Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
Elszürkülni vagy politizálni? A szellemi foglalkozásúak száma áz 1968. évi összeírás szerint 1,1 millió fő. 26 százalékkal több/ mint 1963-ban. Az átlagosnál jobban nőtt a tudományos, a műszaki, a kulturális és az egészségügyi felsőkáderek száma. (Részlet az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi jelentéséből.) „Elvégeztem az egyetemet, kikerültem vidékre. Megmondom őszintén — korántsem amolyan elmaradott vidékiek közé. Azért mondom így, mert városi gyerek, budapesti vagyok. Mi élt bennem? Hogy esténként összegyűlnek az orvosnál vagy a gyógyszerésznél, evészet, ivászat, pletykák meg szürkeség, lenézés kifelé, törekvés a városba, kaszt a falu világán belül. Meg szép szólamok.« A fiatalember, aki ezt mondta — pedagógus. Kellemesen csalódott. így folytatta később. Hoev van elszürkülés, azt nem tapasztalom — nekem szerencsém volt.' Az emberek érdeklődnek a politika, a művészet iránt. És ez volna jó mindenütt. No igen, a zsú- rozás, a házibulizás az jellemző, csak az sem mindegy, hogy ott miről esik szó.« Nem szándékoztam szociológiai faggatózásba kezdeni, sok ellenpélda is hozható — mégis ezt írom le, mert más tapasztalatok alapján is ez látszik igaznak —: a tendencia éppen az, hogy ezt a szürkeséget, a vidéki értelmiség kispolgári bezártságát saját Intenzív érdeklődése oldhatja fel elsősorban. Hogyan lehet manapság falun politizálni?! Régen »kiváló« politikai fizumnak bizonyultak a hordószónoklatok, nem kevés korteskedéssel. Városon a kávéházi asztal, falun- az értelmiségi »szalonok«, zsurok, az urak gyülekezete. De pillantsunk csak a mai értelmiségre! Ha nem sznob, is nem igyekszik majmolni a régi urambátyámos patriarchális vidéki szokásokat, nyíltan vallja és vállalja- hovatartozását. Ez már tudatos világnézeti kötődés eredménye. Hát. akkor — kik szürkülnek el? Mert nemrég a pedagógus- szakszervezet ülésén is emlegettek ilyesmit. Miért szürkülnek el? Hogy ezeket a kérdéseket -közzétegyem«, arra egy kéz deményezés indított, meg o fiatalember örömteli szavai. Dr. Gelencsér István, a Bivl Somogy megyei Rendőr-főkapitányságának helyettes vezetője, mint a TIT nemzetközi szakosztályának elnöke, érdekes kezdeményezésbe fogott. Fonyódon politikai vitaestet rendeztek értelmiségiek számára. Mint elmondta, nem kellett előadás — és itt kap- -solódik össze, fiatal barátom megjegyzéseivel —, mert a vidéki értelmiség birtokában van mindazoknak a lényeges kommunikációs eszközöknek, melyekkel közelhozza magához a nagyvilágot, hogy élete folyósát akár nemzetközi méretekben is szemlélni tudja. Csak egy a probléma! Hogy amikor azt gondolhánk — és ez gyakran úgynevezett »újságszemlélet« is —, hogy a mai ember a »rohanó korban« szemlélődő csupán, akkor tévedünk! Mert ki elégszik meg azzal, hogy befogadja a híreket, és mint valamiféle szellemi raktárba eltegye, esetleg két ultiparti között elővehető témaként. Nem. A mai ember, és az értelmiség is mérlegel, összevet, múltbeli igazolást keres, távlatokat állít. Ehhez kell közösségi keretet, lehetőséget adni, mert ha nem, akkor valóban a küszöbön áll a pusztán szemlélődő elszürkülés. És éppen ez a fórum bízó nyitotta, hogy ezek az ankétok, vitaestek mennyire nem önmagukért való dolgok, menynyire emberre szabottak. Mer az emberben a közlés igénye él. Elmondta dr. Gslencsé- István, hogy nem kellett előadás, részletes elemzés — ismeri a mérnök, az orvos, az agronómus az aktuális külpolitikai alapproblémákat, de kell a vita, a gondolatok, vő lemények," tapasztalatok cseré je. A fórum — lehetőség! Sok helyütt ez hiányzik tehát. Nem kell félni attól,, hogy bárki is az esetleg erm’.te-’ő nézetét, véleményű . nem mondhatja el. sót bátorítsak arra. És szükséges a biztos tájékozottság. ' ' A vitaas^e’í egyik tapasztalata, hogy bizonyos fogalmakon már túlhaladt az idő. Amire a zsurokon vagy más közös rendezvényen talán nem mertek egymás között szót keríteni, az itt végre — ahogy mondani szokás — zöld uta* és kontrollt kapott. Fonyód után Kaposfő következett, és Kaposfő után a többi nagyközség, járási központ értelmisége is létrehozhat,a a TIT szervezésében azt a klubot vagy fórumot. Ahogy tetszik. És akkor talán nem lehet annyit hallani a divatos vidéki szürkeségről, és a »jellegzetes társasági etikett« is a múlté lesz, reméljük végleg. Tröszt Tibor ŰJ ÓVODA NAGYATÁDON Befejezéséhez közeledik a hetvenöt helyes óvoda építése Nagyatádon. A négymillió forintos költséggel készülő létesítményt májusban adják át a kicsinyeknek. Űj továbbtanulási lehetőség Közgazdászképzés Gyakorlóévesek az óvodában Két kő között A SOPRONI Óvónőképző Intézetből tizenkilenc végzős hallgató van gyakorlaton Somogybán. A kaposvári Petőfi óvodában Ferencz Ágnes és Török Csilla foglalkozását látogattuk meg. Az óvónőjelöltekkel pályájukról, tapasztalataikról, az elmélet és a -gyakorlat viszonyáról beszélgettünk. Török Csilla: — Ott kezdeném, hogy erről a pályáról keveset tudnak az emberek. Utaztam, amikor megkérdezte valaki, hogy hová járok, és nem hitte el, hogy ilyen iskola van. összekeverte az ápoló- nőképzővel. Kicsit szélsőséges eset, de bevallom, két évvel ezelőtt én is csak annyit tudtam a pályámról, hogy gyerekekkel foglalkozom. Hogy komoly, felelősségteljes nevelői munkát végzek majd, eszembe se jutott. Mielőtt idejöttem, egyetlen óvoda berendezését, Játéktárát nem láttam. Az emberek is sokszor azt hiszik, mi csak ápolunk, azaz »pelen- k zunk«. Ferencz Ágnes: — Aztán belezuhanunk a másik végletbe. Az intézetben ömlesztve kapjuk az elméletet. Két év kevés, az elsajátítandó anyag pedig óriási és sokféle. A módszertanra, a gyakorlatra minimális idő jut. Két év alatt hatszor voltunk óvodában. Egyszerűen alig tudunk mozogni, élni az óvoda falai között. Sokkal több foglalkozás kellene. Sokunk vágya teljesülne, ha kicsit hosszabbítanának ^ a tanulmányi időn, ha legaljább egy nyugodt fél év jutná a gyakorlatra, amellyel hasznosan ötvöződne elméleti tudásunk. Török Csilla: — Most néhány évfolyam különösen nehéz helyzetben lesz. Szeptembertől kezdik bevezetni az új óvodai nevelési programot. Itt, a Petőfi óvodában is már mindenki abban a szellemben végzi munkáját. De nekünk még régi tankönyveink vannak. Abból vizsgázunk és jó jegyet is a hagyományos oktatási norma szerint összeállított foglalkozásvázlatra kapunk. Ezt szigorúan veszik. Régi anyagból készítik fel az újra a hallgatókat; gondolom ez konfliktus az intézetnek is. Én sem és más sem mer eltérni a merevebb formáktól. Az óvodákban ugyanakkor ezzel többet árthatunk; mint használunk. Pedig a megváltoztatott program mindegyikünknek nagyon tetszik. Igaz, nehezebb, mert nem lehet előre tervezni. A gyerekek ötleteihez kell percről percre igazítani az óvónő terveit is. Persze úgy, hogy a kötetlen forma mellett eleget tegyen a korszerű pedagógiai követelményeknek. A lányok beszédéből kitűnt, nagy feszültség van az óvodai pályán az elmélet és a gyakorlat között. Az új óvodai nevelési program hatalmas lépést jelent a korszerű pedagógiához. Ám úgy látszik, csak elméletben. Hiszen az öt-tíz éve dolgozó óvónőnek (ez érthető is) nehéz egyik hónapról a másikra szakítani a régebbi »szokásokkal«. Szorgalmas önképzés kell hozzá. De nem hozzák tarsolyukban az újat a friss diplomások sem, azok, akiket most képeznek. Pedig minősítésüket már az első munkaévben a megváltozott követelményrendszer szerint készítik el az óvodákban. Több tucat tankönyvet átírni nem kis dolog, idő kell hozzá. Köztudott azonban az is, hogy a program mintegy öt évig készült, s az elmélethez most még sincs (legalábbis átmenetileg) néhány megfelelő tananyag. A TANKÖNYVKÉS EDEEEM objektív okokkal magyarázható. Nehéz azonban magyarázatot találni arra, miért nem térnek el (az amúgy is »máglyára« szánt tananyagtól) az intézetben az új követelmények ismertetésének javára? Vagy legalább a gyakorlati foglalkozások osztályzatánál vennék figyelembe, milyen feladatok várják a hallgatókat az óvodai életben. Ban Zsnz** A pécsi és a kassai balett közös műsora Pécsi művész alkotása nyomán született színházi bemutató a múlt napokban Kassán. Tóth Sándor Liszt-díjas, a Pécsi Balett igazgatója készítette az ott bemutatott My fair Lady balcttszámalnak koreográfiáját, s tanította »egy hónapon át a szlovák balettegyüttest. Az együttműködés alatt ú 5 terv született: március második leiében közös műsort ad ugyanott a pécsi és a kassai balett. Három részből álló műsort terveznek. Egy koncertet közösen tartanak, majd envik eey-cgv önálló balettet mutat be mindkét együttes. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi közgazdasági tagozatát még kevesen ismerik Somogybán, hiszen csak 1970 szetpemberé- ben kezdte meg működését. Ezzel a közgazdászok egyetemi szintű képzésének egy új, vidéki bázisa alakúit ki. Szükséges volt ez azért *s. mert a közgazdászok iránt; nagy keresletet az anyaegyetem nem tudta már kielégíteni. A gazdasági élet a közgazdászoktól egyre sokoldalúbb felkészültséget igényel. Ezért a képzés ezen a területen is egyre jobban szakosodik. A »közgazdász« megnevezés is lassan gyűjtőfogalpmmá válik, mint például a »tanár«, vagy a »mérnök«. A pécsi tagozat létrehozásának oktatási célkitűzése az volt, hogy vállalati munkahelyek betöltésére %alkalmas közgazdászokat képezzünk. Feladatunknak ezért azt tekintjük, hogy — a dél-dunántúli megyék gazdasági természetű problémái! megismerve — oktatási és tudományos kutatómunkánkkal segítséget nyújtsunk azok megoldásához, 1970-ben a képzés nappali és esti tagozaton folyik. Ügy gondoljuk, 1972-ben meg tudjuk teremteni annak előfeltételeit, hogy levelező tágozatot is indíthassunk. A képzési idő a nappali tagozaton négy év. Az I. évfolyamon valamennyi hallgató egységes képzést kap. Az itt szereplő tantárgyak (politikai gazdaságtan, matematika, idegen nyelvek, statisztika stb.) anyaga azonos az anyaegyetemével. A második tanévtől kezdve a hallgatók tanulmányaikat a következő két szakon folytatják: vállalati tervező-elemző szak; vállalati áruforgalmi és piacszervezési (marketing) szak. Mivel a marketing szákon a hallgatók két idegen nyelvet tanulnak (egyik az orosz), erre »azok jelentkezhetnek, akik a nyelvi követelményeknek ?leget tesznek. A nyelvtanulásra egyébként sok lehetőség van (az első félévben pl. a hallgatók hat nyelvórát is felvehetnek, és ezeken az órákon 10—12 fős csoportokban tanulnak). Az ilyen törekvéseket messzemenően támogatjuk, mert ezen a szakon a négyéves képzés alatt , egy nyelvből középfokú, a másik nyelvből pedig legalább olva- ’ási szintet kell elérni.- A szakosodás második fokozata a III. évfolyamon kezdődik. Hallgatóinknak ekkor nyílik alkalmuk arra, hogy egyéni érdeklődésüknek vagy elkötelezettségüknek (pl. társadalmi ösztöndíj) megfele- ’cen ipari, mezőgazdasági vagy belkereskedelmi szakemberekké váljanak. Az érettségiző fiatalok érdeklődése meglehetősen nagy volt ‘intézményünk iránt már a múlt évben is, amit némileg mutat az, hogy 100—120 helyünkre 450 jelölt pályázott. A felvételnél az ország déli megyéiből jelentkezőket részesítettük előnyben, és a jövőben is ezt tesszük. Dr. Hoóz István tanszékvezető egyetemi tanár, tagozatvezető Michael Joy; jr Árnyékban A rövidebb utat választotta, amely a kerteken át vezetett. A nap kegyetlenül perzselt. — Furcsa — mondta magának Joseph Cancty —, sehol egy teremtett lélek. Néhány éve nem volt már idehaza, az ország másik végében dolgozott. Egyszercsak minden átmenet nélkül felmondott, és a honvágytól gyötörve hazafelé indult. Most azonban megijesztette ez a váratlan csend. Máskor ebben az időben a mezők és a kertek tele voltak emberekkel, a földművesek a gyümölcsöt szedték a fákról, hogy másnap piacra vigyék. \ — Mi történhetett? — kérdezte magában. , A közeli kisvárosban is üresek volta a földek• és a kertek. Csak néhány rendőre rel találkozott. — Valami nagy baj lehet — mondta félhangosan. Egyre ijedtebben tekintge- tett maga körül, s folytatta útját a kerteken át. — Meglátott egy istállót, zárt ajtóval és ablakokkal. Arra gondolt, jó lenne bemenni, és pihenni egyet az árnyékban, de ebben a pillanatban egy rekedt hang riasztotta meg. ösztönösen elrejtőzött a napraforgók közé. S innen már meg is pillantotta a két férfit. Az árnyékban ültek. — Ostobaság volt, Peter — mérgelődött a kövérebb. — Nem lett volna szabád megjelenned az emberek között. Rád ismertek! Peter ifolt a fiatalabb, karcsúbb. Előhúzta zsebéből a revolverét, és gúnyosan ránevetett társára. Joseph rejtekhelyéről felismerte a testesebb férfit: Frank Noris, a körözött bűnöző volt. Ebben a pillanatban a társára akart rátámad- ni, Peter azonban nevetve, ügyesen félreugrott. — Átkozott kutya! — kiabálta Frank. — Nekent drága a bőröm! Te vagy az oka, hogy a rendőrség üldöz bennünket. Mondtam, hogy lövöldözés nélkül támadjuk meg az autóbuszt. Miért ölted meg a sofőrt, amikor a pénz már a kezünkben volt. Frank hirtelen elhallgatott, ö is elővette a revolverét, óvatosan körülnézett, mint aki veszélyt érez. Peter is élkomolyodott. — Valaki les bennünket — suttogta Frank. Amikor rádöbbent, hogy felfedezték, Joseph Candy megdermedt a félelemtől. Négykézláb nagy óvatosan kúszni kezdett a napraforgók között. Egy ajtóhoz ért, kinyitotta, és beosont. A sötét helyiségbe csak néhány nap%i- gár hatolt be, a fényes csíkban porszemek táncoltak. A félelemtől reszketve egy szénarakás mögé bújt. Lassan, lassan mégis megnyugodott. De tudta, hogy az a kettő keresi. S megölik. Ez olyan biztos, hogy akár mérget is vehetne rá. Az ajtó kinyílt. Joseph megremegett, s egy kicsit fel- emelkedett, épp annyira, hogy kitekinthessen a széna mögül. Frank Norist pillantotta meg, kezében két revolverrel. Azért jött, hogy megöljön — gondolta rémülten, s még jobban összehúzta magát a rejtekhelyen, és feszülten figyelt. Hallotta, amint Frank megindult, a szalma susorgott a lába alatt. A csendben hirtelen gúnyos nevetés hallatszott. — Gyere ki, gyáva kutya! — kiáltotta Frank. Joseph lehajtotta a fejét, s még jobban összehúzta magát. Reszketett, mini a kocsonya. Nem akart meghalni. — Na, mi az? Kimászol, vagy'érted menjek? Noha rejtekhelye jó volt, Joseph mégis belenyugodott a sorsába. Felemelte a kezét, és felállt. A nap sugarai megcsillantak a rászegezett két revolveren. Minden pillanatban várta, hogy Frank meghúzza a ravaszt. • • • A rendőr megnézte a szénarakás mellett heverő holttestet. A halott homlokán kerek lyuk tátongott. — Ez csak Frank Noris, a körözött bűnöző — mondta a rendőr Josephnek. — Mint látom, neki is volt fegyvere, s nagyon jó lövész volt. Hogy sikerült mégis megölnöd? — Amikor ott kint rájöttek, hogy valaki fölfedezte őket — magyarázta Joseph Candy —, az a másik bűnöző, Peter, nagyon megijedt. Valószínűleg attól tartott, hogy rendőrök vették körül, ezért eldobta revolverét, és elszökött. Frank fölvette a fegyvert a földről, körülnézett, s megállapította, hogy nincs a közelben senki. Én időközben az istállóba bújtam. Eszembe sem jutott, hogy Peter már ott lehet. — Megtaláltuk az istálló legeslegvégében, a szénában, élve. — Frank Noris meg volt róla győződve, hogy a saját árnyékuktól ijedtek meg — mondta tovább Joseph s belépett az istállóba, hogy megnyugtassa társát is, és bisszaadja neki a revolvert. Mindkét fegyver a kezében volt, amint velem szemben állt. Én egy szénrakás mögött, a félhomályban álltam, felemelt kezekkel. Az egyik revolvert felém dobta... Elkaptam, s lőttem ... Szerencsémre a sötétben össze tévesztett a másik bűnözővel. SOMOGYINNÉPLAP Péntek, 1971* február 26. 5