Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-27 / 97. szám

A jövőre szavazott „A vadlibák már sokszor elszálltak a feje fölött” Somogy népe Előlegezett jókívánság az Elnöki Tanács elnökének Igazi ünnep volt vasárnap a siófoki járásban is. Az ősz hajú, szabadi pedagógus azzal fogadott, hogy ilyen tájékozott, ilyen felkészült talán sohasem volt a falusi nép, mint ezen a választáson. A latolgatás ideje már lejárt S jóllehet koráb­ban sokszor elcsépeltük azt a fogalmat hogy »öntudat«, most valóban teli öntudattal járultak urnához az emberek. A városi elnökség egyik tagja ezt mondta: »A hatodik cik­lusban töltöm be ezt a tisztet de ilyen még nem volt...« A szavaik, a jelzők tisztelet­tudóan háttérbe vonulni ké­szülnek, nehogy a túlzás lát­szata is felmerülhessen vala­kiben. De hát voltaképpen szégyellnünk kellene azt, hogy igazi népszavazás tanúi vol­tunk? Hogy rendben, ünnep­lőbe öltözött emberek sokasá­gának részvételével zajlott le ez a szavazás? Nem szégyell­jük, büszkék vagyunk rá. S a hangulat a derűs epizódok so­kasága éppen a magabiztossá­got, a politika, a választási program igenlését fejezik ki, A távolsági autóbusz ezea a reggelen ott állt meg a sza­vazóhelyiség előtt Munkáso­kat vitt Siófokra. De Ságvá- ron kiürült az egész kocsi. Ott szavazott utas és sofőr, ott adták le voksukat a nép­front jelöltjeire. PARASZTI HUMOR Albert Imre bácsi vette át a szavazólapokat. A bizottság tagjai segítettek az eligazo­dásban. — Nézze csak! A felső név a Valter Imréé, az alsó meg a Varga Károíyé. Az egyiket ki kell húzni, Imre bácsi. — Én bizony mind a kettőt meghagyom. Kórusban, ijedten válaszol­tak: — Azt nem lehet, akkor érvénytelen. — Hát mi csináljak, tatón elpusztíjjam őket? Kiegyensúlyozott politikai hangulat. Adandón — milyen jó ötlet! — egész nap halk zene szólt a szavazóhelyiség­ben. Földváron fehér békega­lambot festettek az urnára. Nyolc órakor együtt jött a harminc első választó, s a ta­nácsház előtt virággal, okos, szép szóval fogadták őket. Szárszón tűzpiros felirat a fa­lon: Minden hatalom a dol­gozó népé! Kőröshegyein ezúttal nem levélszekrénybe dobta a borí­tékot a postás. Le se tette a nagy táskát. A villanófény­re azonban fölvágta a fejét. — Aztán melyik lapba te­szik be? — Abba, amelyiket a leg­többen olvassák Kőröshegyen. — Akkor a Somogyiba kell bekerülnie... A fellobogózott házak előtt és belül is közvetlen beszél­getés. »Lajosunk, hogy vagy? Fáj-e még a lábad?« — így fogadják az embereket, oldott hangulatban, mint az utcán vagy a földeken. Földváron kettes sorban állnak. Nem az előkészítés hibájából. Jön egy idős asszony: — Itt sorba kell állni? — De mennyivel szíveseb­ben, mintha kenyérért kelle­ne... KÖNNYEDSÉG — Azt nem lehet, bátyám! Miért nem jön a felesége? — Nem jöhet, mert beteg. — Akkor délután kime­gyünk hozzá a mozgó urnával. — Hiába jönnek ki, azt megmondhatom! Ügyis arra szavaz, akire én akarom. Bámulatos gyorsasággal zaj­lik le a szavazás a járásban. Derűsen, könnyedén, de ko­rántsem komolytalanuL A jegyzetfüzet tele apró epizó­dokkal, kifejező megjegyzé­sekkel, képekkel, színes pár­beszédekkel. Mégis egy koráb­ban hallott vallomással zárom a járási beszámolót — Én az öregre szavazok — mondta