Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

Papírlapra jegyezték a látottakat:

Iskolások a tanácsfiázán

Hosszú sorban vonulnak be • kicsi, de kedves vendégek, a 2-es számú álalános iskola III/A osztályának tanulói a siófoki városi tanácsházára. Útjuk céljáról Márton Lajos- né tanárnő beszél:

— Környezettanulmány! óra van, ezt hasznújuk fel arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek a tanács munkájával. S ha talán kissé korainak tetszik is, mi azzal a céllal tesszük, hogy a gyerekek a közelgő választások előtt minél többet tudjanak a tanácsról, felnőve pedig azt. hogy különböző dolgaikban

kihez is fordulhatnak bizalommal.

Amikor távoznak, valamennyien papírlapot szorongatnak kezükben. Arra jegyezték a látottakat, hallottakat, mert a tanács egyik munkatársa rövid ismertetést tartott számukra. Az iskolában dolgozatot írnak arról, mit tudtak meg a városi tanács munkájáról.

Jó ötlet, hasznos kezdeményezés az ilyen környezetismeret. S nemcsak arra jó, hogy a gyerekek már kiskorukban tájékozódjanak tanácsaink működéséről, hanem talán arra is, hogy akad majd közöttük olyan, aki kedvet kap ehhez a munkához. Siófokon és másutt is szükség van arra, hogy a felnövekvő fiatalság ne csak a divatos szakmákat, hanem a közigazgatási pályát is élethivatásának válassza.

A gyerekek közül többen: Füstös Andrea, Márton Zsuzsa, Lőrincz Bea boldogan szorongatták kezükben a teleírt papírt, s bizonyára otthon is örömmel meséltek a tanácsházán látottakról.

Sz. L.

Gépekre 71 millió

Tanfolyamok a munkásoknak — Kevés a műszaki

A vállalatnál még minden új. Annyira, hogy egy kicsit átmeneti is. Folyik a szervezés, hogy aztán teljes erővel megindulhasson a munka a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál.

Mikorra várható ez? — kérdeztem Holt Lajos igazgatótól.

— Csak 1974-ben.

— Arra kérem mondjon néhány szót a vállalat megalakulásának körülményeiről.

A múlt év július elsején használhattuk először teljes joggal pecsétünket, vagyis csaknem kilenc hónapja alakult a vállalat. Köztudomású, hogy országszerte kevés volt a mélyépítő kapacitás, s a negyedik ötéves tervben a lakosság és az ipari üzemek 20,9 milliárdos vízellátási és csatornázási igényét nem tudták volna kielégíteni. Ezért alakult országszerte hat hasonló vállalat.

— Miért került Kaposvárra

a központ?

— Három érv is mellette szólt. Négy megyében dolgozunk; Baranyában, Zalában, Tolnában és Somogybán. Somogy központi fekvésű, s vízellátási, de főként csatornázási szempontból igen sok még itt a terinivaló. S a megye vezetőitől is nagy támoga tást kaptunk. Jelenleg hatszáz munkavállalónk van. Ennek hetvenöt százaléka munkás. Jogelődünktől, a Somogy megyei Útépítő Vállalattól mintegy kétszázötvenen jöttek hozzánk, de egy részük közben elment. A többieknek olyan feltételeket biztosítottunk, hogy szívesen dolgoznak nálunk. Megfelelő a bérük, korszerű a szociális ellátásuk: meleg étkeztetést, munkásszállítást, védőruhát biztosítunk. Szervezünk szakmai továbbképző tanfolyamokat Sajnos azonban, kevés a műszaki szakemberünk, ami a somogyi mélyépítés általános elmaradottságából következik. Pécsen és Nagykanizsán most szervezünk egy-egy fő-építésvezetőséget, s a műszakiak ott sem tolonganak. Ezek mellett több építésvezetőség működik majd. Somogybán már alakult Kaposváron, Siófokon, Marcaliban és Nagyatádon, Baranyában és Zala megyében még csak most szervezzük. Tolnában pedig csak egy-két év múlva kerül sor rá.

1973 végéig 71 millió forintot fordítanak gépek vásárlására. Az év végére ebből 46 millió forintot el szeretnének költeni. Természetesen a legkorszerűbbeket veszik meg: talajszíntsüllyesztőket, tömörítőeszközöket és gépjárműveket.

— Már befejeztük Kaposváron a cseri szennyvízcsatorna építését, Marcaliban egy nagyobb csatornázási munkát és az ivóvízhálózat bővítését, Siófokon pedig a keleti ipartelep csapadékvíz levezető csatornáját. Most készítjük Kaposváron a cukorgyár olajtárolóit, Nagyatád szennyvíz- telepét. Más közművek építését is vállaltuk; ebben az évben például a megyeszékhelyen a Hársfa, a Marx Károly és a Tóth Lajos utcában mi végezzük a gázvezeték-fektetést.

— Milyen lehetőségeik vannak a termelékenység növelésére?

— Említettem, hogy nagy összegeket fordítunk gépek vásárlására, s tekintve, hogy nálunk a gépesítés színvonala magas, év végére 180 000 forint egy főre eső termelési értéket terveztünk. Ugyancsak a termelékenységet növelné, ha sikerülne további terveinket megvalósítani. Szeretnénk megoldani a burkolatbontás teljes gépesítését, olyan gépeket beszerezni, amelyek több munkafolyamat elvégzésére is képesek, továbbá modern cső- átfúrók alkalmazásával bevezetni a munkagödör nélküli csőfektetést

— Hol tart majd 1974-ben a

vállalat?

— Addig a létszámunk eléri az 1200-at. Elkészül a központi telepünk is a Jutái úton, kapacitásunk pedig 300 millióra nő.

Cs. T.

<>

DANIEL LANG:

Incidens

a 192-es magaslaton

28.

Közvetlenül ezután Mesérve ügyvédje azt hozta fel a vádlott védelmére, hogy roppant megterhelést jelent »-egy húszéves őrmesternek ötveo- hatvan-hetven bevetést irányítani-«, és kifejezte azt a véleményét, hogy -az efféle incidensek nem mindennaposak-«.

Érvelésének alaptételeként Meserve ügyvédje ezt hangoztatta:-Van valami különleges ebben az esetben ... Az hogy ez nem az Egyesült Államokban történt. Sőt, egyesek szerint még csak civilizált kömy-'zetnek sem nevezhető egy olyan háborús hadművelet, ahol az előfordult-«

l

IX. FEJEZET

Erikssonból végül is sohasem lett gépfegyverkezelő. Az ítéletek automatikusan felülvizsgálatra kerültek, és mivel a kormánynak újból szüksége lehetett a tanúzására, katonai rendőrként továbbra is a hadosztály támaszponton tartották.

Szerencsére — emlékezik — nem gyilkossági vagy erőszakos nemi közösülési ügyekben kellett eljárnia, csak kisebb kihágásokkal volt dolga, de már maga az a rutinfeladat,

D SOMOGY? NÉPLAP Vasárnap, 1971. március ZL

Visszatérnek a kismamák

A Kaposvári Ruhagyár dolgozóinak többsége nő. Tavaly 1G5 asszony ment el gyermek- gondozási szabadságra, az idén pedig jönnek már vissza, akik három éve elmentek. Nyár i Lászlóvé-tól kérdezem:

— Nehéz volt három év után a munka?

— Eleinte szokatlan volt a gyermeksírás helyett a gépzaj, de pár nap alatt megszoktam. Több mint tíz éve dolgozom itt, és az ember kezében már benne van, megszokta a mozdulatokat. Nagyon drukkoltam három éve, mert ha egy kicsit korábban jön a gyerek, akkor nem kaphattam volna meg a segélyt. Pedig fontosnak tartom, hogy amíg ilyen korban van a gyerek, addig én Lássam el és én vigyázzak rá.

Meiszterics Istvánná férje katona. A gyárban 1967 óta dolgozik.

— Sajnos, én nem használhattam ki a kedvezményt, munkába kellett állnom. Először úgy tudtam, hogy nem jár meg a három év, mert nincs egyéves munkaviszonyom, de kiderült, hogy a tanulóévek is számítanak. A 600 forint azonban nagyon kevés nekem, hiszen csak az albérletem majdnem ennyibe kerül.

— Ki vigyáz most a gyerekre?

— Egyelőre a főbérlő, de később bölcsődébe szeretném adni.

Pohn Istvánná autóbusszal jár be Zselickislakról.

— Reggel már ötkor eljövök — mondja —, és ha dél- utános vagyok, este tizenegykor jutok haza. A dédmama gondoskodik a kislányomról.

— Mikor találkozik a családdal?

— A hét végén. Ráadásul a férjem másik műszakban dolgozik. Azt hiszem, jól kihasználtam az otthon töltött időt, közben elvégeztem a közgazdasági technikumot, s most remélhetem, hogy hamarosan megoldódnak a problémáim: egy műszakba kerülök

Bódizs Zoltánná nem igényelte a teljes szabadságot.

— Miért?

— A fiam eléggé eleven, és szeretném hozzászoktatni a közösségi élethez. Ha megszokja azt, hogy egyedül van, akkor nehezen illeszkedik majd be az óvodai légkörbe.

— Azelőtt varrónő volt, most a labóratóriumban van. Nehezen szokja meg az új munkakört?

— Amit nem tudok, azt megkérdezem. Kértem, hogy helyezzenek el a szalag mellől. Tulajdonképpen nem a szalagmunka ellen van kifogásom, hiszen tíz évig szívesen végeztem azt, hanem a két műszakot nem vállalhatom. A férjem sokat utazik, és egyedül nekem kell ellátnom a fiamat, öt ide hozom a gyári bölcsődébe.

— Növekedett-e a fizetése? — kérdeztem Nyári Lászlónét.

— Igen, amikor visszajöttem. órabéremelést kaptam. Közben ugyanis emelkedtek az órabérek a szalagon.

— Erősebb most a munka- intenzitás?

— Feltétlen. A ruhagyár a legszorosabb normában dolgozó gyárak egyike. Itt nem teheti meg az ember, hogy az ablakon nézegessen ki, mert a gépnek mennie kell. A kereseti lehetőség, ha nem túl magas is, mindenesetre nem panaszkodhatom. Máshol sem kapnék többet.

Az állásfoglalás: az anyasági segélyről visszatérő nőknek beosztásuknak megfelelő vagy hasonló munkakört kell biztosítani. Három év nagy idő egy gyár életében, s ez alatt az idő alatt valakivel helyettesíteni, illetve pótolni kel! egy-egy dolgozót. Mi történik abban az esetben, ha a kisegítőnek fölvett asszon ' ; óbban ellátja a kérdéses mu ikört?

— A Ruhagyár szerencsés helyzetben van ebből a szempontból. Hiszen itt nem végeznek speciális munkát a nők. Visszahelyezzük a szalagra, ahol azelőtt is dolgozott, vagy hasonló munkafázisra állítjuk rá, amibe pár nap alatt beletanul. Lényeges különbség nincs, legföljebb nem a vállát varr ja, hanem a gallért — magyarázta Müller László igazgató.

Szere ez Ágnes

Fokozóiló teljesítmény műszaki fejlesztéssel a barcsi TÖVÓL-iál

A barcsi TÖVÁL a megyében utolsóként alakult termelőszövetkezeti közös, önálló építőipari vállalkozás. Azóta az ilyen céllal létrejött járási tsz- társulások között előkelő rangra emelkedtek a barcsiak. Az akkori, 1968 évi 18 millió forintos építőipari termelést egy ávvvel később már 7 millióval túlhaladták. Tavalyi teljesítményük a tervezett 28,4 millió helyett 33,1 millió forint volt, s a többletnyereség megközelítette a másfélmilliót. Egy-egy munkás havi átlagkeresete a múlt évben csaknem két és félezer forintra emelkedett, de a szakmunkásoké ezt jóval túllépte.

Eddig az adatok, a tavalyi gazdálkodás főbb eredmény- mutatói. Ami e mögött van: számos épület, fontos mező- gazdasági és kisebb részben egyéb beruházás. Mindig gondoltak a vállalkozás vezetői és tagszövetkezetei arra, hogy jó alapokat teremtsenek a továbblépéshez, erősítsék a társulás vagyoni helyzetét. így a múlt évben autódarukat, vontatót, teherautókat, pótkocsikat, esztergapadot vettek, s a beszerzést az idén is folytan) kívánják. Erről . tájékoztatott Herzfeld József főmérnök és Juhász Vilmos főkönyvelő.

hogy elhajtson a »piás taxival« a »-pokolnegyedbe«, felkeltette igazságérzetét, amit az előző év novembere olyan viharosan kavart fel benne. Ezt az érzést nem üdvözölte örömmel, mert mindig csak Maóra emlékeztette, és a tárgyalások Után legszívesebben elfeledte volna a lányt.

»Nyugalmat akartam« — mondja Eriksson. S nem érezte fontosnak, hogy Maóról beszéljen, különösen rendőrtársaival nem. Ha szóba hozza, tudta, hogy el fogják ítélni, hiába volt kötelességük a törvény érvényesítése. De szóba hozták az ügyet ők maguk — különösen a nyári hónapokban, mikor a monszun felhőszakadások a szabadtéri időtöltés minden lehetőségét meghiúsították.

A katonai rendőrök együtt gubbasztottak körletükben, és tercierével ütötték agyon az időt. Eriksson egyik-másik rendőrtársa időnként szóba hozta, hogy miként döntött annak idején Eriksson. Mindig elítélték ezért.

»De már nem voltak anyA Barcson épülő áruház alig több mint fél év alatt készül eL

hez, lényegesen csökkennek költségeink, és ami a legfontosabb, elégedettek az építtetők.

— A már említett barcsi tsztelep és áruház építkezésen kívül marad-e szabad kapacitásuk?

— Igen, és ezt elsősorban a barcsi lakásépítésekre fordítjuk. Tárgyaltunk az OTP-vel, tőlük két, egyenként tizenkét iakásos épületre érkezett igény. A községi tanács és a KISZ egy-egy tizennégy lakásos épületet kíván építtetni. Ezeket a munkákat meg az idén szeretnénk elkezdeni. S ha telik az erőnkből, vállaljuk még a Szigetvárról kapott, nyolc lakásra szóló megbízást is, ugyancsak

Jidei kezdessek Ezen felül épü- nyira biztosak benne, mint altételeinek összeszerelését vé- szakasztársaim. Emlékszem, az Jgezzük az ország különböző egyik azt mondta, hogy" azt üzemeiben, megértette volna, ha egy meg-11 — Kifizetődő-e távoli munk- gyilkolt amerikai katonáértikahelyek létesítése? szállók síkra, de hogyan tehet- „ , ...

tem ezt egy vietnamiért? De <)•., Számításaink ezt mutat- nem ítélt el túlságosan. Aztif*' Az emhtett mellékuzem- mondta, mindenki elkövet hi-lagunk harom autódaruból áll, bákat.«

Eriksson hiába igyekezett ^Szetét" elfelejteni Maót, a szíve mé >

lyén tudta, hogy ez nem fog si— Az idén a múlt évi termelési szint tartását tűztük ki célul. Igaz, mezőgazdasági jellegű beruházás csupán egyetlen lesz: folytatjuk a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben épülő, 60 millió forint költségű, 8000 férőhelyes sertéstelep munkáit. Tavaly májusban kezdtük, s várhatóan az idén októberre elkészülünk vele.

— Egyéb építkezéseink közül a legjelentősebb a Barcson készülő áruház. Ezt az 1,1 milliós építkezést január végén kezdtük el, — átadását augusztus 20-ra tervezzük. Azzal, hogy rövidre fogjuk egy-egy építkezés idejét, előbb jutunk pénz.s 16-18 embert foglalkoztatkerülni.

Balassagyarmaton egy nyomdaüzemet állítottunk össze, az idén Gyöngyösre, Budapestre és Sárospa- A rendőrlaktanyában elejtett (pakra megy a brigád, megjegyzéseken kívül egy má-5 — Vállalkozásunkat úgy kí- sik fejlemény is felidézte élőt-ivánjuk fejleszteni, hogy a te a lányt. Tavasz végén arról (lmunkáslétszámot nem bővítértesült, hogy alighanem meg|ljük, fokozzuk viszont az ipari - fogják változtatni Clark ítéle- tanuló-képzést és a gépesítést tét. Ügyvéde, kiderült, felkérte Termelésünk az előregyártott a Clarkot ehtelő esküdteket: * elemek felhasználásával növe- hagyjanak jóvá számára egy fedhet. Mint említettem, többkegyelmi kérvényt, s kettő kivételével valamennyi esküdt ráállt a dologra. Eriksson ebből megértette, hogy Clark ítéletének csökkenése szinte bizonyosra vehető.

Erről Eriksson a következőket jegyzete meg:

(Folytatjuk.)

[szintes lakóépületek építése is szerepel feladataink között, eh- [hez toronydarut kell vásárolnunk. A műszaki erősödés az [ egész vállalkozás tagszövetkezeteinek javát szolgálja, jelentősen segíti a tsz-beruházások . és egyéb építkezések gyors , megvalósítását.

Hernesz Fereat