Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-25 / 71. szám
Hogyan lesz a normából „ügy”? Csévék és zsinórcsatok Mennyi gond, meg nem értés, ellenkező szándék keresztezi egymást egy-egy üzem, gyár mindennapi életében. Különösen így van ez, ha a munkahely fiatal még, nincsenek évtizedekre visszanyúló hagyományai, s az itt dolgozók javarésze sem rég ül a gépek mellett. Sokszor' elég egy rosszul értelmezett, jelentéktelen intézkedés. Nőtt az átlagjövede'em A Kaposvári Ruhagyár ta- szári telepe somogyi mércével mérve már öreg üzemnek számít (az idén lesz hétéves). Amikor teljes a létszám, csaknem kétszáz asszony, leány dolgozik a gyorsvarrógépek mellett. Az összlétszám most százharminc. Többségük betanított munkás. Nincs könnyű dolguk: évente egykét alkalommal változik a termék, új anyaggal, új modellel kell megismerkedni. S az átállás sohasem megy könnyen, még a több évtizedes üzemi múlttal rendelkező munkások számára sem. Jelenleg orkándzsekiket varrnak. Napi 300—400 darab készül, pontosan annyi, hogy az éves tervet teljesíteni lehessen, s ha lehet, még rátenni is egy kicsit Nem véletlenül hangsúlyozom ezt mert a telep életében az éves terv a közelmúltig mindig egy kicsit mumus volt 1970-ben azonban sikerült az előirányzott mennyiséget teljesíteni, s a minőséggel sem volt probléma. Ezzel együtt gyarapodott a fizetés: a múlt évben például 11,7 százalékkal növekedett az átlagjövedelem, s az emberek 1600—’700 forint körül keresnek. Ki ennél többet ki kevesebbet, a végzett munkától függően. Endlizés nincs A kaposvári központ szabászata új eljárásokkal próbálkozott. Már a múlt évben úgy szabták az egyes modelleket, hogy például a háta egy darabból készült, s így kimaradt egy régi művelet, az úgynevezett hátaközépvarrás. Több más részmunkával együtt nem volt szükség az endlízésre sem, amely a karlyukak megerősítésére szolgált. Így a nagykamasz kuli átlag két óra negyven perces elkészítési ideje például hét perccel csökkent. A múlt év utolsó negve- dében még a régi normaidővel dolgoztak a munkásak, de január 1-től közölte a telepvezető, hogy ezt a bizonyos hét percet levonják az össz- normaidőből. Logikusan és jogosan, hiszen az el nem végezhető munkára nem járhat idő. A változást azonban okosan és nyíltan, a helyzetet pontosan megmagyarázva kellett bejelenteni, mert a felületesek számára, vagy akik eleve kételkednek a rendelkezés szándékában, ez indokolatlan normaemelésnek tűnhetett — így is volt — mondja Bocska Lajos telepvezető. — Januárban leállíttattam a gépeket, s elmondtam ml, miért történik. A többség megértette, hangsúlyozom, a többség... Volt aki nem értett egyet a bejelentéssel? — Igen. De nem nekünk mondta el, hanem máshová fordult panaszával. „Itt szeretném megmondani" Három asszony ül velem szemben, mindhárman megbecsült, kitűnő munkások. Németh Istvánné, Kiss Jánosné és Vancsik Ferencné. Beszélgetünk a munkájukról, a fizetésről, s aztán a normára terelem a szót úgy, hogy maguk mondják el, ha valami kifogásolnivaló akad. De nem, semmi. Meg sem említik, hogy változott volna valami. Amikor nyíltan nekik szegezem a kérdést, meglepődnek. — Nem volt ez normarendezés — mondja Vancsik Ferencné. — A telepvezető említette, miről van szó, s mi beláttuk, hogy így természetes. — De hogyan is lehetne másképp? — fűzi hozzá Németh Istvánné. — Egyáltalán ki említette ezt a dolgot? — Nem szeretem az ilyen eljárást — toldja meg a harmadik asszony. — Ha nem tetszik valami, én mindenesetre ott szeretem megmondani, ahol dolgozom. Különben sem értem. Néhány éve elég sóik bajunk volt. Nem tudtuk teljesíteni a tervet, kevés volt a pénz. Most végre rendeződtek a dolgoik, aki dolgozik, elég szépen kereshet. Fölösleges felfújni akkor ezt a normaügyet. Ami tulajdonképpen nem is volt soha »ügy«. Cs. T. „Ötösre is akadt már?" Szerencsekeresők között Lottószelvények halomban, rendezetlenül. Még mindegyik előtt a lehetőség — az ötös, a négyes találat ígérete.-Hét közepén ezrével, tízezrével érkeznek a kitöltött szelvények a begyűjtőhelyekről Budapestre, a Lottó Igazgatóságra és néhány nagyvárosi gyűjtőhelyre: Győrbe, Pécsre, Szegedre, Miskolcra és Debrecenbe. Szerdán és csütörtökön itt kezdik meg a szelvények rendezését, számsorrendbe rakását A két részből álló szelvényt kettévágják, és az oldalát piros vegytintával jelölik meg. Duplazáras páncélszekrénybe zárják, amelyet közjegyző is lepecsétel. Pénteken, miután kihúzták az öt számot, megkezdődik az értékelés, a nyertes szelvények kiválogatása. Déli 12 óra. A kultúrterem hosszú asztalain összecsomózott kötegek. Az asztaloknál sűrűn egymás mellett ülnek a válogatók.. Csendben, gépies mozdulatokkal helyezik karton sablonjukat a szelvényekre. A kartonon öt kivágott J négyzet, az öt nyerőszám sze- - rint. Ezt illesztik a szelvényekre, s így gyorsan kiválasztják a szerencsés találatosokat. Idős vagy középkorú férfiak, nők. Egy asztalsor, egy brigád. Az asztalfőn ül a brigádvezető. A gyakorlottabb brigádok 15 forintos órabért kapnak, a kevésbé gyakorlottak 1—2 forinttal kevesebbet. 4 Péntek déltől este 6-ig, 7-ig 4 dolgoznak, ezalatt valamennyi 4 szelvényt átnézik. 4 Délután ötkor jön a másik csoport, ök már a nyertes szelvényeket rakják rendbe. Szab 3d szemmel még egyszer ellenőrzik a számokat Ki, miért, hogyan? — vallatom a lottóválogatókat Középkorú férfi, textilipari vállalat anyagbeszerzője. — Mióta elkezdődött a lottó, azóta minden héten itt vagyok. Jól jön az a heti 24—100—120 forint —A keze, a szeme nem fájdul meg az automatikus munkától ? — Ó, már észre sem veszem Kétóránként közös szünetet tartunk, lazítunk. G. Lászlóné nyugdíjas. Tizenharmadik éve válogatja a szelvényeket A leggyorsabbak brigádjába tartozik. nak idején, ö ajánlott be, mert kevés a nyugdíjam. S itt mindjárt, a munka végeztével fizetnek. Z. Józsefné is nyugdíjas. Frissen fésült hajú, jól ápolt, szépen öltözött — ön miért jár ide? — Tudja, kedvesem, a társaság, a barátnők. Jól érzem itt magam. A gyerekeim mondják, hagyjam abba, ne strapái jam magam. De nekem ez program, szórakozás. Ilyenkor délelőtt mindig fodrászhoz megyek, manikűröztetek. Itt -mutatom be« az új ruhámat, cipőmet Este pedig hárman, lottón szerzett barátnők, elmegyünk a cukrászdába, egy kicsit beszélgetni. Dr. P. Valéria vállalati jogtanácsos. Amikor foglalkozását mondja, látja rajtam a csodálkozást. — 1959 óta minden pénteken eljövök. A vállalatom engedélyezte, hogy a szabad szombatot elcseréljem. Még diákként kezdtem, sajnálom abbahagyni. Élvezem, szórakozásnak tartom ezt a munkát Játszom vele. Most is találtam már két hármas és két kéttalálatos szelvényt — Ötösre is akadt már? — Ó, igen, kétszer is. Akkor megállt a munka; mindenki nézte, csodálta a szerencsés szelvényt Diákok, egyetemisták, szabadfoglalkozásúak, fiatalok, öregek. Jogász, orvostanhallgató, középiskolai tanár és sok nyugdíjas, mert az itt kapott összeg nem érinti az engedélyezett évi hatezer forintos keresetet Legkésőbb este 7-ig feldolgozzák az összes beérkezett szelvényt. A találatok arányában felosztják a nyereményösszeget És szombaton már közzéteszik a hírt, amely többnyire így kezdődik: »A héten öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot... értek el, nyereményük egyenként... forint« K. M. Csévéket, sátorkifeszítő zsinórcsatokat és makkgombokat készítenek a Böhönyei Vegyesipari Ktsz-ben. 25 ezer csévét készítenek a Kábelműveknek 1 200 000 forint értékben. A zsinórcsatokat és a makkgombokat a Tabi Campingcikk Vállalatnak gyártják. Egy terv a megvalósulás útján: Üzemi konyha épül a Dráva menti Egyetértés Tsz-ben A tagság többsége helyesli DANIEL LANG: Incidens a 192-es magaslaton Körülbelül ugyanebben az időben vizsgálták felül különböző bizottságok Rate és Mese rve ítéleteit is. Rafe büntetését nyolc évről négyre, Meserve-ét pedig tíz évről nyolcra mérsékelték. Több ok is közrejátszhatott az ítéletek megváltoztatásáÁprilisban Erikssont kitün- h1^_.a , ,. , , . , bizottságok enyhítő korultetessel leszerelték, es még ményként értékelték a vádlotugyanabban a hónapban újabb tek jenemét és származását, jogi fejleményekről kapott jgy nyert jelentőséget pél31. »•Nem tudom, hogy kinek kellett volna haragudnia kire: Manuelnek rám, vagy nekem rá. Mikor visszarepültem Car- sonba, ezt gondoltam: Manuel 4 tehát megúszta. Már csak hárman maradtak.« B hírt Vietnamban az esküdtek Clarkra vonatkozó kegyelmi kérvényét közben elfogadták, és így Clark életfogytiglani büntetése húsz évre csökkent Majd pedig — hat hónappal később, amikor ügye Vietnamból átkerült Amerikába — egy újabb bizottság felülvizsgálta 4 Clark ítéletét, és azt nyolc barátnőm Járt Ide an- 4 évre mérsékelte. dául az, hogy Mese rve szegény sorban nevelkedett, apja elhagyta az anyját, továbbá — mint azt a Fort Leavenworth-! tábor parancsnoka tanúsította — a volt őrmester kilenc osztályt végzett, büntetlen előéletű volt, római katolikus vallásról protestánsra tért át, New York állam északi körzetében egy A TÖTÜJFALUI Dráva menti Egyetértés Termelőszövetkezet Üzemi Híradójának (a gazdaság sokszorosított, rendszeresen megjelenő kiadványa) decemberi számában ez olvasható: »-Termelőszövetkezetünk novemberi vezetőségi ülése úgy foglalt állást, hogy a szövetkezeti demokrácia fejlesztésével összhangban, az egész tagság véleményének a megismerése végett kérdőíveket mellékelünk a Híradó mellé. Kérjük a tagságot, hogy véleményét a kérdésre adott válaszban írja meg, az igen vagy a nem szót húzza alá, s így juttassa vissza a tsz vezetőségéhez ...« A hat kérdés közül a harmadik így hangzik: »Javasolja-e péküzem építését, valamint üzemi konyha létesítését?« A vezetőséghez érkezett kérdőíveken kétszázketten igennel, tizenhatan nemmel válaszoltak. Eszerint tehát lesz pékség, kifőzde — s mindez szövetkezeti kezelésben. Hogy miért fontos ez? A vezetőség szerint: — Tagjaink túlnyomó többsége kész kenyeret vásárol a boltban, s ez a kenyér hol jó és szép, hol pedig rossz és csúnya, és sokszor nem is jut mindenkinek. Ezért határozott úgy a vezetőség, hogy sütödét kellene építeni. Lakócsára konzervgyárban dolgozott, katonaideje alatt ötezer dollárt tett félre, és hogy a jövőben »a brutális háborús élmények ellenére is ura lesz támadó ösztöneinek, mint a hivatásos ökölvívók«. Clark esetében a tábor parancsnoka — neki kellett eldöntenie, hogy a bizonyítékok alátámasztják-e Clark ítéletét, és hogy mérsékeljék-e ezt az ítéletet — azt az értesülést kapta egy tábori jogásztól, aki kihallgatta Clarkot, hogy a büntetőtáborban dolgozó katona »nagy szókinccsel rendelkezik, intelligenciája az átlagosnál magasabb«, és ha módja nyílna rá, hogy visszatérjen a társadalomba, diplomát szerezne angol irodalomból vagy filozófiából. Az is említést nyert, hogy Clark — Meserve-höz hasonlóan — szegény és hányatott családi körülmények között nevelkedett. »Mintha Svennék olyan könnyű lett volna a sora!« — szólt közbe Mrs. Eriksson, amikor idáig értünk. — »Mintha ő gazdag családból származna! Még hét éves is alig volt, amikor már traktort vezetett a farmon. Tízéves volt, amikor hirtelen gondoltunk, itt lenne a kenyérsütés és mellette alakítanánk ki az üzemi konyhát, ahol az igények szerint főznének négy község: Tótújfalu, Lakócsa, Potony és Szentborbás termelőszövetkezeti tagjai részére. A négy faluban az ugyancsak kialakítandó ebédlőkben tálalnak majd, s az az autó, amelyik a kenyeret széthordja, vinné a meleg ebédet is Lakácsáról. Mind a négy helyen elosztó, mosogató is lesz az étkezde mellett. A gazdaságban kényszervágott vagy selejtezett állatok friss húsát dolgozná fel a konyha. (Tegyük hozzá: az is sokat jelent, hogy jelentős nagyüzemi kertészete van az Egyetértésnek.) Nyári Pál tsz-elnök már közelebbi tájékoztatást mondott arról, ami a decemberi Híradóban még csak inkább elképzelésként olvasható: — Lakócsán megvettünk a községi tanácstól két házhelyet, itt lesz a központi kifőzde és a lakócsaiak számára az étkezés. Amíg ez elkészül, átmenetileg Potonyban főzünk, és ott helyben 60 személy étkeztetését biztosítjuk. Egyelőre főképpen a Potonyban levő szerelőműhely dolgozóira és az épülő két szárító személyzetére számítunk. Az evőeszközöket már megvettük, megérkezett a különféle garnitúrák egy része is. Potonyban már májusban kezdjük az üzemi étkeztetést, de az idén elkészülünk másutt is. Jövőre mind a négy községben használhatják a szövetkezet étkezdéit. Potonyban és Szentborbáson átalakítással, Tótújfalun és Lakócsán új épület emelésével létesítünk étkezdét. A sütöde és a konyha körülbelül egymillió forintunkba kerül. Lakócsán már elkészült a feldolgozó, ahonnan friss hús kerül majd a konyhára. Innen elszármazott fiatalokat hívnak haza szakácsnak, péknek. A személyzetet helyi erőből válogatják össze. Ügy tervezik, hogy egyelőre ebéddel indulnak, később esetleg más napszakban is adnak ételt — ha így kívánják az emberek. — A gondolat a tavalyi zárszámadó közgyűlésen merült fel először — mondta az elnök. — A megvalósulás a terv késése miatt maradt el mostanáig. DE A TERVBŐL végül is valóság lesz, ez most már nyilvánvaló. Közhasznú valóság, többségi akarat alapján. Hernesz Ferenc meghalt az apja. Vagy csak az itteni telek tették másmilyenné Svent, mint a többi katona? Az itteni januárok, amikor mínusz tíz fokig is leszáll a hőmérő, és olyan hófúvások vannak, hogy csak úgy tud a házból a szérűig jutni az ember hogy kötélen húzza magát.« Másfél éve amióta újra civil lett Erikssont főként a »berendezkedés« (ezt a szót használta a felesége) köti le. Amint Fort Carsonban leszerelték, azzal az elhatározással tért vissza Minneapolis- ba, hogy nem csinálja tovább az ácsmunkát, valami más foglalkozást keres. Bármenynyire szerette is ezt a munkát — bevonulásáig ezzel foglalkozott — és mint az újdonsült veteránoknál gyakori: nyughatatlannak érezte magát, változásra volt szüksége. önként adódott az a gondolata, hogy a rendőri munkát folytatja, hiszen Camp Radcliff-i napjai óta ez volt a dolga, de amikor megpályázott egy motorosrendőri állást a helyi útbiztonsági hatóságnál, megtudta, hogy kívánsága teljesíthetetlen — a testmagassága miatt. »Alacsomyobb voltam egy hüvelykkel a szabványnál« — magyarázza. Némi hálával így katonaság előtti, jól fizető szakmájához tért vissza, műbútorasztalos lett egy kisebb áruházban. Néhány hónapig azonban egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Amit csak maga körül látott, az mind sivárnak, céltalannak tűnt fel előtte: munkatársai, a monoton »blokkolás« érkezéskor és távozáskor, de néha még kedvenc foglalatossága, az asztalos- munka is. Elégedetlensége akkor múlott el, amikor sikerült felidéznie magában szabadság- ideje alatt kidolgozott tervét: hogy akármilyen munkát kap, túl fog emelkedni rajta. Ezen felbuzdulva beiratkozott a minnesotai egyetem egyik esti tanfolyamára, amelyen hiányos műveltségű felnőtteket oktattak a tanulás tudományára. Mrs. Eriksson őszintén bevallotta: (Folytatjuk^ OMOGTI NCPLAP csütörtök, UTL március 29,
