Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-16 / 89. szám

Operettnyitány

NYIT A SZÍNHÁZ. Költőnk újjávarázsolt régi helyére. S operettről lévén szó, mivel is nyithatna mással, mint a Csárdáskirálynővel és Hcnthy Hannával.

Esténként már ott fényük, viliódzik a legyező formájú fényreklám — Fővárosi Operettszínház. Napközben üvegajtaján átsejlik az ízléssel, mértéktartással aranyozott, bíbor-kárpitozott előcsarnok. A fal indonéz faburkolatú, a padló olasz borítású, a csillár csehszlovák, a tükör, az üveg belga, a színpadon osztrák úíszletemelő gépek. Huszonnégy hazai és hat külföldi vállalat dolgozott az átalakítás négy éve alatt az operettszínházban.

A dohánybarna kárpitú széksorokban 1017 néző foglalhat helyet. Megszüntették a páholyokat, az erkély összefüggő széksoraiból jól látni a színpadra. Gombnyomásra fényárban úszik a színház, s most

próbálják ki, hogy működik a klímaberendezés — hűt-e, fűt-e megfelelően. Szabályozni tudják a színháztér páratartalmát. Hidraulikus berendezés emeli ki-be a díszletfalakat, ereszti le a vasfüggönyt.

A forgószínpad 12 méter átmérőjű; átépítették a zenekari árkot, valamivel előbbre hozták a színpadot, az új hangosító berendezés kiküszöböli a géphangot, a nézőtér faburkolata jó akusztikai hatást biztosít. A hajdani szecessziós épület kívül-belül megtartotta eredeti stílusát, a mennyezet stukkódíszeit, szobrait, csak mérsékelten, szordinóra fogottam A kevesebb aranyozás, díszítés — több, szebb.

Az épületek közé zsúfolt színház szerkezetén, méretein nemigen lehetett változtatni. Nézem az eleve szűkre szabott díszletraktárt, a pincébe kényszerült búiorraktárt. Dé meg- oldották — belső udvar beépítésével — a színészek:, a színházi dolgozók kiszolgálóhelyiségeinek problémáját. A háromemeletes öltözőházban kapott helyet a 20 személyes énekkari és a 16 személyes 'tánckari öltöző; itt vannak a zenekari öltözők, a 3—4 személyes színészöltözők, mindegyik mosdóval, zuhanyozóval, A klubszoba, a színésztársalgó, a büfé, a fodrászműhely, mind készen várja a művészeket.

A hallban, a lépcsőié’.járónál két márványtábla a színház múltját idézi. Az egykori orfeum alapítóinak, építőinek nevét vésték arany betűkkel a márványba.

A múlt század utolsó éveiben, »amikor még az aranyifjúság az orfeumba járt, Tarján Vili volt a legnépszerűbb gyerek az éj komolyabb hölgyei körében, benn a nagysza- kállú Munczy Lajos vonta a könnyed francia sanzont, és a télikert falán frissek voltak a pohártörés nyomai a legendabeli pezsgős éjszakákból, midőn a Pomery patakban folyt és ezer forintot elverni egy éjszakán olyan megszokott dolog volt a Somossy-házban ... « írja Krúdy.

A Somossy-ház, a Nagymező utcai orfeum a milleniumi kor pompájával, szemet gyönyörködtető csillogásával vonzotta vendégeit. Azt mondják, a mutatásra Somossy tanította meg i Budapestet: együtt ivott, mulatozott vendégeivel. Nagy es- i téli, pezsgős úri murik színhelye volt az orfeum. Faluk, óriás birtokok kerültek dobra Munczy Lajos zenekísérete mellett. A mulatozások nemcsak a vendégek vagyonát vitték el, hanem Somossyét is.

ÜJ TULAJDONOSOK jöttek. 1922 nyarán operettszínházzá alakították az épületet, decemberben pedig Helti Jenő lelkes szépségű avatóversével és Földes—Buttykay: Oliva

hercegnő című operettjével megnyílt a Fővárosi Operett- színház. Roboz Imre, Fáludi Sándor, Kabos Gyula, Sebestyén Dezső, Bárdos Artur és mások igazgatták a színházat.

1945 tavaszán — április 5-én — a Csárdáskirálynővel és Honthy Hannával újból megnyílt a színház. S mi mással nyithatna most is, 26 év múltán, mint a Csárdáskirálynővel és Honthy Hannával.

A megújult operettszínház.

K. M.

— És a gyerekek? Hogyan élnek?

,A hajdani, most már nyugdíjas asztalosmester apró, világoskék szeme megrebben. Révedező tekintete felélénkül, mintha nem tőle várnának választ, hanem kedvező hírt hallott volna. Apró bó- lintgatásokkal jelzi, hogy örül a kérdésnek, magában már fogalmazza a feleletet. Vastag ujjaival a félig telt poharat kulcsolja, mintha a házigazda biztatására várna.

— A Sárinak jól megy — mondja. Halk, fakó hangjában ott bújkál az alig leplezett dicsekvés. — A férje tsz-elnök, együtt végeztek az egyetemen. Szépen keresnek. Nemrégen a tv-ben is szerepelt a vöm — talán láttad is —, egy találmányát mutatták be. Ha jól emlékszem, hetvenezret kapott érte. A Sári meg a beosztottja. Gyümölcstermesztési apronómus. Jól élnek. Mindenük megvan.

— És a nővére? A Margit?

— Szövőnő. Gyakran megyek ám Sáriékhoz. Nyugdíjban vagyok, ráérek. Nem? Háromórányi utazás. Az állomáson kocsival várnak. Rönó. Vgye, így mondják? Szóval, ilyen autójuk van. Először Wartburgot vettek, tavaly aztán kicserélték. Nagyon szép kocsi. Fehér. És a rugózása!

— A Margit férje? A régi helyén?

— Igent Ott dolgozik ő is a szövőgyárban. Sanyi, a Sári ura, igen rendes ember. Háromféle bort is az asztalra tesz, amikor náluk vagyok. Aztán megmutogatja a gazdaságot. Szépen elbeszélgetünk.

— És a kisgyerekek?

— Jaj, az a Sanyika! Nahát, te még olyan gyereket nem láttál! Micsoda érdeklődés, olyan kérdései vannak, mint egy felnőttnek. És engem igen szeret! Amikor meglát, ugrik a nyakamba, alig akar elengedni.

— Margitáknál két gyerek van, ugye?

— Két lány. Felsősök. Amikor legutóbb Sanyiéktól el akartam jönni, sirt a kölyök. Olyan eleden, értelmes gyerek, igazán. Nem azért mondom, mert az én unokám. Egyszer eljöhetnétek meglátogatni. Biztosan örülnének Sáriék.

— Szép a lakásuk?

— Ajaj! Micsoda kényelem! Hát ott minden van, amit csak el lehet képzelni egy házban. Négy szoba, hűtőszekrény, központi fűtés — tudod, olajjal működik, olyan kis kazánnal —, ragyogó fürdőszoba zöld csempével, tágas veranda, És a kertjük!

Igaz, szakemberek tartják rendben, a Sáriék csak irányítják, mit meg hogyan.

— A Margiték a Józsefvárosban laknak még?

— Ott. Gyűjtögetnek, de még nem tudtak valami rendesebb lakáshoz jutni. Ja, azt nem mondtam, ugye, hogy a Sáriék villát is akarnak épülni? Amolyan kisebb nyaralót. Vettek egy telket Szentendréhez közel. Azt mondják, messze van a Balaton, a Dunakanyart meg egy óra alatt elérik a kocsijukkal.

— Szeretném látni őket. Mikor is találkoztunk? Ha jól emlékszem, Margittal kereken húsz éve. Akkoriban ismerkedett meg a férjével. Sári meg gimnazista korában járt itt egy barátnőjével. Itt is aludtak. Szép lány volt a Sári.

— Most is nagyon csinos. Hétköznap nadrágban jár, de jó alakja van, nem hízott el a gyerek után sem. És nagyon szeretik, a gazdaságban. Mindenkihez kedves. Azt mondja, szót fogadnak neki az idősebbek meg a fiatalok is. Pedig még csak jövőre lesz harmincéves De nagy tekintélye mm.

Új szobrok készülnek

A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat városligeti műterméb en több új alkotáson dolgoznak a kőfaragók. A szobrok többsége vidéki létesítmények kö nyezetét díszíti majd. Képünkön: R. Kiss Lenke díszkútjának egy részlete, melyet Veszpr mben állítanak majd fel. Háttérben Marton László Baiator szépiákon felállításra kerülő női torzója.

Panaszok nyomán

Zsűrizni nem könnyű dolog, különösen akkor, ha a versenyzők lelkesedése, ügyszeretete évről' évre szebb és jobb megnyilvánulásban mutatkozik a színpadon. Éppen ezért a műkedvelő művészeti mozgalomban különösen nehéz. Az ítéleteket itt vélemények, különböző szempontok alapján sűrítik. Egyébként is, nincs tévedhetetlen ember, s most a tavaszi szemlék után meglepően sok panasz, néha mendemonda és »megérzés* jutott el hozzánk. Megkerestük a válaszra illetékeseket: Klujber Lászlót, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának népművelési csoportvezetőjét és Németh Jánost, a megyei KISZ-bizottság munkatársát.

Somogyi Néplap:

— A helikoni selejtezők a művészeti szemlékkel egyszerre zajlottak. Miért?

Klujber László:

— Mindenképpen egyszerűbbnek és hasznosabbnak ítéljük így. A művészeti szemlék zsűrizésével egy időben végezhettük a helikoni cso— Örülök, hogy jól vannak. Igazán örülök. Már úgyis régen hallottam róluk.

Az idős vendég elálmoso- dott. A lila erektől átszőtt kis táskák mintha megereszkedtek volna, amikor néhány másodpercre lehunyta a szemét. Igaz, éppen itt az ideje, hogy lepihenjünk. Hirtelen fölrezzen. Rám néz. Valószi- nűtlenül kicsi szája mintha vidám füttyre csúcsosodna, és mint valami fontosat, úgy kérdezi:

— Te nem szoktál vadászni?

— Nem.

— A Sári férje, a Sanyi már kétszer meghívott vadászatra. Egyszer lőttem is egy nyulat. Mert katona koromban jó lövő voltam. Tudod, még az első világháborúban. Tizenötben kaptam is érte eltávozást. Szép dolog a vadászat. Egészséges.

— Igen. Persze.

Újra a pohárra réved, sűrűn kezd pislogni.

— Le kellene feküdni.

— Igen. Elálmosodtam. Pedig még akartam valamit mondani Sáriékról. Majd holnap eszembe jut. Vagy az éjjel, mert én már korán ébredő vagyok.

P&ái László

portok zsűrizését, és hogy egy műsorban léptek színpadra fiatalok és idősebbek, munkásgyerekek és középiskolások, ez véleményem szerint helyes. És korszerű is. Németh János:

— Az országban kevés helyen csinálják így — egyáltalán, kevés helyen váük eny- nyire közüggyé a művészeti szemle. S ez szerintem már eredmény, hogy így van. Hogy együtt halad a helikoni selejtezővel, az éppen a jó összkép miatt helyes, és a dolgok anyagi oldalát tekintve a rendező szerveknek kevésbé költséges is.

Somogyi Néplap:

— Mint hallottuk, már továbbjuttatott együttest töröltek a továbbjutottak névsorából. Klujber László:

— Ez félreértés lehet. Hiszen sem a körzeti, sem a járási, sem a városi bemutató után nem hirdettük ki a Helikonra javasolt csoportokat. Csak a megye valamennyi középiskolái és szakmunkásképző intézeti csoportjának megtekintése után tettük ezt. Az említett bemutatók után csak a Szóljatok szép szavak rádiósvetélkedőre hirdettük ki a selejtezőre jutott csoportot. A zsűri összetétele állandó volt.

Németh János:

— Lehet, hogy a félreértés oka félreértelmezés volt Mert amikor felhívtuk az iskolák igazgatóit, hogy támogassák a csoportokat a helikoni szereplésben, ezzel nem a to- vábbjutottság tényét szögeztük le, hanem úgy értettük, hogy a selejtezőre készülésben is támogassák őket Somogyi Néplap:

— A Helikonra javasolt csoportok miért nem vesznek részt a szemle megyei bemutatóján?

Klujber László:

— Rendkívüü módon megnövelné a műsoridőt. A megyei bemutató műsora így kétórás. És hadd tegyem hozzá, ebben a két órában nagyon sok helikoni csoport is fellép.

Németh János:

— A helikoni utaztatás elég nagy anyagi terhet jelent a középiskoláknak, és ezt csak tetéztük volna.

Somogyi Néplap:

— Ügy tudjuk, a helikoni feltételek között szerepel az is, hogy az együttes bizonyos múlttal rendelkezzék. Mennyire tekintette ezt a zsűri mérvadónak, és mi a véleménye róla?

Németh János:

— Tíz hónap és öt fellépés, ez a feltétel. A kiírásban olvasható. Mindenütt mérvadónak tekintettük.

Klujber László:

— És helyesnek, hiszen as idő és a fellépések nyomán válhat csak éretté, pódiumra éretté egy csoport Somogyi Néplap:

— Volt iskola, ahova nevezési lapot sem küldtek. Ez hogyan történhetett?

Németh János:

— A városi »körzetben« fordult elő, a szervezési hibát e városi tanács és a városi KISZ-bizottság felelősei követték eL Adminisztrációs hiba mindenképpen. Úgy kárpótoltuk a szakmunkásképző intézetet hogy a zsűri tagjai kimentek az iskolába és ott tekintették meg külön a produkciót

Somogyi Néplap:

— A Helikonra írásban is sokan pályáznak. Ki dönt itt a továbbjutásról?

Klujber László:

— A megye legjobban hozzáértő szakemberei zsűriztek. És pártatlanul.

Somogyi Néplap:

— Mi volt ennek a záloga? Klujber László:

— A jeüge.

Németh János:

— A TIT Somogy megyei szervezetének segítségével és ajánlása alapján hívtuk össze ezeket a szakembereket Somogyi Néplap:

— Kaptak-e lehetőséget a művészeti csoportok vezetői arra, hogy elmondhassák véleményüket?

Klujber László:

— Területi szakmai megbeszéléseket tartottunk. Erről az országos szervek képviselői is megelégedéssel nyilatkoztak. Egyben továbbképzés is volt valamennyi. Az persze más kérdés, hogy volt olyan csoportvezető, aki egyszerűen nem jött eL

Ügy véljük, a válaszokból egyértelműen látszik, hogy milyen nagyon csínján kell bánni a műkedvelő együttesek munkájával, milyen sok tényezőre kell figyelemmel lennie a zsűrinek. A kérdések és feleletek tükrében is kirajzolódik egy olyan tanulság, hogy a panaszokban van félreértés is, de megszívlelendő tapsztálat is. A műkedvelő művészeti fórumok egészen nagy tömegeket, sok iskola tanulóit mozgósították. Mindenképpen vigyázni kell az agyon- szervezéssel, nehogy csoportok sikkadjanak el az adminisztráció útvesztőiben, fiatalok kedvét szegjék a tévedések. És éppen a bemutatkozás utáni igényt tartjuk útjelSlőnek, azt a feladatot, amelynek megvalósítása mind nagyobb lehetőséget biztosit m szereplésre., ffi, X.

HOMOGY!! W«f»fcASP