Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
IGAZSÁGOSAN ÍS MÉLTÁNYOSAK Felhívás a szocialista brigádokhoz N éhány nap múlva, feltehetően a hét végén, egész sor, egymással Összefüggő, új jogszabály — kormányrendelet és végrehajtási utasítás —- kerül a nyilvánosság elé a lakásépítésiről, elosztásról, a lakbérekről és a kapcsolatos kérdésekről. A rendelkezéseiket a kormány már jóváhagyta, és ezt követően az építésügyi miniszter ismertette a sajtóval. A bejelentés, lényegét illetően, nem jött váratlanul. Ellenkezőleg, már a lakásügy e széles körű rendezésének és az alapelveknek tavalyi »előrejelzése«, különösen pedig a bérlakások felmérésének megkezdése óta kíváncsian várták az emberek, pontosan mit is tartalmaznak majd az új jogszabályok, és hogyan történik a végrehajtás, egyszóval, hogyan alakul az egész lakásügy a jelzett július 1-i dátum után. Ami pedig a rendezés lényegét illeti, az még régebben közismert, hiszen már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a pártnak és a kormánynak a mun- ivásosztály helyzetéről hozott határozataiban és a 15 évre kitűzött egymilliós lakásépítési programban. És itt nyomban hadd jegyezzük meg: a tizenöt évből tíz letelt, és az egymillió lakásból jó néhány ezerrel több áll már hatszázezernél, azaz a tíz esztendőre tervezett meny- nyiségnéL A hátralevő mintegy négyszázezer 1975-ig esedékes, és most már elég nagy biztonsággal tehetjük hozzá: reális is. A lakásügy egyes problémakörei. annyira összefüggnek a gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdésével és mindenekelőtt egymással, hogy nem kevesebb, mint nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség, amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik — amely a télekkérdéssel összefüggésben rendezi a saját tulajdonban levő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát. Mit rendez az említett hét intézkedés? A lakások elosztását és magét a lakásbérletet, a. lakbéreket, valamint az albérleti és ágybérleti díjakat, a lakbémövekedés miatt szükségessé vált állami, illetőleg vállalati lakbérhozzájárulás mértékét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők által fizetendő lakásépítési hozzájárni - lást, illetve lakás használatbavételi díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek helyzetét, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státu- [ sát, végül a különböző lakas- * építési normákat és az építés pénzügyi feltételeit MM ’.denki tudja, hogy a /y| okáshelyzet ma, bárhonnan tekintsük is át, sok igazságtalanságot, aránytalanságot jelez; egyesek ingyen jutnak olcsó lakáshoz, mások rendkívüli terheket vállalnak, hogy segítsenek magukon vagy gyermekeiken; a lakbér nem nyújt fedezetet sem az állami, sem a magántulajdonban levő lakások tisztességes fenntartásához; a bérek egyébként is aránytalanok és így tovább. Mindez már jó ideje rendezésre várt, de mert összefüggött sok egyébbel is, a rendezés váratott magára. Ugyancsak a társadalmi igazságosságra, nem kevésbé szociális törekvésre, méltányosságra vall a rendelkezések sok más jellemvonása. Abból indul ki mindahány: a lakáskérdés megoldása össztársadalmi ügy, a lakosság részvétele nélkül aligha elképzelhető; éppen ezért indokolt, hogy minden munkaképes ember — lakásigényének és anyagi képességeinek megfelelően — vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás terheiből. Hasonló vonás az is, hogy a tanácsok a jövőben csak meghatározott jövedelmű, illetve szociális helyzetű igénylőkenk juttatnak állami költségen épült tanácsi bár- vagy szövetkezeti lakást Különösen fontos az az egyértelmű törekvése az egész rendezésnek, hogy egyetlen réteg életszínvonala se csökkenjen, egyetlen család se kerül jön nehéz helyzetbe, vagyis hogy a lakáshelyzetet úgy javítsuk és oldjuk meg végű7, hogy közben az életszínvonal, a párt politikájával összhangban, fokozatosan emelkedjen. Miután egész társadalmi fejlődésünket a demokratizmus növekvő igénye jellemzi, tér mészetes, hogy ez csendül ki a lakásrendeletekből is. Alapelv ugyanis, hogy a lakások elosztásában és a lakásállománnyal való gazdálkodásban a tanácsok szerepe lényegesen megnövekszik, ők állapítják meg a lakásigény helyileg méltányos mértékét, egyszersmind azonban időről időre lakáselosztási és tényleges kiutalási tervei kell készíteniük és azt ki is kell függeszteniük, mindebben kötelezően részt vesznek a jövőben az illetékes társadalmi bi zottságok. M rendelkezések messzef\ menő realitásérzékrő' tanúskodnak, mert éppenséggel nem vindikálják önmaguknak e nagy társadalmi kérdés egy csapásra való megoldásának ^képességét, hanem továbbra is a legfontosabbra, a gyorsított ütemű építésre hárítják a legfőbb feladatot Mégis megteszik, ami tőlük telik: anyagilag, szervezetileg megnyitják az utat a valóban minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítés előtt. 1975- ban, a mostani tervidőszak utolsó esztendejében például már kerek 90 ezer lakást kell fölépíteni, ami azt jelenti, hogy időközben el kell érnünk az évi 80 ezres lakásépítési átlagot! Ezért reális, ezért alkotó rendelkezések. B. J. Egy százszemélyes óvodáért A húskombinátban kezdeményezték ~ Mindeneire számítanak Kaposváron a negyedik ötéves tervben 1650 állami és szövetkezeti lakás építését tervezik. Járulékos beruházásként ehhez 150 óvodai férőhely építésére van pénz.. A megye- székhelyen azonban legalább 650 új óvodai helyre lenne szükség ahhoz, hogy az óvodás korú gyermekek elhelyezésének nyomasztó gondját csökkentsék. A város ennyi pénzt nem tud erre a célra biztosítani. A megoldást azonban keresni kellett. A városi pártvégrehajtóbizottság ülésén felvetődött a kérdés: milyen eszközökkel lehetne enyhíteni a gondokon. A javaslat ott hangzott el először: a társadalmi munkát e cél szolgálatába kellene-állítani. De hogyan? Rostás Károllyal, a városi tanács vb-elnökével brigád- gyűlésen vettünk részt a Kaposvári Húskombinátban. A Petőfi Sándor keverő- és a Május 1. csomagolóbrigád tagjaihoz jutott el először a városi párt-vb ülésén felvetődött gondolat. A Petőfi brigád egyik dolgozója, Zsiborás Ferencije, a városi párt-vb tagja hozta a hírt. Az emberek gondolkodtak, vitatkoztak, aztán azt mondták: megvalósítható az ötlet. így számoltak: egy százszemélyes óvoda öt és fél millió forintba kerül. A városban van körülbelül hétezer szocialista brigádtag, s ha mindegyik csak kétszáz forint értékű társadalmi munkát végez egy évben, a negyedik ötéves terv időszaka alatt felépíthetnek a szocialista brigádok egy százszemélyes óvodát. A városi tanácselnök artfa felderült. De hogyan építik meg? Aki nem ért az építkezéshez, nem építhet. — Van megoldás — mondták a brigádban. — Miért kell nekünk éppen az építkezésen dolgozni? Ha mindenki szabad időben a munkahelyén dolgozza le a társadalmi munkát, s az érte járó bért fizeti be, akkor nincs gond az építkezéssel. Rostás Károly ezt mondta: — Ha vállalják ezt a brigádok, a városi tanács külön kezeli az így befizetett összegeket, s a pénzről évente elszámol a brigádoknak. A felépült óvoda helyeit pedig a brigádok képviselői osztják el. A fenntartásról természetesen a tanács gondoskodik. — Nem lehetne korábban megépíteni? — Ha korábban összejön a pénz, akkor igen. — A tanács' nem tud előleget adni? — Ha 1972/73-ban összejön a pénz kétharmada, a tanács megelőlegezi a hiányzó összeget. Kutas Gyuláné, a Május 1. brigád helyettes vezetője — Császár Vilmosné brigádvezető távollétében — azt mondta: — A mi brigádunk vállalja, hogy három napot dolgozik évente szabad szombaton vagy vasárnap, s az árát az óvodára ajánljuk föl egészen addig, amíg el nem készül. A Petőfi brigád véleményét Vauk Lajos brigádvezető fogalmazta meg: — Mi úgy érezzük, hogy ezzel talán a legtöbbet segíthetünk. Igaz, nekünk — mire elkészül — már nem lesznek óvodás korú gyermekeink, de Tesznek unokáink. Ott a brigádgyűlésen megfogalmazták a felhívást is, így hangzik: »A Kaposvári Húskombinát Petőfi Sándor nevét viselő keverő- és a Május 1. csomagolóbrigádja ismerve a város óvodáinak • túlzsúfoltságát, a negyedik ötéves terv lehetőségeit, arra az elhatározásra jutott, hogy társadalmi munkában segít egy százszemélyes óvoda építésében. Felajánljuk, hogy évente három munkanapot dolgozunk szabad szombaton, illetve vasárnap, s az érte járó alapbért befizetjük a városi tanács »Szocialista brigádok az óvodáért« elnevezésű csekkszámlájára. Meggyőződésünk, hogy ez a munka beleillik a »Tegyünk többet So- mogyért!«-mozgalomba, s jól szolgálja városunk gyarapodását. Felhívással fordulunk a Kaposvár üzemeiben, intézményeinél dolgozó szocialista brigádokhoz, hogy csatlakozzanak vállalásunkhoz. Felkérjük azokat a szellemi és fizikai dolgozókat,^intézmények munkatársait, akik nem tagjai a szocialista brigádoknak,, hogy velünk együtt társadalmi munkával támogassák a százszemélyes óvoda megépítését.« A Petőfi brigádról azt hallottam, hogy a tizenegy ember még semmire sem mondta azt, hogy lehetetlen. A feldolgozó üzem negyvenmázsás kapacitásra épült, s most naponta százhatvan mázsánál több hentesárut készítenek. Amikor a legnehezebb volt ez a munka az egyenetlen nyersanyagszállítás miatt, akkor lettek a húsiparban országosan is elsők. Múlt évi munkájuk alapján az elsők lettek a vállalatnál is. A Május 1. brigád a baromfiipari ágazat legjobb brigádja, s a Kaposvári Húskombinátnál a második helyet foglalják el a brigádok között. Adott szavuk megmásíthatatlan. Kereza Imre Mztisztaság, tömegközlekedés. zöldterület-gazdálkodás Gondolatok egy társadalmi bizottság munkájához A HAZAFIAS NÉPFRONT megyei bizottsága mellett működő város- és községpolitikai társadalmi bizottság megalakulása óta jó néhány javaslatuk, észrevételük valósult már meg, s ez azt jelenti, hogy nem egy bizottság a sok közül, hanem alkotó és tenni akaró somogyiakat fog össze. Korábbi rendezvényeik közül különösen kiemelkedő volt a törpe vízművek létesítésével foglalkozó ankét Balatonszárszón, a műemlékvédelem időszerű tennivalóinak megállapítása, a műemlékőri hálózat kiterjesztésének szorgalmazása. A város- és községpolitikai társadalmi bizottság az év első ülésén az Építészeti Tudományos Egyesülettel együtt megyénk lakásellátottságát és fejlesztési elképzeléseit vitatta meg, előre mutatva az 1985-ös várható helyzetig. Idei tervükben olyan címek szerepelnek, mint megyénk zöldterület-gazdálkodása, városaink tömegközlekedésének helyzete és fejlesztése, a községié jlesztósi tervek végrehajtása, a köztisztaság, műemlék- védelem, építőipari minőségés árellenőrzés. A bizottság tevékenysége nincs a közvélemény reflektor- fényében, mégis a különböző fórumok és testületek elé kerülő előterjesztésekben és határozatokban föllelhető munkájuk. Javaslataikat elemzésekkel, vizsgálatokkal támasztják alá. A bizottság azzal a céllal alakult, hogy hozzájáruljon a város- és községfejlesztés gazdasági és politikai feladatainak megvalósításához, segítse a lakosság kommunális igényeinek kielégítését, és véleményt nyilvánítson a városiasodás összetett és bonyolult kérdéseiben. Valójában ennél sokkal többet tesz, mert olyan információkkal látja el a tanácsokat és az ügyeket intéző szerveket, amelyek az intézkedések megtételéhez, a határozatok hozatalához nélkülözhetetlenek. A bizottság tagjai falusiak és városiak, szakemberek és nyugdíjasok, tősgyökeres somogyiak vagy csak ide szár- mazottak, egyúttal olyan fórum képviselői is, akik társadalmi munkával kívánják elősegíteni a községek és városok, az egész megye fejlődését. Bárki fölvethetné, hogy a bizottság munkatervében felsorolt témákat több tanácsi vagy más testület is megtárgyalja, miért van akkor szükség a népfront aktíváira? Egyszerűen azért, mert még szélesebb nyilvánosság bevonásával, még több vélemény összesítésével a többség igényét terjeszthetik a döntést hozó testület elé. Így a határozat is alaposabb, és végrehajtása valóban közüggyé válik. A NÉPGAZDASÁGI és a helyi érdekek összhangjának megteremtése, a közvélemény formálása terén az ilyen és hasonló bizottságok sokat tehetnek. Ez pedig a népgazdaság és a megye negyedik ötéves tervének végrehajtásához elengedhetetlen, a közéleti demokratizmus megvalósulásának egyik formája. * Cl Ház a falu végén A Btmákrol hozott asszony. A hieroglifák megfejtése évtizedeket váratott magára. Az etruszkok írása még mindig titkot őriz. Ki meri állítani, hogy ismeri az Embert, minden tulajdonságával, jellemének összetevőivel együtt? A gazda arról mesél, hogy amikor még fiatal volt, a lányok előtt annak volt a nagyobb becsülete, aki szúrt, vagy akit megszúrtak. Ö nem szúrt, nem is szúrták — úgy mondja. A tehetősebb gazdák gyermekeinek nagyobb bandája volt, ők talán többet szúrtak. Akkor 9 láp, a kotu birodalma kezdődött ennél a háznál, a falu utolsó házánál. Az épület most is félárvának tűnik: csak egyik oldalról kapaszkodik össze kerítése a szomszéd ház kerítésével. Lidérc incselkedett a haza felé igyekvőkkel. A tőzeges föld fölött ott suhant a vingy- lé •*— így beszéli a gazda. A mBS szót sohase» hallotta. Szokták azt is mondani a tündérre: talán a földet méri a vingylé-mér- nök a kis lámpással. Kékes, fénye messzire világított A gazda apja egyszer hazafelé ballagott a hegyről, a vingylé ott suhant el mellette. Oldalba is lökte. Csak a káromkodás segített, akkor aztán eltűnt a hívatlan kísérő. A hegyen szőlő termett, bor sa- vanyodott a. hordóban. A gazda sohasem hallott arról, hogy a tőzeg gáza lobbant volna lángra. A kotu gödreiben víz hullámzott. Csónakkal siklottak rajta. Jobbra-balra hajlott a nád a csónak orra előtt. Csapdát fontak a nádból, weic-nek nevezték, »Sárca, vadzsiba« is akadt benne néha — emlékezik visz- sza a gazda. Egyszer a Gura egészen a Sgargyavicáig bemerészkedett a csónakján. Mindenki azt hitte, nem tér vissza: Aztán mégis visszaérkezett, hatvan-hetven kiló hallal a csónakjában. Akkor elterjedt róla, hogy boszorkány. Gura. Mindenkinek van a nevén kívül egy, a falutól kapott neve is. A gazdát és családját Pá veinek emlegetik. Az igazi neve, ahogy az érkező leveleken áll: Seterics Sándor. A címzés pedig Somogyszent- pál, Ady Eendre utca 113. A gazda szülei még horvátul beszéltek. S ha egyszer a Lázi bátya rázendített a kedvenc dalra, az így hangzott: »Katcaja mala, / divicsitszjá bila...« De akkor még ez a ház nem is tartozott a faluhoz, Varjaskér volt ennek a. résznek a neve. A képek viszont talán már akkor is a falon lógtak. Raffael, Leonardo képeinek színes másolatai. Valamelyik tanárrá lett rokon ajándékozta a gazdáéknak. A vingyléknek nyomuk vegaetfc 1924-ben kezdte meg a nyomorúságot — így mondja a gazda. Fiatal gyerek volt akkor még. Bírta a kubikolást, meg az aratást. Néha meg mákot masináltak a Susánban. Akinek mákos lett a szája, az már mehetett.is haza: elküldte az intéző. A gazda később eleséget hozott a házba. Buzsákra járt el Hosszú Rozália után, gyalog, térdig érő hóban is. Hosszú Rozália két. gyereket szült: fiút és lányt. Egyszer aztán meghalt a gazda nagyapja. Neki kellett a hivatalt járrü. a papírokért. A préposti hivatalban nem találták a nagyapa nevét az 1863-ban születettek között. De volt egy Seterics Anna. Hogy ne kelljen komiszkenyeret ennie, a császár katonájának lennie a nagyapának, a szülei lánynéven jegyeztették be, amikor megszületett. Egyforma napok jöttek. A gazda földet béréit, hogy arathasson. A felesége ott volt a nyomában. A markot szedte. Arcuk barna lett a nyár végére, S a kezük kőkemény. A gyerekek megnőttek, nem vállalták szüleik sorsát. A fiú gépkocsit vezet,-messze ettől a falutól. A lány embereket ápol, messze ettől a falutól. A háború után a gazda éjjeliőr lett Imre-majorban. A szíve már nem bírta a nehéz munkát. Elítéltek csapolták le a berket. A gazda nem mert elbóbiskolni éjjelenként. A vingyléknek azokban a hetekben veszett nyomuk. Most itthon őrzi a szövetkezet lovait éjjelenként. Van ideje bőven a hosszú éjszakákon. Gondolkodik, töpreng. Miként lehet az, hogy régentc huszonnégy mázsa búzát hozott haza, mégis kukoricás ke- ‘ nyeret ettek, most meg Jtönnyű munkával búzakenyérre telik? Leskő László S OVOCTI Mfi PJL A V Vasárnap, Í97Í, ianuáf 31. 3
