Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-25 / 96. szám
NYELVMŰVELÉS Tnhhc7nr mostalUUUSttJI nában a költő, és műfordító Papp Árpádról, művészete mindenképpen érdemessé teszi erre. Egyik alapvető megállapítása által elsősorban. Hellasz földjét, az antik romokat nem lepte el mégsem a dudva, bár a történelem jócskán zúdította rá a háború vérözönét. Éppen ez mosta fájdalmasan szenvedő élővé. A föld nagyhatalmi érdekek ütközőpontja lett — legélesebben a XIX. század bizonyítja ezt —, az egykori hódító hódítottá, s a nép, amely egykor zsoldosként küldte fiait hosszú hadjáratokra, évszázadok múlva zsoldosok hosszú hadjáratait nyögte. Az újgörög történelem sok eseménye — egészen napjainkig, — nemzeti tragédiák sora. De ezenközben — s ettől is ihletve — virágzásnak indult a lírai folklór, szomorú-szép szárbaszökkenéssel, szirom- nyílással, s ez az új görög nép- költészet. • • • Nem véletlenül írtam Papp Árpádról, hogy költő-műfordító. Mert nem a műfordítás technikai művelete — egy népszerű szóképpel élve: a gúzsbakötve-táncolás gúzsba- kötöttsége —, hanem a táncolás, tehát maga a költészet a lényege. Papp Árpád fordítói vénája ezt igazolja. Nem irodalmi ismeretterjesztés, hanem művészetátadás, alkotó interpretáció. S ez a népköltészet esetén különösen lényeges, mert egy folklórtermés szüretére invitál bennünket válogatása, s mert ez a folklór sok elemmel és motívummal minden fordítás nélkül is «-nemzetközi nyelvű«, tematikájában, sok esetben stílusában is. Éppen ez a most megjelent kis füzet egyik legszebb erénye, önmaga gazdagságával példázza ezt, a mi népköltészetünket, a szomszédok népköltészetét, egyáltalán az egyetemes lírai folklórt idézve. És sok minden kötelezi a fordítót is, például éreztetnie kell a képek természetelvű tömör kiemeléseit —, amely a legősibb absztrakció. FlnC7(ír a kleftiszdalokról. LlUdiUl Puszták vándorlói, hegyek kóborlói, akiknek dalaiból a szabadság vidámsága árad, kevélységükből a virtus, amely ott él a mi /szegénylegény-énekeinkben, be- tyámótáinkban, hajdúdalainkban, melyek ritmusában a verbunklépések keménysége lüktet, és ha áttekintünk kontinenseken és óceánokon: ott él az amerikai nagy puszták pásztorainak, a gauchőknak Újgörög népi líra Papp Árpád műfordításairól költészetében is. Vitézi történetek ezek, a legényvirtus hetykeségével: »De a két deli legény bizony csak nem jött le, hanem puskát fogott, fénylő kardot kötött fölment a hegyekbe ottan klef tiszkedett.« Nagyon sok cselekvésformát magába sűrítő ige, gazdag jelzőhasználat, a cselekménysor plasztikus egymásutánisága — mindez a műfordító által gazdagon visszaadott népköltészeti életszemlélet egyszerűsége. Balassi búj dosásait, a-Rá- kóczi-legények kesergéseit, a műköltészet finomságát és a népköltészet nagyszerűségét idézi az elfogott kleftisz dala: Ég veletek friss források! Az üzenet fájdalmas hazaszeretete, a családját sirató katona béna tehetetlensége hangzik fel minden sorában:-Betegségemben tértek rám. tehetetlen feküdtem akár pólyába bugyolált csecsemé a bölcsőben.« Nagyonis életből sűrített a hasonlat: az anya nélküli csecsemő gyengeségének párhuzama az elhurcolt ember ősi, elemi erővel feltörő búcsúja a Nagy Szülőtől, a hazájától. Ami a kleftisz dalok egyik sajátja, a líra, tulajdonképpen egy kisebb epikus, balladaszerű történés «megjelenési formája«, kísérője. Nagyon szépen példázza ezt a Zaha- risz című is. Ahogy a bevezetőben írtam, a népsors, a fájdalom ihlető is egyszersmind. A török csizmák taposása, a görbe kardok büszke villogása mellől mégis felhangzik a görög dal, a jeremiádok szomorúságával. Konstantinápolyt siratják lakói, s a fájdalom mélységét az érzelmek viharát legjobban a halmozás fejezi ki (a barokk költészetnek is egyik alapsajátossága): »Istállók már a templomok, ikonjaink tűzben, aranyba buirkolt könyveink ^ tépik, lábbal tápoclják . .. » K • • templomi kelyheinket megalázták, hogy belőlük részegen bor* vedeltek, s letőrdelve gyémáncdíszük tengermélyére szórták •.. »Halott korút s ifjakat,. tisztes családanyákat • • • nőtlen ifjat és hajadont, magányos özvegyasszonyt, apácát, gyönge szüzeket, apáturat és barátot.. . elhurcoltak kegyetlenül... «< (Emlékezés Konstantinápolyra) Nemrégiben egy rinyaújnépi zsoltároskönyvben olvastam hasonló siralmakat. A tizennyolcadik század dúlásai- nak nyomán keletkeztek. De hány magyar népballadával rokoníthatnánk az Idegenbe szállt madaram című verset, és hány népdallal! Mintha Atlasz keserveit idézné vissza egy másik: »Tépdesd csak te is, madárka, hegyszéles vállamat» (Erre vetődő emberek) * * * Öröm, boldogság, szerelem — a líra termőtalaja. Ebből is szép válogatást ad az Ezen a tavaszon cimű kis kötet. Az Elhatározza a Harosz című pogány költemény (az újgörögök nem hisznek a boldog, túlvilágban) tömör, rövid, véngúnyoló sorai bármely epigrammával vetekednek, ugyanakkor számtalanul sok népdalt juttat az eszünkbe, s ez közelivé, ismerőssé avatja számunkra. «Citromfának — legényeket, ciprusfának — lányokat. Tüskesövénynek — véneket...« Feltétlenül idéznünk kell az egyik szerelmes vers ízes népi szóláshasonlatát:-A fenyő óriás fa, lám, de nem terem gyümölcsöt, a piciny kalászt viszont termése majd lehúzza ... « Másutt a szerelmes ifjú népmeséi próbavállalása: «Három évet eltöltenék tömlőében, kurta vasban, ha három órán át, te lány, viszonoznád szerelmem.« Egyébként a költemény egy népköltészeti vándormotívumra épül, az úgynevezett felelgetős párbeszédre, a »Hopp mehetnék én be hozzád?« mintájára, de idézi a híres Burns verset is. (Falusi randevú), mert őt is a nép- költészet ihlette. De éppen itt a példázat. A népköltészetben vannak vándormotívumok, de ez korántsem silány másolat, hanem csodálatos belső gazdagsági!, önállóságú, népi humorral, helyenként még tájlírával is fel- töltött, ősi termékenységű megvalósulás. Még egy ilyen népköltészeti válogatás gazdagsága is összefoglalhatatlan. Ami viszont elismerésre méltó: ahogy a költői vénán, és a műfordítói módszereken át mindez eljut hozzánk. Papp Árpád jó lantos, biztosan játszik ezen a széles skálán. Ami legfőképpen megragadott: költészetének egyszerű szépsége, amely korántsem eszköztelen. A kifejezésekben — különösen a táj jellemzésében — a görög föld hangulatát idézi vissza, nem tö - mi agyon verseit magyaros folklórhasonlatokkal (mert ezzel éppenséggel a magyar népköltészet jellemezhető csak!). Megmaradnak tehát versei görögnek, és mindezek által egyetemesnek! Legtisztább és legélettelibb megnyilvánulása lírájának kétségkívül a Bölcső- dalok, melyekből sok szép sort idézhetnénk, de most csak mutatóba kettőt: »Aludj, szülő anyád kincse, csillagos szemefénye. Hadd gyönyörködhessem bened apád-urad kedvére.» A válogatást Művelődési Központ adta ki. Néhány ízléses illusztráció kíséri a költeményeket, kár. hogy nem derül ki a füzetből alkotójuk neve. Szíjártó István írt előszót a válogatáshoz, sajnos, bevezető utalásaiban sok félreértés húzódik meg. Tévedés ne essék: a magyar városok nem rivalizálnak egymással, és Debrecen sem reménytelenül van a második vonalban; Sárospataknak pedig minden «hatodrangúsága« ellenére még nagy a nimbusza, és pezsgő diákélet jellemzi Az a megállapítás, hogy Pécs és Szekszárd évszázadokkal ezelőtt egyenrangú települések voltaic, legfeljebb a honfoglalás idejére érthető — de még akkorra sem! — mivel a pécsi románkori leletek egészen mást bizonyítanak. Papp Árpád szép válogatásának megjelenése, nem más városokkal szemben bizonyít, hanem Kaposvár és Somogy érdemére. Az idézett megközelítése ennélfogva kicsinyes és provinciális. Tröszt Tibor BESZE IMRE: Nem búcsúzom tőled N em búcsúzás ez, hiszen hamarosan visszatérek. Tudod milyen az utazás háromszor huszonnégy órán keresztül? Én még sona nem ültem ennyit vonaton egyhuzamban, a nápi bejárás Pestre az más, általában ismerős arcok között ülünk, de képzeld csak el magad most az én helyemben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülöK, és robogok a vonaton. Felbukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit. Amikor az öregem értesült a létezésemről, azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebből elég három deci, és kétszer látja a fiát, s még ez a kétszerlá- tás sem pótolja a huszonöt- évig-nemlátás keserű valóját Fáj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed. Bizony: ritka élmény, ha két férfi zokogni kezd. Neked a gyermekkönny nem ismeretlen fogalom, láttál te már sírni és bőgni is engem, ha a nevelőapám megvert a tehénlánccal. Akkor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott, aztán mindketten leittuk magunkat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám, hogy fájjbn. Meséltem neked azt is, amikor négyéves koromban feleségül ment hozzá az anyám, a térdére illtetétt. Egy hét múlva már «kezével« hívott csak, s a nevem nem is mondta ki, csak nyolcadikos koromban, pedig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam. Olyankor a foga között morgott valamit, s a bizonyítványosztás után villámló időben kergetett legeltetni. Sokszor csodálkozom a tanulmányi eredményeimen. A szomszédok Marcijának külön könyvtára volt, mégis lemaradt tőlem két osztállyal, pedig az. apja mindenféle háziállatot vitt a tanítónak. Féltem a Marci ökleitől. Erősebb volt nálam, és az irigységét mindig ököllel fejezte ki. Kora hajnalban megírtam a leckéjét, és este helyette gondolkodtam az orosz szavak jelentésén. Furcsa betűk vannak az orosz nyelvben, s nekem valahogy jobban ment az értésük; ötödikes voltam, akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, s elégettük a nyelvtáblákat, a tűz alá én vittem petróleumot a lámpánkból. Ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben pedig új táblát és új tanítót küldött a tanács, s felköthettük ismét a piros nyakkendőt. A ki nem érti a külföld nyelvét, hidd el, legyen bármilyen nagy ember a hazájában, olyan szánalmasan kicsi odakint, hogy sírni tudna a tehetetlenségtől. Megfogadtam hát, hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt. Apám szájából csodálatos dolog lenne hallani a szavakat. Itt mellettünk is búcsúznak, közeleg már a palacsintasütős «induktor«. Nem búcsúzom tőled, azt hiszem velem leszel végig. Neked jobb a memóriád hasznos lenne, ha eljönnél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat. Siess haza, meg ne ázz! Nézd olyan esőbe lógó az idő, mint azon a húsvéton, amikor elmondtam neked a származásom és mongolos szemem titkát Te tudtad már a nővéremtől régebben. Úgy