Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

felmérés Somogy általános Iskoláiban iKöszőntjük a költőt TÉRKÉP A NYOLCADIKOSOK VAGYAIRÓL Tavaly novemberben fel­mérést kezdett a Somogy me­gyei Pályaválasztási Tanács a megye valamennyi általános iskolájában. A nyolcadik osz­tályosok pályairányulását tér­képezték föl. öt nagy kérdés- csoportra kértek választ: a ta­nulók milyen pályára készül­nek; milyen típusú iskolába adják be fölvételi kérelmüket; másodsorban milyen pályát je­lölnek meg; kinek a hatására választanak; hol akarnak dol­gozni. A vizsgálat eredmé­nyeit, az igényeket összevetet­ték a lehetőségekkel, az isko­lák jelenlegi keretszámaival. Somogybán a hatszáz általá­nos tagozatú gimnáziumi hely­re 718-an jelentkeznek, a két­száz szakosított tantervűre azonban csak húszán adják be kérelmüket. Az csak egyik ok lehet, hogy kevés gyerek dönti el tizennégy évesen, hogy mi­lyen tantárgy áll hozzá a leg­közelebb. Sajnos a szaktaná­rok sem kísérik eléggé figye­lemmel, nem igyekeznek ész­szerűen befolyásolni a speciá­lis érdeklődésű gyerekek pá­lyaválasztását. A szakközépis­kolákban a túljelentkezés ta­valy általában 120—350 száza­lékos volt Az idén is csak minden második tanuló kerül­het be a szakközépiskolába. Aránytalanul a legtöbben még mindig a közgazdaságiba igye­keznek; a tabi mezőgazdasági gépszerelő iskolába, valamint az élelmiszeripari szakközép- iskolákba kevesen. A legkeve­sebben (negyven helyre né- gyen-öten) pedig az idén meg­nyíló barcsi vízépítési és víz­gazdálkodási szakközépiskolá­ba. Erről még keveset tudnak a tantriók, nagyobb propagandá­ra lenne szükség. A szerszámkészítő és a mechanikai műszerész jobban keres Elég nagy eltéréseket mu­tatnak a felmérő lapok a szak­mákat illetően is. A megye szakmunkásképző intézeteibe az 1971—72-es tanévben 2778 fiatalt vehetnek föl, ebből 250- nek érettségivel kell rendelkez­nie. A lányok 808 helyre pá­lyázhatnak. Az összjelentke- zést nézve, elégedettek lehet­nénk, hiszen 2242-en kívánnak szeptembertől szakmát tanulni, a megoszlás azonban már szél­sőséges. Autószerelőnek pél­dául 364-en jelentkeznék, a ke­retszám csak 128. A szerelő­iparban a fiatalok szeme előtt bizonyos »slágerszakmák« le­begnek, kevesen tudják, hogy az autószerelőnél nagyobb ke­reseti lehetősége van ma már egyebek között a szerszámké­szítőnek, de jól kereshet a gépi forgácsoló is. Ugyanez a hely­zet a műszeripari ágazatban. Érdeklődési körén belül vá­laszthat a fiatal, ha nem csak rádió- és tv-szerelőnek, hanem például mechanikai műszerész­nek készül. Rádiószerelőnek kétszáz százalékos a túljelent­kezés. Hogy milyen szűk a tanulók pálya- és szakmaismerete, azt jelzi az is, hogy elektrolaka- tosnak, mezőgazdasági kovács­nak, vadásznak, vagy az üvege­ző, az élelmiszer-tartósító es a húsipari szakmákba egyetlen fiatal sem készül. Megtört vi­szont a jég az építőipar egyes területén. Ügy néz ki, lesz elég kőműves: 80 százalékos a je­Tetőtől talpig felöltöztették a kislányt 4600 forintot gyűjtött a brigád A Kaposvári Elektroncső- gyár November 7. szocialista brigádja a Képes Újságban ol­vasott Újszásziékról, akiknél négy gyerek közül három bé­na, az apa nem tud dolgozni kora és betegsége miatt. Hihe­tetlen nyomorban élnek. A brigád gyűjtést indított az üzemben. Becsületére válik a szerszámüzemnek az a 4600 forint, amellyel Szilágyi Dezső párttitkár, Kárpáti Béla üzem­vezető és Köcski Lajos cso­portvezető útra kelt. Szemé­lyesen keresték meg a csalá­dot a helyi járási titkár kísé­retében. Visszaérkezésük másnapján, a reggeli szünetben számoltak be munkatársaiknak útjukról. Elmondták, hogy talán soha ilyen jó helyre nem került a pénzük, mert amit láttak, na­gyon elszomorító. Jászkisér szegény település, alig akad munkalehetőség. Aki pedig dolgozni sem tud, segítségre szorul. Van a családnak egy tagja, aki előtt reményteljes jövő áll. A nyolcadikos kislány még ilyen körülmények között is négyes tanuló. Szeptemberben szakközépiskolába szeretne menni. A küldöttség úgy döntött, hogy az édesanyának átad 2000 forintot, a megmaradó pénzből pedig tetőtől talpig felöltöztették a kislányt, hogy majd az új környezetben ne kelljen szégyenkeznie. Az üzem címét átadták azzal, hogy ha segítségre van szük­ségük, írjanak. Javasolták: ha a környéken nem találnak megfelelő szakközépiskolát, Kaposváron elhelyezik k llé- giumban, iskolában a kislányt, ha ilyen messze eljönne. Az elektroncsőgyár szer­számkészítői előtt a 360 kilo­méter sem akadály, ha valahol a segítségükre szorulnak. G. J. A November 7. brigád. lentkezés. Az épületburkoló (tetszetős, sok fantáziát igény­lő) szakmától azonban még mindig idegenkednek. Nincs élen a pincér, új divat a szobafestés, mi fesz a gyomoiral? Aki azt hiszi, hogy a pincér az idén is az élcsoportba tar­tozik a pályaválasztási listán, az téved. Helyébe lépett a szo- bafestő-mázoló szakma. Külö­nösen Kaposváron jegyezték be sokan terveik közé. Mi az, ami még mindig divatos, ahol to­vábbra is tolongás várható? A ruházati iparban a női szabó (ellentétben a férfiszabó szak­mával), a szolgáltatóiparban a női fodrász szakmában (139-en pályáznak harminchárom hely­re), és továbbra is »sláger« a bolt. 442-en szeretnének bolti eladók lenni. (A túljelentkezés itt is 200 százalékos.) Kérdezhetnénk azt is, mi lesz a gyomorral? Előrelátha­tólag igen kevesen tervezik, hogy szakácsok lesznek, hat­vanra lenne szükség, huszon­egyen jelentkeznek. Továbbra is gond a textilipari beiskolá­zás; a keretszámnak csupán egyharmadára akad jelentke­ző. A csurgói és az ádándi me­zőgazdasági szakmunkásképző intézet ebben az évben olyan nagyszerű pályaválasztási pro­pagandát fejtett ki, hogy csak­nem teljesen megszűntek beis­kolázási gondjai. Lesz elég ker­tész és növénytermesztő gé­pésztanulójuk is. Nem érdektelen megjegyezni, hogy Somogybán 552-en nem akarnak tovább tanulni. Negy­ven százalék az iparban, húsz százalék a mezőgazdaságban és tíz százalék a háztartásban fog dolgozni. A fiatalok negyven- nyolc százalékának pályavá­lasztásában saját elhatározása dominál. Ismerős befolyására döntött tizennyolc százalék, a szülői akarat irányított tíz szá­zalékot, a barátok pedig kilenc százalékot. Általános tapaszta­lat: a pálvválasztás sok helyen még mindig az utolsó hónapok "eladata. Bán Zsuzsa Taksát* Gyula 60 éves A Népköztár- Elnöki Tanácsa dr. Ta­káts Gyulának, a Somogy me­gyei Múzeumok Igazgatósága vezetőjének,, irodalmi és közéleti tevé­kenysége elis­meréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdem­rend ar;fciy fo­kozata kitün­tetést adomá­nyozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke ad­ta át. Jelen volt Böhm Jó­zsef, a Somogy megyei Tanács vb-élnöke és Bogó László, az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának titkára. REMÉNY A mindenség értelme, hogy rendületlen mutassa lényegét? Az életé, hogy lássa és megismerje azt! A költőé a vers, amellyel kalitkát nyit és fészket rak a madárnak, mely mindemben ott rejti szárnyát és szavát... Ezért kutass! Kutasd az anyagból, — melynek szíved is része —, és a térből, — melynek a lelked is része —, e rácsokat préselő idő ajtaját... Kutasd a holt és leveles agancsok fészket rejtő mértanát Ezért keress! Keresd mindenben a rejtett barlangok és források értelmes és lelkes térképrendszerét. Ezért írj! írjad meg a fehér lapok műhelyében azt a verset, melyben ott kísért a kalitka ajtaja.. Küszöbén e térkép mértana... És udvarán ott zöldül az ág és csontos, éles uj jai között ott zeng fészkében az a madár! Fölöttük és fölöttünk a többi a lelkiismeret dolga már! Szegény kisfiam, mi lesz vele...! Zokog. Levegő után kapkod, a sí­rástól alig talál szavakat. Már-már arra gondolok, or­vosért kell rohannom. Végre megnyugszik, leg­alább is annyira erőt vesz ma­gán, hogy elmondja: mi is bántja, mihez kér segítséget, a nyilvánosság támogatását. — Bizonyára megérti, tu­dom, magának is van csa’ád- ja, vannak gyermekei, ezért is fordultam magához ... Ez az eset a Szovjetunió­ban, egy Csendes-óceán part­ján fekvő városban történt. Néhány órával az új év be­köszöntése előtt a műhelyfő- nök irodájába rendkívüli ülést hívtak össze. — Barátaim! — mondta a műhelyfőnök. — A kerülei minden üzeme teljesítette évi tervét, mi meg itt állunk megfürödve. Faces a terv tel­jesítésének! Mit tudnak még­is ajánlani? Valamennyien lógó orral ültek a néma csendben. — Mit tudunk ajánlani? — állt fel Szemjonov mester. — Ideje, hogy véget vessünk en­nek az egész komédiának! — Minek? — kérdezték cso­dálkozó szemmel a jelenlevők. — A terv teljesítésének? — Nem — vágott vissza, in­gerülten Szemjonov. — Az új évnek. Még el sem múlik be­csülettel az ó, és már itt is van az új. És ráádásul a terv minden évben ugrik. — Igaz beszéd! — kiabálták a jelenlevők. — Rég meg kel­lett volna már szüntetni ezt az egész ceremóniát. Az új évből kétévenként is elég len­ne egy. l^efék kollektíva — Ez szent igaz — hagyta jóvá a műhelyfőnök. — Én a vendégeket sem fogadom szí­vesen, nem hogy az új évet. — Nemcsak, hogy a tervet nem teljesítjük, de így egyet­len mutató sem ér semmit — mondta Petruhova elvtársnő, a technológus. — Azt ajánlom — húzta ki magát a szakszervezeti bizal­mi —, hogy számítsuk az ú] évet január harmadikától. — Nem hagyják jóvá — ve­tette elleti komolyan Szemjo­nov. — A hatos műhely talán becsületesen teljesítette a ter­vét — jegyezte meg valaki. — A hatos műhely becsület­tel helyt állt — állítja a tech­nológusnő. — Ott az elvtársak szilárd elvi alapokon állnak. — No, tudják mit? — szólt közbe a műhelyfőnök. — Eb­ből elég! Még a fantáziájuk sem képes dolgozni. Ugyanazt ismételgetik évről évre. Az ördög sem tudja, hogy mivel foglalkoznak önök. Égy biztos, a földrajzzal nem. Azt nem is­merik. De most jöjjenek va­lamennyien ide, közel hoz­zám! A jelenlevők kíváncsian áll­ták körül a műhelyfőnököt. — Mit látnak önök az asz­talomon? — kérdezte a mű­hely] önök. — A Szovjetunió térképét — volt kórusban a felelet. — Nagyszerű — hagyta jó­vá a műhely főnök. — Hány óra van most nálunk? Valamennyien az órájukra néztek. Jól járnak az óráik — erő­sítette meg a műhely főnök. — Újévig még van pontosan há­rom óra. Ez alatt a három óra alatt a tényét semmiképpen sem tudjuk teljesíteni. De szá­mítsák csak ki, hogy hány óra van még az új évig hazánh nyugati övezetében! A felcsillanó szemek arról tanúskodtak, hogy valameny- nyien felfogták a korszakal­kotó gondolat jelentőségét. — Hát így állunk. Időt igy nyertünk. A gyűlést befejez­tem — mondta a műhely fő­nök. — A repülőgépek felszál­lásra készen állnak. Itt van­nak a jegyek. A felszerelést és az elvégzendő munkához a szükséges kellékeket a mun­katársaik már berakták a re­pülőgépekbe. Egy fél óra múlva néhány ezüstösen csillogó gépmadár — versenyt futva a föld for­gásával, az idővel — már szá­guldott is hazánk nyugati ha­tárai felé. A műhely baráti kollektívája Zsitomirba re­pült, hogy mire ott beköszönt az új év, teljesítse tervét... Késő éjjel a gyár igazgató­jának a lakásán megszólalt a telefon. A műhelyfőnök jelen­tést tett: — A tervet teljesítettük. Uj évig még van három perc. — Derék kollektíva! — mondta örömmel az igazgató. — Gratulálok a munkasike­rükhöz! — Semmiség az egész — duruzsolta a műhelyfőnök. — Túl is tudtuk volna teljesí­teni, ha még egy kicsit tovább repülünk. A. L. Sargorodszkie Fordította: Slgér Imre — Asszonyom, biztosítha­tom ... — Mind ezzel kezdték, az­tán mi lett a vége? Kórházba kerültem, idegösszeroppanás­sal kezeltek. Talán soha nem leszek teljesen egészséges. — Nem mondaná el inkább azt, miért keresett föl? A fiam... Képzelje, any- nyira megátalkodott, hogy ki­jelentette: hiába is erőltetjük, ő nem hajlandó a középiskola után tovább tanulni, mert nem érez kedvet a főiskolához, az egyetemhez, sokkal szíve­sebben tanulna valami rende" szakmát, ami ugyanúgy biztos kenyeret, megélhetést adna neki. Pedig higgye el, van esze, a bátyja és a nővére is színjelesen végzett, s ma már ösztöndíjjal tanulnak, diplo­más emberek lesznek, akikre csak büszke lehetek. ömlik belőle a panasz, csa­ládi »tragédiájának« kiterege­tése ismét azzal jár, hogy ful­dokló zokogás némítja el sza­vát, s csak hosszas nyugtatás után képes folytatni. — A tanárok ...! Jártam az iskolában is, kértem, győzzék meg, vegyék rá, változtasson elhatározásán, hiszen nem gyerek már, jövőre végez. De azok is, mintha összebeszéltek volna, egyre azt hajtogatják: nincs értelme erőltetni, annak nem lenne semmi értelme. Majd ha szakmát tanul, lesz módja utána is főiskolára, egyetemre járni. Ez azonban számomra borzasztó. Testvére' célba értek, ő, a legkisebb pe dig közönséges munkás lesz. Beszéljen v’e, írjon arról hogy milyen súlyos bűnt követ el az a gyermek önmagával és szüleivel szemben, aki nem hajlandó tanulni. Szegény kis­fiam, mi lesz vele...! — Szegény kisfiam, mi lesz vele ...! Egyre ez a kifakadás jár az eszemben, amikor nézem és hallgatom a »megátalkodott­gyereket, aki előidézte édes­anyja idegösszeroppanását — Én is ott tartok ... Ami­kor katonai összeíráson vol­tam, ideggyengeség miatt kór­házi kivizsgálásra küldtek. De hát ezt nem is lehet bírni. »Persze a testvéreidnek nem hiába beszéltünk ... Neked nem használ az értelmes szó... Te csak dologtalanul szeretnél élősködni, a tanuláshoz bez­zeg nincs akaraterőd ...« Ezt hallom reggel és este, vasár­nap és hétköznap, amikor csak otthon vagyok. — Nem akarják — s főleg édesanyám — megérteni, hogy nekem más életcélom van. S ez talán baj? Tudom, hogy egy jó szakmához, tv- vagy rádió­szereléshez, gépkocsiszerelés­hez is tanulásra van szükség, de nekem az tetszik. Miért nem engedik, hogy az'lehessek, ami valóban szeretnék. — Szegény fiú, mi lesz ve­le? Kinek az akarata érvénye­sül? S akad-e vajon’ olyan ember, aki meg tudja értetni szüleivel, édesanyjával, hogy ma a »közönséges« munkások is szerezhetnek diplomát, ma­gasabb képesítést, ha ezt szük­ségesnek tartják, s van ked­vük, akaraterejük a tanulás­hoz. őrlődnek. Édesanya és fia :gy orvoshoz járnak ideggyó­gyászati kezelésre. Az anya a sok hivatali munkára, a gye­rek pedig az iskolai túlterhelt­ségre panaszkodik... Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197L február 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents