Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-27 / 97. szám
A jövőre szavazott „A vadlibák már sokszor elszálltak a feje fölött” Somogy népe Előlegezett jókívánság az Elnöki Tanács elnökének Igazi ünnep volt vasárnap a siófoki járásban is. Az ősz hajú, szabadi pedagógus azzal fogadott, hogy ilyen tájékozott, ilyen felkészült talán sohasem volt a falusi nép, mint ezen a választáson. A latolgatás ideje már lejárt S jóllehet korábban sokszor elcsépeltük azt a fogalmat hogy »öntudat«, most valóban teli öntudattal járultak urnához az emberek. A városi elnökség egyik tagja ezt mondta: »A hatodik ciklusban töltöm be ezt a tisztet de ilyen még nem volt...« A szavaik, a jelzők tisztelettudóan háttérbe vonulni készülnek, nehogy a túlzás látszata is felmerülhessen valakiben. De hát voltaképpen szégyellnünk kellene azt, hogy igazi népszavazás tanúi voltunk? Hogy rendben, ünneplőbe öltözött emberek sokaságának részvételével zajlott le ez a szavazás? Nem szégyelljük, büszkék vagyunk rá. S a hangulat a derűs epizódok sokasága éppen a magabiztosságot, a politika, a választási program igenlését fejezik ki, A távolsági autóbusz ezea a reggelen ott állt meg a szavazóhelyiség előtt Munkásokat vitt Siófokra. De Ságvá- ron kiürült az egész kocsi. Ott szavazott utas és sofőr, ott adták le voksukat a népfront jelöltjeire. PARASZTI HUMOR Albert Imre bácsi vette át a szavazólapokat. A bizottság tagjai segítettek az eligazodásban. — Nézze csak! A felső név a Valter Imréé, az alsó meg a Varga Károíyé. Az egyiket ki kell húzni, Imre bácsi. — Én bizony mind a kettőt meghagyom. Kórusban, ijedten válaszoltak: — Azt nem lehet, akkor érvénytelen. — Hát mi csináljak, tatón elpusztíjjam őket? Kiegyensúlyozott politikai hangulat. Adandón — milyen jó ötlet! — egész nap halk zene szólt a szavazóhelyiségben. Földváron fehér békegalambot festettek az urnára. Nyolc órakor együtt jött a harminc első választó, s a tanácsház előtt virággal, okos, szép szóval fogadták őket. Szárszón tűzpiros felirat a falon: Minden hatalom a dolgozó népé! Kőröshegyein ezúttal nem levélszekrénybe dobta a borítékot a postás. Le se tette a nagy táskát. A villanófényre azonban fölvágta a fejét. — Aztán melyik lapba teszik be? — Abba, amelyiket a legtöbben olvassák Kőröshegyen. — Akkor a Somogyiba kell bekerülnie... A fellobogózott házak előtt és belül is közvetlen beszélgetés. »Lajosunk, hogy vagy? Fáj-e még a lábad?« — így fogadják az embereket, oldott hangulatban, mint az utcán vagy a földeken. Földváron kettes sorban állnak. Nem az előkészítés hibájából. Jön egy idős asszony: — Itt sorba kell állni? — De mennyivel szívesebben, mintha kenyérért kellene... KÖNNYEDSÉG — Azt nem lehet, bátyám! Miért nem jön a felesége? — Nem jöhet, mert beteg. — Akkor délután kimegyünk hozzá a mozgó urnával. — Hiába jönnek ki, azt megmondhatom! Ügyis arra szavaz, akire én akarom. Bámulatos gyorsasággal zajlik le a szavazás a járásban. Derűsen, könnyedén, de korántsem komolytalanuL A jegyzetfüzet tele apró epizódokkal, kifejező megjegyzésekkel, képekkel, színes párbeszédekkel. Mégis egy korábban hallott vallomással zárom a járási beszámolót — Én az öregre