Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

iíj hobby Tudtam, éreztem, hogy be jog következni. Napokig nem tudtam pontosan meghatároz­ni, mi az, ami nyugtalanít, amire rövidesen rá fogok jöru- ni. Es ez a felismerés lesújtó lesz. Ereztem ezt az utcán bandukolva, éreztem, mikor reggel kezembe vettem az es­te gondosan kitisztított cipő­met, és láttam, hogy csillogó feketeségét körbe-körbe fehér vonalak tarkítják. Kiverte a só, amit vizes hó közvetítésé­vel napközben magába szí­vott. Szóval tudtam, valami történik. De mi? Nos, nem kellett sokáig várnom. Tegnap este tíz és ti­zenegy között, nem a derült égből, hanem a jó anyaföld­ről, mint a villám, egyik pil­lanatról a másikra megérke­zett a FELISMERÉS: konzer­vatív, maradi, ósdi vagyok, nem tartok lépést az emberi­séggel. Mert nézzük csak. (Tényleg, erdemes nézni!) Megyek az utcán és alig talá­lok olyan kis járdaszakaszo­kat, ahol el vagyon takarítva tisztességesen a hó. Egyik he­lyen nyolc-tíz centi letaposott hóretegen tipegek, a másik helyen bokáig érő sózott, ká­sás hóban evickélek, hogy né­mely útkereszteződésről ne is beszeljek. Namármost. A jár­daszakaszok házakhoz tartoz­nak, a házakban emberek él­nek, akik hozzám teljesen ha­sonlóan járókelők. Ha őket úgy bosszantaná ez a körül­mény, mint engem, akkor nyilvánvaló ki-ki »söpörne a maga háza táján-«. De nem sö­pör! Tehát őket nem bosz- szantja. Miért? Mert járókelő társaim túlléptek azon a ma­radi hagyományon, hogy gyorsan, jól, biztonságosan haladni a letakarított járdá­kon lehet. Egy egészen új szo­kás, egy egészen új hobby uralkodott el: bukdácsoljunk, evickéljünk, essünk-keljünk' Teljesen fölösleges, erőt rabló művelet a hósöprés, hiszen tavasszal úgyis elolvad az egész! Minek strapáim ma­gunkat, mikor néhány hónap múlva napenergiával — be­fektetés nélkül — elintéz­hető?! A felismerés és egy csú­szás a földre sújtott. A hideg latyakban csücsülve meg kel­lett állapítanom: megint le­maradtam. Konzervatív, ma­radi vagyok. Igaz, még nem teljesen egyedül képviselem ezt az antik álláspontot, hi­szen imitt-amott még adódik egy-egy szépen letisztított járdaszigetecske és a várost tanács is mondogatja: söpör jünk, söpörjünk, mert jön a Szabálysértés Kartárs, és ak­kor fizetni kell! De ez már mit sem számít, hiábavalóság! Az új hobby elterjedt, ha gyökeret nem is, de a járdák­ra havat vert. És ezzel együtt megdőlt egy régi szép igazság, mely szerint: »Szóból ért a magyar ember!-« Nem kérem! Csak értett! És ezért most aggódom. Mert nem tudom, ha megje­lenik majd a Szabálysértés Kartárs azzal: már pedig most fizetni kell — azt vajon megérti-e majd a magyar em­ber? V. M. ** W,IM> »OHOCT MItYll BIZOTTS «SAN AK LAPJA XXVIL évfolyam, 5. szám. Csütörtök, 1971. január 7. Döntés született Kiállítóterem és szabadtéri színpad Nehez jelzőt találni, hogy hiányukat találóan jellemez­zük. Gond? Régi vágy? Kultu­rális életünk szükséglete? Új­ságcikkek sora bizonyítja, hogy lapunkban is hányszor léma volt már ez a hiány Hányszor kérdeztük, mikor lesz Kaposváron kiállítóterem és lesz-e végre szabadtéri szín­pad? A Rippl-Rónai Múzeum rak­tárában 2500 kép sorakozik, és csak néha láthat belőlük né­hányat a közönség, hiszen hol is állítsanak ki. Ez a fő gond. Dr. Várkonyi Imre, a So­mogy megyei Tanács V. B. el­nökhelyettese tájékoztatta la­punkat a megyei tanács dönté­séiről és terveiről. Több út is vezet a célhoz — így jellemezhetjük ezeket az elképzeléseket. Végső megol­dás akkor születik, ha elkészül az új tanácsszékház, és a me­gyeháza épületét a Somogy megyei Levéltár és a Rippl- Rónai Múzeum kapja meg. Szakértők foglalkoztak ezzel a lehetőséggel, és a változás a megyeházán csak annyi lesz, hogy bizonyos belső rekon strukciókat, korszerűsítéseke' végeznek el, és központi fűtés' kap az épület (a képeknek a száraz gázfűtés nem kedvező). A földszinti részen helyet kap majd a levéltár és a lapi- dárium is, az emeleten pedig kiállítótermek sorakozhatnak majd. De mi lesz addig? Hiszen itt a »tárlat« alatt jó fél évtize­det érthetünk. Megvásárolják a Magyar Nemzeti Bank Május 1. utcai fiókját. Miként a szakértő bi­zottság — építészek, képző­művészek — megállapította: az épület kiválóan alkalmas tárlatok rendezésere, legföl­jebb a fölülről kapott termé­szetes fényt kell majd mester­séges világítással erősíteni. Ha az épületet tovább bővíthetik — erre is vannak konkrét ter­vek már —, akkor egy állandó és egy időszaki tárlat várja majd a látogatókat. Hogy mi­kor lesz valósággá? Reméljük, az idei év végére. A másik terv — a vásárlás ügyében itt is hasonló a taná­csi állásfoglalás — a Berzse­nyi utcai izraelita templom megvétele. A vételárat illetően még nincs' megegyezés, de a tervek szerint itt helyezik el majd az úgynevezett somogyi gyűjteményt — természetesen az épület külső, és kisebb bel­ső rekonstrukciója után. A templomépület körül pedig szoborparkot létesítenek. Dr. Várkonyi Imre elmond­ta, hogy a múzeum jelenlegi épülete (ennek felhasználásáról nem döntöttek még) és a ta­nácsépület között — bontás után, kihasználva a terep ter­mészetes lejtését, és jó akusz­tikai viszonyait — szabadtéri színpad lesz. Olajbányász filmklub Siófokon A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat üzemi KXSZ-bizottsá- gának kezdeményezésére és szervezésében olajbányász filmklub indult Siófokon. Az eredményes szervezés eredmé­nyeként eddig 210-en jelent­keztek. A filmklub érdekes, és tar­talmas programot biztosít a nyári négy hónap kivételével az év többi időszakában, nem­Milliók a bajba jutottaknak csak a vállalat fiataljai szóra­kozását és művelődését szol­gálja a klub, hanem a város lakói közül azok is látogathat­ják a foglalkozásokat, akik­nek érdeklődése szintén közel áll a filmhez. A következő hetekben, hó­napokban levetítik azokat a második világháború előtt ké­szült értékes hazai és külföldi produkciókat, amelyek mon­danivalója, rendezői vagy szí­nészi munkája értékes. Az 1969—70. tanév befejezé­se után is sorban érkeztek a levelek a Magyar Vöröskereszt Országos Központjához és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségéhez, hogy továbbra is szeretnének köz­vetlen segítséget nyújtani a bajba jutott iskoláknak, úttö­rőcsapatoknak és pajtásoknak. A két szerv ezután hirdette meg az »Úttörők az árvízkáro­sult iskolákért« akq£t. Az út­törők és kisdobosok elsősorban hasznos hulladékanyagok gyűj­tésével, kulturális rendezvé­nyekkel és társadalmi munká­val teremtették elő az akció anyagi alapját. A felhívásra háromezer út­törőcsapatnak mintegy három­száz ezer pajtása jelentkezeti. A pajtások a lakosságtól in­gyen kapott hulladékanyagoi összegyűjtötték, és átadták a MÉH-nek, s az érte kapott pénzt — mintegy 3 636 000 fo­rintot — befizették az árvízi csekkszámlára. Az összeget teljes egészében az árvízkáro­sult iskolák, úttörőcsapatok es pajtások megsegítésére hasz­nálták feL Egészségvédelmi berendezéseket kaptak az is­kolák, úttörőtáborok épültek fel, s felszereléseket kaptak a pajtások. A gyűjtési akcióban az első három helyet Csangrád, Szol­nok és Nógrád megye vörös­keresztes és úttörőszervezetei szerezték meg. A gyűjtési ak­ciót december 20-án a Madách Színházban megtartott záróün­nepségen értékelték, s a leg­jobb munkát végzett úttörő- csapatok és őrsök elnyerték a Magyar Vöröskereszt és a Ma­gyar Úttörők Országos Szövet­ségének díszes oklevelét, a leg­jobb gyűjtési eredményt elérő tíz úttörőcsapat képviselőjének pedig egy-egy televíziókészü­léket adtak át. Szégyell ős... Omszki ballada, Gyilkosság a keresztúton Érdekes téli könyvújdonságok A Zrínyi Kiadó téli újdon­ságai több figyelemre méltó irodalmi alkotással gazdagítot­ták a könyvesboltok választé­kát. Sík Endre, a sokat tapasz­talt forradalmár életének egy évtizedére tekint vissza Vihar a levelet.. . című új könyvé­ben, amely nagy sikerű koráb­bi memoárja, a Próbaévek folytatása. Minden gépjármüvet biztosítottak Január 1-én életbe lépett a kormány 42/1970. számú ren­deleté, amelynek értelmében a hazai utakon közlekedő min­den gérpjárművezető, illetve üzemben tartó felelősségbizto­sításban részesül. Köztudomású, hogy a ma- gángépkocsi-vezetők eddig is kötelesek voltak járműveiket biztosítani, és az általuk oko­zott kárt a biztosító fizette, te­hát mentesültek az anyagi kö­vetkezményektől. Ha a nem biztosított gépjármű vezetője okozott kárt, a károsult eddig az üzemben tartó vállalattól kérhetett kártérítést. A válla­latnak nyilvánvaló érdeke volt, hogy védje dolgozóját ás saját anyagi érdekeit. Ez aztán végtelen pereskedésekhez ve- vietett. Sokszor bizony évekbe tellett, míg a károsult hozzá­juthatott a javítási költségek­hez. Ugyanakkor a balesetben vétkes vállalati gépkocsivezető is végigszenvedte az eljárást, és a vállalati felelősségrevo- nást is. Végül a vállalat az ál­tala kifizetett kártérítés jó ré­szét — vagy. az egészet — át­hárította a szabályséx-tő gép­kocsivezetőre. Ezekután termé­szetes, hogy az illető köröm­szakadtáig tagadta felelőssegét a karambolban, és feltámadt benne az a gondolat, ha ugyanezt a hibát magánautós követte volna el, mentesülne a tortúráktól is, mert a bizto­sító fizetne. A biztosító az új rendelet ér­telmében megtéríti a kárt ab­ban az esetben is, ha a balese­tet nem az üzemben tartó, ha­nem a gépjárművet eltulajdo­nító — vágj' jogtalanul hasz­náló — személy okozza. Sőt, akkor is fizet a biztosító, ha a károsult bizonyítani tudja, hogy a kárt gépkocsi okozta, de a vezető személye nem ál­lapítható meg, kivétel, ha is­meretlen gépkocsivezető egy másik gépjárműben okoz kárt. Büntettek vagy súlyos sza­bálysértések elkövetői rendőr­ségi határozat vagy bírósági végzés alapján kötelesek visz- szafizetni a biztosítási össze­get, mégDedig a következő ese­tekben: ittas vezetés, szándé­kos veszélyeztetés, cserbenha- gyás, jogosítvány nélküli veze­tés, szabálytalan személyszállí­tás teherautón, szándékos kár­okozás és közlekedés műszaki hibás, súlyosan elhanyagolt járművel. Forsyte Saga A tv-filnisorozat I. részét ma 20 orakor sugározza a te­levízió­Fóti Andor Különös rande­vú című könyvében a nyugal­mazott rendőr ezredes vissza­emlékezéseiből az elmúlt ne­gyedszázad bűnügyi króniká­jának hiteles története olvas­ható. A. Dunajevszkij, az ismert szovjet író Omszki ballada cí­mű izgalmas írásában Ligeti Károly magyar forradalmár költő, a legendás hírű interna­cionalista harcos emlékét kö­veti nyomon. Kurt Rückmann új könyve: Gyilkosság a keresztúton. A szerző a közelmúlt ismertebb politikai gyilkosságainak tel­jes történetét igyekszik feltár­ni műveiben. Ugyancsak a téli újdonsá­gok között jelent meg Steven Rose könyve, Vádirat á vegyi és biológiai hadviselés ellen címmel. Alapjául az 1968 feb­ruárjában Londonban tartott konferencia szolgált, amelyen a vegyi es biológiai hadviselés katonai, jogi, etikai és orvosi kérdéseivel foglalkoztak. ‘SÜH&K Próbálkozás Egy harminckét éves Rio de Janeiró-i munkás különös módon akart ön­gyilkos leírni: egy hatal­mas követ magasra földo­bott a levegőbe, s alája állt, hogy a fejére essék. Koponyája betört, de életben maradt. Féltékenység Robert Morris huszon­hét éves walesi lakost 15 font sterling pénzbünte­tésre ítélte a bíróság, mert meg akarta akadályozni, hogy más férfi is megnéz­hesse feleségét: a szeren­csétlen asszonyt jászolhoz kötve tartotta a tehénis­tállóban. Különös feltétel Csak úgy ült le fogat húzatni Torinóban Ro­berto Pascutti, ha farkas­kutyája mellette marad­hat. A fogorvos kétszeres honoráriumért beleegye­zett, bár meghökkent a páciens kikötésén: — Doktor úr, legyen óvatos, Pino nem tűri, ha nekem fájdalmat okoz­nak. Az orvos megúszta ha­rapás nélkül.' Történet a pénztárnál Díjat írtak ki, amelynek témája a következő volt: a pénztárról szóló legrövi­debb történet. A pálmát az alábbi párbeszéd vitte el: — Egy ember odalép a pénztárhoz és azt mond­ja: »Szeretnék...« A pénz­tárablak előtt ülő ember, anélkül, hogy felnézne: »Következő ablak...« Megbízatás Bobby gróf éppen el­jegyzését ünnepli. Behívja inasát és a következőket mondja neki: »Róbert, le­gyen szíves menjen le a parkba, és vágjon két szí­vet a családi tölgyfába,« Öreg hiba A férj a konyhában ül, és a lábát akarja áztatni. Óvatosan beledugja a nagyujját a vízbe — az­után kiabálni kezd: »Ol­ga! Olga!« Az asszony két­ségbeesve rohan oda. — Mi a baj, Willy? — Megint ugyanaz, mint tavaly: túlságosan forróra melegíted a vizet! így már más — Hű, de szép kabátod van, Ottó! Most vetted? — Hová gondolsz! Ős­régi darab! Háromszor volt már a tisztítóban, kétszer a szabónál, tegnap pedig elcseréltem egy ét­teremben! Samoppi Néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Katinca Sándor u. S. Telefon: 11-510. 11-511. U-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinén S. a. 2. Telefon: 11-516 Felelős kiadó: Dómján Sándoi Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataioknai és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra 2C Ft Index: 25 067. . megyei NyoniQU­ipuli v ^..íaiat kaposvári Uzemeheo Kaposvár. Latinca S. u„ 6. Felelős vezető: Mautner József

Next

/
Thumbnails
Contents