Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

Ye*éplőíáblák Az orvos a közlekedésről a szerelőpadon A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának vezérlőmű­helyében a szerelőpadokon megtalálható a különféle íelvonó- gép-vezérlő tábláktól kezdve az optikai köszörűgépvezérlőig minden. Egyre több és több megrendelést kap ezekből az üzemrész. Az ember legyőzte a fertőző betegségeket, a gyermekpara- lízist, sikerrel gyógyítja a tu berkulóztst, a rák elleni köz­telemben komoly vívmánya' vannak. Fölfedezte a penicil Lint, a streptomicint és sok más antibiotikumot. Olyan be­tegségeket gyógyít, amelyek­kel szemben régen tehetetlen volt. Az ember már ott tart, hogy megvalósul a legnagyobb vágya, a szervek átültetése vagyis a beteg szerv egészsé ’■es szervvel való kicserélése. Furcsa • és hihetetlen azon ban, hogy ugyanez az ember nem képes megbirkózni azzal az ellenséggel, amely annyi •.zerencsétlenséget, nyomorúsá • got okoz — a közúti balese­tekkel. Felvetődik a kérdés: való­ban tehetetlen az ember a balesetekkel szemben? Egye sek szerint könnyű felelni rá. \ sok jármű, a rohamos mo- torizáiás. a technika szédüle­tes fejlődése az ok. De lehet ez törvényszerű? - Elfogadhatjuk-e, hogy a jár­művek számának növekedésé­vel feltétlenül emelkedniük kell a katasztrófáknak, a sé­rüléseknek és a halottak szá­mának? Ha ezt elismerjük, az annyit jelent, mint szembe- j szállni a közlekedés fejlődé- j sévei. Azt pedig néni tehetjük, mert a járművek hozzá tar­toznak a modern élethez és nélkülözhetetlenek. Az autó ma már nem szórakozás, ha­nem szükség. Ezek szerint a balesetek és a katasztrófák száma is kell, hogy emelkedést mutasson? Nincs mód a véde­kezésre? Van mód. A közúti közleke­KÜftíl ONDRflS Csókol: Kenate Szerelőpadon a felvonó vezér! (»táblája. Vetőmag csak tasakban! í Az új rendelkezés szerint árusítanak x a boltok Kendelet mondja ki, hogy vetőmagvakat az idén japuár 1-től csak zárt csomagolás ban. különböző méretű tasa kokban szabad forgalomb hozni az ezzel foglalkozó bol tokban, 'aradi Gyulától, a Állam- Velőmag-felügyelőr' So ■ mert—.-! kirendeltségé nek vi•,tető; ítői arról érd-' lő-" milyen táp íztal t kát íz •c.-.t'k ed-l’g. h'-.zen t rendelkezés megtartását a fel ügvelőség ellenőrzi. Mint megtudtuk, a kiren deltség négy dolgozója járja a vf tőmagvtkat árusító üzle­teket — egyelőre a megye székhelyen — év eleje óta Ilyen -ut forgalmaz Kanos Ml: " 11; :>. llijUl 1. UtC méheszszaküzlet, de található vetőmag a piaci standokon is. ,ia zsákból árusítanának, ak kor zárolnák a tételt, erre azonban eddig még nem ke­rült sor. A tapasztalatok azt. mutatják, hogy a boltok be ártják a rendelkezést: a múl* vről maradt zsákos készlete' visszaküldték a központnak, s 'riss árut, előírásszerű cső Tagolásban értékesítenek. / Lasakolást az ÁFÉSZ balaton ••zentgyörgyi tisztítótelepér bérmunkában végzik a Vető mag-termeltető és Ellátó Vál- 'alat részére. A kirendeltség vezetője ar­ról is tájékoztatott, hogy a megyeszékhely után a járási zékhelyek vetőmagvakat áru- tó boltjait ellenőrzik. A cél cm a boltvezetők »elkopása* \anem annak biztosítása, hogy a kistermelők garantáltan jó I vetőmagot kapjanak. 