Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
Kilencvenöt éves a siófoki dalkör A cigányokkal, vagy nélkülük, A vésztői példa A lehetőségek e tartós vagy ideiglenes korlátozottságából vonta le a pillanatnyilag logikus következtetéseket a Békés megyei Vésztő község cigányságának egyik hangadó vezetője. Lakatos Menyhért (mellesleg érettségizett technikus), aki helyben próbált ipari munka- alkalmat szervezni a telep cigányainak. Abból indult ki, hogy az egykori vályogvetők viszonylag könnyen taníthatók meg a téglagyártásra, téglára falun szükség van, a tégla szállítási költsége magas, a helyi építkezéseket kisebb téglaégető üzemmel ki tudnák elégíteni. 'A cigánytelep mindinkább konzervatív vérségi és szokás- elemekre épülő közösségét ipari munkaközösséggé kívánta átalakítani azzal a hangoztatott céllal, hogy az általuk gyártott téglából az üzem építőbrigádja apránként házakat építene a viskók helyére, napközit a gyerekek részére. A közösségi szervezet figyelme kiterjedne a társadalmi beilleszkedés három leglényegesebb elemére, a munkára, a lakásra és a gyerekek iskoláztatására. Nem titkolta el, hogy bizonyosfajta erkölcsi felügyeletet is kívánnak gyakorolni tagságuk fölött, a demokratikus elvek messzemenő érvényesítésével. A közülük való vezetőkre másképp hallgatnak a telepi cigányok, az intések és utasítások mögött nem gyanítanak faji türelmetlenséget. Nagyobb felelősségre és öntudatra ösztönöz, ha maguk építkeznek, ha látják munkájuk eredményeit, ha szövetkezetük gazdasági helyzetéről áttekintésük van, nyereségük hovafordításáról, elosztásáról pedig vitázhatnak és közösen dönthetnek. Az elgondolás majdnem kitűnő volt. Egyetlen hibája csupán, hogy saját erejüket és a környezet segítőkészségét túlbecsülte. Látogatásaink, konzultációink során meggyőződhettünk róla, hogy egy ilyen vállalkozásnak van bizonyos gazdasági ésszerűsége. A téglagyár részben fölépült, a gyártás megindult, méghozzá három forrásból: Lakatos beletette megtakarított pénzét, a cigányok a munkájukat, a vésztői Kossuth Termelőszövetkezet a kölcsöntőkéjét. Sajnos a szövetkezet tönkrement, szanálták, szabadulni akart a téglagyártól, amely A folytatás Egy darab élet Három éve készítette első munkásszociológiai filmjét György István Balázs Béla- díjas filmrendező Így látom én címmel. A filmben a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, valamint a Diósgyőri Gépgyár mun teásai mondták el véleményűdet az üzemi demokráciáról, a munkahelyi közérzetről, a munkásod és a vezetők kapcsolatáról. A film két éve került közönség elé, s a diósgyőri dolgozók körében is nagy sikert aratott. Tavaly a két diósgyőri nagyüzem munkásaival, valamint a Kilián Gimnázium tanulóival Egy darab élet címmel készítette el Györe.v István a film folytatása*. £ melyet s-ardán Miskol- ■■ r " ior Megyei : -si H • ■ •bon mutattak be első íze n a közönségnek. A bemutatón részt vettek a film alkotói, valamint szereplői is. még további beruházásokat igényelt volna. Másrészt a helyi vezetőség és a cigányvezetők között megromlott a viszony, hiúságból, érzékenységből fakadó tekintélyi sérelmek megnehezítették az együttműködést. A téglaüzemet leállították, a fölszerelést széthordták, a kísérlet — reméljük, csak ideiglenesen — megbukott, a benne foglalt társadalmi kísérlet gondolata viszont nagyon is élő. N em állítanánk, hogy ehhez hasonló »szövetkezetek«, ' melléküzemágak országosan megol- hatnák a falusi cigányság gazdasági, társadalmi, kulturális előrehaladásának ügyét. Sőt valószínűbbnek tartjuk, hogy a falusi cigányok végül is az ipari városokban és a nagyüzemekben fognak kikötni, ott találják meg fölemelkedésük szervezeti föltételeit, a szakmaelsajátítás lehetőségeit. Ez a változás azonban évtizedekig elhúzódhat. S talán jó is, ha elhúzódik. Kívánatos lenne ugyanis, hogy a városi településekre és az ipari nagyüzemekbe már olyan cigánynépesség áramoljon, amelynek életmódja, tanultsága, munkakészsége, üzemi fegyelme, civilizációs szokásai a jelenleginél magasabb színvonalúak. A társadalmi életben való alkotó részvételnek ezek a kulturális föltételei olyan társadalmi, sőt gazdasági tőkét jelentenek, amelyek kiépüléséért nemcsak ideológiánkból adódóan helyes,' hanem gazdaság- politikai tervezésünk szempontjából is érdemes áldozatokat hozni. Igaz, hogy a vidéki ipartelepítés nem tekinthető öncélú társadalompolitikai beruházásnak, s az egyes döntésekben az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia a gazdasági hatékonyságnak. A vésztőihez hasonló vállalkozások azonban viszonylag olcsók, bizonyos idő múltán nyereségessé tehetők, a belőlük származó társadalompolitikai haszon pedig sokszorosan felülmúlja a gazdasági nyereség esetleges hiányát. Sokan ellenünk vethetnék, vajon nem nehezíti-e meg a cigányok társadalmi beilleszkedését az ilyenfajta hangsúlyozottan cigányközösségek kiépítése, vajon nem a széttele- pítés, az egyéni beolvasztás a követendő út? Szeretnénk elhatárolni magunkat mind a meglévő magyar, mind a lehetséges cigány nacionalizmustól. Közös hibájuk, hogy egyik sem engedi meg az egyén számára a választás szabadságát: az egyik minden cigányt erővel elmagyarosítana, a másik minden cigányt erővel vissza- cigányosítana. Nem hisszük, hogy a cigányok fölemelkedésének az lenne a legfontosabb ismérve, hogy cigány mivoltukat, etnikai jellegzetességeiket, nyelvüket, szokásaikat eltüntetik-e vagy büszkélkednek-e vele. Sokkal inkább az, hogy milyen ételt esznek, milyen ruhában járnak, milyen szobában alszanak, milyen munkára képesek, mit tudnak a környező világról, s hogy a környezetük emberi méltóságukat megsérti-e vagy megbecsüli. Ma még a csoportos beilleszkedés a társadalomba alighanem járhatóbb, mint az egyéni. De ha tévednénk is, legyen a cigányok tényleges joga, hogy magyarországi cigányként, vagy cigány származású magyarként választják meg helyüket a társadalomban. Elképzelhető, hogy az egyéni beilleszkedéséhez, akár az elve- gyüléshez is. a csoportos beilleszkedésen át vezet a legeredményesebb út. Ahhoz, hogy valaki egy társadalom szabad és egyenjogú polgárának tudhassa magát, egyebek között bizonyos önbecsülésre, igényességre és fegyelemre kell szert tennie. Fontosabb, hogy a cigányok a társadalmi részvételnek ezeket a belső képességeit egyáltalán kifejlesszék magukban, mint hogy ezt cigányként vagy volt cigányként érik-e el. Éppen ezért meggondolandónak tartjuk, a cigányságnak mint népcsoportnak, a nemzetiségekhez hasonlóan — mondhatnánk arányosan — bizonyos tekintélyt is növelő jogok megadását. A kormány, a Hazafias Népfront társadalom- tudományi kutatásokat indított a magyar cigányság társadalmi helyzetének, beilleszkedési lehetőségeinek tanulmányozására. A megalapozott eredményeknek nem vághatunk elébe alkalmi megjegyzéseinkkel. Annyit mindenesetre megkockáztatunk: bármelyik falusi szövetkezet, bármelyik városi tanács vagy ipari üzem fontos, öntevékeny szereplője lehet a helyes és sokoldalú irányelvek kialakításának, ha vállalja, a lehetőségekhez alkalmazkodva, a cigányok felemelkedésének támogatását. Fáradozásuk eredménye sem marad el, ha munkájukhoz megnyerik a cigányságot is, együttműködő társul. Konrád — Pünkösti A tanár egész délután matematikadolgozatokat javított. Hat óra felé, amikor az áprilisi este barna árnyai belo- póztak a szobába, fölkelt az íróasztaltól, és kinézett az előszobába. Borsó Béla, aki harmadik éve naponta bejár a városi gimnáziumba, ott lógatta hosszú, szőke haját az asztal mellett. Eddig még nem volt rá példa, hogy a fiíi megértette volna a gimnáziumban a tanár magyarázatát. Esténként így pótolja vele az elmulasztottakat. Jól fizet... Hanem a másik! A kis bikanyakú, tömzsi gyerek, a nyolcadik osztályban — a tanár kedvence volt! Csak ne lenne olyan ágról- szakadt! Az apja egy gör- ’ vélykóros, ferde vállú ember, aki napszámba jár, de a hót felét mindig az orvosnál tölti, mert a gerincébe időnként iszonyú kínok költöznek. A fiú anyja a tejüzemben dolgozik. Róla meg olyan hírek javnak, hogy hajnali munka ürügyén be-bejár a nőtlen üzletvezető lakásába ... A tanár becsülte a fiút, mert az esze mindig a helyén volt Pattant, mint a gumilabda ha valamit az osztályban segíteni kellett. Csak ne volna olyan ágrólszakadt! A tanár felesége a konyáé hóból fellépett hozzá. Kis, kövér asszony volt, elöl-há- tul csupa domborúság, szép arcán a munka fonnyadt ráncai ültek. — Jenő! Jött egy leveled az ügyvédtől. Most adta be a postás. A tanár kézbe vette a levelet. Az asszony mögéje állt, úgy olvasták közösen. A levélben arról volt szú, ha az igen tisztelt ügyfél tavasszal meg akarja venni a balatoni villatelket, akkor a hónap végéig fizessen le húszezer forintot, ellenkező esetben... A tanár ránézett az asz- szonyra. Kint a konyhában két gyerekük csörömpölt a vacsora tányéraival. A férfi megvakarta a homlokát. — Még háromezer kell... Nem is beszéltek többet. Amíg a tanár eljutott az előszoba kilincséig, hogy az egyik diákot beszól-'ára, a megriasztott hangyák sietségével futkostak a gondolatai. Honnan vegyen ennyi pénzt? Talán kölcsönt lehetne felvenni... elvégre az OTP-fiók vezetője jó barátja. a fiát is tanítja a hatodikban. Vagy kérjen az igazHétköznapok öröme: a dal i Elnéztem milyen büszkén és meghatottan igyekeztük a városi tanács ünneplőbe öltöztetett nagytermébe. Mind az ötvenen. Elnéztem az arcokat. S csak minden ötödikre mondhattam: harmincon még innen van. Megmosolyogtatott a régi alapszabály: ha egy dalkörtag hiányzott a próbáról, azt meg nem jelenési bírsággal sújtották. Régen volt. Mi hozza őket ma? Mi készteti őket a heti kétszeri nehéz, fárasztó tanulásra? Mi az, ami öt évtizede élteti Németh János bácsiban, Soós Péter bácsiban, harmincnegyven esztendeje pedig Lódi Miklósban, Farkas Dezsőben, Csermák Gusztávban, Böröcz Józsefben a dalolókedvet? Alig akad az országban dalkör, amelyik annyi érdekes adattal és annyi emléktárggyal dicsekedhetne, mint a siófoki dalkör. Alapszabálya 1876-ban született, s azóta nehéz történelmi időket is átélve működik. A sok nagyszerű emlék a hajlott korú embereket szálfa- derekára egyenesítette a színpadon több mint egy órán át. Ahogy ott álltak, fegyelmezettségük Ady szavait juttatta eszembe; Ady munkást dicsérő verseit, munkásokba vetett hitét idézte. örömteli érzés volt summázni, ezek az emberek kétkezi munkások mind egytől egyig. S azok voltak hajdanán !s. Csak ők tudták volna ott. egyenként elmondani, milyen a malteroskanál vagy az ácsszerszám mellől, »kimosakodva« elindulni a próbákra vagy Po- I zsonyba, Krakkóba, Veszprémbe szerepelni. S milyen most, az első önálló esten a függöny nélküli színpadon szemközt állni a hallgatósággal, az ünneplő nézősereggel. Arcukon láttam a kegyelet vonásait Is. az elhunytaknak: Szűcs Menyhért dalegyletelnöknek, Váradi Adolf titkárnak, dr. Sallér körorvosnak, Helényi Gyulának és Nyakas Józsefnek szólt. Hazai, külföldi szereplések, dalosversenyek, díjalapítások és díjak emlékei. A munkálkodás koronája: 1970-ben az. országos dalostalálkozón aranykoszorús minősítést kaptak. Nem választható el a nagy sikerektől két ember neve. Tímár Imre karnagyé (a dalköralapító ősök unokája tíz éve irányítja mái a munkások kórusát) és Karai József zeneszerzőé, aki állap - dó zongorakísérője és szakmai tanácsadója a dalkörnek. A visszaemlékezés néhány perc, míg megérkezik az utolsó meghívott is. Az emlékeket közre lehet adni, az együttma- radás jó érzését, a közösségi élet legszebb rezdüléseit nem. S vajon mi buggyantaná ki a dalt, mi halkítaná vagy zen- getné meg a dalt, ha nem ez a belső élet, ez a bíelső világ? Erőteljesen harsant föl a kórus negyvenéves szignálja, a Balatoni jelige. Giay Lászlónak, a Siófoki Városi Tanács csoport\*zetőj*nek megnyitó szavai után Kovács Istvánná a városi tanács vb-elnökhe- lyettese köszöntötte a 95. születésnapját ünneplő kórust. Köszönetét tolmácsolta a kórus I gazdájának, a Siófoki Építőipari Ktsz-nek. Üdvözölte valamennyi vállalat vezetőjét, ' akiknek támogatására továbbra is szükség lesz, hiszen például a következő tervek között a dalkör formaruhájának megvétele szerepel. Nem feledkezett meg azon)>an a családtagokról sem, akik nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a kórus ilyen sokáig együtt maradhasson. ünnepi beszédében sz«)lt a dal szeretettről, a dalkör történetéről, s arról, hogy milyen odaadással és nagyrabecsüléssel foglalkozik várossá nyilvánítása óta Siófok a dalkör további munkásságával, életével, szerepléseivel. A tavalyi dalos találkozón szerzett aranykoszorús jelvényt biztató, elismerő szavak kíséretében Gulyás József, a megyei tanács főelőadója nyújtotta át Tímáij Imre karnagynak. A kórus és vezetői ajándékokat kaptak a városi tanácstól, a városi KISZ-bizott- Ságtól, a Hazafias Népfront városi bizottságától. Megajándékozta a városi tanács a KI- 3ZÖV megyei elnökségét és a siófoki Építőipari Ktsz-t is. A Ünnepi aktus után az elcsendesedett teremben szép halkan indultak útra a dallamok: »Én ültettem a cédrusfát. más köti hozzá a lovát.. Aztán pattogósabb népdalok, toberzók, katonadalok következtek, a második részben pedig részletek Verdi operáiból, majd egy Karai-, egy Pricker- és egy Sosztakovics-kórusmű, A nagy sikerű estet szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a közönség. Bán Zsuzsa gatójától, aki már máskor is kisegítette? Fölcsengette telefonon. O ugyan csak azt akarta megkérdezni tőle, hogy este otthon lesz-e, de az igazf/ató vidám hangja megbénitotta. — Jó, hogy telefonálsz, Jenő. Már fel akartalak hívni. Ma kaptam a járástól egy levelet... — Mi van benne? — Hát én se számítottam rá. Képzeld ... rendkívüli előléptetés ... havi három- száz ... Csak az a baj, hogy ez elvitte a keretet, pedig én a Vencelt meg téged akartalak fölterjeszteni... A tanár lassan letette a kagylót. Hát igen, akinek isten a barátja... Itt a helyi isten a járás... na persze! Ida ezt megtudja a felesége, mit fog mondani? Csak te vagy az a bolond, aki ingyen is korrepetál... Hány gondolat futhat át az ember agyán öt lépés alatt!? A tanár lassan lenyomta a kilincset. Még valami felvillant benne. A kis tömzsi Vellai szeme! Mindig gyönyörködve nézte a fiú villogó, értelmes fekete szemét, L amelyben több volt a gondolat, a rajongás és az áldozat- vállalás, mint a Borsó Bélák és a doktorék Ilonkája szemében. Hogy tud nézni ez a gyerek! Csak most az egyszer ne nézzen rá azokkal a hűséges szemekkel, mert ma haza kell küldenie. Neki pénzt kell keresnie, elvégre Ő is családapa, és elsejéig meg kell szereznie a háromezret! Na persze, ez világos, minek itt érzékenykedni! Kinyitotta az ajtót. A két fiú felállt. A tanár először Borsó Bálára nézett, aztán Vellaira. — Na, kis Vellai... sajnos, ma nemigen ... De a kis Vellai csak előre- ug*ott, ránézett bizakodó, fekete szemével a tanárra, és egy levelet nyomott a kezébe. — Ma kapta édesapám ... A a tanár átvette, megforgatta a levelet. A városi gépipari technikum igazgatója értesíti Vellai Jánost, hogy a jövő hét keddjén fia jelenjen meg fölvételi vizsgán az iskolában A tané. oelenézett a fekete szempárba, aztán reszketni kezdett kezében a levél. Most mit válaszoljon? Pedig mégiscsak el kell küldenie ... De a nyelve mást mondott, mint az agya. — Jól van, Vellai Pista! A fiú vigyorgott. — Fölvesznek, tanár úr ... Csak még a törteket, meg az egyenleteket... ! A tanárral forgott a miág Hát mit képzel ez a kölyök? Ennek eszébe se jut, hogy neki pénz kell, hogy ott a konyhában a tányérral csörömpölő két gyerekre kell gondolnia? Azok az ő gyerekei, nem a Vellai Pista! Aztán hirtelen ős szeroskadt az ellenállása. Biztos, hogy a kis Vellai fekete szeme babonázta meg, ezek a hűséges kutyaszemek, vagy micsoda, mert amikor azt gondolta, hogy az ö igazi gyereke az a kettő a konyhában, akkor valami belenyilalt a szívébe. Valaki beleharsogott a fülébe, hogy nem igaz, nem két gyereked van, hanem öt, tíz, a szegények gyerekei is, akik még egy kosár almát se hoznak, de mélységesen bíznak benned! Nehéz sóhajjal megszólalt: — Menj most haza ... Borsó Béla. Igenis, te! Holnap vasárnap lesz. gyere majd el délelőtt. Ma a kis Vellaival fogunk gyakorolni! Tari János SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. január 21.
