Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

I Mai kommentárunk ONMÜGONKÉRT-KÖZÖSEN Az a szó jutott eszeinue: család. A legkisebb sejt a közösségi életben, a legna­gyobb egység parányi alkotó­eleme. Ott nö az ember kö­zösségivé, ott tanulja először becsülni, segíteni a másikat; szeretni, küzdeni és áldozatot vállalni; munkálkodni vala­miért önzetlenül, de saját gyönyörűségére, épülésére is. Eszembe juthatott volna az is, hogy brigád, gyár, szervezet, falu, osztály megye vagy or­szág. Mind egy-egy közösség gyűjtőneve, ha erről az oldal­ról közelítem a dolgot. Még­is a családnál maradok, a leg­kisebbnél. Mert onnét indul minden — önmagunkért, kö­zösen. A tervet böngésztem vasár­nap délelőtt. A törvényt, amely utat mutat, segít és kö­vetel, célokat jelöl és munká­ra szólít. Túl korai még, hogy apró részletek ragadjanak meg bennünk, hisz álig né­hány napja, hogy a megyei ta­nács igent szavazott Somogy negyedik ötéves tervére. De elég rég ahhoz, hogy elgon­dolkodjék az ember, s a köze­get kutassa, amelyben szüle­tett a terv, az embert, aki nélkül üres szócséplés marad­na csupán. Jól tudja minden­ki, hogy az emberért van, s őrá épít az ötéves program. Most mégis erről szeretnék beszélni. S hogy miért a családot ál­lítom a középpontba? Meri sok család sok nagyszerű ter­ve valósult meg előttem más­fél évtized alatt. Nagy csalá­doké, egy egész országé is ter­mészetesen. S láttam: a hajtó­erő mindig az egyet akarás volt. Kisebb-nagyobb tervek a családban a jó vasárnapi ebédtől a télikabátig, a szo­babútorig, a televíziós készü­léktől a rég óhajtott nyaralá­sig. Az apa, az anya álma ez külön-külön, a gyerekeké, az egész családé? Töprengés, számítás előzi meg a tervet a legkisebb sejtben, s a legna­gyobb közösségben is. Azután dönt a »családi tanács«. Gon­doljuk csak meg, hogy van ez otthon, mindennapi életünk­ben? Úgy érezzük, nem az apa döntött, hanem mi mind­annyian, nem őérte lesz jó ebéd, bútor vagy nyaralás, hanem mindannyiunkért, s nem neki kell csak dolgoznia; ki-ki megtalálja a maga fel­adatát. Valahogy így kellene köze­lednünk a mi nagy — megyét és országot építő — tervünk­höz is. Nem úgy alkották ezt a programot, mi alkottuk ma­gunk; nem találtak ki célokat, mi magunk jelöltük a jövőt. Nem a »nagy házban« akar­nak csak jobb életet nekünk, nemcsak a nagy család taná­csa szavazott igent, hanem mi mindannyian, akik itt élünk, s még jobban akarunk élni. Somogy programját akarjuk megvalósítani? Igen, a magunk rogramját, hisz ab­lakaink rég kinyíltak már: család nélkül nincs falu és nincs megye, ország. Tekinte­tünk kitágult már, közösen dolgozunk önmagunkért. Együtt a kis és nagy családo­kért. S ha egy kicsit is megindít minket ez a közösségi hajlan­dóság, akkor sajátunknak te­kintjük a célt és a programot, akkor könnyebben és jó szív­vel, nagy energiával dolgo­zunk megvalósulásukért, S akkor nem kívülről szemlél­jük életünk alakulását, ak­kor nem háborgunk és nem türelmetlenkedünk, csak a fe­lelőtlenség, a rosszindulat, a tehetetlenség láttán. De higy- gyük el, az is a miénk, azt is nekünk kell kiirtani hétköz­napjaink valóságából. Nos hát ezért jutott eszem­be a család, amikor a tervei olvasgattam. Mert azt hiszem, mindennél, minden óhajmi és részfeladatnál fontosabb, hogy megyénk minden becsü­letes lakója együtt, egyetlen nagy szellemi és fizikai ener- giahalmazzá egyesülve mun­kálkodjék a következő öt év­ben. J. B. Bcncsík Mihály. Magyar LAszloné. Kritikusan és tettre készen Megjegyzések a fiatal agrárértelmiségiek tanácskozásáról Este Felső gálán Villát fognak. Zsákot emel­nek. Megszokott, biztonságos mozdulatokkal. Kinn talán új­ra szállingózni kezd a hó. A fény halványulása meg­tenni ellentétét, a sötétséget. Este van már. Csak az istál­lók ablakán sárgul ki a vilá­gosság. A borjúnevelő előtt hatalmas szénacsomó. Magas asszony emel villájára belőle. A taranyi Május 1. Termelő- szövetkezet felsőgólai major­jában járunk. — Magyar Lászlóné va­gyok. Már nagyon régi tsz-tag vagyok, 1959-ben kezdtem. Mindig az állattenyésztésben dolgoztam. Jó itt. Nem válo­gattam meg soha a munkát : na, te nehéz vagy, elhagylak holnapra... Nem, ezt soha­sem tettem. Amit el kell vé­gezni, jobb előbb megtenni. Volt úgy, hogy a juhászokat kellett helyettesítenem. Elvál­laltam. Aztán meg azt mond­ja az elnök: Te, Annuska, mondjad! Elvállalnád az éjje­liőrséget? így lettem éjjeliőr is asszony létemre, ha kellett. A sertéstenyésztést is isme­rem. Az idén százhetven na­pot váltottam az állattenyész­tésben, aztán a helyettesíté­sekből is gyűltek a munkaegy­ségek. Sok van belőlük. Ha negyvenkét forintot ér egy, ükkor kapok jócskán, úgy gon­dolom. Alsógóla-pusztán la­kom, nincs messze, csak két kilométer ide. Este nyolcra végzek, akkor hazaballagok. Harmincadikán lesz a zár­számadás. Akkor kimulathat­juk az egész évi fáradalmat... Végigmegy az istálló folyo­sóján, ellenőrzi a borjakat. A másik épületben is dolgoz­nak. Csillén tolják a takar­mányt. Párás a levegő a tehe­nek melegétől. Rácz György áll meg mellettem, köpeny­ben van, mint a többiek. Csendes a szó, téli estéhez il­lő. — Hatvankét éves vagyok, tíz évet tsz-tagként dolgoz­tam. Hat esztendeje már csak az állatoknál. Itt több a kere­set. Igaz: reggel háromkor már indulni kell a pusztára. Takarítás, tehéntisztítás, ab­rak-előkészítés, etetés — ez a sorrend mindennap. No, aztán a fejés. Géppel, persze. Mit mondjak? Egyéni korunkban nem voltak ilyen szép tehe­neink. Itt jobban megkapják, ami kell. Takarmányozásban is, talán gondozásban is. Nem mondom, addig könnyű ide ki­járni Taranyból, amíg kerék­páron lehet. Most a hóban ne­Rácz György. hezebb. Otthon nem is igen marad másra idő, csak egy kis favágásra, vízhúzásra. Aztán, ha ballagok hazafelé, el-el- gondolkodom. Leginkább- a munkán. Állattenyésztési szempontból jó volt a múlt év, s ebben talán egy kicsit az én munkám is ott van ... Zsákkal a vállán svájcisap­kás férfi közeledik. Megszólí­tom. Szívesen áll meg néhány percre. — Bencsik Mihály a nevem. Alapító tagja vagyok én a szö­vetkezetnek. Ilyenkor, január­ban az ember már várja a zárszámadást. Nyolcszáz mun­kaegységem lesz. Amikor kezdtük 1959-ben, még csak tizenhét forintot tudott fizet­ni a termelőszövetkezet. Most meg, ahogy hallom, negyven- kettőt ér majd egy munkaegy­ség. S a terményeket még nem is számoltam ... Sok minden megváltozott az elmúlt évek alatt. Látja, ez az istálló is új. Az állattenyésztő munkája is más lett. Szaktudás kell hoz­zá. Háromhónapos tanfolya­mon vettem részt én is, sokat tanultunk ott. A nagyobb szak­tudás is az állatok hasznát szolgálja. Emelkedett a tehe­nek tejtermelése. Régi mód­szerekkel ezt nem lehetett vol­na elérni. Na, aztán az is igaz, hogy a takarmány is biztosít­va van. Mindig előre kell lép­ni. Ez az én kívánságom. A teljes gépesítés ideje eljön majd a mi szövetkezetünkben is... it fogyasztási és értékesítő szövetkezetek új szabályozó rendszeréről Kialakítottak a közgazdasá­gi szabályozók új rendszerét, amely a IV. ötéves tervben a fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetekre érvényes. Az alapelvek természetesen vál­tozatlanok, hiszen az állam a továbbiakban is szabályozza a személyi jövedelem és a fel­halmozás, tartalékolás ará­nyait Megváltozik azonban egyes szabályozók mérték- rendszere, a nyereségérdekelt­ség elvének érvényesülése mellett nagyobb erőfeszítést igényel a föltételek teljesíté­se. A növekvő nyereségérde­keltség mellett erősödik az ér­dekeltség a forgalom növelé­sében is. Ugyanakkor az állam bizonyos intézkedésekkel meg­akadályozza, hogy az ármani­pulációk révén növeljék a nyereségüket. Változik az állami támoga­tás rendszere: elsősorban az ésszerű fejlesztési, beruházási törekvéseket támogatja. A fej­lesztés így jobban közös ér­dekké válik, hiszen minél többet áldoz egy szövetkezet saját erőből, annál több ál­lami támogatást kaphat. Az AFÉSZ-ek fejlesztési prob, imáinak megoldásában jelentős erőforrás a szövetke­zeti közös alap. Emellett álla­mi pénzügyi támogatás is jut a szövetkezeteknek, amellyel elsősorban a nagy alapterüle­tű ABC és iparcikkáruházak építését, az ellátatlan terüle­tek üzlethálózatának, a zöld­ség-, gyümölcskereskedelem­nek a fejlesztését, a raktár- építést és a szolgáltató tevé­kenység bővítését kívánják előmozdítani. A támogatást közvetlen t anyagi hozzájáru­lásként és közvetett módon (pl. adóengedmény) kaphatják a szövetkezetek. Régi gondot orvosol az az új rendelkezés, amely az ÁFÉSZ-ek mezőgazdasági _ ter­mékforgalmazását mentesíti a nyereségadó és az eszközlekö­tési járulék, élelmiszerfeldol- gozó tevékenységüket pedig az eszközlekötési járulék fizetése alól. Ezzel elhárul a legfőbb akadály az ÁFÉSZ-ek és a tsz-ek szorosabb együttműkö­dése, a közös vállalkozások elől. 1971. január 1-től a fogyasz­tási szövetkezetek is kereske­delmi adót fizetnek. A ven­déglátást nem terheli keres­kedelmi adó. Mentesülnek ez alól a háromezer lakosnál ki­sebb települések üzletei is, az ötszáz lakoson aluliak pedig a mentességen túl teljes árbevé­telük 1,5 százalékáig állami ártámogatásban is részesülnek. Mentesül továbbá a kereske­delmi adó alól a szövetkezeti zöldség-gyümölcs forgalma­zás, a könyvértékesítés stb. A részjegyek utáni részese­dést, amelyet eddig az érde­keltségi alap terhére fizettek, már költségként lehet elszá­molni, ha a szövetkezet jöve- lelmező gazdálkodást folytat. A várfts-, illetőleg község­fejlesztési hozzájárulás az adózatlan nyereség hat száza­léka, ez azonban nem terheli a fejlesztési alapot. Hasonlóan az adózatlan mérlegeredmény­ből képezhető a kilenc száza­lékos tagsági érdekeltségi alap is. Ezután a nyereségadót is különbözőképpen kell fizetni: a fejlesztési rész nyereségadó­ja továbbra is 55 százalék, a részesedési nyereségrész adója azonban progresszív. A fejlesz­tési nyereséghányadot terhelő adó tíz százalékát a jövőben is visszatarthatja a szövetke­zet, ha azt már felhasználta tartós forgóeszközök fedezete­ként Az új bérszabályozók erő­sebben ösztönöznek egyrészt a forgalom növelésére, másrészt a termelékenység emelésére. Egyes ágazatokban bérszínvo­nal-szabályozással, másokban bértömeg-szabályozással be­folyásolja az állam a szövet­kezetek bérpolitikáját, Min­den bérnövekedés adóköteles. A teljesítményekkel arányos, a népgazdaság bérpolitikájának megfelelő bérfejlesztés azon­ban adókedvezményben része­sül. Az ezt meghaladó fejlesz­tés viszont progresszív adóz­tatást von maga után. Az új szabályozórendszer alapos tanulmányozása és meg­ismerése a fogyasztási szövet­kezeti vezetők egyik legfonto­sabb feladata most. A SZÖ- VOSZ ezért hamarosan össze­foglaló tájékoztatót bocsát ki. amely részletesen ismerteti az új szabályozók teljes körét. Ihr. & I. A legidősebbek hegy éve szerezték diplomájukat, több ezer holdas gazdaságok szak­vezetését látják el, fiatalabb társaik között többen gyakor­noki idejüket töltik a marcali járás mezőgazdasági üzemei­ben. Főképpen agrármérnö­kök, de akad köztük mezőgaz­dasági gépésztechnikus, erdő­mérnök és állatorvos is. Fiatal férfiak — köztük három nő. Figyelmesen hallgatják a pártbizottság, tanács, és ifjú­sági szervezet vezetőinek tájé­koztatóit, helyzetük, szerepük értékelését, a hozzájuk inté­zett kérelmekért. És helyeseltek — meg vitat­koztak. Nem annyira a hivata­los összegezésekkel és felhívá­sokkal, főtanácsokkal — in­kább egymással vagy jelen nem levő társadalmi réteggel, el nem hangzott nézetekkel, em­lítetten gyakorlattal. Az idő­sebbek persze bátrabban, a pályakezdés bőséges tapaszta­latával. Miben értettek egyet? Többek között abban, hogy fokozódott a lakosság, a tsz- tagság körében a mezőgazda­ságban dolgozó fiatal értelmi­ségiek szerepének elismerése; hogy általában javultak élet- körülményeik, emelkedtek a fizetések, a különböző juttatá­sok, de nem kielégítóek a la­kásviszonyok, és súlyos gond az étkezés a községekben; hogy a diplomamunkák elké­szítéséhez számottevő segítsé­get kaptak a gazdaságok szak­embereitől, hogy a végleges le­telepedés szándékát még né­hány évnyi kedvező munkahe­lyi tapasztalat után sem kí­vánják saját ház építésével kifejezni; hogy mérnöki okle­véllel és ennek megfelelő be­osztással sok helyütt kényte­lenek középszintű irányító munkát is végezni a brigádve­zetők nem kis részének alkal­matlansága miatt; hogy a szükséges tekintélyt minden fiatalnak munkájával, maga­tartásával kell kivívni. És amiben vitatkoztak? Elsőso-ban a jövedelem nagyságában és differenciált­ságában. Abban, hogy meg- éri-e a tsz-nek havonta 6—800 forinttal kiegészíteni a gya­kornokok 1500—1800 forintos állami támogatását? Célszerű, megalapozott gesztus-e köz­vetlenül a diplomaszerzés után 2500—3000 (ilyen is volt) fo­rinttal honorálni a tapaszta­latszerzés, ismerkedés idősza­kát? Hogyan lehet így később fokozatosan elismerni a tény­leges munka eredményét? Miért nem az irányított terü­let nagyságához, jellegéhez szabják az üzemegységvezetők jövedelmezését? Miért nem le­het Önálló, igényesebb felada­tokkal is megbízni a gyakor­nokokat? Tapasztalható-e szakmai féltékenység az idő­sebb szakvezetők részéről? (Igen — nem.) És talán a legizgalmasabb kérdéscsoport: be tud-e kap­csolódni a mezőgazdász a fa­lu társadalmi, politikai életé­be? A vélemények külön elemzést érdemelnének, ift meg kell elégednünk szűksza­vú felsorolásokkal: önmagok­ban is sokat mondanak. Te­hát; elhangzott olyan, hogy nem tudnak a közéletbe be­kapcsolódni, mert sajátos be­osztásuk, a kötetlen munkaidő egyszerűen nem teszi lehetővé, mert a pedagógusok és a párt­titkárok kisajátítják (!) ma­guknak a terület vezetését, mert nem kapnak alkalmat, és képességeiknek megfelelő megbízatásokat; mert a peda­gógusok zártabb közösséget alkotnak, másként alakul na­pi munkabeosztásuk, így ők nem tudnak beilleszkedni mű­velődési, szórakozási hagyo­mányaik kialakult rendjébe — különben amúgy is ráérnek az iskolai munka mellett ilyes­mivel is foglalkozni. De volt ellenkező vélemény is, hogy igenis ott a helyük a falu tár­sadalmi, politikai életében, mert nem maradhatnak meg szakmai tevékenységük szült körében, a főiskolán, egyete­men is közösségben éltek; föl­tétien kapcsolatot kell találni a falu többi értelmiségével, részt vállalni politikai és kul­turális munkájukból. A tél: hónapokban lehetőségeik nyí­lik például a politikai okta­tás segítésében, ha önálló ve­zetést nem is tudnának vál­lalni; nem lehet kibújni az ér­telmiségre háruló általános fe­lelősség alól, és különben is hozzátartozik a tekintély ki­alakításához. Élesen kritikus, esetenként tagadhatatlanul szélsőséges vé­lemények. A negatív nyilatko­zatokat kellő tapasztalat hiá­nya és a feszítő tettvágy ma­gyarázza. Az előbbi fokozato­san megszűnik, az utóbbi leg­alább olyan gyorsan kielégül, majd magasabb szinten ijrr- termelődik. P. L» SOHOGII Nßpur Kedd, 1931. Jaanar 12. 3

Next

/
Thumbnails
Contents