Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-27 / 97. szám

VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! ■A KW* AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LA P J A BIZALOM ÉS TÁMOGATÁS XXVII. évfolyam, 97. szám 1971. április 27., kedd fl jövőre szavazott Somogy népe Ára: 80 fillér Vasárnap már a kora reggeli órákban megindultak a somogyi városok és községek lakói a szavazóhelyiségekbe. Ezen az esős tavaszi vasárnapon úgy járultak az urnák­hoz a sojnogyi emberek, hogy minden sza­vuk, minden mozdulatuk kifejezte: demok­ratikus közéletünk fontos eseményének ér­zik és tartják az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választást. Amikor a rózsaszí­nű és az okkersárga szavazólapot boríték­ba zárva az urnába helyezték, kifejezték, hogy elfogadják a Hazafias Népfront ország- építő programját, amely a párt tizedik kong­resszusának határozatait testesíti meg. Elfo­gadják, hiszen Somogy fejlődése is példázza, hogy az előző választási program megvaló­sult, a megyében soha nem tapasztalt fejlő­dés tanúi lehettek ezekben az években, min­den somogyi élete szebbé vált. S ez az előre­lépés a szavazókörök helyében is me gmu­tatkozott: hiszen mind a megyeszékhelyen, mind a két választás között városi rangot kapott Siófokon, a városavatás előtt álló Nagyatádon — de a megye szinte minden helységében — olyan iskolákban, középüle­tekben is szavaztak a választópolgárok, amelyek a két választás között épültek föl, gyarapítva e tájat. A mostani választás lelkes hangulata, fe­gyelmezettsége, a szavazatokból érződő bi­zalom és támogatás a szocializmus maga­sabb szinten való építésének igenlését jelen­ti. A somogyi emberek amellett szavaztak vasárnap, hogy tettekkel is támogatják a párt politikáját. A somogyi választópolgárok abban a két kérdésben is döntöttek vasárnap, hogy ki képviselje őket az országgyűlésben, a váro­si, a nagyközségi, a községi tanácsban. S mi­vel kétszázhuszonhat jelölő gyűlésen két, il­letve több jelöltet állítottak a megyében, valóban döntésre, gondolkodásra serkentette az embereket: melyikre szavazzanak, a je­löltek közül ki a legalkalmasabb a népfront programjának a képviselésére. Nagyon nehéz a vasárnapi választás min­den színét, hangulatát tükrözni, a lap mun­katársai és fotóriporterei a legjellemzőbbe­ket kísérelték meg összegyűjteni a bevezető­ben leírtak bizonyítására. Őszinte érdeklődés a megyeszékhelyen Esernyős emberek csoport­jai népesítették be kora reg­geltől délutánig Kaposvárt. Jó hangulatban indultak el a családok a szavazókörökbe, s adták le a szavazatukat. KÉT SZAVAZÁS Nagyon sokan azzal kezd­ték vagy fejezték be a szava­zást, hogy megcsodálták a kaposvári Munkácsy Mihály nap, hiszen a hatvannegyedik születésnapját ünnepli. Elő­ször 1927-ben szavazott. — Huszonegy éves voltam akikor, s a városháza melletti iskolában éltem át a követke­zőket. Amikor beléptem az ajtón, hangos szóval meg kel­lett mondanom, hol lakom. Ezután hangos szóval három­szor ki kellett jelentenem, hogy leire akarok szavazni. Én a Szociáldemokrata Párt kép­liifMIMHa* öl- ' Gimnázium zsibongójában a hatalmas faliszőnyeget és a sok zöld növényt. A nézelődők között felfi­gyeltem egy fiatalemberre és egy lányra. Egyforma szürke kardigán volt rajtuk, s a lány emléklapot szorongatott a ke­zében. Azt hittem, hogy há­zaspár, de kiderült, hogy vő­legény és menyasszony, s két hét múlva lesz az esküvőjük. — Én először szavaztam, a vőlegényem pedig másodszor. Olyan jó érzés volt, hogy együtt jöttünk el. Engem Du- bovai Máriának hívnak, a KÖJÁL-ban dolgozom labor- asszisztensként, a vőlegényem, Ittzés András pedig Hévízről utazott ide, ő mélyépítő mű­vezető. — S hol ismerkedtek meg? Mosolyogva összenéz a két fiatal, és szinte egyszerre mondja, hogy Hévízen. Közben egyre többen érkez­nek, s köztük van Tóth Lajos, az 1919-ben mártírhalált halt direktóriumi tag fia is. Két­szeres ünnep számára ez a viselőjelöltjét, Sávoly János budapesti asztalosipari mun­kást akartam. Persze, folyta­tása is volt a választásnak: hamarosan beidéztek a rend­őrségre mindnyájunkat, akik rá adtuk a voksunkat, s ott össze-vissza faggattak bennün­ket. * — S most milyen érzés a választás? — Csodálatos .. . Ügy érzem, hogy az unokáim, a kilencéves Csaba és a hároméves Sza­bolcs jövőjére szavaztam. ÖNÉRZET a 36. számú szavazókor mű­ködött, ugyanis e körzetben két tanácstagot jelöltek a Kaposvári Városi Tanácsba: Szarka Antalt és Tóth lstván- nét. — Mindenkinek elmagya­rázzuk a szavazás módját, sőt még akkor is megkérdezzük, hoey egy nevet nagyott-e a lapon, amikor kilép a fülké­ből. Nekünk is új ez a szava­zás, a környékbeli választók­nak pedig még inkább — mondja Egaendorfer József. És szavait igazolja az a sok kérdés, amelyet az embe­rek föltesznek. Van, aki a sza­vazófülkéből fordul vissza, s érdeklődik még egyszer, ne­hogy érvénytelen legyen a szavazata. Az iskola bejáratánál töb­ben beszélgetnek Egy idősebb kalapos ember többször is be­néz a kapun, jön-e már a szomszédja. Mikor meglátja, már messziről kiabál néki: — No, szomszéd, kire sza­vazott a két jelölt közül?! A másik bácsi önérzetesen kihúzza magát, s így felel visz- sza: — Mondja, maga nem olvas újságot, nem néz televíziót? Hetek óta azt mondják, hogy a szavazás titkos! —- No, de mégis..; — Hát arra, aki győzni fog. SZÜLETÉSNAPON Hangulatos a terem, a falon és a polcokon játékok. Min­denki mosolyogva, sokan pe­dig gyermekkoruk emlékeit felidézve lépnek be a kapos­vári Damjanich utcai óvodá­ba. Köztük van egy zavart fiatalember is, aki most sza­vak először, s éppen ezen a napon töltötte be a tizennyol­cadik életévét, ugyanis 1953. április 25-én született. Ugyan­ebben az utcában, az 59. szám alatt lakik. A szavazatszedő bizottság kétszeresen gratulál Kurucz Lászlónak az emlék­lap átnyújtásakor. A vörös drapériával leterített asztal előtt álló környékbeliek rámo­solyognak a meghatott fiatal­emberre. — Nagyon megtisztelő, hogy éppen a születésnapomon vá­laszthattam először. Megdob­bant a szívem, amikor a bo­rítékot az urnába helyeztem. Én csak annyit mondhatok, hogy bízom azokban, akikre szavaztam. Biztosan képvise­lik a fiatalok érdekeit is, bár én nem sokáig leszek idehaza, mert az ősszel bevonulok ka­tonának. — S a mai program? — Délután bemegyek a munkahelyemre, a kenyér­gyárba. Holnap hétfő, s biz­tosan sok kenyérre lesz szük­ség... ELSŐ SZAVAZÁS Emléklappal, meleg kézszo- rítással fogadták minden sza­vazóhelyiségben azokat a leá­nyokat és fiatalembereket, akik teljes jogú állampolgár­ként most választottak elő­ször. Sok kedves epizód közül mindössze egyet-kettőt idé­zünk fel. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum százhúsz első vá­lasztó hallgatója énekszóval, nemzetiszínű zászlóval vonult a toponári városrészbe, s ad­ta le a szavazatát a tavaly városlakókká előlépett »topo- náriakkal« együtt. A kaposvári kórház szülé­szetén három első választó kismama szült vasárnap — mégpedig kisfiút. A kaposvá­ri Imre Jánosné és Eder Já­nosáé első gyermeke a Béla, illetve a János, a niklai Po- mádi Józsefné kisfia pedig a Szilveszter nevet kapta. A boldog anyukák a kórházban adták le szavazatukat, amikor a mozgó urnával fölkeresték őket — gratulálva első gyer­mekükhöz és és első szavazá­sukhoz is. Ünneplő ruhában, virágcsokorral Virág, emléklap, kedves szó és jó hangulat jellemezte a választást a fonyódi járásban is. FELNŐTTKÉNT Megilletődötten lépnek be az alsóbogáti iskolában beren­dezett szavazóhelyiségbe. Nagy György, a kaposvári finom­mechanikai vállalat géplaka­tosa és Surugli Lajos, a Ku- tasi Állami Gazdaság trakto­rosa is néhány évvel ezelőtt még ennek az iskolának pad­jait koptatták. Nagy György már felszaba­dult, géplakatos szakmát ta­nult. Surugli Lajos pedig most fejezte be Balatonbogláron a háromhónapos traktoros isko­lát, a fogatat cseréli fel a traktorral. Először szavaznak mindketten. S ott, abban a teremben, ahol a betűvetés, az olvasás tudományával megismerkedtek, ahol először hallottak, tanultak az alkot­mányról. Felnőttként tértek vissza egykori iskolájukba, s érthető, hogy megilletődötten szavaz­nak, veszik át első szavazásuk emléklapját a bizottság el­nökétől. GYERMEKÜK vőre sok tervük van, most az a legfontosabb, hogy bútorra gyűjtenék, 20 ezer forintot szánnák egy pzép szobabútor­rá. Erre a jövőre és születendő gyermekük jövőjére adták mindketten szavazatukat... LAKODALOMBÓL Jókedvű társaság vonul vé­gig Vityapusztán, vasárnap a kora hajnali órákban. Lehet­nek vagy ötvenen. A menet élén fiatal pár halad. Tréfás megjegyzéseikből, no meg a fel-felhangzó nótákból hamar kiderül: lakodalmasok ,s a mulatságot éppen csak annyi időre szakították meg, hogy net újból visszafordul, s foly­tatják a lakodalmat O RSZÁGfÁRÁS KÖZBEN Egy új Skoda gépkocsi ka­nyarodik Balatonbógláron á járda mellé. Vezetője udva­riasan érdeklődik egy arra haladó gyalogostól: — Legyen kedves megmon­dani, merre találunk szavazó­helyiséget? Néhány perc, s Virágh Jó­zsef békéscsabai lakos és fe­lesége már a szavazatszedő bi­zottság elnökének nyújtják át okmányaikat > — Már korábban elhatároz- tuk feleségemmel, hogy ki­használjuk a szabad szomba­JÖVŐjÉÉRT Talán még hétköznap sincs ekkora forgalom a Vörös Had­sereg úti iskola környékén, mint most kora reggeL Csa­patokban érkeztek á cukorgyár környékén lakó munkások a szavazásra. Percek alatt annyian Ssz- szejötték az iskola földszinti folyosóján, hogy nem is fért be mindenki a tantermekbe. Különösen nagy volt az iz­galom abban a teremben, ahol Korán kelt vasamap az osz- topáni Bartalicz István és fe­lesége is. Siettek szavazni, mert az asszonyka az egyik szavazatszedő bizottságba volt beosztva, s előtte még ők is teljesíteni akarták állampol­gári kötelezettségüket. — Novemberben esküd­tünk, szeptemberre gyermeket várok. Nagyon szeretnénk, ha kisfiú lenne — mondja pirul­va a fiatalasszony, akivel né­hány szót váltok, amikor nincs szavazó a helyiségben. Ö a tanácsnál adminisztrá­tor, férje a termelőszövetke- tetnél gépkocsivezető, A jö­állampolgári kötelezettségük­nek eleget tegyenek. Elsőnek a fiatal pár — az ifjú férj Kontra József és felesége, aki előző nap még a PJöntör Éva nevet viselte — járul az urnákhoz. Sorra kö­vetkeznek aztán a szülők, s a többi rokonok, ismerősök, ba­rátok, a lakodalomban jelen­levő vendégek. A szavazatsze­dő bizottság elnöke gratulál az ifjú párnak. Aztán a me­lót: országjárásra indulunk új gépkocsinkkal. De azért a szavazást sem akartuk elmu­lasztani ... S nemcsak a Virág házas­pár bizonyította így felelős­ségérzetét. Kaszás Lajos gelseí tsz-kovács és felesége is ott­honától távol, Balatonbogláron szavazott. Pécsiek, keszthe­lyiek, budapestiek éltek így országjárás közben állampol­gári kötelezettségükkel, joguk­kal ... (Folytatás a 3. oldalamé

Next

/
Thumbnails
Contents