Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

Érdemjegy helyett teljesebb vélemény Tapasztalatok az új osztályozási módszerről F élév előtt sok szülőt ijedtség fogott el, hogy Iskolás gyermekének alig van osztályzata. Hányás lesz félévkor, milyen érdemje­gyet kap ennek alapján? A gyermekekben is volt egyfajta bizonytalanság, a tapasztalatok ezt is mutatták; ahány tanár, annyiféleképpen mérte tudás­szintjüket. A félévi eredmé­nyek — az iskolák ezt csak tá­jékozódásnak tekintik — már nem mutatnak megyei szinten olyan képet, hogy el kellene vetni az új osztályozási — pontosabban, felfogásuk lénye­gét és kifejezve — információ­szerzési módszert. Miben áll a lényege a meg­változott módszernek? A meg­csontosodott feleltetési és óra­vezetési módszer helyébe olyat hoztak, melyik alaposabb információszerzésen nyugszik. Sokoldalúan mérik a tanulók általános fejlődését. Néhány gondolat erejéig ki kell térni arra, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium sajnos nem készítette elő megfelelően ennek a módszernek a beveze­tését. A tantestületek is csak az első értekezleten vettek ró­la tudomást. A rendeletmódo­sítást aztán újabb módosítás követte, azt egy másik. Leírtam néhány középiskolai tantárgy szakfelügyelőjének félévi véleményét. A magyar szakfelügyelő azt mondta, hogy a tudásmérésnek jobb lehető­ségét várták a nevelők, de mi­vel a rendelet módszert nem adott, elmaradt a kívánt ered­mény. A történelem szakfel­ügyelője így vélekedett a me­gyei helyzetről: — Nem volt kellően előkészítve a rendelet. Sok munkát és kevés ered­ményt hozott az új osztályozási rendszer. — Az orosz nyelv szakfelügyelője állapította meg, hogy a szakfelügyelet nem tud tájékozódni ennek a módszernek az alapján, a ta­nári munka sikerét, eredmé­nyességét nem lehet mérni. A minisztériumi állásfoglalás ugyanis kimondja, hogy min­den módszer jó a tanításban, amely eredményre vezet. (Amikor ez, vagy az ellenkező­je kiderül, késő.) Ugyancsak ő sürgeti az új osztályozási módszernek meg­felelő új szakfelügyelői mód­szertani füzet megjelentetését. Az előrelátó igazgatók föl­ismerték a rendelet gyengéjét, és az első tanítási naptól kezd­ve arra törekedtek, hogy a tantestületen belül egységes álláspontot alakítsanak ki az új osztályozd' módszerről. (Az igazgató is tájékozódni kíván a tanulókról, a tanárok mun­kájáról, mérnie kell valaho­gyan a végzett munkát.) A z információs föl jegyzé­sek a törvény szerint sokfélék lehetnek; je­lek, számok, ezeken belül is tanáronként változóak. A ka­posvári Táncsics Mihály Gim­náziumban azonban az év ele­ji tantestületi értekezleten megállapodtak abban, hogy az útvesztő hieroglifák helyett to­vábbra is számokkal fejezik ki az egyes tanulók munkáját, s ezzel nem zárják ki a sokféle tájékozódási lehetőséget. (Szakköri munka, könyvtárba járás stb.) A Táncsics Mihály Gimnázium mellett a nagyatá­diak is és a fonyódiak is meg­állapodtak egyféle tantestüle­ti egységben, s ez jó. A félévi igazgatói beszámo­lók bár feltárták a hirtelené- ben bevezetett módszer hiá­nyosságait, mégis szinte egy­értelműen amellett foglaltak állást, hogy jobb ez a régi­nél. A sokoldalú információ- szerzés a gyermekek javát szolgálja. Az óravezetés is megváltozott, mégpedig he­lyes irányban. Pezsgőbb élet folyik egy-egy tanítási órán, nőtt a tanulók részvétele a kö­zös munkában. Nem bújhat meg senki sem a padban. A személyiségformálásban tá- gabb lehetősége nyílt a peda­gógusoknak. A z új módszer igyekszik feloldani a tanulókban és a szülőkben a jegy­központúságot. A szülők szem­léletében is változásnak kell beállnia a jövőben: ha gyer­mekeik iránt érdeklődnek az osztályfőnöknél, ne arra legye­nek kíváncsiak, hogy hányasra feleltek, hanem arra, hol tar­tanak személyiségük fejlődé­sében? A felelet erre ponto­sabb, hűbb képe lehet a gyer­meknek. És ha a szülői buzdí­tás is a jegyszerzés helyett a teljesebb kibonatkozósra ösz­tönöz, akkor az iskolával egy célt tud képviselni az otthon. Az új osztályozási módszer — ismétlem, nem teljesen hibát­lan volta ellenére — a gyerme­kért van, 6 áll a középpontjá­ban. A szeptemberben bevezetett új osztályozási módszer csak egy lépés előre a pedagógiá­ban. Uorányi Barna Közművelődés, kultúra, krimi — ifjúságunk Pszichológiai jegyzetek 100 éve halt meg Eötvös József A népoktatás apostola A XIX. században újjá­született magyar nemzeti tár­sadalom kiváló egyénisége Eötvös József, a tudós, író, publicista, a népet és tudo­mányt nagyrabecsülő állam­férfi. Korán, szinte ifjú korában bekapcsolódott a nemzet égető problémáinak megoldásába. ‘-Mint a nap, amely midőn felkel, csak a legmagasabb bércek egyes csúcsait világo­sítja meg, s később elterjed mindenre, s a legrejtettebb völgyeket eltölti melegítő su­garaival: ilyen a tudomány, s akik ebben aljasodást látnak, rosszul fogják fel állását... legyünk meggyőződve. hogy soha igazság, bármennyire el- vontnak és terméketlennek látszik, nem találtatott fal, amely az emberi nem haladá­sára és jólétére befolyást nem gyakorol«. Mint Comenius 200 évvel korábban az általános, köte­lező népoktatás mellett tört lándzsát, hasonlóképpen Eöt­vös is e területet kívánta a nemzeti érdeklődés középpont­jába állítani, mint az első fe­lelős magyar minisztérium vallás- és közoktatásügy mi­nisztere. Mint miniszter, 1848 júliusában nyújtotta be első népiskolai törvényjavaslatát az országgyűlésnek. Az elemi iskola célját abban látja: hogy a gyermekek a tudomány első elemeiben képzést kapjanak. A negyvennyolcban megin­duló fegyveres harc levette A TÖRTÉNELEM folyamán mindenkor az uralkodó osz­tályok tartották kezükben a művelődés irányítását. Így volt évszázadokon át az isko­lázás kiváltságosok monopóli­uma. Nyilvánvaló, hogy napjaink­ban a népi demokratikus or­szágokban a munkásosztály irányítja a dolgozó tömegek sorsát: az ő feladata az isko­láztatás, az ismeretszerzés mi­nél szélesebb kiterjesztene. Ezt a célkitűzést szolgálta a néhány hónapja megtartott népművelési konferencia és az utóbbi hetekben, az Akadé­mián a szocialista ízlésről, tu­datról tartott előadássorozat is. Humanizmus és kultúra ál­talában rokonfogalmak és le­hetőség szerint ugyanazon a síkon kell célkitűzéseik felé törekedni. Így juthatunk el az igazi kultúrához, amely mesz- sze túlmegy minden civilizá­ción, technikai kultúrán; mert mindenek fölött az ember bel­ső művelését, érzelmeinek és tudatának kulturálisát tűzi ki célul. Igazi műveltségről tu­lajdonképpen csak altkor be­szélhetünk, ha az egyén sok­oldalúan kultúrált lesz Mit jelent ez? Azt, ha a sze­mélyek belső világát, érzüle­tét erkölcsi, esztétikai érté­kekkel gazdagítottuk; ha a szép és nemes iránti érzékét fejlesztettük, ha szemléletét, gondolkodását, cselekedeteit ilyen irányba alakítottuk, for­máltuk. Hiába adunk mi jó ipari szakiskolát, érettségit, főisko­lai vagy egyetemi végzettséget a fiataloknak vagy felnőttek­nek, ha viselkedésében esetleg modortalan, cinikus, közfei- tűnést kelt, vagy akár bot­rányt is okoz. Tudomásul kell venni és tu­domásul kell vétetni, hogy a szabadság nem azonos a sza­badossággal, nem lehet annak értelmezni és vele akként élni, Közművelődésünknek is — még ha nem is tartozik szigo­rúan a területére — ebben feltétlenül segítséget kell nyújtania. Az erkölcsi eszté­tikai nevelésnek éppen ezért a jövőben minden vonalon az eddiginél jobban kell érvénye- sülnie. Távol áll tőlem, hogy az if­júság egy részében tapasztalt negatív megnyilatkozások alapján általánosítsak. De ép­pen az értékesebb, a kultúra iránt fogékonyabb ifjaink ér­dekében mutatok rá arra, hogy az erkölcsi, esztétikai neve­lésre — nemcsak az iskolád­ban, hanem minden művelő­dési, kulturális intézményben, sőt a munkahelyeken is — fo­kozott mértékben szükség van. És itt feltétlenül meg' kell mondanom valamit. Ez pedig az, hogy ebből a szempontból a sole tízezres példányban megjelenő krimi könyvek ki­adása, az ilyen rádió- és te­levízióadások sokasága nem a legszerencsésebb dolog. A krimi akkor sem kultúra, ha könyvben nyomtatják ki, vagy ha a rádióban, a televízióban jelenik meg. TUDOM én nagyon jól, hogy a krimit sok ember szereti, és arról is tájékozódva vagyok, hogy a televízióban, rádióban a közönség egy része Ilyen igé­nyekkel jelentkezik. Viszont mindenki nagyon jól tudja, hogy a krimi áltaiában ra­vasz, fondorlatos, agresszív, barbár cselekedeteket bonyo­lít Ha szórakoztat is, de rom­boló hatása annál nagyobb mérvű. Márpedig az ilyesmire semmi szükség. Még akkor sem, ha fordulatai netalán le­leményesek, szellemesek. Ez a megállapítás nem hol­mi vaskalapos pedagógiai, ha­nem a legobjektívebb^ pszicho­lógiai ítélet, igazság. Az eset­leges ösztönös, szunnyadó in­dulatokat kár felkorbácsolás- sál felszínre hozni. Ifjúságunknak a szocializ­mus tovább építőjének kell lennie, de ahogy ez ma meg­kívánja az állandó politikai, és a legkülönbözőbb tudomá­nyos területeken való egyre bővülő, elmélyülő intellektu­ális képzést, ugyanúgy szilárd erkölcsi, esztétikai, kulturális műveltségbeli bázis birtokába kell őket juttatni. MINDEN általánosító bal­véleménnyel szemben állítom, hogy fiatalságunk túlnyomó része jó hajlamú és jó adott­ságokkal bír. Csak ezek kibon­takoztatásának, kifejlesztésé­nek és megtartásának módja­it, útjait kellő eszközökkel meg kell találni és biztosíta­ni is.) Gyenes Zoltán Az Országos Onkológiai Intézet radiológiai osztályán nagy’ teljesítményű, szovjet gyártmányú, Betatron elnevezésű be­sugárzó berendezés kezdte meg működését. A hagyományos kobaltágyú gamma-sugárzásával szemben a Betatron nagy energiájú sugárral vagy elcktronnyalábbal gyógyítja a be­tegeket. A 25 millió elektronvolt csúcsenergiájú berende­zésből kilépő sugárkévéket nagy pontossággal lehet Irányí­tani, ezáltal jól kimélhetők az egészséges szövetrészek. Az X sugár az első olyan sugárforrás, amelynek segítségével a kívánt szövetmélységben hozható létre a legnagyobb dózisú besugárzás. napirendről a törvényjavasla­tot, hiszen az élet-halál, a lenni vagy nem lenni nagy történelmi kérdéséhez ért a nemzet. A szabadságharc bu­kása után egy időre külföldre ment — Münchenbe —, hogy távolból szemlélje azt a kitö­rő vihart, amely hazánkat a pusztulás szélére sodorta. Eötvös a kiegyezés után is­mét fölvetette népoktatási el­gondolását, mint a 67-es kor­mány .vallás- és közoktatás- ügyi minisztere. >*Általános tapasztalat bizo­nyítja, hogy ahol a népokta­tás magasabb fokra emelke­dett, ez mindenütt csak az ál­lam közbejöttével sikerült, és valóban alig fogja valaki két­ségbevonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt köteles­sége elkövetni mindent, hogy a gyermekből jó kereszténye­ket neveljen, éppúgy köteles­sége az államnak is, hogy a gyermekeket jó állampolgárrá nevelje. Miből következik, hogy ott, ahol a szülők vagy az egyház a gyermekek okta­tásáról nem gondoskodnak, az állam vállalja magára ezen kötelezettséget. Az államot ezen jogától, sem ezen köte­lességétől fölmenteni nem lehet.« A törvényjavaslatról készült országgyűlési beszédét így fejezte be: . ezen tör­vényjavaslat teljes meggyő­ződésem szerint egy érdem­mel bír, azzal, hogy practikus és hazánk jelen viszonyaira alkalmatos, és hogy ezen tör­fi rák elleni küzdelem szolgálatában vény javaslatot elfogadva jobb népművelődésnek s ezáltal egyszersmind nemzetünk szebb jövőjének alapját vetjük meg . ..« Mind a képviselőházban, mind a főrendiházban a reak­ció a törvényjavaslat megbuk­tatását tűzte ki célul. De a felülkerekedő haladó erő végül is győzött, létrehozta hazánk első népiskolai törvényét: az 1868. XXXVIII. tc.-et a nép­iskolai közoktatás tárgyában. A törvénycikk a következő fejezeteket tartalmazza: X. A tanítás kötelezettsége és szabadsága. II. A népiskolai tanintéze­tek köre és állíthatósága. III. A hitfelekezetek által felállított népoktatási taninté­zetek. TV. A magánosok és társu­latok által felállított népok­tatási tanintézetek. V. A községi népoktatási tanintézetek. VI. Az állam által állított népoktatási tanintézetek. VII. A tanítóképezdék. Ezzel a törvénnyel kezdő­dött az állami népoktatási rendszer. Polgári iskolák, ta­nítóképzők megszervezése so­rán műveltségben, tudomány­ban képzett pedagógustársa­dalmat akart kialakítani még akkor is, ha eme iskolák egy­ségét és nyitottságát biztosí­tani nem tudták. Tanítókat, tanárokat küldött ki a nyugati országokba, hogy ott tanulmányozzák a leg­újabb didaktikai, módszertani eljárásokat, vezérkönyveket Íratott az egységes oktatás szükségszerűsége érdekében. Átszervezte a tanügyi közigaz­gatást a tanfelügyelőség lét­rehozásával. 1888-ban létre­hozta a Néptanítók Lapját, hogy ezzel is országosan se­gítse a jobb oktatási, nevelési eljárások megvalósítását. Gondoskodni kívánt a klsóvodásokról, valamint a felnőttek oktatásáról, sajnos az akkori politikai helyzet ebben a nemes tevékenységé­ben megakadályozta. Munkája teljében ragadta el a halál, 1871. február 2-án, 58 éves korában. Honfi Aladár Helmut Hochrain: Horkolok Még jól emlékszem arra a napra, amikor reggeli után így szólt hozzám az »Édes«: — Dagadt, te horkolsz! Ugyanis dagadtnak becéc. Egészen megrendültem. — De szívem — mondtam —, az lehetetlen. Már jó par éve, hogy összeházasodtunk, és sohasem horkoltam. Az ilyesmi nem jön máról hol­napra, mint a nátha. — Talán mindig horkoltál, csak én nem vettem észre, mert aprófát fűrészeltél. De tegnap éjjel, úgy látszik, egész erdőt . akartál kiirtani. Csak úgy rengett a ház. — Miért nem keltéi fel drágám? — Nem akartalak munka közben zavarni. Ilyen tapintatos az aranyos Szóval horkolok, és ez arra indít, hogy azon gondolkod­jam, mint szabadulhatnék meg ettől a bajtól, betegség­től, vagy nevezzük bűnnek? Talán el kellene menni az or­voshoz. Dehát nevetséges. Mit mondhatnék neki? — Képzelje tanársegéd úr, feleségem szerint nagyon horkolok. Nem, ez nem megy. Inkább az irodában beszél­gettem a kollégákkal és ba­rátokkal. — Horkolni? — mondták csodálkozva. — Rendes em­ber nem tesz ilyesmit! Kisebbségi érzésem támadt. Nyilván én vagyok az egyet­len horkoló a világon. Sür­gősen megvettem a »Csön­des éj« nevű, elismerten ha­tásos — horkolás elleni — szert. Méregdrága volt, för­telmes ízű, és gyomorégést okozott. De a hatás elmaradt. — Megint vastag rönköt fűrészeltél az éjjel — szólt reggel az édes„ Képzeletben már láttam, amint kiköltöz­tet a hálószobából, és a nap­pali kerevetre száműz. El­gondolni is borzalmas szá­momra, aki annyira társas lény vagyok. A rossz szellem ellen föl- veheted a küzdelmet, a bű­nös szokásokat le lehet vet­ni, ha beteg vagy, orvost hív­hatsz. De aki horkol, az menthetetlen. Csak környeze­tének türelmére appellálhal, és remélheti, hogy egy na­pon ismét normális ember­ré változik, A minap társaságban rót­tunk, és valaki szóba hozta a horkolást. Kíváncsian vár­tam, hogy boldogabbik fe­lem, az »Édes« kipellengé­rez-e? De csak megértőén felém kacsintott, és a vilá­gért sem árult volna el. Vá­ratlanul valami tanárfél« szólt hozzá a kérdéshez. Igen járatos lehetett a do­logban, mert sok latin szót kevert a beszédébe. Igazi tudósa volt a horkolásnak. Végül azt mondta: — A horkolás tulajdonkép­pen távoli előadók természe­ti ösztönének a maradvá­nya. A primitív ősember, az ezer veszélynek kitett bar- ianglakó horkolt, hogy ezzel megóvja családját és ottho­nát, feleségét és gyermekeit a vadállatok támadásától, ás elijessze a bestiákat. A fér­fiak, akik horkolnak, külö­nösen fejlett családi ösztön­ről tesznek tanúbizonyságot. Később otthon még egy­szer megnéztük o gyerlceke- ket. (Nem tudom önöknél hogy van, de a mi aprósága­inknak az a furcsa szokásuk, hogy alvás közben hasra for­dulnak, és a levegőbe dug­ják a hátsórészüket). Szóval betakartuk őket, azután az »Édes« a nyakamba borult. — Csak horkolj tovább, dagadt, ahogy jólesik... Te neandervölgyiI Azóta megszűntek a ki­sebbségi érzéseim. Horkolok, és nem is szégyellem. Különben nem meséltem, volna el a történetet. Fordítotté: Boldog Babáé SOMOGYI RIPIAF MM, IMI. február Z. 6

Next

/
Thumbnails
Contents