Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-16 / 39. szám

MAI KOMMENTÁRUNK

A kollektív szerzsdés - kollektív munka

Az új feladatok szellemében

H

árom év óta kollektív szerződés szabályozza a vállalatoknál a munkával, a munkakörüjpiényekkel és á munka díjazásával, elismerésével kapcsolatos kérdéseket, a dolgozók és a vállalat jogait és kötelezettségeit. A régebbi, minden vállalatra egyformán érvényes központi szabályozást olyan helyi megállapodások váltották fel, amelyek számolnak a munkahelyi sajátosságokkal, speciális helyzettel, és ezért jobban megfelelnek mind a vállalat, mind a dolgozók érdekének.

A hároméves tapasztalatok alapján megérett az idő arra, hogy a kollektív szerződések nagyobb előrelátással, hosz- szabb távra, a negyedik ötéves terv időtartamára készüljenek. Ugyanis a kollektív szerződések egyes fejezetei nem igényelnek minden évben újból szabályozást, változatlanul fenntarthatok hosszabb időn át — feltéve, hogy első kidolgozásuk kellő körültekintéssel történik. Azok a fejezetek viszont, amelyek nem állták az idő próbáját, vagy a körülmények változása következtében nem megfelelőek, elvesztették időszerűségüket, módosíthatók az ötéves szerződés keretében is, amikor ez szükségessé válik. Így a szabályozás biztonságot adó folyamatossága és a mindenkori feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás egyszerre érvényesülhet.

Most az új kollektív szerződések kidolgozásakor ebből nagyon fontos következtetéseket kell levonni. Mindenekelőtt azt, hogy a kollektív szerződés stabil fejezeteinek kidolgozásához az eddiginél alaposabb tájékozódás, részletekbe menő információk, az érdekeknek körültekintőbb egyeztetése szükséges. Az elmúlt években részben időhiány, részben a tfeladat újszerűsége, szokatlan- sága miatt viszonylag szűk kör, a munkaügyi apparátus, a jogász és néhány szakszervezeti aktivista foglalkozott az egyes, fejezetek kidolgozásával és megszövegezésével. A termelés különböző poszton dolgozó irányítói nem vettek részt a munkában, s érdemben a dolgozók részvételéről is csak kevés helyen lehetett beszélni. Mert igaz ugyan, hogy a szerződés- tervezetet vitára bocsátották kérték és meg is kapták a dolgozók javaslatát, de a vitára bocsátott szabályozás annyin’ végleges volt, hogy szinte kizárta a mérlegelés, az érdem- beni módosítás lehetőségét, legföljebb arra adott alkalmat, hogy a dolgozók elmondják kívánságukat, a reális lehetőségektől olykor átvol álló igé nyűket.

A kollektív szerződés elnevezésből értelemszerűen következik, hogy az egyik megállapodó fél a dolgozók kollektívája, tehát a

döntésnél is a kollektíva1 választása, állásfoglalása a mérvadó, s az aláírás hivatalos aktusánál a szakszervezeti tanács a kollektíva képviseletében jár el. Ennek az elvnek a kollektív szerződések kidolgozásának, előkészítésének egész folyamatában érvényesülnie kell. Előkészítő bizottságokra változatlanul szükség van, hogy az adott területhez legjobban értő, a munkaügyi, jogi szakemberek, a termelés különböző posztjain dolgozó gazdasági vezetők, a szakszervezet legtapasztaltabb aktivistái a különböző rendeletek és a vállalat anyagi helyzetére jellemző információk birtokában nyers tervezetet készítsenek tárgyalási alapul. De a dolgozók érdeklődésére, aktivitására csak altkor számíthat a tervezet, ha több változatú megoldásokat tartalmaz, ha a változatokhoz felsorakoztatja a mellette és az ellene szóló ér_- veket, ha indokolja a javasolt szabályokat, intézkedéseket.

Előfordul olyan nézet, hogy az ilyen vita és széles körű véleménycsere megnehezíti a helyes álláspont tisztázását, mivel a kollektívában ahány ember, annyiféle érdek és anny' vélemény is lehet. Tény, hogy az emberek gondolkodása, igénye, szükséglete nem egységes ás nem egyforma. Sokan sokféle szemszögből közelítik meg az előterjesztett javaslatot, s nyilván ütköző érdekek is létezhetnek. De ha az előterjesztés tárgyilagosan indokol, adatokkal dokumentál, minden bizonnyal az az állásfoglalás kerekedik felül, amely a túlnyomó többség érdekeit szolgálja. Az így. hozott döntéseket a kollektíva magáénak érzi, s aktívan közreműködik a

rattal elhatárolt intézkedések megvalósulásának ellenőrzésében.

