Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-05 / 3. szám
Jeges úton, hófúváson át 3ofa F'tz Te'iisse'-bßh Az elmúlt tél köztudomásúan emberfeletti teljesítmények elvégzésére kényszerítette a megyei közlekedés pályafenntartó és szállító üzemeit, a segítséget nyújtó honvédeket és a lakosságot is. A sok évi átlagnál nagyobb hómennyiség, a tartósan szeles idő okozta hófúvások olyan akadályokat jelentettek, melyek elhárítására kevésnek bizonyult az átlagos hóeséshez rendszeresített hóeltakarító szervezet. A személy- és áruszállítás, folyamatossága, a megye gazdasági, társadalmi életének zavartalansága érdekében biztosítani kell a vasutak és közutak járhatóságát a legzordabb téli időjárásban is. A 6D6 k’lométer hosszú vasúthálózaton kellő szervezéssel és viszonylag csekély anyagi áldozattal ez meg is valósítható. Nem így a közutakon! Megyénk közúthálózata több mint 4 és fél ezer kilométer hosszú. Ekkora útterületen, mindenütt, szinte lehetetlen biztosítani a hóelakarítást, a jeges utas felszórását. Ezért az erőket elsősorban a főbb, forgalmas utakra kell összpontosítani, hiszen a mintegy másfél ezer kilométer hosszú főúthálózaton bonyolódik le a közúti közlekedés 80—90 százaléka. E nagyfokú szervezettségit igénylő feladat végrehajtása a KPM Közúti Igazgatóságának és a járási, városi, községi tanácsok vb elnökeinek közvetlen irányítása alapján történik. Az eddigi egy nóma- ró helyett már három dolgozik, és növekedett a motoros hóekék száma, teljesítőképessége. Érdesíto és olvasztó szóróanyagból is több áll rendelkezésre. Szükség esetén sor kerülhet egyéb célú, de hóeltakarításra felhasználható gépek és munkaerők igénybevételére is. A KPM Kaposvári Közúti Igazgatóság hóeltakarító szolgálatának jelenlegi gépesített- ségi foka biztosítja, hogy a fő közlekedési utakon 24 órán belül, összekötő utakon 48 órán belül, a bekötő utakon pedig 72 órán belül a leesett hó eltakarítható. Az utak járhatóvá tételének sorrendjét forgalmunk nagysága szabja meg. A gyér forgalmú összekötő és bekötő utak hórétegének eltakarítására akkor kerül sor, amikor már a főközlekedési utak rendben vannak. Ezért fontos, hogy a községi tanácsok segítsenek és addig is. amíg a KPM Közúti Igazgatóság nem tudja biztosítani az alsóbb rendű utak járhatósá gát, legalább egy nyomon nyis sák meg saját útjaikat. Köz ségen belül pedig elsősorban az állami utak átkelési szakaszán az orvoshoz, a vasútállomáshoz, az üzletekhez vezető utakon kell a közlekedés feltételeit megteremteni. A megye közút- és vasúthálózatának forgalmát, járhatóságát a hóakadályok keletkezését és elhelyezkedését az egész megyére kiterjedő figyelő és jelentő szolgálat értékeli. Ezeket az adatokat közli a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályán működő megyei központi hóügyelettel. A központi hóügyelet a beérkező információk alapján tájékoztatja a lakosságot a 12-330-as telefonszámon a közlekedési lehetőségekről. Az eredményes munkát a lakosság is nagymértékben elősegítheti. A gépkocsitulajdonosok ne vállalkozzanak hófúvásos időszakban hosszabb utazásra, szállításra. A hóaka- dályos útszakaszokat célszerűbb megkerülni vagy a hóeke mögött haladva beutazni, mint megkísérelni rajta az áthaladást. A hóakadályban elakadt, elhagyott gépkocsik — gyakran 50—80 gépkocsiból álló járműoszlop is — akadályozza a hóeltakarító gépelt, hómarók munkáját Ugyanakkor félrevontatásuk külön költséggel, esetleg a jármű sérülésével is jár. A közúti közlekedés szerves, kiegészítő része a járdákon, utasperonokon lebonyolódó gyalogosforgalom. Ezúton kérjük fel a háztulajdonosok, házfelügyelők, gondnokságok figyelmét, hogy a járdák, gyalogutak, járdaszigetek, autóbuszmegálló-helyek területén a hó eltakarítást vagy az érdé sítő, illetve olvasztó felszórást kellő időben és gyakorisággal — szükség esetén ismételten — végezzék el. A közlekedésnek minden ember részese; csak közös erőfeszítéssel, összehangolt, önzetlen munkával tehetjük biztonságossá, zavartalanná, kényelmesebbé. Csorba Árpád oki. közlekedésmémök Miért yan éhezés a világon? o M ár szinte közhely számba megy a kézenfekvő válasz: olyan nagy a népszaporodás, hogy nem jut mindenkinek elegendő táplálék. S ettől csak egy újabb lépés a rémkép: mi lesz, ha úgy elszaporodik a földön az ember, hogy kifogynak az élelmiszertermelés tartalékai ? Nem lehet tagadni, hogy a népességszaporodásnak igen sok köze van az éhínséghez. De vajon akkor más ment ség nincsen: meg kell fékezni a szaporodást? Ez először is roppant bonyolult dolog. Hiszen nem arró! van szó, hogy most egyszerrs mindenütt a világon több gyerek születik, mint a korább' években. Csak kevesebb ha! meg. A függetlenség után a volt gyarmati országok gazdaságilag nehezen tudtak előre haladni, egészségügyi tekintetben azonban rohamosan fejlődtek. Indiában a függetlenség előtt milliókat vitt el az éhhalál. Ma is van éhség Indiában, de éhen senki nem hal. Az egészségügyi és szociális gondoskodás ma minden fejlődő országban sokszorosar magasabb szinten áll, mint amikor még gyarmatok voltak. Ceylonban — hogy ne e legfejlettebbeket vegyük példának 1950—52-ben IC,9 orvos jutott százezer lakosra. 1962-ben már 21,5. S itt értünk el a voltaképpeni kérdéshez. A mezőgazdasági termelés, az élelmiszer- termelés színvonala a világ legtöbb országában igen alacsony. A világon kereken 350 millió mezőgazdaságban dolgozó család él. Közülük 250 m'llió még csak iaekét, vagy legfeljebb vaskapát használ. Traktoros eke nincs több, mint legfeljebb hatmillió. Aki egyszer látott indiai vagy feketeafrikai falvakat, az soha nem felejti el a látványt: Afrikában rövid nyelű kis kapákkal vagy sokhelyütt egyszerű rövid nyelű, hosszú pengéjű késsel kapirgálnak a földön, azaz szántanak, aratnak, minden! azzal csinálnak. Indiában pedig mindenütt úgy dolgoznak hogy a parasztember réggé' vállára dobja ekéjét — fából van, nem nehéz — kiballag ökre, bivalya nyomában a földre, s azzal a könnyű kis ekével túrja fel a talajt. A világ termőföldjeinek óriási többségét soha nem forgatták mélyebbre a legfelső néhány centiméternél. A terméseredmények megdöbbentően alacsonyak. Az öntözésben az 'mberiség még sehol nem tart. 160 millió hektárt öntöz az egész emberiség! A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy nagy beruházásokkal kellene a kialakult helyzeten változtatni. Sokszor az adott primitív lehetőségekkel is növelni lehetne a me- ’.őgazdasági termelést. Nyugat- őengálban és Thaiföldön véglett vizsgálatok kimutatták, hogy a család tagjai közül — f nezőgazdaságban foglalkozta-, lőtt családokról van szó — < csak minden harmadik ember* vesz részt a tényleges munká- ( ban, s a földeken eltöltött idő t s igen kevés. ( A termelés biztonsága a leg- I 'ontosabb előfeltétele annak, < hogy valaki többet igyekezzen { termelni, mint amennyi éppen ' csak ahhoz szükséges, hogy éhen ne haljon. Ha ehhez hozzávesszük a feudális birtokokat, akkor kiderül, hogy a bérlet és a nagybirtok olyan akadálya a mezőgazdasági ter- nelés növelésének, aminek leküzdése nélkül nem lehet elő- ■e haladni. F öldreform, modern termelőeszközök, műtrágya, szervestrágya, önözés érdeke — ue a hagyományok nem. Vagy legalábbis sokkal lassabban. A születésszabályozás bonyolult dolog. De a mai születésszabályozási módszerek igen körülményesek, általában a városokban használatosak csak, ott, ahol azokra sokkal kevésbé lenne szükség. A születésszabályozás hasznos, fontos dolog. De miután az emberiségnek nem az a fő problémája, hogy sokan vagyunk, hanem az, hogy nagyon kicsi az a kenyér, amit megtermelünk — nem ez hozza a megoldást. K. Gy. Tízezer összeköttetés két év alatt ESTÉNKÉNT, de gyakran még késő éjszaka is világosság szűrődik ki a Kaposvári Gépipari Technikum egyik emeleti helyiségének ablakán. A kis szobában tanárok és fiatalok szorgoskodnak a rádió adó-vevő készülék és a távírógépek körül. Lesik, figyelik az éterből érkező hangokat, továbbítanak kéréseket, üzeneteket, válaszolnak távoli földrészek smeretlen rádiósainak. — Sokat töprengtünk azon, hogyan is tehetnénk iskolánkban eredményessé a honvédelmi nevelést, hogy segítse a tanulást, és ugyanakkor hasznos időtöltés legyen. így határoztuk el 1968 végén, hogy t Magyar Honvédelmi Szövetcég megyei rádiós klubjával együttműködve ifjúsági kol- sktív rádióállomást hozunk '.étre — tájékoztat Németh Tibor igazgat -velyettes, az iskolai rádióállomás vezetője. A két esztendő alatt elért eredményről azok a diplomák vallanak, amelyeket a fiatalok már eddig megszereztek. Elsőnek maga az állomás szerzett diplomát, aztán Barabás László tanuló, aki a legtöbb — több mint négyezer — összeköttetést teremtette más orszá- ;ok rádiósaival. Diplomája van: Horváth Zoltánnak és Pinterics Lászlónak is. India és Amerika, a Szovjetunió legtávolabbi része, Jugoszlávia és Csehszlovákia, Európa vala^ mennyi országa, az ott élő rádiósok igazoló lapjai bizonyít- iák, hogy az iskola tanulói két Barabás László új kapcsolatok felvételén fáradozik társaival. év alatt rengeteg új barátot ízereztek maguknak. Bob Fitz Tenesseeből például olyan fényképet küldött a Kaposvári Gépipari Technikumnak, amely a rádióállomása előtt ábrázolja őt. A múlt év karácsonyáig sikerült elérniük a tízezer összeköttetést s ez egy ifjúsági rádióállomásnál igen nagy eredmény. Az iskola nyerte 1969-ben az országos ifjúsági bajnokságot, tavaly Fejér megyében a fel- szabadulási, Bács-Kiskun megyében pedig a fegyveres erők napjára indított versenyben elsők lettek! Elnyerték a Videoton gyár, Sopron város Németh Tibor állomásvczctő és Kiss Jenő operátor az igazoló lapokat számolják. diplomáját, s elsőnek szerezték meg a megyében a Magyar várak, magyar tájak elnevezésű diplomát. Az utóbbi azért elismerésre méltó, mert harminchat város, régi vár környékén élő rádióssal kellett kapcsolatot teremteniük. Köztük Siklós és Sárospatak, Nagyvázsony és Csesznek várával, s ez nemcsak az aranyfokozatú diploma elnyerését tette lehetővé, hanem történelmi ismereteiket is gyarapította. — Nem zavarja a rádiózás a tanulást? — kérdeztük Kormány Lajostól, a technikum igazgatójától. — Örömmel mondhatom, hogy nem. A rádió- és távírókészülékek építése, kezelése növeli a fiatalok technikai ismereteit, s ez a tanulmányi eredményükön is érződik. Az állomás egyik alapító tagja volt Németh Károly, aki jelenleg ösztöndíjasként a Szovjetunióban tanul műszaki egyetemen. S nem kis büszkeséget jelent az iskolának az is, hogy két volt tanulónk — Gyónó József és Pozsár Frigyes — az iskolai rádióállomásnál szerzett tapasztalatokat hasznosítva lett a néphadsereg kiváló katonája. A GÉPIPARI TECHNIKUM rádiós szakköre Németh Tibor igazgatóhelyettes irányításával két esztendeje tíz fiatallal kezdte meg a munkát. Azóta már több fiú és leány tett operátori vizsgát. Most is harmincán tanulnak. A vizsga után aztán csatlakoznak társaikhoz, hogy iskolájuk rádió- állomásának és maguknak is minél több, távoli földrészen élő barátot szerezhessenek. Szalai László VE BENYÚJTJA A SZÁMLÁT itt, magukra hagyva, félve az éjszakától, a csillapíthatatlan vihartól, s leginkább attól a tudattól: a gyilkos itt ül közöt____ ez az igazi orvosság, * tűk. e rre van szüksége az emberi-1 mmmm ségnek. S. Kreisinger-Király Tamás hallgatott. Magába roskadva És egyszerre mindannyian tilt székén, ujjait összekulcsol- úgy érezték, hogy csakugyan va. Homlokán finoman perme- az isten háta mögött vannak teztek a verejtékcseppek. És születésszabályozásra nem? De igen. A születésszabályozásnak igen nagy jelentősége van. Csakhogy ez rendkívül bonyolult dolog. 2—3 évtizeddel ezelőtt Bengálban ahhoz, hogy a lakosság lélekszáma ne csökkenjen katasztrofálisan, rengeteg gyermeknél; kellett születnie, mert sokan haltak meg. De másutt is: a paraszti önfenntartás — értve ezen a gazdasági önfenntartást —, azt kívánta meg, hogy minél több gyerek, minél több munkáskéz legyen. A vallási előírások, a hagyományok ezt a rendszert támogatták. Ez volt a társadalom érdeke is. Ma megváltozott a társadalom — Meg kell itt őrülni — 1 suttogta maga elé Havas BaHavas Balázs egyszerre hisztérikusan kiáltozni kezdett: — Gyilkos! Gyilkos! Kötözzétek meg, kérlek! Nagyon kérem. Megöl mindannyiunkat. — Azon sem csodálkoznék, ha te tennéd ezt velünk — mondta neki Lovász Gyuszi. — Én már semmin sem csolázs. — Álom az egész, csak dálkozom. Havas Balázs. — Kreisinger- ívirály a gyilkos! Egyszerre kezdtek beszélni. — Ha megengeditek, én veszem át a szgt — mondta lassan, nyomatékkai Vé. A többiek elhallgattak. — Kezdjük talán az elején; Amikor megérkeztem, Kreisin- ger már javában vitatkozott Béri Mihállyal. Én nem ítélem meg ezt olyan tragikusan, mint ti. Mikor nem vitatkoztak, ha összejöttek valahol? De ez persze még nem menti fel a gyanú alól. — Semmi sem menti fel — szólt közbe Mariann. — Majd kiderül. Előbb azonban hallgassanak végig. Mondja el valaki, hogyan látta a gyilkosság időpontjában a dolgozószobát! Lovász Gyuszi összeráncolt homlokkal igyekezett íelelevs'egy nyomasztó álom. Havas ki akart szaladni, de níteni az emlékképet: Meg kell várnunk a reg- az ajtónál megtorpant. 'gélt, aztán valaki bemegy a — Nem merek — nyöszörög- 1 nyomozókért — mondta Lo- te. — Egy tapodtat sem. Utá- ’ vász Gyuszi. — Vagy Vé, vagy nam oson, és megöl. 'én. Nem, nem! Inkább Ma- Ezután újra csönd lett. 'riann. Nem maradhat itt. Hosszú, izzasztó csönd. Mariann égő szemekkel né- ' zett Kreisingerre: — Magának ötezer forintot adott Misi. Igaz-e? Kreisinger összerezzent: — Igaz. Mondtam, hogy csak addig kell, amíg a balatoni , villát kifizetem. — Kifizette. A pénzt meg- adta? — kérdezte minden szót i megnyomva Mariann. Sokáig ültek így. Végre megszólalt egy arány— Mihály a padlón feküdt arcra borulva. A feje a kezei között a földön. Hátán nagy, vörös folt. Mellette a kés, pöty- työk rajta és körülötte. Felnézett. — Kell a szoba berendezése is? — Igen — mondta Vé. — Jó. Kétoldalt könyveslag nyugodt hang, Vé hangja- polcok sorai. A jobb sarokban — Ha segítetek, talán megtaláljuk a gyilkost. Kerekre nyílt szemekkel néztek rá. — Nincs mit keresgélni — kiáltotta magas, sírós hangon íróasztal, aj bal sarokban, a kályha előtt, dohányzóasztalka; négy fotel, szemben az ajtóval. A szoba túlsó végében kanapé, előtte tigrisbőr. — Helyes. Csak magamat ellenőriztem — mondta Vé. — Azt javaslom, menjünk át, s a helyszínen talán könnyebben jutunk előbbre. Vonakodva követték. A halotthoz egyik sem lépett közelebb. Egymáshoz közel álldogáltak a dohányzóasztal körül. Nem ült Je egyikük sem, ezt valahogy illetlenségnek érezték volna. — Minden olyan, ahogy elmondta — mondta elégedetten Lovász Gyuszi. — Minden? — kérdezte Vé. — Először én is úgy gondoltam. Tévedtem, mint most te. Hol fekszik most Béri Mis Ka feje? A műtigrisen. S mit mondtál te nekünk, hol láttad, amikor először beléptél ide? A padlón. Ott láttam én is, amikor először jöttem ide De. Vércsöppeket is emlegettél, Gyuszi. A késen meg körülötte. Látsz itt most vércsöppeket? Megdöbbenve néztek össze. A padlón és a késpengén egyetlen gyanús foltocska sem volt. — Mi következik ebből? — kérdezte Vé. Zavartan ácsorogtak. — Az, hogy a gyilkosság később történt, mint amikor mi itt jártunk — mondta keményen Vé. (Folytatjuk) 23 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. január 5.
