Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

Kötött pulóverek testvéreknek Középiskolába vagy szak munkásképzőbe ? A pulóvereket két színnel, de azonos vastagságú fonállal kötjük, a színén simán, bal oldalán fordítottan. (A két pu­lóver színe ne legyen azonos feltétlen.) A belekötött mintá­hoz (ez is két változatot mu­tat) a fonalat a munka bal ol­dalán vezetjük és lazán, de nem tágan kezdjük a kötést a megfelelő fonállal. A minta 23 szemből áll, s a mellékelt nagyításról könnyűszerrel le­olvasható. OTTHON CSALAD Az országos adatokból nem készül már pályaválasztá­si füzet. Ennek egyrészt az az oka, hogy bebizonyosodott: nem sokat értek azzal a fiata­lok, ha csak azt tudták, hány gimnazistát, szakközépiskolást, esztergályost- vagy műszerész­tanulót vesznek fel országosan. Ezért megyei tájékoztatók ké­szülnek — s természetesen fő­városi, amelyek ismertetik a különböző iskolatípusok felvé- teli adatait, röviden megma­gyarázzák a megyékben legke­resettebb szakmák által nyúj­tott lehetőségeket, felsorolják az országos beiskolázású in­tézményeket, s a legtöbbjük jó­tanácsokkal is szolgál a pálya- választáshoz. Van azonban né­hány kérdés, amely éppen azért, mert sok embert érint, bővebb magyarázatot is' meg­érdemel. Kezdjük talán azzal, hogy ki tanuljon gimnáziumban, szak* középiskolában tovább, s ki a szakmunkásképzőben. Ez a kérdés nagyon is izgatja a fia­talok zömét kitevő »középme­zőnyben-« lévőket és szüleiket. Mert viszonylag könnyű a do­log azokban a családokban, ahol a gyerek kitűnt a tanu­lásban. Sőt azt mondhatjuk kész helyzet előtt állnak a bu­kottak is, mert a legtöbb szak­mában nem sok reményük van a felvételre. De a hármas, né­gyes osztályzathoz közel állók­énak már nagyon is gond, hogy középiskolába menjenek-e. vagy inkább szakmát tanulja­nak? Ezek pályaválasztásáról az utóbbi években kialakult kép meglehetősen tarka, hiszen ta­lálunk hármas alatt is közép­iskolába kerülteket, meg né­gyesnél is jobbakat, akik a szakmatanulást választották. Ám e sokszínű képben is van­nak olyan jelek, amelyek kí­nálnak bizonyos következteté­seket. Az egyik következtetés az, hogy az értelmiségi csalá­dokból kikerült fiatalok a fi­zikai dolgozók gyerekeinél csaknem egy egész jeggyel gyengébb bizonyítvánnyal is középiskolába pályáznak. S fordítva: a munkás- és pa­rasztfiatalok még viszonylag jó tanulmányi eredménnyel is Hogyan kezeljük a kuplungot, a sebességváltót? Receptek kolozsvári RAKOTT KÁPOSZTA 50 dkg sertéscombból kevés hagymás zsíron pörköltet ké­szítünk, kihűtjük, és a hagy­mával együtt átdaráljuk. 15 dkg rizst megfőzünk. 1 kg kissé megmosott savanyú -ká­posztát két kanál zsíron meg­pirítunk és 10—12 dkg füstölt kolbászt vékony karikákra vá­gunk. Kizsírozott lábosba előbb a káposztából rakunk le egy sort, megsózzuk, 2—3 babérlevelet és egy késhegy- £ nyi törött borsot szórunk rá, f majd egy Sor darált sertéshús • kivetkezik, melyet saját levér t vei locsolunk meg. A húst egy ( sor rizzsel fedjük le, majd új- ( ra káposzta, erre a sorra kari- J kára szelt kolbász, ismét rizs, káposzta, hús, majd rizs kö­vetkezik. A tetejére lehető­leg káposzta kerüljön, ezt 2 dl tejföllel locsoljuk meg és ráöntjük a maradék pörkölt­levet is. Egy pohár vizet ön­tünk rá és a sütőben rózsapi­rosra sütjük, ha úgy látjuk, hogy szükséges, a vizet pótol­hatjuk, de csak annyira, hogy az alja és az oldala oda égjen. már kész levesbe utoljára főz­zük meg.) A szalonnakockákat a .levesbe szórjuk. Amikor a savanyú káposzta kissé meg­puhul, két kanál zsíron finom­ra vágott vöröshagymával pi­ros paprikával és két kanál liszttel ráhtdst készítünk, hi­deg vízzel felöntve a levesbe keverjük, és mintegy 10 per­cen keresztül együtt forral­juk. Tálalás .előtt tejfölt ke- 'verünk bele. HELYES vezetéstechnikával kevesebb a javítás és az üzem­anyag-fogyasztás, olcsóbb az autótartás. Gyakran hallani recsegő se­bességváltót, üresben túrázó motort, nyikorgó fékeket stb. Mindez a kíméletlen és rossz vezetéstechnikára figyelmez­tet. Indulásnál lényeges, hogy motor üzemi hőmérséklete körülbelül 40—50 Celsius fok legyen, így a súrlódás okozta kopások csökkennek. A kup­lungozásnál ügyeljünk arra, hogy — amikor fogni kezd — óvatosabban engedjük fel a pedált, hogy az erőátviteli szerkezeteket ne rángassa és simán, egyenletesen tudjunk elindulni. Kapcsolások előtt — amikor már kellő sebességre gyorsí­tottuk a gépkocsit — a gáz le­vételével egy időben hirtelen nyomjuk le a kuplungpedált, így a gépkocsi lendülete meg­marad, s nem vész kárba a gyorsításhoz felhasznált üzem­anyag. Ha viszont csak a gáz levétele után nyomjuk le a pedált, akkor a motorfék le­lassítja a gépkocsi lendületét, ás vagy nem tudunk előrekap­csolni, vagy a magasabb foko­zatban — kellő lendület hiá­nyában — rángat a motor. Kapcsolásoknál ügyeljünk ar­ra, hogy a sebességváltó kart a gombjára rajzolt úgynevezett »H-vonalon« vezessük, mert ha »átlóba« kapcsolunk, ak­kor a tolórúdon levő vájat ki­kopik, illetve rossz fokozatot kapcsolunk, vagy recseg-kat- tog a váltó. (Később kidobál­ja a kapcsolt áttételeket.) Csak akkor gyorsítsunk, ha előttünk megfelelő szabad út áll rendelkezésre. A fölösle­ges gyorsítások növelik az üzemanyag-fogyasztást, a gya­kori fékezések pedig idő előtti fékbetétkopással járnak, mely állandó fékállítást is igényel, nem beszélve a gumik kopásá­ról. A nagy sebességgel törté­nő -kanyarodások nemcsak balesetveszélyesek, hanem a kerékabroncsok csúszófelüle­tének erőszakos rongálásával is járnak. (Előfordult már, hogy a jól tapadó gumi lefor­dult a keréktárcsáról.) Sebes­ségcsökkenéskor minden eset­ben kapcsoljunk alacsonyabb fokozatba, mert így nem eről­tetjük a motort és az erőátvi­teli ■ szerkezeteket. Ha nem kapcsolunk vissza, a motor hatásfoka csökken, ugyanak­kor több üzemanyagot fo­gyaszt. ÁLTALÁBAN tartózkodjunk az erőszakos vezetéstechnika alkalmazásától, ügyeljünk a fokozatosságra', ésszerűségre, így az olcsóbb üzemben tartás mellett megkíméljük autónkat az idő előtti elhasználódástól, és fokozzuk annak üzembiz­tonságát is. DANIEL LANG: a következő percben valóban lások után újból tanúskodnia] meghalhatunk, de éppen ezért kell. Még jobban elcsüggedt/ Incidens a 192-es magaslaton 30. HIDEG GYÜMÖLCSRIZS Egy liter tejet melybe egy csomag cukrot öntünk. Amikor félig megforrt, 25 dkg megmosott, megtisztított rizst’öntünk bele és puhára főzzük. Kevés zse­latint egy kis hideg vjzben fel­áztatunk, és egy dl forralt tej­ben feloldva a hűlőfélben lévő Mikor Eriksson szabadsága ne i letelt, a két évből * hátralévő í időt a coloradói Fort Carson- oan töltötte el, ahol a kato- inák vagy szolgálatukat fejez- forralunk, Jték be, akárcsak ő, vagy Viet- vaníliás- f namba indultak. Eriksson to­vábbra is katonai rendőr ma­radt, de szolgálata kevesebb terhet rótt rá, mint Vietnam­ban, és élete is fesztelenebb lett, mert nemcsakhogy saját országában ébredt- fel min­den reggel, hanem ráadásul a rizsre szűrjük. 2 dl tejszínből fSziklás-hegység közelében, habot verünk, a felét a kihűlt f Aztán meg — emlékezik rizsben elkeverjük, a rizst po-f Eriksson — egyetlen Fort harakba töltjük, néhány apró-1 ra metélt cukrozott gyümöl-1 csőt helyezünk a tetejére, l majd minden pohár tetejére ( habot púpozunk. Középen a i habot is egy-egy darab cuk- ' rozott gyümölccsel, esetleg da- ( tolyával díszítjük. Tölthetünk ] bele kevés málnaszörpöt is. K áPOSZTALEVES FÜSTÖLT KOLBÁSSZAL VAGY VIRSLIVEL V2. kg kimosott savanyú ká­posztát 2 1 vízben puhára fő­zünk. Közben 20 dkg füstölt szalonnát apró kockára vá­gunk és üvegesre pirítunk. (Ha kolbásszal készítjük, a kolbászt karikára vágva a szalonnazsíron megpirítjuk, ha virslivel készítjük, a virslit a Carson-i katonai rendőr sem kérdezte Maóról. Valószínűleg azért, mert nem tudták, hogy köze van az ügyhöz. Ottléte alatt Eriksson össze­barátkozott egy tengerészgya­logos századossal, aki tizen­nyolc hónapot harcolt végig Vietnamban, és szintén lesze­relésre várt. Mintegy barátsá­ga zálogaként egy délután Eriksson elmondta Mao' ese­tét a tengerészgyalogosnak, aki megdöbbenve hallgatta, mi történt a lánnyal. »Érdekes volt a reakciója« — mondta Eriksson. — »Vol­tak olyan időszakaim, amikor azt hittem, Ha egy hónapnál régebben lettem volna Viet­namban az incidens története­kor, talán máshogy viselked­tem volna, vagyis ugyanúgy, mint a legtöbb katona. De itt volt ez a tengerészgyalogos, aki sokkal tovább szolgált a frontvonalban, mint Meserve és Clark, vagy bárki, akit is­mertem, és ugyanúgy érzett, mint én.« ­Eriksson újra hallgatásba burkolózott. Azt hiszem, emberi jellem rejtelmein nődött. Mikor újra beszélni kezdett, a tengerészgyalogos­hoz fűződő barátságánál foly­tatta. A vallás kötötte össze őket, és mindkettejük vallásos ér­deklődését fokozták háborús élményeik. Kétségtelen, hogy ebben közrejátszott. az is, hogy mindketten sokszor ke­rültek olyan helyzetbe, hogy csak egy hajszálon függött az életük, de ami őt magát illeti, a legmélyebben odaát az a fejtetőre állított mentalitás ha­tott rá, amely szerinte meg­magyarázza, hogy miért álta­lános a részvétlenség az olyan incidensek iránt, mint ami­lyennek ő is részese volt. . így folytatta: »Mindnyájan úgy gondol­kodtunk, hogy a következő percben meghalhatunk, tehát édeskeveset számít, mit csi­nálunk. De minél tovább vol-. tam ott,. annál inkább meg­kell különösen ügyelnünk rá, hogy hogyan viselkedünk. Akárhogyan is, éz keltette fel az érdeklődésemet a vallás iránt. Lehet ezt másnak is nevezni, csupán arról van szó, hogy felelősek vagyunk a tet­teinkért. Felelnünk kell a tetteinkért valakinek, valaki­nek ... — talán csak saját magunknak.« Eriksson még Fort Carson- ban időzött, ‘amikor újból ta­núvallomást tett a kormány nak. Erre 1968 februárjában ,, , . került sor. amikor engedélyez- szcdvarl megsemmisült. * kul dolgozik-e egy életen ke­Még az ügyész is vereségre# resztül. Érdemes tehát alapo-i amikor Kansasba érkezvén, megtudta, hogy őrá nem isi igen van4 szükség. A bűnügyi nyomozók baklövése miatt, mint kiderült, a nyomozók] által a tárgyalások előtt szer­zett információkat gyakorlati-j lag teljes egészükben megkér-| dőjelezhette a védelem. Ez aztl jelentette, hogy Manuel bets-i merő vallomása többé nem. számított érvényes bizonyíték-J február jában nak’ enélkül PediS a vad úgy - J függ, hogy kedvvel, vagy anél­szakmunkásképzőbe kérik fel­ételüket. Az értelmiségi szülőket s meg lehet persze ér-teni. Nem akarnak ők rosszat se maguk­nak, se az országnak, hiszen dobén hosszabb távra tervez­nek, mert tudják, hogy a gyor­san fejlődő társadalmi és gaz­dasági életben mind nagyobb szükség lesz a művelt, iskolá­zott emberekre. Többségük er­re a holnapra gondol, amikor szakmunkástanulónak is csak érettségi után akarja adni gye­rekét. Nem lehet tehát .egy ka­lap alá venni az értelmiségi szülőket,, hiszen náluk se min­dig a fizikai munka lenézéséről van szó, amikor mindenképpen középiskolába akarják adni a gyereküket. Hibát ők is akkor követnek el, amikor megala­pozatlanul elfogultak, ha ak­kor is középiskolába erőltetik fiaikat és lányaikat, ami’- - szinte semmi refnényük arra, hogy azt el is tudj gezni. A fizikai dolgozók e te.„ tetben mintha a másik végle­tet képviselnék. Egyrészt túl­ságosan is'óvatosak, s olyan általános iskolai tanulmányi átlagokkal is szakmunkáskép­zőbe adják gyereküket, ame­lyekkel még a középiskolai végzettség megszerzésére is re­ményük lehetne. Másrészt vonzza őket a fiatal fizikái dol­gozóknak viszonylag jó, a kez­dő értelmiségieknél is jobb keresete. S mit éreznek a mun­kás- és parasztfiatalok? Töb­bek között társadalmi igazság­talanságot, mert az általános iskolában gyengébb eredmé­nyeket elért értelmiségi gyere­kek is középiskolába jutnak. Valójában pedig az esetek többségében saját túlzott óva- tasságukat kellene okolniuk. Ki menjen hát szakmunkás- képzőbe, s ki próbálkozzék a középiskolával? Ä tapasztala­tok azt mutatják, hogy elsősor­ban azoknak kell ajánlani va­lamilyen' szakmát, akiknek a gyakorlati munkában nagyobb a tehetségük, mint az elvont iskolai ismeretek tanulásába^. Azok pedig, akik a kézügyessé­gen, a gyakorlatiasságon kívül legalább vizsonylagosan jó ké­pességeket mutatnak a tanu­lásban is, helyesen teszik, ha szakközépiskolába, vagy az úgynevezett emelt szintű szak­munkásképzőbe jelentkeznek. A gimnáziumot elsősorban azoknak kell ajánlani, akiket inkább az elméleti dolgok ér­dekelnek, s képességeik és szándékaik alapján felsőfokú tanintézetbe pályáznak. A leglényegesebb, hogy eze­ket a tömören összefogott, s a gyakorlat által igazolt tanácso­kat társadalmi hovatartozás nélkül vegyék figyelembe a családok a oályaválasztásnál. A Z idei pályaválasztási évadnak is egyik legfőbb jel­lemzője lesz, hogy az általános iskolát végzetteknek több mint 90 százaléka tovább tanulhat. A lehetőségekkel .tehát nincs baj. Gondokat az okoz, hogy megtalálja-e mindenki a »test­hezálló« pályát, mert ettől ték Manuel perújrafelvételét. (Azon az alapon, hogy noha számított — emlékezik Erik- a bűnügyi nyomozók közölték sson. s a tárgyalás egyik szü­netében a bíró Eriksson füle hallatára azt mondta egy tör­vényszéki tudósítónak, hogy a tárgyalással csak az adőfize­az nem tű- és vele törvényben biztosított jo­gait, köztük azt a jogát, hogy köteles vallomást tenni, fogadhat védőügyvédet, nem említették meg azt a jogát, hogy »kiielölt«, azaz in­gyenes ügyvédje is lehet.) Igazság szerint más ügyvé­1 sabban átböngészni minden 1 kezünk ügyébe kerülő pálya- választás; füzetet, s meghall- i gatni a pedagógusok ajánlásait. T. L. tők pénzét pocsékolják. • f Maga * Eriksson is segített HALKOCSONYA Manuelen, mert a védelem ta-i det nem is igen talált volna, nújaként rövid vallomást tett.S Egy szép pontyot megtisztí- a hadsereg ugyanis elárasztót- amelyben megerősítette azt ai tunk, fejét, farkát levágjuk, a ta katonáit az efféle ingyenes tényt, hogy Manuel nem volt) két fiiét a gerincről lefejtjük, Uúeteménwkkel. És Manuel hajlandó végrehajtani Meser-^ feldaraboljuk és besózzuk. Eriksson)° gvakoritüía» Vesv Yf.'nek azt a Parancsát, hogy* Egy lábosba a hal tejét vagy centet sem fizetett perköltség ?]Je ™e§ Ma0t (A vietnami! lkra3át, a kiemelt gerinccson- címén. Mégis felfigyelt a ná- tar"Fa]fsc>n Eriksson ugyanezt! tot, a farkát és a fejét kariká­rom magas’rangú tisztből álló Rafe-r°l is tanúsította.) ára vágott hagymával, egy evő­washingtoni felülvizsgáló bi- A formálissá vált eljárás kétf !íar>ál piros paprikával, sóval, napot Vett igénybe, majd fel-I2—3 cseresznyepaprikával, egy mentő ítéletet hozott az es-i küdtszék. zottság a bűnügyi nyomozók mulasztására, és Manuelnek nyílott egy második esélye. »Szerencséje volt, egy má­sik bizottság máshogyan dönt­hetett volna« — mondta ne­kem egy őrnagy az állami fő­ügyész hivatalában. • Eriksson tehát Coloradóból Fort Leavenworth-be utazott, a büntetőtáborban dolgozó Manuel második tárgyalására. Eriksson elmondta nekem: H győződtem róla, hogy éppen viszolygott a gondolattól, hogy fordítva érdemes gondolkodni: egy évvel a radcliff-i tárgya­A vigyorgó Manuel Erik ssonhoz lépett, kezet nyújtott neki, és így szólt: »Nincs'köztünk harag.« Eriksson meg sem tudott! mukkanni, mert Manuel sar­kon fordult, és szabad ember­ként kisétált a tárgyalóterem-; bői. (Folytatjuk) kanál lecsóval másfél liter vízben puhára főzzük. Utoljá­ra beletesszük a két halfilét is. , A hallevest szitán átnyomjuk, i a fiiét felszeleteljük és a levet a szeletekre szűrjük. Utána kifagyasztjuk. Ha úgy látjuk, hogy nem kocsonyásodna meg [ eléggé, 1—1 kanál zselatinnal főzzük fel a hallevest. Hogy a lé tiszta és átlátszó legyen, be- i lefőzhetjük egy tojás kemény 1 habbá vert fehérjét is. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. március 24.

Next

/
Thumbnails
Contents