Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-30 / 125. szám

Népi ellenőrök a kollégiumokban Lefoglalt szobák — önkiszolgáló étkezdék fTudósí tónktól) A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a közel­múltban vizsgálatot tartott a járás három kollégiumában: Csurgón a Nagyváty János fiú-, a Zrínyi Ilona leány- kollégiumban, valamint Nagy­atádon, a József Attila kollé­giumban. Az ellenőrök azt vizsgálták, hogy a szociális intézmények és juttatások ho­gyan töltötték be szerepüket a diákok ellátásában, a ta­nulmányi munka segítésében és a művelődési lehetőségek megteremtésében. A NEB megállapította, hogy indokolt felvételi kérelmet nem kellett visszautasítaniuk az intézmények igazgatóinak az elmúlt években. A helyeket kihasználják, sőt néhány te­remre, helyiségre még szük­ségük is lenne. Sajnos, két kollégiumban »•átmenetileg«, kényszermegoldásként lakókat helyeztek él. A' csurgói le­ánykollégiumban két terem­ből csináltak lakást a közép­iskolában tanító házaspár ré­szére. A nagyatádi kollégium­ban az egyik nevelő a nap­közis szobát, egy házaspár pe­dig a klubtermet foglalja le. Mindkettőt sürgősen ki kelle­ne telepíteni az intézmény­ből, hogy a felszabaduló ter­meket rendeltetésüknek meg­felelően tudják használni. Ér­demes megemlíteni, hogy a lakásért, fűtésért, világításért olyan minimális térítési díjat fizetnek a lakók, hogy az összeg még a villanyszámlá­ra sem lenne elegendő. A kollégiumokban szak­korrepetálásokat. konzultáció­kat és egyetemi felvételre elő készítő tanfolyamokat is szer­veznek. A kiemelkedő tehet­ségű tanulók képességeinek kibontakoztatását segítik elő a szakkörök. Megállapította a vizsgálat, hogy az intézmé­nyek napirendje bőven ad le­hetőséget a tanulóknak a pi­henésre, művelődésre, szóra­kozásra. Az intézmények vezetői és nevelői fontos feladatuknak tekintik a tanulók öntevé­kenységének kifejlesztését, en­nek, megvalósítását különbö­ző módszerekkel és eszközök­kel segítik elő. A diákok élelmezésének mennyisége, minősége és vá­lasztéka megfelel a tanulók életkori követelményeinek. A7 ételek előkészítésével, főzésé­vel, tárolásával kapcsolatos egészségügyi előírásokat meg­tartják. Valamennyi kollégiumban megszervezték a diákönkor­mányzatot, amelynek szerve a közgyűlés, iletve a diákta- n^cs. Az önkormányzati szer­vek kezdeményező, felügyele­ti, ellenőrtó és szervezési te­vékenységet látnak el, tevé­kenységükkel nagymértékben elősegítik a kollégiumi közös­ségi élet kialakítását és irá­nyítását. Lehetőség és fantázia Bővítették az óvodát {Gyermeknap Baktatok a kórház felé. Fejemben kérdések, tervek, el­képzelések. Az elmúlt évtize­dek számtalan gondja, amelyet a nők helyzetében bekövetke­zett változás, a tömeges mun­kavállalás idézett elő. Kevés az óvoda, a bölcsőde, a meglé­vőket bővíteni kell. Az óvodás korú gyerekeknek csak 35 százalékát tudják el­helyezni. A lehetőségek és az igények nagyon rossz aránya ez. A gyermekgondozási segé­lyen lévő nők többsége- kisfi­zetésű, tehát a három év letelte után vissza akar menni mun­kahelyére. Szükség van a nők munkájára, ezért a vállalatok, intézmények arra kényszerül­nek — s ez a jövőben sem lesz másképp —, hogy önerőből vagy összefogással gyermekin­tézményeket létesítsenek. Különösen szükség volt er­re az 1200 ágyas megyei kór­ház esetében, ahol a dolgozók hetven százaléka nő. Sok szak­képzett ápolónő esett ki a mun­kából, mert nem tudta elhe­lyezni a gyermekét. A kórház kénytelen volt segédápolónőket alkalmazni, akik. azonban szakképzettség hiányában nem tudták megfelelően elvégezni ezt a nagyon felelősségteljes és alapos szaktudást igénylő munkát. Égetően szükség volt tehát valamilyen megoldásra. — Az ötvenes évek elején egy harminc személyes nap­Régi áttörSvexetők találkozója Nem felejtették el a dalt AZ ŐSZ HAJSZÁLAKAT nem változtatja feketére az út­törőnyakkendő. Tegnap hetven embernek mégis sikerült visz- szalopni az ifjú évek hangula­tét Akadt akinek könnyen ment, hiszen azóta is a gyere­kek körében él, tanít. Mennyi­vel rfagyszerűbbet nyújtott ez a találkozó annak, akit hivatá­sa elparancsolt a gyerekektől! Majdnem mindenki ismerte a másikat. »Emlékszel, amikor egy maggyűjtési akcióban az én úttörőcsapatom lett a má­sodik, és te adtad át a me­gyeiek jutalmát!« »Tudod-e, mi lett abból a táborból melynek első sátrait mi vertük?« Ég ott voltak az újak is. ök csak a régiek visszaemlékezé- geiből, újságkivágásokból tud­nak az 1948-as úttörő tanulmá­nyi versenyekről, a megannyi­szor újra kezdődő zászlószerző mozgalmakról. S persze, a ne­hézségekről, melyek az új ifjú­sági vezetőknek kuriózumok csupán. Honnan is ismerhetnék a »szalmaágyas-« táborokat? Hiszen a jelenlegi megyei út­törőtitkár nyakába még — aho­gyan akkor megyeszerte ismer­ték — Nyúl pajtás kötötte a kék nyakkendőt. Nyúl Ferenc, az első kaposvári úttörőtitkár most ott ült a jubileumi em­lékülés elnökségében. Stier Sándornak, a megyei KISZ-bizottság első titkárának megnyitója után Sziklai Béla megyei úttörőtitkár a múltat is idézte. Alig kezdett a beszéd­be, amikor a kezembe került egy piros papírból készült szív, melyet az úttörők 1949-ben ké­szítettek anyák napjára. Ez állt a kis emléken: »Édesanyámnak egy szabad ország boldog úttö­rőjétől.* Talán ezek a szavak ma más hatást keltenek, mint huszon­egy évvel ezelőtt. Akkor egy éledő ifjúsági mozgalom apró katonáinak igen szép ajándéka volt. Mást nem adhattak. Annak idején ők ajándékoz­tak, tegnap kék meg piros nyakkendős pajtásoktól ők kaptak emléket. Egy szál piros szegfűt, egy plakettet és egy kedves dalt. Sziklai Béla ezt mondta: — Ránk, jelenleg dolgozó út­törővezetőkre vár az a nagy­szerű, de korántsem könnyű feladat, hogy a múlt hibáiból okulva az eddiginél is termé­kenyebb mozgalmat hívjunk éleire. A rajvezertésben akad a legtöbb tennivaló. Nem minde­nütt szerencsés, hogy az osz­tályfőnök egyúttal rajvezető is. Számos raj vezetőnkből hiány­zik az igaz lelkesedés, a har­cos kiállás, a kedv, Senki nem állíthatja, hogy ezek a mondatok kifejezetten egy emlékülésre kívánkoznak, amelyen az úttörőszövetség megalakulásának huszonötö­dik évfordulóját ünnepük. Mert hiszen meg lehet kerülni a gondokat, miért rontsuk ve­lük az ünnep hangulatát? De nincs olyan nagy ered­mény, melyet ne lehetne fokoz­ni. És az úttörőmozgalomban nem csupán a meglévő ered­mények növeléséről van szó. Az alapokat is újra meg újra erősíteni kell. Tucatnyi megszívlelendő öt­letet kaptak a ma úttörőveze­tői, amikor a régiek léptek az emelvényre. Halász Pál, a me­gye legrégibb csapatvezetője, Vermes Imre, az első megyei úttörőtitkár, Sipos Béla, a sió­foki járás lelkes titkára... AZ EMLÉKEZÉSEK közben jött az ötlet: énekeljünk! Ej, haj, száll az ének, zeng az ének... Senki sem felejtette el a szövegét Sokan Kiváló úttörővezető kitüntetést és 25 év az úttörő­kért emlék jel vényt kaptak. A taps az egykori közös munkának és a »szalmaágyas« táborokban kötött barátságok­nak is 6ZÓlt f. D. közis óvodát létesítettünk. Nagyrészt önerőből, ugyanis nem kaptunk rá póthitelt —• mondja Döme Istvánné szb- titkár. Az egészségügy területén mindenütt fölöttébb nehezen oldhatók meg az ilyen problé­mák, mivel nem rendelkeznek olyan jóléti alappal, mint a vállalatok. Időközben kicsi lett az óvo­da, megnőtt a felvételt kérők száma. Elkerülhetetlenné vált a bővítés. — Tavaly ősszel kis- és nagycsoportot szerveztünk, így jelenleg hatvan személyes az óvoda — folytatja az szb-tit- kár. — A megtakarított bér­alapból kellett kiszorítanunk az átalakításhoz szükséges ősz- szeget. Társadalmi munkában kifestettük, kívül, belül rend­be hoztuk az épületet A mű­szakiak készítették el a kis fektetőket, az udvaron lévő já­tékokat és csinosították az épület környékét Ezt csak társadalmi munká­ban lehetett elvégezni, hiszen a pénz a következő öt évre ter­vezett jelentős rekonstrukció­ra és építkezésre kell. A legnagyobb gond, hogy nincs saját bölcsődéjük. A kö­zelmúltban végzett felmérés alapján legalább ötven szemé­lyes kellene. — A káderutánpótlás érde­kében nagy szükségünk lenne egy bölcsődére, ugyanis a gyer­mekgondozási segély nem eny­hítette ezt a gondot — mondja dr. Tarján László igazgató fő­orvos. Jelenleg a megyei kórház dolgozóinak gyerekeit el tud­ják helyezni a városi tanács bölcsődéiben. Ahogyan dr. Varjú Irén városi főorvos mondta: — Amikor a dolgozók kérik, abban a pillanatban fölvesszük a gyerekeket. Lenne egy másik lehetőség is, mert a tanács ingyen a kór­ház rendelkezésére bocsátana egy közművesített telket, az óvónők bérét pedig a minisz­térium adná. Egyelőre azonban ez sem járható út, mivel a re- kontsrukciós munkák lekötik a kórház minden kapacitását, és az ingyen telek mellett rájuk háruló költségeket nem tudják fedezni. Eszembe jut egy válasz­tási beszédben elhangzott és dr. Tarján László által idézett mondat: »-Aki a lehetőségeken és a saját árnyékán túl akar lépni, az csak a fantáziájával teheti.« A városi tanács által nyúj­tott lehetőségeket kell kihasz­nálni. Aranyos Margit Gyermekeink A beköszöntő nyár szép ünnepe a gyermeknap. Jelképe« ünnep, hiszen a gyermekek felé áradó szülői szeretet te­remtette meg, s jelképes azért is» mert a mi világunkban a gyermekekről való gondoskodás igazán nem korlátozodik erre az egyetlen napra. Elég egy pillantást vetni a jól táp­lált,- rendesen öltözött gyermekek sokaságára, s máris nyil­vánvalóvá válik, hogy a szülők minden napjának középpont­jában ők állnak. ...... « Ezen a napon mégis fokozottabban fordul féléjük a jt- gyelem. Az anyák az ő kedvenc ételeikből állítják össze az. ünnepi ebédet, az apák arról gondoskodnak, hogy fiuk> lá­nyuk ezen a napon még felszabadultabban játszhasson, szórakozhasson, élvezhesse a gyermekkor örömeit. A szülői szeretet kifogyhatatlan, sokszor talán több es engedékenyebb is a kelleténél. A szülők többsége a múlt­ban nehéz körülmények között élt, s a hajdani örömtelen ifjú évek most azt sugallják, hogy ki-ki saját gyermeket kényeztesse. így pótolván azt, amit tőle a sors megtagadott. Nem árt éppen a gyermeknapon arra gondolni• hogy egyálalán nem a túlzásba vitt dédelgetés az a szülői erény, amely gyermekeiből embert farag. A kerítést a mi társa- damunkban sem fonják kolbászból. Küzdelem, munka nél­kül nálunk sem lehet boldogulni. Fontos tehát, hogy gyer­mekeink elsősorban a felelősségtudatot, a szorgalmaU a gon­dokkal való bátor birkózást tanulják meg a szülői házban. Szokjanak hozzá ahhoz, hogy minden jó falát, minden új ru­ha és cipő a megfeszített munka és a szorgalom eredménye. S gondoljanak arra is a szülők, hogy gyermekeik szama­ra sokkal hasznosabb a szeretetteljes szigor az elvtelen ké­nyeztetésnél. A kényeztetés egyébként is csak részben fakad szerétéiből. Igazi szülőanyja igen gyakran a közöny. Leg­többször a fáradt, vagy más gondokkal bajlódó szülő ipar­kodik fölösleges bőkezűséggel, szemet bunyóssal helyettesí­teni a nehezebb kötelességet, a következetes nevelést. Pedig az ilyen minden jóban részesülő, felelőtlenül nagy szabadsá­got élvező gyermeket sok minden fenyegeti, a gondok iránti közönytől a szélsőséges divatok hajszolásáig, esetleg a bűnös kedvtelésekig is. Nálunk a gyermekek élete, jövendője társadalmi ügy. A társadalom a szülők mellett áll a gyerek születésének pilla­natától. S ott áll a szülők nélkül maradt gyermekek mellett is, számukra szintén megeremtve a gyermekkor örömeit, az együttérző gondos közösséget, a boldogulás feltételeit. Szép jelszavunk szerint legdrágább kincsünk a gyermek. Vigyázzunk hát rájuk az eddiginél is nagyobb gonddal. Vi­gyázzunk rájuk otthon, az iskolában, az útkereszteződések nagy forgalmában, az örvénylő vizek partjain, s legyünk se­gítségükre az élet buktatóinál. S mindennap küzdeni, dol­gozni tanítsuk őket. Ha azt akarjuk, hogy boldog, elégedett emberek legyenek, neveljük gyermekeinket munkára, fele­lősségtudatra. Mert csak ez teheti igazán emberré az embert. Pártvezetők cikkei a Béke és Szocializmus júniusi számában A kommunista és munkás­pártok lapjában vezető helyen az SZKP XXIV. kongresszusá­val foglalkozó szerkesztőségi cikk szerepel. Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára pártja megala­kulásának 50. évfordulója al­kalmából rövid áttekintését adja a párt történetének, hang­súlyozva, hogy a párt »mozgó­sítja a munkásosztályt, a pa­rasztságot, az értelmiséget, minden dolgozót annak a X. kongresszus által jóváhagyott programnak a megvalósítására, amelynek célja Románia sokol­dalú fejlesztése a szocialista civilizáció, a haladás és a jó­lét útján, s ezzel növeU hoz­zájárulását a béke és a nem­zetközi együttműködés ügyé­hez. Milos Jakes, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi El­lenőrző-Revíziós Bizottságának elnöke szintén pártja fél év­százados harcának eredményeit összegezi hangsúlyozva, hogy a szocializmus építése, a hatalom meghódítása után is, csak ak­kor van biztosítva, ha a párt hű a marxizmus—leninizmus elveihez, s mentes a revizio­nista befolyástól. Jesus Faria, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkára a VKP IV. kongresz- szusának munkáját ismerteti »Az egységbontók összeesküvé­se« című cikkében. A folyóiratban két cikk elemzi a szocialista gazdasági integráció problémáit. Anato- lij Agranovszkij szovjet pub­licista »Nem parlamentáris, hanem dolgozó testület« című írásában a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának tevékenységét , ismerteti. Ezekiasz Papioannu, I a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó i Pártjának főtitkára a fejlődő [ országok nemzeti felszabadító harcának elvi kérdéseit vizs­gálja Teodosio Varela kolum­biai közgazdász pedig Latin- Amerika neokölonialista ki­fosztását mutatja be gazdag tényanyag alapján. Todor Pav­lov bolgár akadémikus »Sze­mélyiség és szabadság« című cikkében az emberi szabadság, a természeti és társadalmi szükségszerűség kérdéseit vizs­gálja Luden Séve, a Francia Kommunista Párt KB tagja, az Editions Sociales igazgatója a francia szellemi életben ma különösen nagy szerepet ját­szó strukturalizmusról írt kri­tikai ismertetést. SOMOGYI NÉPLAP VasiiBsp, Jffít májas Jt.

Next

/
Thumbnails
Contents