Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-08 / 83. szám
NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT Mind többet terein J ó gazdának tartottak, megadtam én mindent a főidnek, amit csak lehetett akkor. De ha abban az időben azt mondja valaki, hogy ilyen termést is lehet betakarítani, mint mostanában, annak a szemébe mondom, hogy nem ért a mezőgazdasághoz, ilyen nincs .. .« — hányszor és hány helyen lehetett hallani ilyen véleményt az elmúlt időszakban, kivált idős, sokat megélt, sokat tapasztalt parasztemberek szájából. Volt, aki így fogalmazott, volt, aki úgy, de a lényeg egy maradt: elismeréssel, bizonyos mértékű , csodálattal adóznak a ténynek, amelyről csak úgy beszélünk — évről évre nőnek a termésátlagok. Ha egy hosszabb időszak adatait elemezzük, akkor méltán mondhatjuk úgy: kiváltképpen az utóbbi négy-öt év jellemzője volt, hogy a növénytermesztés eredménye, a holdanként! termésmennyiség dinamikusan, a korábbinál még lendületesebben növekedett. Egy értékelő jelentés ezt az időszakot így summázza: »A fejlődés alapvető meghatározója a növénytermesztési fő ágazat jó átlagtermése és jövedelmezősége volt.« Milyen tények, számszerű adatok adtak alapot az említett értékítélet megfogalmazására? Az 1956—60-as évek átlagában a megyében 9 mázsa volt a holdankénti búzatermés, 1961—65 között ez az átlagaiig több mint másfél mázsával. 10,6 mázáéra emelkedett A legutóbbi időszakban viszont ■*— 1966 és 1970 között — az átlagtermés 13 mázsa volt. Ezen belül volt olyan kiemelkedően jó év, mint például 1969, amikor búzából 14,8 mázsát takarítottak be holdanként szövetkezeteink. A fejlődés növekvő dinamizmusára, lendületére említhetünk más példát is. Kukoricából az elmúlt tervidőszak termésátlaga 18.7 mázsa volt, három mázsával több, mint a megelőző tervidőszak átlagában. S az elmúlt években olyan átlagterméseket jegyezhettünk fel, amelyek megyénk mezőgazdaságának történetében egyedülállóak. És sorolhatnánk tovább: cukorrépából egy évtizeddel ezelőtt nem értük el megyei átlagban a 116 mázsát, a második ötéves terv során már 145, a legutóbbi évek átlagában pedig csaknem 172 mázsa termést takarítottak be holdanként mezőgazdasági nagyüzemeink. tla ezeket a tényeket, számokat egymás mellé helyezzük, akkor meg kell látni azt a nagyon céltudatos törekvést, amelyet lényegébep kifejeznek. Mert nem önmagától es nem véletlenül alakult így ez a számsor. Sok, sok feltétele van annak, hogy egy hold föld évről évre többet teremhessen. Nem célunk — és nem is lehet — felsorolni mindazt, amit a termésátlagok növelése érdekében tettek nagyüzemeink, ám a sokrétű munkából feltétlenül meg kell említenünk néhányat. Fontos és lénvegében nan- iainkban tovább folytatódó tovább tökéletesedő folyamat indult meg gazdaságainkban az elmúlt években’: javult, egyszerűsödött a vetésszerkeegy hold zet, a belterjesség fokozásával együtt megkezdődött az észszerű, céltudatos szakosodás. Korszerűbb üzemszervezésre, munkaszervezésre .nyílt ezzel mód, s természetesen arra is, hogy a gépesítési színvonal emelésével egy időben jobb agrotechnikai feltételek mellett dolgozhassanak üzemeink. De említhetnénk a magasabb szintű, jobb talajerő-gazdálkodást és nem utolsósorban a növekvő műtrágya-felhasználást. (Négy év alatt csaknem megkétszereződött az egy holdra juttatott műtrágya mennyisége.) Ezek a tényezők mind, mind közrejátszottak a termésátlagok dinamikus növekedésében, s egyben a termésbiztonság fokozásában is. Mert nem a kiugró eredmények elérése a célunk, hanem a tartósan magas termésátlagok elérése. S a négy év eredményeinél ezt is meg kell említeni. S ok elismerő véleményt jegyeztünk le az elmúlt évek alatt, és a sornak bizonyára még nincs vége. A termésátlagok növekedésének sok feltétele volt és van, s ezeknek a feltételeknek mind teljesebben megfeleltek nagyüzemeink. Ezért mikor azt mondjuk: mind többet terem egy hold, kimondjuk azt is: egyre magasabb színvonalon gazdálkodnak termelő- szövetkezeteink, állami gazdaságaink Mert a mezőgazdaságban — mint a génben a fogaskerekek — minden munka minden tevékenység kapcsolódik egymáshoz. Vörös Márta Mit csinál szabad idejében? Utaznak 83 percet — A betanított munkások nem olvassák a szakirodalmat MENNYI a szabad idejük, hogyan használják ezt fel ? Erre a kérdésre kerestek választ egy fölmérés során Somogy legfiatalabb üzemében, a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában. A múlt évben- avatott üzemnek a fölmérés idején 461 dolgozója volt. Közülük 151 válaszolt a kérdőívekre. A fölmérésnél ügyeltek arra, hogy minden munkásréteg arányának megfelelően kapjon kérdőívet. Külön kezelték a férfiak és á nők válaszait; ezt az tette szükségessé, hogy a családban betöltött különböző szerepük miatt nem egyenlő a szabad idejük. A megkérdezett 151 ember közül nyolcvannak általános iskolánál nincs magasabb végzettsége, negyvenhármán gimnáziumban, tizenhatan technikumban érettségiztek, öten végeztek főiskolát, heten pedig egyetemet. t Szabad idejüket jelentősen meghatározza, hogy mennyi ideig utaznak a lakásuk és a munkahely között. A százötvenegy ember átlag 1 óra 23 percet utazik. A legtöbben fél órát töltenek járművön, de a megkérdezett 151 emberből negyvenkettő naponta fél, egy órát utazik, negyvenegy 1—2 órát, s heten négy óránál többet. Ez az idő többnyire zsúfolt vonatokon, autóbuszokon vagy pályaudvaron telik el. Hasznosan szinte lehetetten felhasználni. E tény jelentősen befolyásolja szabad idejüket, továbbképzési, önművelési lehetőségüket. A fölmérés során azt is megkérdezték: mennyi a szabad idejük? A kérdőívek tanúsága szerint naponta fél óra és öt óra között van az az idő, amelyet saját kedvtelésükre, szórakozásra, olvasásra, tanulásra fordíthatnak. A két határérték között meglehetősen nagy a szóródás, s átlagban 3 óra 13 perc az emberek szabad ideje. Érdekes képet mutat ennek a felhasználása. A.7 ember azt várná, hogy ' t'Jbb a szabad ideje, ordít tanulásra, műve- A valóság azonban más. Azok, akiknek mindössze j egy óra. szabad idejük van, többet fordítanak ilyen célra,> mint akik öt órával rendelkeznek. Akik a felmérést végezték — Molnár Lászlóné oktatási előadó vezetésével a gyár személyzeti csoportja — azt is megkérdezték, hogy — a televízió és a rádió díját nem szá- molva — mennyit költenek havonta kulturális célra. A 86 forintos átlag mutat valamit az igényekből. S mire költik ezt? Könyvekre, folyóiratokra, újságokra, .mozira, színházra, s — néhányan — hangversenyre is. Érdekes megfigyelés, hogy újságot ugyanazok olvasnak, akik rádiót hallgatnak, tv-t néznek. A megkérdezett 151 emberből újságot rendszeresen 144, folyóiratot 103, könyvet 112 olvas. Olvasottság szempontjából első helyen áll a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában a Somogyi Néplap. Ezt a Népszabadság és a Magyar Nemzet követi. I Heten nem olvasnak újságot, nem hallgatnak rádiót, nem néznek tv-t. Ez a hét ember naponta öt órát tölt utazással. Azt szokták mondani, hogy a híradástechnika értéke szellemi érték. Éppen ezért nem közömbös, hogy a munkások, alkalmazottak mennyit fordí- tanak a szakmai ismeretek gyarapítására. A tapasztalatok szerint elsősorban a szakmunkások, technikusok ér mérnökök forgatják a szakirodalmat. A betanított munkások közül alig néhányan foglalkoznak ezzel.. A tapasztalatok alapján sürgetik, hogy szervezzenek részükre az üzemen belül tanfolyamokat. BÁR A VIZSGÁLAT egy országos fölmérés része, a gyár is levonja belőle a megfelelő következtetéseket: most készülő könyvtárukba elsősorban olyan könyveket vásárólnak, amelyeket szívesen, forgatnának a dolgozók. A felvetett gondok megoldására tervét dolgoznak ki a gyárban. K. I Korszerű szárítóberendezésekre van szükség A termes egy része a betakarítás után azért megy tönkre. mert a gazdaságóknak nincsen elegendő szárító berendezése. A minőségi veszteség például a kukoricánál évenként elérheti a 30 százalékot is. A szálastakarmá- nyoknál még ennél is több j.e- het, a tápanyag-tartalom csaknem fele megsemmisül akkor, ha a termés szárításával megkésnek vagy nem megfelelő technológiát alkalmaznak — erről a kérdésről tanácskozott. szerdán dr. Gergely István miniszterhelyettes elnökletével a MÉM műszakifejlesztési tanácsa. Az ülésen ott volt dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes is. A szakembereit megállapították: a takarmányok szárítását annál is inkább gyorsan kell megoldani, mert így lényegesen fokozni lehet a »termésátlagokat«. A hazai kukorica szükségletet, amely évente 4 millió tonnát tesz ki, a következő években is a jelenleg’ termőterületről lehet kielégíteni, de a betakarításnál az eddiginél több korszerű szárító berendezésre van szükség és a ‘raktárgondokon is enyhíteni kell. A gabonaipar szintén ilyen gondokkal küszködik, bár itt i is erőteljes a fejlődés. Két év alatt például megkétszereződött és a múlt évben már elérte az óránkénti háromezer tonnás teljesítményt a gabonaipar szárító gépek A negyedik ötéves tervben ezt a teljesítményt' 5200 tonnára fokozzák és így több mint 3 millió tonnányi gabona megszáfítasára rendezkednek be, Egészségagyi dolgozók választási gyűlése Kaposváron Dr. Szabó Zoltán miniszter mondott beszédet Szinte jelképes volt, hogy éppen az egészségügyi világnapon szervezte meg a Hazafias Népfront megyei bízott* sága és az Orvas-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága az egészségügyiek választási gyűlését tegnap délelőtt Kaposváron. A megye minden részéből érkezett dolgozók, ápolónők, asszisztensek, orvosok, gyógyszerészek töltötték meg a Latinén Sándor Művelődési Központ nagytermét Fehér ruhás és fityulás ápolónő jelöltek sorfala között vonult be az elnökség. A színpadon elhelyezett elnöki asztal mellett a város, az egészségügyi intézmények vezetői, képviselői foglaltak helyet, s ott volt dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter, Kocsis László, a megyei párt- vb tagja, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Varga jíaroly, a népfront megyei titkára, dr. Vároknyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Sári Ferencné, az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei titkára. A választási gyűlést dr. Andrásovszky Barna, az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei elnöke nyitotta meg, köszöntötte a vendégeket, külön az első választókat, s a gyűlés idején is szolgálatukat teljesítő munkatársakat. Ezután dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter lépett az emelvényre. Elöljáróban szintén üdvözölte a választási gyűlés részvevőit, rajtuk keresztül pedig Somogy minden egészségügyi dolgozóját, gyógyszerészét, orvosát. Ezután a választással, mint belpolitikai életünk fontos eseményével foglalkozott. . — Az elmúlt hetekben, ezekben a napokban — a vákilencszázhetvehkilenc új kórházi ágyból négyezemégyszáz a. tíz új kórházban található. Kiemelte, hogy öt év alatt nyolcszázmillió forintot fordítottak a gép- és műszerállomány fejlesztésére. — Hadd szólhassak az önök megyéjéről, Somogyról is. Talán annál is inkább kérhetem, tehetem ezt, mert a képben, melyet Somogyról adhatok, lényeges vonósaival bemnefog- laltatik az ország égésiének képe is. Hét-hét gyermekorvosi, illetve új általános körzet létesült, s kétszázzal csökkent az egy körzetre jutó lakosság száma, a napi szakorvosi munkaóráké viszont 237 órával szaporodott. Barcson új rendelőintézet létesült, huszon1965-ben a be nem töltött orvosi állások aránya nagyobb, 1970-ben pedig kisebb volt, mint az országos átlag, s az üres ápolónői állasok aránya Somogybán egyharmada csak az országos átlagnak. Beszédének későbbi részében rámutatott egy negatív tendenciára is: a megyék közül Somogybán volt legalacsonyabb az élveszületési gyakoriság, legmagasabb arányú az általános halálozás, s ebből adódóan legkisebb a természetes szaporodás. A megye egészségügyi dolgozói — mint mondotta — sokat tehetnek a helyzet megváltoztatásáért. Dr. Szabó Zoltán beszéde befejéző részében a negyedik ötéves tervvel, s ezen belül lasztásokra készülve — az ország népe számot vet országos dolgainkkal, végzett munkájával, az eljövendő négy év feladataival. Mérleget szükséges készítenünk nekünk egiész- ségügyi dolgozóknak, gyógyszerészeknek, orvosoknak is, mérleget arról, hogy mit adott számunkra az elmúlt négy év, országos dolgaink, a magunk feladatainak megoldását hogyan szolgáltuk munkánkkal. Mii; tartalmaz fejlesztésben, feladatban az a program, amelyre szavazunk, amelynek megvalósítására tanácstagokat, országgyűlési képviselőket választunk. Dr. Szabó Zoltán ezután azokról az eredményekről szólt — beszédes fényekkel illusztrálva —, amelyeket az öt évben ért él az egészségügy. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 75,7-ról 81-re emelkedett, ennél is fontosabb azonban a minőségi változás* hiszen a hatezernyolc százalékkal nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, megépült a siófoki kórház, a kaposvári KÖJÁL-székház. A megye teljes beruházási előirányzata száznegyvenhétmillió forint volt, terven felül azonban még tizenhárom- milliót kapott gép és műszer beszerzésére, rendelőintézet építésére. A miniszter elismeréssel szólt arról, hogy követendő például szolgál a megye egészségügyi költségvetése, hiszen növekedése tíz százalékkal nagyobb volt az országos átlagnál, s ez a tanácsokat dicséri. A gyűlés szónoka ezután az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulását összegezte, Somogy egészségügyi személyi ellátottságáról szólva elmondta, hogy a tízezer lakosra jutó orvosok száma 11,5-ről 15,2-re emelkedett. Ennél is jelentősebb, hogy is az egészségügy várható fejlődésével foglalkozott. Hangsúlyozta,* hogy a fő tendencia továbbra is a fekvőbeteg-ellátás feltételeinek javítása lesz, ennek keretében fejlesztik és rekonstruálják az egyetemi klinikákat, a» országos intézeteket, a megyei kórházakat. — Biztos vagyok benne, hogy a magvar egészségügyi dolgozók — soraikban Somogy megye egészségügyi dolgozói val — szocialista társadalmunk iránti közéleti felelősséggel áthatotta® veszik ki részüket a választásból éppúgy, mint az előttük álló nagy feladatok megoldásából — fe jezte be beszédét a miniszter A választási gyűlés dr. Andrásofszky Barna zárszavával fejeződött be. Dr. Szabó Zoltán ezután megtekintette a kaposvári kórház szülészetét, majd a mosdós! szanatóriumot SOMOGYI NÉPLAP Csü törtek ISW április 8. V
