Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

\ Aezél György: ESZMÉNK EREJÉVEL ÜNNEPEK NEGYEDSZÁZAD A IT** ' '1 J" £*" • 1' lijjaeledo lonixmadar A kötet Aezél György kul­turális életünk problé­máiról szóló előadásai­nak, interjúinak válogatása. Ezek a megnyilatkozások funk­ciójukat tekintve elemzések, műfajuk szerint tanulmányok, hatásukat vizsgálva élmények. Mégpedig friss ele: kulturális életünk elmúlt években fel­merült problémáival, a válto­zó valóság mindennél aktuáli­sabb gondolataival és lényei­vel szembesítenek ma is. Nem kronologikusan, hanem a ki­alakult problémák, folyamatok, viták összetettségéneit szint­jén, olyan szintézisben, ahol az összefüggések világossá, a konzekvenciák elkerülhetet­lenekké válnak. Ilyen értelem­ben Aezél György könyve fel­öleli kulturális életünk minden lényeges, megoldott vagy vi­tatott kérdését. Mi teszi vonzó olvasmánhyá, a témák sokszor rapszodikus változásában is folyamatosan érdekessé, izgalmas stúdium­má könyvét? A választ köny- nyű megadni: mindenekelőtt a szerző fáradhatatlan erőfeszí­tése és hivatottsága, hogy ala­kuló szocialista kultúránk je­lenségeiről hatékony marxista elemzést adjon. Ahogy mások­ra vonatkozóan egyik előadá­sában konkrétan is megfogal­mazza: »A közvélemény azok­ra figyel, akik a valóságos kér­désekről beszélnek, akik elv- ezerüen kezelik a lényegesnek vélt problémákat, akiknek szellemi rangját az adja meg, hogy alkotóan képesek megfo­galmazni marxista álláspont­jukat.« A megállapításban természe­tesen leglényegesebb az, hogy Aezél maga is alkotóan ala­kítja ki marxista álláspontját az általa felvetett, megoldás­ra vagy megvitatásra érett kérdésekben. Ez a tény alap­vető, gyakorlattá válása pedig azért oly termékenyítő, mert nem a múlt, hanem napjaink művészi és tudományos pro­duktumaira, a kiadást, a nép­művelést, az ismeretterjesztést érintő kérdésekre alkalmazza. Éppen ezért szükséges a kö­tet írásainak néhány általá­nos, Aezél György szemléletét meghatározó vonását kiemel­ni. Annál is inkább, mert ezek a tételek ma már kulturális életünk gyakorlattá vált alap- elved. így mindenekelőtt az a tétel, amelyet nemcsak ki­mond, hanem következtetései­ben hitelesít is — hogy a po­litika és Jiultúra között igen szoros, de' nem mechanikus az összefüggés. A. kötet konkrél példái igazolják, hogy a szer­ző a művészi érték és hu­mánum értője és tisztelője. Gondolatménetében nem a napi politika téziseitől jut el az értékítélethez, hanem az al­kotói tendencia és éredetiség bázisát, elvszerűségét, kutatva mutatja fel, hogy számunkra mit jelent, mit ér a mű. E módszeréből következik a kö­teten is végigvonuló minden kultúrpolitikus számára nél­külözhetetlen emberi alapál­lás: a tehetség védelme. S • j minthogy a tehetség önmagá­ban még nem eredmény, nem gondolati vagy művészi ön­megvalósulás, csak alkotói le­hetőség, a szerző tisztában van e lehetőség veszélyeivel és buktatóival. Fenntartja szá­mukra — és ezzel önmaga szá­mára is —a tévedés jogát. Sa­ját szavaival: »Nem abból kell tehát kiindulnunk, hogy nin­csenek hibák," s hogy mindén tekintetben megoldottuk fel­adatainkat, hanem abból, hogy eddigi eredményeink, objektiv és szubjektív adottságaink, kellő alapot biztosíthatnak a meglevő problémák megoldá­sához.« E tételekből alakul ki az Eszménk erejével című kötete átható elvi, ideo­lógiai pozíció, e sajátos voná­sokkal jellemezhető területen, a kultúrpolitika frontján. A dogmatizmus és revizionizmus zátonyai között kalauzolja az olvasót, a tudomány és mű­vészet marxista elemzésének és értékelésének nyugtalan vi­zein. Avatott és gyakorlott ér­zékkel alkalmazza egész poli­tikánk kétfrontos gyakorlatát, kulturális életünk jelenségeire, néni fosztva meg magát stílu­sának és gondolatmenetének egyéni ízeitől. Ily módon, a változó és alakuló valóság re­ményeiben, sikereiben és ku­darcaiban segít rendezni gon­dolatainkat, összegezésének kí­sérleteiben a múlt és a jelen tapasztalatai alapján megraj­zolja azt a politikai erőteret, amelyben további feladataink és tennivalóink kibontakoznak. Az első szabad karácsony szimfóniájában újfajta öröm­hangok is felcsendültek. A család fogalma mintha kitá­gult volna. És akik emlékez­nek, nem veszik túlzásnak, ha azt írom, közös karácsony volt ez. Az ő kedvükért is, és akik nem éltek még, azok kedvéért is. érdemes felidézni... Jól sikerült az ünnep. Dr. Halda An­tal: — Üléseztünk éppen, és szóltam a barátaim­nak, nézzétek csak, karácsony­fa áll a téren. Végre egy kará­csonyfa ... Ez már a rend szimbóluma. A Somogyvármegye is hű krónikása volt az események­nek. Beszámolt arról, hogy jól sikerült az épitőmunkások ka­rácsonyi mulatsága. »A szövetkezeti nagyterem zsúfolsáig megtelt, a munkás­anyák és apró gyerekek sere­gében ott voltak a gyár tiszt­viselői és azok családtagjai is« — írta a cukorgyáriak karácso­nyáról És nemcsak Kaposváron, ha­nem az egész országban ünne­peltek. Egy bécsi lap például összehasonlította az osztrák fő­város és Budapest kulturális életét Tegyük hozzá mindjárt, Budapest javára Porából éle­dő főnixmadárként jellemezte az új pezsdülést A hasonlat jó, de a valóság ennél is tel­jesebb és több volt. Mert fő­nixmadár nemcsak éledt, ha­nem újjáéledt. Itt Somogybán is. Lassan persze. Igaz, a vá­rosi színház a Márica grófnőt levette műsoráról, és helyette jött az En és a kisöcsém, va­József Attilát is szavaltak mar. Szemináriumokat is tartottak esténként a székházban. Ma is emlékszem még, amikor Ma­jakovszkij Lenin című verséről beszélgettek... Igen, voltak, akik újfajta kultúrára vágytak. És voltak, akik nem felejte­ni, hanem emlékeztetni akar­tak. (A Somogyvármegye egyik száma arról írt — Tetemrehí- vás című cikkében —, hogy a tizenliilencéves kommunisták kivégzőit visszahozzák a gyil­kosság színhelyére.) A pártok szer­vezték a szil­veszteri mu- lattságot is. Dr. Halda An­tal: — Mi, polgári demokraták igyekeztünk a kommunisták­kal — akkor, rövidítve Kom-, pártnak nevezték — együtt­működni, segíteni nekik. Az újjáépítésnek, a szervezésnek ők alkották a gerincét. Nekünk is sok tennivalónk akadt, mert sok értelmiségi szakállat nö­vesztett, mondván, nem vágat­ja le addig, amíg a németek vissza nem jönnek Az ügyvé­deknek sem volt könnyű a régi joggyakorlat szabályaival egy új, újuló világban dönteni. De azt akartuk, hogy a baloldali pártok erősödjenek, és szövet­ségesre találtunk a Kompárt- ban. Szilveszterkor is talál­koztunk velük. Som ogy várni egye: Boldog új évet kíván Kaposvár összes dolgozóinak a Magyar Kom­munista Párt. Ez a párt egyébként a Kos­suth Lajos utcai székházában tartotta szilveszter estjét, és elvárt mindenkit, sőt meleg szobát is ígért a szórakoznivá- gyóknák... ia Vadas József: — Hát igen, 8 fűtőanyag nagy szó volt akkoriban, elmaradt a sze­minárium, íöldíszítették a székházat a gyerekek. Igen, emlékszem. Akkor, a műsor­ban mondták el József Attilá­tól a Város peremén című verset. Erre biztosan emlék­szem. Szereztünk termelői bort, énekeltünk, táncoltunk reggelig. (A szilvszteri zárórát egyéb­ként reggel 6 órában állapítot­ta meg a rendőrség.) Vadas József: — Pártállás nélkül vártuk az embereket, sőt, olyanokkal is koccintottunk, akikről tud­tuk, hogy ellenünk vannak. Nyugodtan tettük, mert tudtuk, hogy nagyobb erőt jelentenek azok, akik mögöttünk, vagy inkább mellettünk állnak. Dr. Halda Antal: — A polgári demokraták a Koronában szilvesztereztek, emlékszem, reggel 4-ig voltunk a feleségemmel. Egy pár virs­lit kaptunk, és higgye el, nagy szó volt ez. Vadas József: — Hajnalban aztán kimen­tünk a székházból az utcára, összefogóztunk, köszöntöttük a szembejövőket Dr. Halda Antal: — Azt hiszem, esett akkor éjjel, és reggelre megfagyott. Emlékszem, az emberek boldog újévet kívántak és megka­paszkodtak egymásban, mert az út nagyon síkos volt... Tröszt Tibor Valamennyiünk érdekében: Évköszöntés — munkával Karácsony, szilveszter között Együtt Óévbócsúz­tatók Azon az estén Italos, éteies csomagokkal megrakott emberek sietnek az utcán. Barátaikhoz, ismerőse­ikhez igyekeznek, ünneplőbe öltözve. A szilveszterestét és az új év első óráit közösen, baráti társaságban kívánják eltölteni. Jónéhányat azonban az új esztendő első órái is megszokott munkahelyükön, munkában találnak. M közös újévünk lenne — Kórház, vérellátó állo­más? Kérem az ügyeletest, Kovács Erikát... — Tessék, itt Kiss Jőzsef- né... — Két hete mentem férjhez, innen a névváltozás... — A férje mit szól, hogy el­ső közös szilveszterüket szol­gálatban tölti? — Megérti, hogy mennyire fontos ez a munka, s azt nem kívánhatom családos kolléga­nőimtől, hogy ők legyenek itt ezen az estén és éjszakán. — Hogyan telik el az ügye­letest szolgálat, s mit vár a mostanitól? — Gyakran megállás nélkül kell dolgoznunk... Vért kér a baleseti osztály, a szülészet vagy a sebészet; esetleg egy sürgős vizsgálatot kell elvé­gezni ... De előfordult már az is, hogy éjszaka véradókat kel­lett behívni, hogy megment­hessünk egy emberi életet... Csendes, nyugodt éjszakát kí­vánok, mert ez elsősorban má­soknak lesz jó... S ha elér ké­rik az éjfél, köszörrtjük egy­mást mi is, a kórház szolgá­latban lévő dolgozói. Taü és Siófok között Türelmetlen utasok szeret­nék előbbre tenni a siófoki személyvonat indulását. Ért­hető: mindenki otthon vagy baráti körben kívánja eltölteni az óév néhány óráját, s nem szívesen vesztegeti el az időt vonaton... — Este fel kilenc is lesz, mire Siófokra érünk — mond­ja Kövesi Gyula mozdonyve­zető. — Az utasok többsége addigra már leszáll, de lesznek ■.olyettük újak, akik. a szil­veszterestét, az ó év búcsúz­tatását, illetve az új év kö­szöntését Siófokon töltik. — Mit csinál ilyenkor a mozdonyvezető, akinek a csa­ládja Kaposváron maradt? — Indulok vissza egy sze­relvénnyel Tabra; feltehetően Siófok és Tab között a mozdo­nyon köszöntőm az új eszten­dőt ... De még visszatérek Siófokra, s talán az új év es­téjén Kaposváron leszek a csa­ládomnál ... — Mikor lesz módja pohár­ral is köszönteni 1971-et? — Majd este a családommal, ök már megszokták, hiszen többször voltam már fiatalabb váltótársam