Az új rendelkezések — amelyek évente beszámolásra kötelezik a vállalatok igazgatóit a kollektív szerződés megvalósulásáról — ebben a kérdésben is nagy előrelépést tesznek. A beszámolót a kollektíva elé kell terjeszteni írásban és a legkisebb részletekre kitérve. Indokolni kell, hogy melyik intézkedést milyen okból szegték meg vagy helyezték hatályon kívül. Fontos része a beszámolónak az a vizsgálat, amely az intézkedések hatását elemzi, megfeleltek-e rendeltetésüknek, azoknak a gazdasági, ösztönzési, szociális elgondolásoknak, amelyek megvalósítását célozták.

A beszámolót a gazdasági vezetőség készíti, illetve készítteti el, többnyire ugyanazoknak a bizottságoknak a segítségével, amelyek a szerződés kidolgozásában részt vettek. A jelentés kiegészül a szakszervezeti tanács véleményével, és úgy kerül a dolgozók elé. A kollektíva az írásos anyagból olyan képet kap a múlt esztendőről, melyet kiegészíthet a munkahelyén közvetlenül szerzett tapasztalatokkal, lemérheti, hogy helyi jglenség-e, amit szóvá tesz, avagy az egész vállalatra jellemző tünet.

A vitákban elhangzó észrevételek, javaslatok feldolgozása, a beszámoló tanulságainak levonása és érvényesítése az új kollektív szerződések kidolgozásánál módot ad arra, hogy elkerüljék a leggyakrabban előforduló hibákat, érdembeli beleszólást biztosítsanak a kollektívának, s ezáltal a szerződéseket valóban az üzem alkotmányának rangjára emeljék.

vHogy egy feladatot jól, gondosan el lehessen végezni, ahhoz elsősorban az kell, hogy részleteiben és összefüggéseiben is igen alaposan ismerjük a tennivalókat« — ez a nemrég hallott mondat jutott eszembe, amikor végiglapoztam a termelőszövetkezeti elnökök és párttitkárok kétszer kéthetes tanfolyamának tematikáját. Voltaképpen ebben a gondolatban lehet összegezni a tegnap kezdődött továbbképzés legfőbb célját.

Hasznos gyakorlat, jól bevált módszer ez. Nem egy év tapasztalata bizonyítja: minden szempontból előnyös, eredményes, sőt nélkülözhetetlen, hogy a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági vezetői közösen vitatkoznak, elemeznek, konzultálnak gazdaságpolitikai, agrárpolitikai célkitűzéseink megvalósításának módszeréről. Hiszen a politikai és a gazdasági munka szerves egységet alkot, s a buktatókat, a nehézségeket csak úgy lehet elkerülni, ha ez az egység nem csupán az elvekben, hanem a gyakorlatban is érvényre jut.

Egy új tervidőszakot kezdtünk, és vele együtt hozzáfogtunk a X. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozatainak folyamatos, következetes megvalósításához. A nemesebb, magasabb szintű célok újfajta követelményeket támasztanak a feladatoszemben. Érthető hét, hogy ezen a kétszer kéthetes tanfolyamon — melyen két-két csoportban vesz részt megyénk valamennyi szövetkezetének politikai és gazdasági vezetője — vezérfonalként húzódik végig a megnövekedett feladatok végrehajtásának elemzése. A mezőgazdasággal kapcsolatos szinte valamennyi fontos téma szóba kerül itt. Nem csupán előadásokat hallgatnak, konzultálnak a részvevők, hanem a két hét alatt sor kerül arra is, hogy különböző, a mező- gazdasággal kapcsolatban levő szervek, vállalatok képviselőivel — éppen a hallottak alapján — megvitassák gondjaikat, problémáikat.

A másik erénye ennek a tanfolyamnak, hogy bár a fő téma a mezőgazdaság, mégsem csak erről lesz szó. A megye, az ország mezőgazdaságának feladatait egész társadalmi fejlődésünkkel összefüggésben elemzik. Ezért lesz szó például az aktuális ideológiai és társadalompolitikai feladatokról, a megye kulturális helyzetéről stb. És ez így jő. Mert az összefüggések ismeretében magabiztosabban, célratörőbben láthatjuk el munkánkat.

/

Az első csoport tanfolyama tegnap kezdődött. S minden bizonnyal hasznos elvi és gyakorlati segítséget jelentő két hét lesz ez szövetkezeti vezetőink felelősségteljes, nagy munkájában.

Úgy vélem, érdemes szó szerint idézni Frank Gyulának, a mikei Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének zárszámadási beszámolójából ezt a részt: »... És akikről nem szóltam még, bár munkájuk és szorgalmuk révén őket kellett volna elsőnek említenem, azok — az asszonyok. Az asszonyok, akik a legszorgalmasabb és legmegbízhatóbb, a nehéz munkákban is derekasan helytálló tagjai szövetkezetünknek. A növénytermesztési ágazatban — különösen a burgonyánál és a dohánynál — elért gazdasági eredmények jelentős segítői, részesei voltak. Közülük most példaként csak néhányuk nevét említem. Vinter Andrásné és Brandmüller Béláné 508 munkaegységet teljesített külön- külön, havi átlagkeresetük megközelíti á 3400 forintot. Hasonló szép teljesítményt ért el Pintér Ferencné, ifj. Haász Jánosné, Szlama József né,

Pozsega Istvánná, Fürst Jánosné, és még sokan mások. Elsősorban az asszonyok, de* rajtuk kívül a legjobban dolgozó férfi tagtársak részére jutalmuk az idén is tervezzük egy kelet-magyarországi út megszervezését. A több napos útra a három éve kezdett «-Ismerd meg hazádat ^-mozgalom keretében kerül sor."

Eddig az idézet. A mikéi Rákóczi Tsz-ben a rossz termőhelyi adottságok ellenére — a többnyire .homokos talaj holdanként mindössze 4,5 aranykorona átlagértékű — a munkaegység 60 forintot ér, a tízórás munkanapra jutó munkadíj pedig kereken száz forint. Ennek elérésében nagy szerepük volt az asszonyoknak,

hullai ceruzavázlat

akikről Frank Gyula olyan el- I végrehajtásban, a közös akaismerően szólt a közelmúltban _______________________________

m

egtartott zárszámadó közgyűlésen.

Szívesen mutatják a vendégnek a szövetkezet három szocialista brigádjának naplóját. S akiknek a felajánlásai, munkás hétköznapjai és kirándulási élményei a naplókban olvasható — ugyancsak nők, többnyire asszonyok.

Büszke rájuk a szövetkezet vezetősége. Amikor róluk beszélgetünk az elnökkel meg Pitz Géza párttitkárral, csak elismerő szavakat hallunk.

Joggal példálóznak velük.

Hogy tniért? Hadd idézzem befejezésül újra a zárszámadási beszámolót, Frank Gyula elnök mondatait, amelyek a nagy létszámú tagság előtt hangzottak el: »Jubileumi

esztendő volt a tavalyi, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepeltük. Ebből az alkalomból, mint ahogyan az ország és megyénk más üzemeiben, gazdaságaiban, nálunk is történtek munkafelajánlások. Elsősorban három szocialista brigádunk tett vállalásokat, így a burgonya termésátlagának a javítására és a téli tárolásra került tételek átválogatására, a dohány betakarítási és az azt követő munkák jobb minőségű elvégzésére, valamint a kukorica- törés kellő idejű befejezésére.

Mindhárom vállalásukat teljesítették, s ezért szeretném a közgyűlésen részt vevő tagság előtt most mind a három szocialista brigádunkat megdicsérni __«

S

. E.

kát végrehajtó emberrel

V. M.

Asszonypélda

érdemes.

követésre H. F.

Termelési tanácskozások a könnyűipari üzemekben

A könnyűipari üzemekben most zajlanak azok a műszaki konferenciák, termelési tanácskozások, amelyek az 1970- es eredményeket számba véve a negyedik ötéves terv indulásához, az 1971-es év feladatainak végrehajtásához ' szolgálnak kiinduló pontul. Ezért is jelentős, hogy a tárca hivatalos lapjában napvilágot láttak a szocialista munkaverseny szervezéséhez segítséget nyújtó irányelvek. Ezek szerint az idén is változatlanul az éves terv fő feladatainak maradéktalan végrehajtására

kell a munkaverseny különböző formáinak irányulniuk.

Az irányelvek foglalkoznak a gyártmánystruktúra korszerűsítésével, felhívják a figyelmet a különféle cikkek használati értékét javító korszerű anyagok felhasználására.

Külön fejezetet szentelnek az irányelvek a termelékenység emelését célzó intézkedéseknek, a jobb gyártás- és munkaszervezésnek, a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásnak, a munkafegyelem megszilárdításának.

„Nyitva van az aranykapu?”

A harang itt olyan éles hangon cseng-bong, mint nagyobb községek nagyobb tornyaiban a lélekharang.

Ez az írás azonban nem S. O.

S. jelzés, nem természeti katasztrófát jelző szapora, kapkodó harangszót akar jelképezni. Sokkal inkább a gazda higgadt számvetése akar lenni, és segítő szándékú odafigyelés a faluban először járó idegen részéről.

Az iskola. Boltív keretébe foglalt gyerekek játszanak az udvaron. »Nyitva van az aranykapu<< — száll az ének.

A tanítónő. Kedves, törékeny lány. Fiatal, szőke hajú. Németh Kalatin a neve. Két éve végzett a Kaposvári Tanítóképző Intézetben. A múlt év szeptemberében került ide Sávoly, majd Zala után. Tabról jár ki. Tab hét kilométer a

Csendélet sajtárral, köcsögökkel.

dallamos nevű falutól, melyet a környékbeliek még lágyab- ban, féltőn forgatva a nyelven úgy ejtenek ki: Lujja.

