Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-27 / 122. szám

UTITÁRSSAL-VONATON E gyütt vonatoztam egy jól kereső ismerősömmel. Szó szót követett, aztán kikötöttünk a legdivatosabb beszédtémák egyikénél: a gép­kocsinál. Érdektelenségem so­kakra jellemző módon nem zavarta. Elpanaszolta, hogy tűrhetetlenül lassú nálunk az autószerviz-szolgálat (azért kell most vonaton utaznia!), hogy ő változatlanul a Volkswagenre esküszik, mert tűrhetetlenek nálunk az útviszonyok, és mert tűrhetetlen, hogy Aztán leszállt. Egyedül maradtam, s azok az észrevételek jutottak'eszembe, melyek a kispolgári jelensé­gekről, azok bizonyos fokú új­raéledéséről hangzottak el az elmúlt években. Két dolog gon- dolkoztatott el különösen. El­sőként az, hogy nagyon sokan összefüggést látnak a gazda­ságirányítás reformja és e je­lenségek újratermelődése kö­zött. Gondolatmenetük némi egyszerűsítéssel a következő: az anyagiasság a kispolgári mentalitás egyik jellemzője, a reform pedig fokozott hang­súlyt adott az anyagi érdekelt­ségnek. Valóban igaz, hogy a reform óta világosabban megfogalma­zott és a társadalmi életben egyre jobban megvalósul az egyén és a közösség anyagi ér­dekeltsége abban, amit tesz­nek és ahogyan teszik azt. A társadalom vezető szervei pe­dig gondoskodnak arról, hogy e tevékenység közhasznú legyen, más szóval, megfeleljen a nép­gazdaság érdekeinek. A re­form egyik alapkövetelménye, hogy az a munka, amelyik hasznot hoz a népgazdaságnak, hozzon hasznot a vállalatnak és legyen gyümölcsöző az egyén számára is. A jövedel­mek tehát a tevékenység hasz­nosságával kerülnek szorosabb összefüggésbe, és attól függően válnak egymástól különbözővé. Hogyan vezethet1’ez az elv és az érré épülő gyakorlat anyagiasságra? önmagában se­hogy. Ellenkezőleg: mivel szál- mól az érdekek természetes különbözőségével és azokat a társadalmi érdek javára egyez­teti, azért nem ad lehetőséget az egyéni jólét növelésére irá­nyuló törvénytelen és erkölcs­telen törekvéseknek. Nem ad tehát lehetőséget az anyagias­ságra, ugyanakkor lehetővé te­szi, sőt ösztönzi az egyéni, csa­ládi jólét emelését törvényes úton, a társadalom számára is hasznos munka alapján. A kispolgári jelenségek ßX okai között hiába kere­si hát akárki az irányí­tás reformját. A reform elvei­től való eltéréseket inkább ér­demes itt keresni. Vagy nem annak számítanak-e a munka nélkül és nem egyenértékű munkával szerzett jövedelmek, az érdemtelenül viselt tisztsé­gek, az egyéni hasznú kapcso­latok dzsungelje, az érdemte­len erkölcsi elismerés? De igen! Idáig jutva rajtafeledkeztem egy szemközt ülő vasutason- Ha beavatnám e polémiába — gondoltam —, most biztosan azt kérdezné: Mondja, uram, ezeknek az »eltéréseknek-« nincs közük a reformhoz? A válasz így hangzana: természe­tesen van, hiszen a reform megvalósításának csak az út­ján tartunk. Az érvényben lé­vő irányítási és anyagi érde­keltségi rendszer még nem elég kiforrott ahhoz, hogy tö­kéletesen összekapcsolja az ér­dekeket, ezért még helyenként teret enged az egyéni jólét nö­velésére irányuló szabálytalan, törvénytelen és erkölcstelen törekvéseknek. Ha a gondolatmenet nem hi­bás, akkor most azt kell mon­dani, hogy az újkeletű és »to­vább élt« kispolgáriság egyik legjobb orvossága a következe­tesen megvalósítandó reform- szellem. Másodikként az gondolkozta- tott el, hogy autós ismerősöm miért fitymálja jó vagy rossz dolgainkat. Mindenekelőtt ér­demes emlékezetünkbe idézni, hogy a kispolgáriság nem egy­séges világnézet, a reá jellem­ző nézetek nincsenek rendszer­be foglalva és kifejtve. Van azonban, ami biztos eligazo­dást lehetőséget nyújt ebben a ma különösen bonyolult maga­tartás- és viselkedéskomple­xumban. Nevezetesen az, hogy mindenféle kispolgáriság közös tulajdonsága az egyéni érde­keknek a társadalmi érdek elé helyezése; arra való törekvés, hogy az egyéni célok minden­áron — más emberek rovására is — megvalósuljanak. No hát ezért áll külön a kispolgár, ezért ítélkezik kívülállóként Hogy meddig? Azt hiszem, csak addig, amíg feliismeri és tudomásul veszi a tartós egyé­ni érvényesülés egyetlen szo­cialista módját: a társadalom­mal való együttérvényesülést. E történelmileg is hosszú fo­lyamat a szocialista viszonyok tökéletesedésének függvénye­ként hosszabb vagy rövidebb. Attól függően, hogy a termelés és az elosztás milyen mélység­ben válik szocialista jellegű­vé. Es még valami, ami ezzel együtt jár= a szocialista de­mokratizmus szélesítése. i az útitársamhoz ha­sonlók közül mind töb­ben lesznek kénytele­nek munkájuk egyenértékéből élni és válnak a politikai, gaz­dasági és igazgatási döntések részeseivé, akkor — más té­nyezők hasonló irányú hatását feltételezve — megváltoztatják majd alapállásukat. Erre most már nemcsak a gazdasági, ha­nem a politikai mechanizmus továbbfejlesztése is széles kö­rű lehetőségeket teremtett. Él­ni kell velük! Szabó István H Seprűkészítés Csornán Naponta 360—400 seprűt készítenek a nagyberki ÁFÉSZ csornai telepén. Négy kötő­géppel dolgozrfak. Négyes és ötös varrattal, újabban műanyaggal bevont nyéllel ké­szítik a seprűket a táxsszöve(kezeteknek és a Somogy—Zala megyei FÜSZÉRT szá­mára. jelentés számokkal Kedvező fejlődés az iparban Kimozdult a holtpontról az építőipar Nem túlzók, ha azt mondom, hogy nagyon izgalmas és el­gondolkoztató a Központi Sta­tisztikai Hivatal megyei igaz­gatóságának jelentése 1971 első negyedéről. Talán éppen ezért tanulmányozza az ember az összefoglalót, s statisztikai ada­tokat olyan érdeklődéssel, mert egy új ötéves terv startjáról ad pontos és hű képet. Van mi­nek örülni, s természetesen van miből a tanulságot levon­ni, mégpedig gyorsan, hogy a kedvezőtlen tendenciákat együttesen megszüntessük. Kék, fehér, sárga, szürke, zöld rnűanyagszandalokra csa­tot tesznek. Homokozáshoz edényeket, lapátokat gyárta­nak sztirol alapanyagból. Csillárhoz apró díszeket, gyógyszeres üvegekre lezáró kupakokat készítenek elilett- ből. Az. asztali futball széria- gyártása ezen a napon szü­netel. I A legkorsze­rűbb anyagú termékeket egy ■ volt istállóban gyártják a nagyberényi Üj Barázda Termelőszövetkezet­ben. Műanyag és istálló. Jel­kép is együtt. A termelőszö­vetkezetben folyó melléküze­mi tevékenység szimbóluma. A zabot ropogtató lovak he­lyét homokozójátékot öntő gé­pek foglalták el. Ezeket apró szemcséjű alapanyaggal »ete­tik«. Milyen is ez a munkahely? Egykori istálló voltára inkább csak a gerendázat emlékez­tet. A lovak egykori szállása: most világos, fehérre meszelt helyiségek. Csak a fecskék maradtak. Ott köröznek a frakkos, elegánsan könnyed röppenésű madarak a gépek fölött. Nem zavarja őket a zaj. S nem félnek az ember­től sem. Kék köpenyes asszo­nyok, lányok dolgoznak a he ­lyiségekben. A kék köpeny fölött arcok. Más és más je gyekkel, vonásokkal. ■ Paska A melléküzem egy napja Fecskék a műhelyben Í 'eTicné Mintha denhol Fe­meós. min- jelen lenne. Főként ott, ahol segí­teni kell. Fejben tartja a rendeléseket. Kesztyűs Albinr nal, a melléküzem vezetőjé­vel ütemezett terveket dolgoz ki. Márciusban 37 500 homo­kozójátékot rendelt a Buda­pesti Kézműipari Vállalat. Már készen vannak, az asszo­nyok most varrják kemény­papírra a lapátokat, a gyü­mölcsformákat. Aztán átlátszó zacskókba kerülnek kok. Nagy Jánosné a fröccsöntő kezelője. A gép, mint a da­ráló nyeli el az alapanyagot. Csillag alakban kerülnek ki belőle a gyógyszeres üvegek zárókupakjai. Egy-egy cso­portban tizenhat. Kés vágja önálló részekre a kupakcsilla­got. — A gépeken három mű­szakban dolgozunk. Nehéz volt ezt megszokni annak, aki azelőtt a kapanyelet szo­rította. És megszeretni sem volt könnyű a gépet. Hiszen- olyan sokat tud egy ilyen szerkezet. Kezdetben talán még többet is, mint akit be­osztottak melléje. Csak a szerszámokat kell benne cse­rélni, s már más munkát vé­gez. A másik gép mellett Fritz Istvánná és Forrni Csaba se­rénykedik. És elhangzik az első »sztori«, Forrai Csaba meséli el: — A gépjavító vállalat tahi villamossági részlegében dol­goztam. Egyszer el kellet jön­nöm Nagyberénybe a mellék­üzembe, hogy villanyszerelési munkát végezzek. Itt ragad­tam. Megismerkedtem ugyan­is egy barna hajú, barna sze­mű lánnyal. Fél év múlva megtartottuk az esküvőt. Nemrég született meg a kis­fiúnk. Most már itt dolgo­zom én is. Mi vagyunk a brigád »gyerekei«. Az eskü­vői képet őrzik. Jók hozzánk nagyon. A másik helyiségben »sor­jáznák«. A szandálokra ke­rülnek fel a csatok és a ho­mokozójátékokat csomagol­ják. Boszorkányos gyorsasá- gúak a kezek. Ulrich Jánosné: — Ezt Ssszehasonlíhatatla­játé-1 nul könnyebb csinálni, mint a " pétisós zsákokat cipelni. Most azt is a gép csinálja. Be kell vallanom, hogy eleinte éz sem ment ilyen könnyen. Az első nap után fájt, senvedt a ke­zem. Volt, aki nem is vált be. így aztán nem csoda, ha az üzembe kerülni megtisztelte­tés. I Megered a nyelv — túl az humora I ismerkedésen . — oldódik a görcs. Szentpéteri Gézáné szisszen föl. — Gyere, Giziké, kösd be az ujjam! — Meg tetszett vágni? — Tetszett, nem tetszett — most már egyremegy. A nevetés történeteket csal elő. Szatina Gizella az előbbi ugratás »szenvedő« alanya: — A télen a hólapátoiástól feltört a kezem. Mitől fáj? Mitől fáj?. — kérdezték. Ali- pit-lapátolastól! — feletem, hogy én is megduplázzam a mondanivalóm. Ezt meg Bognár Istvánná meséli el: — Néha előfordul, hogy riadóztatni kell. . Másnap szállítás, s ez parancsol ne­künk. Este aztán működésbe liép a riadólánc. Én egyik al­kalommal már aludtam, ami­kor az asszonyok bezörget­tek: men jele! Ahogy mond­ják. kiszóltam félálomban: A házat hogy vigyem ma­gammal?« I — Hány já- t,ékcsomag ke­feleiek ! j fül ki napon­ta a kezükből? asszony száznegy­— Egy vénét is elkészít. — A munka egyhangúságát ellensúyozzák-e gyakori test­mozgással? — Csak ha anyagért me­gyünk. — Sima-e az átállás más munkára? — Általában igen. De volt, amikor nem egy dolgozó azt monda: »Ezt én így nem tu­dom megcsinálni«. Most ő csinálja a legtöbbet! — Mitől függ ez? — Kizárólag az akarattal párosult értelemtől. — Ipari dolgozóknak, vagy mezőgazdasági munkásoknak érzik-e magukat? — Ipari dolgozók vagyunk! — S ha egyszer megszűnne a melléküzem, a környékbeli ipari létesítményekben vál­lalnának-e munkát? — Nem. Visszamennénk új­ra a .földre. Mozdulataik fölösleges ki­térőktől men­tesek. Munká- egy percében ott van a Hiszen a nyolc óra alatt ugyanezekkel a moz- ddgoznak. S a a közösség róluk a A nagy cél juk nap. mindig dulatökkal munka közben hatására lehámlanak fölösleges magatartásjegyek is, melyeket közös néven »rossz tulajdonságoknak« szoktunk emlegetni. Sok min­den van még amin változtat­ni kell. Több időt kéli fordí­taniuk például művelődésre. De ez nemcsak tőlük függ. A férjektől, a családtagoktól is, akik megkönnyíthetik az ott­honi műszakot. Mert ezek az asszonyok, lányok itt a mel­léküzemben nagyot léptek már előre. Figyelnek egymás­ra, s ez alapja lehet későbbi tervük megvalósításának, a szocialista brigáddá válásnak. Lesko László Az első negyedévi adatok alapján az igazgatóság azt a következtetést vonta le, hogy a kedvező fejlődés folytatódott az iparban, az építőiparban pe­dig a fejlődés jelei mutatkoz­nak az évek óta tartó stagná­lás, visszaesés után. A megye szocialista iparának termelése tizenkét százalékkal haladta meg az 1970. első negyedévit. A termelés növekedési üteme mérsékeltebb volt, mint az elő­ző év azonos időszakában, de