Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Új műszerek a „motordoktoroknak imm Lőczl László műszerész részét tekercseli. a villanymotor álló Kocsis László elektroműszerész a kijavított motort ellenőrzi. A Somogy megyei Finomme- I és üzemi villanymotort javítot- chanikai Vállalat műhelyeiben ' tavaly 2400 különböző háztartási elektromos berendezést' százezer forint értékben. A I tak meg hárommillió-négyvállalat több korszerű műszert vásárolt, hogy emelkedjen a javítások színvonala. Ki süti a kenyeret? Ki őrli a lisztet? Válságban két ősi szakma Sok SZÓ esik mostanában a sütőipar és a malomipar gondjáról, a kenyér és a liszt minőségéről, valamint a szakmunkás-utánpótlás nehézségeiről. A pék és molnár — e két legősibb szakma válságba jutott volna? Nincs utánpótlás. a legtöbb helyen szakmunkások helyett segédmunkások sütik a kenyeret, s őrlik a gabonát. E két ősi szakmáról beszélgettünk Csanády Józseffel, az ÉDOSZ megyei bizottságának elnökével és Tóth Zoltán titkárral. Jegyzőkönyvek, statisztikák bizonyítják, hogy mind a sütő-, mind a malomiparban sürgősen meg kell oldani a szakmunkásképzést. — A megye malmai bizony elavultak, csak toldozni-fol- tozni lehet őket, s egy-egy új gépet lehet csak beállítani, hogy a termelékenységet növelni tudják — mondták. — Ugyanakkor kevés a molnárok fizetése is. Bérüket még 1957- ben rendezték, s ez akkor ugyan igen nagy eredmény volt, hisz a kohászok bérével volt egyenlő, azóta azonban szinte nem változott. Három műszakban dolgoznak, s az éjszakai műszakért mindössze tíz százalék éjszakai pótlékot kapnak. A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagymalmában Nagy Imre üzemvezető-helyettessel a malomipar szakmunkásigényeiről beszélgettünk. — Jelenleg három műszakban huszonnégy ember dolgozik — valamennyiüknek szakmunkásoknak kellene lenniük, de csalt tizenheten azok, a többi segédmunkásként szakmunkás munkakört tölt be. A szakmunkások a gépeket kezelik, ellenőrzik az őrlés folyamatosságát. Nagyon fontos a szakképzettség ennél a munkánál. — Elhatároztuk ta Nagy Imre —; hogy a betanított munkásokat átképezzük szakmunkássá. Most két dolgozónk jár Pécsre továbbképzésre. A velük dolgozó szakmunkások nagyon sokat segítenek nekik a szakma sajátftásában, hisz nekik is dekük, hogy minél előbb önállóan, az ő felügyeletük nél’ kül dolgozhassanak. Nagy l a szakmunkás-utánpótlás. A fiatalok nem jönnek molnártanulónak. Tavalyelőtt mindössze négy, tavaly pedig csak három fiatal jelentkezett. A fiatalok egyébként s az állandó utazás minden idejüket leköti. Ha elvégzik a hároméves iskolát, rövid gyakorlati munka után elhagyják a szakmát, és másutt keresnek munkát maguknak. — Érthető is — kapcsolódott be a beszélgetésbe Boros Árpád főmolnár. — Hisz csak az iskolapadot ismerik. Hetenként mindössze két napot dolgoznak az üzemben, akkor is napi hat órát’. Ez igen kevés ahhoz, hogy a gyakorlatban is megismerjék. Amikor pedig szakmunkásként munkába állnak. hamarosan más szakmái és munkahelyet keresnek maguknak. Nem tetszik nekik a lisztpor és az éjszakai műszak A Sütőipari Vállalat igazgatójával, Talpai Jánossal folytatott beszélgetés is elszomorított. A szakmunkás-utánpótlás náluk is kátyúba jutott. 1969-ben a jelentkezőknek ösztöndíjat adtunk, de ezt az 1970-es tanévre megszüntettük, mivel a legtöbb fiatal felmondott, s így a pénz elveszett. Tavaly negyvenöt fiatal jelentkezett erre a szakmára, köztük tizenkét lány is. Mivel a lányoknak kollégiumi elhelyezést nem tudtunk biztosítani, a vállalat egy magánházban szerzett nekik szállást. Hogy ezek a fiatalok meddig maradnak? Azt bizony nem tudnám megmondani. Hisz azok, akik eddig megkapták a szakmunkás-bizonyítványt, elmentek a sütőiparból, átképezték magukat más szakmára, vagy mint segédmunkások dolgoznak valahol. — Sajnos, ez az állandó éjszakai munka miatt Van — teszi hozzá —, pedig egy jó szakmunkás 2500—4000 forint körül keres havonta. Ugyanakkor húsz százalék éjszakai pótlékot is kapnak. A régi szakmunkásgárda lassan kiöregszik, a legtöbbje rokkantsági nyugdíjba megy, után- nótlás pedig nincs. Az is előfordul, hogy az általunk kita- nftott szakmunkásfiatalokat a magánkisiparosok vagy a szövetkezeti sütödék magasabb órabérért alkalmazzák, s természetesen a fiatal — a szakma elsajátítása 'után — elmegy. így helyettük segédmunkások süt>k a kenyeret. A megoldás az lenne, hogy a meglévő üzemeket műszakilag mielőbb tovább fejlesztenék, hogy a gyártási időt lerövidítsék, s áttérjen minden sütőipari üzem a két- műszakos termelésre. így csak minden második héten kellene éjszakázniuk a dolgozóknak. Gyertyás László l)j szabályozók - m feladatok KÜRTI ANORAS Dkat el-J ? érősókoí: JZenate 13. — Van önnek valami mü- . . iizaki képzettsége? — néz vamondot- ^iabová a vállam fölé Hans ' \akjaer. A busa fejű, köpcös imberkéből olyan mély basz- ;zusok jöttek ki, mintha operaénekes lenne. — Hogyne volna — nyugtatom meg. — Valahányszor elromlik a lakásban a vízcsap, ón bőrözöm. Villanybiztosítékot is patkotok, rövidzárlat esetén. — Fenomenális! — brum- mogja az elméleti fizikus. — Nekem ilyen esetekben mindig szerelőt kell hívnom. Ennek ellenére az látszik célszerűbbnek, ha némiképp leegyszerűsítve és szemléltető pélSzé- (Idák segítségével ismertetem kesfehérvárra járnak iskolába, * önnel a helyzetet. — Kérem, ahogyan jónak látja. Engem az sem zavar. — Ott kezdem, hogy városunk együtt született az Omni- sap üzemmel, amelyet kibernetikus-elektronikus készülékek, különböző rendeltetésű automaták gyártására létesítettek. Ez az iparág hazánkban meglehetősen fejlett színvonalon állt és áll ma is. És nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ország legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit sikerült itt az induláskor összegyűjteni. Ez magyarázza, hogy a már bevezetett gyártmányok mellett állandóan új, fejlettebb készülékeket terveztünk a rajzasztalon, és ezek prototípusait is előállítottuk. Kézenfekvő volt, hogy ezeknek a prototípusoknak próba- üzemelését, jellegüktől függően, magában a gyárban vagy a városunkban végezzük. Amelyik bevált, továbbra is ott működtettük, aztán összekapcsoltuk a még frissebbekkel. Nem untatom a fejlődés részleteivel, a lényeg az, hogy az elmúlt két évtized során nemcsak a gyár, hanem városunk is a kiberno-automatizá- ciónak meglehetősen magas fokára jutott — Ezt magam is tanúsíthatom — mondom. — Nem sejtem hogy magában az üzemben még ilyen furfangos masinák teljesítenek szolgálatot, J anuár első napjától van érvényben a szabályozók új rendszere. Leglényegesebb vonása; első ízben kerül sor arra, hogy — az alapelveket tekintve — a tervidőszak egészét változatlan közgazdasági feltételek között dolgozhatják végig a gyárak, vállalatok. Nem szükséges bizonygatni, hogy a gazdaságirányítási rendszer közvetett formája, az árszabályozás, az '.dópolitika, a személyi és vállalati jövedelmek képződésé- lek szabályozása, a hitelpolitika és a többi tényező mint 'szköz bevált. Á harmadik öt- íves terv teljesítése, a gazdaságban végbemenő folyamatok is azok első eredményei — így ráldául a termelési szerkezet -.edvező irányú módosulása — 'gyaránt igazolják ezt. Ha így van, márpedig így •an, jogosnak tűnhet a kérdés: miért volt szükség mégis új '.zabályozó rendszerre? Egv- izerűsitve a feleletet: régi feladatainkat — a társadalmi munka hatékonyságának növelését, a vállalati tevékenység 'azdaságosságának fokozását, az árak és a tényleges ráfordítások közelítését — az új szabályozókkal tökéletesebben, gyorsabban, a csoport és a társadalmi érdeket jobban egyeztetve tudjuk megvalósítani. Ez indokolta, s hozzátehetjük, sürgette is a változást. Nincs módunk arra, hogy az íj szabályozási rendszer részleteit, akár csak címszavakban is, áttekintsük, hiszen egy-egy terület, mondjuk az adópolitika, önmagában is több cikket kitevő változáson ment, illetve megy át. Annál inkább feladatunk, hogy rámutassunk a változások irányára, várható hatására. Arra, hogy az új szabályozási rendszer a gazdasági reform eddigi három esztendejéhez mérten jobb feltételeket teremt a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának kibontakoztatásához. Az árszabályozásnál a tényleges társadalmi ráfordítások és a piaci értékítéletek fokozott tukröztetése az árakban, a pénzügyi szabályozásnál az adómentességek megszüntetése, illetve korlátozása, a létszám- és bérgazdálkodásban az élőmunkával való takarékosság ösztönzése, -kifizetődővé« tétele — azt bizonyítja, hogy az állam szorosabb szálakkal köti össze a valós teljesítményt és a nyereséget. A z új szabályozási rendszer a hatékonyság előtérbe helyezése mellett, s vele azonos fontossággal, még egy célt szolgál: a gazdasági növekedés szilárd egyensúlyi helyzet megteremtésével valósuljon meg. A kettős, de végső soron megegyező cél elérése természetesen nem úgy megy végbe, hogy automatikusan hat a szabályozási rendszer, s a vállalatoknak nincs ► a. én csak a városi lila kört ismerem: mondhatom, zseniális találmány, el vagyok tőle ragadtatva. Olyan viccei vannak, hogy nevemen szólít egy vadidegen postahivatalban, és... — Igen, igen — szakít félbe a köpcös —, majd erre is sort kerítünk. De előbb néhány alapvető kérdést kell tisztáznunk. Nincs például külön városi lila kör. Legelőször azt kell megértenie, hogy nálunk nem egyes különálló készülékekről van szó, hanem a legkülönfélébb készülékek összefüggő, szövevényes, bonyolult rendszeréről. Olyan rendszerről, amely egész Aarlest behálózza. Ez foglalkozik az üzem, a város, minden egyes lakos ügyintézési feladataival, a termelés, a szállítás, az eladás, a közigazgatás legkülönfélébb teendőivel. Kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Olyan rendszer ez, amelyben különleges és összetett művelet»k végzésére alkalmas elektromos agyaktól a szimpla egyfunk- ciós szerkezetig mindennek megvan a meghatározott feladatköre, beosztása, ha úgy tetszik: fölé és alárendeltségi viszonyban állanak. Ebbe a rendszerbe beletartoznak azok az emberek is, akik a gépeket irányítják, és azok is, akiket a gépek irányítanak. Világos? különösebb teendőjük. Nem titok, hisz a legnagyobb nyilvánosság előtt, az országgvűlés negyedik ötévffl tervet elfogadó ülésszakán, s a párt X kongresszusán beszéltek róla, hogy a ’ kövotfcező o-.fcnd " nehéz próba elé állítják a vállalatokat. A beruházások növekvő hányadának vállalat* erőforrásokból való finanszírozása, az állami támogatás mértékének csökkentése, a visszatérítések korlátozása, a bérezésnél a progresszív adókulcs alkalmazása jóval többet követel minden termelői kollektívától, mint amennyit a harmadik ötéves terv éveiben nyújtottak. S ezt a többet nem lehet halogatni, nem lehet -majd holnap nekikezdenünk« alapon várni, remélni. Ahogy az új szabályozási rendszer életbe lépett január elsején, úgy kell változnia fokról fokra a vállalati tevékenységnek is ezekben a napokban és hetekben. Idei gazdasági feladataink megvalósításának mikéntje — éppen az új szabályozási rendszer okán — döntő mértékben a vállalatoktól függ. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szállítás egységei csak- ’s akkor fele’hetnek meg a velük szemben támarzott fokozott követelményeknek, ha az év minden munkanapján tisztán látlak tas-dőM-pt. Az új "■zabályozási ren.l ;z • ágo-.an mutatja, m't szükséges elérni, merre kell haladni. A hogyant, a haladás módját minden vállax-trak a maga sajátosságait, lehetőse-ei: alaposan mérlegelve kell meglelnie. A sikeres start a c'lbg érkezés 'gérete. Ezért dönt'* t'ó"” mi történik most a vállalatoknál, az üzemekben. január 1971 startja, 1971 pedig a negyedik ötéves tervé. A régi célok és az új szabályozók kombinációja jó starthelyét, környezetet teremtett. A start és a cél közötti távon ped'g ne feledjük el egy pillanatra sem: valamennyien ott vagyunk a pályán! M. O. Kétévenként minden súlyt és mérleget hitelesítenek Hány deka az egy kiló? A LEGPONTOS/ ~rl — pla- tinairidiumból késztó,— mértékegységeket Párizsban őrzik. Ezekről több másolat készült, amelyeket aztán sorsolás útién osztottak szét az Igénylő országok között. Budapesten vannak a tizenhatos számú másolatok, az Országos Mérésügyi Hivatalnál. Az intézménynek minden megyeszékhelyen van kirendeltsége, ahol a budapesti alapmértékegységekről készült -ha'szálpontos- másolatokat, súlyokat, méter- rudat és egységnyi űrtartalmú mórőedényeket őrzik. És természetesen nemcsak őrzik, hanem használják is. Az OMH feladata oz országban az összes kereskedelmi, vendéglátóipart, gyógyszertári és egyéb mérlegek, mérőeszközök hitelesítése. Kétévenként egyszer minden forgalomban lévő mérőeszközt és súlyt hitelesíteni kell. Somogy megyét két -kerületre« osztották ilyen szempontból: az egyikben a páratlan, a másikban a páros számú évben végzik el a munkát. Nem kell azonban az összes súlyt és mérleget becipelni Kaposvárra, a járási székhelyekre is kijárnak a hitelesítők. Somogybán két mértékhitelesítő dolgozik: Gáspár Zoltán és Vezér László. Annyi a munka, hogy ők ketten nem is tudják mind elvégezni, ezért esetenként Pécsről is kérnek »kölcsön« hitelesítőt, ott ugyanis tizennégyen vannak, és nincs min-, dig elég munkájuk. Mikor elindultam, hogy megnézzem közelebbről, milyen is tulajdonképpen a rr értékhitelesítés, egy labor tóriumszerű szobára számítottam, mindenféle csillogó műszerrel. Ehelyett egy olajos padlójú helyiségbe léptem, ahol a sorokban nagy mennyiségű, tégla alakú vasdarab volt egymásra rakva, egy asztalon pedig bonyolult mérőműszer állt. Kiderült, hogy kihagytam a számításból a hatalmas mázsákat, amelyeket szintén hitelesíteniük kediL (Éppeqj akkor hozták a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat mérlegeit és súlyait.) Minden mérleget két lépcsőben ellenőriznek. Először harmadterhelésnél mérik a pontosságot; másodszor az összes súlyt rárakják, amelyet a mérleg még le tud mérni. (A hitelesítői? erre a célra évente kétszer is pontosított súlyokat használnak.) Teljes terhelésnél az eltérés plusz-mínusz egy ezrelék lehet. (A mázsák terhelésére használják a felrakott tégla alakú vásdarabokat.) A súlyokat egy kétkarú mérleghez hasonlító műszerrel mé- ^ rik. Egyik felére akasztják a ^hitelesítendő súlyt, a másik— Nem. Azt még csak meg- V'a a pontos egységet. A műértem, sőt természetesnek is .szer a legkisebb eltérést is találom, hogy az ember irá- Jkimutatja, még a legki- nyitja a gépet. Filmen is lát- „ tam programozást. Fehérkö- malbgrarnnj í supenyes lány lyukakat üt egy . lyoknál Is. Magát a műszert hosszú papírszalagra, azt egy ^is évenként kétszer hitelesí- készülék beszívja; nem tudom, mit csinál vele, de magától ? megindul egy eszterga, és fo- f Minden mérlegen van hi- gaskerekeket gyárt, esetleg pö- ételesítő jel, amit úgv ütnek lglnelaS üvegfalú szék- a fémbe. Ez a dátumot tán valamelyik kiesik, s pont {tartalmazza, es meg egy sza- azon van rájta, hogy Buda- fmot, amelyik a hitelesítő pesten hányán nem fizették ki ^személyét jelzi. (Megádlapít- a villanyszámlájukat. Ez rend- ?ható tehát, hogy ki ellenben van. Ele hogy gépek ira-5- . , , , . . . nyítsanak embereket?! #őrizte a mérleget.) A nem A fizikus elmosolyodik. f pontos mérlegekbe és sú— Lám, a gőg. A természet í1?01*1»« a helyére x-et útkoronájának gőgje. Hogy jön- (Inek be. Ezeket vagy javít- nek ahhoz a gépek, hogy irá-#ják, vagy el kell dobni, nyítsanak bennünket?! Pedig t ez így van szerte a világon, NAGYON EGYSZERŰ módbár nem mindenütt olyan szin- ([szerrel vizsgálják a bolti mérten és olyan mértékben, mint ^legeket, amelyeknek mindkét a mi városunkban. Gondoljon (("elén van mutató. Ez a súlyt a villanyrendőr jelzéseire az I1 jelzi, s gyaikran nem egyfar- útkereszteződéseknél, a föld- ('mán. Ezért fontos, hogy ez a alatti fémkarjára, amely csak mérlegfajta vízmérték szerint akkor engedi át, ha pénzt do- (ilegyen beáUíva, mert csak úgy bott a nyílásba, vagy akár a f mér pontosan. A hitelesítő azkávéfőzőjére, amely sípolással tán egy tükörből megfígyelheutasítja önt, hogy zárja el alat- (it', hogy egyformán jár-e a ta a gázt. i mutató mindkét oldalon. (Folytatjuk.) Ihárosi Ibolya D SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. február Z,