egy idős parasztem­ber. — Hogy miért? Azért, mert élete hasonlít az enyém­hez. ÉS mert a vadlibák már sokszor elszálltak a feje fölött. Bensőséges beszélgetések, jó­kedv és bizalom — ezt tapasz­taltuk a barcsi járásban is. EZT VÁRJÁK Egy ottfelejtett diáksapka függ a szegen az iskola folyo­sóján. Nem rohanó diákok, hanem komótosan lépkedő fel­nőttek adják most egymásnak a kilincset Barcson. A szava­zóhelyiségben mindenütt szűkszavúak az emberek. Né­hány szó, egy kézfogás, aztán belépnek a fülkébe. A viták, a vélemények és a kívánságok is a jelölő gyűléseken hang­zanak el. Itt az iskolában még­is azt mondja Szabó Istvánná, a szavazatszedő bizottság egyik tagja: — Nálunk kértek is az em­berek. — Mit? — Henger János azt mond­ta: vigyék tovább a törpevíz- művet az utcájukba. Elmond­ta ezt a jelölő gyűlésen is, de itt nyomatékot akart ezzel adni a kérésnek. — Mit várnak a következő időszaktól a barcsiak? — Várjuk a gázt minél előbb, aztán a törpevízművet, az új óvodát. Meg — azt hi­szem, ezt kellett volna leg­először mondani — az ipart. Arra nagy szükség van. — Kire szavaz a körzet, köz­ségi tanácstagnak? — Kovács Józsefnére. Tanár a gimnáziumban. Azt mond­ják itt a községben, hogy az ő jelölő gyűlése volt a legnépe­sebb. Ja, és erről jut eszembe, tornaterem is kellene. A gye­rekeknek a gimnáziumba kell menni. A kérések, amelyek a jelölő gyűléseken elhangzottak, a megválasztott tanácstagoknak már feladatok. SIETŐ HORGÁSZOK Barcson, a művelődési köz­pontban kapott helyet az egyik választóhelyiség: itt ad­ták le szavazataikat a 3. sza­vazókörzet öt választókerüle­tének választói. Délig élt is ezzel a jogával mindenki, aki­nek neve a jegyzékben sze­repelt, s két emberhez kellett kivinni a vándorurnát. Mint­egy négyszázötven szavazat gyűlt össze, képviselőre, ille­tőleg tanácstagra. Juhász Vil­mos, a szavazatszedő bizott­ság elnöke és a bizottság tag­jai elmondták: — Fél hatkor nyitottunk. Néhány házaspár jött, aztán két-három horgász meg szö­vetkezeti állatgondozó, akiket a hobbyjuk, illetőleg a mun­kájuk hozott ilyen korán az urnához. Legtöbben nyolc és kilenc óra között érkeztek. Csécsi Ferenc, a szavazatsze­dő bizottság tagja: — Ez a negyedik alkalom, hogy tagja vagyok a bizott­ságnak, de a szavazófülkét ta­lán még egyszer sem vették igénybe annyian, mint most. Jól van ez így. Éltek jogaik­kal az emberek. LEVÉL AZ URNÁBAN Barcson, az 5. számú szava­zókörzetben is szabályszerűen ment minden. A szavazás be­fejeztével felbontották az ur­Szinte percenként ismétlő­dött a kérdés Marcaliban, a járás szavazását irányító fő­hadiszálláson és környékén: Hogyan áll a képviselőjelöl­tek párharca? Ha a községek­ből jelentést adtak, nem mu­lasztották el megkérdezni, de akadtak egyéni telefonálók, érdeklődők is. Ahogy kilép­tem estefelé az épületből, idős ember állított meg: — Tud-e már végeredményt mondani? A trafikos sem mulasztja el az érdeklődő kérdést: Ki ka­pott több szavazatot eddig? Mi várható még? Találgatások, az esélyek ál­landó latolgatása járásszerte. És az ünnepélyes hangulat­ban kedves történetek, apró epizódok. VIRÁGCSOKOR Mesztegnyőn egy idős pa­rasztbácsi állít be nyolc óra tájban a szavazóhelyiségbe. Kezében nagy csokor, frissen szedett gyöngyvirág, amit a köznyelv szentgyörgy-virág- ként is ismert. A harmattól még csillogó csokrot gyengé­den leteszi a szavazatezedő bi­zottság asztalára. Melegítőén megható pilla­nat. A bizottság tagjai kér­dőn néznek rá. Aztán a bá­csi csendes-szerényen mondja: — Tegnap volt Szentgyörgv- nap. Ma már nemigen tudják, nát, és összeszámolták a sza­vazatokat. Ám egy borítékból nem szavazólap került elő, hanem levél. A névtelen levélíró hosonczi Pálhoz, az Elnöki Tanács el­nökéhez fordult köszöntő so­raival. A barcsi választókerü­let országgyűlési képviselőjét köszöntötte (hiszen akkor, ab­ban az órában még az volt) meleg szavakkal. Előlegezett jókívánságait fogalmazta meg a levélben arra az alkalomra, ha Lasonczi elvtársat megvá­lasztják képviselőnek, és min­denkori támogatásáról bizto­sította. A levél természetesen nem számít szavazatnak, azonban föltétlenül jelenti a bizalmat, a végzett munka elismerését, a ragaszkodást: a képviselő eddigi tevékenységének érté­kelését. mit jelentett ez valamikor ne­künk, cselédembereknek. A költözést, a bizonytalanságot Ezzel a kis csokorral, a sza­vazatommal együtt, a mosta­ni nyugodt életet akarom kö­szöntem. Hadd díszítse most ez az ünnepi aszalt. RENDES EMBEREK Ismerős idős asszonnyal ta­lálkozom Marcaliban. Mondja, szavazni megy. — És melyik képviselőt vá­lasztja? — kérdezem. — Ninos szívem Iáhúzni egyiket sem — válaszolja. — Véletlenül jól ismerem mind­kettőt, tudom, hogy rendes emberek, és nem szeretném, ha valamelyikük megsértődne rám. Bóhönyén kérdezgetem a szavazóhelyiségből távozókat: — Ismerik-e a képviselőjelöl­teket? Mit tudnak róluk? A megszólítottak közül keve­sen találkoztak velük szemé­lyesen, de a legfontosabb ada­tokkal meglepően nagy szám­ban tudtak szolgálni. — Honnan? — érdeklődöm. A válaszok: — A munkahelyen beszél­gettek róluk. — A férjem ott volt a gyűlésükön. Ö mondta el. — Taggyűlésen beszéltek mindegyikrőL —- A szomszé­dom néhány éve együtt dol­gozott az egyikkel. Nem vaktában, hanem tuda­tosan választottak tehát Melyik képviselőielölt vezet? CSALÁDI BÉKE Férj, feleség együtt szava­zott. A kettős jelölés azonban »nem tetszett« valahogy. — Nekünk mind a kettő, a Máté László, meg a Szegedi István is rokonszenves. Vita, osztozkodás. Aztán az asszony felvágta a fejét. (Ki az úr a házban?) — Te kihúzod az egyiket, én meg a másikat. Hogy meglegyen a családi béke... Egyszerre, de két fülkébe vonultak be. Ellenőrizhetet­len, hogy a férfi hajlott-e a szóra. Siófokon »automata« szava­zófülkéket csináltattak, 21-et, egyformát minden körzetnek. Na nem, nem szavaz ez a fülke automatikusan, csak egy perc alatt össze- és szétsze­relhető. Villany is van benne, okos gondolat. Kürtiben — azaz Siófok XVIII. körzetében — együtt szavaz Puch Ferenc villanyszerelő, életében elő­ször, és Huohthausen Lajos plébános — ki tudja há­nyadszor, Tabán pedig két ember kötelezettségének akar eleget tenni a családfő: — Hoztam a feleségem sze­mélyi igazolványát is, ahe­lyett is városi Korán kezdődött a lasztás vasárnap atádi járásban is. A ségekben fellobogózott épü­letek jelezték az idegennek is: itt szavaznak ma az embe­rek a Hazafias Népfront je­löltjeire. Ünneplőbe öltözött embereket lehetett látni az utcán. A fiatalok kezében az első szavazáskor kapott em­léklap. De mindenki ünnepet érzett, aki ezen a napon az urnához járult... „KÉRÜNK ÉS SEGÍTÜNK“ Rácz Éva, a nagyatádi Ady Endre Gimnázium negyedikes tanulója most szavazott elő­ször. Kezében az emléklap, a nagy esemény tanújele. — Rajtam kívül még tizen­öten -voltak első szavazók a kollégiumiból, fiúk és lányok vegyesen — mondta. Először szavazott képviselő­re és tanácstagra, s elsőként mindjárt városi tanácstagra is. Nem titkolja: a voksát Szako- nyi Lászlóra, a 41. választóke­rület tanácstag] elöltjére adta. — Tudjuk, hogy nekünk is sokat kell segítenünk, ha eredményt várunk. Mi kérünk, és segítünk. Ami biztos: ez a fiatal város megkapja a fia­talok támogatását mindenben, ahogyan eddig is sokat tet­tünk érte. Társadalmi munká­ban parkosítottuk a kollégium környékét, sportpályákat épí­tettünk. örültünk, amikor sza­vazni mentünk. Az érettségi még előttünk van, de még az érettségi előtt érett, teljes jo­gú állampolgárok lettünk. Sza­vaztunk. Kovács Károly téglagyári telepvezetőnek ez a negyedik választása, Nagyatádon két­szer járult az urnához, s most először úgy, hogy városi ta­nácstagra adja a szavazatát. — Az idei választások elő­készítése, rendezése itt Nagy­atádon minden eddigit felül­múlt. Az emberek is aktívab­bak voltak, már a jelölő gyű­léseken megmutatkozott vala­mi, a korábbinál erőteljesebb pezsgés. Maga az a tény, hogy Nagyatád városi rangra emelkedik, lelkesíti az embe­reket. Csinosítják a házakat, gyorsabban mennek szavazni. — Mit vár attól a tanács­tagtól, akire a szavazatát ad­ta? — Egyebek között azt, hogy segít megoldani néhány sürgető problémát. A szenny­vízelvezetés, a vízhálózat bő­vítése és korszerűsítése nem várathat magára sokáig. Az utóbbi nálunk munkahelyi probléma is, nehezíti a dol­gozók tisztálkodását A szavazók várakozásukat és segítő szándékukat is oda­tették a szavazólap mellé. Biztos, hogy nemcsak Nagy­atádon ... NÉNI — VIRÁGGAL Szenta, Somogycsicsó, Csur­gónagymarton társközségele, a Csurgói Nagyközségi Tanács­hoz tartoznak. A csurgói köz­pontban érdeklődtünk délelőtt 9 után a szavazásról. — A somogycsicsóiak és a csurgónagymartoniak voltak a legfrissebbek. Alig kilenc óra után jelezték, hogy a 281, ille­tőleg a 275 választásra jogo­sult — egy kivételével — be­dobta szavazatát az urnába. Érdekesség felől kérdezős­ködtünk. — Itt, Csurgón történt az egyik szavazóhelyen, hogy egy idős néni virággal állított be a terembe. A csokrot a sza­vazatszedő bizottságnak adta, őket köszöntötte. Megkapó je­lenet volt... S ez az asszony megmarad* az ismeretlenségben. A névé re senki sem emlékszik. Egy szavazó volt Csurgón a 4960 jogosult közüL ÚTKÖZBEN Nagyatád. A kollégiumban lányok irányítják a választó­kat. Mindenkit útba igazíta­nak. Belép a postás, Druzsin József. Nem kérdez semmit. Ismeri már a járást. — Ne haragudjanak — mondja a szavazatszedő bi­zottságnak —, csak most ke­rültem erre. Az emberek arcán mosoly suhan át. Nem haragszanak. Nem a postás volt az utolsó, és egyébként is délelőtt van még. (Folytatás a 4. oldalon.) Először szavaztak tanácstagra Nagyatádon vá- a nagy- köz­SOMOGYI NÉPLAP Kedd. URL április 27. 3

Next

/
Thumbnails
Contents