szavazok — mondta egy idős parasztember. — Hogy miért? Azért, mert élete hasonlít az enyémhez. ÉS mert a vadlibák már sokszor elszálltak a feje fölött. Bensőséges beszélgetések, jókedv és bizalom — ezt tapasztaltuk a barcsi járásban is. EZT VÁRJÁK Egy ottfelejtett diáksapka függ a szegen az iskola folyosóján. Nem rohanó diákok, hanem komótosan lépkedő felnőttek adják most egymásnak a kilincset Barcson. A szavazóhelyiségben mindenütt szűkszavúak az emberek. Néhány szó, egy kézfogás, aztán belépnek a fülkébe. A viták, a vélemények és a kívánságok is a jelölő gyűléseken hangzanak el. Itt az iskolában mégis azt mondja Szabó Istvánná, a szavazatszedő bizottság egyik tagja: — Nálunk kértek is az emberek. — Mit? — Henger János azt mondta: vigyék tovább a törpevíz- művet az utcájukba. Elmondta ezt a jelölő gyűlésen is, de itt nyomatékot akart ezzel adni a kérésnek. — Mit várnak a következő időszaktól a barcsiak? — Várjuk a gázt minél előbb, aztán a törpevízművet, az új óvodát. Meg — azt hiszem, ezt kellett volna legelőször mondani — az ipart. Arra nagy szükség van. — Kire szavaz a körzet, községi tanácstagnak? — Kovács Józsefnére. Tanár a gimnáziumban. Azt mondják itt a községben, hogy az ő jelölő gyűlése volt a legnépesebb. Ja, és erről jut eszembe, tornaterem is kellene. A gyerekeknek a gimnáziumba kell menni. A kérések, amelyek a jelölő gyűléseken elhangzottak, a megválasztott tanácstagoknak már feladatok. SIETŐ HORGÁSZOK Barcson, a művelődési központban kapott helyet az egyik választóhelyiség: itt adták le szavazataikat a 3. szavazókörzet öt választókerületének választói. Délig élt is ezzel a jogával mindenki, akinek neve a jegyzékben szerepelt, s két emberhez kellett kivinni a vándorurnát. Mintegy négyszázötven szavazat gyűlt össze, képviselőre, illetőleg tanácstagra. Juhász Vilmos, a szavazatszedő bizottság elnöke és a bizottság tagjai elmondták: — Fél hatkor nyitottunk. Néhány házaspár jött, aztán két-három horgász meg szövetkezeti állatgondozó, akiket a hobbyjuk, illetőleg a munkájuk hozott ilyen korán az urnához. Legtöbben nyolc és kilenc óra között érkeztek. Csécsi Ferenc, a szavazatszedő bizottság tagja: — Ez a negyedik alkalom, hogy tagja vagyok a bizottságnak, de a szavazófülkét talán még egyszer sem vették igénybe annyian, mint most. Jól van ez így. Éltek jogaikkal az emberek. LEVÉL AZ URNÁBAN Barcson, az 5. számú szavazókörzetben is szabályszerűen ment minden. A szavazás befejeztével felbontották az urSzinte percenként ismétlődött a kérdés Marcaliban, a járás szavazását irányító főhadiszálláson és környékén: Hogyan áll a képviselőjelöltek párharca? Ha a községekből jelentést adtak, nem mulasztották el megkérdezni, de akadtak egyéni telefonálók, érdeklődők is. Ahogy kiléptem estefelé az épületből, idős ember állított meg: — Tud-e már végeredményt mondani? A trafikos sem mulasztja el az érdeklődő kérdést: Ki kapott több szavazatot eddig? Mi várható még? Találgatások, az esélyek állandó latolgatása járásszerte. És az ünnepélyes hangulatban kedves történetek, apró epizódok. VIRÁGCSOKOR Mesztegnyőn egy idős parasztbácsi állít be nyolc óra tájban a szavazóhelyiségbe. Kezében nagy csokor, frissen szedett gyöngyvirág, amit a köznyelv szentgyörgy-virág- ként is ismert. A harmattól még csillogó csokrot gyengéden leteszi a szavazatezedő bizottság asztalára. Melegítőén megható pillanat. A bizottság tagjai kérdőn néznek rá. Aztán a bácsi csendes-szerényen mondja: — Tegnap volt Szentgyörgv- nap. Ma már nemigen tudják, nát, és összeszámolták a szavazatokat. Ám egy borítékból nem szavazólap került elő, hanem levél. A névtelen levélíró hosonczi Pálhoz, az Elnöki Tanács elnökéhez fordult köszöntő soraival. A barcsi választókerület országgyűlési képviselőjét köszöntötte (hiszen akkor, abban az órában még az volt) meleg szavakkal. Előlegezett jókívánságait fogalmazta meg a levélben arra az alkalomra, ha Lasonczi elvtársat megválasztják képviselőnek, és mindenkori támogatásáról biztosította. A levél természetesen nem számít szavazatnak, azonban föltétlenül jelenti a bizalmat, a végzett munka elismerését, a ragaszkodást: a képviselő eddigi tevékenységének értékelését. mit jelentett ez valamikor nekünk, cselédembereknek. A költözést, a bizonytalanságot Ezzel a kis csokorral, a szavazatommal együtt, a mostani nyugodt életet akarom köszöntem. Hadd díszítse most ez az ünnepi aszalt. RENDES EMBEREK Ismerős idős asszonnyal találkozom Marcaliban. Mondja, szavazni megy. — És melyik képviselőt választja? — kérdezem. — Ninos szívem Iáhúzni egyiket sem — válaszolja. — Véletlenül jól ismerem mindkettőt, tudom, hogy rendes emberek, és nem szeretném, ha valamelyikük megsértődne rám. Bóhönyén kérdezgetem a szavazóhelyiségből távozókat: — Ismerik-e a képviselőjelölteket? Mit tudnak róluk? A megszólítottak közül kevesen találkoztak velük személyesen, de a legfontosabb adatokkal meglepően nagy számban tudtak szolgálni. — Honnan? — érdeklődöm. A válaszok: — A munkahelyen beszélgettek róluk. — A férjem ott volt a gyűlésükön. Ö mondta el. — Taggyűlésen beszéltek mindegyikrőL —- A szomszédom néhány éve együtt dolgozott az egyikkel. Nem vaktában, hanem tudatosan választottak tehát Melyik képviselőielölt vezet? CSALÁDI BÉKE Férj, feleség együtt szavazott. A kettős jelölés azonban »nem tetszett« valahogy. — Nekünk mind a kettő, a Máté László, meg a Szegedi István is rokonszenves. Vita, osztozkodás. Aztán az asszony felvágta a fejét. (Ki az úr a házban?) — Te kihúzod az egyiket, én meg a másikat. Hogy meglegyen a családi béke... Egyszerre, de két fülkébe vonultak be. Ellenőrizhetetlen, hogy a férfi hajlott-e a szóra. Siófokon »automata« szavazófülkéket csináltattak, 21-et, egyformát minden körzetnek. Na nem, nem szavaz ez a fülke automatikusan, csak egy perc alatt össze- és szétszerelhető. Villany is van benne, okos gondolat. Kürtiben — azaz Siófok XVIII. körzetében — együtt szavaz Puch Ferenc villanyszerelő, életében először, és Huohthausen Lajos plébános — ki tudja hányadszor, Tabán pedig két ember kötelezettségének akar eleget tenni a családfő: — Hoztam a feleségem személyi igazolványát is, ahelyett is városi Korán kezdődött a lasztás vasárnap atádi járásban is. A ségekben fellobogózott épületek jelezték az idegennek is: itt szavaznak ma az emberek a Hazafias Népfront jelöltjeire. Ünneplőbe öltözött embereket lehetett látni az utcán. A fiatalok kezében az első szavazáskor kapott emléklap. De mindenki ünnepet érzett, aki ezen a napon az urnához járult... „KÉRÜNK ÉS SEGÍTÜNK“ Rácz Éva, a nagyatádi Ady Endre Gimnázium negyedikes tanulója most szavazott először. Kezében az emléklap, a nagy esemény tanújele. — Rajtam kívül még tizenöten -voltak első szavazók a kollégiumiból, fiúk és lányok vegyesen — mondta. Először szavazott képviselőre és tanácstagra, s elsőként mindjárt városi tanácstagra is. Nem titkolja: a voksát Szako- nyi Lászlóra, a 41. választókerület tanácstag] elöltjére adta. — Tudjuk, hogy nekünk is sokat kell segítenünk, ha eredményt várunk. Mi kérünk, és segítünk. Ami biztos: ez a fiatal város megkapja a fiatalok támogatását mindenben, ahogyan eddig is sokat tettünk érte. Társadalmi munkában parkosítottuk a kollégium környékét, sportpályákat építettünk. örültünk, amikor szavazni mentünk. Az érettségi még előttünk van, de még az érettségi előtt érett, teljes jogú állampolgárok lettünk. Szavaztunk. Kovács Károly téglagyári telepvezetőnek ez a negyedik választása, Nagyatádon kétszer járult az urnához, s most először úgy, hogy városi tanácstagra adja a szavazatát. — Az idei választások előkészítése, rendezése itt Nagyatádon minden eddigit felülmúlt. Az emberek is aktívabbak voltak, már a jelölő gyűléseken megmutatkozott valami, a korábbinál erőteljesebb pezsgés. Maga az a tény, hogy Nagyatád városi rangra emelkedik, lelkesíti az embereket. Csinosítják a házakat, gyorsabban mennek szavazni. — Mit vár attól a tanácstagtól, akire a szavazatát adta? — Egyebek között azt, hogy segít megoldani néhány sürgető problémát. A szennyvízelvezetés, a vízhálózat bővítése és korszerűsítése nem várathat magára sokáig. Az utóbbi nálunk munkahelyi probléma is, nehezíti a dolgozók tisztálkodását A szavazók várakozásukat és segítő szándékukat is odatették a szavazólap mellé. Biztos, hogy nemcsak Nagyatádon ... NÉNI — VIRÁGGAL Szenta, Somogycsicsó, Csurgónagymarton társközségele, a Csurgói Nagyközségi Tanácshoz tartoznak. A csurgói központban érdeklődtünk délelőtt 9 után a szavazásról. — A somogycsicsóiak és a csurgónagymartoniak voltak a legfrissebbek. Alig kilenc óra után jelezték, hogy a 281, illetőleg a 275 választásra jogosult — egy kivételével — bedobta szavazatát az urnába. Érdekesség felől kérdezősködtünk. — Itt, Csurgón történt az egyik szavazóhelyen, hogy egy idős néni virággal állított be a terembe. A csokrot a szavazatszedő bizottságnak adta, őket köszöntötte. Megkapó jelenet volt... S ez az asszony megmarad* az ismeretlenségben. A névé re senki sem emlékszik. Egy szavazó volt Csurgón a 4960 jogosult közüL ÚTKÖZBEN Nagyatád. A kollégiumban lányok irányítják a választókat. Mindenkit útba igazítanak. Belép a postás, Druzsin József. Nem kérdez semmit. Ismeri már a járást. — Ne haragudjanak — mondja a szavazatszedő bizottságnak —, csak most kerültem erre. Az emberek arcán mosoly suhan át. Nem haragszanak. Nem a postás volt az utolsó, és egyébként is délelőtt van még. (Folytatás a 4. oldalon.) Először szavaztak tanácstagra Nagyatádon vá- a nagy- közSOMOGYI NÉPLAP Kedd. URL április 27. 3