3. Jó honi szokás szerint a vi­tába gyorsan bekapcsolódtak mások is. Buzgón, de kissé tompítva fordítottam a külön- jöző ajánlatokat, költői képe­ket és hasonlatokat, amelyek a szembenálló felek részéről elhangzottak. Miután elcsitult a perpatvar, én is kipihenhettem magam. Egy kissé kifárasztott ez a szinkron-tolmácsolás. Csak áll­tam a telefonfülke ajtaja mel­lett, és néztem Renatét. Fon­toskodó pofikéval sétált fel- alá, bekukucskált az üvegfalú ketrecekbe, kölcsön adta go- ' vóstollát egy gyereknek, egy­két alkalommal még a sorba is beállt valamelyik ablak előtt. Leskclődött, szimatolt, aztán fürgén oldalt lépett, amikor már ő következett volna. Komplett bolond ez a lány. vitathatatlan. Büromániás. De ezzel együtt elragadó! Egyéb­éként is, ki mondhatja el ma- égáról, hogy teljesen normális?! Tanulmánvut-upk következő ! állomása a székesfőváros köz­lekedési vállalatának talál’ ‘árgyak osztálya volt. Itt majdnem kutyaszorítóba • kerültünk, véletlenül éppen I más látogatója nem volt ennek laz intézménynek, mint mi ket­* le-' „g/obb felelősség a gépjárművezetőt terheli. Min­den más ok — keskeny utcák, kereszteződések, jelzőtábla nélküli terek, műszaki hiba, vasúti átjárók — a rendőrsé­gi és a bírósági jegyzőköny­vek szerint olyan, hogy azzal semmiképpen sem magyaráz­hatók a gyarapodó balesetek. Fölöslegesnek tartom itt a balesetek ismertetését, mert ezekről mindennap olvasha­tunk az újságokban és hallha- tunic a rádióban. A balesetek oka többféle le­het: gyorshajtás, előzés, a Optikai köszörűgép vezérlőberendezését szerelik. Ötven da­rabot rendelt belőle ebben az évben a budapesti SZIM.-lés szabályainak betartása. A gépjárművezető felelőssége KRESZ-táblák utasításainak be nem tartása, az elsőbbség adás megsértése, és még vala­mi, az alkohol. Az alkohol kő­mennyiségben is veszélyes nert megszünteti a gátláso kát, »szárnyakat ad a gépko csivezetőnek.« Az ittas gépko csivezető bátor ember, és nerr áll meg semmi előtt. Nem ve­szi figyelembe a jelzőtáblákat lyenkor ügyes és okos. De az télőképessége erősen csökken Az italnak sokszor nagy ára van, melyet egy életen áf fi zet az ember, sokszor az éle­tével, de még elítélendőbb hogy mások életével is. Egyes gyógyszerek károsan befolyá­solják a gépkocsivezetőket, ezért fontos megtartani az or­vos utasításait.' Erre használa ti utasítások is figyelmeztet­hetik. Az indokolatlan és kontroll nélküli gyógyszersze­dések veszélyesek és balesetet dézhetnek elő. A gyalogos felelőssége nem kisebb, mint a gípjár művezetőé. Egy rossz lépés és az eredmény tragédia le hét. Nemcsak saját, hanem mások életét is veszélyeztet Téves és káros az a felfogás hogy a kijelölt gyalogátkelő­helyen a gyalogos azt csinál hát amit akar, sőt hossza^’ hatja is a gépjárművezetőt (pedig lehet, hogy ő is gépjár művezetői igazolvánnyal ren delkezik). Nemegyszer tragé di^ lett a vége a huligán vi selkedésnek. Nem bízhatjuk életünket a fékre és a gép járművezető képességére. / KRESZ elsőbbségi jogot ad, de nem privilégiumot. A KRESr a zavartalan közlekedést hi­vatott biztosítani. Tanítása az skolákban legalább olyan fon­tos, mint bármely más tan­tárgyé, mert — mint a fertő­ző betegségek profilaxisa — Kevés levelet portóznak meg Tizennégyezer levél AZ ORSZÄG száz kiemelt postahivatalában az év min­den napján megszámlálják a küldeményeket reprezentatív adatközlés céljából. Ezenkívül minden évben egyszerre meg­számolnak minden feladott, átmenő és érkezett külde­ményt az ország összes posta- hivatalában. Tavaly október huszonnégytől harmincegyig egy héten keresztül számba vettek minden küldeményt. Kaposváron ebben az idő­szakban összesen 97 550 levél­küldemény ment keresztül. Ez napi átlagban 13 935 levelet és képeslapot jelent. Ebben nincs benr.e r feladott távira­tok, dísztáviratok, s természe­tesen a csőmé gok sem. Ugyan- | is ezeket a küldeményeket a feladáskor sói számozzák, így mindig rendelkezésre áll a napi adat. A csomagok száma az évszakok szerint változik télen sokkal több a disznóto­ros és a karácsonyi csomagok miatt. A táviratok, dísztávira­tok száma pedig egy-egy nép­Azelőtt kilóra mérték szerű névnap előtt emelke­dik. A statisztikai felmérés ké­pet ad a postai forgalomról. A szélső értékek különböző idő­szakban igen eltérőek. A na­pi levélküldemények száma lehet tizenegyezer, a felmérés ideje alatt megközelítette a ti- zennégyezret, a karácsonyi csúcsforgalomban viszont öt- ven-hetvenezer levél is ke­resztülment a kaposvári pos­tán. Megkönnyíti a posta mun­káját, hogy a szabványlevele­ket — ma már nagy részük ilyen — gép pecsételi, sőt ugyanez a gép számolja is. A küldeményszámlálás időszaká­ban ugyanolyan gyorsan kel­lett a leveleket továbbítani, mint azelőtt, ezért a számo­lásra, illetve ennek előkészíté­sére és összesítésére még két embert állítottak be, ők szá­molták a nem szabványlevele­ket is. (Tizenöt nap türelmi idő után most kezdték meg a nem szabványméretű, de egy­forintos bélyeggel feladott le­velek portózását. Számuk — ten. Szerencsére gyorsan fel­találtam magam és a hozzánk forduló alkalmazottnak azt füllentettem, hogy a társasá­gomban levő külföldi hölgy elvesztette a villamoson ezüst cigarettatárcáját. Renate hamar kapcsolt, el­mondta a németül jól beszélő beszkártosnak, hogy ezt a tár­cát az apjától kapta születés­napjára, legkedvesebb tárgya, egy pillanatra sem vált meg tőle soha, és vigasztalan lenne, ha nem kerülne elő. Csodálatosan mély átéléssel alakított, néhány könnycsepp is megjelent a szeme sarkában. Kétségbeesése oly megrendí­tő volt, hogy még ezt az ed­zett közlekedési tisztviselőt is meghatotta. Felütötte a fő­könyvét, hátrament a raktárba is, aztán sajnálattal közölte, hogy ma csak esernyőket« két liter zacskós tejet, egy hátizsá­kot, egy kötözött sonkát, egy I:ombinét és kalickástól egy kanárit hoztak be, ezüst ciga­rettatárcát nem. Felvette vé­dencem személyi adatait, pon­tos leírást kért a nem létező dózniról, s ígéretet tett, hogy értesíti a hölgyet a fejlemé­nyekről. Megnyugtatásul azt is elmesélte, hogy milyen nagy értékű holmikat szolgáltattak már be a becsületes megtalá­lók: csak fel a fejjel! Nagyon összebarátkoztunk. Kikísért bennünket a folyosó­ra és melegen búcsúzott. — Kisasszony — mondta Re- natének —, addig is, amíg elő­kerül a tárcája, hadd kínálom meg egy finom magyar ciga­rettával. — És egy doboz Fecs­két tartott eléje. — Köszönöm — rázta meg a fejét a lány —, én nem do­hányzóm. A mi családunkban senki sem dohányzik. — Rá­mosolygott az elképedt férfire, és kipukkadt belőle a kacagás. Megfordult, és futás az ut­cára. Én utána.. A háztömb sarkánál értem utpl. Hátát a falnak vetve pi- hegett, majd hozzám lépett, felágaskodott és megcsókolt. — Életemben nem volt ilyen kellemes délutánom! — csicse­regte túláradó örömmel. — És ezt tnagánalc köszönhetem. Ma­ga a legkedvesebb, legokosabb fiú a világon! Jól esett a puszi, jól esett a dicséret, mégis átkoztam ma­gamban balsorsomat. Mert ha ez a bűbájos teremtés ilyen forró csókot adott egy szürke, gyér forgalmú hivatalért, mint amilyen a talált tárgyak osztá­lya, istenkém, mi lett volna, ha az Országos Takarékpénztár Központjába viszem?! * « « Lepergett az emlékek szép filmje. Nézzünk szembe a zord jelennel! Itt ülök egymagámban, oda­kint esik az eső, s egy terem­tett lélek sincs a környéken. És ami a legfájóbb: nincs itt Renate. Ügy elbúsultam magam, hogy a legszívesebben azonnal fordulnék vissza. De hát a tá­volodó Sonderborg sárga jelző­lámpása már csak messziről villan fel olykor, a legközeleb­bi hajó pedig holnap délelőtt indul. Tetézi nyomoromat, hogy úgy látszik: Aarles az Dk közé a ritka dán települések közé tartozik, amelyek nem szorosan a part mellé épültek. Ha a várócsarnok ablakán a iól beesü’öm a távolságot, a város tervei öt-hat k-'lom- tér­ré l'Vínck. Váriak ne'.i a- útnak? öntött ürgeként vonul­jak be Aarles be? Felállók, s körülnézek a he­lyiségben. Legalább egy átko­megelőzi a bajt, a betegséget. Az udvariasság a közlekedés­nél nemcsak a kulturált, mű­velt ember jellemzője, hanem az egészség megóvását is je- enti. Sokszor itt is jellemző a közmondás: »kettőn áll a vá­sár«. De erre a vásárra ne vigyük a bőrünket. Végeredményben minden balesetnek egy az oka: a köz- ' zkedés szabályainak durva megsértése. Ide tartozik a •lrtusködás, a bravúroskodás nások előtt stb. Itt a hiba! Maga a gépkocsi engedelmes­kedő masina, népi nyelven »jószág«. Vezetése nagyon le­egyszerűsített, azért, hogy mó­dot adjon a sofőrnek az útvi­szonyok alapos megfigyelésé­re. A felelősség óriási. Nem kisebb a szállított utasokért, mint az a felelősség, amely terheli a sebészt a betegért, a műtőasztalnál. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Dr. Hiev Illa naponta meglepetésre — egészen el­enyésző.) A pecsételő és számológép üzembe helyezése előtt kilóra mérték a leveleket. Több tíz­ezer levelet nem lehetett da­rabonként megszámolni, mert az a továbbításban fennaka­dást okozott volna, ezért egy kilo levelet kíméltek, azt meg­számolták, aztán már csak az összkilók számát kellett meg­szorozni a kapott értékkel, és kijött, hogy körülbelül hány levelet adtak postára a szá­molási időszakban. A posta vezérigazgatósága természetesen nemcsak arra kíváncsi, mennyit levelezünk naponta. A számolás adataira az idei szállítási, létszám- és gépesítésfejlesztési tervek elő­készítéséhez volt szükség. KAPOSVÁRON az elmúlt évekhez képest nem változott jelentősen a küldemények szá­ma, ezért változtatásra nincs szükség. A jelenleg ott dolgo­zó öt ember élég, hogy a fel­adott levelek lehetőleg más­nap a címzettekhez jussanak. I. I. zott telefon lenne itt valahol. Egyáltalán, micsoda disznoság, hogy egy civilizált hajóállomá­son, meg ha késő este van is, ne tartózkodjék itt egyetlen alN- kalmazott sem! Nem admirá­lis kell nekem, csak valami­lyen tisztviselő: egy gondnok, vagy legalább egy akkora éj­jeliőr, mint a kisujjam. Vala­ki, akihez tanácsért, felvilágo­sításért, segítségért fordulhat­nék. Pázom, éhes vagyok, álmos vagyok, cuuar hciyze.. Gyér külföldi utazásaim alatt kerültem már neiun,szer kutyaszorítóba, vesztettéin el boronaót és íényképezugepet, késtem le vonatot, Tekernem bent liftben, zártak be már múzeumba is, de ilyen pokoli szituban még nem voltam. Megropogtattam a csontjai­mat, és fel-alá sétálok, nogy legalább ne gémberedjem meg. Fekete és fehér kövekből rak­ták ki a padlót, nagy sakktáb­la. Jó, akkor sakkozzunk, az­zal is múlik az idő. Közben majd csak történik valami. El­indulok az egyik sarokból. Hány lóugrással jutok el a má­sik sarokba? Egy, kettő, há­rom, négy, öt... Hopp. itt nincs sem fehér, sem fekete négyszög, hanem egy fél mé­ter átmérőjű lila kör, és ben­ne több nyelvű felirat. Mi a csuda lehet, ilyet még sehol sem láttam. Kisillabizálom a német szö­veget : »Álljon be a körbe, és kö­zölje, mi a kívánsága!« Hát ’’gén. ettől féltem. A si­vár gverfnekk or, kamasz-ököl­vívó koromban a '-i'mre ka- ...... é-‘ ' ' 't. dróttáns kéziratok ;a vitása éveken át. Kész, bediliztem. (Folytatjuk.) B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. január 21.

Next

/
Thumbnails
Contents