Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-08 / 83. szám
Egy 1944. évi vásárlási könyv emlékére E gy kis könyvecske van a kezemben. Az áll rajta, hogy »Vásárlási könyv.« 1944. március 8-án az egyik észak-somogyi községben állították ki. Sorozat- és sorszámmal.! Ez volt az a bizonyos 40. számú, 40 filléres nyomtatvány, amelyre elöl nemcsak azt írták rá, kinek a részére szél, hanem azt is, hogy az illető milyen vallásé. Ez akkor nagyon fontos volt! Belül egyebek között ez olvasható: »Figyelmeztetés. Az iparos és kereskedő a közszükségleti cikket fogyasztónak csak a közvetlen fogyasztási szükségletének megfelelő és a rendkívüli gazdasági viszonyok által indokolt meny- nyiségben szolgálhat ki...« És így tovább. Ide kellett bejegyezni a vásárlásokat, s aki ezt elmulasztotta vagy valótlan adatokat jegyzett be, azt hat hónapra bezárhatták, vagy 8000 pengőig terjedő pénzbüntetéssel és az áru elkobzásával sújthatták. Mi szerepel ebben a könyvecskében? Egy darab tízde- kás mosószappan, mint vegyes háztartási cikk, ára egy pengő huszonkét fillér. A vásárlás 1944. március 29-én történt. Aztán április elején női fehérneműt és szandált, zoknit, harisnyát vett az illető, ezek égy része az »Utalványmentesen beszerezhető lábbeli« kategóriájába tartozott. '.. Hogy miért mondom el most mindezt? Azért, hogy ne felejtsük el. Huszonhét éve történt, itthon. Akkor, amikor a tábori postai levelezőlapokon ez a nyomtatott szöveg állt: »Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzelmessé fegyvereinket«, no meg a bélyegző — nem postai —: »Ellenőrizve!« S a kézírás, a levél tartalma miiről beszélt? »Addig is bízzon a jó Istenben, talán segítségünkre lesz ...«, aztán: »Abban a reményben, hogy mielőbb hazatérünk.,.« és: »Nem szabad annyira tragikusan fogadni még a legrosszabb hírt sem. Sajnos, nekem jutott ez a feladat, hogy...« És mennyi hír* jött akkoriban ilyen szöveggel! Nyögtek itthon, percenként rettegtek a haláltól odakint. Horthy levelet fogalmazott Hitlernek, s abban egyebek között az áll. hogy Magyarország »...örömmel adott mindent, amit adni tudott, nem aranyért és svájci frankért, amint mások, hanem hitelbe német márkáért, amelynek ellenében azonban nem kaptunk árukat... A nőmet megszálló csanatokérf eddig 235 milliót fizettünk... « Így Horthy. Hbnnan adott?/ Onnan, ahol az embere!* a kis. zöldesszürke vásárlási könyvecskével jártak a boltokba: erről beszél a Somogybán kiállított könyv is. És akikről csak közvetve beszél? Azok á magyar katonák. Az imént leveleikből idéztem. Emberek írták, akik elmentek. Sokan voltak köztük a félrevezetettek. A megtévesztésnek, a hangulatkeltésnek számtalan módját, kitalálták akkoriban nálunk. Sőt, ndm Is »akkoriban«, hanem már »azt« megelőzően. Harmincegy évvel ezelőtt, 1940-ben látott napvilágot egy beszédgyűjtemény, amelyből a tizenkilencedik beszéd, 1937. szeptember 28-án hangzott el: »...Nézzük a kommunisták rettenetes kegyetlenségét. Santanderbon (?) egész sereg embert bezártak egy kis helyiségbe, úgyhogy alig tudtak egymás mellett állni... Végül közéjük dobtak egy bombát... vagy felrobbantják, a helyiséget..,« Nem lehet nem asszociálni: ez a »példabeszéd« nem hasonlít túlontúl a később, a németek által téhyleg elkövetett tömeggyilkosságokra? Amíg az előbbi elméleti, hangulat- keltő szónoklat, az utóbbi, sajnos, gyakorlati valóság volt... D e b magyar katonának 1944-ben a fronton már segítettek* ejigazodni a bajtársak, azok, akik hadifogságba kerültek. A röplapon, amelyen Bánhuber János szól a herendi porcelángyár munkásaihoz, ez olvasható: »Nyíljon ki már a szemetek. Akadályozzatok meg mindenne-' mű kiszállítást Németország felé. Ártsatok ott, ahol csak tudtok!