tettél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fájjon a zabiság. Sokszor én is átkoztam az anyámat, s minden mostoha ütést miatta éreztem. Már tudom, hogy a háború nem kitöréstől békekötésig tart. Huszonöt évvel a véres füst után is érzem a nyomát, és érzed te is. Ha megölellek, engem érzel, s ilyenkor eszedbe jut a bujkálás, a félelem, az esztelenség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és ömlik a vér. Ma is születnek zabik. Nyugodj meg, tegnap óvatos voltam. Mint máskor is, Mindig félsz, hogy nem jön meg, s egyszer késett is, de az idegességed miatt. Lám te is ideges vagy néha. Ak- | kor születtél, amikor először vágott rám kapanyéi- lel az apám. No, siess, mert fennmaradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek... H a időd van, menj ki a nagyapámhoz! Már virágot is lehet kapni, és tedd rendbe a sírt; tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat; ne aggódjon ó sem, visszajövök Hiszen nem disszidálni indulok, s ha éppen akarnék, Bécs felé indulna a vonat, de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen si- mogatásra. Jól élünk majd, hidd el' Te nem ütöd a fiamat, és én S sem engedem, hogy károm- | kodjon. Látod, már esik a jj eső. Menj, zöld a lámpa, en jjl gedd el a kezem! Jó lenne | ha egy éjjel melleitem feküdnél, de jövök hama • vissza... Esernyőt hoztál V Jól van, vigyázz a lépcsőnél, el ne sodorjon a vonat! Szervusz! Cél vagy célkitűzés? aligha örül, mert csak azt-érte irigyeljük meg a következő mondatokat: «A szécsényi országgyűlés meghatározta a szabadságharc célkitűzéseit.« — «A királynő .. ezzel fő célkitűzéseit elérte.« — «Az elnök ismertette a jövő- feladatait és célkitűzéseit,« — «Célkitűzésünk az ellenség harci erejének megsemmisítése volt.« A példákat szaporítani lehetne, de egyelőre ennyi is elég. Ha jól megnézzük az előforduló célkitűzés szó jelentését, azt látjuk, hogy ezekben az esetekben a célkitűzés csak annyit jelent, mint cél, s ezért fölösleges. Vizsgáljuk meg a kérdéses szókat. A cél eredetileg az a távolban kitett jel, tábla vagy tárgy, amelyet a futónak el kell érnie vagy a lövésznek el kell találnia. Később átvitt értelemben ez a cél lehetett egy szó, egy eszme is, azaz nem konkrét tárgy, hanem elvont, gondolati dolog. Az is előttem van (lelki szemeim előtt), mint olyan valami, amit el kell érnem. De amíg a konkrét tárgy a térben van előttem, addig a gondolati dolog, mint cél az időben, a jövőben van előttem, de mindenképpen távol tőlem. Most nézzük a célkitűzés szót! összetett szó, előtagja az előbb magyarázott cél, ezzel tehát nem kell foglalkoznunk. Utótagja a kitűzés, a kitűz ige cselekvését kifejező főnév, vagyis az a cselekvés, hogy valamit kitűzünk. Mit lehet kitűzni? Például valamilyen zászlót, nemzeti színű szalagot; égy szál virágot, vagy kitűzhet valahol távolabb egy olyan tárgyat, amelyet futással, versenyezve el kell érnem, célozva el kell találnom. Ez a konkrét alapja ennek a mai szólásunknak: célt kitűzni. Persze most is igaz, hogy nemcsak konkrét célt (tárgyat) lehet kitűzni, hanem gondolatban is kitűzhetek magam elé valamilyen célt, amelyet ei akarok érni. Sőt manapság már csaknem mindig ilyen átvitt értelemben használjuk ezt a szókapcsolatot. A »célt kitűzni« szókapcsolatból alakult a célkitűzés főnév, s azt a cselekvést jelenti, hogy valahova (a pálya végére vagy magam elé a jövőben) célt tűzök ki. A célkitűzés tehát cselekvés, nem tárgy vagy dolog, amelyet el’ akarunk érni. Már ezért sem szabad a céllal felcserélni. De van még egy lényeges különbség a cél meg a célkitűzés között. A cél előttem van — vagy a térben, vagy az időben —, a célt el kell érnünk. A célkitűzés viszont itt van a jelenben, mint folyamatos cselekvés. A logikai felépítés tehát csak ez lehet: Most kitűzöm a célt (jelen), hogy valamilyen megfeszített versennyel, kemény munkával elérjem (jövő). — Ezért is helytelen a két szónak indokolatlan fölcserélése. Ha így nézzük a két szó jelentését, akkor merő értelmetlenség az ilyen mondat: Elértük célkitűzésünket (perig célunkat akartuk elérni): vagy: összejövetelünk célki ■űzése (azért jövünk össze, hogy kitűzzük a célt, és máris van célkitűzésünk?); vagy: Az ellenség elérte célkitűzéseit (ha ez igaz, akkor az ellenség el, hogy kitűzzék a célt, de magát a célt nem érte el); vagy: A szabadságharc célkitűzése a függetlenség kivívása volt (nem hiszem, hogy oly sok ember még életét is áldozza a cél kitűzéséért, és nem érdekelné maga a cél). — Ha egy országgyűlés azért ül össze, hogy döntsön egy törvény létrejöttében, akkor ez a mondat: »Az országgyűlés elérte célkitűzését«- csak annyit jelent, hogy sikerült a törvény megalkotását célül kitűznie, de még nem alkotta meg. Viszont ha így mondjuk: »Az országgyűlés elérte célját«, ez már azt jelenti, hogy a régen várt törvényt megszavazták, a törvény létrejött. A magyar nyelv szereti az összetételeket Van is sok ösz- szetett szó nyelvünkben. A szóösszetétel igen hasznos szóalkotásmód, ez is mutatja nyelvünk gazdagságát, sokoldalúságát. Azt azonban sohasem sza'bád szem élői téveszteni, hogy a szóösszetétel csak nyelvi eszköz, arra való, hogy többet, mást mondjunk, mint az egyszerű szavakkal külön- külöii. Ha csupán azért használunk összetett szavakat, mert így látszólag (vagy esetleg hallhatólag) többet mondunk a hosszabb szóval, akkor az összetétel célját téveszti, és üres szóvirág lesz belőle. Nem is szólva arról az esetről, amikor értelmetlenség az, amit az összetett szóval mondunk. (Lásd az előbbi mondatok elemzését!) Ily en ' fölösleges ' Szóvirág meg értelmetlenség ma nagyon sok vári terjedőben Szinte azt tapasztaljuk, hogy némely embernek nem jó a régi, á megszokott, hanem erőnek erejével újat akar, s ezt sokszor még értelmetlenség árán is megteszi. Ilyen fölösleges szóösszetételek például: Megszületett a törvény- javaslat (pedig azt akarta mondani: a törvény); megvalósítjuk célkitűzéseinket (helyesen: elérjük céljainkat); most az a kérdésföltevés (helyesen: az a kérdés); megtaláltam a hibaforrást (pedig csak a hibát találtam meg); a tervekben sok a hibalehetőség (csak hiba, mert lehetőség mindenütt van). Az ilyen fölösleges összetett szó aztán további fölösleges szószaporítást kíván. Ha valaki például a cél helyett célkitűzést mond, akkor az eléri célját szókapcsolat így alakul nála: megvalósítja célkitűzését. Azt azonban nem kell megvalósítani, mert az megvan akkor is, ha célunkat nem érjük el. — Ma némely felszólaló kérdésföltevéseket sorol fel (e helyett: kérdéseket tesz vagy vet föl). Pedig tudhatná, hogy Petőfi nem így írta: Ez a kérdésföltevés, válasszatok! — Es Madách sem azt írta halhatatlan drámájában: A célkitűzés halál, az élet küzdelem, S az élet célkitűzése e küzdés maga. Legyen tehát íráskor a mi célunk (nem célkitűzésünk!) az, hogy előbb magunk elé tűzünk célul valami szépet, nemeset, aztán becsületes férfimunkával elérjük ezt a célunkat. P. Balázs János SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1»7L április 2A
