Tisztelem Palit is. De itt kell hagynia az ipát és napát Megmondom előre, elvszik majd őket... Anna kitágult szemmel kér­dezte: — Elviszik? És hová?! — Azt nem tudom... Depor­tálják őket hamarosan. — De hiszen betegek. — Mindegy. — Jegyző úr! Én megígértem a Palinak... Nem hagyhatom őket magukra. — Térjen észre, Anna! Ma­ga magyar... — Hát ők? ök is magyarok. —■ ök zsidók. Die ist Christian Kopogtattak az ajtón. Kinyi­totta. Egy német tiszt állt ot' meg az elöljárók. Az utcáról fényszórók világították meg Annát. A tiszt rámutatott. — Die ist Christian. szebb. így van ez, fiam, és így I van rendjén. Én a régi erdőt dicsérem, mert az öregek | visszafelé néznek. Itt, ahol most ez a bisztró áll, az én gyerekkoromban a kantin volt. Mert katonai gyakorlótér terült el itt abban az időben. Látod ott azt a magas dombot? Ott volt a golyófogó. És ahol katonaság van, oda kantin is kell. Nyári vasárnapokon itt szórakoztak a környékbeliek, de szívesen jöttek kirándulók a városból is. A kantinban lakott a Kan­tinos Papa, a kis totyakos germán, meg a Kantinos Ma­ma, az a száraz vén hölgy, aki mindig félretaposott, magas szárú cúgoscipőben járt, és örökös rikácsolásával túlhar­sogta a lármás gyöngytyúko­kat is. Az első világháború alatt cseh katonák állomásoztak vá­rosunkban. Azok szépen rend­be tették a kantin környékét. Részint rá is értek, azonkívül a katonáknak mindig kell fog­lalkozni valamivel. Vasárnap délutánonként ezen a tisztá­son a tisztek valami, nálunk ismeretlen játékkal szórakoz­I taik. Kis, arasznyi drótlkapu- Scat állítottak a földbe, és hosszú nyelű fakalapáccsal Anna remegett, de megszó- | lalt. — Keresztény vagyok. De ők is. A géppisztoly agyával valaki fejbe vágta. És a büszke, szép parasztlány visszazuhant a szobába. Bent felsírtak az öre­gek. Mikor magához tért, látta, hogy pakolják őket a teher­autóra. Felugrott, és utánuk rohant. Megragadták a karját, aztán feldobták őt is. Érezte, hogy a férfikar kajánul végig­tapogatja. Körülnézett a ponyva alatt. Aztán odamászott az öregek­hez. — Itt vagyok. Ne féljenek! Egy sorban Másnap vonatra ült Huszár gazda is. Elutazott Kaposvár­ra, és fölkereste a család ügy­védjét ... Ezalatt Annát hívatta a get­tó parancsnoka: — Nézze, én őszinte leszek. Nem tudok magával mit kez­deni. Amit maga csinál, az fel­sárga golyókat hajszoltak köz­te. Talán meg is tanultuk vol­na, ha a fülünknél fogva el nem vezetnék onnan bennün­ket Meg kell nekik bocsátani, fiam, mert ők felnőttek vol­tak és játszani akartak, és a felnőttek nem szeretik, ha já­ték közben gyerekek zavar­ják őket Volt a katonák között egy fiatal legény is. Ott üldögélt mindig a pirosra festett kis őrház előtt, zsebében kicsi fu­rulyával. Ö volt a Tilinkós Jóska. Nagyon szerettük, mert ha megkértük, mindig játszott nekünk valami szépet, vígat, szomorút, talán sóvárgást messze hagyott hazája után. A csehekről jut eszembe, hogy egyszer egy cseh katona beállít a Vár utcai kocsmába és keresgélve tekinget körül. — No — mondia a kocsmá- ros lánya a barátnőjének —. ez a bolond »-cselák« is ke­resi a tegnapi napot. Mire megszólal a »cselák« kifogástalan magyarsággal: — Téved, k’sasszony, én egy tiszta széket keresek. No, de töltsd meg a poha­rakat, fiam, s igyunk. Aztán, ha erre visz az utad, köszöntsd nevemben a rvríló akácokat- Bernáth József háborító. Nem volt elég figyel­meztetés, amit az SS-től ka­pott? Menjen vissza a falujá­ba! Egyébként... itt az a Hai­da ügyvéd. Beszélni akar ma­gával ... Egyedül maradtak. — Megismer, Anna? — Meg, ügyvéd úr. — Tudja, én mindig olyan értelmesnek, olyan felvilágo­sultnak ismertem magát. Igen, okosnak. Miért makacskodik? — Ez nem makacsság. Én megígértem Palinak... — Csak nem gondolja komo­lyan, hogy a Pali ezt kívánná magától, ha látná... — Biztosan ezt nem kívánná. Mert szeret De én ezt teszem. — Látom, nem sokra megyek így magával... És... vala­hogy belülről megértem. Én nagyon tisztelem érte. Maga egy mártír, és ez a világ most tele van mártírokkal. Hogy maga kikerüljön innen, ez ne­kik fontos elsősorban. Az őr­zőinek. Mert ml lesz, ha el­terjed, hogy egy magyar pa­Az ügyfél bemegy a tanács­ra, lehet, hogy éppen az adó­ját intézni, lakhatási enge­délyt szeretne, vagy éppen valamilyen igazolásra van szüksége. Egyetlen gondolat vezérli, amikor átlépi a kü­szöböt, minél gyorsabban és pontosabban intézzék el az ügyét. Közvetve erről is ta­nácskozott első ülésén a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének megyei bizottsága, ami­kor meghatározta, milyen teendőket ró rá a szakszer­vezet közelmúltban megtar­tott kongresszusa. Els5 helyen a községi tanácsok A köztisztviselők politikai nevelését, szakmai munkájuk segítését középpontba állítja a megyei bizottság. Ez termé­szetes is, hiszen nagyon sok új feladat hárul a tanácso­kon dolgozókra. Rendkívül fontos, hogy először megért­sék ezeket, másodszor pedig képessé váljanak eredményes megoldásukra. Nagyon helye­sen fogalmazódott meg a vi­tában, hogy a legnagyobb se­gítségre, támogatásra azok a tanácsok szorulnak, ahol a la­kosság ügyeit első vagy alap­fokon Intézik. Éppen ezért el­sősorban a nagyközségi és a közös tanácsokat segítik, hogy az új tanácstörvény adta ön­állóságukat valóban kiaknáz­hassák, megbirkózzanak a le­adott hatáskörökkel. A szakszervezeti bizottságok sajátos eszközeikkel minden­hol elősegíthetik, hogy to­vább mélyüljön a közihivatal­noki hivatástudat az appará­tusok tagjaiban, elterjedjenek a jó munkamódszerek, gyor­san kialakuljon az új körül­ményeknek és a komák meg­felelő munkastílus. Várható, hogy a városokban és a fal­vakban élő emberek figyelme megnő a tanácsok tevékeny-' sége iránt, hiszen ők döntenek | a helyi gazdaságpolitikai, te­lepülésfejlesztési és általában a helyi életviszonyokat meg­határozó kérdésekben. A szak- szervezet a kongresszus hatá­rozata alapján azért szorgal­mazza az általános és politi- ki műveltség emelését, hogy megyénkben Is lépést tarthas­sanak a köztisztviselők a na­gyobb társadalmi igénnyel és követelménnyel. Az alapos döntéseket megkönnyítik pél­dául azokkal a tájékoztatók­kal, amelyeket# a megye tár­sadalmi, politikai, gazdasági rasztlány hordja a sárga csil­lagot? Ilyent... Belépett a százados. — Nos, ügyvéd úr? Haza- küldhetjük a falujába ezt a karvaly természetű galambot? — Attól tartok, nem. — Ügy? — És Annához for­dult. — Hát maga nem tud gondolkodni? Vegye le azt az átkozott csillagot, és takarod­jon haza! Anna ránézett, és csöndesen azt mondta: — Csodálom, hogy a száza­dos úr, aki a törvény végre­hajtását intézi itt, a törvény ellen akar cselekedni. Maguk hozták a törvényt, maguk tart­sák is be! És ha a törvény sze­rint én zsidó vagyok, oszto­zom a sorsomban. — Maga... maga a magyar­ság szégyene! Annáékat bevagonírozták. Vitték őket az állomásra. Nézte az embereket Volt, aki zavart arccal továbbsietett, mások vigyorogva csoportba verődtek. Egy suhanc vastago­dó hangján énekelte utánuk: »Száz zsidó egy sorba’... Mönnek a gettóba...« Tröszt Tibor (Folytatjuk.) helyzetéről adnák, mégpedig rendszeresen. Kísérletképpen — szellemi vetélkedő Olyan tervek vannak pél­dául a tarsolyban, hogy taná­csi minta szakkönyvtárat ren­deznek be a nagyatádi járási hivatalban. Elsősorban azokat a közlönyöket, utasításokat, kézi- és szakkönyveket, útmu­tatókat gyűjtik ott egybe, amelyek megkönnyítik a vá­rosi tanács, a járási hivatal munkatársainak pontosabb és színvonalasabb felkészülését. E könyvtár mintájára aztán kialakítanák a nagyközségek és a községi tanácsok szak­könyvtár-hálózatát is. Ter­mészetesen ezekben már jóval kevesebb művet helyeznek el. A megvalósítás már a legjobb úton halad, s a jó ötletek gyümölcsét szerte a megyében élvezhetik. Az új ismeretek elsajátítá­sának játékos formájával is megpróbálkozik a szakszerve­zet. Más megyében már elter­jedtek a szellemi vetélkedők, amelyeken a hivatalok, intéz­mények munkatársai összemé­rik általános és szakmai mű­veltségüket. (Somogybán is több ilyet rendezett már a mag a területén a HVDSZ.) A megyei bizottság elhatározta, hogy a baranyaiak tapaszta­latait összegyűjti, s egy ta­pasztalatcserén felkészül a máshol olyan szép eredmé­nyeket hozó játékos tanulás meghonosítására. Ügy terve­zik, hogy először a barcsi és a nagyatádi járásban rende­zik meg kísérletképpen a szellemi vetélkedőt. A legjob­bak a megyei tanács nagyter­mében döntik el a helyezése­ket. Ha megkedvelik a taná­Május hetedikén csipkelődő glosszát írtam .a kaposvári Irá­nyi Dániel utcai bevásárlóköz­pont építési területén snúrozó munkásokról. Egy napra rá az előző nap még lapátot forgató, kilenc ember is eltűnt az áru­ház helyéről, s azóta se láttak ott senkit. Miután a háromhe­tes munkacsendet egy kicsit hosszúnak éreztük, megérdek­lődtük az Állami Építőipari Vállalat főmérnökétől, Badics Sándortól, hogyan és miért áll a bevásárlóközpont építése? — Valóban nem dolgoznak most ott, mert átcsoportosítot­tuk őket máshová, már akit le­hetett. Sok ember hiányzik a vállalattól, s a lakásépítés mindennél fontosabb. Egyéb­ként a tervezők rosszul mérték ki a cölöpök helyét, beleesnek a járdába s azért nem is tud­nánk dolgozni. Az áruháznak 1973-ra kell elkészülnie, addig ráérünk. Az építkezést a SOMBER bonyolítja le. A telefonvonal túlsó végén Stadler József fő­mérnök. — A pillérek elcsúszása — hat darabról van szó — nem tervezői hiba, hanem amióta a világ világ, az alapok min­dig szélesebbek, mint a falak. esi alkalmazottak ezt a far- mát, akkor a jövőben sokkal szélesebb körre terjesztik ki Fontos a jogpropaganda Egyik tanácsi ismerősöm mondta el, hogy néhány osz­tályvezető nem aktatáskával jár a hivatalba, hanem szin­te bőrönddel, annyi új jog- szabálv jelenik meg. Ebben viszik haza este, mert csak ott tanulmányozhatják át nyu­godtan és alaposan. Ez csöp­pet sem túlzás, éppen ezért esett annyi szó a szakszer­vezet jogpropaganda tevé­kenységéről. Ez kétirányú. Egyrészt a közhivatalnokokat segítenék az új jogszabályok elsajátításában, s különösen a felelősségteljes alkalmazásá­ban (a már említett szellemi vetélkedő egyik témája lesz). Ennél is szélesebb körű te­vékenységet tervez a megyei bizottság a somogyi emberek jogi ismereteinek, állampolgá­ri jogainak és kötelezettségei­nek a népszerűsítésére, hiszen enélkül el sem képzelhető az oly sokat emlegetett ügyinté­zés meggyorsítása, az embe­rek bevonása a közügyek in­tézésébe. A szakszervezet vál­lalja, hogy szorgalmazza nép­szerű kiadványok megjelente­tését, amelyek tájékoztatják az ügyfeleket, felvilágosítják őket a legfontosabb jogi kér­désekben. Csupán elenyésző részét emeltem ki az ülésen elhang­zottaknak, ez is tükrözi azon­ban annak a célnak jö­vendő elérését, hogy a szak- szervezet mozgalmi eszközök­kel segítse a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztését, az ügyintézés korszerűsítését Ennek a hasznát pedig mind­nyájan érezzük majd, amikor dolgunk akad ebben vagy ab­ban a hivatalban. A kivitelezőnek meg kell kér­nie a közterületfoglalási és a darufelállítási engedélyt, ez az ő dolguk. Egyébként a bevá­sárlóközpont építése — a mi értesülésünk szerint is — azért áll, mert nincs elég ember. — Mennyi a valószínűsége az 1973-as határidő megtartá­sának? — Miután egy áruházról van szó, amit csak akkor lehet megnyitni, ha be is rendezték, szerintem meg kellene fogni a munka végét. Hagyományos technológiával épül, kényes munka, mindenképpen jó vol­na, ha dolgoznának. Mit szól mindehhez az épít­tető, az iparcikk-kiskereske­delmi vállalat? Rajta Mihály igazgató: — Fel vagyunk háborodva, 'hogy ezt a kiemelt beruházást a vállalat úgy kezeli, ahogyan azt hónapok óta látni. Kiemel­tek néhány lapát földet, s ab­bamaradt az egész. Miután az építkezés jövő évi fedezete is a kasszánkban van, az volna az ideális állapot, ha az építő lé­pést tudna tartani a pénzünk­kel. Szerintünk egyáltalán nem ér rá az áruház építése. Ezzel egyetértünk mi is. 0 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. május 30. S. G. BALATONSZEMESI NAGY UDULO AZONNALI BELÉPÉSRE KERES konyhai dolgozókat, takarítónőket, büfést és felszolgálót Bentlakás és ellátás biztosítva. Fizetés megállapodás szerint Jelentkezni személyesen vagy Írásban lehet: Salatonszemes (OszSdi-telep), Petőfi S. u. 10. alatt ___________________ (10625) H ajók belföldire és külföldre A nemrég városi rangra emelt Balatonfüred legjelentősebb Ipari objektumában, a Magyar Hajó- és Darugyár gyáregységében sorra épülnek egyiptomi megrendelésre a hatalmas tolóhajók. Velük párhuzamosan hazai használatra szánt vízi járművek is ké­szülnek. így a MAHART részére egy új utasszállító panorámahajó, mely magyar vize­ken teljesít majd szolgálatot. OSZTOPÁNI KÉPEK Huszár Anna balladája Lajos Géza „Ej, ráérünk arra még“ Miért nem épül a bevásárlóközpont?

Next

/
Thumbnails
Contents