Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-01 / 77. szám
Petőfi nevét hímezték a zászlóra A magyar történelem lapjaira arany betűket írtak ÁLOMBÓL VALÓSÁG A szabadságért harcoltak. Jugoszlávokkal, szovjet katonákkal, bolgárokkal együtt. Magyarok voltak: partizánok. Lelkiismeretük parancsának engedelmeskedtek. amikor fegyvert fogtak Jugoszláviában. \ • Harcos antifasUzták Miiért vállaltak a harcot, az üldöztetést? Hiszen magyar csapatok, a Horthy-hadsereg katonái állomásoztak 1941. április tizenkettedikét követően az általuk lakott területeken. Miért álltak akkor mégis több százan a jugoszláv partizánok, később a jugoszláv reguláris hadsereg oldalára ? Csak azért, mert hamar fölismerték, hogy a német fasisztákhoz csatlakozott Horthy-hadsereg prapag<mda osztálya frázisokat pufogtat? Nyilván a szép szavak és a gyakorlat ellentéte is sokakat késztetett a döntő lépésre: az újvidéki és a Zabalj környéki tömegmészárlás, a partizánr gyanús elemek elleni perek, melyek többnyire halálos ítélettel végződtek. Igen: Élesztői lehettek ezek is a nagy elhatározásoknak. A néhány ezer magyar partizán többsége azonban csak a végső lökést kapta meg ezektől. Elszáná- suk mélyebben gyökeredzett. Harcos antifasiszták, áldozatot vállaló kommunisták voltak. Nem egy közülük megjárta a spanyol polgárháborút, az internacionalisták között kiáltva: »-No pasaran!« Az idő elhalványíthatja ugyan az emlékeket, de azt nem boríthatja a feledés fátyla, hogy a magyar történelem lapjain is arany betűket írtak azokkal a magyarokkal együtt, akik a francia, a csehszlovákiai, a szovjet és a magyar ellenállás részvevői voltak. Jugoszláviai magyar partizánok. Vajon hogyan szökkent szárba a mag? Mikor is kezdődött? Talán a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívásakor. A kiáltvány harcra szólította fel mindazokat — nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül —, akiit a fasizmus ellen tenni akartak. Amikor 1941. július 12-én közzétették a felhívást; a JKP már felvette a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel. Az együttműködés — mely később egyre tökéletesebb lett — néhány év múlva meg is hozta gyümölcsét. Magyar nemzetiségi harcosok már akkor találhatók voltak partizáncsoportokban. A tömeges csatlakozásra azonban 1943-ban, s még inkább 1944szökött katonák és a felszabadított területek önkéntesei. Mint tavasszal a folyó, úgy duzzadt a magyar ellenállók létszáma. Szükségessé vált, hogy önálló századokat, zászlóaljat hozzanak létre. így kezdődött: 1943. augusztus 15-én kelt . a parancs, melyben arra utasították a- Drävamenti Osztagot, hogy a megalakult Petőfi Sándor zászlóaljat fogadja zászlóaljai közé. — Zdravo! :— hangzott a partizánköszönés, s rá a magyar »-Erőt, egészséget!« — köszöntés válaszolt. Petőfi nevét választották tehát. A »világszabady/igot« álmaiban ;Je gvalósulni látó költőzseni nevét. Ah»_;y a hadtestparancsnokság főnöke Stevica írónőnek diktálta: »A magyar zászlóalj megalakítá ben került sor. Kik voltak fsának az a célja, hogy a maók? Szlavóniai, muraközig vaj- —J- — *—*— uasági magyarok, illegális úton Magyarországról érkezettek. a Horthy-hadseregből ba bevonják. » A lobogót nem engedték ki a kézből gyár kisebbséghez tartozókat a fasizmus ellen és az igaz demokráciáért folytatott harcZászlójukra Petőfi Sándor nevét írták. De honnan is a zászló? Dusán Calic a harcostárs, Jugoszlávia későbbi magyar nagykövete hitelesen vall erről A hősök is emberek című könyvében. Az Eszék melletti Haraszti azok közé a falvak közé tartozott, melyek a legnagyobb lelkesedéssel fogadták a zászlóaljat. Nemcsak fiaikat küldték közéjük, hanem ellátásukban is segítettek. Két fiatal partizán kereste föl a falu lelkészét, aki már hosszabb ideje együttműködött velük az illegális nép- felszabacjítási bizottság tagjaként. A két fegyveres fiatalember a templom nemzetiszínű zászlaját kérte a paptól. Aznap este kis ünnepségen hímezték a zászlóra aranybetűkkel: »Petőfi Sándor zászlóFilmjegyzet SÁRIKA, DRÁGÁM Kinek szól ez a hátravetett jelző? A Sárika, drágámban van ugyan kedvesség, de legalább annyi — nem belülről — kívülről szólító fellengzősség is. Sárika idős, özvegyen maradt veteránfeleség, aki maga is részt vett az ellenállásban. A nemzetközi brigád harcaiban Spanyolhonban, emigrációban élt Franciaországban, 1944-től a Szovjetunióban töltött néhány esztendőt, s legalább eny- nyi ideje nem találkozott Péterrel, akit a tízezer forint utáni hajsza vezet csak a nagynénihez. Különös találkozás, melyben a jó szándék — a rendező akaratára gondolok — is visszájára fordul. Sárikában még mindig él a harchoz szükséges .erő, Péter, Péterke meg csak sodródik a békés világiban, erre utal kicsorbult szerelme is. Szinte mágnesként vonz 4a azonban Sárika egyénisége, csodálja is őt, de ezt, azt hiszem, önmagának se meri bevallani. Sajnos sem ebből, sem egyéb motívumból nem lesz konfliktus, írói, rendezői gyengeség miatt;. Mintha Sándor Pál maga sem tudott volna dönteni, milyen is Sárika néni és milyen Péterke? Szatírát akart? A néhol gúnyoros zenei aláfestés nélkül ez eszünkbe sem jutna. — A fiatalok dolga, hogy kérdezzenek, a felnőtteknek kötelességük felelni. Szinte szóról szóra így hangzik el ez a mondat a filmben, s szerencsére ezzel nem nemzedéki ellentétek kifejezésére gondol Sándor Pál, de nem is tud mit kezdeni az alaphelyzettel. Tisztességes portrét rajzol Sárikáról, a lenini eszmékhez hű kommunista asszonyról. Ilyen példaképre van szükségünk. Ellenben Péterrel való szerencsétlen találkozása — ezt az író, h rendező »hozta össze-» — összezavar mindent a nézőben. A szökésben levő Gyuri története szintén bomlasztja a film egységét Talán mindaz, amit Sándor Pál szeretett volna elmondani, legtisztábban az utolsó képkockákon jelenik meg. Bár nagyon különös módon illeszkedik a játékfilmhez-ez a dokumentumbevágás, a veteránüdülő lakóinak és Sárikának a találkozása életrevalóbb lett a filmen, jobban kérdeztek ők maguk egymástól, mint tőlük Péter, a tanárnő, a fiatalok, akiknek pedig ez a dolguk ... Ügy látszik, még nem megy. Hát akkor hallgassuk figyelemmel, mit beszélnek egymás közt az öregek.. Patkós Irmát csak az idősebbek láthatták, ismerhetik a színpadról, egy nyilatkozata szerint tíz év óta hallgatott. Fölfedezése meglepetés, játéka példaszerű ma is, a közönségnek kedves és tiszta. Kern András Péterkéje eleven, színes figura. Az operatőri munka Ragályi Elemért dicséri. H. B. alj — Haraszti község.« S ezután mindig elöl vitték a lobogót, ki nem engedve a kézből. • A brigádként is emlegetett zászlóalj parancsnoka . Kiss Ferenc lett. Az az 1905-ös születésű Kiss Ferenc, aki tagja volt a Jugoszláv Kommunista Pártnak, s régebben Cobunban borbélyként dolgozott. Már 1942 decemberében bekapcsolódott a partizánharcba. 1943. május elsején kapitánnyá nevezték ki. Refer usz- ta$a »főispán« ezt jelentette róla a horvát belügyminisztériumnak: ».Utólagosan szerzett értesülés szerint ez évi december 6-ról 7-re virradó éjszaka ismeretlen erejű partizáncsapat Cobun helységre támadt... A cobuni lakosok közül mgukkal vitték Kiss Ferenc helybeli borbélyt...« Nem tudni saját magát, vagy '( feletteseit akajtjj-^ Jpecsappj a ' hamis jelentéssel. | Kiss Ferenc ..helyettese Pe lesko György lett, a politikai biztos, tisztét Géri Károly töltötte be. Az ő helyettesévé Virág Róbertét nevezték ki. Ez utóbbi partizán nagy népszerűségnek örvendett a zászlóaljban. Figarónak hívták. Humora nemegyszer nehéz helyzetben segítette a fáradtakat. Sokan kaptak ruhát, cipőt a jugoszláv társaktól. Feladatuk elsősorban az lett. hogy propagandatevékenységei folytassanak a magyarság lakta területeken. Ez szervező munkát is jelentett. Magyar vezényszavakra gyakorlatoztak jókedvüknek híre más egységekhez is ‘eljutott. Gyakran zendítettek rá az akkori indulóra: »Hó-rukk, előre, magyar csapatok, irtsuk a bandát...« S ettől az indulótól nemsokára már* rettegtek a német fasiszta hordák, meg a velük szövetkezett usztasa pribékek. Leskő László (Folytatjuk.) fyiláqszínvoHalcn a Ko$$tiib léri közlekedés Forradalmi változás következett be Kaposvár fejlődésének történetében. A Kaszópusztai Magas- és Mélytervező Kutatóintézet mérnökei évtizedes mulasztást pótolva 1971. április 1-re megalkották a Kossuth tér új közlekedési rendjét. A Kapós-szálló tetőteraszáról — mától kezdve — ilyen' lenyűgöző, impozáns kép tárul a szemlélő elé. A teret kelet—nyugati irányban négy forgaími sávos autósztráda szeli át, gyors és biztonságos közlekedést biztosítva kelet és nyugat között. Fölötte a lassú járatú autóbuszok helyett Japánból importált magasvasút bonyolítja" le a személyforgalmat. Észak—déli irányban ugyan föld alatti folyosórendszert álmodtak meg a tervezők, ezen át juthattunk volna el a Balatonhoz. Ez a megoldás azonban arra kényszerítette volna a város építőit, hogy újra, s ezúttal valamivel mélyebben törjék fel az Április 4. utcát, mint azt nemrégiben a gázvezeték-építők tették. Ez a ten? a lakók könyörgésére meghiúsult, de így is — az autósztráda alatt meggyorsult az áthaladás a Donnerból északnyugatra. Az üj út és a magasvasút egyszerűsítette a közlekedéssel foglalkozó szakemberek munkáját is. Nincs már szükség arra, hogy az útkereszteződéseknél a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban rendőrőrszem vigyázza a járdáról a gépjárművezetők kilátástalan erőfeszítéseit. Az új létesítmény átadása kapcsán — meg nem erősített forrásból — olyan értesüléseket szerzett lapunk munkatársa, hogy a közeljövőben további intézkedés-sorozat várható a megyeszékhely közlekedésének megjavítására. Az útkereszteződéseket 1972. április 1-re közlekedést irányító automata lámpákkal szerelik föl, a vasútállomás előtt pedig mintegy háromszáz kocsi parkolására alkalmas területet álakítanak ki. Föld alatti óriásgarázst, mellette illemhelyet építenek a leendő nagyáruház környékén, és helikopterekkel bonyolítják le a forgalmat az északnyugati városrész Honvéd utcai és Petőfi utcai házai között. A fejlődés, a távlatok szinte beláthatatlanok. Annyit azonban már most is elmondhatunk, hogy a következő huszonöt évben földalatti vasút és hajóállomás nem épül Kaposváron. Szokás, figyelmesséc A beteglátogatás A BETEGSÉGEK jelentős része csak intézetekben, kórházakban vagy klinikákon, szanatóriumban állapítható meg és gyógyítható. Ilyenkor a beteg — sokszor bizonytalan időre — kénytelen elszakadni otthonától, hozzátartozóitól, a rokonoktól, barátoktól, munkatársaktól. A szó: kórház, nem jelent valami kellemeset, vidámat, ezért amikor valaki befekszik a kórházba, többi embertársa általában szánalmat érez, sajnálattal van iránta. Ez természetes, nemes és jó emberi tulajdonság. A beteg sorsát aggodalommal, érdeklődéssel kísérik, ezért sokszor látni kívánják, ha lehetőség van rá, minél gyakrabban. Ez is szép és dicséretre méltó, csak éppen nem a beteg érdekét, gyógyulását szolgálja. A gyógyulás egyik fontos feltétele a nyugalom. Annak biztosítása végett szükségessé vált a kórházi , rend bevezetése, mely a beteglátogatást szabályozza, korlátozza. Nem helyes a beteg ember állandó és sokszori látogatása. Még helytelenebb a hosszú tartózkodás beteg mellett, különösen, ha a látogatók száma több — mondjuk, amikor kivonul az egész família, rokonok vagy baráti csoport. Ez a beteg számára nagyon fárasztó, és mivel általában a kórtermekben 2—3 vagy több ember van elhelyezve, sokszor kénytelen a társai látogatóit is elviselni. Nemegyszer maguk a betegek panaszkodnak, hogy nincs ny< galom, mert a látogatók egymásnak adják a kilincset, és olyan forgalom van, mint bú csújáráskor. Az emberek sokszor mindent megpróbálnak, hogy a látogatási időn kívül is bejuthassanak a betegekhez. Elítélendő, és káros az élelem és italok becsempészése is, mert nemegyszer előfordult, hogy a beteg emiatt visszaesett a gyógyulásban, és olyan eset Régi barátom, Telegdi Péter Pál egy évvel ezelőtt meg- • kért, hogy legyek a házassági tanúja. — Megint? — csodálkoztam. — Kérlek, csalódtam Sáriban. Azt hittem, hogy nincs semmi hibája, de rájöttem: nem tud főzni, imádja a beatzenét, és nagyon sokat beszél. — Erre elváltatok! — Igen. De most megtaláltam a hibátlan nőt: Lujzikát. Nem szereti a beat-muzsikát, remekül főz, és csak annyit beszél, amennyi éppen szük\ séges. — Tudtommal az első feleséged is rendelkezett ezekkel a jó tulajdonságokkal? — Igen, de voltak rossz tulajdonságai is! Hajjaj! Az olvasás annyira szenvedélyévé vált, hogy mindent elhanyagolt miatta. Hajnalig olvasott, és délig aludt. Minden nap felfordította a lakást, és a padlóviasz szagát már oda- kinn a folyosón éreztem. Elmentem tanúnak, az esküvőn megkaptam a szokásos menyasszonycsókot, részt vettem az esküvői ebéden, azután jó fél évig nem láttam őket. Két hónappal ezelőtt találkoztam Lujzikával. — Hogy van Péter Pál? — kérdeztem tőle. — Nem tudom. — Nem tudja? — Honnan tudnám? Elváltunk. — Hiszen csak fél éve volt az esküvő! — Hét hónapja. — S mi volt az ok? — Állandóan hibákat fedezett fel bennem, és emiatt folyton veszekedtünk. — Milyen hibákat talált? — Megőrjítem a kérdéseimmel, nem tudok bánni a bejárónőkkel, szórom a pénzt, és ehhez hasonlóak. Meguntam, és javasoltam a válást. Beleegyezett. Hallom, a jövő héten újra nősül. Ismét maga lesz a tanú? — Még nem kért fel. — Ami késik, az nem, múlik! Telegdi még aznap valóban felhívott, és lelkesen elmagyarázta, hogy most megtalálta az igazit, a tökéletes nőt, és megkért: legyek az esküvői tanúja. Amikor ismét elvállaltam a baráti feladatot, így búcsúzott: — Majd meglátod, hogy Mancika milyen csodálatos! Az esküvő után többször meghívott: nézzem meg, milyen remek nő a legújabb felesége. Mit, remek? Maga a tökély! Nos, én azt tapasztaltam, hogy Mancika rengeteget beszél, nem tud bánni a pénzzel, mindig összevesz a bejárónőkkel; nem tud főzni, imádja a beat zenét és már niája a takarítás. Az utóbbi tényt a padlóviasz orrfacsaró szaga is bizonyította. Csodálkozva néztem a barátomra, aki sugárzott a boldogságtól, és szerelmes pillantásokkal simogatta Mancikát. Egyetlen hibáját sem vette észre. Palásti László is adódott, hogy élete forgott kockán. Kórházainkban a betegek betegségüknek megfelelő diétás kosztot kapnak. Jó volna, ha mindenki tudomásul venné, hogy nem az az étel jó a beteg számára, amelyet megkíván, vagy amelyet ő elképzel, hanem az, melyet az orvos ír elő. Sokszor nem gondolnak arra, hogy beszélgetés közben olyan híreket közölnek a beteggel, amelyek kellemetlen hatással vannak rá, felizgatják, és ezzel is hátráltatják gyógyulását. Vétséget követ el az a szülő, aki gyermeke meglátogatásakor sír, és a beteg gyermek előtt aggodalmát fejezi ki. Ezzel a kórházi környezetbe már beilleszkedett gyermeket felizgatja. A beteglátogatás a betegre nézve káros is lehet, különösen járványok idején. Ilyenkor, ha igazán jót akarunk, a látogatást mellőzni kell. A Látogatás régi szokás, a betegnek jólesik. A látogató embernek több fajtáját ismerjük. Az egyik az, aki együtt érez a beteggel, aki osztozik a fájdalmában, aggódik érte és akinek a beteg igazán hiányzik. A másik típus azért látogat rnert illik, mert mások is csinálják, mert ezt így szokás, hadd lássa a beteg, hogy törődnek vele... VITATHATATLAN, hogy a látogatás a beteg számára legtöbbször örömet, megnyugvást, kellemes érzést jelent. Mondhatjuk azt is, hogy fél gyógyulást, de csak olyan esetben, ha kellő fegyelmezettséggel és a szabályok betartásával történik. Ellenkező esetben határozottan mondhatjuk, hogy káros a beteg egészségére. Sokszor jobban tesszük, ha mellőzzük a látogatást, mert ezzel is elősegítjük mielőbbi gyógyulását és visszatérését az egészséges emberek közé. Dr. Hiev Hia SOMOGYI NÉPLAP «rtttrttk, m április L 0
