Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Premier előtt Requiem egy apácáért A cím ne tévesszen meg senkit, az apácát idézőjelbe teszi maga a darab is. Mert kiért szól a requiem? Egy jólkereső amerikai ál­lampolgár feleségének keserű szavait halljuk, akinek múlt­jában túl sok a homályos folt S ezek a homályos foltok az utca, pontosabban a csatorna világát jelentik. Látszólag szi­lárd házassága, hazugságra • épült, s kíméletlenül ki- í — Főleg a konfliktus na­gyon igényes lélektani mélysé­ge ragadott meg. Okvetlenül mainak érzem ezt a darabot, és aktuálisnak problémái' napjainkban is — mondta. A feleséget Olsavszky Éva játssza, a debreceni Csokonay Színház Jászai-díjas művésze. A darabban színre lép az amerikai társadalom »új típu­sa-« is, az igazságkereső ügy­Olsavszky Sva, Kovács János és Polgár Géza próba kézben. mondja a darab is, hogy ilyen hazugságban nem le­het élni. A cselekmény egy életút, mely a társadalom út­vesztőjében kanyarog és még gyermekgyilkosságon is átve­zet. Emberek őrlődnek önma­gukkal, társadalommal meg- hasonlódva. Magányosan. William Faulkner lelkiismere­tet, emberi felelősséget keres. A darab rendezője Komor István. A főszereplő férjet Kovács János Jászai-díjas színművész alakítja. Ez már a hatodik szerepe a kaposvári Csiky Gergely Színházban. véd alakjában. Polgár Géza Jászai-díjas színművész alakít­ja ezt a szerepet HOgye Zsu­zsannát Nancy, a nevelőnő, Garay Józsefet a kormányzó, Dánffy Sándort a börtönőr, Kardos Gábort a zsaroló és Balázs Andort a bíró szerepé­ben láthatjuk majd. William Faulkner alkotását Albert Ca­mus írta színpadra és Klumák István fordította magyarra. A kétrészes színműhöz Kecskés András írt zenét. T. T. A Forsyte Saga írójának látogatásai Budapesten A magyar tévénézők százez­rei ismerik meg a Forsyte Saga című, sokrészes, folytatásos té­véjátékból John Galsworthy társadalmi regényciklusát —a világirodalom egyik nagy alko­tását —, amely az angol realis­ta regény csúcsteljesítménye. Benne az író egy nagypolgári család történetét több nemze­déken keresztül mutatja be, és az olvasó — most már a tévé­néző — a család életét megis­merve, teljes képet kap az an­gol nagyburzsoázia életformá­járól. Galsworthy jól ismerte ezt a társadalmi réteget. Re­gényében kíméletlenül ostoroz­ta az angol társadalom legki­rívóbb hibáit, főként az áler­kölcsöt és az álszenteskedést, amely különösen sértette igaz­ságérzetét. A Forsyte Saga ciklusán végigvonul a harc az álszenteskedés ellen. Galsworthy egész lényével gyűlölte a háborút, az imperi­alizmust, a sovinizmust, a nemzeti önteltséget, rendület­lenül hitt az egyéniség jogá­ban, de úgy látta, hogy a tár­sadalom szerkezete következ­tében az egyén minduntalan szembekerül a társadalommal Ebben a társadalomban köte­lező volt az egyénre az a tör­vény, hogy vagy alkalmazko­dik, vagy elpusztul. Az író ro- konszenve mégis mindenkor az áldozaté volt. A háború elleni következe­tes gyűlölete állította John Galsworthyt a költők, esszéis­ták, írók nemzetközi együtt­működését szolgáló Pen Club mozgalom élére. Amikor Mrs. C. A. Dawson Scott 1921-ben megalapította a Pen Clubot — amely nevét a benne résztve­vő három nagy írócsoport (poets — költők, essayistis — esszéisták, novellistists — el­beszélő írók) kezdőbetűit kap­ta — azzal a céllal, hogy köze­lebb hozza egymáshoz a világ­háború által szellemileg is széttagolt Európa íróit és ezál­tal a nemzeteket is a megértés, az együttműködés jegyében, John Galsworthy lett a Per Club elnöke. Euben a minőség­ben kétszer járt Magyarorszá­gon Először 1926-ban a Berlin­ben megtartott negyedik nem­zetközi Pen Club kongresszusa után látogatott Budapestre. Itt megállapodtak abban, hogy az 1928. évi kongresszust a ma­gyar fővárosban tartják meg. De erre csak 1932-ben került sor. Európa hkkor már megle­hetősen kaotikus állapotban volt. Ezért felvetődött a gon­dolat, hogy az 1932-re terve­zett budapesti nemzetközi kongresszust el kellene halasz­tani. Végül mégis úgy döntöttek, hogy megtartják a budapesti kongresszust, időközben Gals­worthy felesége is felgyógyult, és eljöhettek a kongresszusra. Galsworthy a budapesti kongresszuson nagyhatású be­szédében arra kérte a kong­resszus résztvevőit, hogy min­den eszközzel szolgálják azt az eszmét, amelyet az egyesület célul tűzött maga elé az embe­riség álmának, az igazságon és a nemzetek egyenjogúságán alapuló világbékének a megva­lósításáért. John Galsworthy néhány hónap múlva, 1933 ja­nuárjában meghalt, Európa népei pedig csakhamar az el­ső világháborúnál is pusztí- tóbb, öldöklőbb második világ­háborúba keveredtek egymás­sal. A VONAT már percek óta vesztegelt, a mozdony zöld tes­te beleolvadt a ködbe. Menet­rend szerint félórás a várako­zás. Az utasok megrohamoz­ták a büfét, mások kibontot­ták az útravaló elemózsiát, vagy a homályos ablaküveget tisztították abban a hiú re­ményben, hogy valami változa­tosat lássanak a somogyszobi vasútállomáson. Én is leszáll­tam friss levegőt szippantani. A szerelvény mellett sétált komótosan a kalauznő, aki alig néhány perce kezelte a jegye­met. — Soká állunk még? — A szentgyörgyi személy­re várunk. — Nem kellemetlen itt kinn, a hideg szélben? — Megszoktam. — Miért nem ül be a me­leg vagonba? — Nem lehet Ez az elő­' Esti beszélgetés Buzsákon A félig teljesült vágy A falu központjában ki­világítva várt a művelődési ház. Gyakran találhatja így mostanában az erre látogató: néhány hét múlva körzeti mű­vészeti bemutató lesz itt, a tenni vágyás hozza be az it­tenieket. Azt mondták a bu- zsákiak, hogy több mint két évtizedes vágyuk teljesült ta­valy ősszel, amikor ünnepé­lyesen átadták a szép művelő­dési házat. Ez új színt vitt Buzsák életébe. És nem mond­hatjuk azt sem, hogy hosszú évekig csak tétlenül áhítozták a kultúra házát: néptánccso­portok, hímzőszakkörök rég­óta vannak a faluban. Ezek most helyet kaptak, és újab­bak keltek életre. Menyecs- kekórus, leánykórus alakult, az irodalmi színpadot most szervezik. Az idei művészeti szemlén Buzsákot négy cso­port is képviseli. Knézics István, a Bokréta népi együttes vezetője egy ki­csit mégis gondterheltnek lát­szott. — Két év kihagyás után bi­zony nehezebb bizonyítani. A felnőtt tánccsoportban a lá­nyokkal