« Több mint negyedszázada történt. Történelem ez, érdemes arra, hogy megálljunk ennél a dátumnál, és emlékezzünk; fakult dokumentumok intenek erre. . Hernesz Ferenc A brigádok nemcsak termelőközösségek i Fejlődött a szocialista brigádmozgalom Nagyatádon A nagyatádi párt-végrehaj- tóbízotjság a közelmúltban megvizsgálta a szocialista brigádok helyzetét a község üzemeiben, szövetkezeteiben. Megállapította, hogy az utóbbi években különösen jelentős fejlődés tapasztalható: nyolcvanhat szocialista brigád működik csaknem ezer taggal, 64 brigád 612 tagja pedig a szocialista címért küzd. A. jelentős fejlődés ellenére több üzemben — sütőipari vállalat, talajjavító vállalat, TÖVÁL, költségvetési üzem, Búzakalász Tsz, Ri- nyamenti Vízgazdálkodási Társulat — még ma sincsenek szocialista brigádok. Ezeken a munkahelyeken a párt- és gazdasági, valamint a szakszerveti vezetőknek jobban kell elősegíteniük a mozgalom kibontakozását. Művelődnek, tanulnak A brigádok értékelése rendszeres, de még tapasztalható az is, hogy több helyen nagyobb gondot fordítanak a formaságokra, mint a tartalmi munkára. A gazdasági vezetők egyre inkább megértik, hogy a szocialista brigádok nemcsak termelő kollektívák, hanem egyben a közösségi tudat erősítésének, a tagok szemléletének, életmódjának, művelődésének is kiváló fórumai. Több munkahelyen találkozni ma már a szakmai képzés, továbbképzés érdekében tett erőfeszítésekkel. A konzervgyárban, cérnagyárban, halgazdaságban, az állami kereskedelemnél egyre több szocialistabrigád-tag vesz részt szakmai továbbképzésben. Ugyanakkor nem élnek az olyan lehetőségekkel, mint a szakmai tapasztalatcserék, bemutatók, kiállítások, filmvetítések. Az általános iskola levelező tagozatára is kevesen jelentkeznek, pedig jó néhány brigádtag nem rendelkezik még az általános iskola nyolc osztályával. Viszont nagy gondot fordítanak politikai képzésükre: mintegy hatvan százalékuk vesz részt valamilyen politikai oktatásban. A konzervgyárban a párt-, a szakszervezet és a KISZ politikai tanfolyamain a brigádtagok nyolcvan százaléka vesz részt. A cérnagyárban a közelmúltban alakították meg a Textilipari Tudományos Ismeretterjesztő Kört taggal. huszonnégy Ahol tudnak, segítenek A konzervgyár, a cérnagyár, a kiskereskedelem, az ÁFÉSZ szocialista brigádjainál már természetes, hogy beteg vagy idői!, nyugdíjas munkatársaikat rendszeresen meglátogatják, ajándékkal kedveskednek nekik. Sok esetben elvégzik helyettük a házi munkát is. A cérnagyár Petőfi brigádja két állami gondozott gyermeknek nyújt támogatást. A konzervgyár szocialista brigádjai rendszeresen látogatják, segítik a segesdi és a berzencei szociális ötven éve kisiparosok A formák a múzeumba vándoroltak A KIOSZ nagytermében ülünk. Tizennyolc-húszán. Az ünnepeltek mögött ötven munkában eltöltött esztendő.,. Enőrédi Lajos, a KIOSZ megyei titkára beszél. — Szívélyesen köszöntőm kedves mindnyájukat a KIOSZ országos vezetősége, a megyei titkárság és a járási helyi csoport nevében. Azért jöttünk össze, mert országos központunk hét kisiparost, ötvenéves kisipari munkásságáért oklevéllel és jelvénnyel tüntet ki * özv. BoroVszky Simoné könyvkötő. 1917-ben kezdte tanulni a szakmát', 1918-ben szabadult fel. • Részt vett az Ifjúmunkás mozgalomban. La- tthcát, Tóth Lajost és Szalma Istvánt személyesen ismerté. 23 éve, férje halála óta özvegyi jogon vezeti a műhelyt. — Szeret olvasni ? — Hogyne. Néha még hajnali háromig Is. Amikor kedvenc, könyveiről faggatom, eltűnődik. — A komolyabb dolgokat. A ponyvát nem. Amiben filozófia van... A történelmi műveket. Most Tolsztojt olvasom. Az újságokat is nagyon szeretem. Belefeledkezik a beszédbe Közületeknek dolgozott, magánszemélyeknek ritkán. Díszdobozt, szép albumot, művészi kötést az utóbbi időben senki se rendelt. A korát nem árulja el. — Még a koporsómra -e engedem kiírni! búcsúk az éjszakába is belenyúltak. — A húszas, harmincas évek voltak a legnehezebbek. A szakma hagyomány a családban. A férje nagyapja kezdte a múlt század közepén. Aztán az após, Majd az ura meg ő. S tizenöt éve egyedül ... Nagyon erős, férfi- munka. Már nem bírja csinálni. A formák a múzeumba vándoroltak. Tavaly volt utoljára búcsún, KaposfÜreden és Magyaregresen. Nem lesz folytatója a mesterségnek. Nincs szükség mézeskalácsra. Szomorúan, rezigndltan mondja. »ötven év már történelem... A most is működő kisiparosok példaképnek tekintik az önök munkásságát.« Gelszler Fúlöp 79 éves. Rö-i vidre nyírt, fehér haját oldalra fésüli. Az asztal végén itt. Faesztergályos. Bükkel, cseresznyével, körtével hársfával dolgozik. Réggel' héttől este hétig. KesztyŰtágítókat, sakkíígurákat, dobozokat, karikákat, színházi oszlopokat csinál. Mindent, amit fendel- nek. Egy időben még rokkákat is. Nehéz szóra bírni, de aztán a katonaélmények.,. 1920-ban szerelt le. Műhelyt vett. És eltelt ötven év. Munkában. »Most: amikor a KIOSZ országos vezetősége nevében szeretettel átnyújtom a kitüntetést özv. Szűcs Jánosné. özv. Borovszky Emőné és Geis.’,» ler Kilop kaposvári lakosoknak, * kívánunk mindnyájuknak nagyon jó erőt, egészséget, hosszú életet, sok-sok szeretetet és megbecsülést.« A KIOSZ helyi csoportjai Nagyatádon Czitkovics István cipészt, Tabon Komáromi Mihály cipészt, Siófokon Bős-, nyák József né női szabót köszöntötték. Szász József né cukorkakészítő már nem tudta átvenni a kitüntetést Sipos Ferenc Konzervgyár a gazdaságban SZAMOS RUDOLF K I in IGI ÉTI RIB&a 10. — Te ezt nem' értheted. Itt nem vagyok a hazám földjén, de ha Palermóban tárgyalni kezdik a peremet és megkérdezik, miért öltem meg Giulianót, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Mes- sinában rengett minden ház, famikor az Etna dühödt szel- 4 leme kitört. Érted már, cím 4 bora ?! Megbosszulok mindent f és mindenkit! i — És aztán mit érsz vele? f Néhány nagyfejű belebukik, 5 de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja a kezét, és az életedet követeli. A történtek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a -bőrömre. Én tudom ezt. De neked megmondhatom: én sem állok egyedül Don Calo egész rothadt bandáját bele fogom dög- leszteni a Carca pokolbűzös otthon lakóit. Ajándékot küldtek a fóti gyermekváros lakóinak és az egri gyógypedagógiai iskola növendékeinek. A családi ünnepségekből is részt vállalnak a kollektívák. Szervezik a KISZ-esküvőket, névadókat. A végrehajtó bizottság a pártalapszervezetek kötelességévé tette, hogy segítsék a brigádok^; a tömegsZervezetek- bert dolgozó kommunistákat, a gazdasági vezetőket rendszeresen számoltassák be a brigádmozgalom helyzetéről. Felhívta a vb a figyelmet a bejáró munkásokkal való fokozottabb törődésre, a szakmai és az általános műveltség emelésének, fontosságára. Dórral Sándor szakadékaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gaspare. 1 akit megszégyenített, akit eldobott, mint egy kifacsart citromot. És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt, és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco ■ arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng a ketrecében. — Mi történt veled, pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. / — Szabadságot ígértek .. i Szabadságot! És itt rothasztanak halálra. Már Palermo- ban kellene lennem. Beszélni akarok ... Beszélni!... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás! — csillapította Pisciottát Polacco. — Mit ne siessek el? Az éjjel eljött hozzám Giuliano. Ide jött a cellába, és ázt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem , visszahull rád... Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat a" kiontott vér... — mondta Pisciotta, és a rácson átdugta a ke2ét. A jobb keze fejére bal mutatóujjával izgatottan rábökött — Látod? Itt, ezen a ponton cseppent rám a vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt,, és ez nem jön le... Polacco a fejét ingatta: — Semmit se látok. Nyugodj meg! Barna a bőröd, és az a folt, ott egy anyajegy. Nyugodj meg, Gaspare! Ami »Megilletődéssel állunk önök előtt, akik ötven éven át erőt, fáradságot nem kiméivé nagy tisztességgel szolgálták kiviló munkájukkal megrendelőikét. Az alkotás szépsége, a Jó szívvel végzett becsületes munka kísérte végig életútjukat.,.