Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

Fock Jenő Finnországban (Folytatás az 1. oldalról) vacsorát adott a magyar ven­dégek tiszteletére. A jó han­gulatban, baráti légkörben el­költött díszvacsorán Karjalai- nen és Fock Jenő pohárkö­szöntőt mondott. — Országaink, népeink más- más társadalmi viszonyok kö­zött élnek. A mai viszonyok között a régi közös múlt, nyel­vi és népi hagyományaink tu­dományos tanulmányozása feltárása mellett a közöttünk levő sok különbség felett erő­södik a közös felelősség tudata. A semleges Finnország, a Szov­jetunióval és skandináv szom­szédaival szoros kapcsolatban, a háború és béke kérdésében egyáltalán nem semleges ma­gatartással, sőt tiszteletre mél­tóan, nágy fokú nemzetközi hatékonysággal tevékenykedik az európai béke és biztonság ügyének sikeréért. A Magyar Népköztársaság, az európai bé­két és biztonságot szolgáló Varsói Szerződés tagállama­ként, szövetségi helyzetét fel­használva keresi az együttmű­ködést szocialista és nem szo­cialista országokkal egyaránt a nemzetközi viszonyok javítá­sáért — Biztosak vagyunk abban, hogy eredményes tárgyalások« ról és a ‘testvéri ü^n nép fej­lődésének gazdag tapasztala­tairól számolhatunk majd be Magyarországon — mondotta többek között Fock Jenő. Podgornij és Szadat Alexandriában és Heluánban (Folytatás az 1. oldalról) Szadat beszédében egyebek közt arra kérte Podgomijt: — Tolmácsolja köszönetün- ket Leonyid Brezsnyevnek, Alekszej Kosziginnek és a testvéri szovjet népnek, amely támogatott bennünket szuve­rén államunk alapjainak meg­teremtésében, és segít nekünk gyárak, üzemek építésében. — Készen állunk arra, hbgr békésen oldjuk meg a közel- keleti problémát, készek va­gyunk elfogadni a békét, de a békének az igazságon kell ala­pulnia — mondotta befejezé­sül az egyiptomi elnök. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, hétfőn Anvar Szadatnak, az EAK el­Újabb összetűzések Belfastban nőkének, valamint más egyip­tomi személyiségek kíséreté­ben meglátogatta a heluán: kohókombinátot, ahol részt vett a hideghengeröe üzembe­helyezése alkalmából rende­zett ünnepségen. Az asszuáni vízi erőmű után a heluáni a legnagyobb a Szovjetunió közreműködésével az EAK-ban végrehajtott épít­kezések között. A munkálatok befejezése után Heluán éventé több mint 1,5 millió tonna acélt ad az országnak. A heluáni dolgozók és mér­nökök, valamint a szovjet szakemberek szívélyesen fo­gadták a szovjet vendéget ér az EAK vezetőit. Nyikolaj Podgornij és Anvar Szadat a jelenlévők tapsa közepette leplezte le az eseményt meg­örökítő emléktáblát, majd az építkezés megtekintése után V'sszs’t^rt Ka’róbn, Nyilakkal lövöldözték az angolokat Belfastban és Londonderryben, a két észak-írországi nagyvárosban szombaton éjjel folytatódtak a lázongások. Belfast Antrim roadján kö­rülbelül 200 katolikus munkás tüntetett az angol katonaság ellen. Kövekkel, palackokkal hajigálták, nyilakkal lövöldöz­ték az angolokat, akik gumi- golyókkal lőttek a tüntető tö­— ugyancsak tüntetés folyt az éjszaka. James Chichester-Clark uls- teri kormányfő amerikai útra készült, de most az ellensé­geskedések kiújulása miatt lá­togatását kénytelen volt 1c­Miközben a két észak-íror­szági Városban még zajlanak az összecsapások, a szomszé­dos független Ír Köztársaság fővárosában — Dublinben — felrobbantották egy ír hazafi — Daniel O’Connell — szob­rát. Egyelőre nem tudni, kik és Belfasti éjszaka. megre. Később páncélgépkocsi­kat is felvonultattak. Az angol ejtőernyősök és lövészek több hullámban szorították vissza a tüntetőket. Ez hajnali háromig eltartott Londonderryben — Ulster második legnagyobb városában Thieu 99 áldozata ” Nemrég olyan hírek keltek szárnyra — mások cáfolták —, hogy a dél-vietnami rezsim feje nem indul az idén esedé­kes elnökválasztáson. Most az illetékes, Nguyen Van Thieu nyilatkozott: Van Binh-í be­szédében bejelentette, hogy másodszor is jelölteti magát a köztársaság elnöki tisztségére S miért is ne? Mert bár Indokínában ugyancsak ingatag az amerikai fegyverekkel támogatott kor­mány helyzete, a szuronyokra támaszkodó hatalom csúcsán azért még egész kényelmes le­het az az elnöki bársonyszék. Thieu azonban olyat is mon­dott (többek közt), hogy csak -szükségből« vállalja a megbí­zatást, és ez a tett az ő részé­ről — »áldozat«. — Bizony ez súlyos »nyelvbotlás volt, jól­lehet az adott helyzetben — s a maga helyén — mindkét szó igaz. Szükség van Thieura: ezt bi­zonyítja egész dél-vietnanv politikájával Nixon kormánya amely Thieu bábrezsimjét fegyverrel védi és kemény dollármilliókkal pénáelk S az »áldozat« szó is helyénvaló­mért ennek a politikának var, áldozata. Csakhogy az nem Tiheu, ha­nem a dél-vietnami nép. <K) mondani. Áz északír kormány azt állítja, hogy a tüntetések szervezéséért a betiltott, szél­sőséges »ír republikánus had­sereg« a felelős. (Telefotó: AP—MTI—KS) milyen célból próbálták pokol­géppel a levegőbe röpíteni a több mint 50 méter magas oszlop tetején emelt szobrot. HlSSlKEUNACVVlUCBÓL Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke hét­főn a Kremlben fogadta Liu Hszien-csuant, a Kínai Nép- köztársaság moszkvai nagykö­vetét. Összetűzés tört ki az indiai Bombayban Indira Gandhi miniszterelnök hívei és ellen­felei között. Teheránban kedden ismét folytatódnak a tárgyalások a kőolajtermelő országok és a nyugati olajtársaságok képvi­selői között. Felhatalmazást adott az eu­rópai közösségek bizottsága a Német Szövetségi Köztársa­ságnak, hogy kereskedelmi megbeszéléseket kezdjen Ro­mániá vaL Két Németország Tények és gondolatok egy évforduló kapcsán Történelmi tény immár, hogy negyedszázada két Németország létezik Eu­rópa földrajzi és politikai tér­képén: a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Ezút­tal azonban arra kívánunk rámutatni, hogy a Német Szövetségi Köztársaságon be- P1 is két Németország léte­zik: a némiképp átkozmeti­kázott (de eszmeiségében és tendenciájában a régi) és a realitások elfogadásának, a múlt minden bűnével való bátor szembenézésnek politi­káját követő új. Hétfőn, január 18-án ez kü­lönös élességgel mutatkozott meg. Ez a nap évforduló ugyanis: éppen száz eszten­dővel ezelőtt alakult meg a »vaskancellár« — Otto von Bismarck — német birodal­ma, az a bár egységes, de reakciósán feudálkapitalista, militarista államalakulat, amely az első világháborút kirobbantotta és amely logi­kus előzménye volt a későb­bi, hitleri harmadik biroda­lomnak, a második világhá­ború kirobbantójának. Kétségkívül örülünk annak, hogy az NSZK jelenlegi köz- társasági elnöke, dr. Gustav Heinemann is így látja a tör­ténelmi folyamatot. Az évfor­dulón mondott beszédében megbélyegezte a birodalmi eszmét, rámutatva, ,hogy en­nek az eszmének a következ­ménye volt Auschwitz és Sztálingrád is, ez vezetett el a háborút kirobbantó Német­ország 45-ös összeomlásához és feltétel nélküli kapitulá­ciójához. Heinemann nem­csak a múlt bűneit bélyegez­te meg, de határozottan el­ítélte »a nemzeti egységál­lam visszaállításáról álmodo­zókat« is, hangsúlyozva, hogy ma két német államhatalom létezik. Ám, hogy az a bizonyos »két Németország« még ele­venen él az NSZK-n belül, arra bizonyíték az ugyancsak hétfőn érkezett hír: Mün­chenben a »birodalmi évfor­duló« napján — s nyilván nem véletlenül, hanem tuda­tos provokációként éppen ezen a napon — »Német Nép­szövetség« elnevezéssel új neonáci szervezet alakult meg, amely általános harcot hirdetett a kormány keleti politikája és minden ellen, ami a történelmet előbbre vi­szi, ami a béke és biztonság ügyét szolgálja. S egy harmadik hétfői hír: Párizsból jelentik, hogy a francia közvélemény kételke­dik Lammerding volt SS-tá- bornok halálhírében. Mint is­meretes : az oradouri hóhér háborítatlanul és gazdagon élt az NSZK-ban. s mikor ki­adatását Franciaország az utóbbi időben ismét követel­te, Bonn már hajlandónak is mutatkozott erre. Ekkor Lammerding hirtelen eltűnt Düsseldorfból, ahol addig békében élt, állítólag kór­házba került, s a mú'f ’’«fen hírül adták, hogy meghalt. A volt francia ellenállók szö­vetsége azonban kételkedik ebben, s most követeli: a francia kormány képviselőjé­nek tegyék lehetővé, hogy ag- noszkálja Lammerding holt­testét. Egyik legaljaaabb, leginkább véres kezű meg­testesítője volt a »birodalmi gondolat«-nak Lammerding. S hogy valóban meghalt-e, vagy él — e pillanatban nem tudjuk pontosan. Azt azon­ban tudjuk — és a müncheni új neonáci szervezet megala­kulása is ezt bizonyítja —, hogy szellemé mindenképpen él még. S addig nem nyugodhat meg a világ, amíg ezt a szel­lemet végképp el nem tünteti a föld színéről. Újfasiszta provokáció Bonnban Szombaton délután egy szélsőjobboldali csoport mint- egy 100 tagja Bonnban gépko­csikon a szovjet követség elé vonult, bevert néhány ablakot és színes festékkel öntötte le a nagykövetségi épület hom­lokzatát. Egy rendőrt is színes festékkel öntöttek le. A csürhe ezután a bonni Ismét támadás a V DK ellen Laird és Moorer beszámolója a szemleútról A nyugati hírügynökségek vasárnap reggeli jelentése szerint amerikai vadászbombázók újra támadták a VDK radarállomásait. A támadás, amelyet ez alkalommal is az úgynevezett »védelmi akció« címén hajtottak végre, a demilitarizált öve­zettől mintegy 20 kilométerrel északra van. Melvin Laird hadügyminisz­ter hétfőn délelőtt részletesen beszámolt Nixon elnöknek dél­vietnami szemleútjáróL Tho­mas Moorer tengernagy, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke, aki hely­színi szemlét tartott Kambod­zsában is, szintén jelentést telt tapasztalatairól. Mindketten egyaránt derűlátóan nyilatkoz­tak a »viétnamizálás haladá­sáról«. A jelek arra mutatnak, hogy a Nixon-kormány ismét kész helyzet elé állítja a csütörtö­kön összeülő 92. kongresszust az indokínai háború újabb esz­kalációjával. A »kész helyzet elé állítás« politikája kifejezésre jut ab­ban is, hogy az új kongresz- szusi ülésszak megnyitását megelőző 10 napban az ame­rikai légierő 8 alkalommal in­tézett »védekező« támadást a VDK területe ellen. A megfi­gyelők szerint a kormányzat ezzel a »szoktató kúrával* igyekszik elfogadtatni a kong­resszussal a Pentagonnak azt az álláspontját, hogy az ame­rikai légierő felhasználása a VDK »sakkban tartására« nél­külözhetetlen kiegészítő eleme a »vietnamizálásnak«. belvárosba ment, s útközben beverte a szociáldemokrata pártközpont épületének egy ablakát is. A bonni piactéren az újfasiszta suhancok fél órán át akadálytalanul tün­tettek a kommunisták és a kormány ellen. Csak ezután lépett közbe a rendőrség. A külügyminisztérium szó­vivője hétfőn közölte, hogy a kormány sajnálatát fejezte ki a szovjet nagykövetségnek, és intézkedett a károk gyorr helyreállításáról. Kiderült azonban, hogy a rendőrség egyáltalán nem készült fel a gyalázatos támadás elhárításá­ra, mert — mint a szóvivő mondotta — arra számított hogy Koblenz városában fog sor kerülni tüntetésre. Az SPD sajtószolgálatának hétfői száma »hallatlannak- nevezi a rendőrség felületessé gét és hangoztatja: itt az ide­je, hogy megszűnjön az élné ző magatartás a jobboldali csürhével szemben. (MTI) Jugoszláv pártvezetők megbeszélései A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének végrehajtó iro­dája Tito elnök jelenlétében vasárnap Brioni szigetén meg­tartott ülésén megvitatta a jugoszláv alkotmány meghir­detett módosításának előké­szítésére végzett munkát." A végrehajtó iroda jóvá­hagyta azokat a tárgyalásokat, amelyet Mika Tripalo, a vég­rehajtó iroda tagja Olaszor­szágban folytatott az Olasz KP és más pártok vezetőivel, s jelentést hallgatott meg azokról a múlt heti megbeszé­lésekről amelyeket Belgrád- ban és Brionin a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldött­ségével tartottak. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége újabb tárgyaláso­kat kezd a nyugatnémet szo­ciáldemokrata párttal. Stane D olanc, a végrehajtó iroda tagja elutazásakor — vasár­nap — az SPD-vel folytatandó eszmecserét »munkajellegű- nek« mondotta. Fekete csuklyát viseltek Giovani Bucher, Svájc bra­zíliai nagykövete vasárnap sajtóértekezleten mondta el el­rablásának történetét, fogság­ban szerzett élményeit. Az 57 éves ember többek között arról szólt, hogy egy kis szobában tartották fogva, amely valószínűleg egy csalá­di ház szobája volt. A geril­lák, akik tudvalevőleg 70 po­litikai fogoly szabadonbocsá- tását érték el cserében Bu­cher szabadságáért, embersé­gesen bántak foglyukkal. ö egyébként rádiót és hangle­mezeket is hallgathatott, és olvasnivalót is kapott: egye­bek között Arisztotelész és Mao Ce-tung műveit. A gerillákat Bucher »java­részt fiataloknak, értelmisé­gieknek, vagy ilyenszerűek- nek« írta le, akiknek legtöbb­je iskolázott ember lehetett. Arcukat nem látta, mert fe­kete csuklyát viseltek. Mint mondotta, különösebb félelmet nem érzett közöttük. Tüntetés Dutsclike mellett Mintegy há­romezer angol diák tüntetett a londoni Tra­falgar téren Rudi Dutschke nyugatnémet diákvezér Nagy-Britan- niából való ki­utasítása el­len. A tüntető menetet a cab- bridge-i egye­tem diákjai szervezték, ' akik sztrájk­kal is tiltakoz­tak a Dutsch­ke elleni hatá­rozat miatt. (Telefotó: AP- MTI—KS) a a nmi' a SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. január M.

Next

/
Thumbnails
Contents