helyett is ünnepi szolgálatban... Csak tűz ne legyen Nagyon egyetértünk Kovács Lajos főhadnagynak, a megyei tűzrendészet! parancsnokság ügyeletesének kívánságával. Ezt mondotta: — Csak tűz ne legyen ezen az estén és éjszakán ... Akkor én is megnézhetem a televízió szilveszteri műsorát, szórakoz- hatom is, persze csak szára­zon, szolgálat közben. Ha tűz keletkezne valahol, akkor vi­szont... — Hány alkalommal látott már el ilyen szolgálatot? — Ez az első szilveszterem, amit munkával töltök, noha húsz éve vagyok tűzoltó. Nem- régeb kerültem Csurgóról a megyei parancsnokságra, és most került rám a sor. — De azért lesz módja pó­tolni a.-mulasztottakat? — Reggel fél tízkor érek ha­za Csurgón lakó családomhoz. Le sem fekszem, úgy köszön­tőm a családommal együtt az új esztendőt. Ez 8 hatodik A KPM Közúti Igazgatósá­gán Vámosi István, a hóügye­leti szolgálat vezetője. — Ez a hatodik szilveszter, nem beszélve a karácsonyok­ról, amiket szolgálatban töl­tök — mondja. — Tavaly bi­zony olyan hó volt, s annyi intézkedést kellett kiadni, hogy megerősített szolgálatra volt szükség. Négy teäe&ßHBsk,, két URH-készülékünk szünte­lenül működött. — Most úgy tűnik, erre nem lesz szükség. — Igen, viszonylag most ke­vesebb a munkánk. Van itt te­levízió, rádió, nézhetjük a mű­sort, s figyelhetjük közben az időjárásról szóló jelentéseket, hogy mi is készen várjuk egy esetleges szélvihart. — Mire gondol ilyenkor szil­veszteri szolgálatban? — Arra, ha lesz is váratlan hóesés, szélvihar, gyorsan és eredményesen intézkedhes­sünk, hogy a szilveszterezők baj nélkül hazajuthassanak. * • • Sokan vannak még kívülük: rendőrök, munkásőrök, ápoló­nők és orvosok, akik ezt az éj­szakát — valamennyiünk ér­dekében — munkával töltik. Amikor az új évet köszöntjük, koccintunk egymás egészségé­re, ne felejtkezzünk el róluk sem? lamint a Becskereki menyecs­ke. Néhány szórakozóhely dzsesszmuzsikára invitálta a vendégekéi Rácz Vali is Ka­posvárra érkezett, közönséghó­dító turnéra, de tegyük hozzá, jó néhány előadás volt akko­I riban, melynek bevételét a kórház kapta meg teljes egé­szében. Rendeztek közös hangversenyt a szovjet kato­nák is kaposvári műkedvelők­kel. Dr. Halda An­tal: — Lehet, hogy sláger volt még akkori­ban Karádi néhány száma,1 meg úgy általában a régi szá­mok. De gyorsan kiment a di­vatból. Tudja milyenek a táncdalok. Igaz, sok helyütt táncoltak, mulatoztak, csak felejteni akartak. Felejteni akarták a háborút. Vadas József: — Mi a fiataljainkat balato­ni tanfolyamra küldtük. Tán­colni ők is szerettek, de ■— Szalai László A jövő híradástechnikája 1968-ban együttműködési megállapodást kötött a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár a svéd LM Ericsson céggel. Világ­hírű lieencük alapján olyan telefonközpontokat gyártanak majd nálunk, amelyekre a jövő híradástechnikája épük Je­lenleg a svédektől vásárolt célgépek, vizsgálóberendezések és szerszámok próbája folyik. Képünkön: Ez a kapcsológép feasfe* a* Ertoadoa taSafattköspeeÉnztík. Karádi Katalin I | divatjamúlt; fiz év utolsó munkanapján a MEZDBER-nél EGY ÉV SZALADT el. 1970. első munkanapján, mi­kor a MEZÖBER-nél jártam, ezeket jegyeztem föl: ‘-Biza­lommal, szép tervekkel — így kezdődött az év első mun­kanapja a MEZÖBER Válla­latnál, és hadd tegyem mind­járt hozzá, hogy a jelentős események sem hiányoztak a kilencszázhetvenes esztendő első hétköznapjából... Az ed­digi felépítés módosul, a cso­portok osztályokká alakulnak át. Az agronómia és a mély­építő osztály dolgozói reggel Szabó Péter igazgató irodájá­ban köszöntötték új vezetőjü­ket, Tóth Ferencet, aki ez év­től dolgozik a MEZÖBER-nél.« Egy év szaladt el. S ezt a nagy szakaszt záró termelési tanácskozásön az igazgató így summázta a hetvenes esztendő történetét, eredményét: — Ax vállalat történetében egy igen nehéz, de sikeres évet zárunk. Hosszú idő után, meglehetősen bonyolult körülmények között, három­szori költözéssel, de megoldó­dott és rendeződött a vállalat elhelyezkedése, végre olyan feltételeket teremtettünk, melyek között nyugodtan tu­dunk dolgozni. A munkára, az eredmények­re, a fejlődésre utaló néhány tényező: 1967-ben az egymil- lió-négyszázhetvenezer forin­tos díjbevételi tervét 103 szá­zalékra teljesítette a MEZÖ­BER. Idei terve 8,2 millió fo­rint volt. Fáradságos, nehéz és éppen a költözködés miatt nem mindig időarányos mun­kával ezt a tervet 106,7 száza­lékra teljesítették. Három év alatt több mint hatszorosára nőtt az itt végzett munka értéke! Sokat lehetne, beszélni ezekről a mutatókról, a válla­lat lendületes fejlődéséről, ar­ról, hogy a most kifizetett év végi prémiumokra milyen be­csületes, odaadó munkával szolgáltak rá a vállalat dolgo­zói, hogy a fiatal gárda ki­emelkedően sok és nagy érté­kű társadalmi munkát végez, s hogy ezen a tanácskozáson a legjobbak méltán kaptak ezért külön jutalmat. De a krónikás ezúttal ssese * * kirendeltség egészének munkájáról kíván szólni, hanem azokról,, akiket azon a januári déielőttön együtt talált, akiknek az új év- új szervezeti forrhat, új, iz­galmas feladatokat hozott. A mélyépítő osztály két ter­me — hiszen nem iroda ez — rajzolóasztalokkal modernül berendezett. ■— Ezeket a körülményeket — mondta Tóth Ferenc — össze sem lehet hasonlítani a korábbival. Ha az embernek megfélelő munkakörülményei vannak, akkor nemcsak a munkáját tudja jobban, nyu- godtabban elvégezni, hanem jobb, őszintébb, alkotóbb mun­kakapcsolat alakul ki az egy­más mellett dolgozók között is. Ügy érzem, ezt sikerült el­érni, s talán ez ennek az év­nek, osztályunk első évének egyik igen szép eredménye. Tizenöten voltunk akkor, s bár változások történtek, most tizenny olcán kezdik a hetven- egyes'feladatok végzését. Ami a vállalat egészére, az erre az osztályra is vonatkozik. Köz­ponti feladatuk volt az 1971- ben megvalósítandó célcsopor­tos utak megtervezése. Ám a jó üzleti, partneri kapcsolat érdekében az osztály — de úgy is mondhatnánk, a szocia­lista brigád, mert hosszú idő óta ez a cím is az övék — terven felül és soron kívül, társadalmi munkában elvé­gezte a balatonboglári és az öreglaki gazdaság bekötő út­jának tervátdolgozását is. _ — Egy év rövid idő, de én úgy érzem, munkás, szorgal­mas évet hagytunk magunk mögött. Üj feladataink ismer­tek. Most készül a program, hogy mindenki tudja, milyen határidővel, milyen tenniva­lókat kell elvégeznie 1971- ben. BIZALOMMAL, szép ter­vekkel — így kezdődött az év. A tervek valóra váltak, a bi­zalom nem volt hiábavaló. Az év elszaladt, és most új biza­lommal, új tervekkel köszönt az egész kollektívára — benne a mélyépítési osztályra is — az 1971-es esztendő V. M, SOMOÖt! ÜÉPtAF Péntek., írn Jajssár L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents