Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

Ój törvény a tanácsokról 0 LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Az út valahol elkezdődik hajtó bizottság ilyen ügyekben hozott határozatait megváltoz­tathatja vagy meg is semmisít­heti. Olyan esetekben viszont, amikor a végrehajtó bizottság a törvényben számára előírt hatáskörében — tehát nem a tanács által ráruházott ügyek­ben — járt el, a tanács ugyan­csak kifejtheti ellenvélemé­nyét: ekkor a felsőbb szintű végrehajtó bizottsághoz — a megyeihez — fordulhat. önállóan is rendelkezhet a tanács. Ha a tanácstagok több­sége úgy látja, hogy valami­lyen kérdést helyileg szabá­lyoznia kell, s ez semmilyen érvényes jogszabállyal nem el­lenkezik — tanácsrendeletet alkothat, s ezt a helyileg szo­kásos módon kihirdetheti. A tanácsrendelet éppúgy kötele­ző az érintett állampolgárokra, mint az országos főhatóságok rendelkezései. Éppen a tanácsok önállósá­gának megnövekedéséből adó­dik, hogy több joga és köteles­sége lesz ezután minden ta­nácstagnak. A törvény külön leszögezi, hogy a tanács min­den tagjának azonosak a jogai ás a kötelességei. Így bárme­lyik tanácstag a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé ter­végett Utolsó ülésén, mintegy a négy esztendei munka betető­zéseként fogadta el az ország- gyűlés a tanácstörvényt. A nép­képviselet legmagasabb szerve határozott arról: hogyan mű­ködjenek ezután a nép­képviselet alsóbb szervei, köz­tük azok, amelyek a legköze­lebb álnak az egyes emberek­hez: a helyi tanácsok. A tör­vényjavaslat vitájában hang­zott el: »A tanácsok tevékeny­ségének célja... a lakosság szolgálata. Ez adja munkájuk társadalmi jelentőségét, politi­kai jellegét.« Meghatározza a törvény, hogy a helyi tanácsokhoz tar­toznak — és a közeljövőben még szélesebb körben fognak tartozni — azok az államigaz­gatási feladatok, amelyek a la­kosságot közvetlenül érintik. A jövőben szükségessé váló új intézkedéseket pedig már ab­ban a szellemben hozzák, hogy amit csak lehet — intézzenek helyben, a községekben, nagy­községekben, városokban a ta­nácsok. Csupán egyetlen példa: sok városnak, nagyközségnek vol­tak már korábban is olyan gondjai, hogy a fiatalok otthon tartása a nők foglalkoztatása jVsTthet' me^izsgáfás' erdekeben szükség volna vala­milyen üzemre. Azt is jól tud-' ták a helyi vezetők, hogy üzem telepítése fellendülést hozna, magát a helységet is fejlesztené — ám ipartelepítés­re, gyártelep létrehozására sem pénzük, sem jogkörük nem volt Az új törvény most lehe­tőséget ad önálló vállalatok alapítására a tanácsoknak, s a nagyobb gazdasági önállóság révén megteremthetik hozzá az anyagi alapokat is. Mindez — lehetőség. A törvény szándéka és betűje nem a kötelező előírások rend­szerén alapul, hanem éppen ellenkezőleg: kereteket ad a helyi követelményeknek meg­felelő önálló munkához. Egyet­len törvénnyel aligha lehetne meghatározni mindazt, amit több ezer településen végre le­het hajtani. A helyi tanácsok éppen azért is kapnak fokozott önállóságot, nagyobb hatás­kört, hogy a helyi viszonyok ismeretében élni tudjanak ve­le. A törvény az egyes helyi ta­nácsok belső szervezetét is csak nagy vonalaiban határoz­za meg. Azt viszont, hogy hány tagú végrehajtó bizottságot, hány függetlenített vezetőt vá­laszt a helyi tanács, mekkora és mivel foglalkozó szakigazga­tási szervezetet hagy jóvá — a tanácsnak, a frissen megvá­lasztott testületnek kell eldön­tenie. Abban is a tanácsnak van döntési joga, hogy saját hatásköréből melyeket ad át — az ügyintézés meggyorsítása érdekében — a végrehajtó bi­zottságnak. Ezekben a kérdé­sekben a tanácsnak továbbra is döntő szava van: a végre­közérdekű kérdést vagy javas­latot. Ahhoz is joga van — az országgyűlési képviselők inter- oellációs jogához hasonlóan —, hogy a tanácsülésen vagy azon kívül felvilágosítást kérjen bármelyik helyi vezetőtől, il­letve a szakigazgatási szervek­től. A megkérdezett köteles a tanácstag kérdésére lehetőleg a tanácsülésen, s ha erre nincs mód, 15 napon belül válaszolni A tanícsta^iak hogy képviselje választóit — s ez agyben kötelessége is. Rend­szeres kapcsolatot kell tartani? azokkal, akik a tanácsba küld­ték, s be kell számolnia nekik munkájáról. Az is kötelessége hogy mindig és mindenütt ta­nácstagi megbízásához méltóan lépjen föl és viselkedjék. Hi­vatalos személynek kell tekinteni — s hivatalos személyhez méltó maga­tartást is kell tanúsítania, mint a törvény kimondja: »Minden politikai, gazdaság: vagy egyéb tevékenység, illető­leg magatartás, amely ellentét­ben áll a nép érdekeivel, ösz- •szeférhetetlen a tanácstagság­gal«„ X. E. (Folytatjuk.) A homok a beleolvadt hó­létől megdermedt, most ke­mény, biztos alap a guruló autókerék alatt. Mégis földút A tudatban, a térképen föld­út. Bodrog. Vasárnap délután. Kétoldalt házak. Harangláb, kultúrház, orvosi rendelő, is­kola. Járda nincs. De a föld­út valahol véget ér. Az autó­kerék nem is zökken, szinte észrevétlen az átmenet. Az út valahol elkezdődik. Ha azt mondom, hogy az egyesült osztopáni szövetkezet bodrogi üzemegységének nő­bizottsága vasárnap tartotta kéthónapos szabó-varró tan­folyamának záróünnepélyét — akkor ez mindennapos, talán kicsit sablonos hímek is tűn­het. De ezen a vasárnap dél­utánon tanúja voltam vala­minek. Valaminek, ami nagyon emberi, ami valami mást, töb­bet, újat ígér. S ha így nézem ezt a köznapinak tetsző hírt, akkor mint embernek, mint a mindennapok krónikásának is izgalmas, érdekes órákat je­lentett ez a vasárnap. Kommentár és nevek nélkül hadd idézzem föl egy beszél­getés részletét- — Őszinte legyek? Bizony sokan megszólnak, elmonda­nak minket mindennek itt a faluban. Munkában az összeíró biztosok Segítenek a szomszédok Mappában az iroda A műit hét elején százhar­minc összeíró biztos vette nya­kába Kaposvárt, s kezdte meg a választók összeírását Peda­gógusok, tanácsi dolgozók, ad­minisztrátorok kaptak megbí­zást a »mini« népszámlálásra, hiszen a választások előkészü­letei munkáinak ezt a fázisát akár ennek is tekinthetjük. A százharminc összeíró biztos közül kettőt kérdeztünk meg. Dobszai Dezsőnét és Pacskó Jánost. Egyikük számára sem jelentett újdonságot ez a meg­bízatás. Igaz, a Tóth Lajos Ál­talános Iskola igazgatóhelyet­tesének nagyobb rutinja van az ilyen munkában, ugyanis két népszámlálás és két vá­lasztás lebonyolításában vett már részt, de Dobszainé sem panaszkodhat: a tavalyi nép- számlálás és két választás van már a háta mögött. —• A legnagyobb körzetet kaptam, a 70—72-est — szá­mol be eddigi munkájáról Dobszai Dezsőné. — Ez a Ber­zsenyi és a Kanizsai utca kör­nyéke. Innen körülbelül hét- százan járulnak majd az ur­nák elé. — Hogyan fogadták az ősz- szeírót az emberek? — Végtelenül kedvesen. Va­sárnap például az első lakás­ban forró citromos teával kí­náltak —- rám is fért a nagy hidegben. Majdnem mindenhol I lom helyette, aláírás: megpróbálnak rám erőszakol- mehetek tovább. máris ni egy feketét, s szívélyesen, segítőkészen válaszolnak. Az egyik házból átszaladt egy né­ni valamelyik nap abba a la­kásba, ahol éppen voltam, hogy jártam-e nála, mert lá­togatóban volt a fiánál, s nem akarja, hogy elfáradjak még egyszer... — Hány órát tölt naponta a választók összeírásával? — Általában munka után kezdek, s hat, fél hét tájban befejezem, de szombaton egész délután, vasárnap pedig reg­geltől estig — persze ebéd­szünettel — mentem- Alig né­hány lakás van már csak hátra, úgyhogy rövidesen vég­zek a körzettel. Pacskó János tanárt a Tóth Lajos iskola igazgatói irodá­jában kerestem feL Volt egy lyukas órája, akkor beszélget­tünk. — Az összeírásokkal ötödi­kéig kell elkészülnünk, s je­lenleg úgy állok, hogy elfogy a kis »irodám« a mappából Itt őrzöm ugyanis az összeíró­lapokat. A Rippl-Rónai és Jó­zsef Attila utcai lakóit írom össze. Néhány szóban elmon­dom, hogy miről van sző, s ha valakinek nehezére esik a rubrikák kitöltése, megcsiná­— Találkozott-e olyan vá­lasztóval aki nem töltötte vagy nem tölthette ki az összeíró­lapot? — Közügyektől eltiltott vagy szabadságvesztéssel sújtott la­kó nem él a 69-es körzetben, de egy érdekes esetem volt. Az illető tengerész, állandó lakása a Rippl-Rónai utcában van, de most valahol a Föld­közi-tengeren hajózik. Hogyan fog szavazni? — kérdeztem a szüleitőL Majd talán rádión — volt a válasz, de megmon­dom őszintén, én nem tudnék válaszolni rá. Többen érdeklődtek, ha gyerekük katona, hol írják össze őket, ha a fővárosban kollégiumban él, hol szavaz­hat. Ezekre mindenhol meg­válaszoltam. Ügy számolom, hogy keddig befejezem a kör­zet választóinak összeírását. Dobszai Dezsőné és Pacskó János két összeíró biztos a va­rosban dolgozó százharminc közül- Véleményüket általános érvényűnek fogadhatjuk el Segítőkészen, gyorsan, a vá­lasztások politikai jelentőségét megértve fogadják a biztoso­kat a házakban és a laká­sokban. S. G. Ezt mondja a lakásrendelet A Lakáscsere A rendelet kimondja, hogy a bérlő a lakását — akár több lakásra is — elcserélheti. A cseréhez írásban megkötött szerződés kell, amely csak ak­kor érvényes, ha — állami la­kás esetén — a lakással ren­delkező szerv, nem állami la­kás esetén a bérbeadó is hoz­zájárul. Ha tartási szerződést kötöttek, a cseréhez az eltar­tónak is hozzá kell járulnia. Ha olyan tanácsi bérlakást akarnak elcserélni, amelyre közületi szervnek többszöri bérlőkiválasztási joga van, be kell szerezni a közületi szerv hozzájárulását is. Ha több bér­lője van a lakásnak, s az egyik el akarja cserélni a rá eső részt, be kell szereznie a bér­lőtársak hozzájárulását is. Ha létrejön a csere — el­lenkező megállapodás hiányá­ban — a bérlővel együtt lakó valamennyi személynek ki kell költöznie. Ha albérlő is volt a lakásban, elhelyezéséről együttesen kötelesek gondos­kodni. Megállapodhatnak úgy is, hogy az albérlő továbbra is bent marad a lakásban. Ebben az esetben — változatlan fel­tételek mellett — az új bérlő­vel kerül jogviszonyba. Ha azonban úgy állapodtak meg a cserénél, hogy a régi bérlő magával viszi az új lakásba is az albérlőt, vagy másutt he­lyezik el, ki kell kérni az al­bérlő hozzájárulását is. Ha nem tudnak megegyezni, a bérlőnek jogában áll felmon­dani az albérleti jogviszonyt. A régi lakásgazdálkodási jogszabályoktól eltérően ren­delkezik az új, amikor ki­mondja, hogy csere esetén az a fél, aki kisebb értékű lakás­hoz jut, vagy egyébként hát­rányosabb körülmények közé kerül, meghatározott összegű térítést kérhet. Ezt — a köz­nyelven lelépési díjnak neve­zett összeget — a lakáscseré­ről szóló szerződésbe bele kell foglalni. Ha a két bérlőnek a lakáscsere-szerződés megkö­tése után vitája támad, jogor­voslatért a bírósághoz kell fordulnia. Tizennégy százalékkal nőit egy év alatt a gyógyszerfogyasztás kezelést, annyira felesleges és káros túlzásokhoz vezet egy, a lakosság széles körében el­terjedt tévhit Az antibiotiku­mokat egész sor olyan beteg­ségtől való gyors és könnyű megszabadulásra is fel szeret­nék használni, amelyek ellen egyszerűen nem is hatásosak, így például a közönséges nát­ha vagy az influenza anti­biotikummal nem gyógyítható, sem meg nem előzhető. Hatá­sosabbak lennének a szalicil­készítmények, lázcsillapítók, komplikáltabb esetben például szulfonamidok (triaseptyl stb.). Ésszerű korlátok között A hazai gyógyszerfogyasztás a múlt évben ismét emelke­dett, s mintegy 14 százalékkal haladta meg az előző évit­Az 1969. évi 3976 millió fo­rinttal szemben 1970-ben 4449 millió forintot tett ki a fel­használt gyógyszerek értéke. — A gyógyszerfelhasználás szintje, magas mértéke álta­lában a lakosság egészségügyi kulturáltságát és ellátottságát, növekvő igényeit, életszínvo­nalát jelzi, ennyiben tehát po­zitívum. Ha azonban egyes fontos gyógyszercsoportok forgalmát nézzük, korántsem jutunk ilyen egyértelmű kö­vetkeztetésre — mondta a »gyógyszermérleget« értékelve Lázár Jenő, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetője. Az 1970. év gyógyszerforgal­mának forint értékben kifeje­zett 22 százalékát antibiotiku­mok tették ki. Amennyire fontos, hogy minden rászoruló beteg megkapja a sok esetben f mással nem pótolható, nagy j hatású, korszerű antábiottkus \ hasznos, ha egy-két egyszerű, alapvető gyógyszer és főleg kötszer van otthon. Helytelen azonban a megmaradt, már felesleges gyógyszerek tárolá­sa azon az alapon, hogy »hát­ha valamikor még jó lesz«. A gyógyszerek korántsem tart­hatók el korlátlan ideig. Ak­kor óvjuk egészségünket, ha házipatikánk »kincseit« is :sak orvosi vélemények alap­ján vesszük be. — Mondtam én, asszonyok, nem kell ezzel törődni. Sokan talán már csak irigységből, megbánásból beszélnek Mert hallottam nem egyet, aki be­vallja: sajnálja már, hogy nem jött közénk, nem gondolta, hogy ilyen hasznos lesz ez a tanfolyam. — Azt hiszik, hogy ezt a záróünnepélyt a közös pénzé­ből csináljuk. Pedig az utol­só fillérig mi adatuk össze! — Sok minden furcsa még az emberekben. Annyi a be­teg, hogy csak na, de ha az orvos előadást hirdet egészsé­günk védelméről, akkor be­szélhet a négy falnak — Nehéz ezt megmagyaráz­ni, miért van. De hát egyszer csak meg kell változnia en­nek. Nekünk érdekünk! Ehhez a beszélgetésrészlet­hez — bár időrendben más­képp történt — hadd tegyem hozzá Mikula Istvánnénak, a nőbizottság elnökének szavait. — Itt Bodrogon igen nagy probléma az asszonyok fog­lalkoztatása. Sokan vagyunk Régóta és egyre jobban mon­dogatjuk: találjon lei a vezető­ség valami melléküzemet vagy valamit, ahol az asszonyok fo­lyamatosan dolgozhatnának. Mikor megalakult a nőbizott­ság, egyhangúan azt kívánták szervezzük meg ezt a tanfo­lyamot — Valami ilyen jellegű fog­lalkoztatást szeretnének a ké­sőbbiekben ? — No — cinkos kacsintás az asszonyokkal — tulajdon­képpen ez a célunk- Ezért is gondoltuk úgy, hogy legalább még két-háromszor megismé­teljük ezt a téli tanfolyamot. Saját költségén, áldozatot is vállalva. Mert akarnak vala­mit, valami többet. Minden bodrogi asszony érdekében. Tizenhatan kezdtek tanulni Gobányi Istvánná — Kató né­ni — irányításával. — Nagy gondban voltunk, hogy szakképzett oktatót sze­rezzünk. A tsz-szövetséghez fordultunk. Köszönjük, hogy azonnal és nagyszerűen segí­tett Tizenhatan — Mikula Ist­vánná, Gombos Istvánná, Mez- ricki Istvánná, Apáthi Lászió­né, Lantos Zsófia, Fábián Gyu- láné Lóki Istvánná, Domokos Erzsébet, Francikovics József- né, Jancsek Jánosné, Béres György né, Sárdi Jánosné, Horváth Erzsébet, Miha Ti- borné, Matucza Gyuláné és Farkas Erzsébet — hetenként háromszor tanultak. — Közben szóba került ott minden. A tv-műsortól a poli­tikáig mindenről beszélget­tünk. — Sokszor úgy elment az idő, hogy alig varrtunk. Mióta megépült a kultúrház, minden este világít az ablaka. A könyvtárnak 168 olvasója van, s ennek hatvan százalé­ka felnőtt. Ilyen tanfolyam, ilyen rendezvény viszont még soha nem volt- Az együvé for­málódásnak, az összetartozás­nak egy új módja bontako­zik ki. Ök tizenhatan a maguk varrta ruhájukban jöttek el a záróünnepélyre. Kedves, szép kis ünnepséget rendeztek csa­ládjuk, vendégeik körében. De közösen, együtt Ezek az asszonyok magu­kért, egyben másokért, tár­saikért is tenni akarnak va­lamit. Valami újat, valami mást mint ami eddig volt Hisznek és bíznak, hogy jó úton indultak eL Mert az út valahol mindig elkezdődik. Vörös Márta Előkészítik a dinnyeföldet Az Egyesült Vörös Hajnal Tsz csömendi üzemegységében öt­ven hold őszi szántást simítóz Francsics László traktoros, mert hamarosan megérkeznek Csányból a dinnyések. Importpiac-kutató kiállítás Budapesten öt ország 80 exportőrének háromezer mintadarabjából rendezte meg a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat a külföldi kötöttáruk szakmai bemutatóját, amely hétfőn nyílt meg az Országos Piac­kutató Intézet újonnan alakult Marketexpo részlegének szer­vezésében a Szaiay utcai be­mutatóteremben. A Konsumex ezúttal har­madízben rendezett ilyen jel­legű importpiac-kutató kiállí­tást, hogy a belkereskedelem képviselői itthon — anélkül, hogy a helyszínre elutaznának — szélesebb külföldi árukíná­latról kapjanak áttekintést. C9M«6¥ÍI ReFLiF 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents