Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

Növekvő' feladótok előtt MAI KOMMENTÁRUNK Javítani a munkát, erősíteni a vezetést Szakszervezeti küldöttértekezlet az Állami Építőipari Vállalatnál Két év munkájáról adott számot a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat szak- szervezeti tanácsát újjáválasz­tó küldöttértekezletén az szb. Ez a két év jelentős a válla­lat életében: megváltozott gazdasági körülmények között, a harmadik ötéves terv célki­tűzéseinek megvalósítása mel­lett föl kellett készülni a kö­vetkező tervidőszak feladatai­nak elvégzésére. Mint Tibold József szb-titkár beszámolójá­ban hangsúlyozta, a szakszer­vezet is támogatta a vállalat vezetőségét abban, hogy nö­velje kapacitását, s vezessen be minél fejlettebb technoló­giát. Siófokon poligonüzem épült ebben az időszakban, s hamarosan termelni kezd a kaposvári panellüzem is. Ezek elősegítik a negyedik ötéves terv lakásépítési programjá­nak végrehajtását, de nem ol­danak meg minden gondot. Vezetés és moukaiegyelem A szakszervezeti bizottság beszámolójáról mondta hozzá­szólásában Zeleznik Sándor igazgató: »Az utóbbi tizenöt évben nem olvastam ilyen reálisan értékelő, a gondokat és az eredményeket egyaránt felsorakoztató beszámolót.« Ebben az értékelésben fontos helyet kapott a munkások és a vezetők kapcsolata. Szüksé­gesnek tartották a vezetési színvonal javítását. Erre külö­nösen szükség lett volna, mert a gyakori anyaghiány csak fokozta a munkafegye­lem romlását! Év közben több­ször szóvá tették, ahol hiá­nyosságot tapasztaltak. (Meg­felelő létszám nélkül kezdték meg a munkát. Másutt meg­voltak az emberek, de nem volt anyag, s az is előfordult, hogy a technológiai sorrendet nem tartották meg. Gyakran nem készítették elő a munka­helyeket, s ez zavarta az épít­kezést.) Érthető a megállapí­tás: a negyedik ötéves terv feladatainak megvalósításáhor nem lesz elég a mostani mű­szaki előkészítő munka szín­vonala. Ezért kell minél előbb megépíteni a vállalat új köz­ponti telepét, a kiszolgáló se­gédüzemekkel együtt. Csak az építőipar szerelőj ellegénelt megfelelő kiszolgáló egységek létesítése biztosíthatja — egyéb intézkedések mellett — hogy a mostani tervidőszak végére elérjék az évi hatszáz millió forintos termelési érté két. Ez a jól szervezett munka lehet az egyik biztosítéka a fluktuáció csökkentésének. Ér­dekes statisztikát állította): össze a munkaerő-vándorlás okainak vizsgálatánál. Noha a kilépők a munkakönyv kiadá­sakor föltett kérdésekre nem mindig válaszolnak őszintén érveik érdekesek. Harminc hárman a múlt évben azért léptek ki, mert nem volt meg­felelő munkaterületük, het­venkilencen pedig kevésnek tartották a fizetésüket. Az is elgondolkodtató: a törzsgárda tagjai közül kilencvenötén hagyták el tavaly a vállalatot. S hogy van mit tenni még a munkafegyelemért, bizonyít­ják az igazolatlan mulasztások is. Bár erőfeszítéseket tettek ennek csökkentésére, a múlt év novemberéig nem keve­sebb; mint 1200 igazolatlan napot tartottak nyilván. Szakmák, bérek tagja vett részt ebben a múlt évben. A vállalat előtt álló célkitűzések megvalósításáért sokat tettek a brigádok. A munkások anyagi megbe­csülésére is történtek erőfe­szítések. Csökkentették a szakmáit között meglevő bér- feszültségeket, jelentős össze­geket költöttek bérfejlesztés­re. Nincs egyetlen olyan épí­tőipari vagy építőiparral ősz szeíüggő szakma sem a válla­latnál, ahol tíz forint a’att lenne az átlagórabér. A munká­sok átlagkeresete 1969-ber 24 020, a múlt évben pedi" 24 211 forint volt, a nyereség­részesedést nem számítva. Ha már a bérekről esik szó 'rdemes idézni Győrfi Káról:- felszólalását. Arról beszélt hogy a víz- és fűtésszerelő’ »gy része — a művezetővé’ együtt — elment a vállalattó’ mert a TÖVÁL többet ígér’ Tói jártak vagy sem? Nehéz lenne erre egyértelmű válasz' "dni. Amit Hencz Pál, a me gyei pártb’zottság gazdaságoo litikai osztályának munkatár sa ezzel kapcsolatban elmon dott, mindenkéopen megszív lelendő: a TÖVÁL-oknál va lóban többet keresnek a mun­kások, de többet is dolgoznak Munkaidejük hosszabb, min az állami vállalatnál, keve sebb egészségügyi, szociális el látást kapnak, s ha így szá­moljuk, ott sem keresne’ annyival többet, amennyiért r régi munkahelyet érdemes ott­hagyni. Évente 1000 2000 'akás Már csak a vállalat jövőj miatt sem. Olyan ponthoz ér­keztünk — mondta Zeleznik Sándor igazgató —, ahol mi­nőségi változás következik. Amit csinálunk, már sem az igényeknek, sem a korszerű­ségnek nem felel meg. Ahhoz, hogy lakásépítési feladatain­kat teljesítsük, évente ezer- ezerkétszáz lakást kell fölépí­teni. Történelme során a vál­lalat ennyit még soha nem készített. Ezt csak a szerelő- ipari jelleg erősítésével lehet megoldani. Tavaly a központi telep építésére harmincmillió forintos támogatást kaptunk. Folyamatban van a szállítás és a rakodás gépesítése. Ez újabb, körülbelül negyven­millió forintos beruházást je­lent. Mindezek előkészítik a 'azdaságosabb, korszerűbb, jyorsabb munkát. Megvalósí­tásuk azonban főképp attól ’ügg, hogyan értik meg egy- nást a vezetők és a munká­sok. Ebben és az üzemi demok- ácia szélesítésében sokat se­gíthet a szakszervezet. A kül­döttértekezlet határozatával erre is felhívta az új szak- ízervézeíi vezetőség figyelmét. A szakszervezeti bizottság az újra megválasztott titkárral, Tibold Józseffel az élen sok hasznos tanácsot kapott a küldöttértekezlet részvevőitől. Kercza Imre Az egész társadalom ügye A gondok ellenére is fejlő­dik a vállalat. 1969-ben pél­dául a tervezettnél 24-gyel, a múlt évben pedig 55-tel több lakást építettek. S ebben ré­sze van a munkaversenynek j is: százharminc rigád 1147 j — ezzel a gondolattal kezdő­dött és ezzel záródott kedden este a televízió vendégaszta­lánál folytatott beszélgetés. Valahogy úgy éreztem, hogy ezekhez a szavakhoz kapcso­lódott az a térkép, amelyen feketére satírozott foltok je­lezték a kedvezőtlen adottsá­gú mezőgazdasági üzemeket. Országosan a termelőszö­vetkezeteknek csaknem egy- harmada dolgozik ilyen kö­rülmények között, nálunk, Somogybán is hasonló vagy talán még valamivel kedve­zőtlenebb a helyzet. Ezért éreztem, hogy ennél a ven­dégasztalnál nekünk, somo­gyiaknak is ott . a helyünk. Hiszen a megye mezőgazda- sági termelésének egészére hatással van, hogy ezek a nagyüzemek hogyan birkóz­nak meg a rossz adottsággal, és hogyan élnek ezeken a vi­dékeken az emberek. Közügy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üze­mek gondjainak megoldása, és nemcsak azért, mert az or­szág lakosságának S—9 szá­zaléka itt él, hanem azért is, mert az itt »előállított« me­zőgazdasági termékek nagy­jából egymillió lakos évi szükségletét fedezik. Álla­munk ezért biztosít ezeknek az üzemeknek különböző tá­mogatást. illetve nyújt anya­gi segítséget. (Költségtérítési árkiegészítés, jövedelemki­egészítés, fejlesztési hozzájá­rulás, földadó-kedvezmény stb.) Ismertek ezek az intéz­kedések. Nem egy szövetke­zetünk vezetőjével beszélget­tem arról, hogy most mérle­gelik, saját helyzetükben mit jelentenek majd ezek a leg­újabb rendelkezések. Mindezek után azt kell mondanom, hogy kicsit csaló­dottan ültem, annul e »ven­dégasztalnál-«. Megjegyeztem Németh Ervinnek, a vesz- prémvarsányi termelőszö­vetkezet elnökének szavait: »Nem kívánunk mi olyan jö­vedelmet, mint amilyet elér­het egy optimális viszonyok között gazdálkodó üzem dol­gozója. De azt igenis igé­nyeljük — társadalmi segít­séggel, összefogással —, hogy ne bűnhődjenek egy életen ál a mi embereink csal: azért, mert olyan helyen születtek, amely a mezőgazdasági ter­melés szempontjából kedve­zőtlen.« Jogos ez az igény, igazságát érezzük mindany- nyian. Ám úgy vélem, jogos az az elvárás is, ami végig élt bennem a harmincperces beszélgetés alatt: a figyel­münket. minden igyekezetün­ket arra fordítsuk, hogy az állam támogatása mellett mi­lyen módszerekkel, milyen eszközökkel enyhíthetünk ezeknek az üzemeknek a gondjain. Étről sajnos nem esett szó. Csupán az utolsó percekben kaptunk ígéretet, hogy Lesz folytatás, lesz majd szó a »hogyan«-ról is. A sorrendet megfordíta­nám. A támogatási rendszer ismert. A fő figyelmet min­denképpen a helyi adottsá­gok, a helyi körülmények jobb, hatékonyabb kihaszná­lására, az ehhez vezető mód megkeresésére kellene fordí­tani. Somogybán is, másutt is. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek gond­ja társadalmi ügy. Az vi­szont társadalmi elvárás, hogy e;:ek az üzemek keressék, il­letve jobban keressék a hely­zetük könnyítéséhez vezető módszereket. V. M. Saját erőből Tizenötmillió az első szakaszban A legjobb munkásokat vették fel a pártba IWilif J§ Alig egy éve, hogy új »cég­tábla« került a Lakberendező Ktsz központjának homlokza­tára, jelképezve azt a válto­zást, amely a szövetkezet megalakulása óta bekövetke­zett. Modern bútorok, lakbe­rendezési tárgyak készülnek a műhelyekben, messzemenően alkalmazkodva a vásárlók igé­nyeihez. S az eredmények ön­magukért beszélnek: a múlt év adata alapján kétszázezer forint az egy főre jutó terme­lési érték, s az 1969. évi 34,5 millió forinttal szemben 1970- ben 40 millió forint értékű áru készült a szövetkezet mű­helyeiben. Mindezt a terme­lékenység tíz százalékos eme­lésével sikerült elérni, re­konstrukció vagy nagyobb gé­pesítés nélkül. A múlttól mostoha körülmé­nyeket örököltek. Több he­lyen, korszerűtlen, kicsi épü­letekben dolgoznak az embe­rek. Szűkösen, egymást hát­ráltatva a munkában. A je­lenlegi körülmények gátolják a további fejlődést. A szövetkezetben már ko­rábban kidolgoztak egy hosszú távú fejlesztési tervet. Az el­ső szakasz már »sínen van«: az utolsó tárgyalásokat foly­tatják a pécsi tervezőmérnö­kökkel, s a munkálatok rövi­desen elkezdődnek. Nagyrészt saját erőre támaszkodva épü! a kétezer négyzetméter alap- területű gépcsarnok a Berzse­nyi utcában, a volt AKÖV- telep helyén. A beruházás költsége tizenötmillió forint, egymillió a saját fejlesztés: alapból származik, hétmillió forint hitelt vesznek fel, a többit a kölcsönös támogatási alapból. A gépcsarnokot sa­ját építőbrigád építi, elő;e- gyártott elemekből. Úgy szá­mítják, hogy a következő év tavaszán már beszerelve, ké­szen *11 a mintegy négymillió forint értékű gép, amivel megindulhat a termelés. Az elképzelések szerint 1973-ra vagy 74-re épülne fel a szerelőcsarnok, s az ötéves terv végére pedig a kárpitos műhely, valamint a csomago­ló és készáruraktár. 1975 után, a negyedik szakaszban adnák át az új bemutatótermet és az irodákat. Addig is létszámnö­velés nélkül (jelenleg kétszá­zán dolgoznak a szövetkezet­ben) szeretnék elérni a hat­vanmilliós termelést, a terme­lékenység ötven százalékos nö­vekedésére számítva. Több mint két éve annak, hogy a Kaposvári Városi Párt- VB megtárgyalta a Tejipari Vállalat pártszervezetének munkáját. Jónak, tartalmas­nak találták a pártszervezet tevékenységét, megállapítva: a kommunisták példamutatásuk­kal, politikai munkájukkal sok segítséget adtak a gazdasági feladatok megoldásához. Egy lényeges dologban azon­ban elmarasztalták a párt- szervezet vezetőit. Nem volt eléggé tudatos, tervszerű a pártépítés, s noha a kommu­nisták átlagéletkora túlságo­sán magas volt, 1966—68 kö­zött egyetlen párttagot sem vettek fel. Pedig a vállalat szocialista brigádjaiban és más területeken is igen sok erre alkalmas ember dolgozik. Gépesítik a cukorrépavetést és -betakarítást Az ipari, kereskedelmi vál­lalatok és mezőgazdasági üze­mek közötti együttműködés, a kétolalú haszonnal járó kap­csolat egyre több jó példájá­val találkozhatunk megyénk­ben is. A Somogy megyei AGRO- KEE és a Kaposvári Cukor­gyár termeltetési körzetében, hogy együttesen segítik a cu- korrépatermesziést az ezzel foglalkozó gazdaságokban a gyár termeltetési körzetében. Ennél a fontos ipari növény­nél nagyon sokat számít, mi­lyen mértékben gépesíthetők a termesztés különböző munka- folyamatai, így a vetés és a betakarítás. S ebben van a megállapodás lényege: az AGROKER vállalta, hogy hat­van garnitúra cukorrépa-beta- karító' gépsort és harmincöt vetőgépet beszerez a Kapos­vári Cukorgyár körzetébe tar­tozó gazdaságoknak, függetle­nül attól, hogy azok Somogy­bán vagy más megyében gaz­dálkodnak. így — a vető és betakarító gépekhez nyújtott összesen nyolcvanhét százalé­kos kedvezmény mellett — ez­zel a segítséggel elérhető, hogy a gazdaságok előbbre tépnek a cukorgyári alapanyag termesztésével. A mezőgazdasági ellátó vál­lalat egy másik, ugyancsak a termelők érdekét szolgáló egyezsége a MÉSZÖV vezetői­vel több mint egy évvel ez­előtti. Ügy döntöttek, hogy a megye több ÁFÉSZ-boltjában a vállalat által forgalmazott cikkeket is értékesítenek, bizo­mányosi alapon. Kialakult és eredményesen dolgozott a há­lózat a Drávától a Balatonig, s ennek a módszernek az elő­nyét különösen a kistermelők érezték (főként a háztáji gaz­dasággal rendelkezők és a szakcsoportok vásároltak itt). A hat bolt — a barcsi, a bala- tonboglári, a balatonmáriai, a kőröshegyi, a marcali és a kadarkúti — figyelemre méltó forgalmat bonyolított le. Bar­cson például tavaly január 1- től szeptember 30-ig, tehát háromnegyed év alatt több mint 1,1 millió forint értékű, bizományba kiadott áru kelt el, — Akkor választottak meg az alapszervezet titkárának, mégis magamra nézve is jogos­nak tartottam a bírálatot. Ugyanis már a vezetőségben dolgoztam azelőtt is szervező- titkárként. Ekkor határoztuk el: változtatunk ezen, tudatos, tervszerű munkával erősítjük pártszervezetünket, elsősorban a jól dolgozó munkások, a fia­talok és a nők fölvételével. Nagy József párttitkár sza­vait a két vezetőségválasztás között eltelt időszak igazolja. — Tavaly arról adhattunk számot, hogy tíz párttaggal gyarapodtunk. Valamennyien a legjobb munkát végzők közül kerültek ki, s alatta vannak a harminc évnek. Nem sike­rült lényegesen javítani a munkás párttagok arányán. Sok ugyanis a bejáró, vidéken lakó munkás, akik sietnek a vonathoz, az autóbuszhoz. Nem mondtunk le azonban a kiemelkedő munkát végzők kommunistává neveléséről. S hogy kik az új párttagok? Kovács Antal szocialista bri­gádvezető, Tóth Gábor brigád- tag, Tavalyi Lajosné anyag- könyvelő. Horváth István gé­pész. Valamennyien elsősorban azzal érdemel­ték ki felvéte­lüket, hogy pél­dát mutattak a munkában, a pártszervezet­től kapott meg­bízatásukat pe­dig becsülete­sen teljesítet­ték. Bizalmi­ként, munkavé­delmi felelős­ként stb. tevé­kenykedtek, s ezt tovább vég­zik a felvételük óta is. Legutóbb vet­ték fel a kom­munisták sorai­ba Púméi Gyu­lámét. A szám­lázó csoport vezetője, igen fontos a mun­kája, a válla­latnak ugyanis mindig pontú’ kimutatásokra van szüksége a szállításokról. — Férjem is kommunista, ezért éreztem úgy, hogy ne­kem is a párt­ban a helyem. Gimnáziumban érettségiztem, munkám mel­lett tettem kü­lönbözetit a közgazdasági technikumban. Aztán elvégez­tem a marxis­ta középiskolát, is. Nemcsak a pártépítés, a pártmegbízatás portvezető. rendszeres, a végzett munka számonkérése tervszerű, hanem az is, hogy a kommunistái:, s elsősorban a fiatal párttagok elméleti tu­dását állandóan növelik. Ha­tan járnak esti egyetemre, hu­szonkilencen mar elvégeztél:, s most hatan tanulna!: marxis­ta középiskolában. Tervszerű munkájukat e téren az is jel­zi hogy már most tudják, ki­ket iskoláznak be esti egye­Az uj gép működését ellenőrzi Palkovics Béla Munka közben Pániéi Gyuláné számlázó cso­temre az ősszel. Politikai gaz­dasági és két időszerű kérdé­sekkel foglalkozó tanfolyamon tanulnak a vállalat dolgozói. Amikor Szondi István igaz­gatóval a pártszervezet mun­kájáról, s főiként a fiatal kom­munisták felvétel előtti, majd azt követő munkájáról beszél­getek, ezt mondja: — Körültekintő volt a ki­választás, valóban a legjob­bakat vették fel. Azt tapasz­talom, hogy munkájukat azóta még komolyabban, még lelki- ismeretesebben végzik, mert tudják, hogy mint kommunis­táktól ezt várjuk tőlük. Szükség is van erre. A Tej­ipari Vállalat adottságai az egyre növekvő követelmények­kel szemben nem a legkedve­zőbbek. Az épületek többsége régi, korszerűtlen, hasonló a géppark is. S ezért olyan nagy jelentő­ségű az a munka, amelyet a kommunisták annak érdeké­ben végeznek, hogv változtas­sanak a helyzeten újítással, új gépek szerkesztésével, a ré­giek korszerűsítésével. Egyet­len példa csal:. Palkovics Béla műszaki előadó hatvan újítást nyújtott be, amióta a válla­latnál van, legutóbb például egy polipack zacskókészítő gé­pet szerkesztett. Ez évi 300 ezer forint megtakarítást hoz a vállalatnak. Szalai László SOMOGf! NÉPLAP Csütörtök, 1971. .január 21. s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents