Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-05 / 3. szám
Filmjegyzet Gyula vitéz télen-nyáron Sok szó esik mostanában a Gyula vitézről, valaki azt is megkockáztatta, hogy a magyar filmtörténet egyik maradandó figurája lesz. Kicsoda hát ez a Gyula vitéz? A televízió egy új sorozatához keres főszereplőt. De mivel a sorozat »magyaros« kalandfilm lesz, a főhős megszemélyesítőjének is szívet dobogtató, könnyet facsaró ősmagyar külsővel kell rendelkeznie. Számtalan próba- felvétel után akadnak rá Pro- hászka Ferire, a marcona sörgyári munkásra, aki egy verekedés folytán véletlenül lesz a Gyula vitéz sorozat rettenthetetlen kalandora. Prohászka a maga nyers férfiasságával »meghódítja« a film alkotóit. Gyula vitézként pedig a női sziveket és a málnaszörpgyárat. Gyula vitézből nemzeti hős válik, s éppen ezzel kavar maga körül az országban és nemzetközi szinten is bonyodalmakat Ki ez a Gyula vitéz? Gyula vitéz a rendező, Bácskai Lau- ró István nagyszerű vitéze. Aki kitűnő manőverekkel, biztos találatokkal száll szembe az önmaga és a hozzá hasonló (Angyal, Tenkes stb.) kalandhősök mítoszával. Ügyesen rántja le a leplet a film- és televíziónézők ostobaságairól: balgaság az efféle hősökkel való azonosulás, a színészek és a szerepek azonosítása, a a múlt és a jelen kritikátlan összezagyválása. Bácskai Lauró István (eddig keveset hallottunk róla) filmjátéka igazi szatíra. Régen érezhettük egy magyar filmvígjáték nézése közben, hogy komolyan kell nevetnünk. Végig az a vízió kísértett, hogy a rendező összevont szemöldökkel áll mögöttünk. S amikor már-már intenénk a nevetéstől kifulladva, hogy no, ne vicceljen, hirtelen ránk mordul: ez kérem nem vicc! A nézőket is bevonta a cselekmény izgalmaiba, a felháborodásokba (végső soron rólunk volt szó), hogy aztán a kacagás közepette mi is szégyenkezzünk butaságaink, hibáink miatt. A rendező egyetlen jelenettel sem tompítja mondanivalójának élét, remekül kidolgozott csattanók és sodró lendület -jellemzi filmjét. A nagyszerű filmélményhez Koncz Gábor, Kállai Ferenc, öze Lajos és Egri István kitűnő alakítása járult hozzá. — Nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festeni a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az életművészet! És én az vagyok. Zseni! Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani: Helénkém, a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy személyben lehetetlen. Főzés közben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres »Naplementé«-re a spenóttükörtojással ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helénkém. Erdei tájképeihez mindig favágás közben. gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész! No, de gyerünk, mert el kell adnom a festményeket! * * * — Adj Isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves né- német... Ügy? Treszka né- némnek... Nézze csak, kedves Treszka néném! Rögtön kiterítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művészetet! Ezeket nézze, mamám! Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van ... Aha, látom, az a Jézusos tetszik Ha a mai napot is beszámítjuk, akkor még két napot lehet játszani, még kettőt kell aludni és máris kezdődik az iskola. És megint véget ért a téli vakáció. Először kissé unalmasnak látszott, mi lesz, ha nem jön meg a hó?! Aztán mégis megjött. És lehetett kezdeni a... Mit is lehetett kezdeni a vakációban? Erre kerestük a választ a gyerekek között a drága szünidő utolsó napjain. Suliban Az iskola csendes ilyenkor. Hol a nyüzsgés meg a zaj, a gyerekkiabálás? Hallgatnak a padok, szomorkodik a tábla, szerényen húzódik meg a kréta, és óriási számjegyekről álmodik. — Ez persze nem egészen így van, mert mi télen is szeretjük a sulit, itt töltöttük a szünetet is — a kisember a Krénusz János Általános Iskola ebédlőjében cáfolt engem, miközben buzgón birkózott egy tányér mákos tésztával, hiszen ebédidőben kopogtattam. — De mit lehet csinálni az iskolában szünidőben? Több felől is egyértelműen hallatszott a válasz. — Játszani. Nagy Előd igazgató tömör útbaigazítása nyomán néztem szét az iskolában. A táblák, padok világában is gondoskodtak arról, hogy játszhassanak, pihenhessenek a gyerekek. Körülbelül félszázan vannak. A fiúk körében legnépszerűbb az asztalitenisz, a röplabda, a lányok társasjátékoz- nak, délelőtt tv, rádió, sőt a nyolcadik osztályosoknak még tánctanfolyam is. magának. Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen azért a kert végéhez, mert akkor nem látja a glóriáját! A máriáját! Ez békebeli glória ám, kedves Treszka néném! Látja, igazi körzővel készült. És a fejtartása ennek a Jézusnak ... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két galambot figyelje ... Hercig, mi? Látja, ott hátul a háttérben: mind olajfa. Ezek az olajfák megérik a potom négy pirosat, és ingyen kapja a Jézust, a két galambot meg a felhőket. És micsoda felhőket:’ — Na ne teketóriázzon néném! Művész vagyok, nem házaló! Nézze!... így még jobban láthatja a napot. — Az ott, mind fludium, abban keringenek a szubsztanciák! A halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajókat is ... Én nem gondolkodnék kedves néném, azért a négyszázért. Hiszen ingyen adom.. o Nagy Lajost a hetedik a-ból éppen edzés közben zavartam meg Q egyébként a városi bajnokság első, a megyei bajnokság harmadik helyezettje. — Edzésben vagyak, az erőnlét jó. Délelőtt itt a suliban ütjük a labdát, délután megyelj le a Vasasba. És hogy jó edzésben legyenek a röplabdások, arról Ző- dor Tibor testnevelő tanár gondoskodott. — Nem fárasztó a nevelőnek itt tölteni a vakációt? — Váltjuk egymást, úgyhogy jut idő pihenni is. A legfontosabb azonban, hogy az olimpiai bajnokság maradjon, s ez mindenért kárpótol. Kislányok a folyosó végén: hajas babával mesekönyvvel. — Mit szerettek legjobban a szünidőben? — Hógolyózni, tévézni. — És nem unalmas az iskola? — Mikor játszani lehet?! És ilyen sokan vagyunk? Eltűnődöm. A vakáció örömét is az iskola adja tehát? Ügy látszik ... Tanfolyam — farsangi előzetessel Gazdag programot állítottak össze az úttörők és KISZ-esek részére a Kilián György Ifjúsági és Üttörőházban is. A téli szünet legrangosabb eseménye az ifjúvezetők háromnapos továbbképző tanfolyama. A megyéből ötvenkét fiatalt hívtak meg; számoljanak be, hogyan hasznosíthatják a nyári vezetőképző tábor tapasztalatait munkájukban. Mrekva Ilona a barcsi gimnáziumból: — Igen hasznosnak tartjuk a tanfolyamot, nagy segítséget — Ne kintről nézzék, kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun! Maga meg, néném, szaladjon a pénzért! Nyúljon könyékig a szalmazsákba, megéri... Nézzék, nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj ... Köphetik, dörgölhetik, gyűrhetik, moshatják, vasalhatják! Megtartja a színét, és kirúgja magát, mint az angol szövet. — Aha, aha! Látom, a fiatalember a »Zenélő lány«- nyal kacérkodik. Klassz, mi? Azt elhiszem! Nem hamisítvány ... Figyelje a mellét meg a ruhája alól kilátszó két térdét... Az se kutya, mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszujevő kis száját, milyen édesen csücsörít? Tarka-barka ruhája megéri az öt kos- suthlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom ... — Mit beszél? Maga ne szóljon bele, uram! Erre mondja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést! Igazi okkersárga és cinóbervörös. Ha Rembrandtnak ... Tudja, ki volt az a Rembrandt?... Na! ad a munkánkhoz. Sok probléma szóba került. Egyebek között az, hogy még mindig nem becsülik meg kellően egyebek között az ifjú vezetőt, sok iskolában és KlSZ-szerve- zetben. — Nem rossz, hogy a téli szünetből »rabol el« ez a tanfolyam ? Horváth Zoltán kaposvári gépipari szakközépiskolás válaszol: — Egyáltalán nem, hiszen elsősorban nekünk van szükségünk az új ismeretekre, módszertani útmutatókra. Másrészt pedig nagyon változatos a programunk. Kevés előadás van, viszont sok vita és rajfoglalkozás. Lehetőségünk van a kikapcsolódásra is. Az első napon színházban volt az egyik csoport, a másik pedig moziban. A második este humoros összeállítást rendeztünk tábori emlékekből. Ma este pedig farsangi előzetessel zárjuk a tanfolyamot. Jól illeszkedik ez az egyéni programba is. Én például még rádióamatőr szakkörbe járok az iskolámban, itt az ifjúsági házban én vezetem a szünetben is működő hetedikesek klubját. Bezeréti Katalin a siófoki gimnáziumból: — Nekem egyetlen kötött programom volt a téli szünetben, a tanfolyam. Balaton- földváron lakom, és bizony ott elég szegényes a téli szünet és egyáltalán a téli hónapok szórakozási lehetősége. Igaz, van egy ifjúsági klubunk, de nem eléggé szervezeti. Csak tánc van. így hát elsősorban tanultam otthon. A tanfolyam nagy élményt jelentett, először jártam Kaposváron. Színházba pedig igazán ritkán juthatok el. Ha Rembrandt ilyen festékekhez julaatott volna, nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt! — Igaza van, galambom! Az úr a levegőbe beszél... Ebből? Egyet ebből, egyet ebből. Angróban húszat engedek. ötnyolcvan lesz a kettő ... Ez a szoba dísze. Van ízlése, galambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek ... Hehe ... — Uram! Ha sokat lázit, feljelentem üzletrontásért... Hogy én ismerem-e Munkácsy »Ekcehomokját«? Nevetett, uram ... Munkácsy is a halála után futott be. Nekem még van huszonöt évem, és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetéthez jut, aki ezekből vásárol... — Látja ezt az »Almahámozó lány-«-t? Ügy árad belőle az élet, hogy majd kilép a kertből... Miért? Ne röhögtessen, uram! Azért nem lépi túl a keretet, mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van vándlija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Sípos Judit a kaposvári köz- gazdasági szakközépiskolából: — Mi, kaposváriak, szerencsésebb helyzetben vagyunk. Az ifjúsági házban harmincféle klub és szakkör működik. A téli szünetben is bejártunk rendszeresen. Az ifivezetőklub titkára vagyok. Részben mi rendeztük a kisdobos me^ az úttörő fenyőünnepélyt, a szilveszteri előzetest. Igen sokat játszottunk, táncoltunk. — Én a barcsi lehetőségekre sem panaszkodnék — szólt hozzá Mrekva Ilona. — A járási művelődési központban minden csütörtökön színvonalas klubösszejövetelt tartunk. De mindennap van tánc, rendszeresen mozi, színházi előadás. Mini szoknya — maxi tudomány Komoly munka a tanulás. Aki így veszi, annak a tanulóévek állandó készülést jelentenek. Az alig várt vakáció persze nekik is élmény, pihenés. A sikló szánon önfeledten sikítanak ők is, de azt is tudják, hogy ez — játék. Megfigyeltem, milyen felelősséggel élnek. A tanulást önmaguk vállalják, s micsoda csúcsok meghódítására szánja rá magát ma már egy tizenöt éves is! Két elsős gimnazista lánynyal a megyei könyvtárban beszélgettem. Csalta a szememet az a nagy formájú könyv, amely mindegyikük előtt állott. A szünidőben — elmondták — egy tízoldalas kémiai dolgozathoz gyűjtenek anyagot. Vargek Mária, a Munkácsy gimnázium kémia tagozatos osztályába jár. A lexikon — Természettudományi lexikon — az ammónia címszónál volt nvitva előtte, és kicsit bosz- szankodva magyarázta: — Alig találok anyagot a dolgozatomhoz... A dolgozatnak húsvétig kell elkészülnie. Remek alkalom — Hogyan? Ki forgolódik a sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... — Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy! Ezt a »Kereszt- refesztített«-et? Nem balhéból mondom: de a szívemből csöpögött lábaihoz a vér, amíg keresztre feszítettük ... Az asszonnyal ketten! ö a kezeit, én a lábait szegeltem az ecsettel. Művészélet, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végezni... Helyes! Magának meg azt a »Dinnyés« képet... Háromszáz! Ez nem mirelitdinnye... — Na, végre! Látja, uram, hiába csaholt... Egy darab sem maradt. A művészetet viszik, mint a cukrot! * * » — Háromdeci tisztát... Hej, Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed... Még háromdecit... Magának is, én fizetem! Művész vagyok kérem.... Milyen művész? Ne kérdezzen bárgyúságot . édes csapos kartárs! Nézzen a hajamra, könnyű kitalálni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket, és meg- nyiratkozom... I—e- —gry.) ez elmélyültebb munkához a téli vakáció. Csontos Ágnes, az osztálytársa eddig ugyanezt mondhatta volna el. Na, de ne higgyük, hogy ilyen »szárazok« lettek a fiatalok. Épp akkor kapcsolódtam bele a beszélgetésükbe, amikor az általános iskolai élményekre emlékeztek a ma ipari tanuló osztálytársukkal. A vidámság éppúgy jellemzi őket, mint a komolyság. És: nagyon szeretik a fantasztikus könyveket! — Jaj, olvastam egy könyvet, az olyan volt! — újságolta Vargek Mária. — A Solaris a címe. Biokémikus szeretne lenni. Ám tudja jól, hogy ábrándozni annyi, mint semmit se csinálni. Tudja, terve akkor sikerül, ha önmaga képes lesz a követelményeket teljesíteni. Barátnője orvosi pályára készül. Egy teremmel arrébb: a gyermekolvasó is forgalmasabb, mint máskor. A Bölcs Bagolynak is több kérdést teltek föl a gyerekek. A számtalan kérdés között a legtöbb: ki találta föl? Az általános iskolásokat is az alkotó emberek érdeklik leginkább. Postát most nem kapott senki, de a könyvek között sokan kutatnak. Közülük Horváth Beatrixet szólaltattam meg. Gimnáziumba jár ő is, so!: kötelező olvasmányt jobban megtalál itt — mondta, azért kölcsönöz még a »kicsik« könyvtárából. Könyvjegyzéket tartogat a kezében. Szabó Magda Abigél; Svejk; Szombatra péntek — olvasom a címeket. — A könyvesbolt kirakatából jegyeztem le ezeket, de mire a könyvtárba is megérkeznek, várni kell... — Mennyit olvastál a szünetben? — Kilenc könyvet, legtöbbet Jókait, mellette a Zendülést, a Ketten a halál ellent. Megkérdeztem a kölcsönző - pultnál, hány tanuló fordult meg vasárnap a könyvtárban? A felnőttolvasóban ötvenen, valamivel többen a gyermekolvasóban. Bán Zs.—Horányi B.— Tröszt T. Filmújdonságok Az új esztendő első hónapjában 12 új játékfilmet tűznek a mozik műsorára. Január első hetében mutatják be a Gyilkos a házban van című bűnügyi filmet. A hónap utolsó hetén kerül a mozik műsorára Makk Károly új alkotása, a Szerelem című játékfilm. Az élet dolgai című francia színes filmet Claude Sautet rendezte, a főszereplők között látjuk Michel Piccolit, Romy Schneidert és Lea Massarit. Emberöléssel vádolva a címe annak a szovjet alkotásnak, amelyet január 14-től játszanak a mozik. Elsőfilmes lengyel rendezőt ismerhetünk meg Krzysztof Zanussi személyében, akinek Közjáték c. alkotásában két volt egyetemi évfolyamtárs merőben ellentétes életútja 'találkozik. Abe Kóbó nálunk is megjelent kitűnő regényének adaptációja a Homok asszonya című japán film. Humorosan feldolgozott, tudományos-fantasztikus film az Uraim, megöltem Einsteint című színes, szélesvásznú csehszlovák alkotás. Az ecsef mestere SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. január 5. 5