nem lenne baj, hiszen valamennyien táncoltak Né­meth Gézáné iskolai tánccso­portjában. Csak a fiúk. őket nehezen lehet a folklór ápolá­sára lelkesíteni. Pedig az idén is szülőfalujuk hagyományait elevenítik meg. Buzsákra jel­lemző táncokkal; leány tánccal, oárostánccal készülünk. Talán, ha sikerül a szereplés, a tán­coskedv is megsokszorozódik. A menyecskekórus egy éve alakult, szép hangú, víg kedé­lyű asszonyokból. Karvezető­jük Németh Géza. — A felnőttkórus hiánvzott a faluból, most van, a lány- kórusunk is szépen fejlődik. Buzsáki gyűjtésű népdalokat tűztünk műsorunkra; két cso­korban négy-négy dalt adunk elő. Az asszonyok lelkesek, de kérdezze meg őket. Fólia: Jánosné (a legtöbb ere­deti dalt ő vitte a kórusba): — Sok szép dal van, például a Csak mégegyszer húszeszten­dős lehetnék, vagy a Miért nincs minden lánynak kantá­ros köténye. Ha nem szeret­nénk énekelni, nem is jönnénk higgye el. Ez a legfőbb szóra Az ifjúsági klubban. kozásunk. Ha még valamelyi­künk ura ágál is, megszokja hamar. A legtöbb férj azonban elkísér bennünket szerepelni, jártunk már Pesten és Kapos­váron is. Az I970/71~es esztendőt kü­lönösen megjegyzik a buzsáki csoportok, hiszen nagyobb ösz- szegű anyagi támogatást kap­tak. A menyecskekórus 12 000 forintot a megyei művelődési osztálytól. A néptáncosok a MESZÖV-től tízezerét. A len­gyeltóti és Vidéke ÁFÉSZ pe­dig évente 20 000 forinttal já­rul majd hozzá a sikeres pró­bálkozásokhoz. Nem panaszkodhatnak Bu- zsákon a fiatalok sem. Olyan pinceklubjuk van, amelyet sok város fiatalsága megiri­gyelhetne. De részt vállaltak a munkából ők is. A pinceklu­bot eredetileg 65 000 forintos költségvetéssel tervezték. Ezt a nagy terhet nem tudták vol­na a községben tavaly vállal­ni, segített azonban a társa­dalmi munka. A'ig több mint .ízezer forintért minden igénynek megfelelő klubot va­rázsoltak a fiatalok. Termé­szetesen a községi tanács é; a tsz segítségével. A helyisé­get, amelyben a tv, az újságol: és a lemezjátszó is megtalál­ható, a járási KlSZ-bizott- ság rendezte be. Egy héten több este is Összejönnek, sze­retnének tartalmas klubélete1 kialakítani. Programjuk már van és kedvük is hozzá. Leg­közelebbi erőpróbájuk a mű­vészeti szemlén lesz: Szende báró balladáját akarják iro­dalmi színpadra rendezni. A buzsákiak azt mondták. De a tsz vezetősége már nem, vagy keveset kér, önmagától nem érez elég felelősséget a község művelődési életéért, a isz-ben dolgozó emberek na­gyobb műveltségéért. Nem hallgatták el, hogy egy mező- gazdasági szakkör van, de az .-vek óta visszaesik, nem sok eredményt mutat föl. Igaz, a sportkört is támogatja a tsz, de egy faluban ma már nemcsak sportkör van. Érdemes lenne elgondolkodni például a mű­velődési ház közös fenntartás­ba vételén. Párnástánc, még párna nélkül. Megbeszélés a menyecskekórusban. hogy teljesült a vágyuk. Én így helyesbíteném: félig már teljesült a vágyuk. Mert le­het-e egy község művelődési életének teljességéről beszél­ni a termelőszövetkezet aktív részvétele nélkül? Aligha. S úgy vettem ki a szavakból ez az öt-hat éves gond áz ú.i ház megjelenésével sem szűnt meg. Kérdéseket tettem föl Mit igényel a tsz a művelődés1 háztól? Van-e mezőgazdaság5 klub, vannak-e szakkörök mezőgazdasági szakmai tanfo­lyamok, továbbképzések? Be­kapcsolódik-e a mezőgazdasá­gi értelmiség a művelődési élet vezetésébe? A válasz mindenre az volt: nem, rész­ben. A tsz, ha hívják, ad elő­adót, ha kérik, ad segítséget. Soha jobbkor nem töpreng­hetnének ezeken a kérdéseken a buzsákiak, mint most: feb­ruár elsején fiatal, függetlení­tett népművelőt köszönhettek a művelődési ház élén. Fe- renczi Erzsébet gyakorló hó­napjai után is Buzsákon sze­retne tevékenykedni. Szeretet­tel fogadták, a tanács szolgá­lati lakást adott neki. Knézics István vb-elnök, mint a falu közművelődésének jó ismerője, segítséget ígért neki. Buzsákon minden adva van a színvonalas művelődési élet megteremtéséhez. A gon­dos, előrelátó tervezéstől és szervezéstől függ, tudnak-e bánni ezzel a forrással. Bán Zsuzsa írás. Utasvédelem mondják. — Hogyan? — Ki igazítsa útba az em bereket, ha nem mi? Hová in­dul, mikor indul, meddig megy, van-e étkezőkocsi meg ilyesmi. Kifogyhatatlanok a kérdésekből. — Melyik volt a legérdeke­sebb kérdés? — Nemrégiben egy öreg bá­csi szólított meg. »Mondja aranyoskám, biztos, hogy nerr térítik el az úton a vonatot?* \lig tudtam megnyugtatni. — Sok érdekes emberrel ta 'álkozik? — Persze. S ez benne az iz- lalmas. Vannak állandóan utazó, ismert arcok. A többi­ek arca azonban naponta új. — Hány emberrel találko­zik naponta? — Nehéz lenne megmondani. De mondja csak. Nem kérdez maga túl sokat? — Mit csináljak? Ez a mesterségem. — Újságíró, ugye? — Honnan tudja? — Láttam a vasúti igazolvá­nyában. — Igen? Akkor még kér­deznék valamit. Tapasztala­taim szerint tíz kalauz közül 'egföljebb, ha kettő szokta el­zárni a félárú igazolványomat Miért van ez? — Én se kérem mindenki­től. Csak akit gyanúsnak ta- álok. — Hm ... igen. Na, mindegy S mindig megnézi, kinek mi a mestersége? — Általában. — Mire jó ez? — Hogy tudjam, utazik-e orvos, rendőr a vonaton. Min­idig szükség lehet rájuk. Egy kicsit kíváncsiságból is. — Sokat dolgozik? — Most nem ég a körmömre a munka, mert csak egy ko­csin ellenőrzőm a jegyeket. De volt rá példa, hogy öt ko­csi is jutott rám. — Ma mikor állt szolgálat ba? — Hajnalban. — Mikor lesz vége? — Tíz óra körül szoktam befejezni. Persze akad közber szabad idő is. Ma délelőtt és kora délután például szabad voltam. — Mennyit keres ezzel a munkával? — 2000—2500 között. — Sok gyárban nem keres­nek ennyit. — Mert nem is dolgoznak ennyit. Ezt a munkát nem mindenki tudja vállalni. — Örülök, hogy ilyen sok­ra becsüli a munkáját. BESZÉLGETÉSÜNKET a be­döcögő balatonszentgyörgyi szerelvény vágta ketté. Meg­szólalt az állomás recsegő hangszórója, siető emberek, füttyszó, nyüzsgés, mindaz, ami hozzá tartozik az indulás -szertartásához«. — Lépjen fel, mert a Diesel hihetetlen gyorsan indul — szólt a kala­uznő. — Nem marad ideje felkapaszkodni. — Csak még a nevét kér- lezném meg. — Brodarics Erzsébet va­gyok. Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLA |j! Vasárnap. 1971. február 7. SÍÉ

Next

/
Thumbnails
Contents