(»Az igénytelenség nagy üt. Az emberek nagyon meggondolják, hogy ablakot tárjanak-e a nagyvilágba. Mozi nincs, televízió úgy vélem kevesebb, mint más településeken. Ezt az épületet nagyon csúnya állapotban vettem át szeptemberben. Magam meszeltem ki az osztályt, hoztam rendbe, amit lehetett. Ősztől már Bajára költözöm, leendő férjemhez. Dilemma elé kerültem: a gyerekek vagy a házasság? A pedagógus vagy a feleség? Azt hiszem, kegyetlenebb válaszút elé kevesen kerültek. A családalapítás felé billenik a mérleg nyelve, természetesen. Nekik pedig két éven belül o harmadik pedagógusuk lesz. Sajnálom itthagyni ezeket a gyerekeket. Egy év alatt olyan sokat szeretnék nekik adni! Hogy olvasók legyenek például! A legtöbbnek nincs otthon meséskönyve. Pedig a mese röpülni tanítja a fantáziát. Vettem néhány könyvet. Ezek lesznek az osztálykönyvtár első kötetei. Talán ebben is tudnának segíteni a KISZ-esek. Mint ahogy segítettek már másban is...«)

Huszonöt gyerek vesz részt a gyors felmérésen. A lullai alsó tagozatosok.

A felmérés mérlege: Pozitívumok: hat elsős közül négy hozott fogmosó eszközöket a fogmosási gyakorlatra;

minden gyereknek van otthon még egy-két pár cipője a felméréskor lábán viselten kívül;

csak négy tanuló »bukott meg" félévkor.

Negatívumok: csak tíz gyereknek van otthon könyve az iskolaikon kívül;

a mezőgazdaságban csak ketten akarnak majd dolgozni;

színjeles tanuló nincs, a legjobb félévi eredmény egy 4,5- es átlag;

a 25 gyerek közül csak hat csaladjánál van otthon televíKerítésen sajtár, köcsögök. Az előszobában hűtőgép, gáztűzhely. Keller Jánosék portája, háza.

(»Keller papa, gyöjjön — ezt mondják még most is gyakran a szövetkezetben. Pedig nyugdíjban vagyok már. De kell a dolgos kéz, kevés a fiatal. Inkább Tabra járnak, iparban dolgozni. Hat gyerekünk volt, azok is elköltöztek innen. Csak egy fiam lakik itt, kőműves. Iparosejnber. Nehéz vidék ez errefelé. Hegyek vesznek körül bennünket. A háztáji segíthet. Tíz hízott sertést adtam el a télen. Az istállóban most is ott rúg kapál egy tehfn meg egy bikaborjú.«)

A «-nehéz« vidék. Szemnek kellemes láíványú barna foltok, hegyes szőlőkarók: »írásjelek«. De a »könyv« lapja nem olyan sima, mint az igazié. Meredeken lefutó lejtők. »Hegyek.« Erdők sűrűsége. Trágyát teregetnek a »hegyalján«. Haladnak fölfelé. Hajlik a hát, nehezedik a villa nyele.

Szabó József tanácsi kirendeltségvezető. Csónakok a szavak a csend vizén.

(»1948-ban lettünk önálló község 686 lakossal. A legBújj, bújj, zöldág ...

utóbbi népszámláláskor már csak 571 -et kellett összeírni. Sokáig megközelíthetetlen volt a falu. Utunk most már van. A házak is téglából épülnek, nem döngölt sárból. Ha a mezőgazdasági termelés gazdaságosabb lenne, akkor' nem főne a fejünk. Most meg még az elnök is beteg. Huzamos idő óta. Itt háromszoros erőt kell kifejtenünk a talajműveléskor. Kopik a gép. Kopik az ember. Öregszik a tagság. Mi lesz? Ez nemcsak a tsz vezetőit foglalkoztatja, hanem minden embert. Gép nemigen birkózik meg a hegyekkel, kéz pedig egyre kevesebb less. Az emberibb életre egyre nagyobbak a lehetőségek. Kultúrház épült. KISZ-klub van. A könyvtár állománya is nagy. Topogunk. Segítő kéz kellene. Egészséges egyesülés más faluval. De itt. a többi település is hasonló helyzetben van!«)

Meghallgatják az idegent, a faluban először járót. Nyereséges melléküzemek kellenének. Hasonló helyzetben lévő, természeti viszonyokon diadalmaskodó gazdaságokkal tapasztalatcserék. Talán a zseliciekkel. »Nyitva van az

arany kapu?« Lullán még nem egészen tárult ki. Kezek kellenek belül, kezek kellenek kívül, hogy kitárulhasson.

Eeskó László

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1971. február 1«.