Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-27 / 97. szám
A jövőre szavazott Somogy népe (folytatás a 3. oldalról.) — Kihordta mind? — kérdik tőle. — Az újságot már mindenki olvashatja — feleli. — De hiába, nekem nincs szerencsém. Korábban akartam jönni, de táviratból meg expressz- levélből is több volt ma, mint szokott. Míg beszél, a szavazóoédu- lákat nézi. Aztán megkérdi: — Kaphatok egy ceruzát? — És még hozzáteszi: — Két név van ugyanis a szavazólapon. — A fülkében van. — Akkor köszönöm. Bemegy, aztán ismét vállára veszi a táskát. — Haza? — szólnak utána. — Nem — feleli. — Van még munkám. Haza majd csak délután jutok. SZOLGÁLATBAN Csurgó. A vasútállomásra pontosan érkezik Budapest felől a személyvonat. A motor vezetőfülkéjében két ember ül: Maráth József mozdony- és Kuhár József vonatvezető. Mindketten még szombaton kezdték a szolgálatot. Ezt a szerelvényt hajnali 4 óra óta vontatják. Mindenütt csupán egy percre állnak meg: leszáll- nak az utasok, aztán magasba emelkedik a forgalmi szolgálattevő tárcsája. — Pécsi vagyak — mondja a mozdonyvezető. — Tegnap este onnan mentem Simontornyára. Ott vettem át ezt a sze- | relvényt. Ha Gyékényesre érünk, vége a szolgálatnak, s megyek haza. Azt hiszem, Pécsen én már az utolsó szavazók közé tartozom. Hat (árakor érkezünk oda.-r- Mennyit aludt az éjszaka? — Az éjszaka szolgálatban voltam. A vonatvezető, Kuhár József Gyékényesen lakik. Amikor az állomáson megáll a vonat, neki letelik a szolgálat. — Tudtam, hogy április 25-én utazom. Szombaton délután, amikor elindultam, magamhoz vettem az értesítést a szavazásról. Ha leteszem a szolgálatot, megyek az iskolába. Ott' van ugyanis a mi szavazóhelyiségünk. — Fáradtak? — A szolgálat figyelmet kíván. A vonatoknak menni kell. A zöld tárcsa ismét a levegőbe emelkedik. A kijárati jelző szabadot mutat. Felbőg a Diesel-mozdony. A fiatal forgalmistalány tiszteleg. Ez a rend. s a vasutasok szeretik a rendet. Sürgetés nélkül is gyors szavazás Fegyelmezetteh, kötelességüknek többnyire már a reggeli órákban eleget téve járultak az urnákhoz a kaposvári járás felnőtt lakosai. Először szavazók és magas korú, nehezen járó válaszók érkeztek. Mindenütt kedves, figyelmes eligazítás várta őket, de nem hiányzott a néhány közvetlen, érdeklődő szó sem a szavazatszedő bizottság részéről. A NÉGYSZÁZÖTVENEDIK Ezen a vasárnapon nem a kisdiákok, hanem a felnőttek fordultak be a mernyei iskola kapuján. Kéz kéznek adta a kilincset. A kapuban esernyő alatt egy néni beszélget: — Elhoztad az én cédulámat is, papa, én meg összekerestem mindent. És mondd, hogyan kell csinálni, nehogy kimosolyogjanak... A választ már nem hallom. Bizonyára a «-papa-«, aki már túl van a szavazáson, beszámol. A ruha ünneplő, a tekintet, az arc is az. Figyelem Vajda Miklósáét. A keze egy kicsit remeg. Az évek elszaladtak. Bedobja a borítékot az urnába, s elgondolkodva néz maga elé. Kissé megilletődött, ilyenkor nehéz szavakat találni. Memyén az iskolában ő a négyszázötvenedik szavazó. Aztán sietve megy. — Egy asszonynak mindig van dolga, hogy siessen... Peregnek a percek. Az ajtó szüntelenül nyílik és csukódik. Hiába nagy a község, itt mindenki ismer mindenkit. És a szavazatszedő bizottság va’ melyik tagjának vagy az \ nőkének. Fehér Bélának, mi denkihez van egy-két szava. — Na, Laci! Megnőttél gyerek! Egy emléklap, egy kézfogás. Köszöntik az első szavazókat. Már fél hatkor megindultak az emberek, nyolc-kilenc között jöttek a legtöbben. És a számok percenként változnak. — Tíz óra pontosan. Négy- százötvenhatan szavaztak, 118 van még vissza. Nyílik az ajtó, újabb szavazók jönnek. Kéz kéznek adja a kilincset. TÍZ ÓRAKOR Elállt az eső. Felsőmocsolád utcáján egy csöppséget sétáltat egy apuka. — Szavazott már? — Ö, régen! Talán már az egész falu befejezte. A válasz nem soká marad ány. Mindkét szavazókörben a községi tanácson is, a líúrházban is — már rendszerezik, rakják az urnából kiszedett szavazólapokat. — Érdekes dolog — mondja huez Sándor, a szavazatszedő bizottság elnöke —, régen úgv volt, hogy versenyt hirdettünk, na meg ki-ki a maga körzetében biztatta az embereket, hogy minél előbb szavazzanak. Most nem volt semmi ilyen, mégis valahogy gyorsabban jöttek az emberek. Sőt, többen kérték, hogy ne hat órakor, hanem korábban kezdjük, mert néhányan utaznak. így aztán a legelső boríték, Mózs Elek kezéből, már fél hatkor belekerült az urnába. A két külterületre, ahol 00— 100 választópolgár él, gépkocsival vitték ki az urnát, és a tizennégy fekvő beteghez is. Viszont Varga Lajos bácsi, Felsőmocsolád egyik legidősebb, kilen cvenegy éves választópolgára maga ballagott el az 1. sz. választókerületbe. — Nem vagyok még olyan öreg, kell egy kis séta. Az egyes körzetben 364-en, a kettes körzetben 784-en szavaztak. Nem volt verseny, de szinte egy időben mindkét helyen kibontották az urnát. Aztán válogatták, rendezték a szavazólapokat. A képviselőjelölt ebben a körzetben Horváth László, a nagybajomi szövetkezet elnöke. — Ismerjük a Lacit. Rendes ember. Azt hiszem, jó képviselőnk lesz — ilyen véleményeket jegyeztem le. Tornyosulnak a rendszerezett , szavazólapok. Egyetlen egy ellenvéleményt sem láttam. Az egyes körzetben viszont azt újságolták: — Volt itt egy kettős jelölés. Tanácstagnak Szabó Ernőt és Heppenheimer Erzsébetet jelölte á lakosság. Ahogy rendezzük a lapokat, úgy látszik, hogy Heppenheimer Erzsébet «■győzött«. Az eső után kisüt a nap. A falu csöndes. Békés vasárnap délelőtt. Korán leszavazott a falu. Az egyik kerítés mellett arról beszél két idősebb ember, mennyire jó volt, mennyire kellett ez az eső ,. Munkatársain*]« voltak: Grábncr Gyula, Hernesz Ferenc, Jávori Béla, Kercza Imre, Lajos Géza, Majláth Erzsébet, paál László, Szalai László és Vörcs Márta. D SOMOGYI NÉPLAP Kedd, OTL április 27. Munkahelyi boldogság Senki se mondta, hogy Zsuzsanna 'boldog. Én azonban láttam, hogy az. Ahogyan bepör- dült az irodába, lihegve, csillogó szemekkel, jóformán körül sem pillantva. Ahogyan azt mondta a főagronómusnak: — Jaj, de jó! Sikerült! Kaptunk palántát az újhelyiektől! Elhatároztam: utánanézek, és megtudom, ki ez a lelkes lány. Akkor még nem tudtam róla egyebet, minthogy nagyon tud lelkesedni, és nyilván valami köze is lehet a kertészethez, a palántából következtetve ... Márton Lajossal, a siófoki Egyetértés Termelőszövetkezet elnökével a gazdaság egyéb dolgairól beszélgettünk, s végül megkérdeztem, ki az a lány, akivel vagy egy órával előbb találkoztam, és mit dolgozik. — Szombathy Zsuzsannának hívják, gyakornok nálunk, ő irányítja a kertészetet. Nagyon elégedettek vagyunk vele, és abban reménykedünk, hogy nem hagy el bennünket... Most következett volna Zsuzsanna. Kerestük ott, ahol utoljára láttam, de onnan már elment. Az újabb találkozásra végül is a kertészeiben került sor. A munkahelyen. A hétholdas "-birodalomban«, a fóliasátrak között. — Mindig így tud örülni? — Ha valami nagyon jól sikerül, igen. Szélfútta, napbarnította arc. A szemek arra is bátrak, hogy arra nézzenek, ahonnan a szél fúj, ahonnan a nap süt. — És most mitől az öröm? — Paprikapalántát ad a Ba- latonúj helyi Állami Gazdaság, kétezerre szól az ígéret. Jó a kapcsolatunk a gazdasággal és most a legjobbkor jön a segítség. Elkerülhetetlen a kérdés: hogyan barátkozott meg a kertészettel és miért kötött munkahelyi barátságot érmen a siófoki Egyetértés szövetkezettel? — Nem konyhakerti növényekkel kezdtem, hanem kávéval. Szerettem növényekkel kísérletezni. Tavaly 'végeztem Hatvanban, a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Techni- •kum kihelyezett zöldségtermesztési szakán. Járási össz- töndíjasként tanultam, most is kapok állami támogatást és a szövetkezettől még ezenfelül ezer forintot havonta. Ez nagyon szép a siófokiaktól, sok évfolyamtársam örülne az ilyen megbecsülésnek ... Bala- tonendréden lakom, onnan járok ide szeptember óta. Hét holdat bíztak rám, és nem hagytak magamra. A szövetkezet vezetői is keresik az új megoldásokat, és ebben találkozik a törekvésünk. Így került ide ez a sok fóliasátor is... Jegyzem a szavait a noteszomba és az emlékezetembe. Hallgatom, s közben eszembe jutnak Devecseri Gábor verssorai : »Nincs szebb, mintha teljesül, miért a vágyó lelkesül...« Sokan segítenek neki, hogy teljesüljön a vágya. A vezetők és a tagok is. Kaszás Gyula bácsi, a régi kertész, aztán itt van Tamás Ferencné is, meg Geiger Ilona is, aki szakmunkás és most negyedikes a technikámban, Budapesten Sós József és Gáspár Imre már idősek ugyan, de még sokat segítenek. Az asszonyok például most kaptak egy pihenőpavilont a kertészetben. — Hova jutnak innen a kertészet terményei? — Két zöldségüzlete van a szövetkezetnek, oda szállítunk, aztán a Sió Áruháznak, a nagycsemegének, a bányászüdülőnek .. — Milyen tervei vannak? És a megvalósuláshoz milyenek a helyi lehetőségek? Ismét felcsillan a szeme, mint amikor az újhelyiektől megjött a jó hírrel. Végignéz a kertészeten, és azt mondja — Sok mindent szeretnék. Ovegházat. Talán hamarosan lesz is a tsz-nek. Jó volna télen is hajtatni, az üvegfelületet növelni, a gázt hasznosítani. Siófoknak kell a kertészeti termék, és egyre több kell belőle. S minél korábban adjuk, annál kifizetődőbb. Ezt szeretném. ... És az Egyetértésben maradni. — Ezt is mondta, és biztosan így is gondolta. Igv és itt érzi jól magát. Boldog ezen a munkahelyen. Hernesz Ferenc Mi okozta a halálos baleseteket a termelőszövetkezetekben ? A Somogy megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és az SZMT munkavédelmi bizottsága a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetének tervszerű javítása érdekében minden évben kidolgozza együttműködési tervét. Ebben szerepel olyan pont is, amelynek értelmében a múlt évi mérleg megvonása után azoknak a tsz-eknek vezetőit, ahol halálos baleset történt, értekezletre hívják meg. Az idén is megtartották ezt az értekezletet. A számok önmagukért beszélnek. Rieglet Tamással, a megyei tanács műszaki és munkavédelmi felügyelőjével az 1970. évi tapasztalatokról és a további feladatokról beszélgettünk. — Először talán a tanácsok szakigazgatási szerveinek feladatairól. Lényeges tevékenységük, hogy az üzemeket segítik és ellenőrzik. Gondoskodnak arról, hpgy a termelőszövetkezetek vezetői a gazdasági feladatok mellett tervszerűen foglalkozzanak a tsz-ta- gok munkakörülményeinek javításával, az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésével is. A tsz-ek Ülést a SZOT A többi között foglalkozott a munkaerő-helyzettel, megállapítva, hogy az utóbbi években lényegében már csak vidéken juthattak a vállalatok új munkaerőhöz. A nagy munkaerő-kereslet és egyéb tényezők hatására az elmúlt három évben másfélszeresére nőtt a munkaerő-mozgás. Különösen a fiatalok változtattak gyakran munkahelyet. Az állami iparban a 25 évesek és az annál fiatalabbak 30—40 százaléka, a 28—35 évesek 24 százaléka, az ennél idősebbek 10—20 százaléka cserélt és TÖVÁL-ok biztonsági meg- bízottalnak rendszeres továbbképzése érdekében minden évben egyhetes tanfolyamot rendezünk Balatonboglá- ron. Minden negyedévben egyszer értekezletet is szervezünk nekik, különböző munkahelyeket mutatva be: a helyszínen beszéljük meg az előadódható balesetek megelőzésének módjait. A Szövetkezeti Munka- védelmi Szabályzatokban a tsz-ekét évenként rögzítették a vizsgáztatásokat. Megyénkben tavaly ősszel végére jutottunk az ismételt vizsgáknak. A szakvezetők felkészülése is javult. — Hány halálos baleset történt 1970-ben a megye mezőgazdasági üzemeiben? — Tizenöt. Az előző évhez viszonyítva, amikor tizenheten vesztették életüket munka közben, javulás mutatkozik, így is sok a halálos baleset. Az egyéb balesetek miatt »-kiesett« munkanapok száma nőtt, pedig a balesetek száma csökkent. Feldolgoztuk azt is, hogy mi okozta d haláleseteket. S figyelemre méltó adat: kettővel nőtt a halálos balesetek száma a fogatolt járiartott elnöksége munkahelyet az elmúlt három évben. Az elnökség foglalkozott annak a kormányintézkedésnek a végrehajtásával, amely kimondta, hogy 1971. január 1-től évenként két- két százalékkal rendszeresen emelni kell a nyugdíjakat. Megállapította, hogy az intézkedést rendben végrehajtották. Az elnökség megvitatta a szakszervezeti alapszervi választásokról és a tisztségviselők összetételéről előterjesztett jelentést is művekkel dolgozók között. Az életét vesztő tizenöt személy közül összesen hét volt az, aki fogatot vezetett vagy vele dolgozott. Még egy megjegyzés, az idei két halálos baleset is ebben a munkakörben történt. — Mik voltak közvetlen előidézői a halálos baleseteknek? — Az óvó rendszabályok figyelmen kívül hagyása, az engedély nélküli munkavégzés és az ittasság. Ezzel kapcsolatban felhívtuk a termelőszövetkezetek illetékeseinek figyelmét a fokozott ellenőrzésre s az ittas dolgozóknak a munkából való azonnali kizárására. — Melyek a »legbalesete- sebb« hónapok? — Az országos adatokhoz hasonlóan megyénkben is a június, a július, a szeptember és az október. Vagyis a -íÖt idény«. — Milyen változásokat terveznek? — Két új módszert kívánunk bevezetni, kísérletképpen, a nagyatádi és a siófoki járásban. Az egyik a Munkavédelmi Bizottság létrehozása után lesz esedékes. A négy-öt személyből álló csoport a járási szakfelügyelők irányításával végzi vizsgálati feladatait a termelő gazdaságokban. Másik célkitűzésünk a munkavédelmi őrmozgalom megszervezése a két járás néhány szövetkezetében. Ez az ipari üzemekben az elmúlt évek során már bevált, s reméljük, hogy a tsz-ekben is csökkenti majd a balesetek számát. Javasoljuk a mezőgazdasági üzemeknek a szondák beszerzését is az ittasság miatt bekövetkező, s nem egyszer halálos végű balesetek megelőzése érdekében. A közelmúltban több járási szakfelügyelő és tsz- biztonsági megbízott vett részt szervezett vezetőtovábbképző tanfolyamon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által biztosított keretszámtól függően a jövőben is igénybe vesszük ezt a továbbképzési formát. L I.