« özi). Szűcs Jánosné bábos és mézeskalács os. Vásárok, piacok, búcsúk. Az egész megyét bejárta. Húsvétkor kezdődött az év, karácsonykor fejeződött be. Hedrehely, Seges.d, Zselickíslak, Slmonfa, Magyaratád, Mike, Gödre — nem győzi sorolni. Esőben, hóban, lovas kocsival. Egykor, kettőkor, háromkor kelt, hogy hétre megérkezzen. A vásároknak délután háromkor vége volt. Addig állni kellett. A megtörtént, annak meg kellett történnie ..: Azt az Isten akarta, úgy. — Az isten? Azt mondod: az isten? Hát milyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Milyen isten az, aki testvért ölni enged? / — Hát, pajtás . .. szerintem túl nagy fába vágtad a fejszédet. Ügy vélem, mindazzal, amit csináltál, belekeveredtél a poltikába, és a politika a maffiánál is kegyetlenebb .. És te igazából azt sem tudod, mi is az a politika. Te csak ’ mentél. És , tanulatlan voltál. — Az ,igaz, de két osztályt jártam. Tudok írni és olvasni... — Ez mind kevés. Aliik a politikát csinálják, azok mindannyian fiskálisok, doktorok meg mifenék. Okos, ravasz, kegyetlen és nagy tudású férfiak. Ismerik a múltat, a jelent, meg a jövőt. A politikusok az eszükkel uralkodnak a te testi erődön is.— Don Calo sosem tanúit meg se írni, se olvasni — vetette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak, és mindenről tájékoztatják, de az ő szelleme és akarata erős lehet. — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is meghunyászkodtam előtte ... Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába — folytatta némi töprengés után. — És te mit csinálnál az én helyemen? A helyedben — mélázott Polacco. — A helyedben én nem feszíteném tovább j húrt. A saját bőrömre, az anyámra, a testvéreimre gondolnék, és az lenne első gondom, hogy helyreállítsam ö jó viszonyt mindazokká1, akiknek nekimentem ... — Hogyhogy? kapta fel a fejét Pisciotta. — Hát... sokféle módon visszakozhatsz. Ügy tudom, le nem szereted a vörösöket... — Nem is tudom, kik azok... — Hiszen lőttél rájuk... megöltetek sok szakszervezeti embert és helyi parasztvezetőt Szicíliában. Azok is vörösöl! voltak. — Az már igaz. A Ginestra- kapuhoz is a vörösök vonultak május elsején. Miattuk ítéltek el. De mi a maffia parancsára lőttünk... És azok a vörösök ugyanolyan nyomorult csórók voltak, mint én vagy Giuliano, vagy a banda többi tagja. Pietro csoportja, a hegyi- pásztorok nem is lőttek a tömegre, csak a levegőbe dur- rogtattak, és Yiterbóban mégis elítélték őket. — Ez most nem érdekes — akasztotta meg Pisciotta gondolatmenetét Polacco. — A saját bőröd a fontos. Akik a Gi- nestra-kapunál meghaltak, azokat már csak a végítélet harsonája támasztja fel... . (Folytatjuk.) A Balatonújhelyi Állami Gazdaság történetében fontos dátum 1968. Ebben az evben készült el és kezdett üzemelni a kilencmillió fórintos be- i ruházassál épített konzerv» J gyár, a A kertészetéről és gytí- 4 mölcstermesztéséről hires gaz- j daság egész tevékenységében 0 jelentős változást, fejlődést 0 hozott ez a létesítmény. Hi- 4 szén nem csupán a korszerű y termelés, a szakszerű értéke- ' sít és. hanem bizonyos részben a feldolgozás Is ' a gazdaság feladatává vált. Ez a fejlesztés messzemenően egybeesett a gazdaság érdekéivel és agrárpolitikai célkitűzéseinek valóra váltásával, - s természetesen a lakosság mind jobb el’átásának igényével is. A gazdaság konzervüzeme az első évben — amely lényegében töredék esztendő volt csak — húsz vagon terméket állított elő-. Azóta termelésük éves átlagban mintegy nyolcvan vagonra emelkedett. Korábban már nevet szerzett magának a hazai és a külföldi piacokon az újhelyi zöldségféle és gyümölcs, most egyre nő az érdeklődés a konzervüzemben tartósított áruk. iránt. A tervidőszak utolsó évében, tavaly, 18 vagon kem- zervet exportáltak, az idén már ötven vagonra kötöttek szerződést külföldi — NDK, cseh, jugoszláv, kanadai és amerikai — partnerekkel. Természetesen emellett a Ba- 4 latori-part, az üdülök és má- 4 sodik városunk, Siófok »Uá- 4 tásához is jelentősen 4 rul a gazdaság tíze SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971, április 8.