lényegesén magasabb, mint a harmadik ötéves tervidőszak korábbi éveinek első negyed­évi növekedése. Érdekes, hogy a minisztériumi ipar termelés­felfutása mérséklődött, a taná­csi iparé azonos maradt, a szö­vetkezeti ipar termelése pedig a legnagyobb arányban nőtt Tíz százalékkal nagyobb, 145 millió forint volt a megye épí­tőiparának első negyedévi ter­melése. A három év óta tartó stagnálás után bekövetkezett termelésnövekedés megközelí­tően az országosnak megfele­lően alakult. Az építőipar te­vékenysége többszörösére nőtt a tavaly üzembe lépett, illetve bővített előre gyártó telepek termelésének eredményeként. Az építőiparban mutatkozó változást nagyrészt a munkák gondosabb előkészítése (pél­dául téliesítés), a kedvező idő­járás valamint a termelékeny­ség és a létszám emelkedése eredményezte. örülhetünk annak a tény­nek, hogy csökkent az elutasí­tott építési igény: míg 1970 el­ső negyedében 123 milliót tett ki, most mindössze 14 milliót­Csökkent a tehén- és juhállomány S hogy mit várhatunk az idén a mezőgazdaságtól? Erre is választ kapunk a statiszti­kai adatokból. Lényegesen kedvezőbbek a növénytermesz­tés feltételei a tavalyinál, a kora tavaszi növények vetése április közepéig csaknem befe­jeződött. A szarvasmarha-állo­mány lényegesen nem változott — a tsz-ekben az állomány nö­vekedett, az állami gazdasá­gokban csökkent — a te­hénállomány azonban ösz- szességiében * négy százalék­kal kevesebb a múlt év véginél. A sertésállomány több mint öt százalékkal nö­vekedett, s így a március 31-i számosállat-állomány négy százalékkal nagyobb az egy év­vel korábbinál. Érdemes még megemlíteni, hogy legnagyobb mérvű a csökkenés a me^v» juhállományában, még pedig harminchárom százalékos. A mezőgazdaság harminc százalékai több vágóállatot ér­tékesített, s ha nem a múlt év eWő negyedét vesszük össze­hasonlítási alapul, hanem a ko­rábbi éveket, még nagyobb a növekedés. Nőtt a termelékenység A megye szocialista ipara úgy érte el a termelési ered­ményeket, hogy a foglalkozta­tottaik száma mérsékelten emelkedett, az ipar összlétszá- noa három százalékkal nőtt. E , szerény növekedés is még ta­valy történt, ugyanis az idei el­ső negyedévi létszám kissé csökkent a múlt év utolsó ne­gyedéhez képest. A statisztikai hivatal megítélése szerint azért érdemel figyelmet ez a jelen­ség, mert; nemcsak a szezonjel­legű élelmiszeriparban tapasz­talható, hanem a többi iparfő­csoportban is. Hozzájárult az eredményekhez a munkásván­dorlás csökkenése is. Az élő­munka termelékenysége mind az iparban, mind az építőipar­ban kedvezően változott Az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés kilenc, az egy munkás­órára jutó termelés pedig hét százalékkal nőtt a megye szo­cialista iparában. A termelé­kenység javulása eredményez­te tehát a termelésnövekedés háromnegyed részét, s ez ma­gasabb hányad, mint egy év­vel korábban- A szocialista építőiparban ez az emelkedés négy-, illetve ötszázalékos, de még most is az országos alatt van. A lakosság pénzbevétele hét százalékkal volt nagyobb, s ezen belül a munkások és al­kalmazottak bére és bérjelle­gű bevétele hat százalékkal nőtt. A paraszti bevételek tíz százalékkal emelkedtek. A kis­kereskedelem eladási forgalma az országosnál nagyobb arám ban, tizenegy százalékk: emelkedett. Ezen belül a ve­gyes iparcikkek értékesítése nőtt a legnagyobb arányban. A vendéglátás forgalma nagyobb volt, mint tavaly, elsősorban a szövetkezeteknél. Figyelemreméltó, hogy cs?> nem egyharmaddal kévés, új lakás építése kezdődött ír az év első negyedében. "Enn ellenére az egy évvel ezele szinten mozog a folyamatb’ • levő lakásépítkezések szár­az OTP-hez benyújtott lak' építési kölcsönkérelmek s: ma kilenc százalékkal nőtt. L G, 80N06TINÉPLAP Csütörtök, 1971. májas 27. 3

Next

/
Thumbnails
Contents