Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

A folyékony hatalom A ttól kezdve, hogy — a bibliai hagyomány sze­rint — Noé »nem is­mervén a bor erejét«, tapasz tálasból bizonyosodott meg annak káros hatásáról, nagyon sokféleképpen vélekedtek már a szeszes italról. Ősi babonák balhiedelmek hirdették pél dául az alkohol gyógyító, erő sítő, betegségeket megelőző férfiasító hatását. E hiedelmek szerint: az érett ember, a fér­fias jellem mindig kész az ivásra, szeme a legerősebb pá­linkától sem lábad könnybe, s a legkülönb az, aki mindenk mást az asztal alá iszik. Ezzei szemben gyönge, anyámasz- szony katonája, aki nem iszik ráadásul száraz, unalmas em­ber. Az alkohol mai népszerűsé­gét megdöbbentő adatok bízó nyitják. Vannak országok, ahol a lakosság 3—4 százai­ba alkoholbeteg. Az Egyesük Államokban ötmillió, Angliá­ban csaknem félmillió ember. Kanadában a lakosság 1,8 szá­zaléka vergődik a szeszes ital a folyékony hatalom rabságá­ban. A modern kor jellegzetes népbetegsége lett az alkoho­lizmus; a vérkeringési zava­rok és a rák után a legtöbben a mértéktelen alkoholfogyasz­tás következményeként hal­nak meg. Mi, magyarok már az Ár­pád-korban híres bortermelő nemzet voltunk. Ízes, zamatos, édes és tüzes,boraink; a villá­nyi, a szekszárdi, a balaton- melléki, no és mindenekelőtt a »királyok itala«, a tokaji — már akkor Európa-szerte is­mertek. Nagy költőink: Zrí­nyi, Balassi, Csokonai, Petőfi bordalait, az egészséges iszo- gatást dicsérő énekeit jól is­I merjük. Valaha azonban tud­tunk mértéket tartani. Napjainkban azonban mint ha kezdenénk feladni a mér­tékletességet. Száz-százhúsz szer alkoholistánkkal, az egy százalékot meghaladó arány­ával, ma már az európai kö zépmezŐnyben foglalunk he iyet. Évente kétmilliárd forin 1tot költünk szeszes italra, töb bet, mint húsra, tejre, tejter­mékre, tojásra, burgonyára együttvéve! De ki nevezhető alkoholistá­nak? Sokféle válasz van erre. Dr. Strecker, az alkoholizmus világhírű kutatója így vála­szolt: »Olj/an egyén, aki alko hol nélkül nem tud szembe nézni a való élettel, képteler alkalmazkodni hozzá, mindad dig, amíg nem iszik«. A me Jerri lélektan leggyakrabbar az alábbi jelzőket, mondatokat használja az alkoholbetegei nortréjának megrajzolásához ndulatvezérlésű, könnyen el­sodorható, a kudarcokat rosz- szul viselő, infantilis, irracio­nális egyén, aki rendszerint vagy túlbecsüli, vagy aláérté­keli önmagát. A z orvostudomány és a pszichológia a fiatalko- rúaknak a leghatáro­zottabban tiltja az alkoholfo­gyasztást, de érett, felnőtt fér­fiakra sincs semmilyen kedve­ző hatással a szeszesital. Az alkohol legföljebb átmenetileg vált ki »erőérzetet«, de a va­lóságban már akkor is inkább csökken a szeszesitalt fogyasz­tók fizikai és szellemi teljesí­tőképessége. Az alkoholizmus gyakori kísérője az impoten­cia. Az öngyilkosságok, balese­tek, a bűncselekmények, a vá­lások szaporisága, a prosti túció mind, mind összefüggés­be hozható az alkohollal. Szemre senki sem kifogásolhatta Vagdalt — Pruskáné módra Bőkezűen bánt a morzsával — Végy, tetszés szerint egy jó halom morzsát, az előírtnál kevesebb sertés- és marhahúst, a felénél valamivel több to­jást. Az egészet gyúrd össze, süsd ki zsírban és kínáld azok­nak a vendégeknek, akik be­térnek a vasúti étterembe, s úgy sincs idejük megnézni, mit esznek. Kezdő vagy gyakorló szaká­csok hiába keresik ezt a recep­tet, nem találják meg a jelen­leg forgalomban levő szakács- könyvekben. Igaz, jó háziasz- szonyok — kedveskedve egy­másnak — szívesen terjesztik, adják tovább egy-egy különle­ges, jó ízű étel leírását. Remélhetőleg Pruska Fe- rencnétől, az Utasellátó Válla­lat balatonszentgyörgyi, 99-es számú egységének helyettes vezetőjétől — férje a vezető, Pruskáné a konyhát irányítja — senki sem óhajtja eltanulni a vagdaltkészítés e különleges módszerét. — Jókora volt a vagdalt, vagy másként a fasirozott. Mondtam is a feleségemnek, látszik, itt olyan emberek dol­goznak, akik tudják, mi kell bele... De aztán az íze, az már nem tetszett. Ezt a bejelentést tette egy panaszos a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelőségénél, s igazát aztán az ellenőrök, a minőségvizsgálók is bizonyítot­ták. Valójában Pruska Ferencné tudta, mi kell bele, hogy a vagdalt hízzon, dagadjon, szemre senki se kifoeásolhas- a. Nem sajnált belőle sém­áit, semmi olyat, ami olcsóbb volt a húsnál! Csupán három hónap adatait vizsgálták át az ellenőrök, ugyanis csak az egységben megtalálható, leszámlázott té­teleket nézhették meg. Innen szállítottak egyebek között vagdaltat Nagyatádra, Barcsra, Gyékényesre, Komár- városba, Somogyszobra. A szentgyörgyieken kívül ott is élvezhették az utasok Pruská­né készítményét. Három hó­nap alatt 56 OOO fasirozott hagyta el a konyhát. Csak hát nem egészen úgy, ahogy azt a szabvány előírja. Az 50—50 százalékos sertés- és marhahús keverési arány 40—60 százalékosra változtat­ták. A száz adaghoz szükséges * nyolc darab tojásból csak ötöt^ használtak fel, a morzsával vi-( szánt bőkezűen bántak. f — Zsíros volt a sertéshús, í azért tetteim többet a másik-1 ból, a morzsát tetszés szerint^ kevertem, valamivel többet,? mert így jobban kötött —^ ihondta Pruskáné. ^ Ó, nem is merünk arra gon­dolni, hogy azért járt el így, mert a morzsa kilója 8,96 fo-, rint, a marhahúsé 28, a sertés húsé pedig 36 forint. Három1 hónap alatt öt mázsánál több morzsát szereztek be, a norma szerint alig volt valamivel többre szükségük másfél má­zsánál. Három hónap alatt 5585 fo­rintot »takarított« meg Prus káné, illetve a vizsgálat szerint csak a vagdaltnál ennyivel ká­rosította meg a vendégeket. De hogy mennyi is valójában ez az összeg, azt nehéz lenne megállapítani egy ilyen sza Vidéken főként az illegális pálinkafőzések okoznak mér­hetetlen károkat. Az egyik fa­lusi általános iskola felső ta gozatában végzett szondázár kimutatta, hogy a gyerekek lf százaléka fogyasztott szeszes halt a tanítás előtt. Vidék' gimnazisták kirándultak, köz­ben berúgtak, hazafelé jövet oedig összeverekedtek az au­tóbuszon. Egyikük holtan »ér­kezett« meg a szüleihez. Az alkoholizmus ellen na gyón nehéz küzdeni, hiszen az szákosság terjedése összefügg a kor sajátos problémáival; a városiasodással, a felgyorsult életritmussal, az emberre ne hezedő pszichikai megterhelé lekkel, a családok megváltó zott szerepével, olykor szét íullásával. Mégsem szabad tétlenül szemlélnünk gyilkor térhódítását. Tűrhetetlen pél iául, hogy hovatovább a tár sas együttlét és az ivás egy és ugyanaz, hogy sokan nerr a saját képességeikben, adott­ságaikban bízva, hanem az vócimborák segítségével igye­keznek jobb beosztást, előlép­tetést szerezni maguknak hogy a férfias hódítás helyé­be a lerészegítés divatja lép, hogy közösségek, fiatalok ki­közösítik maguk közül azt, aki nem iszik, hogy a galerikben, a házibulikon valóságai bele­öntik az italt a szesztől ide- kenkedő, vagy mértéket tartó társaikba. Pedig az olyan fiú, férfi, aki csak bor, pálinka, sör, konyak »bevetésével« tud »jó lenni« a lányoknál — megvetést érde­mel minden önmagát becsülő társaságban. Végül is: férfia­sabb nem inni, mint az ita­lozásban virtuskodni, elvégre a mértéktartás összehasonlítha­tatlanul több akaraterőt, fér­fias állhatatosságot kíván. indkívül fontos a fel­nőttek, a szülők, a pe­dagógusok, az idősebb szakmunkások, a mesterek, a művezetők, a hivatali vezetők példamutatása. Itt aztán való­ban nem prédikálhatnak vizet, miközben maguk minden al­kalmat megragadnak arra, hogy szeszesitalt igyanak. Nem kell aszkétizmust hir­detnünk. Egy-egy ünnepi al­kalommal, vasárnapi ebédnél, névnapon, koccintsunk egymás egészségére, de arra és ne többre. S közben jó, ha tud­juk: valamikor a ma már gyó­gyíthatatlan elmebetegekké lett alkoholisták is ártatlan iszogatok voltak. F. J. R A szárítás és a szakszerű tárolás hasznot hoz A korszerű eszközökkel, gé­pekkel rendelkező mezőgazda- sági üzem egyik alapvető cél­ja a terméshozam növelése Ennek elérését szolgálja a ke- mizálás is. A nagyobb termés hozam és a hiinőség javulása természetesen népgazdasági érdek. S ez azt diktálja, hogy a mezőgazdasági üzemeknek mindent el kell követniük hogy a betakarítási idő elér- keztével több pótkocsi teljen meg a terménnyel. Ezt kíván­ja a saját érdekük is. A betakarított termést azon­ban nem egy esetben huzamo­sabb ideig tárolniuk is kell a gazdaságoknak. Amennyiben erre kevesebb gondot fordíta­nak, a rossz tárolás következ­tében tetemes anyagi vesztesé­get szenvedhetnek. A Somogy megyei szárító és tároló hálózat kialakítására a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet budapesti mérnöki iro­dája készített tanulmánytervet, ahogy erről már röviden be­számoltunk. A Sárközi Károly összeállításában elkészült ta­nulmány részletes alapossággal foglalkozik a kukorica betaka­rításának és tárolásának prob­lémájával. A kukorica csöves vagy mor­zsolt állapotban kerül betaka­rításra. Mind a két állapotban több módja ismert a tárolás­nak, illetve a kezelésnek. A jelenlegi helyzetben azonban megyei viszonylatban az össz­termés 12—20 százalékos vesz­tesége léphet fel, s ez 1800— 3000 vagonos mennyiségnek felel meg. A tanulmány ösz- szeállítója szerint az új táro­lók létesítése mellett a bértá­rolás megszüntetése elenged­hetetlen föltétele lesz annak, hogy a morzsoláshoz való be­takarítás nagyobb mértékben elterjedjen. Egyelőre azzal is számolni kell, mennyi kukoricát tárol­hatunk a górékban. A jelenle­gi helyzetben a górék teljes kihasználása mellett a termés hatvan százalékát, a tervidő­szak végére maximálisan nyolcvan százalékát lehetne illetve kellene arató-cséplőgép pel morzsoltan betakarítani. A szárító-tároló hálózat ki- fejlesztéséhez, azok megalapo­zásához nagymértékben hoz­zájárulnak egyes szakosított állattartó telepek. Ez követke­zik abból, hogy például a ser­téstelepek egy-egy hízott állat kibocsátásáig négyszázötven­ötszáz kiló szemes takarmányt igényelnek. A szarvasmarha­telepek férőhelyenkénti száz kiló szemes takarmány fel- használása is jelentős. Minthogy a kukorica, illetve a szemes termények nagy ré­sze a betakarításkor nagy nedvességtartalmú, a mező- gazdasági üzemeknek a szárí­tásról is gondoskodniuk kell. Ez természetesen nagy beru­házást igényel. A tanulmány javaslatai között szerepel, hogy társulásos alapon létesítsenek szárítókat és tárolókat. A terv súlypontozottan foglalkozik az előfeltételekkel és lehetőségek­kel. A szemes termények szárí­tása technológiai szempontból összetett folyamat, melyben a szárítógép csak egy, de termé­szetesen a legfontosabb össze­tevő. A szárítás előtt a termést ugyanis a durva szennyeződé­sektől is meg kell tisztítani. Ez szükséges a jó tároláshoz. Erre a célra az olyan magtisztító gépek felelnek leginkább meg, amelyeknek teljesítménye leg­alább kétszerese a szárító ka­pacitásnak. Fontos, hogy az üzemszerű munka előfeltételeit biztosítsák a termelőszövetke­zetek, gazdaságok. Legalább napi húszórás műszakhoz ele­gendő anyagot kell tárolniuk, hogy gazdaságos legyen az üzemeltetés. A tárolótípust is gondos mérlegelés után válasszák meg. Ám a kellő gondossággal meg­választott tárolótípus sem biz­tosíthatja önmagában a tárolás megfelelő minőségét, ha a me­zőgazdasági üzemek nem ügyelnek a szakszerűségre. A lelkiismeretesség nagy anyagi haszonhoz juttathatja a gazda­ságokat. Üj mesterséges légzőkészülék A modern or­vostudomány műtétek, he­veny betegsé­gek, balese­tek alkalmá­val reanimá­ciós módsze­rekkel igyek­szik fenntar­tani a súlyos beteg életét. A reanimáció különösen a sú­lyos műtétek­nél kap fontos szerepet. Nem­csak a műtét alatt, hanem azt megelő­zően és a mű­tét után is a különféle mé­réseknek, meg­figyelő rend­szereknek nagy szerepük van a beteg regene­rációjában. A reanimáció jelentős célkitűzé­sé a betegség vagy a műtét súlyos szakaszában a légzés és a megfelelő vérkeringés fenn­tartása. Ezt jelző berendezé­sekkel és különféle kisegítő készülékekkel érik el. A Szovjetunióban nemrégi­ben új mesterséges légzőké­szüléket dolgoztak ki. A PO— 5-ös berendezés teljesítmé­VÉ BENYÚJTJA A SZÁMLÁT 5. tör­: — Maga szerint, hogy tént? — kérdezték. — A gyilkos a főkönyvelő csuklóját fogta meg, úgy dö­fött. A kés pedig ott volt Wer­ner kezében. Ez hihetően hangzott. — Talán azt is tudja, hogy ki tette? — kérdezte kíván­csian Csák István. — Csak sejtem. Bebizonyíta­ni nem tudom — felelte Vé. badkasszás egységben. Az étté. remben sertéshúsból tíz-tizenöt féle ételt készítenek, s mind­egyikhez használnak tojást és zsírt. Pruska Ferencnél a bíróság ítélete bizonyára visszatartja »különleges« ételeinek rend-' szeres készítésétől. Azért az is használna, ha az Utasellátó el­lenőrei gyakrabban vennének ( ételmintákat, folytatnának ala-i posabb vizsgálatot, s megaka-1 dályoznák a vendégek becsa-i pását. Szálai László Q A sarokban most először szó­lalt meg a hallgatag raktáros, Sámuel úr. — Ha segíthetnék, kérem ... Vé mosolygott: — Már vártam, hogy fel­ajánlja. Köszönöm. A kis ember felállt: — Nagyon szeretném, ha megnézhetném Werner kartárs visszavonulásra zsebét, ahová a széthullott pa- helyére ült. pírokat tette. Tudom, hogy ez szabálytalan, kérem, de a szűk- sóhajtott Vé. ség... És széttárta a kezét. — Szükségtelen. Én tettem — mondta váratlanul, reked­ten Csák István. — De amit akartok, nem kapjátok meg ti sem, ha én nem! — És zsebé­ből hirtelen kirántott valamit, és villámgyorsan a szájába gyömöszölte. Vé hiába kapott utána. — Méreg! — sikoltott Tün­de. — Fene, nem méreg — mo­rogta Vé. — Vagy ha méreg, akkor a legveszélyesebbek kö­zül való. a gyanúmat Csák kultúrosra. Egy apróság, mint ez általában lenni szokott. Az újságot for­dítva tartotta a kezében az alagút után. Azt pedig nem hi­szem, hogy Csák így gyakorol­ta volna magát az olvasásban. Az alagút előtt még a normáli­san olvasók táborába tartozott. Fonyó II. pedig valami papír­zörgést emlegetett. A letett, majd a tett elkövetése után új­ra felvett újság okozta a zajt. Három-négy perc bőven elég volt nemcsak a gyilkosságra, de másra is... — Ez még nem bizonyíték — dünnyögte Fonyó II. — Valóban nem az — mond­ta Vé. — A kiegészítést Sámuel Lajostól várom. ­A kis öregember fülig pirult, hogy a szemek pergőtüzébe ke­rült. A gyilkosságot csak olyan ember követhette el — szólt —, aki biztos volt abban, hogy ál­dozata nem éli túl a merény­letet. Nehogy fecsegjen. Na- mármost: fel kell tételeznünk bizonyos gyakorlatot az ilyen tett elkövetőjétől. Mivel pedig gyakorlott gyilkos feltehetően nem volt köztünk, olyan sze­Együtt. Ügy könnyebb — mélynek kellett elkövetni, aki f5; mégis szerzehetett. valahol — Ön mondja el, mi is tör­tént tulajdonképpen, vagy én próbáljam meg? — kérdezte Sámuel Lajos, és — készen a ajtó melletti Talán azt nyet tekintve felülmúlja az eddigi típusokat. A készülék automatikus választó rend­szere módot nyújt az elgyen­gült légzés fokozására. Képün­kön: A Karagandai I. számú városi kórház orvosai és asz- szisztensnője láthatók a kór­ház reanimációs osztályának műtőjében, ahol sikeresen működik a PO—5-ös készülék. célból. Aki pontosan tudja, még sötétben is, hogy melyik táját sérti meg az emberi szer­vezetnek. Ilyen pedig csak egy van köztünk: Csák István, aki az anatómiával bizonyos mér­tékig tisztában van, hiszen me­dikus volt... — Ez még mindig kevés — tárta szét kezeit Simon Gábor. — Kevés — ismerte be Vé. — De az majd valamit bizo­nyít, ha a rendőrségen nem ta­lálják Werner zsebében azt, ámít pedig önök mindannyian láttak előzőleg. Ez közvetlenül a tett után tűnt el Werner jobb zsebéből, amíg sötét volt. Néz­zük csak, mit láttam én a föld­re hullani a főkönyvelő tárcá­jából! Fényképeket, levelet, pénzt és egy rózsaszínű cédu­lácskát. — Egy lottószelvényt — szól közbe Zólyominé. — Ez volt a legkisebb a papírok között. — Igen. Könnyű volt kivá­lasztani a többi közül Werner kolléga jobb zsebében. A szel­vényt az előbb tüntette el gon­dosan a precizitásáról ismert kultúrfelelős — bólintott Vé. — Lenyelte. — A következő számok vol­tak rajta, áthúzva kékkel: 9, 63, 94 — sorolta Sá­muel Lajos. mondom el először, mi terelte némi ismeretet, bár Igész más (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. január 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents