Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

Súlyos földrengés Peruban és Ecuadorban Kezdenek kibontakozni a két dél-amerikai országot ért rendkívül súlyos természeti csapás arányai. Peruban 5 tartományt sújtott a 7,6 fok erősségű földrengés, Ecuador­ban egy tartómé''-oko­zott károkat. Az első hivatalos jelenté­sek szerint Peruban 32 halá­los és 600 sebesült áldozata van a súlyos földrengésnek. Sullana városban a házak 60 százaléka összeomlott. Ecua­dorban húszán pusztultak el, és több százan megsebesül­tek. A földrengés epicentrumá­ban fekvő Alamor városban a házak 90—95 százaléka össze­dőlt, és a környék számos fal­va szinte eltűnt a föld felszí­néről. A mentési munkálatok mindkét országban megindul­tak. Peruban Juan Velasco Alvarado elnök a helyszínre utazott, hogy személyesen irá­nyítsa a mentést. Velasco Ibarra ecuadori elnök rendkí­vüli állapotot hirdetett ki a katasztrófa sújtotta területen. Nixon sajtóértekezlete További bombázással fenyegette a VDK-t EGYESÜLT ÁLLAMOK NIXON ELNÖK négyhóna­pos szünet után először, félórás sajtóértekezletet tartott a Fe­hér Házban. A tv által is köz­vetített sajtóértekezleten az elnöknek összesen 26 kérdést tettek fel, amelyeknek »ma­dártávlatú* áttekintésére is alig volt idő. Belpolitikai vonatkozásban a folyamatban lévő kormányát­alakításról, a munkanélküli­ségről, az inflációról és a kö­zelmúltban lezajlott félidős kongresszusi választásokról ér­deklődtek a tudósítók. A kül­politikai problémákban első helyen szerepelt a vietnami háború és a kambodzsai hely­zet, majd a közel-keleti konf­liktusról, a Kírtai Népköztár­saság ENSZ-tagságáról, és a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról hangzottak el kér­dések. Az indokínai háborúról fel­tett kérdésekre válaszolva Ni­xon elnök megismételte a VDK ellen november 21—22-én vég­rehajtott amerikai légitámadá­Husszein nyilatkozata Izrael szabotálja a tárgyalásokat Husszein jordániai uralkodó a washingtoni országos sajtó­klubban megtartott sajtóérte­kezletén megismételte híres ki­jelentését: »Izrael választhat a területek és a béke között, de nem kaphatja meg mindket­tőt-«. A király éles szavakkal bí­rálta Tel Aviv politikáját. Rámutatott arra, hogy most, amikor még érvényben van a tűzszünet, kedvezőek a feltéte­lek az ENSZ égisze alatt folyó arab—izraeli tárgyalások fel­újításához. Izrael azonban sza­botálja ezeket a tárgyalásokat. Husszein szerint Tel Aviv arra használja fel a tűzszüne­tet, hogy megszilárdítsa pozí- cióit a megszállt területeken, és örökletessé tegye az an- nexiót. Husszein teljes szolida­ritást vállalt az Egyesült Arab Köztársaság álláspontjával. A közel-keleti helyzet egé­szét jellemezve Husszein rá­mutatott arra, hogy Izrael ag­resszív politikája a feszültség erősödéséhez és olyan össze­csapásokhoz vezet, amelyek »nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét fenyegető háborúban« csúcsosodhatnak ki. Husszein New Yorkban, egy televízió interjú felvételén kö­zölte, összesen 200 millió dol­láros katonai segélyt kért az amerikai vezetőktől az elkö-^katonai erőegyensúlya« fenn vetkező 5—10 évre. A király a továbbiakban azt a véleményét hangoztatta, hogy az arab világ még nem jutott katonai egyensúlyba Iz­raellel, s évekre van szükség ahhoz, hogy ez az egyensúly- teljes mértékben létrejöjjön. Ugyanebben az interjúban Husszein felhívást intézett az amerikai zsidósághoz, és kérte vessék latba »minden befolyá­sukat annak érdekében, hogy a mértékletesség, a józan ész és a logika győzedelmesked­jék«. sok igazolására annak idején kifejtett hivatalos álláspontot. Újra arra hivatkozott, hogy a felderítő repülésekről állítólag 