Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-27 / 97. szám

AZ MSZMP S m bízott* AoAnak lapja TARKA SOROK Óriás harcsa — preparálva XXVII. évfolyam, 97. szám. Kedd, 1971. április 27. Nagyatád és a számok »A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 7/1971-es határozatá­val városi rangra emelte Nagyatád Nagyközséget. Ebből az alkalomból jelen kiadvá­nyunkban megkíséreljük Nagyatád fejlődését, jelenlegi helyzetét — főként statisztikai módszerekkel — bemutatni". Ezekkel a mondatokkal kez­dődik a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságá­nak jelentése Nagyatád fejlő­déséről. A község története a kőkor­szakig vezethető vissza, mert az ember a Rinya mentén ter­jeszkedett, a völgy biztosította a Dráva felé vezető utat. A honfoglalás idején a Horkák törzse telepedett itt le, s a ti­zenharmadik században már leírták nevét is. A város 1907- ben kapta a Nagyatád nevet. A község gazdasági fejlődé­sében, a felszabadulás utáni földreform jelentős változást hozott, a község területének kétharmada a 10 holdnál ki­sebb földdel rendelkező kis- parasztok birtokába került. 1949-ben alakult meg az első termelőszövetkezeti csoport, a Dózsa Tszcs, amely 224 hol­don gazdálkodott. Az ipar fejlődésében az 1949-es év jelentette a csúcs­pontot. A megye második leg­nagyobb ipari bázisaként tart­ják nyilván, ezeregyszáz az ipari munkások száma, s két­harmaduk a szocialista szek­torban dolgozik. 1970-ben 3200 a szocialista ipari mun­kások száma, s ez a növekedés azt jelenti, hogy Nagyatád ipari fejlődése a harmadik öt­éves tervben meghaladta a ha­sonlóan középfokú központ­ként működő települések fej­lettségét. 1920-ban ötszáz lakóház volt nyilvántartva a község­ben, 1960-ban már ezerhét- száz. Tavaly 100 lakásra 351 fő jutott. A propán-butángáz-palacko- kat lassan felváltja a vezeté­kes gáz, a villanyhálózat hosz- sza meghaladja az ötvennégy kilométert, s 1965 óta évi négy kilométerrel lesz hosszabb a vízvezeték. A megyei statisztikai hiva­tal jelentése részletesen fog­lalkozik a város kereskedel­mével és idegenforgalmával is (tíz év alatt hatvan férőhely- lyel nőtt a szállodák befoga­dóképessége, tavaly 3406 ven­dég 10 745 vendégéjszakát töl­tött Nagyatádon). A kereskedelemről még egy érdekes adat: az egy lakosra jutó forgalom 1970-ben 17 184 forint volt, 4508 forinttal több, mint a megyei átlag. A kiadványnak az a célja, hogy a város fejlődését a szá­mok tükrében mutassa be, és segítse a továbblépés irányá­nak pontos meghatározását. S. G. Tv-jegyzet Nagy élmény ­Bizonyára sokan vannak a nézők között, akik másodjára is látták A csábítás trükkjét. Ezért talán nem is volt külö­nösen bosszantó, hogy a vetí­tés előtt megintcsak kaptunk egy bő tartalmi ismertetést is, bár a Rádió- és televízióújság egy ízben egészen mást ígért. Richard Lester filmje olyan üde, olyan könnyed, és az öt­letek sokszínűségében mégis olyan mélységeket sejtet, olyan gondokat idéz egy-egy mosoly mögé, hogy örülhetett aki először, és az is, aki má­sodszor láthatta már. Fél évtizedes film, eszközei­ben mégis ma is új, majdnem avantgarde-ízü, és bár fiata­lokról szól, mégis nagykorú al­Külföldi magnókat és rádiókat javít az ÁFÉSZ Alkatrész van, a műszerek hiányoznak Hasznos vállalkozásba kez­dett a Kaposvár és Vidéke Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet. Importcikkek garanciá­lis javítását vállalták február 15-től. Hogy mennyire szüksé­ges ez, azt a külföldi gyártmá­nyú magnók, táskarádiók, zsebrádiók iránti — egyre na­gyobb — kereslet mutatja. A kezdeményezés új, de már most megvonható a tapaszta­latok és a gondok mérlege is. — Eddig több mint három­száz darab készüléket javítot­tunk meg. A forgalom kezd kielégítő lenni — mondta Papp László ipari csoportve­zető. — Mi akadályozza a mun­kájukat? — Elsősorban az, hogy nincs megfelelő anyagi fedezet. E- miatt nagyon körülményes a műszerek beszerzése. Aztán egy udvari helyiségünk van csak. Ezen az állapoton min­denképpen javítani kell. Per­sze azért nem nézzük tétlenül a dolgok alakulását. A szolgál­tatások fejlesztésére kitűzött pályázatra mi is beküldtük a terveinket. Ha elfogadják, je­lentősen megnőnek a lehetősé­geink. A MESZÖV-től is kér­tünk negyvenezer forintot. — Milyen az alkatrészellá­tás? — Azzal nincs baj. Ha emel­lett a műszerek beszerzését is meg tudjuk oldani, akkor na­gyon hasznos lesz ez a ma még kifizetődőnek egyáltalán nem mondható kezdeményezés. Ezek azok a feltételek, ame­lyeknek teljesülése esetén eredményesen tudunk majd dolgozni. S ebben nagyon bí­zunk. Várjuk a készülékeket. A szövetkezet gondjai közül az egyik már megoldható, ugyanis a MÉSZÖV megadja a támogatást. A. M. — másodszor is kotás. Van benne jócskán kí­sérlet is például a képsorban — ha úgy tetszik rendezett vagy műtermi képsorba vá­gott — utcaképek, arcok, ri­portszerű villanások, mégis több mint kísérletezés. Első sorban a kontraszthatás ked­véért, tehát korántsem öncé­lúan kísérletezett a rendező. Nem élezte ki, a nemzedékek ellentétét, a ködöt Londonban, hanem inkább gúnyos mosoly- lyal »megmutogatta«... És egy gondolat csupán, ami nagyon megszívlelendő a hippik és majmőlóik, a szuper lezserek és az »álfiatalkodók« számára. Előfordulnak jócs­kán köztük és bennük a Tő­iének is, az üres fejű, a töb­biek élére álló Tolenek, aki­ket egy könnyed mozdulattal tett át végül a rendező egy másik nemzedék táborába. Ez a helyes, belső mérték és értékítélet a legnagyobb erénye a filmnek. Jó akara­tú, bohókás fiataljaival együtt tulajdonképpen olyan képze­tet kelt a nézőben, mint egy értékes szép Rembrantfest- mény a hatalmas-szürke, nyo­masztó, semmitmondó »nagy­város keretébe« szorítva. T. T. Augusztusban a Budapesten megnyíló Vadászati Világkiállí­táson sok féle vadpreparátum szerepel majd. Már elkészült az óriás harcsa — 180 cm — preparált példánya is. „Csak jó szerencse, semmi más Zöld napernyő és vasasztal­ka a templom mellett, a könyv-pavilon szomszédságá­ban. Sűrűsödő és ritkuló em­bergyűrű. Karikára fűzött bo­rítékos sorsjegyek. Kétszáz darab. Nyisszan az olló. — Nyert? Nem nyert? Nézem a kezeket: fürge ujjak, lassulók, ernyedten elengedők és re­ménykedve újat választók. Az arcokat. Enyhe bosszúság. El­néző mosoly: miért is én?! Dac: csakazértis!... Szisztémák. A józan: nyolc forintot nyer, s nem kér újat. Az akaratot edző: a sorsje­gyeket nem nézi meg, zsebre- vágja, és elballag. Családi ve­télkedő: a férj, a feleség és a kislány egyet-egyet választ. Egyedül a feleség nyer! A du­haj: huszonegyet kér, a nye­rőket is beváltja. A szövetke­zés évődő párbeszéddel kez­dődik, az »-eladó« és a »vevő« régi ismerős: — Van még belőle?! — Neked nem adok, bizto­san kenyérért küldtek! Végül ketten vesznek egyet. Guberálás, kétszeri ráfúvás a papírra, és lassú bontás. Nem nyert! Engem is elkap a hév, nem győzöm kivárni, hogy elfogy­jon a karikáról, kíváncsi va­gyok, mi lesz akkor: — Adja ide a maradékot! Az olló kilencet szel elém. Az első nyolc forint. Hét nem nyert, aztán megint nyolc fo­rint. Üjabb karika kerül elő. Húzok. Semmi! — Mennyi volt ma a leg­nagyobb nyeremény? — Száz forint. De akadt öt- venforintos is. Lányok nyer­ték! Ejnye, Fortuna! S. F. Halálos motorszerencsétlenség történt a 7-esen Tavaly is ebben az időben kezdődött az MZ motorkerék­párok vezetőinek szerencsét­lenségsorozata. A motorosokat elkábítja a sebesség, újból és újból kipróbálják, »mit tud« az MZ, és megfeledkeznek a Májusban már fürödhetnek a taranyiak A Iérvek szerint május elsején adják át az új taranyi fürdőt. A két — százötven négy­zetméternyi — medencét a közeli kertészet üvegházainak »fáradt« vízével töltik majd fel. legelemibb szabályokról is. A tragédiákat túlnyomó többség­ben fiatalok okozzák, és az ál­dozatok is közülük kerülnek ki. Szombaton olyan baleset történt Fonyődliget és Bala- tonboglár között, amilyenre a ■régi közlekedési rendőrök sem láttak példát. Györkös Zoltán huszonkét éves kaposvári ruhagyári fér­fiszabó egy kölcsönkért MZ 125-össel szabálytalanul elő­zött, és összeütközött egy ZIL tehergépkocsival. A motor a teherautó alá szorult, és a fiatalember a benzintartály- lyal együtt hat-hét méterre vágódott. A lángoló benzin­tartálytól tüzet fogott a ru­hája, s hiába volt a többi gépjárművezető segítsége, a fiatalember a felismerhetet- lenségig összeégett. A nyo­mozás szerint a fiatalember százkilométeres sebességgel rohant a halálba. A rendőr­ség folytatja a vizsgálatot. Szőlőskislak külterületén a megengedettnél nagyobb se­bességgel vezette MZ 250-es motorkerékpárját Nagy Mik­lós tizennyolc éves somogy- vári gépész, és egy útkanyar- ban az árokba hajtott. Utasa, a huszonkét éves buzsáki Kondor Rozália súlyosan meg­sérült. Toponár és Igái között fi­gyelmetlenül vezette személy- gépkocsiját Kovács Ferenc negyvenöt éves kaposvári áru­forgalmi előadó, és egy vihar által kidöntött nyárfának üt­között. A személygépkocsi utasa könnyebben megsérült, az anyagi kár tizenötezer fo­rint. A nyomozás még nem fejeződött be. Sírfelirat Az egyik temetőben a következő sírfelirat olvas­ható: »Asszony, most már el­hiszed, hogy beteg vol­tam?« Kérdés — Mondd, Pista, te mi­kor ismerted meg a fele­ségedet? — Sajnos, igazán csak akkor ismertem meg, ami­kor már a feleségem volt. Szerencsétlen Különös eset történt egy észak-karolinai szülészeti klinikán. Egy fiatalasszony a szülőterembe vezető lift­ben szülte meg gyermekét. Mivel még néhány nap múltán is szégyellte & dol­got, az egyik ápölónő meg akarta vigasztalni: — Ugyan ne bánkódjék! — mondta neki. — Történt már énnél rosszabb eset is. Két évvel ezelőtt egy asz- szony a kórház kapuja előtt szült. — Tudom. Az is ál vol­tam — válaszolta a sze­rencsétlen asszony, „Arany büntetés** Georgie Szkurtisz 87 éves athéni lakost öthavi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert egy tanárnak el akarta lopni a karórá­ját. Ez már az »aranybünte­tése«, ugyanis ezúttal ötve­nedszer ítélték el zsebmet­szés miatt. Először 1900- foan állt bíróság előtt. Az alvilág divattervezői Mióta a maxi és a midi hódít, Párizsban háromszo­rosára növekedett az áru­házi lopások száma. A nyomozók egy tanácskozá­son hevesen kifogásolták a maxidivatot, mert a hosszú szoknya alá sok mindent el lehet rejteni Elkeseredé­sükben a maxi tervezőit az alvilág divattervezőinek nyilvánították. Rekordok A nyugatnémet Aligän városka négy lakója elha­tározta, hogy megdönti a nonstop kártyázás világre­kordját. Bezárkóztak egy szobába, és 274 órán át megszakítás nélkül kár­tyáztak. Mikor 11 nap után végre abbahagyták a játékot, a városka lakói nagy ünnep­séget rendeztek világre­kordot döntő polgártársaik tiszteletére, a polgármester pedig még ki is tüntette őket. Az ünnepség jóformán be sem fejeződött, máris híre ment, hogy rekordjuk megdőlt. Az ugyancsak nyugatnémet Koblenzben négy kártyás 300 órán át játszott megszakítás nél­kül. Somogyi Néptep Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja« Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 2o Ft. - Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinca S. u. 6. Felelős vezető; Mautner Józ/sei

Next

/
Thumbnails
Contents