Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
Az állami gazdaságok programja Ot éy alatt megkétszerezik a sertéshústermelést N épgazdaságunk IV. ötéves tervének előirányzatai szerint mezőgazdaságunkban fokozottabban előtérbe kerül az állattenyésztés, ezen belül is a hústermelés. A lakosság élelmiszer-ellátása és az export egyaránt azt kívánja, hogy az eddiginél nagyobb mennyiségű, jobb minőségű állati termék kerüljön forgalomba. Az egy főre jutó húsfogyasztás a tervek szerint 1975-ben 14 százalékkal kell meghaladja az 1970-es szintet. Ez azt jelenti, hogy 1975-ben egy főre számítva a húsfogyasztás eléri a 67 kilogrammot. Ezzel egyidejűleg a nettó húsexport 75 százalékkal nő. Ilyen követelményt csak akkor lehet kielégíteni, ha az eddiginél nagyobb ütemben fejlődik a hústermelés. Az előirányzatok szerint nincs a hústermelésnek egyetlen olyan ága sem, amelyet ne kellene fejleszteni. A sertéshús termeié;: mégis külön szót érdemel. 1970-ben — az előzetes adatok szerint — a hazai vágósertés- trrmelés 68*3 ezer tonnára rúgott. 1975-Den az előirányzatok szerint 900 ezer tonna vágósertést kell mezőgazdaságunknak produkálnia. A sertéshústermelés ilyen méretű fejlesztését elsősorban a hazai húsellátás javítása követeli. Ami a sertéshústermelést illeti: nemcsak nagyarányú fejlesztéssel számol ötéves tervünk, hanem a kisüzemek, va lamint nagyüzemek közti sertéshústermelés arányainak módosulásával is. Tavaly a vágósertés-termelés 52 százalé- lékát még a kisüzemek, 48 százalékát a nagyüzemek adták Az elgondolások szerint 1975- ben a nagyüzemek 61 százalékos arányban vesznek részt a vágósertés-termelésben. Ez nem jelenti azt, hogy a kisüzemek termelésének visszaesésével számol a terv. A kisüzemekben a termelés nagyjából azonos méretű marad a tavalyival. Ugyanakkor a nagyüzemekben — termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban — erőteljes lesz a fejlődés. Ami az állami gazdaságokat illeti: az elmúlt években a termelés nagyon sok területén bizonyították, hogy vállalkoznak a korszerű megoldások alkalmazására. A párt X. kongresszusi határozata az állami gazdaságokkal kapcsolatban azt mondja: »Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az állami gazdaságok szerepe tovább erősödjön és fokozottabban járuljanak hozzá az egész mezőgazdaság intenzív fejlődésélez.« E követelménynek akkor tudnak a gazdaságok megfelelni, ha a termelés egyes területein valóban a korszerű követelményeknek megfelelően •azdaságosan, sokat termelnek 3 a termékek minőségét tovább ;avítják. Miután a IV. ötéves tervben i húsprogram teljesítése az egész mezőgazdaság számára elsőrangú feladat lett, termé- ;zetes dolog, hogy az állami gazdaságoknak is sokat kell ;enniük ennek érdekében. Hogyan is alakul 1970 és 1975 kö tött az állami gazdaságokban i sertéshústermelés? A gazdaságok középtávú fejlesztési terveiből készített ősz- Ízesítésekből kitűnik, hogy 975-ben állami gazdaságaink 17 680 vagon vágósertést szándékoznak értékesíteni. S hogy irzékelhessük, milyen ütemű fejlesztésről van szó, még egy >zám: 1970-ben — az előzeter rdatok szerint — az állam' gazdaságok 8700 vagon vágó- kertest adtak el. öt év alatt tehát kereken kétszeresre növelik a sertéshústermelést. A korábbi években a sertéshústermelés fejlődé sének üteme elég lassú volt az állami gazdaságokban. 1966-ban, a harmadik ötéves terv első évében 8066 vagon .’ágósertés értékesítésével zárták az esztendőt. Az elmúlt öt évben tehát még tíz százalékkal sem nőtt a sertéshústermelés. Ezek után joggal tehető fe’ a kérdés: ilyen előzményei után teljesíthető-e a feladat >t év alatt megkétszerezni a ’.ertéshústermelést? A kérdésre határozott igennel lehet válaszolni. Természetesen a nagyarányú fejlesztés rendkívül sok munkát kíván az érdekelt gazdaságoktól. A sertéshústermelésnek az a rendszere, amely most alakul ki, pontos szervezést, nagy körültekintést, erős munkafegyelmet, termelési fegyelmet követel. A sertéshústermelést szolgáló beruházások új vágányokra viszik a termelést ebben az ágazatban is. Az Iparszerű hústermelés formái módszerei már a korábbi években kialakultak a baromfite nyésztésben. (Itt is az állam: gazdaságok voltak a kezdeményezők.) A sertéshústermelésben most alakulnak ki a gyakorlatban az iparszerű mód-, szerek. Az állami gazdaságok ebben a munkában is élen járnak. Az imént szó volt arról, hogy mennyire reálisak az állami gazdasági hústermelés fejlesztési tervei, mi ad realitást e terveknek. Nos az egyik első számú feltétel: bővülnek a korszerű elhelyezés lehetősé gei. A gazdaságok egész sora épít új telepet. Ezek a teljesen gépesített, az iparszerű terhelési követelményeknek megfelelő telepek több mini félmillió sertés számára adnak helyet az állami gazdaságokban. Az új tele péknek a következő esz tendőkben készen kell len niük. A nagyarányú korszert telepépítés mellett figyelem be kell venni a már meglévő férőhelyeket is. Ezeken mintegy 300 ezer sertés helyezhető ul. Közülük mintegy 200 ezer férőhelyet lebontásra ítéltek, la lebontják az elavult épületeket, akkor is lesz hatszázezer bízónak férőhelye 1973-ban. \z a kétforintos kilogrammon- :énti felvásárlási többletár, melyet a tavalyi döntések szedni a korszerűtlen hizlaldákban előállított hízókért kapnak i gazdaságok arra ösztönöz bogy a hústermelési lehetőséleket ezeken a helyeken is kihasználják. A hizlaldák évente :étszer benépesíthetők. így tehát a jelek szerint a férő- helyhiány nem lesz akadálya u program megvalósításának. Sok mindent lehetne még •orra venni, amely a terv rea- htását bizonyítja. Ezek közül :sak egyet: a takarmány ellátást. Tavaly az állami gazda- :ágok kereken 700 ezer tonna •.zemes abrakot termeltek, öt év múlva egymillió 166 ezer :onna takarmánygabona-terméssel számolnak. A kukorica termőterületét százezer holddal kívánják növelni, s a hozamok hat mázsával haladnák meg a jelenlegi holdanként! ítlagot. Ha a kukoricatermesztés, a szemestakarmány-ter- mesztés lehetőségeit vizsgáljuk, akkor is arra a megállapításra jutunk, hogy a terv tel jesíthetö. S zámolgatni persze köny- nyű. Az egész program megvalósítása azonban íallatlanul nagy erőfeszítést követel. Ezt tudják minden gazdaságban. S azt is tudják: érdemes fáradni. Olyan nagyszerű feladat megoldására nyílik lehetőség, amely méltán teszi még megbecsültebbé társadalmunkban az állami gazdaságokat. A. L — Két bábatáskás férfi hurcolja a szeplőst — súgom. — Erik vitézül küzd, amint csak teheti, úgy rugdossa őket, mint a hivatása magaslatán álló hátvéd az előre törő középcsatárt. Kiáltani azért nem tud. mert az egyik mókus a száján tartja a tenyerét. Egyébként nem bánnak vele durván, nem torolják meg még a rúgásokat sem. Most értek a garázsajtóhoz. Elengedik Eriket, rendbehozzák a ruházatukat, bemennek ... — Akkor mi iszkolunk innen, de gyorsan! — adja ki Renate a parancsot. Felugrik a gyepről és fürgén szalad a kert túlsó vége felé. Olyan kétharmados. testhez simuló halász- nadrágot visel. Szűzanyám, micsoda bokák és egyebek! Egy csöpp lelkifurdalást sem érzek, amint futok utána. Ott lenne a helyem e nehéz percekben a garázsbárban maradottak oldalán? Ugyan miért?! Három férfi áll ott szemben a jövevény kettővel, ez még akkor is túlerő, ha a nőket nem számítom. Abban az esetben pedig, ha a látogatók fegyvert rántanának, nem mindegy, hogy hány pár kéz emelkedik a magasba? Aztán meg a kis szeplős amúgy is biztosan felveri a környéket segédcsapatokért. Nem, nem lesz ott semmiféle vérengzés. & ha lesz, legfeljebb kimaradok belőle. A legfontosabb, hogy végre egyedül lehetek Renátával, mégha Ilyen futólagosán is. Rohanunk, kúszunk, mászunk, ugrálunk. Nem tudom, hány ingatlan lehet Aarlesnek ebben a negyedében, de mi valamennyit útba ejtjük. Csak elvétve közlekedünk járdán, úttesten. Főleg ágyúsokat, bokrokat, gyümölcsfákat kerülgetünk, kerítések felett repülünk. Érdekes, viszonylag egészen jól megy ez nekem. Ügy látszik, mégsem az ultizás, hanem az akadályverseny az én igazi számom. Különösen, ha az iramot egy Imádni való dán újságlrónő diktálja, mögöttem pedig különféle négylábú sporttársak lihegnek, csaholnak. Mert itt mindenki tart kutyát. Kicsiket is, nagyokat is. Behatóan nem tanulmányozhatom. hogy milyen fajtájúak mert minden érzékszervemet éppen az köti le, minden erőmet, ügyességemet éppen az veszi igénybe, hogy elkerüljem a velük való közelebbi kapcsolatot. Korán dicsekedtem! Baj van! Szúrni kezd az oldalam... És mintha görcs készülődne a bal vádlimban is. Ez az oka, hogy önkéntelenül is rövidíteni akarom a távot, és amikor Renate pompás kanyartechnikával megkerül egy nyírott sövényt, én átvágok rajtaPáccs! Nyakig vagyok a hideg vízben! Szerencsére nem ütöttem meg magam, pór tempóval az apró úszómedence túloldalára érek. Kimászom, s emelkednék fel, de látom, hogy nem érdemes ... Két, borjú nagyságú szelindek hámul rám tűnődve, hogy hol is kezdjen enni. Méltatlan vég! Ebek martaléka leszek ... én, aki imádom az állatokat, a kutyákat különösen, a Magyar Országos Állatvédő Egyesületnek jóformán az alapítói közé tartozom; 175 a tagsági igazolványom száma, s egyszer már közgyűlési küldött is voltam, és barátom »A kutya« című lap főszerkesztője. De hát hogyan magyarázzam meg mindezt ennek a két hatalmas dán doggnak? Hiszen ők joggal vélhetnek rablónak, betörőnek. — Ne ijedj meg tőlük, Tibi! — hallom most a fejem felett Renate pihegését. — Nem bántanak, Ez Germ és Helga. A mi kutyáink. Ez már a mi kertünk. Megérkeztünk. Rengetegszer érkeztem már meg életemben, de ekkora megkönnyebbüléssel még soha. Kockás plédbe burkolózva, A széles porták gazdái A FOLD FELENGEDETT, a langyos nyugati szél megolvasztotta a hókupacokat. To- csogós, sáros az árok széle, de imitt-amott már egy-egy zöld növény dárdája böki át a földtakarót. A délelőtti napsütés virágot csal az ablakokba, s az udvarokban, a porták előtt lsózó embereket látni. Friss Igyások, s elvétve néhány — a hidegebb idővel is dacoló — virágtő szegélyezi a lábodi utcát. A község lakói négy-öt éve szerették meg a virágot. Ügy vélem, kategorikusan ki lehet !elenteni, hogy a virág szereteti és igénylése nem függ az ' dótól, a helyiségtől, a föld minőségétől, csuoán elhatározás dolga. A l*bodiak pedin •■nnyi évvel ezelőtt döbbentek ~á, hogv az a munka, melyet a ház előtti vagy a kerítésen be- ’üli virágágyások kialakítása ;s beültetése jelent, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerést is hozhat. Bíró Lajosné, a községi szolyesedik a »Virágos falu«- mozgalom. A tanács és a Vöröskereszt a jó példák sokaságával állítja »kényszerhelyzet« elé a falusiakat. Ez persze egyáltalán nem kényszer, s ha mégis így fogalmaztam, talán belülről fakadó, néha ösztönös, de egyre inkább tudatos törekvésnek kell felfogni. A helyzet ma már az. hogy n falu társadalmában betöltött szerephez a munkán, címen, emberi magatartáson kívül a virágos porta is hozzátartozik, s az ezzel szerzett erkölcsianyagi »profitot« a falu apra- ía-nagyja teheti zsebre. Lábod a »Virágos falu« járási versenyében kétszer végzett a második helyen, hatvanezer forintot kapott. Ez is nagyot lendített az akadékosko- Jók meggyőzésén, de még inkább az a tábla, amelyet évről évre több ház falára szegeznek ki. Tiszta udvar, rendes ház. A kiültetett és ápolt virágok nem tartoznak a kertészeti ritkaságok közé, a legényvirág, árvácska, rózsa, tavaszi liliom és a kulcsvirág egymást váltják az ágyúsokban. — Tavaly áprilisban a fiamnál, Dunaújvárosban jártam. Még egy olyan gyönyörű virágos várost nem láttam, mint az, pedig ott aztán van korom is, füst is — áradozott Bíróné. — Persze Kaposvárt is mondhatnám, a virágos jelző nélkül nemiben emlegetik a megyeszékhelyet. — Vigyáznak a virágokra? — Nincs olyan helye a világnak, ahol rosszcsont, vi- rágtépdeső gyerek ne élne. Nálunk is vannak, s abban a korban, amikor még nehéz megértetni velük a nem szabad fogalmát. Azért senki nem szól, ha egy-két szálat levágnak, de ha a virágok közé tipornak, akkor a tulajdonos elhúzza a nótájukat... — Milyen helyezésre számítanak az idén? — A KÉT MÁSODIK hely kötelez, a jutalomra mindig szükség van, persze, hogy szeretnénk győzni. De ha csak az első három között végzünk, az sem lesz tragédia ... Saly Géza szociális otthon vezetője két széles porta gazdája. Saját házuké és az otthoné. Egy tavasszal ásót, irtókapát fogott, s a házuk előtti gyomdzsun- gelben, elpusztult fagyökerek között rendet teremtett. Az akkori tanácselnök, Végh Lafos bácsiék sem akartak lemaradni mögötte, ők is felásták a házuk elejét. A jó értelemben vett hiúság végigsöpört a falun, s alig maradt porta, ahol ne készítettek volna virágágyást, ne ültettek volna palántát. A virágmag- és gumó-cserekereskedelem szárnyakat kapott, s mire a gyümölcsfák sokszínű virágai szirmot bontottak, nyolc-tízféle tavaszi virág díszelgett a járdák mellett. Sokan tamáskodtak: — Minek a virág, hiszen kitúrják a disznók, letiporják a marhák. Fölösleges vesződér \z egész. Mások pedig: — Van éppen -lég dolgom, még ezzel is tör- !em magam* Bíróné viszont ;— aki egy ben a Vöröskereszt község-' átkára — az öregek napközi Klärauükiis présse’ báláznak Faforgács-préselőt készítettek házilag a Tahi Kaptárgyártó Üzemben. Eddig kézzel préselték a bálákat, így naponta negyvenet tudtak elkészíteni. Az új hidraulikus prés segítségével évente 30 vagon faforgácsot báláznak és adnak el 100 000 forint értékben. Vásárló gyerekeit otthonában is példát mutatott, s a hazulról hozott virágokkal ezt a portát is széppé, üdévé varázsolta. A NAGYATÁDI és a barcsi járásban évek óta terebé# törökülésben kuporgok egyé tündéri kis tisztáson a gyepen, * miközben ruhadarabjaim egyé japán barackfa ágain szárad- * nak. Renate valami fészerszerűé íaházikóban matat a hátamé mögött. Ennivalót készít. Las-J sacskán beletörődöm, hogy dár é lakást nem fogok látni belül-? ről. Renate sem hívott be aé házukba, ő maga sem ment be.J ezt a takarót is a fészerből J hozta ki, nekem. í A gyepre terít 4 Sonkás omlettet eszünk, co-é ca-colát iszunk. Istenien érzem é magam. * — Mi történhetett a bará-é taiddal a garázsban? — kér-\ dem csak úgy mellékesen. —J Mit akarhatott tőlük a két bá-é batáskás? Talán letartóztattai őket? i — Letartóztatni?! — nevet* fel a házikisasszony. — Miért?* Nem követtek el semmit.* Egyébként nálunk nincs is bőr-* tön. Amióta az eszem tudom,* Aarlesben nem tartóztattak le* senkit A műszerészeknél é amúgy sem lenne joguk hozzá,? hogy bárkit letartóztassanak. * — Hát mihez van joguk? * — Például ahhoz, hogy mostl nagy Erik garázsában is felsze * reljenek dobozokat valamely kJ sarokba, és lila kört fessenek* fel a padlóra. Bekapcsolják a* garázst a kibaut-hálózatba. Ki-* bautnak hívják a kiberno-auto-é mata rendszert ? (Folytatjuk) ? A boltokban gyakran találkozik az ember vásárló gyerekekkel. Négyévestől egészen tizennégy évesig. A kisebbek izzadó kis tenyerükben szorongatják a papírt, avagy a kiszámított aprópénzt, és minden figyelmüket az köti le, nehogy egy tízfilléres is elguruljon, mert akkor nem tudják megoldani a nagy feladatot Gyakran látni elsős, másodikos kis gyerkőcöket hogy igyekeznek kiszámítani, jól adott-e vissza a boltos, ha csal- tejet vettek, mert friss kényé; csak később lesz. Akad köztü1 magabiztos, bátrabb is, ak; fölemelt fejjel, büszkén né" szét az üzletben, látja-e valaki ismerős vagy pajtás, hogy ő már vásárol. Van, aki már útközben előre kiszámítja, mennyi pénzl kell visszakapnia, és fizetés után csak futólag számolja meg, annyi-e, s a csomagot, mintegy annak bizonyításaként viszi, hogy ő már nagy gyerek, ha a boltban is kiszolgálják. Ha kiszolgálják, mert ez nem megy mindig simán. Sajnos nemegyszer hallottam már a megjegyzést, miért nem jör az anyukád vásárolni, hiszen te elveszted a pénzt. Pedis dehogy veszti, jobban vigyáz rá, mint az új színes ceruzára /agy a tegnap cserélt üveggolyóra. Hogy elszomorodnak olyankor a gyerekek, mikor azt mondják nekik, hogy ők még kicsik és nem tudnak vásárolni! Van olyan eladó, aki nem is figyel a gyerekre, ér közben megjegyzi a kolléganő iének. hogv egyes szülők mi lyen felelőtlenek, és rosszul bánnak a gyerekeikkel, mert őket küldik a boltba ilyen hidegben, melegben, szélber stb. ahelyett, hogy ők jönnének. Egyetlen szülő sem lustaságból küldi gyerekét a boltba, hanem mert ő nem ér rá. mást csinál vagy egysze- "űen pedagógiai okokból, hogy a gyerek is kivegye a részét a családi munkamegosztásból. Kettős bánatot okoz az eladó, aki a szülőket szidja a gyerek előtt, és egyben a gyerek ügyességét vonja kétségbe. Az önkiszolgáló boltokban árgus szemekkel figyelik a gyerekeket nemcsak az eladók, a felnőtt vásárlók is, vajon mit fog a zsebébe csúsztatni, egy izéiét csokoládét vagy zacskó cukrot. Biztosan nehéz legyőzni a kísértést, mégis ritkán fordul elő, hogy az a gyerek /esz el a csokiból, aki éppen a családi bevásárlást végzi. Természetesen nem minden gyerek angyal, még a boltokban sem, de a felnőtt vásárlók sem azok. A csúcsforgalomban tolonganak, tülekednek, és magukban — ritkábban hangosan szidják az előttük állót, az ipart, a kereskedelmet, de még azt is, aki a konzervet kitalálta. Egymás elé tolakodnak, de ebben az esetben legalább azonosak az »erőviszonyok«, és attól is tarthatnak, hogy valaki rájuk ->zól, ő jött előbb. Ha gyereket löknek félre, nem mer szólni. Otthon is. az iskolában is ar- -a tanították, a felnőtteket tisztelni kell. De miért nem tisztelik a gyerekeket az eladók, a felnőtt vásárlók, főként abban a helyzetben, mikor a gyerek is érmen olyan munkát vögez. mint ők. S biztosan Igyanúgy várja a család, amit a gyerek /esz, talán egy éppolyan fá- -adt édesanya helyett, mint aki ingerülten rászól a vásárló gyerekre, »most én jövök, te úgy is ráérsz.« ® Iharos: Ibolya D SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. febrró A