'hallgatólagos megállapodás­jött létre, mégha azt Hanoi, sőt az amerikai sajtó is kétségbe vonja. Kijelentette: »Továbbra is folytatjuk Észak-Vietnam fö­lött a légi felderítést«. Hangoz­tatta, hogy »ez létfontosságú a Dél-Vietnamból kivonuló ame­rikai erők hátramaradó részé­nek biztonsága szempontjából- Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben a VDK légvédel­me tüzet nyit az amerikai fel­derítő gépekre, parancsot ad hogy bombázással semmisítsék meg a légelhárító rakétaálláso­kat és a környező katonai ob­jektumok egész rendszerét. A PÁRIZSI TÁRGYALÁ­SOKKAL kapcsolatban kije­lentette: »Mindaddig folytatni kívánjuk a tárgyalásokat, amíg azok reményt nyújtanak a megállapodásra a hadifoglyok ügyében, egy esetleges tűzszü­netre, vagy a háború gyorsabb befejezésére«. A továbbiakban kijelentette hogy az USA nem szándékozik ismét szárazföldi csapatokat küldeni Kambodzsába, majd »a legjobb befektetésnek« ne­vezte azt a negyedmilliárdos katonai segélyt, amelynek megszavazását kérte a kong­resszustól a Lon-Nol rezsim fenntartására. A közel-keleti helyzetről szólva csupán azt erősítette meg, hogy az USA a Biztonsá­gi Tanács 1967-es novemberi határozata alapján kívánja a rendezést, a tűzszünet fenntar­tását és a szembenálló felek közötti tárgyalások mielőbbi megindulását óhajtja, majd megismételte a Közel-Kelet Véget ért a vasutassztrájk New Orleans elnéptelenedett vasútállomása. Az országos vasutassztrájk nem egészen 24 óra elteltével véget ért az Egyesült Álla­mokban. A sztrájkot a kor­mányzat azzal törte le, hogy először rendkívüli törvényt hagyatott jóvá a kongresszus­sal, amely március elsejéig „átmenetileg” jogellenesnek minősíti a munkabeszüntetést, időt így hagyván fellélegzési a munkáltatóknak. Ezután csütörtökön John H. Pratt szövetségi kerületi bíró, a fenti törvényjavaslatra va­ló hivatkozássá), éjfélig — magyar idő szerint reggel 6 óráig — ultimátumot adott a legnagyobb érdekelt szakszer­vezetnek, hogy hagyják abba a sztrájkot. (Telefotó: AP—MTI—KS) Ez esetben az ultimátum le­járta után a sztrájk, illetve a sztrájkőrség fenntartásának minden 24 órájára a szak- szervezetnek 200 000 dollárt kell fizetnie. A szakszervezet erre utasí­totta tagjait a munka újrafel­vételére. (MTI) BURGOSI PER Tiltakozó akciók világszerte tartásával kapcsolatos ismer: amerikai álláspontot. (MTI) Spanyolországban és világ, szerte változatlan lendülettel folytatódnak a tiltakozó akciók a per és a várható ítéletek el­len. MADRID Carlo Machiori, Olaszország madridi nagykövete, kormánya utasítására felkereste a kül­Nixon—Dajatt találkozó Nixon elnök tegnap — ma­gyar idő szerint késő este — fogadta a Fehér Házban Mose Oajan izraeli minisztert. Csütörtök esti sajtóértekezle­tén Nixon elnök nem volt haj­landó kommentálni azt az iz­raeli követelést, hogy az Egye­sült Államok ejtse el az 1969 decemberében nyilvánosságra hozott Rogers-tervet, amely szerint legfeljebb csak «-jelen­téktelen határkiigazítások-« en­gedhetők meg egy közel-keleti rendezésnél. Áz elnök hivata­losan nem tagadta meg ugyan a Rogers-tervet, de érezhetően »lazított« a hivatalos amerikai állásponton, amikor csupán annyit mondott, hogy a hatá­rok kérdése »a tárgyalások té­mája« az arabok és az izrae­liek között. A Svájci Államszövetség új elnöke Rudolf Gnági lett a Svájci Államszövetség új elnöke, lette a felesége. Mel­ügyminisztériumot, és tolmá­csolta az olasz nép aggodalmát a per humanitárius vonatko­zásai miatt. A baszk lakosságú Navarra tartomány Pamplona városá­ban több száz diák tüntetett a szomszédos Guipuzcoa tarto­mányban immár három hónap­ja érvényben levő rendkívüli állapot ellen. Számos egyetemi hallgató éhségsztrájkba lépett. CARACAS Venezuela fővárosában ezer­ötszáz baszk nemzetiségű lakos vonult a spanyol konzulátus elé, és benzines palackokat do­bott az épületre. Egy részük be is akart hatolni, és emiatt összecsapott a rendőrökkel. So­kan megsebesültek, ötven sze­mélyt pedig letartóztattak. PÁRIZS »Mentsük meg a burgosi vádlottak életét!« — e jelszó­val nagyszabású tüntetések zajlottak le országszerte Fran­ciaországban. Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Lyonban, Gre- noble-ban és más nagyváro­sokban sok ezren vettek részt a szolidaritási tüntetéseken. Az Humanité közli a Spa­nyol Kommunista Párt felhí­vását, amely hangsúlyozza: »Rendkívül súlyos órákat élünk. A halálbüntetéssel fe­nyegetett hat baszk hazafi éle­tének megmentése nem csupán emberi kötelesség, hanem pa­rancsoló szükségesség Spanyol- ország jelene és jövője szem­pontjából.« Félhomályban ülésezett az alsóház Gyertyafénynél reggelizett az angol királynő Ötödik napja tart Nagy-Bri- tannia és Észak-írország egész területén az erőművek dolgo­zóinak túlóra tilalma és mun­kalassító bérsztrájkja, aminek következtében naponta több­ször két-három órás áramszü­Hz internacionalizmus a szocialista közösség fegyvere Parian!?, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresz- szusán sok szó esett a beszá­molóban, a hozzászólásokban és a határozatban arról, hogy milyen rendkívül fontos a szo­cialista országok egységének védeltnezése, erősítése. Az egy­ség megőrzése és erősítése sza­kadatlan harci folyarnat, mely­ben úrrá kell lennünk a szo­cializmus építése közben fel­vetődő problémákon, és eszmei, politikai téren naponta meg kell vívni a csatát az ellenünk irányuló imperialista ideoló­giai diverzióval. Már a kommunista és mun­káspártok 1969-es moszkvai tanácskozása is megállapíthat­ta, hogy az egységtörekvések felülkerekedtek a széthúzó ten­denciákon. Ilyen megállapítás­ra jutott pártunk X. kongresz- szusa is, amely megállapítot­ta: hazánk, valamint a többi szocialista ország két- és több oldalú kapcsolatai is igazolják, hogy meghatározó szerepe alapvetően annak van, ami bennünket összeköt, egységbe tömörít és nem a szétválasztó tényezőknek. Ennek bizonyíté­ka a gazdasági és külkereske­delmi kapcsolatok, a társadal­mi, tudományos és kulturális együttműködés rendkívül di­namikus fejlődése éppen úgy, mint együttműködésünk a nemzetközi munkásmozgalom­ban és a világpolitika porond­ján. De az imperializmus nem lenne imperializmus, ha nem keresné mindjárt az új hely­zetnek megfelelő taktikát, ideológiai diverziós fegyvertá rában. Ez a ma is divatos, és sajnos nem hatás nélküli fegy­ver a nacionalizmus szitása, a nemzeti érdekek kijátszása és szembeállítása a közös érdé kekkel. A helyzetet bonyolítja a nacionalizmus elleni harcot nehezíti, hogy a jobb- és a »baloldali« opportunisták is a nemzetköziségre hivatkoznak. A megtévesztést kivédeni csak úgy lehet, ha nem a ki­jelentéseket, hanem a cseleke deteket vizsgáljuk, azokat is abból a szempontból, hogy megfelelnek-e az osztályharc követelményeinek. Az igazi in­ternacionalizmus fokmérője mindig a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való vi­szony volt, és az is marad. »A Szovjetunióhoz való viszony mindig választóvíz volt a poli­tikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében — szögezte le Kádár János elvtárs a kongresszuson. — Mozgalmunkban a Szovjet­unióhoz való helyes, elvi vi­szony az internacionalizmus fokmérője.