Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT „Fényt áraszt ott, ahol sok volt a sötétség...u Göröngyös utakon Az 1967-es tanacsválasztás idején járt Somogy megyében Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke. É lményeinek egy részét a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtár vendég­könyvében igy summázta: »Ä (megyei) könyvtár az or­szág egyik legszebb s legkor­szerűbb kulturális intézménye. Fényt áraszt ott, hol régen sok volt a homály és a sötétség. Most ezrek és ezrek járnak ide, hogy tudásukat s műveltségü­ltet gyarapítsák.« A könyvtárhálózat fejlesztése Somogybán töretlenül ívelt föl­felé. Az elmúlt négy évben sok somogyi faluban a legnagyobb ünnep éppen a könyvtáravatás volt. 1967-ben avatták a járási könyvtárat Marcaliban; majd Gadány, Balatonszemes, Igái, Lakácsa, öreglak, Somogyasza- ló, Szenna, a kaposvári Ságvári úti fiókkönyvtár kapcsolódott a meglevő hálózathoz. A következő évben könyvtá­rat kapott Bálatonföldvár, Kis- bárapáti, Magyaratád, Mosdós, örtilos, Rinyabesenyö, Somogy- babod, Somogyvár, Űjvárfalva, 1969-ben Attala, Boronka, Bu- zsák, Bedegkér, Nagyberki, Rélest. 1970-ben tovább épült a somogyi könyvtárhálózat: ek­kor kaptak új, impozáns fiók­könyvtárat, Kaposváron a Cse­ri városrész lakói, klubkönyv­tárat a bodrogiak, a három­faiak, Rinyaújnép, Somogy- szentpál és Tarany lakói. A számok sok mindent je­leznek, de önmagukban a fej­lődés kimutatására kevésnek bizonyulnak. Talán idézni kel­lene annak a kis általános is­kolás lánykának a magabiztos viselkedését is, aki második otthonának érzi a könyvtárat, ahova rendszeresen jár. Vagy azt a pedagógust, aki úgy véle­kedett, hogy a községében épült új könyvtár mennyi minden­ben segíti iskolai munkájában. Ennek a négy évnek fejlődésé­hez »tartozik« az az olvasó is, aki ebben az időben lett olva­só ember, noha hajában már ősz szálait csillognak ... 1967-ben a megyében 79 819 volt az olvasók száma, a lakos­ság 22,1 százaléka. Egy főre 1,9 könyv jutott. 1970-ben már 2,4 könyv jut egy lakosra, a köl­csönzött kötetek száma a négy év alatt 1 756 087-ről 1 840 014- re emelkedett. A tanácsok ebben a négy év­ben még fokozottabban igye­keztek a könyvtárügy szolgála­tába állni. A megyében évente mintegy hatmillió forintot for­dítottak a könyvtárhálózat fej­lesztésére, ebből másfél milliót könyvre költöttek. Néhány ta­nács példaszerűen támogatta a könyvtárhálózat fejlesztésének mozgalmát: itt említjük meg Öreglak, Bodrog és Oszlopán tanácsát, ahol közösen terem­tettek korszerű feltételeket a Töretlen bizalommal »Az ember szép sajátja a remény. De éppen így sajátja az akarat, a törekvés, hogy reménye ne illúzió, hanem valóság legyen. Az ember ezért mindenre képes." Ha a nehézségben megértés alakul ki az együtt dolgozók könyvkölcsönzéshez. De mellé- között, hogyne lenne így, mi­jük kell még állítanunk a so- ' kor a bajok megszüntetéséért mogyszentpáliakat és az istván- ‘ kezdenek együtt dolgozni az diakat is, ahol szintén jelentős emberek. anyagi támogatást kapott a könyvtár. A községi tanácsok évente napirendre tűzték a könyvtá­rak helyzetének vizsgálatát; a megyei tanács, a járási taná­csok is gondoskodtak arról, hogy a könyvtárügy tovább fejlődjön Somogybán, ahol eddig olyan szép eredményeket értünk el. A szakavatott, hivatásának élő könyvtáros nemcsak köl­csönöz, hanem nevel is. Az ol­vasó ember mérnöke a könyv­táros. A személyi feltételek is javultak: 1967-ben 61 főhiva­tású könyvtáros dolgozott me- gyeszerte, 1970-re ezök száma 77-re emelkedett. Mellettük je­lentős tiszteletdíjas és részfog­lalkozású gárda tevékenykedik. A könyvtárhálózat fejlődé­sében az elmúlt négy év »történelminek" mond­ható, és azt a folyamatot, ame­lyikben eredményeink szület­tek, kulturális forradalomnak nevezzük. Kállai elvtárs után egy NDK-beli könyvtártudo­mányi munkatárs szavait idéz­zük: »Mi csak csodáljuk azt a nagyszabású könyvtárfejlesz­tést, amelyet ebben a megyé­ben láttunk." Horányi Barna Nagyatádi tavasz Mindenki segíteni akar — Laci! Megkaptuk a kért gépkocsikat? — Nem. elnök elvtárs. Azt válaszolták, hogy ma nem tud­nak adni, de holnap már igen, s a jövő héten ha kell, min­dennap biztosítanak kocsit. Az elnök felveszi a telefont. A vonal túlsó végén aí egyik nagyatádi üzem gépkocsielő­adója. Egykettőre megállapod­nak. A nagyközségi tanács el­nökének, Hamvas Jánosnak az irodájában voltam fültanúja a fenti párbeszédnek. Nagyatádon mindenki segí­teni akar, valamennyi üzem, vállalat és intézmény részt vállal és kér a várossá szer­vezés munkáiból. Az április végi városavatóig egy jó hónap van még, a munka viszont két-háromhónapnyi. Ügyesen kell szervezni, irányítani, hi­szen egyetlen gépkocsikilomé­ter, egyetlen munkáskéz sem veszhet kárba. A költségvetési üzem vezető­je, Vigh László napjában két­szer is beszámol az elnöknek — persze csak akkor, ha meg­találja — hogy állnak a mun­kával, mi lesz a másnapi fel­adat. Ha az irodájában lévő te­lefonon volna tárcsa, akkor azt írhatnám, hogy forróra tár­csázza a készüléket, de mivel nincs, a telefonhasználat jelző­je az lehet, hogy a kagyló nem pihen a bakelitvillán. Pedig nem az irodából irányítanak, mert amikor Hamvas János keresi az üzemvezetőt, akkor általában azt a választ kapja, hogy valahol a városban néz­zen utána, mert reggel óta nem látták. — Nézzünk körül a város­ban — javasolja a vb-elnök, s Hubay Sándor elnökhelyettes, Vigh László és Mihály Gyula, az építési csoport előadója társaságában nekiindulunk. A zsebekből előkerülnek a jegy­zetfüzetek, hátha befejeztek már néhány munkát, s ki le­het »pipálni«. Az OTP új épülete melletti házon megkezdődött a tataro­zás, az állványon dogozó fes­tők keze alatt ég a munka. Az Atád Áruház előtt egymást érik a földszállító gépkocsik. Itt az autóparkolót építik. Az Ezüstkancsó előtt két sze­mélykocsi is parkol a járda mellett. Amikor Vigh László rászól az egyik sofőrre, az nem sok hajlandóságot mutat odébbállni. Ha a szabálysérté­na a jó szóra, a kérésre hall­gatni. — Sajnos, ez is előfordul, pedig nem szeretünk büntet­ni — mondja Hamvas János. — Az emberek már megszok­ták, hogy ide állnak gépkocsi­jukkal a járda mellé, pedig máshol is lehet parkírozni. Hubay Sándor és Vigh László megállapodtak abban, hogy milyen kővel borítják be a most még felázott, sáros földcsíkot, kővázákat is kihe­lyeznek és letakaríttatják a járdát. Sétálunk tovább, s vala­mennyien mérgelődtünk, mert az építkezések környékén órási a rendetlenség, nagy a sár, képtelenség rávenni az építő­ket, hogy rendet tartsanak munkahelyükön. A gyógyszertár láttán azon­ban elpárolog indulatunk. A patika melletti házat is átfes­tik, és az aprócska házak meg­fiatalodva, megszépülve nézne!’ a térre. ' — Délután kezdik meg a gimnazisták a Baross utca rendbetételét r— hívja fel a fi­gyelmet Vigh László, a kollégi­um előtt pedig parkot építe­nek József Attila szobra köré. A látható sürgés-forgáson kívül a gyárakban is dolgos munkáskezek fáradoznak a vá­ros csinosításán. A cérnagyá­ri és a konzervgyári lakatosok például az utolsó simításokat végzik a játszótéri hintákon, mászókákon. Nagyatádon min­denki segít. A jó idő kicsalta a parkokba az embereket, s az utcákat, tereket járva maguk is látják, hogy mit kell rend­be hozni, kijavítani, átfesteni. A városavatóig nincs sok idő vissza, de máris többen fogadkaznak, hogy vállalásu­kat ápilis '4-ig teljesítik. Saly Géza Ezt az évet más alapon kez­di ez az egyesült szövetkezet, mint az egyesülés utáni elsőt. »Célprémiumot fizettünk á traktorosoknak, és beleértve a háztájit is, csaknem egészé­ben elvégeztük az őszi mély­szántást. Idejében elvetettünk, és elég jói teleltek a vetések« — ebben a két mondatban benne van minden. Az is, ami szóban nem fogalmazódott meg: újabb reménnyel, lénye­gesen kedvezőbb körülmények között kezdheti a nagy kö­zösség az új gazdálkodási évet. Órában, lapban nem lehet meg­határozni mennyi ta­Körül­tekntően, megfontolva nácskozás, vita előzte meg ezt a mostani időszakot, mikor már körvonalakban megfogal­mazódott, mi az, amit tenni kell, mi az, ami változtatást kíván, hogy a közösség egye­sült erővel, a nehéz kezdet után lépésről lépésre előreha­ladhasson. S ahogy nem lehet így utólag a vívódások, a töp­rengések minden mozzanatát visszaadni, az elhatározások közül is csak a legfontosab­bakról szólunk. »Bebizonyította a múlt év —jegyeztem föl egy véleményt —, hogy a munkaerőhiány miatt, a gazdaságosabb terme­lés érdekében változtatni kell a vetésszerkezeten.« A kisebb területen termelt, de munka- igényes növényekről — do­hány, szántóföldi kertészet — lemondott a gazdaság. Termé­szetesen a meglevő holland ágyakban tovább folytatják a primőr zöldségtermelést. A felszabaduló területeken, ész­szerű forgót kialakítva, takar­mányt és géppel művelhető árunövényt, napraforgót ter­mel a szövetkezet. Ügy gépesí­teni, úgy szervezni a terme­lést, hogy a költséggazdálko­dás minél ésszerűbb legyen — vezérfonálként kísérte végig az elhatározásokat. A vetésszerkezet ésszerűsí­tése a gazdálkodás ez évi új vonásainak csak egyike. Leg­alább ekkora gondot, feladatot jelentett az állattenyésztés már a műit évben megkezdett centralizációjának továbbfej­lesztése. Lényegében mindhá­rom korábbi nagyüzemben el­avult, korszerűtlen, régi épü­letekben folyt az állattenyész­tés. Törvényszerűen vetődött fel az állatfajok csoportosítá­sával együtt az átalakítások szükségessége. A szavasmariia- tenyésztésben a területi kon­centrációt az adott lehetősé­gek között sikerült elvégezni, ám a sertéstenyésztés rftég há­rom helyen folyik. Hogy mi­lyen hátrányokkal, gondokkal, oróblémákkal jár ez a szét­aprózottság, azt talán nem ’s kell részletezni. »Valamit segít nekünk az új intézkedés, a kétforintos izl»lási felár — mondta az elnök —, de ez csak átmeneti enyhítést jelenthet. Már az egyesülés előtt tárr váltunk arról, hogy Tömörpusztán a három gazdaság közösen épít egy sertéstelepet. Az egyesü­lés csak még jobban megerő­sítette ezt a szándékunkat. Az időpont még bizonytalan, de ennék meg kell lennie.« Az akarat nagy az embe­rekben. Nap mint nap kopog­tatnak az iroda ajtaján, írnak alá szerződéseket: a háztáji­ban nevelt hízóikat is a közö­sön keresztül értékesítik. Öt­száz körül van már a szerző­dések száma. Magukon segíte­nek, és közvetve a közöst is erősítik evvel. jMilyen Üj irányítási mód. egy- ki­mondani: az első közös év bebizo­nyította, nem a legjobb az üzemegység rendszerű szerve­zeti felépítés, s ezért ettől az évtől kezdve bevezették az ágazati irányítást a gazdaság­ban. De milyen hosszú volt az út eddig a felismerésig! Mennyi kis apró tényből állt össze a megállapítás: az üzem­egységrendszerben sok az »át­fedés«, s míg ugyanabban a dologban esetleg ketten is in­tézkednek, a felelősség né­melykor mégis elveszik. S hány éjszakába nyúló beszél­getésen alakult ki a nézet: nemcsak szakmai szempont­ból előnvösebb az ágazati irá­nyítás, hanem emberileg is többet. jelenthet. Hiszen az egységesebb szemléletet, az evvüvé tartozás érzését is mé­lyíti, ha nincs gyugyi, nincs györöki, nincs kislaki üzem­egység — egy van: a szövet­kezet egésze, vagy szükebben: az adott ágazat. Két új tagot vettek föl, most négy újabb jelentkezett. A kezdet nehéz volt, és ko­rántsem lesz könnyű a vesz­teséget pótolni, s közben fej­leszteni, erősíteni a gazdasá­got. De a tenni akarás, a többet tenni akarás olyan tiszta, mély szándékával lehet találkozni ebben a közösség­ben, melyre talán csak azok képesek, akiknél gyakori lá­togató volt a gond. S az em­ber, a reménye valóra váltá­sáért mindenre képes. Vörös Márta A XXIV. kongresszus küszöbén Néhány érdekes adat az SZKP-ról A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1966 márciusában, a XXIII. kongresszus idején 12,5 millió tagja volt. A március 30-án megnyíló XXIV. kong­resszushoz a párt úgy érkezik el, hogy tagjainak száma meg­haladja a 14 milliót. A taglétszám növekedése az SZKP két kongresszusa között a következő képet mutatja: 1966: 12 357 308 1967: 12 684 133 1968: 13 180 225 1969: 13 639 891 1970: 14 011 784 935 milliós forgalomra számítanak a Balatonon A BALATONI áruforgalom mintegy 16 százalékos növeke­désével számolnak a megye kereskedelmének irányítói eb­ben az évben. Az év második és harmadik negyedének 935 milliós forgalmát arra alapoz­zák, hogy a megnövekedett sze­mélygépkocsipark miatt több lesz a hétvégeken a kiránduló. A barcsi Dráva-híd megnyitá­sa óta egyre többen érkeznek Jugoszláviából. Az idegenfor­galom előrejelzése szerint mintegy 4—6 százalékkal több vendég érkezik az idén ha­zánkba. Arra is számítanak, hogy a korábbi éveknél na­gyobb lesz az utószezonban a Balaton-part forgalma, hiszen a szeptemberi vadászati kiállí­tásra érkező vendégek egy ré­sze eljut ide is. A vendégek számának növe­kedése a kereskedőktől, ven­déglátóktól még jobb felkészü­lést igényel. A megyei tanács kereskedelmi osztálya e felada­tok jegyében határozta meg kereskedelempolitikai célki­tűzéseit és az áruforgalom prognózisát. A múlt év tapasztalatai sze­rint a kereskedelem és a ven­lót hagyó reklámtevékenység, a választékhiány. Kevés volt a zöldség-gyümölcs a Balaton- parton, hiánycikknek számított sokszor a tej, tejtermék, a gyü­mölcsszörp, az üdítő ital, nem volt elegendő édesipari áru, konzerv, a sörről nem is be­szélve. A jelzések szerint ebben az évben javul a kínálat, számol­ni kell azonban azzal, hogy üdítő italból, gyümölcsből, sör­ből, savanyúságból, húskon­zervből és egyes édesipari ter­mékekből nem lesz elég. Az egyenletesebb ellátást jól üte­mezett szállítási szerződésekkel tudják csak biztosítani. Ezért a megyei tanács kereskedelmi osztálya kívánatosnak tartja, hogy mielőbb kössék meg eze­ket. A szállodákban szükség van a szolgáltatások bővítésé­re is: indokolt kívánságuk a vendégeknek, hogy mosathas­sanak inget, vasaltathassák a ruhát, megvehessék a portán a vasúti, a mozi-, színház- vagy hajójegyet. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a kisebb haszonnal elért nagyobb forgalom bizto­sít megfelelő nyereséget a vál­lalatoknak. Ezért javasolja a déglátás nem mindig töreke , dett a nagyobb forgalom eléré- j megyei tanács kereskedelmi si bírságot megkapja, valószí- í sére. Ezt tükrözte több esetben osztálya, hogy árpolitikájukat núieg eszébe jut, jobb lett vol- | az árpolitika, a sok kivánniva-1 ennek megfelelően alakítsák ki az állami vállalatok és a szövetkezetek. Törekedjenek a stabil árakra, s a különleges igények kielégítése mellett le­gyen az étlapon olcsóbb étel, bor is. A sörfogyasztás különö­sen a nyári idényben emelke­dik erőteljesen. A szállító vál­lalatok Ilyenkor nehezen tud­ják kielégíteni az igényeket. A palackos import sör minősége és szavatossági ideje azonban lehetővé teszi a hosszabb táro­lást. Ezért ösztönzik arra a vendéglátó helyeket, hogy ké­szüljenek fel, s tároljanak eb­ből arra az időre, amikor na­gyon sok fogy belőle. A jobb áruellátást biztosítja, ha több lesz a polipack csoma­golású tej. Ennek megoldása mellett több helyen is kell az idén ilyen csomagolásban tejet és tejterméket árusítani. Szor­galmazzák a primőrök, a virá­gok, levelezőlapok, újságok árusítását, és nem feledkeznek meg a fogyasztói érdekvédelem fokozásáról. A múlt nyáron 4900 idénymunkást foglalkoz­tattak a kereskedelmi és ven­déglátó üzletek. Ellenőrzésü­ket, munkájuk segítését fontos­nak tartják. E FELADATOKAT a válla­latoknak, szövetkezeteknek még az idény megkezdésé előtt meg kell oldaniuk. X. L Négy év alatt évente átlag csaknem 400 ezer új tag és tag­jelölt lépett a pártba, vagyis havonta több mint 30 ezer, na­ponta több mint ezer szovjet ember kapta meg a kommunis­ta párt tagsági könyvét vagy tagjelölti igazolványát Az SZKP a szovjet nép él­csapata, a munkásosztálynak, a társadalom leghaladóbb osztá­lyának a pártja. Az 1967-ben tagjelöltként fölvettek 52,2 szá­zaléka volt munkás, a négy év folyamán pedig több mint a fele. A 14 millió kommunista kö­zül több mint 9 millió közvet­lenül a termelésben: a gyárak­ban és üzemekben, a kolhozok­ban és szovhozokban, az épít­kezéseken és a közlekedésben dolgozik. A párton kívüli mil­liókkal együtt ők teremtik meg a kommunizmus anyagi­technikai bázisát. »A kommunistáknak nincs semmiféle előjoguk, egyet ki­véve — másoknál többet kell tenniük a közös ügyért, mások­nál jobban kell harcolniuk és dolgozniok a közös ügy győ­zelméért. A kommunistáknak nincs semmiféle külön joguk, egyet kivéve — mindig elöl lenni, mindig ott lenni, ahol nehezebb« — mondotta L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a kom­munisták kötelességéről és hi­vatásáról. Az SZKP tagjainak több mint egyharmada — 39,3 szá­zaléka — munkás, 16,5 százalé­ka kolhozparaszt. A párttag­ságnak több mint a fele tehát a szovjet társadalom két alap­vető osztályának képviselője, a többi pedig alkalmazott. A kommunista alkalmazottaknak 37 százaléka mérnök-technikai lolgozó és mezőgazdasági szak­ember. Csaknem negyedrészük (23,5 százalék) tudományos, közoktatásügyi, egészségügyi dolgozó, irodalmár és művész. A kommunista alkalmazottak­nak 5,5 százaléka kereskedelmi, közétkeztetési, szolgáltatási vállalatoknál tevékenykedik. A fogyasztói érdekvédelemről és a kereskedelmi dolgozók helyzetéről Megbeszélést tartottak a Belkereskedelmi Minisztéríuir és a Kereskedelmi és Pénzügy. Dolgozók Szakszervezetének vezetőL A tanácskozáson rész' vettek Szurdi István belke reskedelmi miniszter és he lyettesei, valamint a szakszer vezet vezetői. A megbeszéli sen a fogyasztói érdekvédelen kérdéseit, a csaknem négy százezer kereskedelmi dol­gozó helyzetét, élet- és mun­kakörülményeit vitatták meg. A kereskedelem hatósági és szakszervezeti vezetői egyebek között egyetértettek abban is. hogy a kulturáltabb kiszolgá­lás, az előzékeny, udvarias magatartás érdekében tovább kell erősíteni az arra érde­mes kereskedelmi dolgozók er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. március 28. 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents