Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-27 / 122. szám

Blrkanyfrás utált Jobb az idei gyapjú Áprilisban kezdődött a birkanyírás és a gyapjúátvétel, de még most is akad munka bőven- Reggel hattól sokszor este kilencig is dolgoznak az átvevők. Bár korán érkeztünk Tabra, nem kelhettünk ver­senyre a parasztemberek fris­sességével. Zsákokkal megra­kott autók hosszú sora állt már a kirendeltség épülete előtt. Az ajtón egyre több ember dugja be a fejét — várja, hogy sorra kerüljön. Egymás után nyitják fel a zsákokat — jó be­letúrni a gyapjúcsomóba. Kí­váncsi pillantások kísérik Ma- tics Pál gyapjúszakértő minden mozdulatát. Nagy igyekezette? próbálják meggyőzni arról, hogy »az a gyapjú« tulajdon­képpen jó minőségű, ilyen kö­rülmények között nem is lehet szebb... Matics Pál, a Gyapiú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsé­gének vezetője már huszonhá­rom éve végzi ezt a munkát így akár behunyt szemmel is meg tudja állapítani a nyers anyag tisztaságát. Bár az átvétel csak június­ban fejeződik be, már most elkészíthető a mérleg. — Jó minőségű az idei gyap ­jú? — Valamivel szebb, mint a tavalyi. Ezt elsősorban az évek alatt elért technológiai fejlő­désnek köszönhetjük. És persze annak, hogy az idén nem volt csúnya tél­Pontosan és jól megszervez­ték az átvételt és a szállítást. Már a szezon előtt két hónap­pal napra és órára beosztották, hogy mikor melyik tsz vagy egyéni tenyésztő menjen. Elő­fordultak azonban késések, ugyanis baj van a nyírással. Kevés ember foglalkozik ez­zel a munkával. Közben végeztek a kapolyiak 15 mászás tételével. Másik ra­kás, új zsákok. Honyecz Máté áruforgalmi előadó szorgalma­san jegyez a füzetbe. Egy teljesen összetapadt cso­mót tartok a kezemben. Szét se lehet húzni. » — Sajnos nagyon gyakran kapunk ilyet is — mutat Ma­tics Pál a gubancra. — Ez egy nemezes, összesült gyapjú. Vagy öreg volt már a birka, amelyikről lenyírták, vagy zsúfoltan voltak elhelyezve az állatok. Előfordul olyan eset is, hogy egy háromszáz férő­helyes hodályban négyszáz bir­kát is tartanak. Pedig semmi­képp sem éri meg, mert ront­ja a gyapjú minőségét, ha egy­általán átvehető, akkor is csak nagyon keveset ér. Egy egyéni tenyésztő kis té­tele — pár kiló — kerül most a mérlegre- Izgatottan félreáll, de előbb még föltesz a mérleg­re néhány pici darabot. Ennyi­vel is nehezebb lesz. A többinél jóval nehezebb zsákok következnek. Nedves az egész. — Ezek nincsenek rendesen msgszárítva. Ilyenkor a gyap­jú megsárgul, begyullad és fer- mentálódni kezd. Akkora hő keletkezik a zsákban, hogy szinte bele sem lehet nyúlni, A nedves daraboktól a többi is tönkremegy. Ezeket a tételeket visszaküldjük további szárítás­ra. Ez nem hoz hasznot sem nekünk, sem pedig a tenyész­tőknek. Hosszú folyamat végére tesz- f nek pontot a gyapjúból készült | holmik megkötésével. A te­nyésztők minden kicsi jnulasz- tása, hibája rontja a minősé­get. Ha például a takarmányt az állat fölött emelik át, / már Ikész a baj. Ugyanis annyira benne marad a gyapjúban Ihogy csak kénsavas eljárással tudják kiszedni. Ez pedig ron­csolja az ép részeket is- Egv kis darabnál ij| szinte centire meg lehet állapítani, hogy mi­kor, melyik hónapban kapott a kelleténél kevesebb takar­mányt az állat. Ha egész télen bent vannak a hodályban, ak­kor megsárgul a gyapjú. Te­hát az időjárásnak is nagy szerepe van abban, hogy mi­lyen évet zárunk ... — Átvétel után hova kerül a gyapjú? * — Innen tárolni viszik, majd a gyárakba, ahol válogatják és mossák. Egy zsák gyapjút ti­zenötfelé válogatnak. Sajnos kevés kerül a jó minőségűek kategóriájába. BÄR ÉVRŐL ÉVRE van fejlődés, még nagyon messze vagyunk a világszínvonaltól. Modernebb hodályok, korsze­rűbb eszközök alkalmazásával azonban előbbre léphetünk. Aranyos Margit Üzent fejlesztésre 25 millió Vasszerkezet három ABC» áruházhoz Útburkoló az M 7-es úthoz — Fejlesztik mozaiklapgyártó részlegüket Harminckilencféle betonáru készül a fogyasztási szövetke­zeit bala1»nkereez!fcúri ce­mentáru üzemében. Kútgyű- rűk, oszlopok, csatornázáshoz szükséges különböző méretű csövek. — Az M 7-es úthoz is nálunk készül útburkoló folyóka, eb­ből 16 000 darabot gyártunk. Másik egyedi megrendelőnk a Zala megyei erdőgazdaság. Há­rom méter hosszú, 13 centimé­ter vastag betonlapokat készí­tünk, több ezer darabot ebben az évben- Ezt a termékünket erdei utak készítéséhez hasz­nálják — tájékoztat Kelemen Zoltán, az üzem vezetője. Nem győzik készíteni a mo­zaiklapot, jelenleg évi 75— 80 000 négyzetmétert szállíta­nak megrendelőiknek, de az igény sóikkal nagyobb a jó mi­nőségű, ötféle színben készülő termékre. Ezért is határozták el, hogy korszerűsítik, bővítik mozaiklapgyártó részlegüket. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium 12 millió fo­rinttal segíti a huszonötmillió­ba kerülő üzemfejlesztést. Eb­ből a pénzből olasz automata, félautomata gépeket vásárol­nak, s ez lehetőséget ad arra, hogy évi 300 000 négyzetméter mozaiklap készülhessen. A hiányzó pénzt kölcsönökből, hitelekből teremtik elő. A fej­lesztéssel előreláthatólag jövő­re készülnek eL Lakatosüzemünk ABC-áru- házak összeszerelhető vasszer­kezeteit készíti. Ilyenek fel- használásával épült Balutonke- resztúron a Delta étterem mel­letti új áruház is. Előnye, hogy olcsóbb a hagyományos épít­kezésnél, és jóval gyorsabban el is készül. Ezt a hatszáz régyzetméter alapterületű áru­házát 10 hónap alatt készítet­ték el. A cementüzem készítet­te az oldalfalak előre gyártott betonelemeit, s a szövetkezet építőbrigádja építette az áru­házát. Hasonló módszerrel, ilyen típusú áruház vasszerkezeti anyagait és az oldalfalak be­tonelemeit készítik most a Ba- latonberény, illetve az öv­csatorna melletti új üzletek számára. Ha a kísérlet bevá­lik, az üzem más szövetkeze tek, vállalatok számára is ké­szít ilyen összeszerelhető áru­házakat. Sz. L. osztopAni képek Első epilógus Nem, Gulyás néni nem akarja, hogy lefényképezzék. — Ne nézze aiz én arcomat már senki! És mintha a botra fonódó görcsös keze is tiltakozna. — Mustrálták az ón arco­mat valamikor éppen ele­get... Bár ne tették volna! — Es miért? A Hutya híre — Amikor a férjemet le­tartóztatták ' és megtudtam, hogy Kaposvárra hurcolták, vittem élelmet utána. Ott voltak a Baroes-laktanyában az állomásnál. Jól felpakol­tam, sütöttem, főztem. Mert korábban az itteniek már ta­lálkoztak vele. Az egyik osz- topáni parasztember meg is kérdezte: — Gulyás úr, nem üzen haza valamit? De egy másik rászólt: — Hagyd azt a piszkos kommunistát! Hát ilyenek az emberek. — Hallotta már a Hutya százados hírét? Még nem?! Hát ő kijött oda a laktanya elé. Leraktuk a kőre a cso­magjainkat. Sok asszony Jött össze. És szörnyű hírek voltak. Tud­tuk, hogy állandóan verik őket... Gondolja el! Mi­lyen érzés tudni egy asz­D SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, int atfjcs VL szonynak, hogy a falak mö­gött ütik a férjét! — Szóval ez a Hutya szá­zados kijött oda a laktanya elé, és kérdezte: — Mi jót hoztak, asszo­nyok?! > — Egy kis ennivalót —fe­leltük csendesen. — Ennivalót?! — kérdezte gúnyosan, és odalépett elém. Tudtam, azért hozzám, mert nagy volt a csomagom. — Én nemcsak neki hoz­tam, hanem két társának is. Ök alföldiek, nekik senki sem hoz... — kezdtem. — Hát nem! De maga se! Meg senki séf Ezt jól jegyezzék meg. Ez nem hiz­lalda. Itt büdös vörösök van­nak. — Rámnézett, és azt mpndta: — Viheti vissza. Csak egy foglár jóindulata segített hozzá, hogy sikerült beadnom az ennivalót. Ha velem tölti az éjszakát Egy másik alkalommal szintén látogatásra mentem a megyeszékhelyre. Egy Pa­taki nevű parancsnok foga­dott — Na, szépasszony, ma nincs látogatás ... — De kéremszépen, én úgy tudom az értesítésből, hogy... — Majd bejön holnap! — Tetszik tudni, én Osz- topánban lakom. Nincsen módom arra, hogy most visz- szamegyak ás holnap me­gint ... — De hát ki mondta ma­gának, szépasszony, hogy ha­zamenjen?! Itt marad. Dél­után elmegyünk moziba, cuk­rászdába ... Este színházba. És éjszakára van nekem egy szobám.,. Ha velem tölti az éjszakát... Bizony, így mondta az al­jas! Elképzelheti, milyen do­log ilyen kiszolgáltatottnak lenni. Én megfordultam, ki­nyitottam az ajtót, és kijöt­tem. Még nem érhettem a lép­cső aljáig sem, amikor futva utolért. Láttam, hogy ideges. Megfogta a vállam: — Idefigyeljen, ha valaki­nek el meri mondani, amit most mondtam, akkor any- nyira összeveretem az urát, hogy nem ismer rá! Soha többet. — Nem mertem ón szólni senkinek. Csak sírtam ma­gamban. És amikor megjött az Imre, csak utána mond­tam el neki. Egész életre beteggé tették az átkozottak. A füle nem gyógyult be, állandóan or­voshoz járt. A suhanc ütése helyén gennyezet mindig. És bizony, megbontotta gondolatai rendjét is. — Nemrégen temettük sze­gény Imrét. De itt maradt utána ez a vádirat. Magának adom... A második záradék Tulajdonképpen eddig tart Gulyás Imre egykori csendőr­őrmester története. Mint min­den igaz történet, tanulságos is. Gulyás néni elfáradt a beszédben, megcsukló hang­gal botorkál az emlékek kö­zött. Gulyás Imre nem volt kommunista, de meglátta a százharminchárom nap egyik értelmét. Talán egész végig tudta, hogy így lesz, de vál­lalta az áldozat sorsát. Nem akart úszni az árral, mint a Talliánok, s nem volt módja fegyvert fogni az ár ellen sem. Sok ilyen Gulyás Imre volt a korban. Kimondom mégis: választott. Éppen el­lenségei, az ellentmondásos, átlátszó vádirattal adták ke­zembe sorsának a kulcsát. S mert tudott választani, több volt, mint áldozat — mártír volt. Ha nem is öve­zi glória emlékét, mint az első keresztény mártírokét, sorsa mégis hozzásegített más sorsokéhoz. És mikor néhány évtizedét fordítottam az osz- topáni képeskönyvben, már elejétől értettem a Huszár Anna sorsát is. Tröszt Tibor (Folytatjuk) MAI HIRDETÉSÜNK Jegyezze meg: BIO-STRIP! »Két legyet ütöttem egy csapásra« — szoktuk mondo­gatni a kezünket dörzsölget- ve. Hát igen, ez közmondás­nak nagyon jó, légyirtási módszernek azonban sokkai kevésbé, mert akármilyen fej­lett technikával csapdosunk is, tessék csak elképzelni, hányszor- két legyet kell agyonvágni. % Tegyük tehát félre a légy­csapót, és ismerjük el: az ősi módszer legfeljebb arra jó, hogy pettyesre mintázuk ve­le a falat! A szúnyogról ne is beszéljünk: ez az átok ke­délyesen döngicsél, míg mi csapkodunk, s képtelenek va­gyunk eltalálni. De nemcsak a házunktájá­rói van szó. Egyre-másra épülnek a korszerű sertésne­velők, tökéletesen gépesített tehenészetek, — jóformán semmi sem maradt a múltból. Csak a legyek. Mert azok maradtak, dacolva minden el­lenszerrel, amellyel életükre törünk. Mit lehet tenni? Csapkoló- dás helyett tessék megjegyez­ni egy nevet: BIO-STRIP! Így persze nem sokat mond, »bio«-val kezdődik egy sereg márkanév, s a »strip«-ről is eszünkbe jut egy és más. De így együtt igazi a kettő: BIO-STRIP! A BIO-SZTRIP egy igen korszerű rovarölő szer, amely- lyel Magyarországon még nem találkozhatott. Azért ér­demes megjegyezni a BIO- STRIP nevét, hogy ha az üz­letekbe kerül, gondolkodás nélkül, biztos kézzel ki tudja választani. Ez a legjobb ro­varölő szer. Ha a BIO-STRIP előnyeivel megismerkedik, biztosan megkedveli. A BIO-STRIP rovarölő szer gén ádáz ellensége a legyek­nek, moszkitóknak, molypil­langóknak, és az összes repü­lő rovanak. Képes arrra, Hogy egy negyven légköbméter nagyságú helyiségben három hónapon keresztül minden repülő rovart biztosan elpusz­títson. Hatása tehát tartós. Egyetlen BIO-STRIP egy nyárra kiirtja a lakásban a legyeket és a többi nem kí­vánatos »berepülőt«. Nem ragad, nem bűzlik! Használat utón már az első nap teljesen szagtalan: és tet­szetős, hasáb alakú doboza egyáltalán nem tűnik fel a lakásban, könnyedén elhelyez­hető. Használata roppant egyszerű, annyi energiát sem igényel, mint egyetlen légy agyoncsapása. És három hó­napig nincs gondja a rovarok miatt. A BIO-STRIP természetesen nemcsak a lakásban használ­ható. Bizonyára népszerű lesz ez az új, minden tekintetben korszerű rovarölő szer például az éttermekben, szórakozóhe­lyeken, szállodákban, kempin­gekben is. Jó tulajdonságait ott is kitűnően lehet kamatoz­tatni: nem zavarja a hely hangulatát, és — ami ilyen szereknél természetes — egyáltalán nincs semmilyen káros hatása- Kivéve persze a rovarokat, mert a BIO- STRIP velük szemben kímé­letlen, — ezt a többször el­végzett gondos kísérletek is bizonyítják. A kereskedelem neme?*1?? árulja, hanem hasz­nálhatja is az új szert, hi­szen az üzleteket ia megtisz­títja a rovaroktól, az árut vi­szont nem kell félteni tőié. Az egészségügyi szervek nya­ranta gyakran kifogásolják, hogy egy-egy helyiségben, ahol étkeztetés, elárusítás fo­lyik, sok a légy. Ezután a fi­gyelmeztetés helyett csak ennyit kell majd mondani: BIO-STRIP! S az üzletvezető máris tudni fogja, hogyan kell eltüntetni a legyeket. A mezőgazdaságban is bi­zonyára örömmel üdvöz- liik majd az új szert, hiszen a serbósólaik, is­tállók környéke az egyik leg­nagyobb »légytermelő« köz­pont, s igen nehéz védekezni a »fekete sereg« ellen. A BIO-STRIP az istállókban is rendet csinál, ha a helyiség nagyságának megfelelő mennyiségű rovarölő szert al­kalmaznak. Ott, ahol különö­sen fontos a tisztaság — pél­dául a tejfeldolgozó üzemek­ben — szintén áldás a BIO­STRIP, hiszen hónapokra megoldja a rovarirtás gond­ját Sokáig lehetne még sorolni a felhasználási területeket, de egyetlen mondatban is jelle­mezhetjük a modern rovar­irtó szer alkalmasságát: min­denütt használható, ahol légy vagy más repülő rovar van. Légy pedig mindenütt van, te­hát a BIO-STRIP mindenütt eredménnyel használható. A legfontosabbat kell megje­gyezni róla: egyetlen BIO­STRIP egynegyven légköbmé­teres helyiség rovarjait kiirt­ja — három hónapra... Külföldön járva bizonyára hallottak nagy haiású rovar­ölő szerekről. Ilyen például a Vapona-Strip nevű angol, a Tuss nevű osztrák készítmény, ezekről dicséretet zengtek. Nos, nem kell többé irigy­kedni: a BIO-STRIP a felso­roltakkal gzpnc.: tu’f j kmságú.-STRIP És még valami. Ára a ha­sonló hatású importcikkeikhez viszonyítva, nagyon olcsó: 52 forint lesz. A Baranya me­gyei ÁFÉSZ üzleteiben és a háztartási boltokban árusítják majd. S hogy a legfontosabb­ról el ne feledkezzünk: gyár­tója a sellyei AGROKÉMIA Szövetkezet, forgalomba .ózza a SELLYEI ÁFÉSZ. CSt

Next

/
Thumbnails
Contents