« A magyar kommunisták po litikai gyakorlata ’bizonyítja, hogy helyesen kapcsolják ösz- sze a hazafiasságot a proletár internacionalizmussal. Az im­perialista propaganda nagy erőfeszítéseket tesz ennek az összhangnak a megbontására a mai körülmények között, mi­kor bonyolult nemzetközi hely­zetben folytatódik a szocializ­mus építése, s amikor éppen az eredményesebb előrehaladás érdekében az egyes szocialista országok fokozott gondot for­dítanak hazájuk sajátosságai­nak figyelembevételére is. Ezt a gyakorlatot a szocializmus építésében az internacionaliz­mus szellemében az új társa­dalmi rend hatékonyabb és gyorsabb megteremtése érde­kében használjuk fel. Minden egyes szocialista or­szág erősödése, népgazdaságá­nak sikeres fejlődése a szocia­lizmus közös ügyét szolgálja, és fontos feltétele az egész szo­cialista világrendszer előreha­ladásának. Ami a továbbhala­dást, a jövőt illeti, együtt vall­juk Brezsnyev elvtárssal, amit az MSZMP X. kongresszusán elhangzott felszólalásában mondott: »Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista államok fejlődésének meggyor­sításában: kölcsönös támoga­tásunk, egymás kölcsönös segí­tése, a szocialista internacio­nalizmus gyakorlata az, hogy minden egyes szocialista ország sikere valamennyiünk vívmá­nya, és közös vívmányunk a szocialista államok családjának minden egyes tagjáé.« A magyar népnek történel­me során még soha nem volt annyi és olyan őszinte barátja, mint jelenleg. S ennek forrása egyrészt a szocializmus sikeres építése hazánkban, másrészt az internacionalista politikán alapuló szövetség a Szovjet­unióval, és a szocialista világ- rendszer országaival. De ez úgy is igaz, hogy szocialista építő­munkánk sikerének legfőbb tá­masza a szocialista országok­kal fenntartott internacionalis ta szövetségünk. Sokat tanul­tunk a szocializmus építésének évtizedeiben és sok tanulság­gal, figyelmeztetéssel szolgál­nak számunkra a belső és a szocialista közösséget összetar­tó egység megbontására irá­nyuló imperialista ideológiai diverziós kísérletek. Pártunk mindig vallotta és vallja, a X. kongresszus pe­dig megerősítette, hogy az im perialista ideológiai diverzió ellen a legjobb módszer a si­keres munka az építésben, a kapcsolatok szüntelen erősítés» a szocialista országokkal, és az ha odaadó harcosai vagyunk a nemzetközi kommunista moz­galom egységét, erejét szolgál«' internacionalista politikának. K. I. net sújtja az ország minden fo­gyasztóját. Ha éppen nincs áramszünet, a hálózati feszült­ség 6 százalékkal (körülbelül 14 volttal) alacsonyabb a nor­málisnál. Az áramszüneteket tegnap már megközelítő pon­tossággal előre bejelentették. A rádió és a sajtó közli, hogy mi­kor, melyik kerület marad sö­tétben. Az áramszünet miatt már ötvenszeres áron sem le­het gyertyát kapni. Gyertya­fénynél fogyasztotta el reggeli teáját a királynő, félhomály­ban tartották az alsóház ülé­seit. sok tűzesetet okoztak az őrizetlenül hagyott, felborult gyertyák, az áramszünet ide­jén bekapcsolt és elfelejtett vasalók, hőpárnák, hősugárzók. Minden fellelhető motoros generátort üzembe helyeztek, hogy a kórházakban folytatni tudják a műtéteket, s főleg, hogy a vastüdők és művesék ne mondják fel a szolgálatot a kritikus pillanatban. Észak-lrországban a belfasti kormány majdnem minden ipari üzemnek megtiltotta a villamos energia használatát, s ennek következtében körülbe­lül kétszázezer munkást küld­tek haza a gyárakból: a terme­léskiesés okozta napi kár becs­lések szerint 3 millió font Tegnap sikerült előzetes negbe szélé sre összehozni a munkáltatók és a szakszerve­zetek megbízottait, de nincs ■tok remény arra, hogy sikerül kompromisszumos megoldást találni a munkáltatók csekély béremelési ajánlata és a dolgo­zók követelése között (MTI) B SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. december 12.

Next

/
Thumbnails
Contents